Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-03 / 28. szám

CSÜTÖRTÖK, 1955 FEBRUÁR 3. DÉLM9GYÜR0RSZAG Pártélet Milyen módszerekkel oktasson a propagandista ? Dr. Szabó J. Tibor, a Tanítónőképző igazgatója, aki egyébként régi propagandista, előadásra készül, amelyet pénteken délután 4 órakor tart a Pártoktatók Házában "A pártoktatás módszertani kérdései" címmel, Lehet, hogy egyes pártpropagandisták, ha arról hallanak, milyen módszerekkel oktassunk, az jut eszükbe, hogy jó, jó, ez fontos, de elegendő idő is kell a felkészülésre, elmélyülten kell tanulmányozni az anyagot stb. Valóban nincs mindenkinek elég ideje. Általában a propagandisták nem rendelkeznek bőséges szabadidővel, — de hadd mondjuk el, hogy Szabó elvtárs is éppen eléggé elfoglalt ember: 7 éves gyermeke van, aki most beteg, a felesége dolgozik, de a gyerek mellett kellene, hogy legyen, ö is segítkezik az otthoni munkában, ezernyi dolga van az iskolában, ahol a pedagógusok ideológiai konferenciáit is vezeti és most már két hete, hogy készül erre az előadásra is. — Ügy érzem, ez nagyon fontos kérdés — mondotta. — Miután felkértek az előadás megtartására, tanulmányoztam a propagandistái; munkáját a Szegedi Kenderfonógyárban, a Démában, a Tanácsnál: hogyan történik az oktatás egy üzemben, hivatali pártszervezetben. Könyveket kerestem e kérdéshez; a felnőttek oktatásának módszertana még nincs teljesen kialakulva. Ezért is nem egyszerű dolog propagandistának lenni és olyan eredményeket elérni, hogy megszeressék a hallgatók őket, szívesen jöjjenek el a szemináriumra, arra fel is készüljenek stb. Pedig ezeknek az eredményeknek az elérése elsősorban a propagandistákon múlik, nem kevésbé természetesen a pártszervezetek szervező munkájától. Szabó elvtárs már gondosan megszerkesztette az előadás vázlatát: hogyan készüljön az oktatásra a propagandista, hogyan vezesse le a szemináriumot. Sok munkája ellenére gondosan készül Szabó elvtárs az előadásra, hogy mint pedagógus, egyszerű módon segítsen a propagandistáknak. Szemléltetően fogja bemutatni — hogyan alkalmazzák az oktatásban a szemléltető módszereket. — A szemléltetésre van bőségesen anyag — említette Szabó elvtárs — és | nagyon hasznos lenne nekünk, propagandistáknak, ha a pártoktatáshoz is készítenének diafilmet, hogy könnyedén, szórakozva tanulhassák meg a hallgatók az anyagot. A szegedi propagandisták sokat tanulhatnak ezen az előadáson, — találkozzanak valamennyien pénteken délután a Pártoktatók Házában. r Ésszerűtlen „ésszerűsítés" a Ládagyárban A mester és f-aníf-ványa A Szegedi Cipészipari IvSZ egyik jó szakmunkása, Kiss Imre sztahánovista. Szerelettel tanítja ifj. Csiszár Ferenc 15 éves tanulót, hogy'április 4-ig úgy megtanulja a szakmát, hogy önállóan is tudjon dolgozni. i Az Üjszegedi Ládagyárban is megtörtént a racionalizálás, s vele együtt az úgynevezett "átszervezés" is.. A racionalizálásra, a felduzzadt bürokratikus vízfej lecsapolására szükség volt. De ahogyan a Ládagyárban végrehajtották, arról elmondható: az ügyet nem vitte előbbre, sőt!.., Antit nyertek a réven, elvesztik a vámon Nézzünk meg néhány mozzanatát a ládagyári "racionalizálásnak", amely a gyakorlatban nehezebbé, bonyolultabbá tette a helyzetet. Racionalizáltak — de észszerűtlenül! A Könnyűipari Minisztérium illetékes igazgatósága (a Vegyesfaipari Igazgatóság) az Üjszegedi Ládagyárat még két másik ládagyárral együtt a Budapesti Ládagyárhoz csatolta. így az elmúlt év októbere óta nem önálló az Üjszegedi Ládagyár, hanem csak telepe a Budapesti Ládagyárnak. Üjszegeden, az adminisztratív és műszaki dolgozók száma is csökkent, számszerűit és együttvéve nyolccal. Amit azonban nyertek a réven, elvesztették a vámon. A Budapesti Ládagyárban megnőtt a műszakiak és az adminisztrációban dolgozók száma. S ha az arányt néznénk, akkor még többen is vannak Budapesten, mint az egyes telepeken a "racionalizáltak". Mondhatná valaki, a központba helyeződött át egyrészt a telepek ügyes-bajos dolgának intézése is, tehát indokolt a felduzzasztott létszám. Ez tán eddig még hagyján, de a központosításnak nem önmagáért való központosításnak kell lenni. Hasznosságának a gyakorlatban kell mutatkozni. Nőtt a bürokrácia Mit mutat a gyakorlat? Amíg az Üjszegedi Ládagyár önálló volt és a Könnyűipari Minisztérium Vegyesíaipari Igazgatóságához tartozott, ellenőrzést is pusztán onnan kapott. Most ellenőrzi munkáját a Vegyesfaipari Igazgatóság és a Budapesti Ládagyár, amelynek a szegedi az egyik telepe. A Budapesti Ládagyárból általaiban hárman szoktak ellenőrzésre jönni Újszegedre. Három ember napidíja, esetleg a szállása és az utazás, nem kis dolog és jónéhány forintba kerül. S jön ellenőrizni a Vegyesfaipari Igazgatóság, és ez is forintokat tesz ki. Persze a szegedi telepről is kell Budapestre járni. Újszegedről — amíg a gyár önálló volt — az egyes jelentéseket közvetlenül a Vegyesfaipari Igazgatóságnak küldték. Most a Budapesti Ládagyárnak küldik a papírokat és az aztán iktatja, másolja, majd eljuttatja a Vegyesfaipari Igazgatósághoz. így nemhogy csökkent volna a bürokrácia, hanem még nőtt is. Az újszégedi telepről — ha tetszik nekik, ha nem — mindennap telefonon fel kell hívniok központjukat, a Budapesti Ládagyárat. Egy kis összeadással könnyen kiszámíthatja bárki, hogy ez a napról napra való telefonálgatás is mennyivel növeli az önköltséget. S az újszegedi telepről még január elején hárman a Budapesti Ládagyárba utaztak (utazniok kellett), hogy segítsenek elvégezni ott a munkát, az elmúlt év negyedik negyede mérlegének összeállítását. A fővárosban lévőknek — Fodor Imrének, Gálik Illésnének, Siklós Endrénének — természetesen jár a napidíj, a szálloda, mivel "kiküldetésben" vannak. Mind a mai napig ott tevékenykednek a Budapesti Ládagyárban, de nem kevésre rug az őket jogosan megillető napidíjuk és szálloda költségük. Könyvelés nincs az Üjszegedi Ládagyárban, a központ végzi azt, s utalja ki a munkások fizetését is. Megtörtént, hogy nem küldték meg a kiutalást, s így a fizetés napjár nak délelőttjén többször kellett telefonálni Budapestre az újszegedi gyárból, hogy intézkedjenek: — ez is pénzbe került. A központ.,, A pénz forgási sebessége Is lassúbb. Oka? A számlázás, illetve az inkasszózás már nem Szegedről történik, hanem Budapestről. Szegedről megteszik a jelentést, hova szállítottak árut, s ezután küldik ki a központból a számlát. Egy-egy gyár termelésének étéke befolyásolja, hogy hová sorolják, melyik bérkategóriába. Ha a termelési érték magasabb', a vállalat magasabb bérkategóriába kerül. A Budapesti Ládagyárnak — miután telepei vannak — magasabb a termelési értéke, így magasabb a bérkategória is. így emelkedett a központban dolgozó tisztviselők fizetése, illetve béralapja. Csökkent azonban a szegedi telepen lévő tisztviselők díjazása. Az újszegedi telepen sajnos, most nem ismerik az első negyedévi termelés, önköltségcsökkentés tényszámait. Nem tudják, gazdaságosan termelnek-e, vagy sem. A központ tartja ezt nyilván. (Persze mindezt tudatni kellene a teleppel). Az alapanyag ellátás zökkenőjén túl nem észszerű a telep különböző eszközökkel való ellátása. Küldtek a központból a többi között Üjszegedre 40 olyan fűrész reszelőt, amelyet nem is tudnak használni. Juttattak 40 darab keményfémlapkás vaseszterga kést is. Túlzás ez, mert az eszterga kések, amelyeket küldtet;, legalább tíz évre elegendők. Tegyük hozzá, az ilyen helytelen elosztásból adódik, hogy jónéhány helyen hiány mutatkozik keményfémlapkás esztergakésben. Az újszegedi telepről levelet küldtek a központba, hogy feleslegesen és túlzottan ne küldjenek semmit. Megérkezett a válaszlevél, amelyet Kühár Ferenc főmérnök és Huszár Miklós igazgató írt alá. Sok köszönet — ahogy mondani szokás — nem volt benne. A válasz lényegében megállapította: úgy jó, ahogy a központ csinálja, s azt el kell fogadni. Olyan dolgokat küldenek — írják — melyek megteremtik az üzem biztonEmlékszem. gyerekkoromban apám, vagy az ismerősök, beszélgetés közben ha valamelyik igyekvő, munkaszerető barátjukról volt szó, sokszor mc->dták: „Igen, az az ember olyan szorgalmas, mint a méhek, csak a munkának él". Érdekesnek találtam ezt az öszszehasonlítást, de különösebben nem törődtem vele. Talán el is felejtettem volna már, ha a napokban össze nem ismerkedem D. Papp Gyula bácsival, Szeged egyik legidősebb méhészével, aki elbeszélt egyet-mást a méhek valóban szorgalmas, örökké dolgos életéről. — Hol is kezdjem — mondta az öreg —, talán ott, ahol annak idején kezdtem. Innen-onnan ötven éve, hogy a napi munkám mellett foglalkozom ezekkel a kis rovarokkal. Már az apámnak is voltak méhei. Nálunk szinte apáról-fiúra szállt a méhészkedés mestersége. Kicsi gyerek voltam még, talán 7—8 éves, amikor apám bevezetett a méhesbe, s elmondott néhány dolgot a méhek életének titkairól. Azóta szeretem őket, nem lettem egyszer sem hűtlen hozzájuk. Természetesen azok sem énhozzám. Volt idő, amikor a családnak a méheken kívül semmi más jövedelme nem volt, mégis megéltünk, méghozzá elég tűrhetően. Ha már a jövedelmezőségnél tartunk, talán vegyünk egy átlagos esztendőt. Nézzük meg, egy év alatt mit hoztak ezek a kis családok a házhoz. — Jó közepes évnek mondanám talán az 1953-as évet — folytatja Gyula bácsi —, mert van, hogy ennél is jobb az eredmény, de az is előfordul, hogy gyengébb. Ez egy kicsit az időtől is függ. A negyvenegynéhány kis családtól egy-egy pörgetéskor 6—7 mázsa mézet kaptam. Amikor eladtuk a felesleget, a család minden tagját felruháztuk, szép nagy hízni való disznót, 13 mázsa kukoricát, s nekem még egy motorkerékpárt is vettünk. Gyengéid évekre számítva még pár Szorgalmas rovarok Beszélgetés méhekről és méhészeiről mázsa méhcukorral is elláttuk magunkat, mert a méhész soha sem tudhatja előre, hogyan telelnek majd a családok. Ha nincs tartalék méheukor, az is megtörténhetik, hogy elpusztulnak a családok, Viszatérve a jövedelmezőséghez, az öreg tapasztalt méhész még megjegyzi: az a haszon, amelyről az előbb beszéltem, kisebb-nagyobb különbséggel minden esztendőben megvan. Nagyon érdemes tehát méhészkedéssel foglalkozni. Ennyi a jövedelmezőségről. Gyula bácsi ezután a méhész műhelytitkaiból mond el egy-két dolgot. — A méhek nemcsak szakértelmet követélnek, hanem hamar észreveszik azt is, hogy a gazdájuk szereti-e őket vagy nem. S ha nem, hát nagyon hamar megbosszulják magukat. — A jó méhésznek már ilyenkor február elején megkezdődik a munkája. Vége a téli nyugalmi időnek, következik a petézés. A gazdának sokat kell törődni a méhekkel. Meg kell vizsgálni, elég erősek-e a családok a szaporításra. Törődni kell a családok népességével, azzal van-e nekik elegendő méz, cukor. Hogy, úgymondjam, jóban, rosszban együtt kell lennie a méhésznek méheivel. Tavasszal például, amikor megkezdődik a gyümölcsfa-virág szezon, állandóan figyelni kell, hol permeteznek a környező gyümölcsösökben. Ha a méhész nem akarja, hogy mérgezésben pusztuljon el méhállornánya, akkor a jó méhész már a permetezési szezon előtt elvándorol a méheivel. Az én sokévi tapasztalatom azt mutatja, hogy a meggyfák virágzásáig meglehetnek a méhek itthon is. Utána nem kell sajLiebmann Béla felvétele nálni a fáradságot, indulni kell új méhlegelőkre. Én például a Felvidékre, a Mátra környékére járok. A meggyfa virágzás után itt várom be az akác-virágzás szezonját. Az én bogaraim valósággal érzik, hogy nagyon szeretem őket. Mintha csak számon tartanák; nyári időben a vándorlások idején milyen sokat költök rájuk, — hogy azután őszre visszafizessék. Amint Gyula bácsi elmondja, kiderül, a méheknek van még egy másik igen hasznos oldaluk Nemcsak a gazdájuknak fizetik vissza a fáradságot, hanem nagy segítséget nyújtanak a gyümölcstermelőknek is. A rovarfélék rendkívül népes, nagy családjából egyedül a méh foglalkozik kizárólag nektár és virágpor gyűjtésével, s ő nem tesz csak kárt az üde kis virágokban, a termésben. Egy-egy méh naponta mintegy húszezer virágot képes meglátogatni. Hártyás szárnyaival, testével fáról-fára, virágról-virágra hordja a port. Ez a munka elősegíti a tökéletes megtermékenyülést. Más rovarok, az úgynevezett poszmat-méh például és a különböző legyek csak addig szállnak virágról-virágra, míg jóllaknak. A dolgozó méh azonban reggeltől-estig szorgalmasan gyűjtögető munkát végez. Tavaszi szeles időkben megtörténik, hogy a kivirágzott gyümölcsfákról a szél leszórja a virágport, s méhek nélkül. amelyek a szél által okozott kárt helyrehozzák, nem lehetne jó a termés. Ami lenne is satnyának, értéktelennek bizonyulna, nem túlságosan fizetődne ki a gyümölcstermelés. A méhés2kedésnek nemzetgazdasági szempontból is nagy jelentősége van, s az a szép kis mellékes jövedelem, amelyet a méhek biztosítanak az egyéni gazdáknak, Ésszerű, gazdaságot intézkedést! Sántít ez. Az üzemeltetés zavartalanságához nem kell például 40 darab esztergakés, meg olyan fűrészreszelő, amit nem tudnak használni. De kellene — és éppen azt nem küldik — fűrész hajtogató, és fűrészlap. Küldtek a központból az újszegedi telepre 30 esőköpenyt. Erre sem lett volna szükség. Két évre való esőköpeny van. De nem küldtek vattaruhát, pedig az fontos volna. A hideg időben tíz munkás non) tud vattaruhába öltözni, mert nin«. Néhány példa ez csak. A mindennapi élet, a munka, sokkal több kérdést hoz, mint amit megírtunk. De az említettek is fényt vetnek arra. hogy nem egészséges, s nem teszi könyebbé a munkát, meg kevesebbé a költségeket ez a fajta "racionalizálás". Az illetékeseken a sor, hogy megleljék a módját a hiba megszüntetésének. Ogy, ahogyan az ésszerű, gazdaságos. Morvay Sándor Tízenkilenc új belépő az alsóvárosi Új Élet TSZ-ben Egyre több alsóvárosi és mihá'y-i teleki dolgozó paraszt győződik meg arról, hogy a régi egyénileg való gazdálkodás módszerénél sokkal kifizetőbb a szövetkezeti termelés. Az új belépők között jelentős számmal vannak volt üzemi dolgozók is, akik régebben mint mezőgazdasági munkások kerültek a különböző szegedi üzemekbe. Mint a TSZ régebbi tagjai mondják, szinte cgytől-egyig olyanok, akik régóta ismertek arról, hogy szorgalmas, jó munkájú emberek. Közöttük vannak Tóth P. István, Zöldi Márton, Kószó József, Gárgyán Mihály, Batki József és Nyári Imréné is. Az utolsó közgyűlés óta már újabb jelentkezők is voltak. akik kiállították a belépési nyilatkozatot. Az Uj Elet TSZ most munkaerő dolgából is alaposan megerősödött. Az új gazdasági évben még sokkal jobb, eredményesebb munkát végeznek majd. Csokonai emlékünnepély lesz Szegeden Csokonai Vitéz Mihály hslálá" nak százötvenedik évfordulója alkalmából emlékünnepély lesz Szegeden február 6-án, vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel a Dugonics téri Központi Egyetem aulájában. Az Ismeretterjesztő Társulat által rendezett ünnepélyen Baróti Dezső egyetemi tanár, bölcsészkari dékán emlékezik meg a költőröl. Az emlékünnepély műsorában közreműködnek a Nemzeti Színház művészei: Lászlóffy Kata, Kormos Lajos és Kovács János. A rendezőség mindenkit szeretettel vár az ünnepélyre. Belépés díjtalan. mchckkel. figyeli, . Ha D. Papp Gyula bácsi dolgozni van, felesége foglalkozik a I termelőszövetkezeteinknek nem leSjátJ, becsülendő. Képünkön hallgatójával éppen a bogarak téli hangját , Cécpl József Gazdag barnaszénlelőhelyet fedezlek fel a Bánátban Román geológusok kutatómunkájának eredményeként gazdag barnaszénlelőhelyet fedeztek fel a Bánátban. A felfedezett szénréteg 46 méter vastag. A szén kalóriaértéUe 400Á, _