Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-05 / 288. szám

VASÁRNAP, 1954 DECEMBER 5. 3 OELMBGYDRDRSZÜG B Köszönet cs jó munkáért A Hazaiias Népfront szegedi bizottságának levele KEDVES HONFITÁRSAK! • izonyára valamennyien jóleső módon emlékeznek vissza november 28-ára, amikor tanácstagokat választott az ország népe. Szép. ragyogó napsütéssel bevilágított vasárnap volt ez, mintha a természet is együttérzett volna az ünnepi hangulattal. Már kora reggel megmozdultak üzemeink dolgozói, a föld népe, értelmiségiek, kisiparosok, háziasszonyok lelkes serege, hogy a fellobogózott szavazóhelyiségekben hitet tegyenek a júniusi út politikája mellett, hogy leadják szavazatukat a Hazafias Népfront jelöltjeire, azokra a jelöltekre, akik az előzőleg városszerte megtartott sok-sok gyűlések eredményekép kerültek a listára, hogy a szavazók a választás napján majd újból megvizsgálják, vájjon alkalmasak-e a reájuk váró nem kis feladatok elvégzésére. A hazaszeretet, a nemzeti egység nagy napja volt ez a napfényes vasárnap, melynek lobogó tüzét nem utolsósorban az előző napokban végzett lelkiismeretes, sokoldalú felvilágosító munka lobbantotta fel. Kedves kötelességet teljesítek, amikor a Hazafias Népfront szegedi bizottsága nevében köszönetet mondok mindazoknak, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak, lelkesítettek, buzdítottak a választások sikere érdekében, s a nép erejébe vetett hitükkel és bizalmukkal elősegítették a választások sikerét, más szóval azt, hogy Szeged népe a választások óta még jobban, még világosabban és öntudatosabban lássa a párt és kormány programjának, a júniusi útnak helyességét és korszakalkotó jelentőségét. A választási győzelem nem kis mértékben a népnevelők komoly, áldozatkész munkájának eredménye. Párttagok és pártonkívüliek, öregek és fiatalok, férfiak és nők lelkes serege járult hozzá a választások sikeréhez, ahhoz, hogy mindenki tudja, hogy a szocializmust építő magyar nép boldog életére, az életszínvonal emelésére, a mezőgazdaság fejlesztésére, a közszükségleti cikkek gyártására s nem utolsó sorban a városok, a megyék jobb, a dolgozó néppel összeforrt közigazgatására szavaz. A választások előkészítése is nemzeti egység jegyében folyt le, kommunisták és pártonkívüliek kerültek a közös célokért végzett közös munkában közelebb egymáshoz. És hogy ez lehetségessé vált, köszönet illeti városunk tömegszervezeteinek vezetőségeit és tagjait, akik boldogan vállalkoztak a szép, a megtisztelő feladatra. Külünös örömünkre szolgált, hogy hazár.k jövőjének reménysége, az ifjúság is komolyan résztvett a választások előkészítésében, ünnepi hangulatban való lebonyolításában. Úttörők, DISZ-fiatalok lelkesítettek, segítettek, s elsősorban ők | tájékoztatták az új választók, a legfiatalabbak seregét is. A hatalmas tömegeket mozgató választás előkészítése, technikai lebonyolítása, s maguk a szavazatszedő bizottságok is sok áldozatkész honfitársat foglalkoztattak. Az ő komoly munkájuk nagyban hozzájárult, hogy a választások zökkenő nélkül, ünnepi hangulatban folytak le. Köszönet illesse őket, s vélük mindenkit, aki hozzájárult a megbonthatatlan egységben tömörült hazafias szegedi népi választási sikeréhez, s ezzel hazánk további eredményes építéséhez. Szeged, 1954. december 4. A Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága nevében honfitársi üdvözlettel - BARÖTI DEZSŐ, i. egyetemi tanár, a Bölcsészettudományi Kar dékánja Újéviől kezdve hetenként jelennek mag és előfizetésben is kaphatók lesznek az Olcsó Könyvtár kötelei vetkező művek jelennek meg: Kaffka Margit: Színek és év<jk; Móricz Zsigmond: Űri muri; Gorkij: A mester; Nagy Lajos: A tanítvány; Leacock: Humoreszkek; Jókai Mór: Szegény gazdagok (két kötetben); Mikszáth Kálmán: Üj Zrínyiász; Howard Fast: Az utolsó határ; Tersánszky J. Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról; Verpe: Dél csillaga; A. Tolsztoj: Ibikusz; Bocaccio: Novellák. Előfizetéseket valamennyi állami könyvesbolt már most elfogad. Az előfizetés díja az első negyedévben megjelenő 13 kötetre 43 forint. Az előfizető kívánsága szerint a kötetek a könyvesboltban vehetők át. vagy postán kézbesítik ki lakásukra, , :í:ú\ J'ft'iA BUDAPEST - STOCKHOLM - BUDAPEST Tízperces beszélgetés Szőkefalvi Nagy Béla kétszeres Kossuth-dijas professzorral ' Ezév februárjától kéthetenkint jelentek meg az Olcsó Könyvtár sorozat kötetei. A sorozatban, mint ismeretes, a magyar és a világirodalom legjelesebb, legnépszerűbb alkotásai kerültek kiadásra. Az olvasóközönség köréből érkező kéréseknek eleget téve 1955. januárjától kezdődően hetenként jelennek meg a népszerűvé vált sorozat új kötetei. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat pedig lehetővé teszi, hogy az olvasók előfizetés tormájában, folyamatosan és mindenütt hozzájuthassanak az Olcsó Könyvtár minden számához. 1955 első negyedére az Állami Könyvterjesztő Vállalat előfizetést hirdet. Ebben a negyedévben az Olcsó Könyvtár sorozatban a kö— Jöjjön el Papdiné a tanácstagjelölő gyűlésre, itt lesz a Sárkány utca és a Közép utca sarkán az MNDSZ-ben hat órakor. — Jó. elmegyek — felelte álmosan Papdiné. Éjszakás volt a Papriknfeldolgozóban, délelőtt főzött, most aludt volna egy kicsit, dehát, ha hívják, csak elmegy, az ö érdeke is, hogy kii jelölnek itt Alsóvároson tanácstagnak. Felöltözött és elment, amikor a gyűlésen arról volt szó, ki legyen a jelölt, egy asszony felállt, — ismerte, itt született Alsóvároson, idevalósi — és őt, Papdi Ferenenét javasolta a 132-es városi választókerület tanácstagjelöltjének. Erezte, hogy az arcába fut a' vér. Nagyon elcsodálkozott, amikor egymásután felálltak az emberek és dicsérték a gyárban végzett jó munkájáért. Aztán mindjárt mondták is, mit kellene tenni a kerületben. Nem nagy dolgok, de szükségesek, — útravalót adtak néki. Azóta napok, hetek teltek el. Az elmúlt vasárnap a kerület lakói rászavaztak, megválasztották városi tanácstagnak. S amikor a tanácsházán a népművelési, a kereskedelmi osztályon, vagy a panaszirodán érdeklődtünk, jártak-c már itt új tanácstagok valamilyen ügyes-bajos dolgot intézni, mindjárt mondták, hogyne, volt itt egy °lyan bekötött fejű asszony is Alsóvárosról, kis füzet yolt Vége az órának. Kipirult arcú leányok és fiúk özönlenek ki a szegedi Tudományegyetem természettudományi karának egyik előadóterméből. Pár pillanat múlva kilép a teremből az előadó is: Szőkefalvi Nagy Béla professzor, kétszeres Kossuth-díjas matematikus. Mi solyogva válaszol az őt körülvevő hallgatók kérdéseire. Miközben szobája felé indul, megkérjük, mondjon egy pár szót a Béke-Világtanács legutóbbi, stockholmi ülésszakáról, ahol mint a magyar küldöttség egyik tagja vett részt. Megkérjük továbbá arra is, beszéljen Stockholmról, ottarj élményeiről, és arról, hogyan utaztak el és tértek vissza Magyarországra. — Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy tagja vagyok a svéd fővárosba induló magyar küldöttségnek — mondotta Szőkefalvi Nagy Béla előjárójában. — Ebben is tudományos munkám megbecsülését láttam. November 15-én este indultunk el vonattal Budapestről, és Prága, majd Berlin volt elsónapi utazásunk két legjelentősebb állomása. 17-én délelőtt továbbutaztunk a Balti-tenger partja mellett elterülő Rügen szigetére. Erről a Német Demokratikus Köztársasághoz tartozó szigetről, pontosabban Sassnitz nevű kikötőjéből folytattuk tovább utunkat Svédországba. A hatalmas hajó vonatostól átvitt bennünket a Keleti-tengeren és egész délután tartó hajókázás után érkeztünk meg a svédországi Trelleborgba, ahonnan azonnal továbbutaztunk és 18-án reggel 8 órakor érkeztünk meg Stockholmba, Svédország fővárosába. A Béke-Világtanács ülése — f újtatja Szőkefalvi professzor — ezen a napon kezdődött meg a svéd fővárosban, a Skansen Hallban, amely egy jólfelszerelt varietéhelyiség. A felszólalók orosz, angol, francia, német, kínai és egy s,'i más nyelven mondották el buszt deiket. Az ülés résztvevői a Iái megszervezett fordítói szo'gálat eredményeként anyanyelvükön hallgathatták az elhangzott felszólalásokat. Az ülésszakon több napirendi pont szerepelt és ha valaki fel akart szólalni, akkor előzetesen frl kellett iratkoznia a kérdéses napirendi ponthoz. Egy-egy ilyen napirendi pontot referátum vezetett be és a szónokok csak ezután kezdhették meg beszámolóik elmondását a feliratkozás sorrendjében. Legtöbben saját nemzeti problémáikról beszéltek, sokan azonban reagáltak az előttük felszólalt küldöttek által elmondottakra is. Egy közbevetett kérdésre Szőkefalvi Nagy professzor elmondja, hogy felszólalására a Béke-Világtanács november 21-i ülésén kerürt síir. Francia nyelven mondotta el beszédét, amelynek rövid kivonatát a Szabad Nép is közölte annakidején. Amikor arra kértük, hogy mondjon egy-két szót beszédéről is és arról, hogyan fogadták azt az értekezlet résztvevői, szerényen anynyit mondott csupán, hogy lényegében arról beszélt: a nemzetközi tudományos kapcsolatok megerősítésével nagy szolgálatokat tehetünk a béke ügyének. Valóban, ez volt Szőkefalvi Nagy professzor beszédének mottója, hadd mondjuk el azonban helyette mi, hogy felszólalásáról a tanácskozás hátralévő napjaiban is sokat beszéltek az ülésszak résztvevői, akik egyöntetűen a stockholmi értekezlet egyik legérdekesebb felszólalásának könyvelték el a magyar professzor beszédét. Különösen nagy figyelmet keltett Szőkefalvi Nagy Béla felszólalásának a Jugoszláviával való viszonyunkkal foglalkozó része. Azt a bejelentését pedig, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a Francia Tudományos Akadémiával közösen. ad ki egy matematikai szakkönyvet, úgy fogadták, mint a nemzetközi tudományos együttműködés jelentős eredményét. — Szép-e Stockholm? — tesszük fel a következő kérdést. — Nagyon szép — válaszol Szőkefalvi Nagy Béla professzor. — Maga a város öt nagy szigetre épiiit és váltakozó szélességű csatornák szelik keresztül-kasul. Számtalan híd köti össze a csatornák partjait, a forgalom pedig elképesztően nagy. Skansen szigete, ahol a Békevilágtanács ülését tartotta, nagyon hasonlít a budapesti Margü-szfgeire, csak valamivel nagyobb, de éppen olyan forgalmas. Szőkefalvi Nagy Béla a továbbiakban arról beszélt, hogy a stockholmi tanácskozásokon a svéd főváros lakossága nem vett részt. A karzatok üresek voltak, és az értekezlet színhelyére csak belépővei lel® :t bejutni, azonban, ha valaki ké,. ilyet, minden további nélkül kapott is. Ez az érdektelenség azért volt, mert a svéd lapok igyekeztek agyonhallgatni a tanácskozásokat. Alig írtak valamit róla, pedig az év eg>úk, világviszonylatban ís nagyjelentőségű eseményéről volt szó. Svédországi tartózkodásomat felhasználtam arra is — mondotta Szőkefalvi Nagy Béla professzor—, hogy erősítsem és kiszélesítsem a hazánk és Svédország közötti tudományos kapcsolatokat. Két előadást tartottam: az egyiket az uppsalai, a másikat pedig a stockholmi egyetemen. Alkalmam volt több svéd tudóssal személyesen is megismerkedni, akikkel eddig csak levelezéses kapcsolatokat tartottunk fenn. Jóleső érzés volt, hogy elutazásunkat megelőző este a magyar követség küldöttségünk tiszteletére rendezett fogadásán több svéd tudós is megjelent. közöttük Harald Cramér, a világhírű svéd matematikus és statisztikus is. Stockholmból visszafelé már sokkal rövidebb ideig tartott az út — mondotta Szőkefalvi Nagy Béla. — A csehszlovák légiforgalmi társaság egyik nagy utasszállító gépe hozow haza bennünket. Ez a járat egyébként kétnaponként indul Stockholmból és Szófia a végállomása. November 25-én, délelőtt 10 órakor szállt fel gépünk a stockholmi repülőtérről. Koppenhága—Berlin— Prága volt az első napi útirány. Az éjszakát Prágában töltöttük, majd másnap reggel ugyanazzal a repülőgéppel utaztunk Budapestre. Befejezésül megkérdezzük Szőkefalvi Nagy Béla professzortól, mik a legközelebbi tervei és teendői. Rövidesen Romániába utazom — mondotta a professzor — ahol körülbelül három hetet töltök és ezalatt több előadást fogok tartani. Svédországba egy hónapra szóló meghívást kaptam, azonban nagyfokú elfoglaltságom miatt nem valószínű, hogy ^belátható időn belül eleget tehetek e meghívásnak — fejezte be nyilatkozatát Szőkefalvi Nagy Béla professzor. Amikor elbúcsúzunk, szerencsés utat kívánunk a híres szegedi tudósnak, aki tudományos munkásságával oly sok elismerést szerzett bel- és külföldön egyaránt. Asztalán ott látjuk a közös, magyarfrancia kiadásban megjelent matematikai mű egyik példányát. Ezt a munkát, amelyet Szőkefalvi Nagy Béla professzor Riesz Frigyessel, a világhírű Kossuth-dijas matematikussal együtt készített el, azóta orosz nyelvre is lefordították és az egész világon hirdeti a swgedi és a magyar tudományos élet fejlettségét, nagyszerű eredményeit. Petrovjcs István Levelek a szerkesztőséghez PAPDI GYULA röszkei levelezőnk a községi szavazásról írt levelében, amelyben azt is megemlítette, hogy a község első a szegedi járásban a beadás teljesítésében. Ezenkívül tolmácsolta a röszkeiek Papdi Ferencné füzete a kezében, és több dolgot mondott, kért nz alsóvárosi dolgozók nevében. — Ki volt ez az asszonyt — Papdi Ferencné, a Váradi utca 23 szám alatt lakik. Az ntea közepén tyúkok, kakasok kapirgálnak, kecskék, bárányok társaságában. a házak előtt hamu van kiöntve kupacokba. — olyan sok salakja van a háztartási szénnek — jó az az utca töltésére. Sarkon a kutak vastag szalmával bevonva. — Melyik a 23. szám? — Ez a sarokház — feleli a kútnál egy asszony miközben a kannába vizet ereszt. — Kit keres? — Papdi Ferenenét. — Én vagyok. Vödör is van nála. Segítsünk hát bevinni a vizet. üljünk le egy kicsit a konyhába s beszélgessünk cl Alsóváros egyik új tanácstagjával. — Mikor megválasztottak, éreztem, hogy fontos kötelesség vár rám. Meg is mondtam, hogy szívügynek tekintem lanácstagságomat. Amit tudok megteszek becsületesen — mondta Papdinó és közben egy kis füzetet vett kezébe. — Mikor hazajöttem a jelöiőgyülésről, nem volt időm, éjszakás voltam, sietni kellett az üzembe. De mási ii ii 11 m ir nap már szépen sorban mindent leírtam ebbe a füzetbe, hogy mivel bízott meg a lakosság, mit kell majd elintéznem. Nézzük csak meg, mi van ,a füzotben. Kék borítású füzet, a cimkcn tintával felírás: „Zenetörténet, Papdi Irén VIII fb." A kislányáé volt, do neki már nem kellett, most az anyjáé s a 132-es kerület lakóinak kérései, javaslatai vannak benne. Mindjárt az első sorok: „Artézi kutat kér a Világos utca és a Paprika utca sarkára özv. Szélpál Imréné". Alatta aláírás. — Hol írták ezt alá? — A tanácsnál, Tóth elvtárs. — Mondta, ha csak lehet, a jövő évben lesz kút, beveszik a költségvetésbe. De van ott a következő lapon pecsét is. Ugy gondoltam, mindent feljegyzek, amit javasolnak, vagy kérnek választóim és amikor az egyes osztályoknál elintézem a kérelmeket, alá is íratom, hogy igazoljam magam a lakosság előtt Engem megbíztak, felelős vagyok és bármikor számonkérik tőlem mit tettem érdekükben. Meg tudom mutatni, én dolgozom, eljártam ügyükben a tanácsnál, itt az igazolás róla. Persze, nem hagyom én majd annyiban, liogy átadtam a kérést éa ezzel el van intézve. Majd ellenőrzöm, hogy amit ígértek, elintézték-e már, mit tudnak tenni, vagy ha valamit nem lehet gyorsan megcsinálni, akkor mikor lesz belőle valami — és az eredményt közlöm a lakossággal. Valóban már a negyedik lapnál tart a bejegyzéssel Pepdiné. Van olyan javaslat. amit még nem tudott elintézni. Nem tudott beszélni Medgycsi elvtárssal, a városgazdálkodási osztályon. do ahogy mondja, majd a jövő héten délelőttös lesz g akkor munka ulán mindjárt bemegy, megkeresi. De itt van például egy bejegyzés: „...kérik, hogy egy vasáruda legalább 6 óráig legyen nyitva. Papdi Frigyesné, Szegedi Kender dolgozója". Ott a pecsét, aláírás és Papdiné mindjárt hozzá is fűzi, a kereskedelmi osztályon megígérték, elintézik, hogy tudjanak 4 óra után is vasárut vásárolni a dolgozók. Ujabb bejegyzés: „Népboliot kérnek a Vadkertitéren és egy italboltot". — Ez is lesz — fűzte megint hozzá Papdiné. — A jövő év első negyett/iben italboltot nyitnak, a második negyedévben meg népboltot. Egy másik bejegyzés: „A Petőfi-kultúrházba kérnek a dolgozók maguk és a gyermekeik számára egy filmszínházat". A' szöveg alatt mindjárt a válasz is: „A kérelem teljesítése ügyében az intézkedést megtettük. Halmainé". — Mondtam a népművelési osztályon azt is, hogy az alsóvárosiak szeretnék, ha a kultúrotthonban nagyobb élet lenne és egyegy előadás vagy rendezvény plakátjait no csak a kultúrház elé függesszék ki, hanem tegyenek egyet a pékséghez, meg a népbolthoz, meg többfelé Alsóvároson, akkor jobban tudják a lakosok, hogy mi mikor lesz és jobban is mennek majd. Búcsúzás közben, a kiskert ajtóban megjegyezte Papdi Ferencné: — Nem csak most dolgozom. A négy év alatt végig mindent megteszek. De tessék már mondani, cikk lesz ebből a beszélgetésből? — Igen, az. — Hát — mondta szerényen — do nagyon kicsi cikk legyen. Ezt a kércsét nem tudtuk teljesíteni. Igy is csak röviden mondtuk el, hogyan kezd munkához, kis füzettel a kezében Papdi Ferencné. Például szolgálhat Szeged többszáz tanácstagjának. Kivánunk Papdinénak türelmet, erőt, egészséget és sok sikert munkájához. Markovits Tibor. kérését, hogy szeretnék, ha az esti órákban is menne vonat Röszkére. FÜREDI FERENC több levelet írt szerkesztőségünknek, s többek között megemlítette, hogy a Közkórház röntgenosztályának folyosóján az ott várakozó betegek sokszor eldobálják a cigarettamaradványokat és a gyufaszálakat. Javasolja, hogy hamutartót helyezzenek el ezen a részen. A Faragó utcai orvosi rendelőről írva megemlíti, hogy a váróhelyiség ajtaját nem lehet becsukni. Kéri annak megjavítását. LIGETI JENŐ a kenyér minősége ellen panaszkodik levelében. KOVÁCS MIHÁLY levelezőnk örömmel üdvözli soraiban az új Tüzéptelep megnyitását, amely a Fodortelepi lakosság kívánságának teljesedését jelenti. - SZEGED IS ÖNÁLLÓ KÖNYVKIADÓT KAP az elkövetkező évben, Pécs és Debrecen után. Az írószövetség szegedi csoportja a következő müveket szándékszik megjelentetni 1955-ben a szegedi könyvkiadónál: Móra eddig kö'ctben meg nem jelent s a Horthyroakció politikáját élesen bíráló kisregényét, a „Hannibál fü!támasztását", — melyet a „Dilnngyarország" folytatásokban közöl; Tömörkény István ismeretlen novelláinak kötetét; tanumánykötelrt Juhász, Babits és Kosztolányi levelezéséről; Móra tárcáinak és cikkeinek gyűjteményét; Móra Ferenc levelesládája címmel "gy kötetet az író levelezéséről; Ítéli Ödön és Szigethy Vilmos egy-egy novelláskötetét; Csongor G; őző cs Erlsey Péter: A Grünn-nyo-'- d (az első szegedi nyomda) .ör é® •te című müvét; szegedi költők válogatott. verseit; a szegedi íróé oport színműíróinak köteteit; Somfai^ László regényél, Dér Endre Első próba című rcg'-nyét, me'yot a „Délmagyarorszíg" f0' ' • •• -.,(-_ baii már közölt.