Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-11 / 8. szám

KEDD, 1955 JANUAR 11. 3 0ELMB6YAR0RSZBG Változás AZ ÁRUDÁBAN w a szájúit LmíLtáfbati Ott van, a Szent István téren, a víztorony mögött. Kékre festellék az ajtót, a pultot, az üzletben min­den berendezést, — igaz kicsit ko­pott már. A bejárat mellett van a pénztár, jobbra szappanok sorakoz­nak a polcokon, színes falvédők díszlenek; itt háztartási cikkeket tartanak. Középen a két mérleg, mögöttük élesztős csomag, zsákok­ban a cukor, de a pult alatt is már kimórvo található negyed-, fél­egy kilós csomagokban. A fiókos fal egyik mélyedésében kolbász, meg egyéb élelmiszer látható. A fiókokban mindenféle fűszerára — pulton zsír. Balra mérik a tejet, itt van egyébként a cérna, haris­nya s többféle rövidáru. Innen ajtó nyílik az egyik raktárba, ahol a kenyeret, a káposztát, az ecetet, a lisztet is tartják. Jobbközépen hátul pedig van még egy raktár. A személyzet: egy boltvezető, egy pénztáros, két kiszolgáló g egy tanuló. Reggel hétkor nyitnak. Egy év­vel ezelőtt Is — most is. Akkor azonban még solc minden másképp volt, mint ma. Reggel a tejnél először a kiszol­gáló ráírta a tejjegyre az aznapi dátumot, a blokkra a tej árát; nar gyon bizonytalan volt, hogy ki kap szajbadtejet. s ki nem. — Kérek még két kiló kenyeret, Tél kiló kristálycukrot, sót, pap­rikát, kávét stb.... Aztán ment a vevő a pénztárhoz fizetni. Utána visszajött a tejért. A blokkjáról kihúzták, hogy a tejet megkapta s odaállt a középső pult­hoz; várt ismét, amíg sorra kerül é>i megkapja a többi dolgot is. A türelem közben elfogyott a hosszú x árakozáaban: „ Én voltain ittl előbb" — „Dehogy kérem, én már végen, itt állok" — „Én már a tej­nél is sorban álltam" — „Miéit nem a/inak ki mindent ott, miért kell két helyen várakozni!" „Ha maga asszonyom jobban ludja akkor álljon ide a pult mögé". — Nem látja, hogy meny­nyire igyekszünk! Száz kezünk nem leheit". — mondották a pult mögül. A vitatkozóé, veszekedés, elégedetlenség, kapkodás minden­napos jelenség volt. Egyszer csak megváltoztatták az árukiadást: a tejnél mindenkit ki­szolgáltak. Nagy tumultus volt a baloldali pult előtt. Nyomták, ta­szigálták az emberek, asszonyok, nagyobbacska gyerekek egymást. Az üzlet többi része sokszor szinte üres volt. Igy sem volt jó. Főhetett Király kartárs feje — ő a boltvezető — hogyan legyen ez másképp, úgy, hogy elégedettek le­gyenek a vevők, jó viszony alakul­jon. ki a kiszolgálókkal. A személy­vet az üzletben részben megválto­zott. Egymást birálták munka után a kiszolgálók — ami nem maradt • hatás nélkül. Alaposan megvizs­gál Iák, hogyan történjen az áru­kká iás, főleg a reggeli órákban, hoüpiacos napokon, nagy forgalom i setén. Elhatározták, hogy nem ..tromfolják" !e állandóan a mél­tatlankodó vevőket, hisz sokszor igazuk van, „ Gyorsabbak lesznek és szerényebbek A tejnél lévő kiszolgáló csak abban az esetben nem ad ki mást. ha na­gyon sok mindent akar a vevő vásárolni. Akkor a középső pult­nál vegye meg az árut. Gyors mun­kával, iparkodással, előzékenység­gel, ötletességgel biztosan jobban összemelegednek a vevőkkel. Es a bolt dolgozói képesek vol­tak arra, hogy az áldatlan állapo­tot megváltoztassák. Most igy nyitnak be a környék lakói: — Jóreggelt, Van-e már friss kenyér! — Van, igen. Csendes Sándor az egyik eladó. Szemüveges, jóképű fiatalember, nős. ö móri a tejet és amit egyút­tal kérnek a vevők. Nyugodtan, jó­kedvűen és nagyon ügyesen. Nem számít, hogy egy-egy reggel nyol­can-iízen is összefutnak pultja olé. Percek alatt kiszolgálja őket, szabad-tej is legtöbbször jut min­denkinek. Közben beszélget, néha tréfál, megadja a tiszteletet, elő­zékenységet a vevőknek. Ugyanezt néki is megadják. — szeretik. Az egyik nap megkérdezték tőle: — Vanwe már baba! Csendes kartárs most valóban csendes volt de aztán szerényen, mosolyát visszatartva mondta: — Igen, van. — Vain!! És nem is újságolja! Fiú, lány! — Fiú. — Igazán! Hogy hívják! — Tamás... Persze hallják ezt a kedves be­szélgetést a bolt másik felébon is. — Na akkor megvan a boldogság — jegyzi meg egy mosolygós asz­szony. — Meg, bizony. Most már kettő van nálunk is. — válaszolja Mó­ricz Gézáné, a másik kiszolgáló. — A magáé már nagyok, ugye! — Oh. azok már igen — és gyer­mekei iránti végtelen szeretet su­gárzik Móricznó arcán. És ezt látják ám az emberek, — ezért alakulhatott ki ilyen ba­ráti, családias légkör egy év alatt. Persze, most is van méltatlanko­dó. azonban az ilyen jelenség egy­re ritkább. A kiszolgálók türelem­mel, ' végtelen türelemmel, megér­téssel, ügyességgel dolgoznak. Ha még a kis Román Marika, a tanu­lólány is mindig megszívlelné mindezt, akkor olyan együttes váloa ebből az öt emberből, hogy ma! Igy !s eljöhetnek sok szegedi üzletből megn.é7jni, hogyan megy a GO-as árudában a munka. — akár­kinek dicséretére válna. „ -V. T. A szegedi üzemek, a külön­féle hivatalok és az oktatási in­tézmények általános iskolától az egyetemig megszokták, hogy a le­véltárosok évente felkeresik őket és az iratok felől érdeklődnek. Felké­rik az irodai dolgozókat, hogy az 5 évnél régibb irataikat selejtezzék és a történetileg értékes iratanya­got szolgáltassák be a levéltárba. A levéltárosok azután többször is meglátogatják a szervet és ellenőr­zik a munkát. A levéltár ilyenfor­mán valamennyi szerv központi irattára, ahova már csak az érté­kes iratanyagot gyűjtik be, a szer­vek az értéktelent átadják a hul­Jadékpapír gyűjtőknek. A Szegedi Állami Levéltár ha­sonlóan az ország többi 22 állami levéltárához, 1950 óta rendszeresen gyűjti Szeged és Makó város és a két járás, valamint a mezőkováps­házi járás intézményei által ter­melt iratokat. A gyűjtés során annyi iratot hordtak össze és áll­ványoztak, hogy azt ha kiraknánk, a Tanácsházától a tápéi szivattyú­telepig tartana. 1954. évben 180 szerv adta be 5 évnél régibb ira­tait. Ma már mindenki tudja, hogy az iratoknak milyen nagy az értéke és azt, hogy a levéltárban őrzött ira­toknak milyen hasznát lehet venni. Sokan keresték fel az elmúlt év­ben a levéltárat és szolgálatuk iga­zolását kérték. Több százra megy azoknak a dolgozóknak a száma, akik a levéltárhoz fordulták a szük­séges iratokért. Az iratok begyűjtése, elren­dezése, nyilvántartása, a levéltár­hoz forduló felek kívánságainak a teljesítése igen nagy feladatot je­lentett. Ügy érezzük, senkit sem bocsátottunk el üres kézzel, több esetben megtörtént, hogyha nálunk nem volt adat, más levéltárakhoz fordultunk és kutatást végeztettünk a hozzánk fordulók érdekében. Fontos feladatunkat jelentette az, hogy az őrizetünkben lévő anyagot a dolgozók tudásának és a tanuló­ifjúság hazafias nevelésének érde­kében is felhasználjuk. A Móra Ferenc Múzeummal és a Somogyi Könyvtárral közösen több kiállítást rendeztünk. Kiemelkedő volt a Ta­nácsköztársaság Szegeden és a vá­ros felszabadulása 10. évfordulója alkalmával rendezett kiállítás. Ezek anyagát sok munkával kutattuk, igyekeztünk elmélyedni a korszak­ban. A kiállítások rendezésében, az anyag feltárásában egymás segítsé­gére, tudására támaszkodtunk. A két szegedi nagy könyvtár, a mú­zeum, az egyetem Történeti Inté­jezetével, Inczeffy Géza főiskolai tanár a szegedi nyelvjárással, Boda Rozália és Lux Valéria történész hallgatók a kendergyárakkal és a Gázgyár történetével foglalkoznak. Ezenkívül még számosan kutatnak. A levéltár dolgozói is végeztek tudományos kutatást. így az 1905—7. évi forradalmi válságra és a felszabadulás időszakára. Az anyaga hasznosítása előadásokon és kiadványokban még ezután törté­nik meg. Számosan kereték fel a levéltárat a tanácsválasztás alatt adatokért. Gyűjtőterületünkről az ira­zete, a városi tanács népművelési tok begyűjtése, megmentése, a ku­osztályának dolgozói, nem egy eset­ben a munkásmozgalom régi har­cosai közösen dolgoztak. Áthatott bennünket a cél, — minél jobb, szebb kiállításokat adni át. A szegedi egyetem és a főis­kola történész- és jogtörténész hall­gatói, néhány középiskola felsőbb osztálya az elmúlt évben csoporto­san kereste fel a levéltárat. Veze­tésükre alaposan felkészültünk, mert rövid idő alatt kellett őket megismertetnünk az iratok rend­szerével. 1359. évből van az első oklevelünk. Ezeken keresztül kel­lett velük megismertetni és meg­kedveltetni a város történetét. Számos tudományos történész kutatót segítettünk munkájában. Az elmúlt évben sokkal többet, mint az előző években. Ezek közé tartozik Polányi Imre, aki anya­gunkból írta meg Makó felszaba­dulását; a mű pályadíjat nyert, Gaál Endre tanársegéd Szeged fel­szabadulásával és a szegedi Ta­nácsköztársaság történetével foglal­kozik, Gidai Kálmán, Bánkuti Im­re, Szeged történetének egy-egy fe­A TSZ-ek üxemterveiből A vároe! tanács mezőgazdasági osztálya pénteken délelőtt megvizs­gálta a szegcdi termelőszövetkeze­tek évi üzemterveit s csaknem ki­vétel nélkül jóváhagyta, végre­haj thatónak találta. Ezek az üzem­ierveknek a végrehajtása, mint ahogy a terv megerősítő értekez­leten is kiderült, az újesztendőben nagymértékben növelik majd a szövetkezeti tagok jövedelmét és a közöa vagyont is. A HALADÁS TERMELŐSZÖ­VETKEZETBEN rövidesen egy új, modern, húsz férőhelyes lóistálló építését kezdik meg. Ezt a munkát a szövetkezet tagjai a saját ere­jükből, állami hitel nélkül, még a koratavaszi munkák beállta előtt akarják elvégezni. A FELSZABADULÁS TERME­LŐSZÖVETKEZET ugyancsak a tavaszi mezőgazdasági munkák megkezdése ©lőtt egy jól berende­zett baromfinevelő telepet, ezer férőh-elye3 baromfiólat épít, szin­tén állami támogatás és hozzájá­rulás nélkül. A TÁNCSICS TERMELŐSZÖVET­KEZETNEK oddig jelentős meny-, nyiségű olyan földje volt, amely terméketlensége miatt megműve­lésre alkalmatlan. Most ebből a hasznavehetetlen földből három holdat fűzfavessző beültetésével hasznosítanak. Igy a következő években már télidőben, a szövet­kezeti tagok fűzből készült házi­ipari cikkeket is készíthetnek. A SZABAD TISZA TERMELŐ­SZÖVETKEZET e télre tíz hold gyümölcsös telepítését vette terv­be. A gyümölcsöst leginkább téli almafákkal, különösen Jonathán­nal ültetik bo. A munkaerő és a szükséges pénz már meg van hoz­zá. Nehézség csak ott mutatkozik, hogy még a csemete szükséglet nincs biztosítva. Előreláthatólag ez is rendeződik A DÓZSA TERMELŐSZÖVET­KEZET ezévhen mintegy ötezer fo­rintot költ gyümölcsös kertje reud­bahozá&ára. Az előző óvekbein ugyancsak a szövetkezet gyümölcs­fáiban nagy károkat tettek az úgy­nevezett bimbólikasztók. Az elle­nük való eredményes védekezés 6árgaméroggcl való permetezés útján érhető ©1. Most ennek az egyébként drága gyümölcsvédő vegyszernek a beszerzisóro közöl öt­ezer forintot költ a szövetkezet. Tavaly még a szegedi határban mindössze öt holdon termelt rizst a Dózsa Termelőszövetkezet. Ez is inkább kísérleti, mint termelőtelep volt. Az eredmények azt mutatták, hogy a Külső-baklói szikes, szódás területeken nagyszerűen lehet rizst termelni. Az idén. már a Dózsa TSZ mellett az Alkotmány és a Felszaibadulás is foglalkozik rizs­termeléssel, összeson 110 holdon. AZ ALKOTMÁNY TERMELŐ­SZÖVETKEZET a tavalyi öt hold helyetti az idén húsz hold öntözé­ses konyhakeirtészetet rendez be. Igy teljes mértékben ki tudják használni a rendelkezésükre álló vízkészleteket és lényegesen maga­sabb jövedelmet tud a TSZ bizto­sítani tagjainak. Nagyszerű eredményeket és lehe­tőségeket biztosítanak ezek a ter­vek. Megvalósífásukhoz sok sikert és jó munfcát kívánunk. tatás céljára való alkalmassá tétele, a kutatók megsegítése, a belső ku­tatómunka végzése, szakcikkek és tanulmányok írásában merült ki a mozgalmas munka, amelyre büsz­kén tekinthetünk vissza. Munkánk fő akadálya a levéltár elhelyezésé­nek megoldatlan kérdése. Anya­gunk egyik része a Párizsi-áruháe­ban van elhelyezve. A város köz­pontjában levő egyik legnagyobb volt áruház helyiségeinek valóban nem ez a rendeltetése. De irataink elhelyezésének ügye megértésében nincs is hiány Szegeden. A városi tanácsban, a Hazafias Népfront szegedi bizottságában is többször szóba került a gazdag anyag egy megfelelő épületben való elhelye­zése. Jelenleg számos és az iratok őrzésére nem is alkalmas raktár* ban van az anyag. Egy helyre kell telepíteni az iratokat, oda, ahova a még be nem szállított iratok Is át­telepíthetők. Ezek közé tartozik a MÁV Igazgatóság és a Villamos­vasút többszáz folyóméterre ter­jedő anyaga. Bízunk benne, hogy az illetékesek megértik a levéltár helyzetét. Mi pedig 1955. évben még nagyobb lendülettel végezzük munkánkat, az iratok gondozásával és kutatómunkánkkal segítjük kul­turális életünket. Oitvai Ferenc levéltárvezető 3 pusztamérgest gépállomás határidő előtt 2C nappal befejezi a féli gépjavítást A pusztamérgesi gépállomás dol­gozói is csatlakoztak a Rákosi Má­tyás Művek versenyfelhívásához. Megfogadták; jó minőségű munká­val téli gépjavítási tervüket feb­ruár 25-e helyett február 5-re be­fejezik. A munka jó megszervezé­sével és a használt alkatrészek fel­újításával 20 ezer forintot takarí­tanak meg. Értékes a gépállomás dolgozóinak az a vállalása, hogy a gépállomás­hoz tartozó termelőszövetkezetek, Jaromir Tömetlek cseh­szlovák író már hosszabb idő óta tartózkodik hazánk­ban. Az elmúlt héten Sze­gedre látogatott, hogy meg- azonos a ismerkedjék városunk iro- ré-ávcl: dalmi és kulturális életé- irodalmi VENDÉG A HÁZNÁL akadémikus, nem elég meg­nyerő. A hosszú, terjedel­mes írásoik első látásra el­riasztják az olvasót. Rövid magyar írók aka- — mondja Jaromir Tome- mint mi, brünni „vidékiek", és színes szépirodalmat töb­megteremteni az cek — például a Traviata mert mi csak 1954-ben „ve- bet, kevesebb, de sűrűbb és kulturális élet szegedi bemutatója, vagy a rekedtük ki", „Host do do- tartalmú essay-t, tanul­vel. A kedves vendéget szí- széles skáláját, de ügy, rendszeresen megjelenő sze- mu" (Vendég a háznál) cí- mányt, könyvismertetést kí­vesen kalauzoltam, annál is hogy abban aktív szerepet gedi folyóirat és a most lé- mű folyóirat megjelenését várinak nálunk az olvasók, inkább, mert szűkebb haza- vállal a munkás, a paraszt, lesülő, ugyancsak szegedi egy állandó könyvkiadóval Nem tudom önöknél mi a ja Csehszlovákéban a Prá- az értelmiség, s e tekintet- könyvkiadó, amelyről már együtt. kívánalom a népszerűség «ától távoleső Brünnben ben nincs különbség fővá- Budapesten is hallottam. _ Kérünk cserepéldányt biztosításáért. Ezt Önöknek Őszintén szólva megle- érte... - nyújtom a „Ti- >obban kel1 tudniok - feje­, . . , , _ „ _ - folytatja csehszlo- szatáj" legutóbbi számát. « be summázott véleme­-osa, mint én vagy bárme- csak ^ elméleti okoskodók vák barátom -, hogy e táj - Jó - feleli rögtön, s tnyé" Jal"orn'r Tomecek elv. ivik szegeiig Ebből ^dódik, ^ tűn-k lieaiemérMmt„ irói már 1947.ben meg tud„ már lapozza is át, majd ké- ta"\ miközben bucsu' lc inek, „könnyűnek", és tak birkózni egy irodalmi résemre kis idö múlva ösz- d „súlyosnak". A valóságban folyóirat minden gondjával, befoglalja bíráló megjegy- "°gy a ü,anK 0311 szegsdl hiszen a vidék- s ki tudtak evezni az örök- zsseit a laP külsö és belső bemutatójára ujbol Szeged­kusza az országnak, mint a adta lehetőségek már oly- lött és fölfordult ml Budapestünk, s Brünn, annyira megteremtődtek eu- irodalom pccsolyácskáiról a — A a hatalma^ 350.000 lakosú tálunk, hogy legtöbb eset- szabad vizekre, hogy majd méthető akár a magyar tsrtahré -ól ' 3 valamint az egyénileg gazdálkodó parasztok részére 1955 január 1-től április l-ig 1000 normálholdnyi ta­lajmunkát elvégeznek. HIREK van; tehát éppúgy a jó ér telemben vett provincia la­ros vidék között. A vidék és nem-vidék pett — folytatja hogv érdeklődési köreink, problémáink is szinte haj­szálnyira hasonlítanak egy­máshoz. Prága éppúgy íó- nincs így, polgári tormájáról. tipográfia re jön, s akár részt is vesz kitűnő a ..Tiszatáj" szerkesztőbi­' zottsága ülésén, elmondhassa ""árváros is csak vidék, — ben a művészi „kivitelezés" a szocialista realizmusig c * , * tartalmát ,, 7 ahogv Szeged is az a maga mérhető a fókuszos főváro- jussanak. Önök, „vidékiek", "CslUag e\al" A ártalmat baráti yelemenyet, mint iro 30 000 lakosával. sok-nyújtotta művészi szín- - teszi hozzá mosolyogva meg nem ismerhetem, de es onnt olvasó. Jaromir Tomecek célja vonallal. Erről győzött meg — már jóval előbb vannak, formáját tekintve: kicsit Ládi Ferenc Mikrobarázdás hangverseny lesz ma este fél 8 órai kezdettel a Ju­hász Gyula kultúrotthonban (Köz­alkalmazottak Kultúrotthona). Mű­soron szerepel: Gershwin: Kék rapszódia, Amerika Párizsban, részletek a Porgy és Bess című operából; Strauss 12 keringője a j Mantovani zenekar előadásában, j Műsor után mikrobarázdás tánc­I lemezekkel éjfélig tánc. Tegnap volt tíz éve annak, hogy a felszabadító Szovjet Hadsereg csapatai kiverték a fasiszta német egységeket és a nyilas terroristákat Csepelről és Pest északi elővárosai­ból. Ezzel a főváros felszabadítá­sát célzó hadműveletek jelentős lé­pést tettek Pest teljes megtisztítá­sához a fasiszta csapatoktól. A szegedi Iparitanuió Intézet va­sárnap délelőtt 10 órakor ünnepel­te meg az Iparitanulók Napját a Szegedi Kenderfonógyár kultúrter­mében. László Nándor elvtárs, az intézet igazgatója tartott ünnepi beszédet, melyhez a gépá'lomások­ról, termelőszövetkezetekből érke­zett vendégek közül többen hozzá­szóltak. A bensőséges ünnepélyt szavalatok és zongoraszámok tették hangulatosabbá. A jelenlévők vala­mennyien állástfoglaitak Nyugat­Németország íelfe^ieaégs ellen, t

Next

/
Thumbnails
Contents