Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-14 / 11. szám

OELMQGYBRORSZAG 2 PÉNTEK, 1955. JANUÁR 14. A costaricai polgárőrség harcban áll az intervenciósokkal New York (TASZSZ). Mint az United Press tudósítója a costaricai San José-ból jelenti, Figueres, Costa-Rica elnöke bejelentette, hogy a Nicaraguából országába betört fegyveres osztagok átlépték a határt és benyomultak Costa Rica területére, ahol elfoglalták a fővárostól 35 mérföldnyire lévő Villa Queseda helységet. Figueres bejelentette, hogy ez a betörés „évek óta előkészített agresszió" kezdetét Jelenti. Figueres szerint a beavatkozók osztagaik szállítására csapatszállító repülőgépeket vettek igénybe és az a közvetlen céljuk, hogy Villa Queseda térségében leszálló területet készítsenek elő, amely támaszpontként szolgál majd az invázió kiterjesztésére. -MI — mondotta Figueres — felkészültünk arra, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel ellenállást fejtsünk ki a beavatkozókkal szemben". Az elrök azt a reményét fejezte ki, hogy az Amerikai Államok Szervezete gyors és hatásos intézkedéseket tesz ss. intervenció megszüntetésére. Costa Rica kül^vminisztere táviratot intézett az Amerikai Államok Szervezetének tanácsához, bejelentve az ország megtámadását. Az Amerikai Államok Szervezetének Tanácsa kedden este rendkívüli ülést tartott a támadás híre után. A tanács úgy dötött hogy különbizottságot küld ki, amelynek tagjai a costaricai és a nicaraguai határon, a helyszínen vizsgálják meg a helyzetet. Elhatározták azt is, hogy összehívják a 21 amerikai köztársaság külügyminisztereinek értekezletét. Egyúttal a tanács felhívta mind a costaricai, mind a nicaraguai kormányt, hogy tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely elmérgesíthetné a helyzetet. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében Costa Rica megbízottja kedden este bejelenette. hogy A támadó haderők már több várost elfoglaltak és az országban harcok folynak. Közölte azt is, hogy Costa Rica megszakította diplomáciai kapcsolatait Nicaraguával. Az AFP jelentése szerint az Amerikai Államok Szervezete tanácsának Kedd esti ülésén a costaricai küldött azonnali segítséget kért. A nicaraguai küldött az állította, hogy a costaricai vádak alaptalanok: nem nemzetközi konfliktusról, hanem a costaricai kormány ellen irányuló -belső felkelésről" van szó. Ssembctünő — írja ezzel kaposolatban cikkében Borovszkij, a l'ravda tudósítója — a Costa Rica ellen intézett mostani támadás és u® elmúlt év nyarán Guatemala ellen intézett intervenció körülményeinek azonossága. A botörést mindkét esetben amerikai fegyverrel ellátott felbérelt bandák segítts égével hnjtották végre. A cikkíró miután kiemeli, hogy nz amerikai sajtó a costaricai betörést minden lehető módon Costa llica „belügyeként" próbálja feltüntetni, felveti a kérdést, mik a tulajdonképpeni indítékai ezeknek az eseményeknek! A cikkíró így válaszol a kérdésre: ismeretes, hogy Costa Rica éppúgy, mint Guatemala az United Fruit Company gyümölcsmonopólium és más amerikai társaságok vadászterülete. „20 évvel ezelőtt — írja Figueres, a New Leader című amerikai lapban — az Egyesült Államok kivonta tengerészgyalogságát LatinAmerikából ..., de most egy másfajta megszállás, a „gazdasági" megszállás dívik, amely nem annyira közvetlenül, de ugyanolyan hatásosan és zsarnoki módon korlátozza a megszállt országok szuverenitását, mint a katonai megszállás-. Amint azonban a guatemalai, most pedig a costaricai események mutatják — írja befejezésül a cikkíró — a katonai elnyomatás idejo egyáltalán nem múlt el. Az amerikai monopóliumok nemcsak dollárral, hanem lüzzel-vassal is igyekeznek elfojtani a latinamerikai országok önállósági törekvéseit. Mint látható az United Fruit Company-nak az a szándéka, hogy Costa Ricába Somoza- vagy Armasféle kényúrral váltsa le Figuerest és vérbe fojtsa a costaricai nép függetlenségi és szabadság-törekvéseit. Az a tény azonban, hogy az amerikai imperialistáknak latinamerikai uralmuk fenntartására, egyre gyakrabban kell fegyvert ragadniok, helyzetük ingatagságára vall. Nom véletlen hogy a Costa Rica ellen éppen úgy, mint a Guetamala ellen intézett támadás is, hatalmas felháborodást keltett Latln-Amerika országaiban, amelyeknek népei egyre erélyesebben kelnek harcra nemzeti függetlenségükért. Ebben az igazságos harcukban lelkeden rokonszenvez velük az egész haladó emberiség, amely élesen megbélyegzi az amerikai leigázók újabb bűncselekményét, A United Press sanjoséi jelentése szerint a costaricai polgárőrség Villa Quesedánál harcba szállt az intervenciósokkal. A gépfegyverrel felszerelt costaricai polgári repülőgépek a levegőből tüzeltek a benyomuló csapatokra. — írj,a a lap — Közlik, hogy ezen akciókban az intervenciósok veszteségeket szenvedtek. A Manchester Guardian oimű angol lap szerint Nicaragua elnöke hagyományos típusa a dél-amerikai diktátornak. Ezzel szemben — írja a lap — Costa Rica a nyugati félteke legelmaradottabb részén a leghaladóbb ország. A társadalmi reformok Costa Ricában mélyrehatóak voltak. A The Times cimü angol lap rámutat arra, milyen súlyos felelősség nehezedik a konfliktussal kapcsolatban az Egyesült Államokra. A lap hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok még a guatemalai viszály idején igyekezett fegyvert juttatni a nicaraguai és a hondurasi kormánynak. fl politikai határozatoknak csak akkor van értékük, ha megfelelnek az ország érzelmeinek Claude Delmar cikke a Combat című francia lapban Párizs (MTI) A Combat hoszszabb cikket közöl Claude Delmar tollából a francia Köztársasági Tanács ratifikációs vitájának kilátásairól és a francia nemzetgyűlés vitája után kialakult politikai helyzetről. A cikkíró bevezetőül utal arra, hogy "egyes külföldi fővárosok ... örültek a francia nemzetgyűlésben lefolyt ratifikációs vita kimenetelének-, majd így folytatja: — Lehet azonban, hogy örömük túlkorai. A párizsi egyezményeket ugyanis most még a Köztársasági Tanácsnak is jóvá kell hagynia. Így tehát meg keli várnunk a tavaszt, hogy megtudhassuk, vajon Németországot felfegyverzik-e vagy sem és tagja lesz-e annak a brüsszeli egyezménynek, amely éppen a német militarizmus ellen irányult. Delmar a továbbiakban kitér azokra a -vádakra", amelyek szerint az új rafelí egy vérzést visszautasítok "a kommunisták cinkosai-. Ezzel kapcsolatban nyomatékosan rámutat hogy "a franciák esze és szi' >• van ellene NyugatNémetország felfegyverzésének. Nem lehet büntetlenül megcsúfolni a nép akaratát. A politikai határozatoknak: csak akkor van értékük, ha megfelelnek az ország érzelmeinek. A közvélemény most a Köztársasági Tanácshoz fellebbez. Delmar ezután ismerteti a táviratot amelyet Francois Poncét., Franciaország németországi főbiztosa intézett a francia külügyminiszterbe® a három nyugati megszállási övezet egyesítése alkalmából. Mint írja — Francois-Poncet ebben a táviratban kijelentette: A német vezetőknek egyetlen céjuk van, belépni egy olyan szövetségbe, amely megakadályozza a tárgyalást a Szovjetunióval és amelynek az az egyik célja, hogy visszaállítsa Németország 1937-es határait. Azt akarjuk — követeli ezzel kapcsolatban Delmar —, hogy -a Köztársasági Tanács csatájanc folyjék le anélkül, hogy ezt a táviratot fel ne olvassák a tanács szószékén. Lehet, hogy akkor félelmünket és visszautasító magatartásunkat nem fogja többé eltorzítani egy becsmérlő és ostoba propaganda" — fejezi be a Combat cikkírója. Csou En-iaj és Dag Haimnarskjöld pekingi tárgyalásai Dag Hammarskjöld, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára — kétheti távollét után — tegnap délután érkezett vissza New Yorkba. Mint ismeretes, az Egyesült Nemzetek főtitkára január 5-én érkezett Pekingbe, a Kínai Népköztársaság fővárosába, ahol megbeszéléseket folytatott Csou En-laj kínai miniszterelnökkel és külügyminiszterrel. Kínába való elutazása előtt Dag Hammarskjöld Párizsba és Londonba is ellátogatott, ahol Mendes-France miniszterelnökkel, illetve Eden külügyminiszterrel tanácskozott kínai útját illetően. Dag Hammarskjöld Pekingbe való utazása során látogatást tett Delhiben, India fővárosában is, és tárgyalt Nehru indiai miniszterelnökkel. Az ENSZ főtitkárának pekingi útját világszerte nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísérték. Dag Hammarskjöld ugyanis azt követően, hogy az ENSZ az elmúlt év utolsó heteiben a Kínában elítélt amerikai kémek ügyében egyoldalú határozatot hozott, kijelentette: személyesen keresi fel Csou En-laj kínai miniszterelnököt, hogy megkísérelje az elítélt amerikai kémek ügyében kialakult kínai álláspont megváltoztatását. Dag Hammarskjöld pekingi útja világjelentőségű tény két szempontból is: Elsősorban azért, mert az ENSZ-főtitkár olyan országba látogatót el, amely hivatalosan nem tagja az Egyesült Nemzeteknek és amely e látogatás következtében — még az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt is — létező ország lett. Máig sem világos — de nem is lényeges — hogy Dag Hammarskjöld saját elhatározásából utazott-e el Pekingbe, vagy pedig nyugati kormánykörök kérésének tett-e eleget. Azzal, hogy személyesen utazott el a kínai fővárosba, kifejezte a Kínai Népköztársaság nagyhatalmi jelentőségét és a világpolitika irányításában betöltött fontos szerepét. Nagyjelentőségű Dag Hammarskjöld pekingi tárgyalása azért is, mert az ENSZ-főtitkárnak módjában állt személyesen is meggyőződnie annak a politikának a tarthatatlanságáról, amelyet az ENSZ folytat a Kínai Népköztársasággal szemben. A tárgyalásokról kiadott hivatalos jelentés, amelyet Csou En-laj és Dag Hammarskjöld közösen írtak alá, nem tartalmaz semmi olyant, amelyből következtetni lehetne a több napon át folytatott tárgyalások anyagára. „Ezeken a megbeszéléseken — hangzik a hivatalos közlemény két mondata — utalás történ a világfeszültség enyhítésével kapcsolatos kérdésekre is. Ugy érezzük, hogy a megbeszélések hasznosak voltak és reméljük, hogy az ott megteremtett kapcsolatot továbbra is fenntarthatjuk." A nyugati sajtó nem éppen derűlátóan írt Hammarskjöld Pekingbe érkezésekor a tárgyalások várható eredményeiről. Amerikában és az ENSZ-körökben — írta a Manchester Guardian — már az is „lehangoltságot keltett", hogy sem Nehru, sem Krisna Menőn, India F.NSZ-delegációjának vezetője nem jelent meg a Delhi-i repülőt éren, hogy üdvözölje Dag Hammarskjöldöt Indiába érkezésekor. „Nehru természeténél fogva nem udvariatlan ember — állapítja meg ezzel kapcsolatban a Glasgow Herald című konzervatív angol lap — és viselkedésének valamilyen oka lehetett. Nehru tüntető udvariatlanságának — folytatja a lap — csak az lehetett a magyarázata, hagy meg akart tagadni minden közösséget az ENSZ eljárásával és hogy azonosítja magát Csou En-laj álláspontjával az ENSZ határozatával szemben." A kínai miniszterelnök és az ENSZ-főtitkár megbeszélésein — mint a közösen kiadott jelentésből is kitűnik — a világpolitika úgyszólván minden fontosabb, Ázsiával kapcsolatos kérdéseit megvitatta. Kétségtelen, hogy megbeszéléseik jelentős mértékben hozzájárultak a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Nemzetek Szervezete kapcsolatainak megjavításához és feltételezni engedik, hogy elérhető közelségbe került annak az ideje, amikor a Kínai Népköztársaság képviselői elfoglalhatják jogos helyüket az ENSZ-ben, ami hatalmas lépést jelentene előre a nemzetközi feszültség további enyhülése felé vezető úton. Petrovics István Ax Országos Béketanács távirata a nyugatnémet békebixoitsághox Az Országos Bóketanács a következő táviratot intézte a nyugatnémet békebizottsághoz: »A magyar békeharcosok együttérzésükről biztosítják Nyugat-Németország dolgozóit, akik ezekben a napokban harci hetet tartanak Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen. A német imperializmustól anynyit szenvedett magyar nép a német néppel együtt követeli az új Wehrmacht felállításának, a német militarizmus felélesztésének megakadályozását. A magyar békeharcosok most készülnek a február végén tartandó IV. magyar békekongresszusrd, amely az egész magyar nép seregszemléje lesz és kifejezi minden magyar békeharcos követelését: akadályozzuk meg Nyugat-Németország újraíelfegyverzését, védjüit meg a békét! A nyugatnémet harci hét alkalmával sok sikert kívánunk Nyugat-Németország békeerőinek. Magyar Országos Bóketanács Szeretnék nélia visszatérni még, ha innen majd a fiúd alá megyek ... Jgy irt a Testamentom című ( •*• versében Szeged, a Tisza, a i magyar táj és a magyar élet szomorú szívű, szép álmokat tervező, de a reménytelen harcban sokszor el-elfáradó nagy poétája Juhász Gyula. Csak megnézném, hogy kék-e még az ég ... . .. Csak meghallgatnám sir-e a szegény ... dalolta nagy, forró vággyal kémlelve a jövőben az élet boldogító kékjének kibontását, a szegények, árvák, elhagyottak, jövendő sorsát. Népéért aggódó meleg szívével, kétszeresen érezte fájdalmainkat, elesettségünket. A kilátástalan, reménytelen élet magányba, majd az öngyilkosságba taszította. — S ma meleg hálával és szeretettel emlékszünk reá, valahányszor eszünkbe jut, vagy ha az ég kékje új életünk megannyi viruló szépsége villan elénk. Juhász Gyula itt él közöttünk verseinek melengető •muzsikájában, s felejthetetlen munkássága a magyar kultúra kincsesházából hat elevenen és messzesugárzóan. Néhány nap óta Szeged egyik legszebb kultúrotthona is az ő nevét viseli. Juhász Gyula nevével a Közalkalmazottak Szakszervezetévek kultúrháza még jobban elkötelezte magát nemzeti kultúránk odaadó szolgálatára. A N&ttó *!»*®MÖ « mXÖttP tfyty UultúiottU&H Utont&káia hez méltó környezetben zajlott le. Az előcsarnokban kis kiállítás hívta fel a figyelmet Juhász Gyula és művésztársa, közeli barátja, a neves szegedi zeneszerző, Király (Kőnig) Péter művészi hagyatékának jelentőségére. Az ünnepséget Juhász Gyula arcképének leleplezése vezette be. A piros lepel alól előtűntek komoly, messzetekintő szemei. A háttérből kirajzolódó város és a Tisza képe mintha a költőnek az ihlet pillanatában messzefutó gondolatait követné. J

uhász Gyula életművéből előtűnő költői egyéniségét, küzdelmes életét mélyrehatóan elemezte Vajda László főiskolai tanár előadása. Gioconda című költeményéből kiindulva mutatta meg egyéniségének kettős, egymással ellentétes örök tragikumban vívódó vonásait és e vívódás belső rugóit. Juhász Gyula félt az élettől — ugyanakkor vágyódott utána. Fél az élettől, s menekül tőle. Menekül a vallásba, s közben az emberhez irja himnuszát. Az álmok szépségét issza, de tavaszváráskor a föld szivének dobogását hallgatva várja az új életet termő bimbókat. Megüli lelkét a fátum, a sors végzetének hatalma, de hisz merészen a forradalomban, s lelkesen dolgozik a Tanácsköztársaság oldalán. Még a halála előtti évben is az élet szeretetéről ír vallomást, de az utolsó pillanatban mindennél erősebb lesz benne a félelem, és a halálba menekül. Az előadás megmutatta, hogy Juhász Gyula ellentmondásokkal teli költészete amennyire gyötrő, annyira felemelő is, mert a társadalom építő erőiben hivő ember szíve dobban benne, aki utolsó lehelletéig áhítattal gondol az életre, ifjúságra és jövőre. Az előadás gondolatmenetébe ágyazva Juhász Gyula költeményeit Lászlóffy Kata, Kovács János, a Nemzeti Színház művészei és Bárány Pálné keltették életre, lószlóffi Kata egyszerű eszközökkel, őszinte meleg szívvel, a versek legmélyebb mondanivalóját vetítette ki. Kovács János túlságosan kimért hanghordozásával nem tudott eléggé a szívek mélyére hatolni, Bárány Pálné viszont édeskés szentimentálizmusba oldotta a tolmácsolt vers forradalmi tartalmát. A kultúrotthon szimfónikus zenekara helyesen választott, amikor a műsor második részében Király (Kőnig) Péter. Juhász Gyula barátja és munkatársa műveiből adott hangversenyt. Jf irály Péter, mint a városi Zeneiskola igazgatója, évtizedeken keresztül Szeged zenei életének egyik vezető egyénisége volt. Mindenütt becsülték és szerették derűs, közvetlen, puritán egyéniségéért. Sok-sok volt tanítványa még ma is szeretettel és hálával emlékezik rá. Zeneszerzői munkássága rendkívül termékeny és sokoldalú volt. A legjobb múltszázadvégi német zeneszerző iskolák hagyományait követte, melyek sajátosságai az alapos technikai felkészültség, biztos formáló érzék, mértéktartó dallamvezetés. A budapesti Zeneakadémia zeneszerzés tanára, Koessler János, a brahmsi utóromantika zenei stílusát közvetítette számára, ez vált alapvető zenei nyelvévé. A század elején meginduló új magyar zenei törekvéseket idegenül szemlélte. Bár mély rokonszenvvel igyekezett művei egy részében a magyaros jellem kifejezésére, ez, mint a bemutatott magyar szimfónia első tétele is mutatta, a fent vázolt körülmények miatt csak kis részben sikerülhetett. JJrről a zeneszerzői munkásságról a hangverseny csak vázlatos képet tudott rajzolni, hiszen csupán egyes művek részletei kerültek bemutatásra. így is dicséret illeti a zenekart lelkes kezdeményezéséért, hiszen Szeged zenei hagyományainak már-már elfelejtett lapjait idézte fel számunkra. Markó Leó, a zenekar vezetője is minden dicséretet megérdemel azért a fáradhatatlan munkáért, melyet a zenekar szervezésével és vezetésével végez. A város zenei életének szüksége van egy ilyen zenefccgrra. éppen ezért a jövőben még fokozottabban kell munkáját támogatni. A hangverseny azt mutatta, hogy a zenekar néhány hónapos fennállása után is már számot tevő tényezőként szerepel, de ugyanakkor azonban mulatta a feladatokat is, melyek a további fejlődés útját jelenthetik. Biztosítani kell a szólamok és a zenekar együttes hangzásának kiegyenlítését, több időt kell fordítani a mű lricsiszolására_ hogy a technikai problémákon való felülemelkedés után a mű tartalmi mondanivalója is kibontakozhasson. A hangversenyen szép sikerrel működlek közre Pesti Ella és Megyesi Pál operaénekesek, a szegcdi Nemzeti Színház tagjai. Színes, drámai énekükkel a Falusi bányász című operából előadott kettőst a műsor élményt adó számává tették. A Tisza-kantála részletei közül Pesti Ella élettől áradó megjclenitő erővel elevenítette meg a Tiszát, mely Juhász Gyula allegorikus költeményében a költő és nemzete sorsát példázza, A Juhász Gyula kultúrotthonra növekvő feladatok várnak. Munkájában segítse ezentúl nagy névadójának művészi hagyatéka is s válassza jelmondatául a költő „A munkásotthon homlokára" cimü versének befejező sorait: Dolgozni fel. mind, lankadatlan Amíg az é.'et ténye ég! Hirdessük: Itt nem boldogul más, Csak aki alkot, akt munkás. ERDŐS JÁNOS