Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-24 / 304. szám

OHMIGYPORSZÜG 2 PÉNTEK, 1954 DECEMBER 24. Pártélet A Szegedi Városi Pártbizottság megtárgyalta a választási munka tapasztalatait Szerdán délután ülést tartott Szeged Városi Párlbizottsága. A Végrehaj tóbizottság beszámolóját Vereska András elvtárs, a pártbizottság titkára mondotta el. A beszámoló a tanácsválasztás előkészítése során végzett politikai munka értékelésével foglalkozott. — A választási csatát megnyertük — mondotta Vereska elvtárs, beszámolója elején. A választási győzelem értékért lésében egyik legfőbb eredményként állapította meg a beáramoló, hogy jelentős mértékben növekedett a lakosság, a dolgozók bizalma a párt politikája, a kormány és a tanács Iránt. A jelölőgyűléseken elhangzott felszólalások és a családlátogatások alkalmával folytatott beszélgetések, javaslatok, segítő szándékú bírálatok is ezt bizonyítják. De a megnövekedett bizalmat legjobban a szavazás eredménye igazolja. Szegeden a szavazás napján a választóknak 96.7 százaléka szavazott. A választók túlnyomó többsége — elenyésző számú ellenszavazattól eltekintve — a Hazafias Népfront jelöltjeire szavazott. A másik legfőbb eredménye a választásnak az, hogy olyan tanácsot választottunk, mely minden tekintetben alkalmas a párt politikájának sikeres végrehajtására. A politikai alkalmasság, a közügyek iránti érdeklődés, a szakmai rátermettség és általában a megválasztott tanácstagok összetétele is bizonyíték erre. A társadalom minden osztálya, minden rétege, munkások, parasztok, értelmiségiek, kispolgárok, háziasszonyok képviselve vannak a tanácsban. Az ilyen összetételű tanács biztosíték az előttünk álló feladatok elvégzésére, városunk életének helyes irányítá6ára, fejlődésünk elősegítésére. A beszámoló a választásokat előkészítő munka egyes hiányosságaival is foglalkozott. Hibaként említette, hogy az üzemekben, hivatalokban, intézményekben nem foglalkoztak eléggé a tanácsválasztás kérdéseivel. Jórészt ez volt az oka, hogy a lakosság megnövekedett politikai aktivitása ellenére például a termelésben nem tudtunk teljes sikert elérni. Emelkedett ugyan a termelékenység és több helyen csökkent az önköltség is, de általában véve Szegeden még mindig van lemaradás. A várt fordulat a termelésben még nem következett be mindenütt. Ezután a beszámoló a párt Városi Végrehajtóbizottsága, a pártapparátusnak a választás időszakában végzett munkájával foglalkozott. Többek közt megállapította, hogy a felsőbb vezetés közelebb került az alsóbb szervekhez. Hibaként emiitette meg a beszámoló, hogy a választás nagy munkájában a Végrehajtóbizottság több fontos pártpolitikai kérdéssel nem foglalkozott. Háttérbe szorult a pártoktatással és a tagjelöltfelvétellel való törődés is. Ennek következtében állott elő hasonló helyzet az alapszervezetek többségénél. Ezeket a hibákat sürgősen ki kell javítanunk. Ezután rátért a kerületi, üzemi, hivatali és intézményi pártszervezetek választási munkájának értékelésére a beszámoló. Hosszabban foglalkozott a kerületi pártszervezetek munkájával. Vereska elvtárs elmondotta, hogy a politikai munka súlya a kerületi pártszervezetek vállaira nehezedett. Ez igen nehéz próba eié állította a kerületi pártszervezeteket, de ezt a feladatot megfelelő segítséggel sikeresen, megoldották. A tanács munkájával foglalkozva megállapította a beszámoló, hogy a tanács elsősorban a választás lebonyolításának technikai és szervezési munkájában tevékenykedett eredményesen. Sok olyan jogos kérelmet és panaszt is elintézett, amelyek a jclölőgyűléscken és a népnevelők előtt hangzottak cl. Ezek elősegítették, a lakosság politikai aktivitását és erősítették a tanács iránti bizalmat. Voltak azonban hibák is etéren. Legfőbb hiba az volt, hogy a technikai és a szervezési feladatok elvégzésén túl nem látta a tanács teljes mértékben a választás politikai jelentőségét. Ez is okozta, hogy a tanácstörvénytervezetének vitája nem öltött széles méretet, nem hozta meg a kívánt eredményt. Hiba volt az is, hogy bizonyos dolgok elintézése mellett nem orvosoltak számos régi és jogos panaszt, amire pedig mód és lehetőség lett volna; — utak, átjárók rendbehozása, villanyvilágitás szerelése, a közbiztonság megjavítása, stb. Nem valósult meg teljes egészében az a jelszó, hogy: „Arccal a külvárosok felé". Nem értette meg a tanács az apró bajok orvoslásának politikai jelentőségét. Ezért a külterületek lakóinak számos problémája megoldatlan maradt. A beszámoló ezután a tömegszervezetek választási tevékenységét értékelte. Különösen az MNDSZ, a Békebizottság és részben a DISZ végzett eredményes munkát. Számos kisgyűlést szerveztek, részt vettek családok látogatásában is. A DISZ több helyen megszervezte az ifjú választók találkozóját. A többi tömegszervezetek adhattak volna nagyobb segítséget, mint amit nyújtottak. A népfront szegedi bizottságának szerepével foglalkozva megállapította a beszámoló, hogy a választás időszakában nem hallatta eléggé szavát. Ez azért történt mert nem értettük és nem tudtuk megértetni kellően a népfront szerepét és feladatát. Pedig a nemzeti egység, a nemzeti összefogás eszméjének hirdetésére most különösen széles lehetősége volt. Ha a politikai, felvilágosító, mozgósító munkából nem ls vette ki kellően a népfront a részét, a Hazafias Népfront szegedi bizottsága választási programjának elkészítésével és kiadásával jelentős munkát végzett. A sajtó munkájával foglalkozva megállapította a beszámoló, hogy a „Délmagyarország" kezdettől fogva számos cikkel, a tanácstörvénytervezet sajtóban való megvitatásával, a régi és a mostani választások közötti különbség bemutatásával, a dolgozók jogos problémáinak felvetésével, a tanácstagok népszerűsítésével sokban elősegítette a választás sikerét. Csökkentette viszont a sajtó munkájának eredményességét az, — és ebben a tanács is hibás —, hogy kevés hírt adott a lakosság által felvetett jogos panaszok, problémák elintézéséről, megoldásáról. Hiba volt az is, hogy többször elírások fordultak elő egyes cikkekben. — Mindent egybevéve: ez a választási győzelem, a párt, a kormány a tanács iránt megnyilvánuló bizalom győzelme volt. Még szorosabbá vált a párt, a kormány, a tanács és a dolgozó nép közötti kapcsolat. Minden erőnkkel elő kell segíteni e kapcsolat további erősödését, a munkás-paraszt szövetség további fejlődését. Arra van most szükség, hogy a termelésben Is helyt álljunk, hogy népnevelőink, az aktívák, a funkcionáriusok továbbra is lelkesen dolgozzanak. Tartsanak továbbra is szoros kapcsolatot a lakossággal és ebbe ? munkába vonják be a megválasztott tanácstagokat is, — fejezte be beszámolóját Vereska elvtárs. A beszámoló után élénk vita kezdődött. Nagyiván Mihály elvtárs, a DISZ Városi Bizottságának titkára, többek között elmondotta, hogy a fiatalok között végzett politikai-nevelő munka még mindig elmarad a követelményektől. Kérte a Városi Pártbizottságot, hogy a jövőben még nagyobb gonddal segítsék a tömegszervezetek, a DISZ munkáját is. Péter János elvtárs, a Ruhagyár Pártbizottságának titkára, a népnevelők munkájával foglalkozott. — Komoly eredménynek számít, — mondotta —, hogy a választást megelőző időszakban a vezetők többsége agitációs munkát végzett. Most a továbbiakban arra kel] törekedni, hogy a vezetők példáját követve nagyobb számban kapcsolódjanak be a politikai munka végzésébe az egyszerű párttagok is. Bite Vince elvtárs hangoztatta annak szükségességét, hogy a pártbizottság erősítse meg a maga aktívahálózatát, és irányítsa úgy azok munkáját, hogy az aktívák mindenkor eredményesen tudják segíteni a párt előtt álló feladatok megoldását. Rendszeresebben és pontosabban kell őket tájékoztatni. Simon Béla elvtárs, a Városi Párt-Végrehajtóbizottság agit-prop. osztályának vezetője a kulturálisnevelőmunka kérdésével foglalkozott. Szilárd János elvtárs, az Orvosegyetem Pártbizottságának titkára kiemelte annak fontosságát, hogy a jövőben a tanács többet törődjön az egyetemekkel, mert az elmúlt években ez a kapcsolat elég gyenge volt. Nem volt tanácstagi beszámoló, nem ismertették eléggé az egyelem és a klinikák dolgozói elótt a tanács munkáját. Ezért volt tapasztalható bizonyos fokú érdektelenség most Ls a tanácsválasztáskor. Tombácz Imre elvtárs, a Várost Tanács Végrehajtóbizottságának elnökhelyettese és Tari János elvtárs, az Egyetem Partbizottságának titkára bírálta az előterjesztett határozati javaslatot. Főleg azt hiányolták, hogy a javaslatok között nem szerepel az, hogyan akarja a Városi Pártbizottság és a Párt-Végreíhajtóbizottság segíteni a Városi Tanács Végrehajtóbizottságának munkáját. Hiányolták, hogy a határozat nem tesz említést arról, hogy más feladatok elvégzése mellett, milyen formában igyekezzen a tanács az agitációs munka során felvetett problémákat, javaslatokat az adott lehetőségek mellett minél jobban megoldani. Lakó Ferenc elvtárs, a Gőzfűrészek telepvezetője a választási győzelmet elsősorban a pártaktíva érdemének tulajdonította. A határozati javaslat pontjai közül a pártoktatás, tagjelöltfelvétel problémái* val is foglalkozott. Eperjesi Júlia elvtársnő, a Párt-Végrehajtóbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője a végrehajtóbizottság előtt álló feladatokról beszélt. A feladatok vázolása után kérte azok megoldásához a pártbizottság tagjainak segítségét. Kalmár László egyetemi tanár a Hazafias Népfront működésének és jelenlegi hiányosságainak néhány kérdését vetette fel. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Városi Tanács gyakoroljon fokozottabb ellenőrzést az irányítása alá tartozó termelő és szolgáltató vállalatok munkája felett, és segítse azokat. Krekuska Istvánné elvtársnő, a Vöröskereszt városi titkára hozzászólásában bírálta a pártbizottság illetékes osztályát mert nem adott megfelelő segítséget a szervezet munkájához. Rácz István elvtárs, a DÉMA Cipőgyár pártszervezetének titkára a propaganda munka hiányosságairól elmondotta: — Nem lehet a propaganda munkát tizedrendű kérdésnek tekinteni, mini ahogy azt többen teszik. Az etéren meglévő hibák megszüntetése érdekében határozott intézkedéseket kell tenni a pártbizottságnak. A termelési kérdésekkel foe* lalkozva elmondatta, hogy meg kell értetni a dolgozókkal, hogy csak a több és az olcsóbb termelés biztosíthatja a dolgozók növekvő jólétét. Végezetül Karácsonyi Béláné elvtársnő, a Párt-Végrehajtóbizottság I agit-prop. osztályának munkatársa szólt hozzá a napirendhez. Többek között hangsúlyozta, hogy azok végeztek most jó agitációs munkát elsősorban, akik politikai téren képzettebbek. Könnyebben és bátrabban tudtak a tömegekkel foglalkozni. Ez is mutatja az oktatás, a tanulás jelentőségét. Az előterjesztett határozati javaslat meghatározta a Párt-Végrehajtóbizottság számára, hogy továbbra is fordítson fokozott figyelmet az agitációs munka politikaiés szervezeti kérdéseire. Foglalkozott a határozati javaslat a propaganda munkában megmutatkozó hibák felszámolása érdekében végzendő egyes feladatokkal, a tag- és tagjelöltfelvételi munka megjavításával, a termelési tervek teljesítésének érdekében végzendő munka néhány kérdésével, a mezőgazdaság területén levő feladatokkal, és tömegszervezetek nagyobb segítésével. Külön pontban foglalkozott a határozati javaslat a Hazafias Népfront tevékenységének kiszélesítésével és szervezeti erősitésével. A vita után a pártbizottság elfogadta a Végrehajtóbizottság beszámolóját és az előterjesztett határozati javaslatot, a felszólalások során javasolt kiegészítésekkel. Tanácakoz'unlc. számolgattunk. Osztoltunk, szoroztunk, végül a négy éves Zsuzsa lányom, ez a szürke szemű, hosszú pillás, bronzbőrű -nő* — a döntés után megsértődött. Kicsit sejpítő hangján erélyesen védte eredeti előterjesztését. — Én nagyon szeretném a nagy mackót, az alvós babát, hozzá kis kocsit, képeskönyveket, meg az iskolás táskát, mert tovább nem várok az iskolával. Nagy üggyel-bajjal sikerült elérni, hogy az Iskolát halassza későbbi időpontra. Le is mondott a áskáról. A többi játékot azonban nem hagyta. Először törleszkedett, dorombolt, mint a cica. Puha kis kezeit a nyakamra fonta, ölembe szökött, rövidre nyírt gesztenyés haját arcomhoz dugta. Kaptam puszit sokat, jobbról, balról ls. Meg olyan dicsérő szavakat a jó szivem méltatására, hogy már-már meginogtam elhatározásomban. Azután megembereltem magamat és közösen védtük döntésünket a feleségemmel. Lányom méregbe jött. iliába bizonygattam: Dáriusnak magának sem volt annyi pénze, hegy egyszerre egy játékbolt, egész k'rakatát megvásárolja a kis Dá. tusnak. Elébem állt, megigazította ; iros-kockás barchet ruháját, meg a fekete kötőjét, csípőre várta a r 'jltöm kezeket és úgy pörlekedett vilem — akár ni anyja (Ml lesz ebből, ha megnő — gondoltam magamban). A csetepatéban mégis ml eyőztünk. Nagy mackó helyett törpébbet, alvósbabát, meg képeskönyvet kap. Meg egy csillogó, fénylő, üdezöld színű fenyőillatű fát, szaloncukorral, ezüst dióval és i tézescsókkal. Ha jól viseli magát, közreműködhet a fenyőfa d:szítűsében. Zsuzsa boldogan feküdt kis égyacskájábon. Hamar elaludt. Ágyánál maradtam, néztem a kis ctópséget. Gyönyörködtem egészséi ; alvásában. Néhányszor moso'yra húzódott cseresznye-piros, leheKARÁCSONYI ÜNNEPEK letfinom szájacskája, talán már díszítette a fenyőt, simogatta az alvósbabát. A kis ágyacska előtt, egy másik karácsony hetének emléke rajzolódott ki. Ezerkilencszáznegyvennégy decemberében így álltam egy súlyos beteg gyerek ágyánál. Galam. bos Eszterkének, e hét esztendős kislánynak a karácsonyát nem felejtem. P.'ncében voltunk, a Bajzautcában. Katonaszökevények —faji üldözöttek, pestiek — vidékiek, a nagy bérház lakóival keveredve. Ott ismertem meg Eszterkét, második elemista korában. Sápadt arcú, vékonycsontú teremtés volt. Félénk tekintetű, ideges természetű. Megviselte a háború robaja, meg a többhetes pincelevegő. Már az első napokban megbarátkoztunk. Sokat mesélt apjáról, aki tanár volt. Fényképeket mutatott s olyannak rajzolta le éd:sap;át, mint aki megvív mindem veszedelemmel s biztos, hogy vissza jön még a háborúból. A még szócskát azért hangsúlyozta, mert az apja egy év óta nem adott életjelt magáról. A nagymama tudta, de senkinek nem mondta el, félt, hogy az unoka megtudja a szomorú valóságot. Az anyját nem emlegette, vagy csak igen ritkán. Nem is érdeklődtem, attól tartottam, hogy valami olyan sebet sa.igatok meg, amely veszedelmes lehet. Valószínű a pince nyirkos, fülledt levegőjétől, meg a nideg és meleg örökös változásától karácsony he tére Eszterke be'ázasodott. A hátában szórási fajdalmakrói panaszkodott. Ágyban maradt, nem e.vett a rohamosan fogyó élelemből. Harmadnapra rosszabbul lett. Ijedős kék szemei fényesen csillogtak, nyúlánk, sovány teste tüzelt a magas láztól. Hosszú szőke haja nem volt befonva, széjjelterült a piszkos dohos-szagú párnán. Vizet kért, csak vizet. Sajnáltam az ártatlan kis árvát. Melléje ültem, cserepes ajkait nedvesítgettem. Kérdezgettem erről-arról, hogy könnyebben viselje a betegséget. — Esztikém, mondd, milyen ajándékot vársz karácsonyra? Sokáig nem felelt. Azután halk hangon megkért, a párnája alól vegyem ki az apja fényképeit. — Édesapámat akarom látni, nagyon szeretném, ha mellettem lenne. Csókolgatta apja fényképeit és gurultak könnyei lázrózsás arcán. — Hát még mit szeretnél?.. — igyekeztem más irányba vinni a gondolatait. Felém fordult, fáradtnak látszó arcán, mintha a mosoly árnya suhant volna. — Karácsonyfát. Sok szaloncukorral, csillagszórókkal. Meg friss kenyeret, meg szalámit. Ügy ennék most is, de hát nincs. Nem kérdezgettem. Olyan helyzetekbe jutottunk a kérdésekkel, amelyeket nem lehetett megoldani. Mesélgettem. Elmondtam, hogy nemsokára vége lesz a háborúnak A németeket kiverik Budapestről a szovjet csapatok. Lám már Szegeden. Debrecenben a kisfiúk, meg a kislányok a fenyő ünnepére készülnek. Várják a karácsonyi ajándékot. Ott már nincs háború. — Megjön apukád és a jövő karácsonyra már neked is lesz szép d'szes fenyőfád Mégy az iskolába. Nem kell többé a pincébe lakni, nem lesz háborúzás. Meg azután. . — Én tanár leszek, ha megnövök, olyan, mint apukám — szakította félbe a mondatomat. Lassan aztán abbahagyta a beszélgetést. Elaludt. Este nyolc éra lehetett, ami kor a kis Eszterke nagyanyja riadt hangon fordult felénk: — Orvost, hamar orvost, a gyerek elvesztette az eszméletét. A lefekvésre készülő pincelakók azonnal talpraugrottak. Három aszszony elment orvosért. Eredménytelenül jöttek vissza, mint várható volt. Az orvosokat behívták, deportálták, kivezényelték a nácik. Nem találtak orvost a fél városban, — Csak a német katonakórház segíthet, onnan kérjünk orvost — javasolta valaki. — Micsoda ostoba ötlet — hördült fel harminc ember. — Kivégzik az egész házat, ha idejönnek. Azokat is, akik nem "szököttek*. Néma csend, feszült csend támadt. Érezni lehetett, hogy mindjárt kirobban valami nagy veszekedés a -szökevények", meg a jószívű lakók között. Talán percekig dulakodott a tompa csendben a feszült idegek harca a józan ésszel, meg a kongó tanácstalansággal. — Vigyük el a kislányt a kórházba, nem messzire van — tanácsolta az ajtó melletti pincelakó. Érezni lehetett az idegfeszültség enyhülését, a sorsdöntő helyzet igazságos megoldását. Ügy emlékszem, hat asszony ment el a paplanba bugyolált, eszméletlen kislánnyal. Velük ment a nagymama is. A kórház kapujában szuronyos őr állt. Náci katona. Megértette, miről van szó, de úgy tett, mint aki nem érti. Elkergette az asszonyokat az ájult gyerekkel. Az egyik asszony először könyörgött, rimánkodott, azután erőszakoskodott, hogy segítsenek, — meghal egy gyerek. — "Szövetséges* segíts ezen a gyereken — ezt kiáltozta. A segítés helyett a náci őr belerúgott a védtelen asszonyba. Az asszony lerogyott a havas járdára. Visszahozták a beteget, nem látta orvos. Így fogadták a "szövetséges* nácik a magyar édesanyákat. Az átok hömpölygő áradata zuhogott a németre azon az éjjelen. Esküszerű fogadalmak hangzottak el, hogy valamennyien bosszút állunk a gyalázatért. Hiába, minden bosszú ellenére orvos kellett, aki megmenti a gyereket. — Várjuk meg a reggelt. Nem tehetünk semmit — mondta végül ernyedt hangon a nagymama. De Galambos Eszterke sorsa aggasztóra fordult ezen az éjjelen. Lázában kiáltozott, nevetett. Vergődött. — Itt vagy édesapám, jaj de jó, hogy látlak. Apukám, miért vagy mérges? Ni-ni, karácsonyfa van a kéményen, ég a sok csillagszóró. De szép, olyan jó nézni. Azután nevetett, később érthetetlen hangon beszélt. Zihálva, kapkodva szedte a levegőt egész nap. Percekre észhez tért. Azt hajtogatta ilyenkor — nagymama, mit mondott az orvos, ugye hamar meggyógyulok? Pedig orvost ezen a rtapon sem lehetett találni. A következő éjjelen már csendben volt. Szívverése gyengült. Ott ültem az ágya szélén egész éjjel. Nem tudtam aludni. A következő napon véletlen került egy katona-orvos, akit az utcán fogtak el az asszonyok. Délelőtt volt. A férfiak az orvos jöttének a jelzésére már nem hagyták el a pincét. A szűkszavú orvosi vélemény: — Tüdőgyulladás. A magas láz legyengítette a szivet segíteni már nem lehet. Két nappal előbb kellett volna a beavatkozás. Galambos Eszeterkét megölte a háború. A fenyőünnep délutánján a bérház udvarán ásott sírba helyeztük. Csillagszóró helyett gyertyák égtek fenyőfa helyén, a halál fája nyert síremléket. • Kislányom nyugodt derűs arcát néztem, ö még nem érti, hogy újra készülnek és mcst az ő élete ellen. De majd mi, kilencszázmillióan és még sokkal többen gondoskodunk, hogy békés, kedves karácsony ünnepe legyen minden kisgyermeknek. Siklós János 4 I