Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-13 / 10. szám

CSÜTÖRTÖK. 1955 JANUÁR 13. D ELMS GYURORSZAG Megalakult az els5 kerületi Hazafias Népfrontbizottság Munkába&i a III. kerületi tanács termelési bizottsága Ünnepélyes keretek között alakult meg tegnap délután az I. ker öleti Hazafias Népfrontbizottság. A közalkalmazottak Szakszervezete Juhász Gyula Kultúrotthonában kultúrműsor szórakoztatta a megjelent I. kerületi lakókat, majd Andó József őrnagy a Hazafias Népfront városi bizottsága nevében megnyitotta a választói gyűlést. Beszédében méltatta az eltelt tíz év eredményeit, amelyet a felszabadulás óta ért el dolgozó népünk. Szavaiban visszaemlékezett a Függetlenségi Népfront haladó vonásaira rs a most kibontakozó új mozgalomra, amely a Hazafias Népfront táborába hívja minden hazáját szerető embert. Megemlítette többek között a megválasztandó első kerületi Hazafias Népfrontbizottság főfeladatát: annak a programnak a kerületben való megvalósítását, Az a lelkesedés, amely megnyil" Vénült az első és a második kerületi Hazafias Népfront bizottság választógyűlésén, bizonyítja, hogy a kerület lakosai várták és örömmel fogadták a maguk választotta kerületi Hazafias Népfront bizottság megalakulását. E bizottságok tagjai a kerület becsületes, , odaadóan munkálkodó dolgozóiból kerültek ki, akikre az a feladat hárult, hogy Kisteleken a földművesszövetkezet két és félmillió forintos beruházással nagy szövetkezeti áruházat építtetett. Az építkezés elhúzódása miatt már több alkalommal kitűzték az áruház átadásának határnapját, de az épület nem készült el ezekre a határidőkre, , • . _ ápolását, továbbfejlesztését, amelyet a Hazafias Népfront városi bizottsága Szeged dolgozóinak óhaja szerint elkészített. Amíg a jelölőbizottság elkészítette javaslatát, többen szólaltak fel a kerület lakói közül és a belváros, Üjszeged dolgozóinak panaszait, javaslatait adták elő. A jelölőbizottság 30 tagú kerületi népfrontbizottságra tett javaslatot. A tagokat egyenkint szavazásra bocsátottákés az elhangzott lelkes tapsok azt jelezték, hogy örömmel választják meg a javasoltakat az I. kerületi népfrontbizottságba. Bíznak abban az I. kerület lakói, hogy a dolgozók érdekeit tartja majd a megalakult bizottság szem előtt munkájában, — odaadóan, kezdfcményezően dolgozzon az I. kerület most megválasztott Hazafias Népfrontbizottsága. a dolgozók javaslatait, kezdeményezéseit felkarolják, segítsenek a tanácsnak a társadalmi munkák megszervezésével is a város dolgozóinak jobb élete kialakításán. Holnap délután öt órakor Alsóvároson, a Földműves utca 7. szám alatt választják meg a kerület lakosai ünnepélyesen soraikból a harmadik kerület népfrontbizottságát, s Most azonban az épület készen áll és január 23-án, vasárnap ünnepélyesen átadják rendeltetésének. Az új áruházban — amely az Alföld egyik legnagyobb ilyen létesítménye — mintegy négy millió forint értékű áru között válogathatnak a kistelekkömyékiek, A kerületi tanács alakuló ülésén az új kerületi tanácstagok közül megválasztották a termelési bizottság tagjait is. A bizottságban olyan emberek kerültek, akik most is földdel, mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak. Értik a paraszti munka minden csínját-bínját. Idős Vass János, a termelési bizottság elnöke négy holdas egyéni gazda. Törekvő, szorgalmas ember hírében áll. A többiek is hasonlóan szorgalmas tsz-tagck, egyénileg dolgozó parasztok. Csak egy van közöttük, aki nem földmunkával foglalkozik: dr. Benkő Sándor állatorvos. Örá viszont éppen a szakmája miatt van szükség a termelési bizottságban. A III. kerületi termelési bizottság fennállása óta, — a működési szabályzat előírása szerint — két ülést tartott. A második ülésen már a móravárosi, alsóvárosi, mihályteleki dolgozó parasztok legégetőbb problémáiról beszéltek. Szó volt a közlegelők rendbehozásáról, a repülőtéri legelőre való kijárat elkészítéséről, s felvetődött az is, hogy a város külterületi legelőit bővíteni kell. Ehhez igényelték is az Alsó-liszapart két oldalát. A javaslat elfogadása azonban még nem történt meg. Felvetődött az is, hogy a Matyéren az egyéni gazdák is kapjanak legelőt és kaszálót. A bizottsági tagok támogatják ezt a kérést. A második ülésen született meg az a határozat is, hogy a III. kerületi határban a mezei utakat kijavítják. Elöljárójában Terehalmon kettő, a zöldfási részen pedig három utat javítanak ki. Tavaszra, — ekkor már nagy szükség lesz rájuk — el is készülnek. Azután a mihályteleki bányaparti utat (a műút és a vasút között) feltöltik salakkal. Ezzel a gazdák részére lehetővé teszik esős, sáros időben is a földekre való jó bejárást. Szó volt a mezőőrök őrködési területeinek sürgős rendezéséről is. Eddig úgy volt, hogy egy-egy csősznek 4—5 darabban feküdt az őrzésére bízott földterület. Nem ritkán 5—6 kilométeres távolságban egymástól, Emiatt nagyon gyakoriak voltak a lopások is. Most átrendezik a mezőőrök őrködési területeit. A termelési bizottság gondoskodik arról is, hogy a váro6i tanács mezőgazdasági osztálya által rendezett mezőgazdasági ismeretterjesztő előadásokon minél több dolgozó paraszt résztvegyen. A bizottság tagjai meghívják ezekre az előadásokra gazdatársaikat, hisz iitt a termeléssel kapcsolatos, rendkívül tanulságos oktató filmeket is bemutatnak. A termelési bizottság már gondoskodik arról, hogy a kerületben tenyésztésre kiadott apaallatokat minél előbb felülvizsgálják és a szaporításra alkalmatlan jószágokat kiselejtezzék. Beszéltek a város paprikatermelési problémáiról is. Rámutattak a beváltó által elkövetett mult évi hibákra, amelyek jelentős mértékben megkárosították a termelőket. Amint látható, a III. kerületi tanács termelési bizottsága közel másfél hónapos fennállása óta már igen sok hasznos dolgot kezdeményezett. Beváltja a hozzá fűzött reményeket. Természetesen további fontos feladatok is vannak. A bizottság készítsen egy hoszszabb időre szóló munkatervet, mely az évnek egy-egy szakaszára meghatározza a munka főbb feladatait. Munkaterv nélkül félő, hogy a sok kis apró tennivaló közepette szétforgácsolódik a bizottság munkája és éppen a legfontosabb feladatok megvalósítására nem jut idő. A termelési bizottság: állandó bizottság. Legfőbb feladata a mezőgazdasági termelés szervezése, harc a termésátlagok növeléséért. Az apróbb feladatokat nyugodtan rá lehet bízni a most már működő gazdakörökre is — a bizottság támogatásával. Most az a fontos, hogy a kerület paraszt lakossága jól felkészülhessen az új termelési évre. A bizottság feladata például elintézni, hogy jóminőségű vetőmagokhoz jussanak a gazdák. Február végén már vetni kell a tavaszi árpát. Utána meg a többi tavaszi kalászosokat. Ezt nyomban követi a burgonyavetés ideje. Mar most gondoskodni arról, hogy jó vetőmag kerüljön a földbe. Minden gazda hajlandó lenne kétesértékű vetőmagját nemesített magért kicserélni, ha ezt az állandó bizottság elintézné néki. Más esztendőkben is megtörtént, hogy éppen a szezon idején nem volt elég növényvédőszer, rézgálic és különböző permezető szerek. Ez komoly károkat okozott. Ezekről a védőszerekről is most kellene gondoskodni, míg nem késő. Az állattenyésztés területén: szép kezdeményezés az apaállatok felülvizsgálása, de ez még kevés. Írják össze a gazdáknál lévő törzskönyvezésre alkalmas állatokat, tulajdonosaikkal közösen megbeszélve biztosítsák azok szaporulatainak továbbtenyésztését. Hasznos tanácsokkal nagyot lehetne lendíteni a baromfiállományok fejlődésén is. A korcs, betegségre hajlamos szárnyasok kicserélése nagyon időszerű kérdés. Még hosszan sorolhatnánk a feladatokat, melyek az állandó bizottság munkakörébe tartoznak. Első látásra rendkívül nehéznek és sokrétűnek tűnnek ezek a munkák, azonban ez korántsem így van. Időközönkint legalább havonta egyszer rendezzenek gazda nagygyűléseket. Itt a bizottság tegyen javaslatot a termelőknek. Munkájukba oátran vonják be a legjobb dolgozó parasztokat, bízzák meg őket bátran feladatokkal. Például küldjék el eket más vidékekre vetőmag beszerzésére. így hasznos segítséget tudnának nyújtani a bizottságnak. A termelési munka irányításába be kell vonni a kerületi pártszervezeteket. A titkár elvtársakat hívják meg az ülésekre, s az ő segítségükkel adjanak feladatokat a kommunista aktíváknak. Már az első sikerek után az egész kerület támogatja majd a bizottság munkáját. Ehhez kell, hogy a bizottság tagjai valóban megszerettessék magukat a kerülettel. Minden parasztember lássa meg, hogy az ő egyéni érdekeiért is harcol a termelési bizottság. Ez a kis csoport csak így tehet eleget komoly, nagy hivatásának. már Jáky Gyuta szárnyaló szavait a szabadegyetem első előadásán, mikor Juhász Gyuláról s az ő hagyományainak ápolásáról szólott. Most ezek a lelkes és szép gondolatokat hordozó súlyos szavak csengenek fülünkben. Minden során érezni, hogy amiről ír, annak nagyszerűségét, eszményt jelentő voltát lelke legmélyéig vallja, az átfűti öt. És ez a szerető hév parázslik soraiban. Ez teszi széppé, érdekessé és élvezetessé írását. És ez teszi még tanulságosabbá is. körökre. A burzsoáziának osztályerkölcsei voltak, amelyek azt a célt szolgálták hogy különböző társadalmi rétegbe tartozó embereket erkölcsileg is elválasszák egymástól, a népi államban ilyen nincs! Ma csak egyféle erkölcs van: szocialista erkölcs! Ez pedig azt jelenti, hogy megszűnt az alázatos kérelem, megszűnt a hajbókolás a földighajlongás s ehelyett az érintkezési forma helyett sokkal emberibb van életben. De nagyon gyakran lehet találkozni a fentihez hasonló jelenségekkel. Sajnos e'.ég 6ok ember téveszti össze a szabadosságot a szabadsággal, a közvetlensiget a tiszteletlenséggel. Természetesen tudjuk azt is. hogy a jóérzésű, egyszerű embert nem kell a tiszteletadásra figyelmeztetni. Szeretnénk értésére adni azoknak az embereknek, akik a tanácsok hivatalos helyiségeiben a fenti módon viselkednek, hogy. amikor belépnek a lanáca szobájába és leveszik kalapjukat, magát az államot beosiilik meg s azzal nem a tisztviselő előtt hajbókolnak. Ha pedig nem beszélnek trágár módon másik embertársukról, jóérzésükről, műveltségükről tesznek tanúságot ég főleg nem zavarják a hivatal munkáját. I)o felhívjuk a tanácsok dolgozói figyelmét: az embernek járó és a nép hatalmát lepvisc'ű tanácsot megillető liszteletet, megbecsülést jogosan kérhetik, ine. vetethetik, hiszen az nemcsal: < • ' ; fontos, mert jár, hanem álla., gári kötelesség is. KOVESDX LAJOü Újítók munkája a falemezgyárban és a fűrésztelepen Az újítási mozgalom meghozta a várt gazdasági eredményt a Szegedi Falemezgyárban és Fűrésztelepen az elmúlt évben is. Kis és nagy jelentőségű újítások egyaránt elősegítették termelésünket. A feladatterv által megszabott célkitűzéseiket a dolgozók javaslataikkal igyekeztek megvalósítani. Az újítási feladatterv teljesítése nemcsak az újítóiknak, hanem a javítóműhely dolgozóinak is köszönhető. Egri Iscván technikus és Dékány János energetikus munkatársaikkal elvégezték az újítások kivitelezését, sőt az újítókat gyakorlati tapasztalatokkal, szaktanácsokkal is segítették. Az újonnan épülő farost üzem Hervai Ferenc beruházási előadó, Maurits László vegyész és Király Lajos gyártásvezető újításaival valósul meg. A farostlemez gyártására jelentős kísérletet folytat Maurits László, akinek eddig 12 újítása van. Amrik László és Varga Sándor, Juhász Mátyás, Michel József, Kondász Mihály, Ottlik István is újítási díjban részesült többszörös újításaiért. A fűrésztelepen Dani Antal, Galambos József, ifj. Varga Ferenc, Selmeczi Lajos, Sörös Ferenc, Virágh Pál és Kiss István kapott többször újítási díjat. A fűrésztelepen a feladatterv egyik tétele a hasznos hulladék további felhasználása. Lakó Ferenc kétszeres sztahanovista műszaki vezető és Árendt Andor főművezető, a háztartási parkett gazdaságos gyártására tett javaslatot. 1954-ben a dolgozók 222 újítási javaslatot adtak be és ebből 78-at fogadtak el. Üjítási díjként sz üzemben 9800 Ft-ot fizettek ki. Az újítási mozgalom szélesítése megköveteli az újítók további támogatását, javaslataik gyors megtárgyalását, a jó újítások gyakorlati alkalmazását. Orvosok a szabadságharcban „Ezernyolcszáznegyvennyolc-negyvenkilencben az egész művelt világ a magyarság szabadságharcát figyelte, mert ebben a harcban, amint azt Kossuth ép ven Szegeden mondotta, „Európa szabadságának harca vívatott." ... Hatalmas kötetek jelentek meg a szabadságharcról, annak minden vonatkozásáról, de alig esett szó a szabadságharc és a honvédsereg orvosairól. „— Hol voltak hát és kik voltak azok a hazaszeretet lángjától fűtött orvosok, akik nevét a szabadságharc hős harcosai között kell említenünk? Erről szól Jáky Gyula orvosprofesszor írása. Megismerhetjük előadásából — mely a „Csongrád megyei füzetek" sorozatában jelent meg — Balassa Jánost, a pesti egyetem professzorát, aki március 15-én e szavakkal bocsátotta előadásáról a forradalmi tömeghez hallgatóit: „Uraim, nagy mozgalom indult meg, tartsák meg nyugalmukat és higgadtságukat!" És megismerjük Balassa egyetemi tanítványát, Korányi Frigyest, aki még 84 éves korában is emlékezeit e szavakra s diákkori eszményeire. De Semmelweisről is hallunk, aki a bécsi forradalomban állt a szabadságharcos nép oldalára. Azután a magyar forradalmi sereg orvoskarának szervezőiről s vezetőiről olvashatunk: Stáhly Ignácról, Flór Ferenciről és Lumniczer Sándorról. S mindarról a fáradságos és nehéz munkáról, mit ezek a férfiak folytattak a szabadságáért vívó nép egészségéért, életéért. Érdekes és tanulságos ez a kis füzet. De emellett élvezetes is. Hallottuk TV agy tudósok, lángeszű gondol' kodók sokat foglalkoztak az emberi erkölccsel, az emberek egymás közötti kapcsolataival, az udvariasság. a tiszteletadás és az ember egymás iránti megbecsülésének kérdésével. Nem egyszerű dolog ez. Érdemes gondolkodni rajla, A társadalom keretein belöli érintkezési formákról van szó. Két ember, ha találkozik, ahogyan köszönti egymást már abban kifejezésre jut társának megbecsülése. Az erkölcs a társadalom fejlődésével mindig változott, formálódolt. Az őstársadalmaknak még nem voltak írott törvényei, de érintkezésüknek mindig meg volt a megfelelő formája. Ha például két törzsfőnök találkozott hosszú perceken kereszttől hajlongtak s közben bókoltak egymásnak, — azzal fejezték ki egymás iránti tiszteletüket, elismerésüket hadi- vagy más tudományokkal kapcsolatban. Természetesen ez az érintkezési forma az idők folyamán teljesen megváltozott. A kultúrember levetkőzte a babonákon ós a — legtöbb esetben — leves hiedelmeken alapuló ceremóniákat. Ha végigmegyünk aa utcán, találkozunk valamelyik ismerősünkkel, megemeljük kalapunkat s ezzel nemcsak azt közöljük vele hogy észrevettük, tudatunkban számentartjuk létezését, hanem megbecsülésünket, tiszteletünket is kifejezzük, amely az emberi kultúrált6ág egyik jele. Gyakran hallhatunk ilyen megjegyzéseket: annyira figyelmetlen, még köszönni sem tud. Ez legtöbb esetben • ••Mi VÁRD KI A VIGIT..." nem azért hangzik el, mert az illetőnek közömbös az. ha valamelyik ismerőse elmegy mellette, hogy észre sem veszi, hanem inkább talán azért, mert sérti az illető figyelmetlensége. Különböző közlekedési járműveken látható a felirat: „Annyi megbecsülést adj dolgozó társadnak, amennyit magad is elváret:!" ügy alkalommal a csengelei tanácsházán a következő jelenetnek voltam fül- és szemtanúja: Két tanácsi dolgozó ül asztalánál ós dolgozik. A kályha mellett hotyketartású. harmincas körüli férfi beszélget egy alacsonyabb, valamivel fiatalabb férfivel. Mindkettő fején félrecsapva a kalap, zsebredugva a kéz s zavartalanul tárgyalják különböző nőügyeiket. Amikor belépek a szobába, a következő párbeszédet hallom: — ... oszt megálltam a sarkon s vártam, hogy a pacek micsinál a jánnyal — magyarázta a hosszabbik legény a kicsinek aki rettentő nagy figyelmet tanúsított. — Hát mondom, szóval vártam. Nekem is fájl a fogam nagyon a jányra! Jó faros kis fehérnép! Hát csak állok és nízem, hogy szorongaltyák egymás kézit. Mán csurgott a nyálam is. Egyszeresük szítválnak ám! A sógor be a sarkon, én meg utána a jánynak. — Oszt elirted1 — kérdi türelmetlenül a kiesi. — No párjai, komé, csak várd ki a vigit... — mondja öntelten a mesélő. Én közben azon gondolkodtam, vajon hivatalos ügyüket elintézlék-e már ezek az emberek vagy ezután akarják? A hosszú ember azonban nem hagyott sokáig gondolkodnom, mert engem is észrevett s egy bizalmasat rámkacsintva folytatta a mesét. Az asztal mellett fiatal leány ült s annyira ráhajolt munkájára, hogy szinte aa orrával szántotta a papírt. Egyszer mocorgott szegényke, pirult, tán, ha nem sürgeti annyira a munka, a sok írnivaló, ki is szalad az irodából. A hosszú, fekete ember észrevette a lány szemérmesssigéti s még jobban mondta: — Alig lipek vagy húszat, elkapom a kacsóját. Mondom neki: te, Eszti, mi dógod néköd avval az ágrulszakaltall — Oszt hattá, hogy fogjad a kézit? — vihogott a másik. A hosszú letorkolta: — Neked se mondok többel semmit, mer mindég belepofázol. — Hát. ha nem mondasz, nem mondasz... nem is vagyok rá kíváncsi — sértődött meg a kiesi és odalépett az asztalhoz. Elővette beadási könyvecskéjét s a tisztviselőnek nyújtotta. — Nagy nbancok c.:ek a nők! — lökte oldalba kajánul heherészve a nyilvántartót, alá kőísógbeasetteu némít feléim. Látta, hogy idegen vagyok, de nem tudhatta, honnan jöttem és miért. A hosszú ember közben a dolgozó leányhoz fordult s ízetlen tréfákkal igyekezett nevettetni. A lány hiába villantotta rá haragos tekintetét, nem használt semmit. Ekkor eszembejutott egy régirégi emlék. TV agyszüleim egy dunántúli kis falucskában éltek. Egyszer öreg apám hivatalos volt a községházára. Kegyetlen, nagyon durva ember lévén a főjegyző akár férfiember. akár asszonynép járult magas színe elé, mindenkinek úgy kellett köszönnie: kezétcsókolom, főjegyző úr. Nagyapám csak egyszerűen „jónapot" kivánt s a főjegyző kidobta. De még öt pengőre is megbüntette tiszteletlenségéért. Hajszálon múlott, hogy a csendőrük nem vették „kezelésbe". A mi rendszerünk nem kívánja azt, hogy a hivatalos ügyeiket inléző felek „kezétcsókolom"-ot mondjanak a tanács dolgozóinak. Azt sem kívánja senki, hogy földighajolva lépjenek be az állami hivatal helyiségébe. S akkor sem bünteti meg senki a feleket, ha fejükön félrecsapott kalappal, zsebredugott kézzel állnak oda a nép hatalmának képviselője elé. Azt csak a Horlliy-rendszer pribékjei a főjegyzők, és azok szolgái, a csendőrök tették meg. A szocialista rendszernek nincs fTJŰksétse ilyen Holnap választják meg a III. kerületi népfront-bizottságot Janaár 23-án megnyílik az új kisteleki szövetkezeti áruház