Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-11 / 8. szám

OUM'WiRORSZAG KEDD, 1955 JANUÁR 11. Csou En-fa] a kína.-.ueoszláy Peking (Üj Kína) Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügy minisztere és Kocsa Popovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyi államtitkára között táviratváltás volt a Kína és Jugoszlávia között megteremtett diplomáciai kapcsolatokról. Csou En-laj külügyminiszter a következő szövegű táviratot küldte Kocsa Popovics jugoszláv külügyi államtitkárnak: Excellenciás Uram! Azoknak a szívélyes megbeszéléseknek alapján, amelyeket országainknak a Szovjetunióba akkreditált nagykövetei a Kínai Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság diplomáciai kapcsolatának helyreállításáról legutóbb folytattak, van szerencsém a Kínai Népköztársaság kormányának utasítására a kővetkezőket közölni önnel: A Kínai Népköztársaság kormánya, tekintettel országaink azon közös kívánságára, hogy megteremtsük és elmélyítsük kölcsönös baráti kapcsolatainkat és hogy megvédjük a világ békéjét és biztonságát, örömmel üdvözli a diplomáciai kapcsolatok megteremtését és nagyköveteink kölcsönös kinevezését a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal. Kérem fogadja Excellenciád legmélyebb nagyrabecsülésem kifejezését és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság virágzására irányuló kívánságaimat. Peking, 1954 december 14. Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere Kocsa Popovics külügyi államtitkár a következő választáviratot küldte Csou En-laj külügyminiszternek: Excellenciás Uram! Megkaptam 1954. december 14-én hozzám intézett táviratát, amelyben kijelenti, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya örömmel üdvözli a diplomáciai kapcsolatok megteremtését és nagyköveti ranggal diplomáciai képviselők kicserélését a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság között. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának megbízásából van szerencsém önnel a következőket közölni: A Jugoszláv Népköztársaság kormánya megelégedéssel veszi tudomásul a Kínai Népköztársaság kormányának az ön 1954. december 14-én kelt táviratában foglalt közlését. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya ma épp úgy, mint a múltban, úgy véli, hogy a és Kocsa Popovics táviratváltása diplomácia! kapcsolatok helyreállítása alkalffnááó! rendes diplomáciai kapcsolatok megteremtésére a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Kinai Népköztársaság között hasznára vélik országaink kölcsönös kapcsolatai kedvező fejlődésének és ' hasznára válik a nemzetközi együttműködés és világbéke közös ügyének. Felhasználom az alkalmat, hogy Excellenciédnak legmélyebb nagyrabecsülésemet, valamint országa haladására irányuló jókívánságaimat fejezem ki. Belgrád, 1955. január 2. Kocsa Popovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyi államtitkára Rövid külpolitikai hírek Peking (Uj-Kina). Csou En-laj, a Kinal Népköztársaság Államtanácsának elnöke külügyminiszter szombaton délután, helyi idő szerint 15.00 és 20.10 óra között harmadízben folytatott megbeszélést Dag Hammarskjölddel, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárával. A tervek szerint a tegnapi napon újabb megbeszélésre került sor. Csou En-laj, valamint Dag Hammarskjöld közös közleményt adtak kl megbeszéléseikről. Az 1955 január 10-éről keltezett közlemény hivatkozva az 1955 január 6-án, 8-án és 10-én Pekingben folytatott, megbeszélésekre. leszögezi: „Ezeken a megbeszéléseken utalás történt a világ feszültség enyhítésével kapcsolatos kérdésekre is. Ugy érezzük, hogy a megbeszélések hasznosak voltak és reméljük, hogy az ott megteremtett kapcsolatot továbbra ls fenntarthatjuk". • Berlin MTI). A bonni kormány von Herwarthot, a külügyminisztérium protokollosztályánnk főnökét Nyugat-Németország új londoni nagykövetévé nevezte ki. Berwart a hitleri uralom idején került a külügyminisztérium szolgálatába. Schlango-Schöningen, a bonni állam eddigi londoni nagykövete nyugállományba vonul. • Beirut (TASZSZ). I. M. Jakusin, a Szovjebunió iraki ügyvivője január 8-án felkereste Avnit, az iraki külügyminisztérium főigazgatóját és átnyújtotta neki a következő tartalmú jegyzéket: Tekintettel az iraki kormánynak a Szovjetunióval szemben elfoglalt barátságtalan álláspontjára, amely kifejezésre jutott a Szovjetunióval való viszony mcgszalcitásdról szóló nyilatkozatban, a szovjet kormány úgy döntölt, hogy visszahívja iraki diplomáciai képviseletét. A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy az emiitett lépésekért minden felelősség az iraki kormányt terheli. Finnország lakóinak száma 1955 január 1-én — hivatalos statisztikai adatok szerint — 4,215.000 voll. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Andics Erzsébetet, az oktatásügyi miniszter első helyettesét és Antos Istvánt, a pénzügyminiszter első helyettesét fontos pártbeosztásuk miatt eddigi tisztségük alól felmentette, egyidejűleg Jóború Magdát az oktatásügyi miniszter első helyettesének, Orbán Lászlót oktatásügyi miniszterhelyettesnek és Tímár Mátyást pénzügyminiszterhelyettesnek kinevezte. Belügyminiszteri rendelet a budapesti letelepedésekkel kapcsolatban A belügyminiszternek a Magyar Közlöny 1955. évi 1. számában közölt rendelete értelmében azoktól a személyektől, akik 1954. év október hó 13. napja után budapesti állandó lakásukból vidékre költöznek és a későbbi időpontban Budapestre állandó lakosként visszatérnek, a ki- és bejelentéskor letelepedési engedély felmutatását megkövetelni nem kell. A ki- é» bejelentkezéskor a személyi igazolvánnyal, vagy lakbizonylattal igazolni kell, hogy a Budapestre állandó lakosként visszatérő személy 1954. év október hó 13. napján, vagy azt követően Budapesten állandó lakos volt. A rendelkezéseket 1954. évi október hó 13. napjától kell alkalmazni. Anglia közvéleménye fokozza a harcot Nyugat-Németország újrafelfegyv erzése ellen Moszkva (TASZSZ). A Pravda londoni tudósítójának. Orehovnak oikkót közli arról a fokozódó harcról, amelyet Angliában vívnak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, Orehov írja: Nemcsak nem gyengül, hanem fokozódik és egyre nagyobb méreteket ölt & tiltakozó® Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, Durham és Ferryhill városokban úgynevezett repülőbrigádókat szerveztek, amelyek gépkocsikra szerelt hangszórókkal járják a bánydszlakótelepeket, uteai gyű léseket rendeznek ós aláírásokat gyűjtenek a bányászcsa^ ládok körében a Nyugat-Németország felfegyverzése ellen tiltakozó peiiciókra. Ezekben a petíciókban — amelyokot parlamenti képviselőjüknek nyújtanak majd át — követelik hogy a parlament újból vizegálja felül és utasítsa el a párizsi egyezményeket. Orehov a továbbiakban arról ír, hogy a küldöttségek felkeresték az angol parlament számos képviselőjén Anglia több városában — mondja a továbbiakban a cikk — utcai tüntetéseket rendeznek tiltakozásul Nyugat-Németország felfegyverzése, valamint az atomfegyver alkal» mazása ellen. Az agol közvélemény nagy erkölcsi támogatást nyújt annak a hal munkáspárti parlamenti képviselőnek, akiket kizártak a parlament munkáspárti csoportjából, mivel Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, szavaztak. Anglia társadalmi és szakszervezeti szervezeteinek január 25-ére, a parlament soronlévő ülésszaka megnyitásának napjára kitűzött fellépésének alapját az akcióegység gondolata képezi, — írja a továbbiakban a cikk. Ezen a napon, — mint a halarió sajtó közli — az nngol választók szakszervezeti, munkáspárti és más társadalmi szervezeteinek küldöttségei a londoni parlamenthez mennek, hogy személyesen beszéljenek parlamenti képviselőjükkel. A küldöttek kövotelni akarják parlamenti képviselőjüktől. hogy adjanak kifejezést, a választók akaratának, foglaljanak állást a nyugatnémet militarizmus feltámasztását szolgáló politika elutasítása és a négyhatalmi tárgyalások haladéktalan megtartása mellett. ftz államkölcstin-köfvények sorsolásénak ozévi sorrendje Az Országos Takarékpénztár ebben az évben 10 államkölcsön sorsolást tart. 1955-ben több mint 550 millió forintot fizet vissza államunk a kölcsönjegyzőknek. Márciusban tartják az ötéves Tervkölcsön utolsó húzását, ezzel a magyar állam visszafizeti az első államkölcsönt. A ki nem húzott kötvényt névértéktékben fizetik ki. Az idei 10 sorsolás a következő sorrendben történik: március 6-án a Negyedik Békekölcsön második sorsolása Zalaegerszegen. Március 20-án az ötéves Tervkölcsön utolsó húzása Budapesten. Április 26—19. között a Második Békekölcsön hatodik sorsolása Szolnokon. Május 27—30. között az Első Békekölcsön 8. húzása Nyíregyházán. Június 29-én a Harmadik Békekölcsön 4. sorsolása Siófokon. Szeptember 18-án a Negyedik Békekölcsön harmadik húzása Egerben. Október 20—23. között a Második Békekölcsön 7. sorsolása Veszprémben. November 13-án az ötödik Békekölcsön első húzása Budapesten. November 26—29. között az Első Békekölcsön kilencedik húzása Miskolcon. Az év utolsó sorsolását, a Harmadik Békekölcsön 3. húzását, december 30-án Székesfehérvárott tartják. Új Időpontra tűzték ki a párizsi egyezmények bonni vitáját Az ADN hírügynökség jelentése szerint a párizsi egyezmények második olvasásának Időpontjával kapcsolatban a bonni kormánykoalíción belüli előállt nézetei lőrések arra kényszerítettók Adenauert, hogy beleegyezzék a január 20-ra kitűzött rllft olhalusztásába. A Jelentések szerint a párizsi egyezmények második olvasására csak február 9-én, 10-én és 11-én kerül sor. A folyóirat legutóbbi száma fekszik előttem. Irodalmunk kimondott, s elhallgatott problémái merültek fel bennem vele kapcsolatban. Kezembe véve a tollat, melléjük sorakoztak a kritika kérdései is. Milyen magasra állítsam a mércét? Egyáltalán: szükség mércét állítani? Nem ád-e mértéket maga az élet? Mert ha a tömegek számára írunk, ők ítélkeznek a mű felett. Mérték csak az ő tetszésük körül alakulhat ki. Az olvasólv érzékét nagy vonalakban meg lehet határozni. Az olvasó azt várja az írótól, hogy érdekes legyen a mú; vagyis problémáit fogalmazza meg úgy az író, hogy a művet olvasva, azok ismét nz élmény erejével hassanak rá. Ez a mérték kötelező az íróra saját érdekében is, és szükséges ahhoz, hogy legyen művészi s társadalmi értéke, olvasó közönsége. A tapasztalat azt mutatja, hogy u Ttszatájat kevesen olvassák. Az előfizetők nagyrésze intézmény, az olvasók zöinét nem elégíti ki a folyóirat — ezen belül egyes művek sem. Természetesen az olvasókban :s lehetnek hibák, s egyebütt is. Mégis legalkalmasabb kiindulnunk u forrásból: a művekből. Sajnos a folyóirat egyetlen elbeszélésével — Somfai László -A Bölény" című írásának részletével, bér érdekes kérdéseket vet fel, csak a folytatás ismerete után foglalkozhatunk érdemben. S mivel kívüle próza csupán Lőkös Zoltán riportszerűen feldolgozott eleven, érdekes történelmi megemlékezésében szerepel a szépirodalmi részben elsősorban a versekkel kell foglalkoznom. Hét szerző 11 verse található e számban. Ezek között Bónus István versei keltik fel elsőként a figyelmet. A szerző életérő! vallanak: a pusztához, s a paraszti életmódhoz való ragaszkodást felezik ki. Egységes világszemlélet dereng mögöttük. Ennek értéke azonban még nem világos, s kéUáfip cj-onddat a Tis&crfái új zzámáA&l így kétes. Valamilyen kisparaszti — s talán a narodnyik — szemlélet lehetőségeivel is számolhatunk. Azonban csak a lehetőségekkel; így a kérdést Bónus további művei dönthetik el. Egy-egy kifejezése tán nem a legszerencsésebb, azonban olyan szép tehetséget villant meg költeményeiben, hogy csak szeretettel, s várakozással írhatok róla ós kicsinyesség lenne minden aprólékos hibakutatás, hiszen ismeretlenül is kimondhatom, hogy a részlet-megoldásoknál szerintem többről van nála szó. Verseinek problémái talán ma még nem elégítik ki az olvasót, nem az olvasó életében leglényegesebb problémákat ábrázolják. Kezdetnek mindenesetre szép ígéretek. Lődi Ferenc három írása közül a két szerelmes vers jobb, de ezek is meggondolkoztatók. Hangulatos sorokat, képeket találok. Mégis keveset adnak. Róla szóló kritikában emlegetett már valaki önismétlést. Véleményem szerint óvakodnia kell a szerzőnek a tartalmi-érzelmi elszegényedéstől. Verseiben sok a belső hasonlóság — ami ugyan egyéni vonást is mutat — de főbb jellemzője, hogy azonos mondanivalót variál. »Vers« című költeménye meg csupán az írás igényéről szól. Költői fejlődésének tehát most már ki kell terjednie szerintem a változatosabb mondanivalókra — témakörönként — is. Sajnos a többi versekből erősen érezhetők különféle hatások. Farkas László verse legérettebb közülük, biztos vonalvezetésével, tiszta képeivel és hasonlataival. De a tehetséges kifejezések mögött gyakran József Attilának a fiatal költőt egyelőre lenyűgöző hangulatai érezhetők. ("Elejt a józan, szép valóság« ... "csöndbe lelkem ne kiáltson!"... *csodák tótükre" stb.) Sári István -Kenyérsütés" című verséből Sinka költeménye jut eszembe, az -Anyám balladát táncol". Különös: ugyanez oldalon Petrovácz versébői is Sinka balladai hangját és hangulatát hallom kicsendülni. Csillik versében pedig több költő hatása érződik, az egyéni kifejezésmód próbálgatása mellett, s ez a szerkezet lazasága folytán egyéb hibáival együtt (-A moccanó szél fák lombába mar" stb.) zavarossá teszi a -szabályos ősz«-ről írott, költeményt. A mult költészet ismerete és élménye, a hagyomány, mindaddig gátja még a tehetségnek is, amíg hatásukból ki nem bontja egyéniségét. A dilettánsnak viszont örök megnyilvánulási formája. De más veszéllyel is találkozunk. A költői önfegyelem hiányával Vincze András versében. Ez nála a költői módon való kifejezésben okoz zavart, pongyolaságot. A verssorokra való tördelés többhelyt erőszakos volta pedig még fokozza ezt. Ezek után hadd térjek ki a Tiszatáj viszonylag most is igen terjedelmes irodalomtörténeti részére. Mellesleg megjegyezve, nem ártana a haladó hagyományok ápolása mellett, ezt a bőséget csökkentve, aktuális irodalmi, elméleti, kritikai és egyéb problémákat is felvetni itt. Mégpedig olyan erővel, olyan szépen, ahogy Vajda László ír Balassi Bálintról. Nem is találom értelmét, hogy bármi hibát keresgéljek itt az arányokban, vagy egyebütt, mert amit az értők előtt ma is eleven költőről mond, ahogy elénk állítja, amennyire közel hozza egész emberségében, erényeivel, gyarlóságaival, a mi gyakran közönyös szemünkhöz, az megéri a fáradtságot, hogy átrágja magát nz ember a — csupán viszonylag színtelenebb — korképen. Szerintem az a pompás ebben az írásban, hogy megszeretteti emberi mivoltában a költőt Vajda László. S ez az irodalomtanításban legfontosabb, bár sokszor nélkülözött, ez a szép munka. -Fielding nézetei az életről és az irodalomról" a másik tanulmány mellett nagyon nehézkes. Mentségül szolgáljon írójának fiatal, kezdő volta. Mindenesetre nagy munkát végzett, s ha értéke nem is éri el ezt néhány pontatlan megfogalmazása, állítása stb. miatt, biztatást és ösztönzést érdemel. A szerkesztés azonban számára nélkülözhetetlen szélesebb világirodalmi és pontosabb esztétikai műveltségével segíthetett volna ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésében. Végül ami a Szemle részt illeti — az még ma sem tartozik a folyóirat erősségei közé. Általában ötletszerű, ismertető-propaganda-jellegű. Holott rövid vitás megjegyzésekre igen jól fel lehetne használni. A jelenlegi — Iszakovszkij válogatott verseinek kiadásáról szóló — cikkre is jellemző ez. Emellett nevetségesen ható stíluszavart eredményez az olyan kifejezés, hogy könyveiket... valósággal fal a gyenge szemű Misa". Az első idézet különben — a költő „Reggel" című verséből — felesleges. Nem népszerűsíti a kiváló költőt ez a három nem különösen érdekes sor. Egyébként Iszakovszkijról tanulmányt is közölhetne a Tiszatáj, megérdemelné, Viszont a magyar irodalom újabb termékeiről ebben a rovatban illene beszámolni, itt is lelhetne vitázni. A folvóirat egészét tekintve végül is a következőket kívánom megjegyezni: a Tiszatáj színvonala általában — kisebb-nagyobb eltérésekkel — megegyezik, bizonyos serossz — se-különösebb középszer jellemző rá. Ezért kétes ez a színvonal. De ha a szükséges mértéket alkalmazzuk, amely lehetővé teszi, hogy az irodalom olvasmánnyá ls váljon, a kétség feloldódik. A Tiszatáj irodalmi folyóirat, tehát ha értékéről beszélünk, az irodalmi jelleg mindig szemünk előtt van. Olyan folyóirat persze nem igen akadt még a világon, amelyben ne lettek volna érdektelenebb írások. De mindig voltak olyan művek, amelyek felrázták az olvasókat. Ezekhez több dolog kellett: elsősorban tehetség. Ma is erre van szükség. Olyan tehetségre, mely az élet elevenébe vág bátran, a mai emberek kis gondjait és átfogó problémáit egyaránt megoldást keresve ábrázolja az élményt jelentő művészet megdöbbentő erejével: olyan erővel, mint Tömörkény, Móra, Juhász itt Szegeden, vagy Ady, Móricz és József Attila. S ebben benne van a másik feladat is: az embereket érdeklő kérdések ábrázolása. Nagy tehetségek mindig voltak, lesznek is. Okét nem lehet számonkérni, csak azt sürgethetjük, hogy a mai élet, a mai emberek égetően fontos kérdéseivel találkozzunk. Mindegy, ha csak tapogatózunk, vitázunk is. Amíg egy, a mai problémákat egész teljességében a legnagyobb művészi átforrottsággal ábrázoló tehetség nem hallatja szavát, addig úgy is előkészület lesz minden mű a jövendő irodalomtörténet előtt, és legfeljebb részletélmény az olvasónak. De nem lebecsülendő és nagyon szükséges a felkészülés áldozatos munkája is. Ezért én a mai élet problémái iránti sokkal fokozottabb érdeklődést keresem az íróknál, az élet szenvedélyes vizsgálatát a Tisza tájban. £s ugyanakkor a kifejezés újdonságának izgalmát. De ezt kívánja az olvasóközönség is. Németh Ferenc