Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-05 / 288. szám

oílmigybrorszug VASÁRNAP, 1954 DECEMBER 5. SHAKESPEARE KERESTETIK Eltemették Cseikó Gyulát A dt&pedi Olemteli <$tin&át elöacLUa Ili diindaiatöl mindenki ér- azonban kedvét szegi, hátat akar deklödéssel vár. A „Shakespeare forditani az írásnak, visszatér oda, kerestetik" esetében pedig nemcsak ahonnan jött. Benne is krízis ját­a szokott érdeklődésről volt szó szódlk tehát le, ó is megtorpan. Ez a megtorpanás azonban — bár ha­Tudtuk azt, hogy az új, a haladó német szfniirodalom egyik legsike­resebb alkotásót akarja színházunk — hazánkban elsőnek — bemutatni, azt a vígjátékot, amelyet hosszabb ideje játszanak a Német Demokra­tikus Köztársaság színpadjain. Azt a vígjátékot, melynek szerzőjét, Heinar Kipphartot, Nemzeti Díjjal tüntették ki. Hallottuk, hogy a da­rabnak erősen szatirikus éle van és kíváncsian vártuk, hogyan illeszke­dik majd bele ez az új színezetű, mű­faji tekintetben szokatlan alkotás a színház mindinkább szélesedő re­pertoárjába? Vájjon újabb állomá­sa lesz-e Szeged minden vonatko­zásban egyre feljebb emelkedő színházi kultúrájának? Kezdjük a darabbal. A „Shakespeare kerestetik" alap­meséje rendkívül egyszerű. Abból áll, hogy egy dramaturg az új író­tehetségek keresése közben félre­értés folytán pontosan az egyetlen sonlónak látszik a Fiirbeléhez — tulajdonképpen az ellenkezője. Fár­beltől a valóság idegen egy kissé, Raban viszont a művészet valóság­értékét, a művészet valóságformáló erejét nem érezte még egészen át. Ot főként menyasszonya segíti to­vább, s mikor magára talál, a ma­ga részéről is hozzájárul ahhoz, hogy Farbei túljusson válságán. A tö/ielUn, {iataioa lendületet, a rokonszenves naivitással párosult határozottságot Fridolin testesíti meg, a kifutófiú. Első pillantásra mellékalaknak tűnhetnék, de ez nincs így: jelentősége a döntő pil­lanatokban érvényesül. Akkor önt új erőt Fárbelbe, mikor a drama­turg már feladta a harcot, ő az, aki kimondja: az embernek magának is meg kell újulnia ahhoz, hogy az újat megvalósíthassa. Fridolin nem problematikus jellem, de humanis­tehetséges szerzőt dobja ki. Téve-1ta> ösztönösen és helyenként szög­désére rádöbbenve azonnal a fiatal I letesen, de mindig meggyőzően, író kei-esésére indul, de csak a leg-1 Nem művész, még csak nem is dra­különbözőbb bonyodalmak után si-lnwturg, de hiténél fogva mindent kerül megtalálnia. A darab itt be-' hajlandó megtenni azért a müvé­fejezödhetnék, a találkozás-jelenet azonbun a szöveg szerint mégcsak felvonás-véget sem jelez. Kipphart ugyanis ezen a ponton továbbfej szetért, amelyet az igazinaik, az újnak érez, s azokért az emberek­ért, akik az új megteremtésén mun­kálkodnak. Fridolin egy ember ab­leszti a mesét és további bonyoda- bó1 a tömegből, amely az új vilá­lom sorozat segítségével azt jele- építi, „ellentmondásokból, ve­... i ..x-wjri i _ ax „ níti meg, miképpen lesz a megta­lált darabból minden nehézség el­lenérc is előadás, mégpedig sikeres rejtekből, vérből és tévedésekből." A Fárbelek, Rabanok és a Frido­linok táborát erősíti Mellin kar­előadás A mese'jeltogébőr tólyik, j tÁrsoöis a Népművelési Miniszté­hogy a „Shakespeare kerestetik" riumbó1- Irónyltóan szol bele az eseményekbe, határozott, de meg­értő, s éles szemmel különbözteti meg az igazit a hamistól, a lénye­get a látszattól. Rokonszenvet és bizalmat gerjesztő jelenség, kár, hogy Kipphart kevéssé alapozz meg szerepét. Elvben világos a funkciója a darabon belül: az álla­mi vezetést kell megmutatnia. Ah­hoz azonban, hogy igazán hiteles szinte korlátlanul bővíthető, de ugyanakkor hasonló mértékben rö­vidíthető is, hiszen a cselekmény­nek az a célja, hogy először a ta­lálkozást odázza cl, másodszor pe­dig az előadást. Másképpen kife­jezve: a darab jelenetelnek na­gyobb részét nem a szükségszerű­ség hívja életre, hanem a szerző önkénye. Ennek viszont az a követ­kezménye: hogy "egyes" j~eleneteki .túlságosan deus ex machi­„üresen futnak", nem élezik ki az alapvető konfliktust, s nem a sze­replök jelleméből fakadnak, hanem csupán többé-kevésbé nevetséges helyzetek halmozásénak tűnnek. Elsősorban vonatkozik ez a máso­dik felvonásra, különösen pedig ar­ra a jelenetre, amelyben a drama­turg és a fiatal író végre egymás­ra talál. A ntedO Önm apádon természe­tesen nem fejezi ki a darab mé­lyebb mondanivalóját, hanem csak a szerkezetet szabja meg. A vígjá­ték eszmei tartalma a jellemeken és a megjelenített mesén, a cse­lekményen keresztül jut kifejezésre. A központi személy, Fftrbel, a dra­maturg. Fiirbcl jószándékú átlag­ember. akinek azonban megvan az a tulajdonsága, hogy uz új dráma kérdését életbevágóan fontos do­lognak tartja. Jellemző vonása te­hát uz új kultúrába vetett hite. Türelmetlensége folytán majdnem elszalasztja az alkalmat, hogy ezt a hitet valóra váltsa, ezért kell „bűn­hődnie", azért kell különböző vi­szontagságokon keresztülmennie, hogy az elkövetett emberi hibát Jó­vátegye. Egyénisége eddig a pontig nem problematikus. Itt ütközik azonban ki egy mélyebb, valóban lényegbevágó hibája: nem látja, hogy az új nemcsak elméleti szem­pontból fontos, hanem a gyakorlat­ban is. Amikor a megtalált vígjá­ték előadásáról van szó, nem tud kellő erővel és biztonsággal síkra­szállni érte. Nem veszi észre, hogy a hangsúly a megvalósításon, az előadáson van. Az igazi krízis az 6 szempontjából a harmadik felvo­násban következik be. amikor szó nélkül visszavonul, s átengedi a te­ret ellenlábasának, az igazgatónak. A krízisből azonban végül kiemel­kedik, igaz, hogy nem a maga ere­jéből, hanem fiatal trrátai, az új emberek, Fridolin, Raban és Mel­lin segítségével. Ruban, a drámaíró, más típus, mint Farbei, de azért van bizonyos hasonlóság kettőjük között. Raban a gyakorlati életből, a munkapad mellől jött. A valóságból kiindulva kívánja az új művészetet s nem­csak kívánja, de a maga darabjá­val alkotóan hozzá is járul megte­remtéséhez. A vélt sikertelenség na-szerűen lép be a cselekménybe s nem eléggé kidolgozott, hanem csupán körvonalaiban megrajzolt alak. A cselekmény első részét a Far­ból és Raban között felmerült fél­reértés mozgatja. Az egész darab szempontjából azonban a hangsúly nem ezen van. A döntő kérdés nem az az esetlegesség, vájjon a drama­turg tévedésből kidobja-e a tehet­séges írót, s keresésére indulva többé-kevésbé izgalmas és mulat­ságos hajsza után találja-e meg. A szerző persze ezzel is fontos tanul­sággal szolgál. Azt mutatja meg, hogy az apróbbnak látszó emberi hibák, mint például a türelmetlen­ség és a sértődékenység, rengeteg bonyodalmat okoznak, s ha nem akadályozzák is meg, legalábbis el­odázzák a dolgok megoldását. Az alapvető probléma azonban nem ez, hanem kezdettől fogva az, hogy az új megvalósul-e, az új, jó színdara­bot előadják-e vagy sem. Ebből a szemszögből tekintve pedig az igazgató a döntő tényező — nega­tív szempontból. Schnell az, aki végső fokon a félreértés okozója, hiszen FUrbel az ő kétszínűsége miatt veszti el türelmét. Schnell az. aki a végre megtalált darabbal nem hajlandó foglalkozni, mert úgy lát­ja, hogy érdekelt más módon tudja biztosítani. A kibontakozást tehát Schnell akadályozza meg s a „Sha­kespeare kerestetik" ezen az ellen­téten épül fel. A konfliktus okozó­ja az igazgató, pontosabban az Igaz­gató jelleme. Még pontosabban: jel lemtelenaége. A gátló ok az a jel lemtelenség, amelyet Fárbel igy foglal össze: „ön mindig azt a meg­győződést vallja, amelyik önnek a legkényelmesebb, vagyis kegyednek nincs véleménye. Kegyed mindig azt a gondolatot gondolja, amelyet a legelőnyösebbnek gondol. Va­gyis: kegyednek nincs gondolata" Valóban, Schnell típusa az önző, felszínes, törtető embernek, a frá­zislovagnak, akit semmi sem érde­kel, csak a maga személye, a maga érvényesülése. Schnell állandóan a pártra hivatkozik, jelszavakat han­goztat, bizottságokat agyai ki — de mindezt csak azért, hogy a maga ! pozictóját erősítse, hogy karrierjé­nek útját egyengesse. Igazi látszat ember s valójában pontosan az el­lentéte annak, mint amit mutat. Is­mét Fárbelt idézve: „Ez nem pár­tosság, ez nem önkritika, ez egy­szerűen gyávaság és agyrestség." Mert Schnell a pártosság igényével lép fel, de nem a pártot testesíti meg, hanem ellenkezőleg: mindazt, ami ellen a párt harcol. A számító önzést, az üres pózolást, az undorí­tó karrierizmust. Alapjában véve kezdettől fogva nevetséges, hiszen minden megnyilatkozásából, min­den gesztuséból kiütközik az ellent­mondás, a különbség a között, ami és aminek látszani akar. A baj ott van — s a darabnak ez a második nagy tanulsága — hogy a látszattal Szombaton délelőtt 11 órakor a Belvárosi temetőben, a nagy szám­ban megjelent ismerősök, munka­társak és tanítványok részvéte mel­lett eltemették dr. Csefkó Gyula ny. pedagógiai főiskolai tanárt, a magyar nyelvtudomány kandidátu­sát. Ravatalánál a pedagógiai fő­iskola tanári kara nevében dr. Eper­jessy Kálmán főiskolai tanár, a Ma­gyar Nyelvtudományi Társaság ne­vében dr. Kelemen József, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Nyelv­tudományi Intézetének munkatársa, volt tanítványai és munkatársai képviseletében pedig Dobcsányi Fe­renc főiskolai tanársegéd búcsúztat­ta el a kiváló tudóst és számos ta­nárnemzedék nevelőjét. HIREK — A TRUBADURT, Verdi világ­hírű operáját ma este fél 8 órai kezdettel mutatja be a szegedi Nemzeti Színház. Luna gróf sze­repét Szabady István, Leonórát megtéveszti az embereket. Azok pe- Papp Júlla Azuconát Turján VII­dig, akik felismerik igazi arcát, nem , ma éíi Mnnri00t Megyosl Pál ala­merik leleplezni. Nem szabad el­felejteni, hogy Farbei az idézett mondatokat részegen, önmagának mondja el. A Schnellek garázdálko­dása tehát nemcsak a Schnelleken fordul meg, hanem azokon ts, akik engedik őket garázdálkodni. Az igaz ügy, az igazi pártosság azonban vé­gül is diadalmaskodik. Az új azért nem tud azonnal érvényesülni, mert a Farbelek rajongásig szeretik ugyan, de nem tudnak érte har­colni. Abban a pillanatban azonban, kflja. A szegedi közönség nagy várakozással tekint A Trubadur előadása elé. - AZ ALSÓVÁROSI GAZDAKÖR alakuló gyűlését ma délután fél 8 órakor tartja a Földmüvos uteal földművesszövetkezet Italboltjának nagytermében. A gyűlésre szere­tettel meghívja és elvárja n Városi Tanács Népművelési Osztálya n gazdatársakat. — RADNÓTI-EMLÉKÜNNE­PÉLYT rendez ma délelőtt 10 órai mikor Fridolin lelkesedése és Mellin kczdettel a Szabadság filmszínház határozottsága is közbelép, az új ban a Ra,inóti Miklós gyakorló ál­megvalósul, Raban darabját bemu- talanos gimnázium. A műsoros Un­tatják. A probléma ezzel megoldó­dott, de hátra van még Schnell le­leplezése és megsemmisítése. Még egyszer utoljára átnyergel s a si­ker sugaraiban maga szeretne süt­kérezni. A nagy zárójelenetben azonban tömörülnek vele szemben mindazok, akik nem a látszat, nem az önzés, hanem a valóság, a hu­manizmus és az új oldalán állnak. Raban és a munkásküldöttség Fri­dolin és Mellin kartársnő és a nyilvánosság előtt rombolják szét az önmagaszülte bálványt. S ez a da­rab harmadik, legnagyobb tanulsá­ga: az újat nemcsak szeretni kell, hanem harcolni is kell érte, meg kell semmisíteni érdekében a lát­szatot. At ipotpalá nem egyedülálló Jelenség. Más helyeken és más posz­tokon is vannak Schnellek. Schulte, az osztályvezető éppúgy Schnell a maga hivatalában, mint ahogy a te­hetségtelen Monhaupt sem egyéb, csupán a Schnell-típus egy változa­ta. De a Schnelleknek a sorsa ls ugyanaz: Schultét Mellin leplezi le, Monhaupt pedig nagy 6zavai, erő­szakossága, akarnoksága ellenére sem tudja előadatni fércművét. Az új darab, Raban müve nagy kö­zönségsikerrel kezdi meg pálya­futását, a tömegek a maguk hang­ját ismerik fel benne, a maguké­nak érzik és vallják. Schnellt le­váltják a színház éléről s Fárbel foglalja el helyét, az a Fárbel, aki tudja, hogy nem áll egyedül. Mel­lette van Raban, éppen úgy, mint Fridolin, s bizton számíthat Mellin segítő kezére is. A megoldás tehát az új maradéktalan érvényesülését, s a látszat teljes széthullását hozza meg. ezért megnyugtató, ezért igaz. A darabról ennyit. Halász Előd (Folytatása következik) nepélyre mindenkit szeretettel vár a rendezőség. — A ÍRÓSZÖVETSÉG SZEGEDI CSOPORTJA megkapta az enge­délyt a Tiszatáj kéthavi megjelen­tetésére. A következő két szám tehát december közepén ós január második felében kertit nz olvasók kezébe. A folyóirat kéthavi meg­jelentetése pezsdülő irodalmi éle­tet és kötött munkarendet bizto­sít az írócsoport számára. Az or­szágos vonatkozású kulturális ós irodalmi kérdésekkel ls sokkal fris­sebben foglalkozhat majd Így a lap. — „NÉPI JÁTÉKOK" címmel műsort tart a Radnóti gimnázium dísztermében ma délután fé 5 óra­kor a Dózsa György általános is­kola. — A SZEGEDI MAGASÉPÍTŐ­IPARI TECHNIKUM nyerte el az Építésügyi Minisztérium vándor­zászlaját, amely a minisztérium 11 lerhnlkunia közül a legjobbnak jár. Az Építésügyi Minisztérium ebből az alkalomból jutalomban részesítette az iskola DlSZ-szerve­zetót és nevelő-testületét és az Oktatásügyi Minisztériummal kar­öltve átadta ünnepélyes keretek között a zászlót csütörtökön este az iskola ifjúságának a múlt tan­évi jó tanulmányi munka, a nyári termelési gynkorlaton elért szón oredinónyek a jó kulturális és sportmunka jutalmaként. — DR. BERKTZK PÉTER a Fe­hértó nagy kutatója és ismerője „Képek a madarak életéből" cím­mel előadást tart hétfőn délután 6 órai kezdettel a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezeté­nek kultúrtermében (Tolbuchin sugárút 14-). Előadásában a mn­dárélot ma ls vitatott problémái! tárgyalja, majd az idén készült fel­vételeit. álló- ós mozgóképeit ve­títi a jelenlévőknek. — A SZEGEDT IRÓK ALMA­NACHJÁT az írószövetség köz­pontjának most létesült kiadója, a Magvető Könyvkiadó vállalat fogja kiadni Budapesten 1955 elején. — A VÁROSI BALETTISKOLA előadást tart december 6-án, hétfőn este 7 órai kezdettel a Rzegedi Nemzeti Szfnházban. Az előadás műsora a következő: Ut'.örő tábor jelenelek; népi játékok és népi tán­cok; A csodahegcdüs gyermek ba­lett három felvonásban. A számo­kut TI 11 Elza lanttottn be. a sze­rop'.ök ruháit Boga Aranka ipar­művésznő tervezte. Jegyek az elő­ndásrn 4—12 forintos árban a szín­ház pénztáránál és a Balettiskolá­hnn (Zászló utca 2. szám alatt) kupliatók. — A SZEGEDI ÍRÓCSOPORT tagjai közül többen szándékoznak résztvenni az írószövetség ís a népművelési minisztérium április 4-1 határidővel záruló felszabadu­lási pályázután. Nagy Sándor „Az uloisó parancs" eimmel ír hosszabb elbeszélést, Lődi Ferenc versciklus­sal, Somfai László regénnyel pá­lyázik. — KALMAN IMRE Montmnrtrei­lbolya cimü háromfelvonásos ope* rottja kerül bemutatásra ma dél­ulán fól 4 ég esto 7 órai kezdettel a felsővárosi Postás-kultúrottbon­ban. Az előadásra jegyek a Posta­igazgatóság portáján (Sztálin krt. 43.) — a Főposta I. emeleti kapu­őrénél és a kultúrotthonban, (Vá­sárhelyi sugárút 21. szám alatt) kaphatók. — AZ EGYETEM ÉS FŐISKOLA ) előadói az elmúlt hónapokban fo­kozottan kapcsolódtak be az író­csoport nevelési munkájába. Ma­dácsy László Rimbaud-előadása, Vajda László Balaasi-tanulmánya, Vajtai István „A líra varázsa" eimmel elhangzott előadása (me­lyet a Tiszatáj januári száma kö­zöl) a legkiemelkedőbb tanulmá­nyok. Kiss Lajos, a Szegedi Egye­tem szerkesztője a TÍRzatáj januári számába irt, Lődi „Hazám" című költeményével kapcsolatbon el­hangzott vitás problémákról iro­dalom-esztétikai tanulmányt. Az egyetemi előadók közül Baróti Dezső, a folyóirat szerkesztőbizott­sági munkájában vesz rendszeresen részt; Halász Előd a folyóirat szá­mainak bírálatával segíti n cso­portot. 0 fogja bevezetni a Petro­váez-kötetlel kapcsolatos vitát is. Nacsády József a lektorátus mun­kájában működik közre eredménye­sen. — Mikrobarázdás lemezmusorok­Hiindel „Tűzijáték" eímíi zenokari szvitje, Mozart A-dur hegedűver­senye és Roquiemje kerül előadásra 7-én, keddon este fél 8 órakor a Közalkalmazottak Szakszervezeti Kultúrotthonában. 8-án, szerdán este fél 8-kor megismétlik az „Aidu" közvetítését a Római Opera együttesével, Erede vezényletévrl készült felvételről, arnel? „a a 1953. év lcgjoüh mikroiemez-folvé­tele" kitüntetést kupta. Hannibál föltámasztása (12) De bizony, ezért let­tem volna én altkor pátrióta Ls, mint Thonu­zóba! Egy valóságos szobáért, amelynek iga­zi ajtaja van és azt igazi kilíncscsel lehet csukni, nyitni! Az ablakon reggel besüt a nap és este betartja a lámpást a hold! Mindjárt el is határoztam, hogy bővítjük a műsort és színre hozzuk Endymlont és Diánát. Csakhogy olyan Endymiont, akit fel lehet ébresz­teni és olyan Diánát, aki ráakasztja az övét a hold sarlójára. — Holtig hálás leszek, testvér. De van itt még egy megoldandó jogi kérdés. Hát Neturaák hova menlen? Mid Netumék? Asz nem érszi a mi mótyor fáldallmung, etet ki gell dopni! No, a Netumák kidobásához sok mirza kell gondoltam magamban. Majd szót értünk velük es­tére. Dehát menni se kellett értük, mert alkonyat­kor a helyünkbe jött két mirza. Igen, fő mirzák lehettek, mert nagyon keresztbe állt a szemük és különben is kegyetlen tatár nevük volt. Az egyi­ket Hirhágernek hívták, a másikat Vidrozsilnak. Megtört szívvel jelentették, hogy Anton Bierhuber nem fog többet hazajönni, mert elvitte a turul­madár. Délutáni sörözés közben lefordult a szék­ről, már be is szállították a bonctani intézetbe, őket azért küldte ki a szövetség, hogy az asztal­fiából elvigyék az elhunyt hazafi politikai hagya­tékát, amint azt az alapszabályok előírják. El is vitték egy méhész-álarcot, meg egy proklamáció Onáto. Jelene tzpénpe tervezetet, amely mé­hészkerületek szervezé­sére hívta fel az Al­föld hazaíiasan gon­dolkodó népét. Igy dőlt sírba az új rendszerű háború győ­igy lettem én rövid úton aki a gyászeset zelmének reménye, és másod-albérlője Tera mamának, alkalmából tízszeresre emelte a lakbért. — Nézze, nagyságám — adta elő az indoko­lást a hézi-kincstárt kezelő Diának — maguk meg úgy adják ki az alsóhelyiséget az öreg tatának, ahogy akarják. Egy kicsit felhődztem tőle, hogy az öreg tata nagyon a szívére fogja venni menekült társa ha­lálát. De kiderült, hogy Észak és Dél közt nagy ellentétek lappanganak. — Szerb spion volt ez a torontáli sváb, ké­rem — tért napirendre a nemzeti gyász felett Netumák bácsi és sokkal nagyobb érdeklődést ta­núsított az iránt a kérdés iránt, hogy hol fogja ö ezentúl kinyugodni a nao fáradalmait. Felajánlottuk neki a kubikulumot. de Netumák bácsi ettől nagyon megijedt. Azt mondta, hogy elő­ször is nem felel meg a társadalmi állásának, má­sodszor nagyon nehéz bele lemenni, hprmadszor föl bírjuk.e őt onnan húzni reggelenként? Tekintettel a kettőnk három kezére, ezt nem mertük vállalni és így Netumák bácsi kiesett az életközösségünkből. Egy hétig még föl-föl ijedtünk rá éilszakúnként, hogy nem halljuk a horkolá­sát. de az ember lassanként, mindent megszokik, még akt is, hogy a felesége szívedobogésán alud­jon el Hephaistos füjtatója helyett. (Folytatjük)

Next

/
Thumbnails
Contents