Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-05 / 3. szám

OHM*GY*RORSZFLG SZERDA, 1955 JANUÁR 5. I Szovjetunió mntfei (ehetőt eiKöve?, hogy a tárgyalások és az egymís mellett élés politikája az eröpoliiika tö.é kerekedjék G. M. Malenkov válaszainak külföldi sajtóvisszhangja A január 3-i párizsi reggeli la­pok feltűnő helyen kommentálták G. M. Malenkov válaszait. A l'Figaro felteszi a kérdést "Ho­gyan reagál majd a szovjet diplomá­cia és milyenek a Kelet—nyugati tárgyalások perspektívái?" A lap ezzel kapcsolatban fenn próbálja tartani azt az alaptalan állítást, hogy a tárgyalások perspektívái a párizsi egyezmények ratifikálása folytán javulnak. Hasonló álláspon­ton van a többi jobboldali lap is. A Combat azt írja, hogy ezek a tálaszok *a szovjet külpolitika alaptételeit érintik, ezért tehát a nyugati diplomaták gondosan ta­nulmányozzák őket, s némi agg-j­dalommal teszi fel a kérdést: mi­lyen lesz mostantól kezdve a Szov­jetunió állásfoglalása a Nyugat lé­péseivel kapcsolatban*. A Franc-Tireur lehetségesnek tartja a távolkeleti problémákkal foglalkozó tanácskozás összehívá­sát. Végtére ts — írja a lap — azt a tanácskozást, amelyen az indokinai békét megteremtet­ték, a Németországgal foglal­kozó tanácskozás határozatának eredményeként hívták össze. A l'Humanlté Dimanche hangsú­lyozza, hogy G. M. Malenkovnak az amerikai újságírók kérdéseire adott válaszaiban »az egész világ békéjéről van szó". *G. M. Malenkov a Telenews amerikai televíziós vállalat igazga­tójának 6 kérdésére adott decem­ber 31-1 válaszaival újból megmu­tatta: A Szovjetunió minden lehetőt elkövet, hogy a tárgyalások és az egymás mel'ett élés politi­kája az erőpolltlka fölé kere­kedjék. A szovjet államférfinak ez a nyi­latkozata néhány órán belül nagy visszhangot keltett*. G. M. Malenkovnak Ch. E. Shutt amerikai újságírónak adott vála­szai nagy érdeklődést keltettek Londonban — bár a válaszok híre későn érkezett Londonba, a lapok többsége kései kiadásában közölte a válaszokat. Igv például a Daily Express teljesen áttördelte első oldalát. hogy feltűnő helyen közölhesse a válaszokat. Az angol külügyminisztérium hi­vatalos kommentárt adott ki. Az angol külügyminisztérium képviselője G. M. Malenkovnak az­zal a kijelentésével kapcsolatban, hogy a távolkeleti nézeteltérések rendezését szolgáló diplomáciai tárgyalásokat a genfi tanácskozá­sok tapasztalatai alapján üdvözölni kell, elismerte, hogy "a genfi ta­nácskozás hasznos volt". A továb­biakban arra utalt, hogy az angol kormány a távolkeleti feszültség enyhítésére törekszik. Azt állította azonban, hogy a jelen szakaszban *A távolkeleti ügyek megtárgyalá­sának" sikere kevéssé valószínű. A külügyminisztérium képvise­lője G. M. Malenkovnak a négy nagyhatalom kormányfői tanácsko­zásaira vezető diplomáciai tárgya­lások kérdésére adott válaszával kapcsolatban kijelentette: *Politi­kánkat a miniszterelnök és a kül­ügyminiszter nyilatkozataiban több­ízben megmagyarázta. A külügymi­nisztérium képviselője a további­akban hivatalos személyek kijelen­téseit idézte. E szerint a párizsi egyezmények végleges ratifikálása előtt nem kerülhet sor semmiféle négyhatalmi tárgyalásra. Ezzel újból hangsúlyozta, hogy az angol kormány folytatni szándékszik az "crőpolitikát*, bár nagyonis nyilvánvaló, hogy.. a párizsi egyezmények ratifikálása tárgytalanná tenné a négyhatalmi tanácskozást egyebek közt a német kérdésben is. G. M. Malenkovnak Ch. E. Shutt kérdéseire adott válaszai szembe­tűnő zavart keltetlek az Egyesüli Államok kormányköreiben. Ez töb­bek között abból látható, hogy az amerikai sajtó G. M. Ma­lenkov válaszait ismertetve igyekezett megkerülni a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke által fc'hozott legfonto­sabb tételeket. Az amerikai lapok többsége csupár arra a megjegyzésre szorítkozik hogy G. M. Malenkov válaszai *hi­deg fogadtatásban" részesültek Washingtonban. Hoqyan vá'as»tíák a Franca Köziársasági Tanácstagjait? A köztársasági tanács jelenlegi összetétele Párizs (MTI). A Francia Köztár­sasági Tanács tagjait, a szenátoro­kat nem az általános választásokon választják meg, mint a nemzetgyű­lési képviselőket, hanem választói kollégiumokon. Minden egyes megyében van ilyen választói kollégium, a/mely az illető megye képvisc'/iiből, a megyei tanács tagjaiból és a községi tanácsok küldötteiből áll. A 11 tagból álló községi tanácsok egy delegátust küldenek ebbe a vá­lasztói kollégiumba, a 13 tagúak hármat, a 17 tagúak pedig 5 dele­gátust. A 9000 lakosnál nagyobb helységeikből, valamint Szajna-me­gye valamennyi helységéből a köz­ségi tanácsok valamennyi tagja résztvesz a kollégiumban. A 45.000 lakosnál népesebb vá­rosok tanácsai a megyei vá­lasztói kollégiumba a 45 000-t meghaladó minden 5000 lakos után még külön egy tagot de­legálnak. A szenátorok megválasztásában tehát Igen nagy befolyásuk van a községi és megyei tanácsoknak. A Köztársasági Tanács tagjainak egy­harmadát 1955 tavaszán újravá­lasztják. A franca köztársasági tanácsban képviselt pártok és pártcsoportok számszerű megoszlása jelenleg a következő: Francia Kommunista Párt 14 plusz 2 haladó (16); Francia Szorialista Párt 54 plusz 3 közelálló (57); RPF 37 plusz 11 közelálló (48); MRP 22 (22); Radikális Szoc. Párt 66 plusz 4 (70); Független Köztársaságiak 56 plusz 9 közelálló (65); Független és parasztpártiak or­szágos központja 4 (4); Parasztpártiak 18 plusz 1 közel­álló (19); Független tengerentúliak 12 plusz 1 közelálló (13); Pártonklvüliek 3 plusz 1 közel­álló (4) összesen: 318. Kilenc évi börtönbüntetésre ítéltek egy ittas gépkocsivezetőt Nagy László, a komlói 24. szá­mú autóközlekedési vállalat gépko­csivezetője mult év november 13-án 24 órás pihenő után szolgálatra je­lentkezett. Hivatalos engedéllyel egy családot beszállított Pécsre, ahol a vállalat családi estet rendezett. A agy László tudta, hogy másnap gépkocsit kell vezetnie, ennek el­1 nére nem pihent le, hanem részt­vett az esten és'nagyobb mennyisé­gű szeszesitalt fogyasztott. Az esten jelen volt Na"v László közvetlen felettese. Varga Jó­zsef, aki a MAVAUT forgalmi utasításának Ismerete ellenére nem akadályozta meg a gép­kocsivezető alkoholfogyasztását és nem Intézkedett, hogv a gép­kocsit Ittasan ne ve-ethesse. Az éjszaka folyamán Nagy László gépkocsival távozva — bár érezte az a'kohol hatását — sebesen hsj­j 'i íj egy szabályosan haladó ke­, rrirest elütött, akit a kocsi tel­jesen összeroncsolt, ö ezt nem vet­te észre és így meg sem kísérelt fé. kezni. Ezután nekihajtott egy lo­vaskocsinalt, amelyet 18 méteren át sodort maga előtt, úgyhogy a ko. csin ülők is megsérültek. Utána to­vább robogott, majd később visz­szatért a baleset színhelyére, de se. gítséget altkor sem nyújtott, ha­nem félre akart állni, hogy a jár­műről a baleset nyomait eltüntesse és Ittaságát Is leplezze, végül is 151 méternyire a baleset színhelyétől feltartóztatták. A pécsi közlekedési bíróság Nagy Lászlót halált okozó élet és testi épség veszélyeztetésé­nek bűntette, továbbá társadal. mi tulajdon gondat'an megron­gálása és a baleset áldozatának cserbenhagyása miatt 9 évi bör­tönbüntetésre ítélte, a gépjárművezetéstől véglegesen, n közügvek gyakorlásától nedig kél évre eltiltotta. Felettesét, Varga Jó­zsefet nyolc hónapi börtönbüntetés­re ítélte a bíróság. Rövid külpolitikai hírek Szalah ben Jusszef, a tuniszi Uj­Desztur Párt főtitkára nyilatkozott a aaj'ónak a francia—tuniszi tár. gyalásokról. „Az öt hónap óta tarló francia—tuniszi tárgyalások vild gosan megmutatták, hogy a fran­cia kormány egyáltalán nem akar­ja tiszteletben tartani kötelezettsi­geit. Most tisztán formai autonó­miát szándékozik adni — jelentette ki többek közö't Szalah ben Jusszef. „Itt az idő, hogy eloszlassunk minden kétértelműséget — folytatta Szalah ben Jusszef — a tuniszi nép soha nem fogad el egy illúziórikus autonómiát. amely bezárná a kar put Tunisz teljes függetlensége előtt. Népünk csak olyan autonó­miát ismer majd el, amely szente. siti o kizárólagosan nemzeti ál­lamhatalmat ée mogosztás nélkül igazgatja a tuniszi területet". * Párizs (TASZSZ). Mint az AFP tudósítója jelenti Adelaideból (Ausztrália) Dél-Ausztráliában ha­talmas crdőlűz pusztít, amely óri­ási területre terjed ki. Az Associa­ted Press nemhivatalos jelentése szerint a tűzvész többszázezer dol­lárnyi kárt okozott. • New York (TASZSZ). Lippmann. a Newyork Herald Tribüné szemle­irója az ázsiai és afrikai országok értekezletének áprilisra történt ösz­szehivásáról közölt jelentést kom­mentálva rámutat, hogy az Egye­sült Államok és szövetségeseinek politikája nem talál támogatásra az ázsiai és afrikai országokban. „Nem ringatjuk magunkat sem­miféle illúziókban — írja LIpp. mann — azzal a ténnyel kapcsolat­ban. hogy az Egyesült Államok és Nyugat-európai fő szövetségesei ezen az áprilisi értekezleten nem birák, hanem vádlottak lesznek .. S • Teherán (TASZSZ). Az Iráni kép­viselőház külügyi és pénzügyi bi­zottsága jóváhagyta a pénzügyi és határkérdéseket szabályozó szovjet­iráni egyezményt. Kovács István a Magyar Jogász Szövetség tttiüMára Kalkuttába utazott, ahol mint a Demoikratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének főtitkárhelyettese résztvesz a január 25-én kezdődő ázsiai jogászértekezlet előkészítésé­ben. Külpolitikai krónika Washington és London mes'erkedései az arab országokban Közel- és Közép-Keleten néhány hete megjelent Shuckburgh, az angol külügyminisztérium megbízottja s nyomában Dorsey amerikai diplomata, az amerikai külügyminisztérium kö. zelkeleti osztályának helyettes vezetője. A külföldi sajtó köz'e­ményei szerint a két nyugati diplomata feladata: katonai töm­böt hozni össze Közel. is Közép-Keleten. Az is kiderül azonban, hogy Shuckburgh és Dorsey kormányaik hivatalosan kinyilatkoz­tatott „egyetértese" ellenére nyilvánvalóan vetélkednek egymás­sal. A „Telegraph" című libanoni lap azt irta az angol diplo­maták december elején Beirut-ban Shuckburgh elnökletével tar­tott értekezletéről, hogy ott w „brit érdekek fényében" vizsgál­ták a katonai szövetségek ké.dését. A lap a továbbiakban ulalt arra, hogy Anglia ameiikai min ára szintén katonai segélyt szán­dékszik felajánlani az arab országoknak. az Egyesült Államok azonban az amerikai „segély" veszélyeztetését látja ebben. Az angol diplomácia megélénkülése nyugtalanságot kel. tett Washingtonban. Libanoni lapok szerint a közel múltban Da­maszkuszban az amerikai diplomaták tartottak a bevulihoz ha­sonló értekezletet. A „Zmanim" című izraeli lap londoni tudósí­tója egyenesen azt állítja, hogy Washington újra el akarja kül­deni Dulles külügyminisztert a Közel, és Közép-Keletre, mint­hogy múlt évi útja eredménytelen volt: ebben a térségben egy lépéssel sem mozdult előre a tervezett katonai tömb létrehozás ­nak ügye. A tudósító angol külügyminisztériumi körökre hivat­kozva rámutat, hogy Dulles ezúttal „határozottabb hangnemben" fog beszélni az arab országok politikusaival. A „'Matin" című li­banoni lap ehhez fűzött kommentárjában arra a következtetésre jut, hogy az Egyesült Államok siet Angliát megelőzve lé'rehozni a közel- és középkeleti katonai tömböt, minthogy Anglia ipar. kodik megóvni befolyását ebben a térségben és háttérbe szorítani az amerikai vetélytársat, A közel- és középkeleti katonai tömb létrehozásának kísér­letei közben felszínre jutó amerikai—angol vetélkedés kidomborít­ja. hogy ezek a tervek semmi jót nem ígérnek az arab orszá. goknak s kizárólag önző, imperialista célokat szolgálnak. Az arab országok éppen ezért el is utasítják az imperialista tömbök létrehozásának terveit, tekintet nélkül arra, Washingtontól szár­maznak-e, vagy London'.ól. Mint a kairói lapok közlik, Egyiptom, Libanon, Sziriá, Irak és Jordánia külügyminiszterei december elején, az egyiptomi fővárosban tartott értekezletükön egyöntetű­en arra a véleményre jutottak, hogy országaiknak „semmiféle nyugati katonai tervben nem szabad részlvenniök. tekintet nél. kül ezeknek a terveknek formájára és elnevezésire". A hires sándorfalvi kultúresoport új munkára készül — „A rizs" címmel jelent meg Somorjai Ferenc, a mezőgazdasá­gi tudományok kandidátusa, a Sze­gedi Mezőgazdasági Kísérleti Inté­zet igazgatójának írása, a Csong­rád megyei füzetek sorozatában. A 71 oldalas írás értékes tanulsá­gokkal szolgál mindazok számára, akik a rizstermeléssel foglalkoznak, de az érdeklődőknek is hasznos olvas­mány. Leírja benne a szerző a rizs eredetét, növénytanát, a hazai rizs­termesztés történetét és mai hely­zetét. A rizs nemesítéséről és faj­táiról is szól. Felsorolja a rizster­mesztés feltételeit, hasznos tudni­valókat iközöl a rizstelepek építésé­hez és karbantartásához. Felsorol­ja és részletesen elemzi a rizster­mesztés évi munkáit; a tárolását, | a kezelését és feldolgozását. Leírja a rizs kártevőit, betegségeit és a védekezés módiait. Ugyanakkor el­mondja a legfőbb tudnivalókat ar­ról, miként lehet halat tenyészteni a rizstelepeken. Ezek a tudnivalók igen hasznosak, nélkülözhetetlenek a rizs termelésével foglakozók, egyénileg gazdálkodók és a Terme­lőszövetkezetek száméra. A füzet ára 3 forint, a TTTT-nél minden­kor kapható (Horváth Mihály u. 3.) Reggel 7 óra. Megszólal a mun­kaidő kezdetét jelentő csengő. Már mindenki a munkapadok mellett áll, s megkezdi napi munkáját. A Sándorfalvi Háziipari Szövetkezet seprőkötő részlegénél elhelyezett versenytáblán még láthatók az OKISZ vezetőségválasztó küldött­gyűlésének tiszteletére indított "küldöttgyűlési műszak* párosver­senyének kimagasló eredményei: Teodós Károly 201, Kothencz Mi­hály 200, Oltyán Sándor 187, Ju­hász János 176, Kónya József 162. Szekeres István 160 százalék. Ezek és a hasonló szép eredmények, va­lamint a szövetkezet vezetőségének fáradságot neim Ismerő mnnkája tette lehetővé, hogy a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetségének vándor­zászlaját a "Kiváló szövetkezet* címmel együtt a Sándorfalvi Házi­ipari Szövetkezet nyerte el. A szövetkezet kultúresoportjának, különösképpen a tánccsoportnak magasszínvonalú előadásait az egész megyében jól ismerik. A Mű­vészeti Egyesületek 1953/54. évi já­rási versenyén kultúresoportunk első helyezést ért el. Ezután követ­kezett egy időszak, amikor kultúr­gárdánk nyugodtan pihent babé­rain. Felettes szervünk, a HISZÖV, jóllehet tudott szövetkezetünk moz­galmas kultúréletéről, mégsem nyújtott segítséget, nem tanúsí­tott semmi érdeklődést művésze­tünk iránt Lévai Györgynek, a szövetkezet elnökének és Pataki Ferencnek, a | kultúresoport vezetőjének bekap­csolódásával azonban ismét meg­| kezdte felfelé ívelő útját kultúrcso­| portunk a nagy cél érdekében: — színvonalasabb művészeti munká­: val segítsük a kormányprogram megvalósítását. Űj programunk sze­rint szövetkezeti életünket tükröző színjátékkal és az általunk gyűj­tött szegedkörnyéki népitáncokkal óhajtunk színpadra lépni. Határta­lan a lelkesedés, a tanulnivágyás együttesünk minden tagjában. _ Itt találkozunk a termelésben élenjáró Kothencz Mihály, Teodós Károly, Kávai József, Kónya József, Hor­váth Eszter, Zsemberi Irén, Ágos­ton Erzsébet nevével Is és névtele­nül a szövetkezet minden fiatal tagjával, akik egymással verse­nyezve igyekeznek elsajátítani ok­tatójuk tanítását, minden mozdula­tát. E nagy akarás, lendületes mun­ka eredménye nem maradhat el. Gyümölcsöztetni kívánjuk fiatalsá­gunk tehetségét. Ehhez a munkához kérünk meg­telelő támogatást az illetékesektől. Különösképpen a szövetkezetünk­höz legközelebb álló HISZÖV-től. Nagy István levelező Az első magyarnyelvű újság — Ráth Mátyás Magyar Hlrmondó-ja január elsején 175 éve jelent meg Pozsonyban, 1780 január 1-én. Az első magyarnyelvű újság az or­szágban történő újabb események­ről, érdekességekről adott hírt. (36) — Nini, János! A fi­nánc! — ugráltunk fel. Erre számíthattam volna is, hiszen Hannibál meg János összetartoznak a mi életünkben. Csakhogy a finánc már nem volt finánc. Va­lami hivstaios libériában feszített, de civil jellegű, gyíkleső nélküi, a bajusza stuccolva, borbélyszag­gal dúsan bebűzítve. — No, mi az János, de nagy gavallér lett ma­gából! Hát kitelt az esztendő? — Ki, kérem. Most a külügyben vagyok. Akkor már értem a stuccolt bajuszt. A ügyben gavallérok az ajtónyitogatók is. — Hát ott nem kell írni-olvasni tudni? — ök nem kérdezték, kérem, én meg mondtam. — Okosan tette, János. Lehet, hogy nem is tudódik ki soha. No, tartson velünk — toltam eléje a lekváros kenyeret. Megköszönte szépen, de azt mondja, nem azért jött. Elhozta ezeket az "Izéket*. — "Mizéket*. János? Elém rakja a perekopi receptpapirokat, A Uahwttát föttátnasziá&a faita. "Jelene idénye kül­nem Hannibál pergament má­solatait. — Ember, hát ezek hogy jutottak magához? — csaptam össze kezemet a térdemmel. (Félkarú hősöknél ez a csudálkozás gesztusa. Bele van tudva a rokkantsegélybe.) — Ott voltak ezek, kérem, az asztalban, mióta csak a felettes hatóságom odatette őket. Csak ed­dig nem szólhattam róluk, mert a hivatalos titkot a harmadik paragrafus szerint meg kell őrizni. — De hát most hogy kerültek ide? — Hát most már nem vagyok szolgálatban ké­rem. Mondom, elhozom, hátha hasznukat veheti a tekintetes úr. — Én mér neim, barátom — kötöztem össze a csomagot. — Már én se vagyok szolgálatban. Ha­nem ... hanem... majd a fiam. Az ő idejébeh majd más lesz a világ... nem akarják majd az igazság kutatásáért máglyára tenni az embereket. A fiam majd feltámasztja Ábelt, akarom mon­dani Hannibált. A szemem a jtffá képe felé csillant — és be­leharaptam a lekváros kenyerembe. (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents