Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-07 / 5. szám

DHWiGYimsZRG PÉNTEK. 1955 JANUÁR 7. Hasztalan próbálkozás a Szovjetunióval a fenyegetések nyelvén beszélni llja Ererburg cikke a Pravda csirörlöki számában Moszkva (TASZSZ). A Pravda ha ratifikáljátok a Wehrmacht csütörtöki számában megjelent Uja J újjéteremtéséről szóló egyezméErenburgnak „Monsieur Mendes- nyeket, egyszerűen értelmetlenekké válnak a német kérdés megoldásáról szóló tárgyalások. Az utolsó szavazás egyébként megmutatta, hogy kevesen hisznek Francé útja" című cikke. — Az ünnepek előtt — hangzik a cikkben — Monsieur MendesFrance megható szavakat intézett honfitársaihoz: kisdedekről, ajándé-j Monsieur Mendes-France-nak, amikokról, világító karácsonyfákról be- j kor a közelgő tárgyalásokat emleszélt. Miért ne, hiszen, minden francia tudja értékelni, milyen újévi ajándékot hozott neki Monsieur Mendes-France. Nincs Franciaországban olyan ember, akinek magyarázni kellene, hogy milyen a tegnapi SS, akinek atombomba van hátizsákjában. Lehet azonban, hogy vannak még Franciaországban olyan naiv emberek, akik hisznek Monsieur Mendes-France-nak, amikor a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokról beszél. Hiszen fogadkozik, hogy májusban, amikor majd újból kivirágzik az orgona, megegyezik az oroszokkal, meg hogy a német kérdésről folytatandó tárgyalásokat megkönnyíti majd az újjáteremtett német hadosztályok ütemes menetelése. Éppen ezért kénytelenek vagyunk figyelmeztetni egyes naiv franciákat, hogy Monsieur Mendes-France megtéveszti őket. Monsieur Mendes-France azt hangoztatja, hogy az oroszok megegyeznek, ha meglátják a nyugati hadosztályokat, azaz a Wehrmacht hadosztályait. Mi szovjet emberek tudjuk, hogy a németek tudnak harcolni. Bizonyára nem feledték ezt el a franciák sem. Emlékszünk rá, hogyan törtek reánk Hitler hordái, amelyek addig nem ismertek vereséget. V De a vége nem Compiegne és nem Vichy, hanem Berlin eleste lett. Mi nem kisebbítjük, de nem is túlozzuk a veszélyt. Monsieur Mendes-France nem rettent meg bennünket a német hadosztályokkal és emlékeztetjük, hogy a szovjet emberek nem szoktak szóbaállni olyanokkal, akik észszerű javaslatok helyett esztelenül fenyegetőznek. MendesFrance úr igazán megérthetné, hogy a Szovjetunió nem azonos azzal a talán két tucatnyi képviselővel, akit a két szavazás között megrémített. A Szovjetunió nagyhatalom, amelynek erős szövetségesei vannak és amely sohasem engedte meg senkinek, hogy méltóságát megsértsék. Hasztalan próbálkozás S Szovjetunióval a fenyegetések nyelvén beszélni Monsieur Mendes-France a májusi tárgyalások emlegetésével próbálja magát januárban megmenteni. Aligha van azonban Franciaországban annyi együgyű ember, amennyit a mostani miniszterelnök szeretne. Csupán megismételjük hát egyes naiv franciák előtt; geti. Aprócska kis többsége van a parlamentben, ezt is sebtében kalapálta össze a Bourbon-palota folyosóin. A parlament falain kívül szembenáll vele a franciák túlnyomó többsége. Mendes-France Ur alakja egyetlen órára sem takarja el Franciaország arculatát. A 27 képviselővel végrehajtott elég ügyetlen fogás még semmit sem döntőt el. A Köztársasági Tanács még nem ratifikálta az egyezményeket. A francia nép sohasem fogja azokat ratifikálni, Angol-francia-amerikai ellentétek az „európai fegyverkezési pool" létrehozásában Párizs (TASZSZ) Amikor a francia nemzetgyűlésben a párizsi egyezmények ratifikálási vitája folyt, Mendes-France többek között azzal az érvvel próbálta lecsendesíteni a képviselők többségének jogos aggodalmát, hogy a Nyugateurópai Unión belül létrehozzák az úgynevezett európai fegyverkezési poolt. Mendes-France azt hangoztatta, hogy ez a szervezet Nyugat-Németország fegyverkezésének •"hathatós" ellenőrzési eszköze lesz. Arra hivatkozott, hogy Anglia és az Egyesült Államok is támogatja ezt a gondolatot. Alig fejeződtek be azonban a parlamenti viták, amikor a párizsi sajtó máris riadót fúvatott amiatt, hogy sem Anglia, sem a Beneluxországok nem óhajtanak csatlakozni az európai fegyverkezési ! hogy a meg, hogy Anglia és az Egyesült Államok igyekszik Franciaországot belekényszeríteni ebbe a poolba, ugyanakkor megpróbálnak saját maguk számára teljes cselekvési szabadságot biztosítani. Párizsban jelenleg az a vélemény uralkodik, hogy az érdekelt országoknak az európai fegyverkezési pool létrehozásával foglalkozó és január 17-ére tervezett értekezletét Anglia és a Benelux-államok elutasító álláspontja miatt elhalasztják. Párizsban megjegyzik egyébként, hogy így a Nyugateurópai Unióban résztvevő hét ország helyett az európai fegyverkezési poolba csupán Franciaország, Nyugat-Németország és Olaszország kerülhet be. A Combat szerdai számában ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, poolhoz. A lapok szerint az Egye- j sült Államok kormánya sem akarja túlságosan megkötni magát valamennyire is határozott kötelezettség-vállalásokkal a tervezett "pool" vonatkozásában, amelynek — Mendes- Francé kijelentése szerint — a Ezért nemv óhajt az Egyesült Alfegyverek gyártásával és elosztása- lamok semmiféle "ellenőrzést" val kellene foglalkoznia. Egyes pá- Nyugat-Németország fegyverkezése rizsi lapok nyugtalansággal jegyzik fölött. Pentagon már most legfőképpen a jövőbeli nyugatnémet hadseregre építi számításait, amely «az atlanti tömb rendelkezésére álló legfőbb szárazföldi erő lesz". Hogyan fogadták Hammarskjöldöt Új-Delhiben? London (MTI). Általános londoni vélemény szerint Hammarskjöld ENSZ főtilkár rövid dc.lhi-i tartózkodása során olyan fogadtatásban részesült, amely — enyhén szólva — korántsem tekintho'ő pekingi küldetése helyeslésének. A Daily Telegraph tudósítójának Uj-Dclhiből küldött jelentése szerint úgy tudják, Nehru miniszlerelnök Hammarskjölddel folytatott beszélgetése során azt a meggjiőződósét fejezte ki hogy az ENSZ nagyon elhamarkodott határozatot hozott a Kínában elitélt amerikai repülők ügyében. A Times tudósítójának jelentése szerint Hammarskjöld, mivel megérkezése alkalmával rendkívül fagyos fogadtatásban részesült az indiai sajtó képviselői részéről, SZEGEDI JEGYZETEK Újságárusok Sűrtt cseppekben esett az eső, azlán jéggé fagyott a jár. dákon. Az emberek nem szívesen hagyták el a jó meleg szobát. Az Aradi vértanúk terén lévő újságos pavillon előtt is igen kevesen álllalc meg ezen a délelőttön. A benllévő kis újságárusokat azonban nem zavarta ez. Talán örültek is neki. mert zavartalanul 'álszhattak a jó me. •cg helyiségben. Jd! ]le közben azonban •gyeitek az i is s ha kiés üde •gallt, rög', ön yllt a kisablak iclrsendült egy jarekhang: — Milyen újságot ; irar.esolt — Elet ét tudo. ány-t kérek — •ungzolt a válasz. A gyerek — aki bátran néz a felnőt. teltre. Hogyisne! Hiszen 6 is pénzt keres. Újságot árul testvérével, segít az édesapjának. A közelben lévő egyik utca is az övék. A két fiú kéz. besíti minden reggel a lapot a Jókai utca lalcóinak. A fiúk nagyon büszkék erre. Büszkék édesapjukra, Zsikai Andrásra. Nagy ember szemük, ben. Hisz mint mondják, már reggel fél i-kor elmegy otthonablak- ról a postára, hogy a valaki reggeli lapokkal a korai vonatok indulására kint legyen az állomáson. Az idős újságárus hangja minden reggel felhangzik a vonatok mellett: „Szabad Népet, Délmagyarországot. Viharsarkot, Magyar Nemzetet. folyóHg múlhatott el hét- iratokat, képeslapo. .•y-,lc éves — elveszi a forin'ot és visszaad húsz fillért. Nyu. godlan, biztosan báv.'k a pénzzel, látszik, cm először van a •:éra bízva a kazzÜgycs fiú. Vi;ii. csillogó szeme kat tessékA tömött táska legtöbb cselben gyorsan ki is ürül. mert az utazó emberek szívesen olvasnak az úton. Zsikai András periig újra megtol' i táskáját és elindul az utcákba. Csaknem 300 előfizetőnek juttatja el minden reggel az újságot. Ha esik, ha fuj, hétköznap, vasárnap, ünnepnap végigjárja az ismert utcákat, bekopog az J ajtókon, jórcggelt kíván és megy tovább. hisz sok helyen várják érkezését. A lapok kihordása után a kis pavillon. ban pihen meg, ahol a gyerekek szokták helyettesíteni. Az út azonban, amelyet reggel megkezdett, csak késő este ér véget: hangja felhangzik a déli és esti vonalok • indulása előtt is: „Uj- * ságot tessékl' mondja naponta százszor, talán még többször is és viszi az emberek közé az újságot. Nem fáradt még el a nehéz munkában. A hófúvás, a jeges járda nem akadályozza útját. Sokan ismerik, becsülik, hisz már löbb mint tíz éve járja a szegedi utcákat a kultúra terjesztésének e névtelen katonája. 3 ) 3 3 3 3 i 3 3 3 3 3 : 3 3 „, 3 - 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 nem volt hajlandó elutazásakor válaszolni a repülőtéren hozzá intézett kérdésekre. Ugy tudják azonban, hogy Nehru nem teljesítette azt a kéréséi, hogy pekingi úljára egy kínai ügyekben jártas ir.diai diplomata kísérhesse el. Nehru azzal indokolta az elutasító választ, hogy India nem szavazott a Kína elleni ENSZ-határozatra és semmiféle közösséget sem akar vállalni az ENSZ-főlükár pekingi missziójával. A tudósító hangoztatja, hogy Hammarskjöld csak huszonnégy órát töllött Delhiben és tizenkilenc óráig kellett várakoznia, amíg Nehruval végre találkozhatott. Ugy tudják, Nehru ezalkalommal hangsúlyozta annak szükségességét, hogy Kínát minél előbb vegyék fel az ENSZ-be. Hír szerint az indiai miniszterelnök behatóan fejtege'ito hogy olyan incidenseket, mint például az amerikai repülők ügye, el lehetett volna kerülni, ha Kína az ENSZ tagja lett volna. A Manchester Guardian jelentése szerint Amerikában és ENSZ körökben „lehangoltságot kelleti" az a hír, hogy sem Nehru, sem Krisna Menőn. India ENSZ küldöttségének vezetője nem jelent meg az újdeíhl-i repülőtéren, hogy üdvözölje Hammarskjöldöt érkezése alkalmából. Egy év a szegedi múzeum éleiében H bonni par'ament január 20-án tárgva ía második olvasásain a párizsi szerzttdásekst Berlin (MTI) Adenauer csütörtökön fogadta a koaliciós pártok vezető képviselőit és megegyezett velük a párizsi szerződések ratifikálására irányuló további parlamenti teendőkben. A bonni parlament, hír szerint, január 20-án tárgyalja második olvasásban a párizsi szerződéseket, míg a harmadik olvasásra februái első napjaiban kerül sor. Adenauer a csütörtöki találkozón, amely a bonni Schaumburg-palotában ment végbe, az időszerű bel- és külpoli tikai kérdéseket is megvitatta a koaliciós pártok vezetőivel. A téli idő beálltával Szeged kör nyékén is csaknem teljesen befejeződött az őszi mélyszántás. Ebbő: a munkából a szegedi MTH traktoros és gépészképző iskola fiatal növendékei ls derekasan kivették ) j a részüket. M'ntegy 100 kataszt1 rális hold mélyszántást és gyeptö' 1 rést végeztek el terven felül, A szegedi múzeum elmúlt évi munkáját, ha egy szóval akarjuk jellemezni, azt mondjuk: építkeztünk. Építjük még most is tovább szárnyainkat a város felől is, a Tiszapart felől ls. Ezzel Móra Ferenc vágyálmai valósulnak meg, — Igaz, hogy a minisztériumi tervfeladat kisebb részében. A Tiszával párhuzamos két szárny is kiépül, s ezekhez kapcsolódik a várrom épülete. Ügy, hogy a múzeum építkezés végül négyszöget zár be, s ennek egyik sarkában foglal majd helyet a várostörténeti anyaggal berendezett várrom. Ezzel természetesen új városkép panorámázik az Üjszeged felől érkezőknek: a Rákosi Mátyás hídtól balra, a Wodianer-háznak és a Móricz Zsigmond rakpartnak meg lesz a Tisza partján a jobboldali megfelelője is. Az első építkezési szakasz elkészült, tető alatt áll, a belső szerelési munkák most folynak. Ezután következik a második, meg a harmadik építkezési szakasz, s akkor aztán készen lesz a végleges épület: lesz helye a múzeumnak, a könyvtárnak. A kiállítási termek sorakoznak majd egymás után, s megrendezhetjük a múzeumi anyaghoz és a városhoz méltó régészeti, néprajzi, természettudományi, képzőművészeti, sőt irodalmi vonatkozású kiállításainkat is. Azzal a szóval, hogy építkezünk, nemcsak azt fejezzük ki, hogy az épületet térfogatában növeljük, hanem azt is, hogy máris készülünk arra, hogy abban megfelelő kiállításokat rendezhessünk. Ugyanakkor előkészítjük raktárainkat múzeumi anyagunk szakszerű tárolására. Centiméterekre felmért termeinkben, raktárainkban előre meghatározzuk, mit hova állítunk ki, vagy raktározunk. Tudjuk, hogy a tiszaparti szárny magasföldszinti helyiségében Szeged-környéki népművészeti kiállítást rendezünk, a városfelöliben pedig teljesen új fejlődéstörténeti kiállítást mutatunk be. Ezek alatt, az alacsony föld szinten, raktárak állnak majd. Erről természettudományi és képzőművészeti, arról meg régészeti raktárak sorakoznak, s megfelelően bővíthetjük a számban is jelentősen megnövekedett néprajzi anyagunk részire a tárolóhelyiségeket. 17 hhez a munkához természetesen szükség volna arra, hogy meglévő anyagunkat számbavegyük, s róluk megfelelő leírókartonokat is készítsünk. Ezek elkészítése nem kis munkát jelent, mert a meglévő tudományos dolgozókkal még jó néhány éven át ezen munkálkodunk. Olyan feladat ez, amelyen *át kell rágnunk magunkat" mint a mesebeli "kásahegyen", s csak azután érünk el a "díszterembe", ahol fáradtságainkért kijár a megfelelő jutalom, amikor valóban azt a funkciót tölthetjük be, melyet a múzeumtól elvárnak a hazájukat, városukat szerető dolgozók. Tudományos kutatásokat végezhetünk, fel is dolgozhatjuk azok eredményeit. Kiállításokat rendezhetünk, s a technika minden vívmányának seg'tségével végezhetjük népnevelő feladatainkat. Igaz, hogy addig is igyekszünk ilyen feladatokat megoldani, viszont ha a leltározási munkákhoz kapcsolódó kartonkészítéseken túl leszünk, teljes erővel minden időnket a múzeumi feladatok teljesítésére fordíthatjuk. 1954-ben közel 350.000 forintot fordított kormányzatunk a szegedi múzeumra. Ennek kisebb része személyi kiadásokra esett, nagyobbik részével dologi szükségleteinket fedeztük. Gyűjteménygyarapításra csaknem 50.000 forintot fordíthat•imlc. • 1 '•» 1 | 1/ ülőn emlékezzünk meg a Móra Ferenc Múzeum Irodalmi Osztályáról. A Népművelési Minisztérium az elmúlt év novembeT-é-től a szegedi múzeumban állított fel ilyen osztályt először a vidéken. Szeged városa Dugonics Andrástól kezdődőleg sok hírneves írót adott az országnak. Tömörkény István, Móra Ferenc, Juhász Gyula, József Attila, Balázs Béla nevét csak úgy kapásból írjuk ide, a sok-sok közül, akiknek kéziratait, személyi vonatkozású emlékeit gyűjtjük. Erre is kaptunk megfelelő anyagi fedezetet. Az Irodalmi Osztály vezetésére pedig egyik legkitűnőbb szegedi szakemberünket, Madácsy László főiskolai docenset kérte fel a minisztérium. Tudományos dolgozóink száma, a különböző szaktudományoknak megfelelően nyolcra emelkedett. Csak a segédszemélyzet számában volnának kívánnivalók. Csak néhány adatot közlünk, amelyek nyilvánvalóan szükségessé teszik ennek a számnak a növelését. A múzeumban 1954 végéin összesen 182.099 tárgyat tartottunk nyilván. Közülük 126.865 régészeti, 6756 néprajzi, 1500 képzőművészeti, 271 iparművészeti, 2895 várostörténeti, 43 712 természettudományi vonatkozású. Ezek megfelelő kezelése, karbantartása, állandó tisztogatása, a természettudományi vonatkozású preparált anyagnak állandó konzerválása jelentős feladat számunkra. Ezt csak megfelelő segédszemélyzettel lehet korszerűen rendbentartani. A gyűjtemény oly nagy, hogy ezzel Szeged város múzeuma az első a vidéki városok múzeumai között. A tárgyak csaknem mindegyike szegedi vonatkozású, legalább is a szegedi tájból származik. A központi épületben lévő ál** landó kiállításaink melett külön helyiséget kellett bérelnünk a Horváth Mihály utcában, az Üvegcsarnokban. Itt a múzeumi képtárat helyeztük el. Az elmúlt évben 16 időszaki kiállítást rendeztünk. Legnagyobb részük emlékkiállítás volt (Reizner János, Móra Ferenc, a szegedi árvíz, Jókai Mór, Nyilasy Sándor stb). Az európai kerámiai művesség története, Vincze András, Kádár György grafikai kiállításaink mellett igen fontosak voltak azok a politikai vonatkozású bemutatások, amelyeket a Tanácsköztársaság 35., Szeged felszabadulásának 10. évfordulóján rendeztünk. Nagy közönségsikere volt a kerám!ai kiállításnak, amelyet az Országos Iparművészeti Múzeum anyagából állítottunk kl és amelyet ezer meg ezer dolgozó tanulmányozott. A központi épületekben folyó építkezés miatt természetesen a látogatók száma, az előző évihez viJszonyítva erősen megcsappant. Míg 1953-ban 62.000 fő járt a múzeumban. addig 1954-ben mindössze 33,000 dolgozó. Reméljük, hogy az új évben rendezendő újabb kiállíj tások révén ez a szám újra megnő. A budapesti Műcsarnok vezetőségével történt megállapodásaink értelmében erre minden reményünk megvan, mert olyan időszaki kiállítási anyagot fogunk kapni, amilyet Szegeden még soha nem láttak. Ilyen a most december 30-án megnyílt Szőnyi István Kossuth-díjas művész alkotásaiból rendezett gyűjteményes kiállítás is. A múzeumi dolgozók Hiányainak területéről meretterjesztő előadást Különböző üzemekben, mekben több mint félszáz ilyen előadáson ismertették Szeged dolgozóival a tudomány legújabb állásfoglalását bizonyos kérdésekben. Szakicádereink cikkeket, dolgozatokat, brosúrákat írtak s ezek közül egyik legjelentősebb munka Csongor Győzőé, aki a jellegzetes tiszai kérész életéről, a tiszavirágról írt gyönyörűen illusztrált dolgozatot. ÍV! inden reményünk megvan, hogy tervszerű munkánkat ez évben is folytathatjuk. Szebbnél szebb kiállításokat fogunk rendezni, állandó belső munkáink mellett, s ezzel is dokumentálhatjuk: a múzeum is segít a szocializmus építésében. Bálint Alajos, a Móra Ferenc múzeum igazgatója szaktudoszámos istartottak. kultúrterSzavíe!-jugoszláv Kereskedelmi egyezményt ItöfiWek Moszkva (TASZSZ). 1954. december 20-tól 1955 január 5-ig kereskedelmi tárgyalások folytak Moszkvában a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kereskedelmi kormányküldöttsége és a Szovjetunió külkereskedelmi minisztériuma között. A tárgyalások eredményeként január 5-én kereskedelmi és fi .etési egyezmény jött létre a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között. Egyidejűleg aláírták a két ország közötti 1955. évi árucsere forgalomról szóló jegyzőkönyvet. Jugoszlávia mar Szódát, kalcinált szódát, karbidot, kalciumot, kendert, dohányt, bőrt, alkoholt, furnirlemezt és más árukat szállít a Szovjetuniónak. A Szovjetunió a jugoszláv gazdaság számára szükséges nyersanyagokat és ipart cikkeket — gyapotot, olajat, olajipari termékeket, rotációspapírt, mangánércet és más árukat — exportál Jugoszláviába. A szóbanforgó egyezményt szovjet részről I. G. Kabanov külkereskedelmi miniszter, jugoszláv részről Mijalko Todorovics, a jugoszláv szövetségi végrehajtó tanács tagja, a jugoszláv kereskedeliVii kn»-mínyküldöttség vezetője írta alá,