Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-24 / 304. szám

ígLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜL JETEK I AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 304. SZÁM I FÉNIEK, 1951 DECEMBER 24. MAI SZAMUNKBÓL; A SZEGEDI VÁROSI PÁRTBIZOTTSÁG .V.GTARGYALTA A VÁLASZTÁSI MUNKA TAPASZTALATAIT (2. oldal) KARÁCSONYI ÜNNEPEK TANÁCSKOZNI KELL. NEM PEDIG RATIFIKÁLNI FUTÓSZALAGON KÉSZÜLT HAZ (2. oldal) (3. oldal) (3. oldal) ARA: 50 FILLÉR A szegedi patronázs (Cs. J.) A gazdasági év véget ért, a szegedi termelőszövetke­zetek is csaknem kivétel nélkül szép eredményekről, munkájuk újabb győzelméről adtak számot. Általában mindenütt alaposan megnövekedett az egy munkaegységre járó osztalék, s az elköve­tett hibák ellenére is sokat gyarapodott a közös vagyon. Ujabb, szebb, kövérebb jószágok, értékes gépek, felszerelések, új gazda­sági épületek és hasznos termelési tapasztalatok mutatják a jú­niusi útnak, ennek a nagy népszerűségnek örvendő politikának szegedi győzelmét. Pár évvel ezelőtt még egyes rosszindulatú emberek gúnyo­lódva, kihívóan mondták, némely szövetkezet tagságára: "rongyos gárda*. Erre talán a Dózsa tsz tagjai emlékeznek legjobban. Való­ban akkor a ruházkodásnál előbbvaló volt a mindennapi kenyér-. Ma mái- még a legelvetemültebb ellenség sem mondhatja ezt a megalázó, gúnyos elnevezést a szegedi tsz-tagokra. A legtöbb ter­melőszövetkezetben dolgozó családnak szép háztartása, tehene, ko­cája, gazdag baromfiállománya, takaros kis háztáji gazdasága van. A végzett munkaegységek arányában bőven jutott már pénz jó meleg téli ruhákra, csizmákra és ünneplőre is. Van hús, zsír, sza­lonna, téli és nyárra való eleség. Sok családnál már megtörtént a disznóölés. Hogy most, az újév küszöbén, ilyen szép eredményekről ad­hatnak számot a termelőszövetkezetek, ez nem kis mértékben kö­szönhető a szegedi üzemek munkásainak is. A Víz- és Csatornamű, a Fémipari Vállalat, a Köztisztasági Vállalat, a Kovács—Bognár KSZ és a többi üzemek öntudatos dolgozóinak, és a többieknek. Valamennyien emlékszünk még: ezek az öntudatos, bátor szívű emberek voltak azok, akik 1945 után, amikor a föld meg­védéséről volt szó, idővel, fáradsággal nem törődve, munka után mentek a környező falvakba, hogy érvényt szerezzenek a földhöz jutott paraszt igazának, hogy többé ki ne húzhassák lába alól az életet adó földet. Most ismét a munkásbecsület, a hazaszeretet nagyszerű erényeiről tettek ezek az emberek tanúbizonyságot. Lelkesülve pártunk júniusi politikáján, a patronázs-mozgalmak formájában harcot indítottak a szövetkezeti vagyon megvédéséért, a nagy­üzemi mezőgazdaság fölényének bebizonyításáért Áldozatkés* munkájuk nem is lett. eredménytelen. Az újszegedi Haladás tsz-t ezévben az ÉM. (55,'6. Szakipari Építő Vállalat patronálta. Az üzem munkásai különösen gazda­sági téren felbecsülhetetlen segítséget adtak a tsz tagjainak. Csak egyet említsünk meg, az üvegházak felépítését. Nemcsak taná­csokkal, ötletekkel szolgáltak a szövetkezetieknek, hanem anyag­gal, szakmunkával is hozzájárultak ahhoz, hogy a szükségessé vált üvegházak olcsón, szinte potom áron felépüljenek. A Vízmű dolgozói kutat fúrtak többek között a mihályteleki Üj Élet tsz-nek. A gazdasági épületekbe is bevezették a nélkülöz­hetetlen vizet, öntözéses kertészethez csöveket fektettek le. A szö­vetkezetnek éppen csak az elhasznált anyag árát kellett megtérí­teni. Ugyancsak itt történt, hogy a szövetkezet daráló-malma nem működött rosták hiányában. A Vízművek dolgozói teljesen in­gyen, napi munkájuk után elkészítették a szükséges rostákat, hogy a szövetkezetnek végre egy üzemképes darálója is legyen. A Köztisztasági Vállalat dolgozói a Dózsa termelőszövetke­zet tagjaival kötöttek szocialista szerződést, melyben vállalták, hogy — mivel a gazdaságnak nincsen kovácsa — rendszeresen, díjtalanul elvégzik a tsz lovainak vasalását, s ugyancsak fizetés nélkül javítják a munka közben megromlott gépeket is. Vállalá­saikat, mint a többi üzemek, becsülettel teljesítették. Hála és köszönet ezért az értékes segítségért a szegedi üze­mek derék dolgozóinak. Az ő áldozatos munkájuk nyomán, nem­csak a szövetkezetek erősödtek sokat, hanem ezekkel együtt szi­lárdult a munkásosztály és a parasztság baráti szövetsége is. Még jobban összefűződtek, elmélyültek a testvéri kapcsolatok. És ha e két baráti osztály számíthatott eddig egymásra, ezután még job­ban elmondhatjuk ezt. 1 1 , a Az új év új feladatok elé állítja a tsz-eket és az őket se­gítő üzemi munkásokat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagyszerű eredmények mellett, gyakran csúsztak hibák is a mun­kába. A felbecsülhetetlen értékű anyagi támogatás mellett elma­radt a tsz-ek politikai és szervezeti megerősítése. Az üzemi munkásoknak, különösen a kommunistáknak, sok­éves gyakorlati tapasztalataik vannak a szocialista munkafegye­lem kialakításában, a termelő munka észszerű megszervezésében. Az idén ezeket a módszereket még nagyon kis mértékben, vagy egyáltalán nem adták át az általuk patronált termelőszövetkeze­teknek. Az üzemiek jól emlékeznek még: milyen kemény harcot vívtak annakidején a bércsalókkal, a normalazítókkal szemben. Ezt a jó fegyvert kellett volna alkalmazni a nyáron a tudatos munkaegység-hígítókkal szemben is. Különösen nagy szükség lett volna erre az újszegedi Haladásnál, vagy a Táncsics tsz-ben, de más helyeken is. A tsz-ek pártszervezeteinek még nincs keöő gyakorlatuk a magas színvonalú pártmunkában, a folyamatos oktatásban és a céltudatos népnevelésben sem. Az üzemi pártszervezetek viszont már bővelkednek ezekben a tapasztalatokban. A fiatalság szerve­zésének kérdése szintén olyan terület, ahol a problémák megol­dását a patronáló üzem munkásaitól is várják. A tsz-eknél még sok kívánnivaló van a vezetéssel kapcso­latban. A legtöbb helyen többszáz ezer forinttal lehetett volna még nagyobb a jövedelem, ha az igazgatósági tagok, elnökök, job­ban kezükben tartják a vezetés sokrétű, szerteágazó fonalát. Fodor István elvtárs, a Haladás tsz elnöke mondotta: "Az ügyes, tapasztalt elnök ott is százezreket jövedelmezhet a közös­ségnek, ahol a képzetlenebb vezetők nem is gondolják«. Ehhez természetesen az üzleti, gazdasági és értékesítési ügyekben való nagy jártasságra van szükség. Munkásigazgatóinknak, a műszaki vezetőknek, beszerzőknek ezekben a dolgokban is régi gyakorla­tuk van, át kell, hogy adják azokat. Az új év a tsz-ekkel szemben új igényeket, nagyobb köve­telményeket támaszt. Több élelmiszert, nyersanyagot, mezőgazda­sági terméket kell adniok. Erre az új feladatra a patronáló üze­meknek is fel kell most készülniük. A fokozott gazdasági segít­ség mellett, jóval nagyobb erkölcsi-politikai támogatásra van szükség. A Textílművekben készülnek az új tervév megkezdésére Az idén terven felül több mint 300 ezer női ruhának való anyagot gyártanak Ahogy as ember belép a Sze­gedi Textilművek szép előcsarno­kába, mindjárt szemébe tűnik egy díszes és kedves felirat. „Kellemes karácsonyi ünnepeket". Készülőd­nek is a fonónők és a többiek a karácsonyra. S valljuk be, hogy a Textilművek szinte minden dolgo­zója a maga posztján jól tett azért, hogy az idei karácsony gazdagabb legyen a tavalyinál. Mert az ember munkájával teremtődik a jobb sor. Napokkal előbb jelentették már a Textilművekből, hogy éves tervü­ket befejezték. Megbecsülés és di­cséret illeti ezért a vezetőket és munkásokat: fonónőket, kártolókat és a többieket. Most már a par­kettás, neonfény világítású üzem­részekben a gépek mellett álló em­berek terven felül dolgoznak. De­rekasan végzi munkáját — hogy csak néhány példát említsünk — Berta Mária gyűrűsfonó, Simon Jolán, Varga Vera, Rutai Jánosné lánccsévélők, az úgynevezett nyúj­tóban pedig Tóth Imréné, Radics Sándorné. Ez év hátralévő napjai­ban a gyár dolgozói több mint 300 ezer női ruhához elegendő anyagot gyártanak terven felül. Ezekben a napokban készülődnek az 1955-ös esztendő — az új év — megkezdésére. A jövő év is szép, de nehéz feladatokat ró a Textil­művek dolgozóira. Milyen a készü­lődés? Erről beszélgetünk Nagy Sándorral, a gyár kitüntetett fő­mérnökével, aki imimár majd egy negyed százada munkálkodik a tex­tilszakméban, s mestere annak. ÖatseállUoiták az intézkedési tervet. Ez magában foglalja a leg­fontosabb kérdéseket. A közeledő új év jó megkezdésének egyik fon­tos feltétele, hogy az üzemrészek minden gépe kifogástalanul mű­ködjék. El kell tehát végezni kar­bantartásukat, javításukat. A kar­bantartó, javító-brigád Tombácz Ferenc vezetésével jó munkát vé­gez. A fonodában minden gép ki­javítva, s tökéletesen működik. A csévélő üzemrészben most végzik a javításokat. Igaz, hiába vannak tökéletesen kijavítva a gépek, a zavartalan munkához nyersanyag is kell. Gon­doskodás történt azért, hogy legyen elegendő nyersanyag, a folyamatos munkáért. Különböző okok miatt rövidebb­hosszabb darabon nem egyenletes, nem egyforma a fonál. Ez hiba és a fonal egyenetlensége a szövésnél is mutatkozik. Bizony egy női szö­vött mellénynél is ,.szemet szúr" a fonal egyenetlensége, — a szövés azt nem tudja eltüntetni. A kö­vetkező esztendőre úgy is készül­nek, hogy a fonal vastagságát egyenletesebbé, jobbá kívánják tenni. Ezirányban folynak a kísér­letek, új technika, gyártási eljárás alkalmazásával. A tehetséges mű­szaki gárda jól tevékenykedik ilyen vonatkozásban is. Nagy figyelmei fordítanak a hul­ladék csökkentésére, főképp a gyű­rűsfonódában. Az a célkitűzés, hogy a hulladékot 3.5 százalékra csökkentsék le, a mostani 4 szá­zalékról. Nem kicsiség ez. De sza­vak helyett bizonyítsák a számok jelentőségét. A hulladék fél száza­lékkal való csökkentése, — amint ezt a főmérnök pontosan kiszámol­ta — egy nap alatt 150 női ruhá­hoz való anyagot jelent. A keve­sebb hulladék aztán csökkenti az önköltséget, növeli a termelékeny­séget. i A B urevesztnyik- mozgalo m a ter­melékenység növelésénél és a nyers­anyag kihasználásánál már eddig is igen szép eredményeket hozott. A mozgalom nyomán a fonónők kö­zül például Berta Mária, aztán Se­regi Mária és Papp Viktória is jól hozzájárult az önköltség csökkenté­séhez. Berta Mária havonként több mint 400 forinttal csökkenti az önköltséget. A gépeknél — a Bu­revesztnyik-mozgalom keretében — ott a felírás arról, ki hogyan ter­mel, miképp használja ki a nyers­anyagot. Ezek után tudják a mun­kásnők, hol kell jobban munkál­kodniok. A segédanyaggal való takarékos­ság sem keveset jelent. Ebben az évben segédanyagokból — amelyek a gyártási eljárásnál szükségesek — 196.290 forintot takarítottak meg. Itt kell megmondani, hogy Jónás Antal, a tervosztály dolgozója is gondosan foglalkozik a segédanya­gok és a Burevesztnyik-mozgalom számontartásával. A közelgő új év­ben a Burevesztnyik-mozgalom eredményeit tovább kívánják széle­síteni. Ehhez is kell — és bizonyá­ra meg is lesz — a népnevelök fel­világosító szava. De kell a szép, okos szó azért is, hogy az anyag minőségének javításához meg le­gyen a jó társadalmi ellenőrzés. Ez az, hogy az egyes munkafolyama­tokban a dolgozó figyelmezteti tár­sát a hibákra. A műszakiak sztahánov komp­lex-mozgalma az idén is gyümöl­csöző volt. A műszakiak minden hónapban az egyes hibák kijavítá­sára vállalást tettek, hogy a ter­melés jobb legyen. A legjobban te­vékenykedett a sztahánov komp­lex-mozgalomban Túri Sándor, a rezsiműhely vezetője, Erdész Antal, az előfonó művezetője és Medgyesi László, a gyűrűsfonó művezetője. A helyes és meglévő kezdeménye­zésre a jövőben is nagy gondot for­dítanak. Teendő, hogy a műszakiak méginkább segítsék egyes gépeknél is a minőség javítását, A gyárnak még nincs saját üze­mi konyhája. Ez sok bosszúságot okozott már. Igaz, lehet ebédelni az üzemben, — az ebédet azonban úgy viszik ki. Gondoltak arra, — és igen jól tették —, hogy a kö­vetkező év első felében saját üzemi konyhájuk legyen. De a női öltözőt is bővíteni kívánják. >Ü Pörögnek az orsók, halkan duruzsolnak a gépek. Készül a fo­nal, hogy az ember javát szolgálja, S most érlelődik az üzem vállalása hazánk felszabadulásának 10, év­fordulójára, -I (morvay) A téli munka szervezése a szegedi bérház építkezéseinél A hőmérő higanyszála a 0 alá szállt a múlt hélen. Beköszöntött a tél. A múlt évi téli építkezések ta­pasztalatait felhasználva jó előre tervszerűen elkezdtük a bérház építésénél a folyamatos téli mun­ka feltételeinek biztosítását. Az építkezés központi vezetői, a helyi építésvezetőséggel már előre el­készítette, megbeszélte a „téliesítés" ütemtervét melyet a határidők szigorú megtartásával november 30-ra végre is hajtottunk. A „téli­esitési" munkák mellett megindí­tottuk a téli anyagtárolást. Eizt. a munkát is befejeztük november 30-ra. Nálunk a Marx-léri bérház épít­kezésénél a múlt télen az önkölt­ség alakulását nem figyeltük elég­gé következetesen. A helytelen és erőltetett szervezés következtében az önköltség összege magas volt, fWért a megengedettnél drágábban építettünk az elmúlt télen. Előfor­dult, hogy 10 fokos hidegben égő kokszkosarak melleit külső felme­nő falai falaztak. Ez felesleges pa­zarlás volt. Okulva a mult hibáin, úgy kí­vánjuk megszervezni a mun­kát, hogy a drága fűtőanyago­kat gazdaságosan hasznosítsuk. Ennek érdekéhen három részre osz­tottuk az épülettömböt. Először: a bontott rész építésére, melyet csak akkor végzünk, ha a hőmérséklet 2 fok felett van. Másodszor: a már tető alatt lévő épületrészek válasz­falai felépítésére és vakolási mun­káinak végzésére; ezeket a munká­kat egészen 8 fokos lehűlésig tud­juk végezni mert a külső ahlak­és ajtónyilásokat nádpallóval, üveggel elzárjuk cs belülről kály­hával + 2 fokra felfutjuk a helyi­ségeket. Harmadszor: a pinceépí­tésénél szerveztük meg a munkát úgy, hogy — 8'fokos hidegben is tudjunk dolgozni. Igy télen is je­lentős számú munkaerőt foglalkoz­tatunk. A bontott, épületrész építésénél a födémelemek, boltozatok, erkély­konzolok és lemezek, lépcsőpanel­lek és áthidalók mind előregyártot­tak s már csak a beemelésre vár­nak. Ezek elhelyezése sem fiigg az időjárástól. Minden vasbetont azonban, elő­gyártani nem lehet. A helyszínen is kell betonozni. Ugyanígy va­gyunk a vakolással is. Nyers, fo­lyékony és plantikus anyagokkal is dolgozni fogunk. Ezeket az anya­gokat 30—40 fokos állapotban keli bedolgozni hogy a befagyásokat elkerüljük. Erre a célra az épülettömb Attila-utcai meghosszabbításá­ban épülő áthajtórészét min­den oldalról körülzártuk. s így- készítettük elő a téli mnn* kára. A gépeket és az adalék anya­gokat fedél alá vittük s itt fog­juk az előmelegített anyagokat megkeverni gőz és melegvíz fel­használósával. A gépek csillékbe rakják az anyagot, melyet a daru perceken belül eljuttat a megfelelő helyre. Az adalék anyagokat is védett helyen tároljuk, hogy ezzel gátol­juk a fagyást. Biztosak vagyunk abban, hogy előkészületi munkánk eredményes lesz. És rövidesen újabb szép és egészséges lakáso­kat tudunk átadni Szeged dolgo­zóinak. Katona József főművezető Tegnap este megnyílt a Szegedi Állami Nemzeti Színház Kamaraszínháza Tegnap este nyílt meg a Szegedi Aliami Nemzeti Színház Kamara­színháza a Vásárhelyi-sugárúton lévő Postás-kultúrotthonban. A ka­maraszínház megnyitását hatalmas érdeklődés kísérte: a Postás-kultúr­otthon nagytermét zsúfolásig meg­töltötte a közönség. Az előadás előtt Tasnádi Lajos elvtárs, a II. kerületi tanács VB-titkára méltat­ta a kamaraszínház megnyitásának jelentőségét Szeged kulturális élete fejlődésének szempontjából. El­mondotta, hogy a Hazafias Nép­front nemrégen megalakult szegedi bizottsága programmjába vette a kamaraszínház megnyitásának te' ­vét. A programnak ez a része is rövid idő alatt megvalósult. Tasnádi Lajos elvtárs beszéde után hatalmas sikerrel mutatták be a színház művészei Ben Jonson vi­lághírű vígjátékát, a *Volpone"-t Kiosztották az 1954. évi A Magyar Tudományos Akadémia felolvasó termében csütörtökön délelőtt adták át az 1954. évi aka­démiai jutalmakat. Kiemelkedő eredményei elismeréséül számos tudós, tudományos kutató kapott jutalmat, összesen 300 ezer forint akadémiai Jutalmakat értékben. Rusznyák István Kos­suth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke köszöntötte a jutalmazottakat, majd Osztrovszkt György, az akadémia főtitkára M­ta át a jutalmakat,

Next

/
Thumbnails
Contents