Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-13 / 10. szám

QfcLMHGYflRORSZBG CSÜTÖRTÖK, 1955 JANUÁR 13. T)ejetilüzemek kalturaerseiitje Szeged legfejlettebb iparága a textilipar, legtöbb munkást a textilgyárak foglalkoztatnak. Ezért is jelentős az a kultúrverseny, amelyre az öt nagy textilüzem készül. Márciusban bonyolítják le a nemes versengést, tehát még elég idő van a készületekre. Most mór csupán az a kérdés: hogyan használják ki ezt a másfél hónapot a kultűrcsoportok. A versenyt a szakszervezet hirdette. Programjában igen szép dolgok szerepelnek. A verseny nem csupán a színjátszócsoportok, énekkarok és tánccsoportok erőpróbája lesz. Szerepel mellettük az üzemek képzőművészeti és fotószakköreinek közös kiállítása is. Ezt a kiállítást közös tablón — a Szegcdi Kenderfonógyár állítja össze, és a kultúrverseny előadásain minden üzemben bemutatják. A kultúrversenyt pedig úgy rendezik, hogy minden üzemben megtekinthető legyen. A kultűrcsoportok először saját üzemükben mutatják be tudásukat, felkészültségüket, majd előadják műsorukat a többi textilgyárákban is. Ezen túl pedig a verseny nagyjelentőségű lépést jelent a falu kultúrájának fejlesztésében is. Az együttesek ellátogatnak a falusi dolgozók körébe. Ez nem csupán a kapcsolatok elmélyítését segítheti elő — ami ugyan magában véve is igen fontos — hanem termékenyítőén hathat a falusi kultúrcs aportokra. Ezzel tevékenyen szolgálnák az üzemi kultúrmunkások a falu és a város kulturális kapcsolatainak fejlesztését, az együttműködést, a fejlődést. Ezzel elősegíthetnék a termelőszövetkezetek kulturális igényeinek kielégítését, s ha a termelőszövetkezetekben is pezsgő kultúréletet tudnának kelleni példájukkal, akkor minden di< retet megérdemelne munkájuk. Természetesen a termelőszövetkezeti és falusi kultúresoportokat kés ;bb patronálni is kell, sokkal fokozottabban és állandóbban tartva velük a kapcsolatot Ds más jelentősége is van az öt nagy textilüzem kultúrversenyénck. S ez a város kultúrélete szempontjából tanulságos. Saeged földrajzi szempontból is jellegzetes város az Alföldön. A nagy árvíz után — a múlt század végén — nyugati nagyvárosi minták után épitették fel. Igy azután a szétterülő város erősen központosított. Ez a jelleg nyilvánul meg a kulturális adottságokban is. A színház s a mozik a központban vannak. Sőt a kultúrkázak, klubok, hangverseny- és kultúrtermek zöme is a belsőbb területekre esik. A külterületek jóval szegényebbek — nem is szólva a gátakon kívül fekvő telepekről. Miért fontos ez az üzemek kultúrversenyének jelentőségét vizsgáló crnber számára? Éppen azért, mert az üzemek kulturális megmozdulásai a külterületek lakóinak műve1 dési vágyát igyekeznek kielégíteni. Ebben van az üzemi kultúr(joportok jelentőségének másik oldala. Ezek a kultűrcsoportok lehetnek legaktívabb harcosai annak a mozgalomnak, mely a külterületek kulturális életének fellendítését célozza. Ez a szép és úttörő feladat ugyanakkor egyre magasabb követelményeket is állít az üzemi kultűrcsoportok elé. Hiszen a külterületek lakói is ugyanolyan színvonalas művelődési és szórakozási lehetőségeket kívánnak jogosan, mint a város belterületén élők. Akadályt jelent-e ez a kultúresoportoknak? Egyáltalán nem. Sőt: egyenesen meg kell sokszoroznia erejüket ennek a tudatnak. Ez a feladat értelmet, célt kell, hogy adjon munkájuknak. Lendítő erőt kell jelentenie számukra e nagyszerű feladatnak, Ezáltal válhat mozgalmuk műkedvelő jellege hivatást betöltővé: a 6aját szórakozásukra és örömükra való kultúrmunka nagy feladat megoldójává, égető szükség kielégítőjévé. Éppen ez a feladat teszi igen jelentőssé tehát az öt nagy textilüzem kultúrversenyét, ez a feladat emeli az üzemek és a szakszervezet belső ügyén túl az egész város, minden szegedi ember közös gondjává, figyelme tárgyává. Ez a kultúrverseny tehát egyben annak erőpróbája lesz, hogy az üzemi kultűrcsoportok alkalmasak-e e nagy, nehéz és éppen ezért is nemes feladat és szerep betöltésére, Mert ezért valóban érdemes szerepeket, táncokat tanulni, énekkari próbára járni, vagy festeni. Még egy gondolatot sugall ez az üzemi kultűrcsoportok előtt álló hatalmas feladat és munka. A helyzet azt mutatja ugyanis, hogy a fiatalok vonakodva, nem elég nagy lelkesedéssel s — tehetségükhöz mérten — nem megfelelő számban kapcsolódnak be a kultúrmozgalomba. Mellékes volna itt ennek a közömbösségnek az okát kutatni. Százféle forrása lehet, minden esetre a fiatalságot csak az olyan munka elégíti ki, melynek célját, értelmét látják világosan, türelmüket közelsége nem teszi túlzott erőpróbára, ugyanakkor számukra, mindannyiunknak egyaránt s égetően fontos. És ez ilyen munka lenne. Ezzel kapcsolatban indulhatna tehát el egy olyan élénk, nagyon is konkrét mozgalom, mely napról napra mind több tehetséges fiatalt vonhatna be a világos célt és súlyos tartalmat nyert üzemi kulturális munkába. Ez a mozgalom azután túl juthatna a textilüzemek kultúresoportjain is. Minden esetre ezekre az üzemekre várnának a kezdet legszebb és legnagyobb feladatai. Ezek a feladatok teszik olyanynyira jelentőssé a textilüzemek kultúrversenyét. Éppen ezért mindannyian várakozással tekintünk kulturális munkájuk nagy vizsgája elé. Bízunk abban, hogy beváltják reményeinket és Szeged kulturális életének fontos területén ők fogják megoldani a jelenlegi problémák egy részét. HÍREK Klasszikusok és mai szerzők művei a „Színjátszók Könyvtára" és a „Népszerű drámák' című sorozat ez évi kiadásaiban Három évvel ezelőtt, 1952 januárjában indította meg a Népművészeti Intézőt a „Színjátszók Könyvtára" cimü sorozatot. Most jelenik meg a sorozat századik száma. Ez Füsi József „Hajnal" oimfl egyfelvonásosa lesz. 1955-ben kiadásra tervezeit drámák köziül a "többi közölt igen nagy érdeklődésre tért számot: Kisfalud.vnak a „Kérők" című háromfclvonásosa. Szigligeti—Komoly Péter: „A cigányok" című zenés népszínműve, Benedek András: „Csudakarikás" mesejátéka, Csokonai, Schiller egyfeüvonásosni, Mikszáth—Meskó „Szép asszony madara", Mágori Erzsébet: „Egy nyári délután" című színműve és Gyárfás Mikló* új verses drámája a „Magyar Aniphitrion". A sorozat füzeteit eddig illusztrációkkal egészítetlek ki, az új kiadásokat részletesebb díszlet — és jelmez-tervek gazdagítják majd. A „Népszerű drámák" című sorozatban az idei tervek között szerepelnek: Móricz Zsigmond: „Ludas Matyi" cimii színműve, Kisfaludytól u „Csalódások" Kárpáti és Herényi átdolgozásában Molnár—Török: „A Pál utcai fiúk", Moliero: Január 17-án keidtidik a tanítás a téli szünet után Az általános és középiskolai tanulók téli szünete január 16-án fejeződik be. A téli szünet utáni első tanítási nap január 17-én, hétfőn lesz. Tavasz a léiben I

Tegnap jónéhány órára tisz- j ta kék volt az ég, sütött a nap | és langyos szél szárította a I j latyakot Szeged utcáin. A gyerekek a Lechner tér I | füvéti is csak ügy hajadon fő. | | vet, sapka nélkül játszottak: J rúgták a labdát, vagy kerge- I | tűztek. Meglett emberek emel- | I te'k kalapjukat fejükről úgy i j déltájban, — jó volt a nap- ' I fény, S bizony, aki bundabélé- | | ses kabátban indult reggel ott- • I

honról, kigombolta azt, mert ' melege volt. | Tavasz volt a félben, a ta- I I

vaszi „ízek ég szagok" a leve- J gőben. S várjuk az igazi ta- | | vaszl! „Bandin György", Gárdonyi: „Fehér Anna" és Móricz Zsigmond: „Sári bíró" című színmüve. Ezenkívül egy mai magyar és egy (szovjet drámát is megjelentetnek az idén. A „Népszerű drámák* minden kiadása bevezető tanulmányt közöl, közli továbbá a darabot előadó nagyszínház díszletttervezőinek színpadképeit éts illusKtráciúkat. A két sorozatra a színjátszócsoportok előfizethetnek. Ez az egyellen biztosítéka annak, liogy a füzeteket hiánytalanul és rendszeresein megkapják. A könyvesboltokban árusításra kerülő példányokat ugyanis — nagy népszerűségük miatt — ha-marosan elkapkodják. Jól sikerült teadélutánt rendeztek a Belváros V. MNDSZ-asszonyok. A műsorral egybekötött teadélutánon mintegy kilencvenen vettek részt és jól szórakoztak a ikéső esti órákig. Jelen volt a kerületi békebizottság küldötte is, akinek javaslatára az asszonyok táviratot küldtek az Országos Béketanácshoz, melyben tiltakoztak Nyugat-Németország űjrafelfegyverzése ellen. Tízezer kilogrammos ejtőkalapácsot kaptak a Kéziszerszámgyár dolgozói. A gép alkatrészei már megérkeztek és összeszerelése e hónap végére fejeződik be. Előkészítő és szövő kikészítő alapfokú művezetőképző tanfolyam kezdődött január 11-én az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál. Filharmonikus hangverseny lesz a színházban 16-án, vasárnap délelőtt 11 órakor. Vezényel Simon Albert. Mikrobarázdás hanglemezről előadják Verdi Szegeden régóta nem játszott gyönyörű operáját, az Álarcosbált — Gigli, Barbieri és Caniglia tolmácsolásában csütörtök este fél 7 órai kezdettel a Postás Kultúrotthonban. Vidám esztrád-műsor lesz 15-én, szombaton este fél 8 órai kezdette! az MSZT-székházban, Horváth Mihály u. X szám alatt. Énekel: Kevey Zsóka és Keméndy András. Közreműködik a Szegedi Honvédzenekar 15 tagú táncégyüttese Hegyes György hadnagy vezetésével. Műsor után tánc 2 óráig. Jegyek elővételben 6—7—8 forintos árban kaphatók a Tiszti Klub portáján és az MSZT-felelősöknél. Ötletes szilánkfogót készített Börcsök András és Bacsa László, az Újszegedi Kender-lenszövő Vállalat dolgozója. Újításuk bevezetése megakadályozza a fémíaragásnál a szilénkok széipattogását s ezzel jelentősen csökkentik a balesetek lehetőségét. Nagyarányú Csokonai-ünnepséget rendez Szegeden a Hazafias Népfront városi bizottsága, a TTIT és a békebizottság február első hetében. *Hagyma(ermesztés* címmel jelent meg Brúder János könyve az elmúlt napokban. A korai zöldhagyma a télerj vitaminokban elszegényedett táplálkozásunk egyi.t legkorábbi vitaminforrása s jellegzetes magyar ételeink el sem képzelhetők nélküle. A könyv mindazt a tudnivalót tartalmazza, melyekre az egyéni és szövetkezeti hagymatermesztőnék szüksége van. Foglalkozik a hagymafélék talaj- és tápanyagigényeivel, műtrágyázásával, a dughagyma hőkezelésével, a hagymatermesztés két- és hároméves módjával. Ismerteti a hagyma betegségeit, kártevőit és az ellenük való védekezést. Külön fejezetben tárgyalja a fokhagyma termesztést. A "Csongrád megyei füzetek* iránt országszerte érdeklődés nyilvánult meg. Megrendelések érkeztek az ország legtávolabbi részeiről is a TTIT megyei titkárságára. "Gyöngyvirágtól lombhullás<g* címmel jelent meg a Müveit Nép Könyvkiadónál Homoki Nagy István könyve, melynek egy része a hasonló című film forgatókönyvét, valamint a rendező emlékezéseit tartalmazza. Emellett ismerteti a filmkészítés érdekes technikai körülményeit. A könyv további része novellagyűjtemény. Szerepel benne: Egy kerecsensólyom története; Vadvízország; Alkony; Nádak mélyén; A futóhomok remetéje; Az éjjeli • gémek városa; Kékvércsék erdejében, stb. Az író szándéka, hogy friss karcolataival megismertesse a közönséggel a magyar természetfilmezés módszereit, megszereltesse a magyar tájakat és számos természetrajzi ismerettel gyarapítsa az olvasók tudományos •műveltségét. Folyóiratot Indít a Hazafias Népfront helyi bizottsága és a TTIT "Csongrádmegyei Szemle* címen. A folyóirat első száma március 15-re jelenik meg. Ebben a számban "Kossuth és Csongrád megye« és "1848 Csongrád megyében* címmel visszaemlékező írások jelennek meg. Mellettük a megye és Szeged több kultúrpolitikai kérdésével foglalkozó cikk lát napvilágot. A folyóiratot Szegeden szerkesztik. ... Könyv jelent meg a Szovjetunióban Walt Whitmanról A Béke-Világtanács határozata alapján az idén az egész világon megemlékeznek Walt Whitman -Leaves of Grass* című verseskötete megjelenésének századik évfordulójáról. Az évforduló alkalmából az Állami Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában megjelent M. Mendelszon szovjet irodalomtörténész Walt Whitmanról, a nagy amerikai költőröl szóló könyve. A könyv részle'esen elemzi Whitman életét és munkásságát. Mendelszon különös figyelemmel elemzi a nagy amerikai költő legjobb verseskötetét, a "Leaves of Grass"-t. Tegnap Trombitás Dezső barátommal találkoztam, mondhatom véletlenül, mint falevelek, melyeket akaratlanul is összehoz a szél. A baráti ölelkezés mindkettőnk egészségét szolgálta, főleg a kölcsönös hátbaveregetés, mely tüsszentés ellen ajánlható. — Szervusz Jánoskám — kiáltott. A csodálattól felocsúdva, méltó választ kerestem, de szavamat szegte: — Ide figyelj. Ráérsz holnap? — Hogyne, persze.., udvariaskodtam. — Na. akkor holnap ugorj fel hozzánk. Vettem egy csodálatos zenegépet. Jó társaság lesz. Remekül fogod magad érzem. Szervusz! Várlak! Azzal hóna alá vágta aktatáskáját és sietve eltűnt a népes forgatagban. A döntésen nem kellett sokat gondolkodnom. Dezsőnek csinos húga van. Újszegeden'egy kertes házban laknak. Szép bútorok. kényelmes karosszékek. Már ott éreztem fáradt testemet az egyik pihenő székben. Nem akarom az olvasó türelmét oly módon idénybe venni, hogy aprólékosan kit Irjek, milyen ruhába öltöztem, nyakkendőmet hányszor kötöttem meg és vadoratúj kefém teljes tönkretételével hogyan sikerült kitisztítanom mindig homályos íéryú cipőmet. A lényeg az, hogy dobogó f-.ívvel becsöngettem az újszegcdi kertes házba. Az ajtó kinyílt és ott állt velem szemtől szembe Dezső csodálatos szépségű húga. Zavartan nyújtottam kezem és szórakozottságomban majdnem megöleltem. — Tessék beljebb fáradni. Dezsőke már türelmetlenül várja önt. — Igen ... igen .,. köszönöm — követtem elfogódottan. De Dezső, aki lelkesedéssel hívott és akiről csodálatos szépségű húga azt mondta, hogy türelmetlenül vár — a valóságban mélyen aludt. A húga és én, a család három tagjával egy kollektívába tömörülve, csak minden lehető eszközt igénybevéve tudtunk életet lehelni Dezsőbe. — Szervusz Jánoskám! — mondta nagy álmosan. — Ne haragudj, egy kicsit pihentettem szemeimet. Belémkarolt s átvezetett a teraszos szobájukba. A csodálatos zenegép könyves polc, képek és heverők közt díszelgett. — Na, mit szólsz hozzá? Ugye elragadó? Most vettem. Tudod, a család nagy zenebolond. — Tegyél fel egy lemezt, — javasolta Ella, a húga. — Azaz! — lelkendezett Dezső — beszéljen a zene! Megkönnyebbültem. A család lassan belopakodott a szobába. A papa elfoglalta a legkényelmesebb karosszéket, melyet az első pillanatban kiszemeltem. A teraszon a kedves mama foglalt *állást*, szinte eltakarva a fényt, a levegőt mázsás termetével. A kis Tibike a heverőre telepedett. Nekem csak egy támlásszélt jutott, de az volt a fontos, hogy Ellácska mellé kerültem. Vártuk a zenét — néma csend lett. Talán olyan várakozó csend, mint amikor a nagy muzsikusok társaságában Liszt Ferenc ujjait a zongorabillentyűlcre helyezte. Dezső is hasonlóképpen cselekedett. Csak ő a *piköpöt» tartotta ünnepélyesen a hanglemez felett. Aztán hatalmas erővel felhangzott Liszt II. rapszódiája. Kissé előrehajolva, feszülten figyeltünk. A mély, tömör akordok után könnyű játékosságba emelkedett a zene. Ellácska lesütötte szempilláit. — Csodálatos — suttogta alig hallhatóan. — Csodálatos!? — horkant fel Dezső. — Ezért a lemezért egy kerek hétig szaladgáltam. Aranyos kis Gyuszi barátomnak köszönhetek mindent. Ha ő nem lenne, ma nem tudom mit hallgatnál. Tudod, egy remek pofa — fordult feléim. — Nem ismered? Hát ezt ne is mond. Egészen biztos, hogy láttad már. Szőke, magas, bajuszos fiu. Nagy zenebolond! Az ám .. . De szereti a sportot is. Tudod — kezdett belemelegedni — képes hetekig sorban állni egy hangversenyjegyért. Ismeri Ciffra Gyurit is. Nem azt a hentest az utcánkból, hanem a zongoristát. Él-hal a művészetért. Sűrű bólogatással jeleztem, hogy min-, dent értek, mindenen csodálkozom és még azt is elismerem, hogy Gyuszi zenebolond. Azorban időnkónt a hanglemezre pillantottam. Tekintetemmel akartam jelt adni, h >gy a zene némileg jobban érdekel. — Ezt a szipkát is tőle kaptam. Nagyon tisztelettudó fiú, — mutatta felém a kedves papa nikotintól sárga szipkáját. — És még hozzá milyen házias! A befőttkészítéshez is ért — hallattszott a mama véleménye. A zene magasra csapott — szinte elállt a lélegzetem. — Gyuszi bácsi tanított meg úszni. Megígérte, hogy elvisz csónakázni — emelkedett szólásra a csendes Tibike. — Gyönyörű ez e muzsika — ámuldoztam, hogy a család figyelmét újra rávezessem a zenére. Vesztettem. — Felejthetetlen hangverseny volt — sóhajtott Ellácska. — Ciffra Gyuritól hallottátok? — érdeklődött Dezső. — Pontosan tizenötödikén — fitogtatta emlékezőtehetségét a családfő. — Nem 15-én volt, hanem 18-án, — vágott vissza Ella. __ (—i Nem létezik, Hisz Elvira néni. 15-én járt nálunk és ti pont akkor mentetek hangversenyre. — Ez a mama hangja volt. — Anyuka! Mégis csak 18-án volt. Tudod, akkor mentem úttörőtáborba. Ella pedig nem tudott kikísérni az állomásra. — Nincs igazad Tibike — torkolta le a papa. — Én csak tudom, hogy mikor kaptam meg a lúdtalpbetétemet. Pont 15-én. Egy perccel sem később. — De apuka... — Csend legyen! Tibike ne légy szemtelen. Gyereknek nincs joga beleszólni a felnőttek dolgába. — Édes apukám, mégis csak ... — próbálkozott Ellácska. — Semmi édes apu. Egyszerűen nem érdekel a véleményetek! — ugrott fel helyéről. — Ne légy oly ideges. Csillapodjál — szólt közbe a mama. — Nem vagyok ideges! — ordított. — És vedd tudomásul, hogy nem csillapodom! — Lajoskám ... — Semmi Lajoskám! Nekem ne magyalázzanak a gyerekeim! Én csak tudom, hogy mit beszélek! — Apának van igaza — szólt döntőbíróként Dezső barátom. — Na látjátok! — Nincs igazatok; — kiáltott kórusban az ellenzék. A szavak ezután összekeveredtek. Már nem tudtam, ki beszélt, ki hallgatott. Alkalmasnak véltem ezt a pillanatot. Végre a zenére tudom terelni a figyelmet, gondoltam és a zene megnyugtatja majd a háborgó lelkeket. — Trombitás bácsi. A zene ... hallja? ... — Ugyan kérem, — vágott a szavamba, egyben az asztalra is. Csak úgy csörömpölt a váza. A hanglemezen a tú üres barázdákon percegett: lejárt... S hirtelen csend lett. Talán azért, mert a zene is-elhallgatott. Forral János 4