Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, 1955 JANUÁR 1. OELMIGYSRORSZÜGi Az else pohár Fiatalos tűzzel a szemében az Újév most küszöbünkre lép. Az utakra sűrű hó hull éppen s pajkoskodó szél sodorja szét. Köszöntsúnk hát vígan csengő dallal új esztendőnk első hajnalát! Körülüljük a terített asztalt mi s az Újév — mint két jó barát. A kezében színig telt pohárral ő köszönti előbb a jövőt: »Rátok eztán sok szép, nagy tett vár majd, mert én teli batyuval jövök!S amikor a tervekről esik szó, az ablakhoz hív és kimutat — fehér a táj, mindenütt térdig hó: »Be kell járnunk az összes utat!>.. Hazánk-e föld s ugyanaz a tölgyfa, amely egykor bölcsőnk fája volt, koronáját most is égbe fúrja... Szent föld ez, róla anyánk dalolt! Békességről csacsog a folyója, békét lehel föld, fa. épület... Rajtad leszünk boldogok, te drága s egy percig sem élünk nélküled! Az Üjév — új sikerek forrása, kincseinek kútja végtelen — mosolyt von a gyermekek arcára s a mezőkre telt kalászt teremt! Üjév! Nosza, tölts bort a pohárba! Köszöntsük fel ezt a szép Hazát! S népét, amely a szabad Hazára feltűzi a béke csillagát! Igyunk hát! A régi évnek vége, óraütés száll a táj felett... óraütés s poharak csengése — ma éjszaka összecsengjenek! GURSZKY ISTVÁN Újévi üdvözlet magyar barátaimnak Irta: Anna Szaksze írónő, a szovjet írók II, kongresszusának küldötte -Szikrák az éjszakában" című regényemet, amelynek első része önálló kötetben már megjelent. Ezért az új évre meg kell ismételnem tavaly tett ígéretemet. Ez természetesen nem valami dicső dolog és mulasztásomat nem enyhítik azok a kisebb művek, amelyeket előzetes ígéret nélkül írtam, például egy vidám egyfelvonásos gyermekeknek és néhány folyóiratoknak írott rövid elbeszélés és karcolat. Semmi sem visz olyan közel egy néphez, mint a művészet, különösen az irodalom, amelyben világosan tükröződik az illető nép lelke. Egy jó könyv pozitív hősén keresztül az olvasó megszereti az egész népet, amelynek fiai közül ilyen hős és ilyen író támadt. A Szovjetunióban hatalmas példányszámban jelennek meg a világ haladó íróinak legjobb alkotásai. Ezek között megbecsült helyet foglal el a klasszikus és mai magyar irodalom, amelyből a szovjet olvasók megismerték és megszerették a dolgos, életvidám magyar népet. Kedves barátaim, azt hiszem, nem tévedek, ha ügy gondolom, hogy mindnyájunknak, íróknak és olvasóknak egyaránt legforróbb kívánságunk az új évre: a béke! A béke, alkotó munkánknak, gyermekeink vidám kacagásának, ifjaink boldogságának és öregjeink nyugalmának záloga. Hogy béke lehessen, meg kell fékezni a háborút Fékezzük hát meg a háborút! Alig néhány lap maradt már az 1954-es naptáron. Amikor az utolsó lapot is leszakítjuk, mindannyian visszagondolunk arra, mit fogadtunk meg népünknek és önmagunknak egy esztendővel ezelőtt, mikor ezt a naptárt a falra akasztottuk. Mi, írók, mindig azt reméljük, hogy ebben az évben írjuk majd meg legjobb könyvünket, hiszen mindig az a legjobb, amit még nem írtunk meg. Amikor Lettországban néhány évvel ezelőtt Andrej Upit, a mi népi írónk 70. születésnapját ünnepeltük, akinek művei 22 vaskos kötetet tesznek ki, Upit nem akarta elfogadni gratulációinkat, azt mondta, hogy legjobb könyvét még nem írta meg. Megértettük, mennyi önbírálat, mennyi önmagával szemben való igényesség rejlik ezekben a szavakban, megértettük, hogy ha az írók nem ilyen szemmel néznék a maguk alkotó munkáját, a világkultúra sokkal szegényebb lenne, mert hiányoznának belőle a klasszikusok. Számomra és sok más szovjet író számára ez az év a mély átgondolás és átértékelés éve volt. Júniusban tartottuk meg a lettországi szovjet írók kongresszusát. 1954 decemberében került sor Moszkvában a szovjet írók II. összszövetségi kongresszusára. A kongresszust nagyarányú előkészítő munka előzte meg. Viták, megbeszélések zajlottak le, a lapokban számos cikk jelent meg. Nem sikerült teljesen megvalósítanom tervemet, hogy befejezem Terme1 Aai és áUaitenyésslési tervünket túlteljesítjük az új étben *— Ismét elmúlt egy dolgos esztendő. Öregebbek lettünk egy évvel, öregebb lett szövetkezelünk is. Növekedett hírneve, gyarapodott a gazdasága és mi is sokkal jobban élünk már, mint egy évvel ezelőtt — mondja Krisztin Pál elvtárs, az Alkotmány Termelőszövetkezet egyik legidősebb tagja. Hosszan fűzi egymásba a szavakat az elmúlt évről és még az előbbiekről beszél arról, hogyan élt akkor és hogy megy a sora ma. — Bizony én már sokfeleképpen megpróbáltam az életet. Voltam summás, kocsis, napszámos, dolgoztam állam igázdas ágban is, dc azt mondhatom most élek legjobban. Az elmúlt évi jövedelmem, ahogy kiszámolgattnm a duplájánál is több volt az előző évinek. Sokat dolgoztam igaz, de megvolt az eredménye, amellett, hogy éltünk a feleségemmel és ruházkodtunk is szerényen a magunk módján, egy kis családiházal is tud unk venni ngunkrak. Nagyon bizom abban, hogy aa új egatendő még sokkal eredményesebb lesz a számomra is és az Alkotmány többi tagjának is. Az elmúlt évben még csak öt holdon volt kertészetünk, az új évben már 20 holdon folytatunk belterjes gazdálkodást. A tiszta jövedelmünk 1951-ben még 300 ezer fo rint volt. Az új évre már közel 430 ezer forintot terveztünk s ahogy itt megbeszéltük a többi tagokkal a félmillió forint is meglesz, mert a kertészeti és a többi meclőgazdasági termények árát: az ó-év legalacsonyabb áraihoz számítottuk. A múlt évben még gyakran küzköcb'ünk munkaerő hiánnyal, de most már emiatt sem kell aggódnunk, hiszen már most több mint harminc új belépőnk van. Olyan szövetkezeti tagokkal gyarapodott az erőnk, akik szívvellélekkel azon lesznek, hogy termelési és álla! tenyésztési terveinket a legmesszebbmenőkig túlteljesítsük. Az új évben ezért hareolok majd én is és a többi tagtársaim is. ' '"Vhcz a magam részéről boldog újévet, erőt, egészséget, nagyon sok sikert kívánok. Terveink az új évre Szeged dolgozói munkájukról, terveikről beszélnek Az év végén, és az új év elején megemlékezünk arról, ami volt, mit magábazárt immár visszavonhatatlanul az elmúlt esztendő ... Számbavesszük eredménycinket, a szorgalmas hétköznapok eredményeit. A mi életünk már nem az álmodozásé csupán, hanem nagy tervek valóraváltásának lüktető ütemére épül. S mikor számbavesszük azt, amit elvégeztünk az elmúlt esztendőben, már a jövőt kutatja tekintetünk. Mert a tegnapok harcaira épül a jelen, az elmúlt esztendő munkájára ez az ú) esztendő. A dolgozó felméri keze, ugya, értelme, s akarata munkálkodásának hasznát s így építi az új esztendő dolgos terveit. Életére gondol, magáéra, családjáéra, s arra, mit így nevezünk: a nép —» Magyarország. Munkálkodik a gondolat az óesztendő végén, s belőle bontakozik a holnap, a napsugaras jövő képe. Ezzel a felelősségteljes gondolattal formálódtak a szegedi dolgozók jövő évi munkájának tervei. Karácsonyi Béla egvetepM docm??. obrzáaqyűlési képviselő: A teendők önként adódnak az elmúlt esztendő gazdag tapasztalataiból J

övő évi terveim felsorolása korántsom nehéz feladat, hiszen a teendők önként adódnak az elmúlt esztendő gazdag tapasztalataiból és még meg nem válásult sokoldalú, szép kezdeményezéseiből. Mindjárt :*zzal kezdeném. hogy Székely Lajog barátommal együtt a Délmagyarország hasábjain tettünk ígéretet arra, hogy fokozottabban kivesszük részünket a népnevelőmunkából. Ennek valóra váltása még közelebb fog hozni a szegedi dolgozók ügy.es-bajos dolgainak, mindennapi problémáinak megismeréséhoz, — talán nem "egy esetben a megoldásához is. Mint pedagógus, különös goiuldal kívánok foglalkozni oktatásügyi dolgozóink szakmai ós szociális kérdéseivel. Fontos feladatunk az egyetemekben, a főiskolában és a helyi tudományos társaságokban, valamint az ismeretterjesztő társulatban rejlő lehetőségek kibontakoztatása. — nem utolsósorban a szegedi pedagógusok szakmai továbbfejlődésének biztosítása érdekében. Ide értendő az egyetem és a gyakorló-iskolák közti szorosabb — esetleg szervezeti — kapcsolat kiépítése is. Igen nagy jelentőségű eredmény volna, ha sikerülne a társadalmi tudományokkal foglalkozó helyi erőket és szétszórt szervezeteket összefogni, egyrészt a tudományos és ismeretterjesztő munka problémáinak, eredményeinek rendszeres megbeszélésére másrészt egy társadalomtudományi folyóirat közösen történő kiadása érdekében. A délalföldi tudományos eredmények publikálását nagymértékben megkönnyítené, ha a most létesülő szegedi könyvkiadó vállalat egykét tudományos mű gondozását is magára vrnné. (Gondolok itt pl. Mészöly professzor „Nyelvtörténeti s'tái"-nak régen várt kiadására.) Mint egyetemi dolgozó, továbbra is kötelességemnek tartom, hogy a két párt-végrehajtóblzotlság, a tanácsülések, továbbá az Egyetemi Újság munkájában való , aktív részvétellel segítsem a szegedi egyetemek és a főiskola szakmai és politikai eredményeinek továbbfejlesztését, — Az eredményes munka egyik nélkülözhetetlen előfeltétele, hogy az egyetem valóban egyetem maradjon, azaz továbbra is képes legyen a tudományok valamennyi fontos ágának nemcsak oktatására, de alkotó továbbfejlesztésére is. fontos feladatnak tartom a közigazgatásilag önállóvá 'lett Szeged és a megyei szervek további harmonikus együttműködésének elősegítését a magam szerény lehetőségeivel is. Változatlanul vallom, hogy Csongrád megye és Szeged viszonyának — a feltétlenül helyes mellérendeltség ellenére — szorosabbnak kell lennie, mint például Csongrád é3 Békés megye kapcsolatának. Vannak és mindenkor lesznek olyan helyi politikai, gazdasági, kulturális problémáink, melyeket Csongrád megyének és Szegednek közösen, sőt, nem egyszer Bács-Kiskun és Békés megyével összefogva kell megoldania. Molnár Géza Gsztergályos: — Helyes, nevelő módszerekkel, pártunk poliülcárjának é8 tudományos világnézetének magas elvi színvonalú kifejtésével fel kell lépnünk a szellemi életben itt-ott megmutatkozó azon kísérletek ellen, amelyek a júniusi utat, a népfront-politikát jobboldali eltorzításokkal, a kullúrforradalmaÉ nem is mindig jól leplezett restaurációs törekvésekkel próbálják aláaknázni, diszkreditálni. — Mint a sportnak nem szakér-* tője, de szerény rajongója, mindent meg szeretnék tenni megyénk és városunk élvonalbeli sportjának fejlesztése érdekében. Politikai ég közigazgatási szerveink növekvő érdeklődése a bizlosíték arra, hogy ez a szinte közóhajnak tekinthető törekvés eredménnyel fog járni. Végül: e számos teendő ellenére is több időt szeretnék forj dítani saját tudományos munkámra és fiatal tehetséges tanítványaim szakmai továbbfejlődésének biztosítására. Ehhez nagy gegítséget nyújtana, ha sikerülne az Országos. Levéltár középkori oklevelesanyagát film-másolatban megkapnunk. Országos érdek is, hogy e pótolhatatlan anyag minél több példányban hozzáférhető legyen. — Kérni szeretném méf, hogy a képviselői munka megszervezésében (beszámolók, családlátogatások stb.) kapjunk több önállóságot ós csökkentsék az adminisztratív túU terhelést (jelenlések). Az így felszabaduló időt is nagyszerű célkitűzéseink megvalósulásának elősegítésére tudnánk fordítani. Jövő évi munkámmal azt szeretném elősegíteni, hogy még szebb legyen a dolgozók élete — Mit várok az úje.-ztendőtől?... — ismétli a í kérdést Molnár Géza, a Hajójavító loiep legjobb esztergályosa, s beszédét az 1954-es évvel kezdi, — Munkánk, és ez igen jó, az 1954-es évben is akad; jócskán. Sokszor nem tudtuk melyikhez fogjunk. Mind sürgős voit. Csak a legutóbbit említem. A Tiszamenti fűrészektől ideszóltak telefonon szerdán, vállaljuk-e a dugattyú megmunkálását. „Heggel kellcn»'- — mondották „Rendkívüli munka". Ez bizony azt jelentette, ha elvállaljuk, éjszaka is kell dolgozni. Egy esztergályos társammal vállalkoztam erre a feladatra. Sikerült megcsinálni. Ez nem egyedülálló eset Több rendkívüli munkát végeztem már ebben az évben. Jól zárult az 54-es esztendő. Ezt bátran mondhatom. Örülök nagyon, hogy a sztahanovista oklevelet megkaptam, amely jó munkám jutalma. Annak is örülök, hogy Horváth László és Strausz János, akik gyakorló éveiket töltik a műhelyben — kezem alatt dolgoztak — most már komoly és önálló munkával is megbízhatók. Nagyon szorgalmasan tanultak. — A jövő év előttünk áll. Itt vanak a kotrók. Az első negyedben szeretnék "legyűrni- őket. Az új évtől sokat várunk. Reméljük, nem kell hiába várnunk a villamosításra, ami az idén esnk terv maradt. Erre nem. csak én magam várok, hanem a szerszámmühely min. den dolgozója... Még egy nagy probléma van. Aa . sztergakések. Ebből kevés van, sokszor kölcsönadom a munkatársaimnak. Esz'ergakésekböl szeretnénk iót kapni. — Szeretem a munkámat, a családomat megjobban. vét kisgyermekem van. Gé"i az idősebb. Most 5 éves. övőre már iskolába jár. iost tanítom — ő is Kéri — vonaltól vonalig, hogyan kell irni. Sz«. retném addig is, míg iskolába nem megy, írásra, olvasásra tanítani. Jövő évi munkámmal azt szeretném elérni, hogy jobban segítsem a magam és családom életét szebbé, gondtalanabbá tenni. Tudom, 1955-ben is már több lesz az öröm, mint 1954-ben. Dolgozom is szívesen. Fonvvesi Tstvcm egyetemi -M; As új évben szeretnék jobban be a <•so'ődni városunk ku urális életebe — Elénk, az egyetemek oktatói elé pártunk és kormányunk az oktatás minőségének emelését tűzte ki feladatul, és ezen felül azt, hogy jobban képzett szakembereket adjunk az országnak. Mostani mun kánkat és jövőbeli terveinket ebbő. a szempontból kell mérlegelni Mint a szovjet irodalom előadója elsősorban sokkal mélyebb, jobban elvi síkon mozgó előadásokban akarom megmutatni a szaktárgyam. Gorkij és Majakovszkij nagy irodalma fejlődésének főbb törvényszerűségeit, legfontosabb íróinak életművét. Az eddiginél nagyobb figyelmet akarok fordítani a széprodalmi művek művészi formai sajátosságainak elemzésére. Törekszem arra is hogy a szovjet irodalom fejlődésének tanulmányozása elősegítse hallgatóim . a leendő pedagógusok — tájékozó- és ítélőépességét új magyar irodalmunk megismerésében. Egyszóval: tőre edni akarok arra, hogy minél jobban képzett szakembereket — köípiskolai és orosz-tanárokat —bonthasson egyetemünk a nép ku1 urális felemelkedését szolgáló okatásügyünk rendelkezésére. — A tanszékünkön dolgozó irc talmár kollégáimmal együtt ">rosz—magyar irodalmi kapcsok 'ok történetének feltárásán do'r eunk. Jómagam a magyar úgyne vezett "-emigráns irodalom" egyképviselőinek (Zalka Máté stb életművét és a szcv.iet írodsl-nmal va'ó kapcsolatait tanülmányo zom. Néhány évi idevonat'-munkám rkő 1elentőe?K'» • eredrnyeként 1955 tavaszán Leningrád ban jelen-k meg egy nagyobb te nulmányom Zalka Mátéról. Legkésőbb 1955 nyarára be akarom fejezni ilyenlárgyú könyvem előkész'tésánek munkálatait is mely első kísérlet lesz arra, hogy magyar olvasó elé túrja a nagy magyar szabadsághős életének és iro'olmi tevékenységének rendszeres ázlatát. — Oktatói és tudományos jellegű "unkámon kivül az új évben jobun be akarok kapcsolódni váro•nk szellemi életébe: főleg a nagy osz kultúra legszebb kinc-o'nek, 'amint az orosz—ma-zyar ku'túr"ocsolatoknak az ismertetésével. — M'rdchhez tormá~zel-"7->n, nt az élrtetndó ' —"-a. úgy n szükségünk, a ' " '•— Mi nes ember' cé'-'-ot r' erv ' meg-'ós'tnni: a nép 1 "étének, müeltségén-k em-'-nét s ha kell meg is védjük ehhez való jogunkat,