Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-14 / 11. szám

PÉNTEK, 1955. JANUÁR 14. DÉLMllGYflRORSZtá Levelezőink jelentései a felszabadulási munkaversenyről A Gyufagyárban naponta értékelik a dolgozók eredményeit A Szegedi Gyufagyár dolgozói az | gondoskodik arról, hogy a dolgoúj óv első de kádjában komoly no- 1 zók versenyeredményei a hangos kézségekkel küzdöttek. Az idei terv nagyobb feladatokat tűzött a dolgozók elé mint a tavalyi. Uj munkáeok is kerüllek a gyárba s ők még gyakorlatlanok. Ezárt az üzem január első dekádjának tervét 92.5 százalékra teljesítette. A későbbi napok eredményei azonban azt mutatják, hogy az üzem dolgozói a hónap végéré nemcsak az elmaradást szüntetik meg, hanem vállalásukat is túlteljesítik. Január 11-én már 106 százalék volt a napi tervtől jesí lés. A dolgozók eredményeit a vcr.eenyben naponta értékelik. Az üzemrészek művezetői naponta kiszámítják a dolgozók termelési eredményét és a keresetüket is s ozt a versonytáblára is felírják. A napi gyors és pontos értékelést Mocsai Lajos és Lázár Kálmán újítása biztosítja. A Szakszervezeti Bizottság híradón keresztül műszakváltáskor is ismertotve legyenek. Papdi Sándornó 111 százalékot vállalt és már 114 százalékot, ér el. Lévai Gézánó 108 százalékos vállalásával szemben 110 százalékot teljesít. Nyári Sándornó címkéző brigádja versenyre hivta ördögh Sándorné brigádját. A cél 115 százalék eléréso és kiváló minőségi termelés, Már 114 százaléknál tartanak. Ábrahám Bélánó a 100 százalékon aluli Fási Sándornófc is segíti és 115 százalék olérósót vállalta. Ezt már túlteljesítette. Kónya István 140 százalékot ajánlott fel, termelési eredménye már 145 százalék. Hugyocz Erzsébet brigádja versenyre hívta Gyömbér Lajosné brigádját. Vállalását Csizmadia Rozália, Ötott Kovács Antal, Bartók Istvánné is túlteljesíti. Fenyvesi Tibor Egy nap a II. kerületi tanácsnál Negyven tanácstag tartott már fogadóórát — As úllandóbisotís ágok a községpolitikai tervet készítik — Január 24-én tanácsülés lesz a kerületben Munkasikerek a Hajójavítóban A Magyar Hajózási RT Tápéi Hajójavító Telepének dolgozói a felszabadulási munka versenyben sikereket érnek el. Szép eredményekről adtak szamot az első dekádban Molnár Géza, Bojniczki Béla esztergályos, Kovács László kovács, Piafór Mihály géplakatos Boros György hegesztő, Mózés István lakatos, Széli Illcs és Vincze Pál brigádja, Kiss L. József hajólakatos, Neboroczki Mihály és Zakar Ferenc asztalosok. Erdei Károly Ma ifi műszak az újszegedi ládagyárban Telepünk dolgozói január hó első dekádjának tervét 100.6 százalékra teljesítenék. Üzemünk fiataljai csatlakoztak a Szegedi Kender fiataljainak kezdeményezéséhez. A felszabadulási munkaverseny keretébon ma telepünk DlSZ-fiatnljai ifiműszakot tartanak a küldöttválasz- i tó DISZ taggyűlés keretében. Az év első dokádjában kimagasló eredményeket ért el Tóth István, Nejkun.fi: András Miklós István szélezö, a Bakaity szabász-brigád a Sánta anyagleliordó-brigád és a Vörös Lobogó felhordó-b-rigéd. Dobai Béla „Első negyedévi tervünket március 20-ra befejezzük'4 Az új évet jő eredménnyel kezdtük, mert decemberi tervünket is 116.9 százalékra teljesíttettük. Most mi, a Szegtedi NIVÓ Játékárukészítő KSZ dolgozói készülünk * hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára. Csatlakoztunk az B. M. Müvek kezdeményezéséhez és vállaltuk, hogy ezév első negyedévi 'tervünket márciug 20-ig befejez* zük. önköltségünket az elmúlt év negyedik negyedéhez viszonyítva 2 százalékkal csökkentjük. Nagyon ügyelünk a minőségre és két Új jáiókot ig tervezünk. A verseny során még jobb munkát végzünk. TárMny Jolán Verseny a 2. sz. Postahivatalban Szeged 2. Postahivatal dolgozói hazánk felszabadulásának tízéves évfordulójának tiszteletére indult munkaversonyből is ki akarjak venni a részüket. A nagy karácsonyi forgalom befejeztével sem csökkent a dolgozók munkakedve amit bizonyít, hogy az új év első napjaiban is kiemelkedő eredmények születtek. Békési Pál 215, Bálint János 200 százalékot ért el, Tóth József, Jójárt Imre Kassai István, Bús Já7955 január 12.. szerda. Nézzük meg, hogyan dolgozik a tanáosapparátus ott a Vásárhelyi sugárút ős a Nagykörút sarkán. — Sikerültek a fogadóórák! Jöttek-o be már tanácstagok, jelentették-e a lakók javaslatait, kezdemény ezéseil! Először nem szóltak egy szót sem. Egyszerűen elővettek egy nagy halom papirost és büszkén mondták: — Itt vannak a jelentések. A tanácstagok írták. Most dolgozzuk fel. A jelentésekben utat kérnek, mert feneketlen sár van Fclsővároeon, Petőfittelepen, Rókuson az egyes utcákban. Kúllkifolyót, mert nagyon messzire kell menniök vizért. Aláírások százai, egyszerű emberek kezevonásai mondják: vállaljuk, mogáseuk a vízcsövekhez az árkot, be is temetjük. Segítünk, társadalmi munkával a salakos utat megépíteni, hisz magunknak tesszük. Adjanak rá lehetőséget, vegye tervbo a kerületi tanács. Az apróbb dolgok, piros ceruzával külön megjelölve. Ezeket gyorsan el lehet intézni. Városrészek évtizedek óta elhanyagolt hibáit kellene orvosolni mindjárt, azonnal. Elmondották, közel ' 200-an — többszáz lakó nevében — a kerület dolgozóinak kívánságait a fogadóórákon, s ezekről minden tanácstag — eddig negyvenen — jelentésben számolt be. • Héger Ferenc és felesége a sarokba ültek, Siprikó Gyula városi tanácstag Szilléri sor 11. szám alatti lakásán. Tasnádi Lajossal, a kerületi vb. titkárral együtt tartották a fogadóórát az elmúlt vasárnap délelőtt. Sokan — 23-an — keresték fel őket ós Hiégerék mondták, hogy ők ráérnek, majd később. Nehezen lódult a szájukra a szó. Aztán könnyekkel együtt a szó is megeredt. — Tetszik tudni, három napja már nem alszunk. — mondta az öreg Héger. — Nem adják ki a személyi igazolványomat, mert a házassági anyakönyvi kivonatra 1917-ben ezt iffcák: „A vőlegény Morvaországban, Brünn. községbon illetékes oszlrák állampolgár". Hát kérem, már hatvan éve Szegeden lakom, három hónapos koromba kerültem ide, Eelsővárosra. Az édesapám 191ii-bnn honosítási okiratot nos és a többiek is a legjobb tudá- 1 ferzetbjSn 1944-ben U le tő s égi bisuk szerint dolgoznak, hogy eredményeikkel ők is elősegítsék a félszbadulási munkaverseny sikerét. Kovács Mihály Pályázati hirdetmény egyetemi tanári és docensi állásokra Az agrártudományi egyetem rektora pályázatot hirdet az agronómiai kar földműveléstani tanszékén tanszékvezető egyetemi tanári; az állattenyésztési kar állategészségtani és állatgyógyászati tanszékén tanszékvezető egyetemi tanári; az állattenyésztési tanszéken egyetemi tanári és docensi állásokra. A pályázat beadásának határideje 1955 január 31. A pályázatok ügyében részletes felvilágosítást az Agrártudományi Egyetem rektori nivataia (Budapest, XI., Villányi út 5—7.) ad. Bonyítványt kaptam. És nem vagyok magyar állampolgár! I Segítsenek az elvtársak. — Segítünk legyenek nyugodtak. — Nekem is van panaszom — folytatla aa asszony. Valaki igényelte lakásunknak egy részét. Az uram kőműves, csinált a nyáron egy ki gangot. Egy szoba, konyhánk, előszobánk van. Az egész ház utcai frontja hét és fél móíler. Mégis lel igényei te valaki kicsiny lakásunk egy részét. Ezen is segítsenek. S a tanácstagok már másnap intézkedtek. Héger bácsi megkapja a ' Vasárnap van. A hét[ köznapok munkásai • neonfényes mozik felé | sietnek. A színház csarl noka megtelik vidám kor zönséggel és valahol ze. ne is szól. Fiatal párok l keringnek, körültáncol[ va a széles báltermet. , Fiatal vagyok — mégis 1 meghitt nyugalomra váSZEGEDI JEGYZETEK Csak egy kis jóakarat kellene gyok. Olyan csendre, melyet csak kályhám duruzsolása zavar. Ilyenkor jólesik cigarettafüsttel karikát fújni, elbeszéléseket olvasni, Ugy éreztem, ezen az estén ez fog számomra pihenést jelenteni. A népes Lenin utca lassan mögöttem marad, mint minden szembejövő ember, aki tovasicive elsurrant mellettem. Beszéd és nevetés, melyet a közömbösség a felejtesnek ad. Újságárust kerestem, aki folyóiratot vagy hetilapot és egyben kellemes szórakozást tudna nyújtani. S vajon hol találom meg? A Széchenyi tér közepén túlhaladva szinte alig észrevehetően bódészerű építmény álldogál, szélestörzsű fák őrizetében. Ajtóján ökölnyi lakat. Párás üvegablakok és mögöttük egymás mellett sorban képeslapok, folyóiratok bőséges választéka. Sokáig elnéztem a vak ablakokat, a reménytelen sötétséget, majd újból a lakatot. Hiába volt pénzem, hiába tervezgettem olyan kellemesre ezt az estét, — a betűk, a mondatok, minden keresett tárca, cikk, novella, elbeszélés egy felnyithatatlan ajtó mögé zárva! De megkövetelhetem-e attól az elvtárstól, aki a hét 48 óráját vasárnap délig ledolgozza, hogy nekem, s talán sok más olvasónak kívánságára többet dolgozzon? Erre gondolva kissé szégyenkezve elfordultam. Tekintetem végigszaladt a szemben lévő háztömbök roppant homlokán. Figyeltem a reklámok zöld-kék villanó színét, s valami sziporkázó sárga világot, mely a fényt elnyelő ködben alig volt látható. Elindultam. Célt ért gondolatokkal léptem be a dohányos üzlet ajtaján. Gyors pillantással végigszámoltam a díszes cigarettadobozok sorát, szipkák, öngyújtók, levélpapírok között kerestem képeslapot, folyóiratot, kisregényt, — Sajnos én nem árulok Különben, ha volna, szívesen adnék. — Nem árulnak folyóiratot? Mosolygott. Részéről érthetetlen volt meglepödöttségem. Nyomban felismerte bennem az idegent, aki még valamiről nem tud. Furcsa szokásról, mely valóban nem illik egy nagy városhoz, pontosabban Szegedhez. — fin megértem, — folytatta, — tudom, mit jelent az, ha valaki olvasni akar és nincs. Higyje el, • szívesen tartanék, Megférne itt. Úgyis Inspekciós szolgálaton vagyok, nem jelentene különösebb fá3 személyi igazolványát. lakásukat senkivel nem fogják megosztani. — nyugodtan hludhat az idős házaspár. • — Vannak más ügyek is. amit már elintéztek! — Hogyne. Minden javaslatot megvizsgálunk, szétosztjuk a különböző csoportoknak. Amit lehet, azonnal elintézünk levélben, telefonon, szóban, személyesen, a többi dolgot pedig beiktatjuk a küzségpolitikní tervünkbe. Ez most 11 legfontosabb. A javaslatokat délután már tárgyalja a Városi és Községgazdálkodási, az Oktatási és Népművelési állandó bizottság. A következő napokban már a többi állandó bizottság is összeül. • Elmúlt dél. A panaszirodára egy öreg néni K(p be: — Lehet, hogy nevetséges, amit mondok do nekem nincs senkim, aki rajtam segítsen, öreg vagyok már, hattvan éves. Eddig takarítani jártam, ma már nem birom ezt a munkát. Szeretnék rongyot tépni, az.t még el tudnám végezni ós jól esne egy kis keresel. Kijönnék belőle. A háziipari szövetkezetben mindig elutasítottak. Ne haragudjanak, hogy zavarom ilyen kéréssel magukat, de hát ha lehelne valamit, jó volna. Szabó Imréné panaszügyi előadó mindjárt felvette a telefont, hogy SBÓL a városi tanács ipari osztályának intézzék el özvegy Varga Gyulán,D Liget utca 7. szám alatti lakos kérését. A "telefon „mással beszél"-t jelzett. — No, várjon nénikém, mindjárt megkérdezzük Névé elvtársat, a ml iparügyi előadónkati, hátha ő tud valamit tenni. — Jaj, milyen aranyosak — viduIft fel a néni arca. — Erre igazán nem számítottam. Szabónénak közbon más dolga is akadt. Bevezette Vargánét Nővé elvtárshoz, aki mindjárt telefonált, intézkedett. Aztán leült az írógíphcz. Egy papírra pár sort irt. — Ezt az Írást vigye el a Háziipari Szövetkezetbe — mondta nagyon barátságosan az öregasszonynak — megbeszéltem velük kap munkát. Varga Gyuláné mielőtt elment, még benyitott a panaszirodára. Szabotté nem voll ott, csak Fodorné, a személyzetis. — Ne haragudjon, nekem muszáj volt ide visszajönni. Még soha, sehol nem tapasztaltam, hogy íg - bántak volna velem. Egyszerű, idős asszonnyal ennyire törődnek, az én. bajommal. Nagyon köszönöm maguknak. Én most hazamegyek, kisírom magamat örömömben ... • A város- és községgazdálkodási állandó bizottság három órára volt összehíva, mindenki pontosan megérkezett. Itt voltak a városi tanácstól a műszaki szakemberek, hogy szakmai tanácsot adjanak. Az oktatási és népművelési áb. is teljes számmal összeült. Ott fekszik az asztalon a községpolitikai tervjavaslat: a jelölőgyűléseken, a Hazafias Népfront gyűlésein, a fogadóórákon elhangzott kérések, javaslatok alapján készítették el. Ha ott lettek volna II. kerület lakói, felmelegedett volna a szívük. Olyan alaposan, harcosan, meggondoltan és határozottan foglalkozott az állandó bizottság az út, a gyalogjárda, a közvilágítás, a közkifolyó, a terek, a közlekedés, a családi házak építésével, ahogy azt a dolgozók várják, ahogy szeretik. Elhangzott olyan javaslat is, a tapasztalattal rendelkező szakemberek részéről, hogy vigyázni kell, ne lépjük túl a keretet, meg kell állapítani a sorrendet, mit építsünk először. Készítsék el a tervjavaslatokat s aztán majd ismét üljön össze a bizottság, fogadja el, stb. Ezenkívül igen sok hasznos szakmai tanácsot adtak, amit meg is szívleltek az áb. tagjai. De azt, hogy valamit is elhagyjanak a dolgozók fontos, jogos és teljesíthető kéréseiből, azt nem engedték. Csűri elvtárs, a kerület tanácselnöke, aki megelőzőleg csak hallgatta a hozzászólásokat, odament az asztalhoz és lelkes hévvel magyarázta: — Az a helyes, ha megállapítjuk a fontossági sorrendet. De bátran számíthatunk a mi népünk kezdeményező erejére. Nézzék meg az elvtársak, mit ígértek meg a fogadóórákon az egyes utcák lakosai. Beadvánnyal fordultak hozzánk, hogy készek segíteni társadalmi munkában. Ezt is számításba kell vennünk .a pénzkereten kívül. És ha jól teljesítik a kerület lakói az adófizetést, lesz prémium, terven felüli nyereségre is számíthatunk. Tehát bátran, merészen, de meggondoltan tervezzünk. Aztán Tasnádi elvtárs, a vb. titkár szólt. — Nekünk most kell határoznunk. A községpolitikai tervnek el kell készülnie, a jövő héten már a végrehajtó bizottság tárgyalja. Es január 24-én ez évi első tanácsülésünk elé kell már vinni, hogy tudják meg a mi kerületünk lelkes lakói, hogy mit csinálunk. Kérjék számon, ha valamit nem jól és nem időben végeztünk el. Uj tanács vagyunk, a kerület már kezd megismerni bennünket, szeretnek is az emberek. Tennünk kell, cselekednünk kell. Ezt várják tőlünk. Nem kívánnak nagyot a dolgozók, csak annyit, amennyit a lehetőségek megengednek, de azt várják mihamarabb. Az állandó bizottság mindenegyes részletkérdést megtárgyalt. Ugyanezt tette az oktatási és népművelési áb.: iskolabővítés, kultúrotthon létesítés, stb. szerepelt az ülésen. És határoztak a kerület lakóinak javaslatai szerint. • Ilyen lüktető az élet a II. kerületi tanácsnál. Egyre jobban betölti hivatását, a kerület gazdájává válik, a lakosság érdekeiért fáradozik. Csak dolgozzanak továbbra is ilyen igyekezettel, szorgalommal Rókus, Felsőváros, Petőfitelep dolgozóinak javára. Markovits Tibor radtságot. Mondhatnám, inkább örömet, hogy J kellemes szórakozást tu- J dok nyújtani az olvasni . akaró embereknek. Se- ^ gítség és egy kis jóakarat kellene csupán. De tudja, hogy hogy van ez... — Köszönöm — búcsúztam, lassan csuktam be magam mögött az ajtót. Mindent megértet- ) tem az utolsó fél mondatból. A lehetőségeket és a megoldást. S ezen elgondolkodhatnak azok is, akik illetékesek az ügyben, holnap vagy holnapután, íróasztaluk mellett, emlékezve vasárnap délutánjukra. — Megértik, hogy nekik is kellemetlen lenne, ha színházba akarnának menni és lezárt jegy- J pénztárral találkoznának; a cukrászdában üveges szekrénnyel, amelynek polcait süteményekkel rakták tele. de egy elveszett kulcs miatt meg kell elégedniök a puszta szemlélődéssel Tudom, rögvest megoldást találnának. 3 FORRAI JÁNOS , 3. 1 i 3 3 3 3 3 2 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 Köszönet az elvtárai segítségért Levél A nagyfai célgazdaságból vontatóval egy mezőgazdasági gépet szállítottunk január 3-án Deszkre. Vontatónk azonban Makón elromlott. Alkatrész hiányéban megjavítani nem tudtuk, sürgős segítségre szorultunk. A gépet a deszki gépállomásnak vittük — tőlük kértünk segítséget. Kérésünkre értünk küldtek egy vontatót, amely behúzott bennünket a gépállomásra. Ott engedélyt kértünk a főmérnöktől, Fülöp elvtárstól, hogy a gépet kijavíthassuk és utunkat ezután folytathassuk. A legmesszebbmenő segítséget kaptuk. Fülöp elvtárs gépünket azonnal beállíttatta a műhelybe, ahol két napig javítottuk. Szerszámot, anyagot, mindent megkaptunk. Both mérnök elvtárs szakmai tanácsaival segítette munkánkat. Amikor azt hittük, hogy elkészültünk és indulhatunk, akkor ért a legnagyobb és a legkellemetlenebb meglepetés: elszakad a ventillátor szíjunk. Tartalékunk nem volt, — nem tudtunk elindulni. Ekkor Fülöp főmérnök és Both mérnök elvtársak minden szó minden kérés nélkül kiadattak számunkra egy vadonatúj szíjat. Both elvtárs még az első próbaútra is elkísérte vontatónkat és neki köszönhetjük, hogy az akkor még fellépő hibát gyorsan ki tudtuk javítani és visszatérhettünk munkahelyünkre. Nagyon jól esett látni és tapasztalni az elvtársi segíteni akarás e sorozatos megnyilvánulását. Jó lenne, ha ezt a példát, a munkahoz és az emberekhez való ilyen viszonyt minden gazdaság, minden gépállomás, minden vállalat vezetője és dolgozója megszívlelné és követné. Köszönet a segítségért. Klein Frigyes Több mint 150 ezren látogatták meg a SzűVOSz árubemu aiúiét Hat nap alatt több mint 150 ezer ember látogatta meg a SZÖVOSZ árubemutató kiállítását. A kiállítás látogatói főleg a hentesáru-féleségek iránt édeklódtek. Az első három napon kétezer kiló füstöltárut vásároltak. A különböző pálinkafélékből naponta 30—40 litert poharazgattak el ott helyben a látogatók.