Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-22 / 302. szám

#*L4fte PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK i r AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM I SZERDA, 1951 DECEMBER 22 MAI SZAMUNKBÓL: Rákosi Mátyás elvtárs beszéde az országgyűlés ünnepi ülésén (3. oldal) ARA: 53 FILLÉR flzzal a meggyőződéssel indulunk el szabad életünk második évtizedének útján, begy népink vágyai biztosan teljesülnek Ünnepségek Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának 10. évfordulója alkalmából 1954 december 21-e reggele, ünnepre kondul­nak a debreceni templomok harangjai. Zengő hang­juk szétárad „Basahalmától Ös-Péterfiáig" és hir­detik: az Alföld fővárosa forró szeretettel, törté­nelme folyamán immár harmadszor fogadja falai közé a dolgozó nép választottait, a magyar ország­gyűlést. Talpig díszben állnak az utcák és terek. Szivárványszínű, tündöklő Debrecen fogadja december 21-ét s a felírások, koszorúk és lobogók sűrűjében mindenütt ott csillog a kétjegyű szám: 10. 1954. december 21. reggele ... Az utcákon tarka sokaság hullámzik, a tereken díszruhás rendőrök sorakoznak, Debrecen népe ma ünnepre hívja és történelmi napokra emlékezteti az egész dolgozó magyar népet. A debreceni ünnepségek sorozata reggel 8 óra­kor kezdődött. Az ősi városháza nagytermében a debreceni városi tanács ünnepi ülést tartott, ame- ] lyen Bencsik István, a Hazafias Népfront debreceni) bizottságának elnöke, a Debreceni Mezőgazdasági j Akadémia igazgatója mondott ünnepi beszédet. Nem sokkal 9 óra után egymás után gördülnek be a fellobogózott nagyállomásra a különvonatok, amelyek a párt és a kormány vezetőit, valamint a Hazafias Népfront képviselőit, politikai, társadal­mi, gazdasági és kulturális életünk számos más kiválóságát hozták Debrecenbe. Megérlzezett az ün­nepségre a budapesti diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője és tagja. Az érkezők fogadására a pályaudvaron meg­jelentek a város vezetői s a pályaudvar előtt dísz­század sorakozott fel. Az ünnepi fogadtatás után megkezdődtek az ünnepségek. Nagy Imre elvtárs beszéde Koszorúzási ünnepség a debreceni szovjet emlékműnél Kedden délelőtt koszorúzási ün­nepséget rendeztek a Debrecen fel­szabadításáért elesett szovjet hősök Alföldi Palota előtti emlékmüvé­nél. Az ünnepségen megjelentek a párt- ég a kormány vezetői, az or. szággyülés tagjai az ünnepi ülésre meghívott vendégek. a Hazafias Népfront budapesli cs megye) kül­döttségei, Debrecen város és Hajdú­Bihar megye társadalmi és tö­megszervezeteinek képviselői. Meg­jelent valamennyi budapesti diplo­máciai képviselet vezetője. Délelőtt 11 őra. Díszjel harsan, Szabó István altábornagy, honvé­delmi miniszterhelyettes fogadja az emlékmű elölt felsorakozott dísz­zászlóalj parancsnokának jelenté­sét. Elhangzik a magyar és a szov­jet himnusz, majd elsőnek a Ma­gyar Dolgozók Parija Központi Vezetőségének koszorúját Rákosi Mátyás, nz MDP Központi Veze­tőségének első titkára helyezi el. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a minisztertanács nevében Nagy Imre. a miniszter­tanács elnöke, a Hazafias Népfront nevében Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, a magyar néphadsereg ne­vében Szabó István altábornagy, hovédelmí miniszterhelyettes, a bel­ügyminisztérium nevében Piros László belügyminiszter, a Szak­szervezetek Országos Tanácsa nevében Mekis József, a SZOT elnöke, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége nevében Szakali József a DISZ központi vezelőségének első titkára, a Magyar Szovjet Társaság nevében Erdei Ferenc, az MSZT elnöke, földművelésügyi mi­niszter. a Magyar Nők Demokrati­kus Szövetsége nevében Vass Ist­vánné, az MNDSZ elnöke, az Or­szágos Béketanács nevében Bugár Jánosné, az OBT titkára a Magyar Szabadságharcos Szövetség nevében | zatán, majd a debreceni üzemek, Szabó József ezredes, az MSZIISZ főtitkára, az MDP Hajdu-bihar megyei Pártbizottságának nevében Barczi Gyula első titkár, a Deb­receni Városi Tanács végrehajtó­bizottságának nevében Ménes Já­nos vb. elnök helyezte el a kegye­let koszorúját az emlékmű talap­liivatalok .küldöttei borították el virágcsokraikkal a szovjet hősök emlékművét. Ezután a díszzászlóalj díszme­nelben vonult el, majd az Inter­nacionálé hagjával ért véget az ünnepség. Az emléktábla ünnepélyes leleplezése Délelőtt H órakor kezdődött az zött alakult meg 1944 december ünnepség az oratóriumba vezető folyosón ahol a 10 évvel ezelőtti nemzetgyűlés emlékére táblát he­lyezlek el. Az emléktábla leleplezésén meg­jelent Farkos Mihály, az MDP Politikai Bizottságának tagja, Vég Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára, Darabos Iván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára. Jelen volt Kulcsár Ferenc, az. MDP Haj­dú-Bihar megyei bizottságának másodtitkára, Balogh Endre, a debreceni városi tanács vb. elnök­helyettese, Ferenczy Károly egy­házkerületi főjegyző, a debreceni nagytemplom lelkésze, püspökhe­iyettes, Tóth Endre, a Debreceni Teológiai Akadémia dékánja. Bu­dapest és a megyék országgyűlési képviselőinek küldöttei. Pontosan 11 órakor az oratórium orgonáján felcsendültek a Himnusz hangjai, majd Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke lépett a fehér lepellel borított emléktábla elé és elmondta ünnepi beszédét. Rónai Sándor beszéde közben hullott le a lepel az oratórium boltíves folyosójának falán elhe­lyezett emléktábláról. Az 1849-es forradalmi országgyűlés nagyszerű emlékét hirdető freskók alatt fe­kete márványtábla arany betűi hirdetik mostantól: „Itt, a hazánk dicső történelmi emlékeitől megszentelt falak kö­21-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés, mint a felszabadító Szovjetunió segítségével visszanyert nemzeti ön­állóságunk és szabadságunk meg­testesítője, muükájóvafuJ korszakot nyitott történelmünkben: népünk újjászületésének és felvirágzásának dicsőséges korszakát. Szabad és független nemzeti létünk kezdeté­nek 10. évfordulója alkalmából örök emlékezetül állította e táblát a Magyar Országgyűlés^. Az ünnepi beszéd elhangzása után az MDP Központi Vezetősége nevében Farkas Mihály, a Politikai Bizottság tagja, az országgyűlés nevében pedig Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke helyezett el ba­bérkoszorút az emléktáblán, majd megkoszorúzták az 1849-es ország­gyűlés emléktábláját. Az ünnepség résztvevői ezután bevonultak a történelmi nevezetes­ségű oratóriumba, amelynek falát — éppúgy, mint 10 évvel ezelőtt, a nagy napon — Rákóczi és Kossuth életnagyságú arcképe — a városi tanács kegyelettel őrzött kincsei — díszítették. A nemzet szabadságün­nepén Kossuth egykori szószékére Pataki Lajosné, országgyűlési kép­viselő, a földesi «Rákóczi„ terme­lőszövetkezet tagja a kegyelet és hála virágait helyezte el. Ekkor ismét megszólalt az orató­rium orgonája: a Szózat hangjai zárták be az ünnepséget. — Tisztelt Országgyűlés! — Tisztelt Ünneplő Közönség! — Kedves Elvtársak! Ezeréves hazánk dicsőséges tör­ténelmének kimagasló ünnepére gyűltünk ma egybe Debrecenbe, a „szabadság őrvárosába", amelynek ősi falai nagy idők nagy emlékeit őrzik. Egy század messzeségéből is m-gdobogtatja szívünket Kossuth Lajos nagy szelleme, nemzeti mul­tunk egyik legdicsöbb korszakának csodálatos forradalmi lendülete, szabadságáért küzdő népünk szinte felülmúlhatatlan hősiessége. Innen hirdette a nemzetmentés igéit Kos­suth apánk és vezette a harcot a magyar szabadságért, a haza füg­getlenségéért. Alig száz esztendő múlva, 1944 december 21-én a Re­formátus Kollégium ódon falai újra történelmet formáló szavakat vissz­hangoztak. Tíz esztendővel ezelőtt a magyar nép, amely fölött már­már összecsaptak a háború szeny­nyes hullámai, az utolsó pillanat­ban magára talált és kezébevette sorsának intézését. Széles demok­ratikus alapon megválasztotta szu­verén és törvényes képviseleti szer­vét, az Ideiglenes Nemzetgyűlést, amely rávezette az országot aí új­jászületés, a nemzeti felemelkedés, a népi demokrácia útjára. — Tíz esztendővel ezelőtt, ugyan­ebben az órában, 400 esztendőnél öregebb református kollégium ősi falai között dolgozó népünk válaszr tott képviselői történelmi tanács­kozásra ültek ös-ze, amely a re­ménység sugarait gyújtotta fel né­pünk lelkében és lángoló hazasze­retet fényével ragyogta be hazánk felemelkedésének jövő útjait. Az Ideiglenes Nemzetgyűléssel, amely­nél magyarabb, népibb és demok­ratikusabb parlamentje sem össze­tételében, sem célkitűzésében az­előtt nem volt az országnak, né­pünk életének új korszaka kezdő­dött. — Debrecenből szállt a Szózat a szélrózsa minden irányába: Lesz magyar újjászületés! Debrecen, amely Rákóczi idején végvára volt a kuruc szabadságharcosoknak, g 1849-ben utolsó menedéke a függet­lenség ügyének, az újjászülető szn­badság bölcsőjét ringatta falai kö­zött 1944 december 21-én. Perg«­sük vissza emlékezetünkben a tör­ténelem lapjait. Szabadságunk megszületésének körülményei Az országgyűlés ünnepi ülése Három óra. A szikrázó fényár­ban tűzpiros rózsacsokor vöröslik Kossuth Lajos egykori helyén. A felcsattanó, hosszantartó, lel­kes taps jelzi, hogy bevonultak a terembe a párt vezetői és a kor­mány tagjai. Az országgyűlés fel­állva ünnepli a párt és a kormány vezetőit. Az ünnepi ülésen megjelent: Rá­kosi Mátyás, a Magyar Dolgozok Pártja Központi Vezetőségének el­•5 titkára. Nagy Imre, a Népköz­' "•saság Minisztertanácsának elnö­i \ Dobi István, a Népköztársaság "~'nöki Tanácsának elnöke. Farkas " T'hnly, Hegedús András, Apró An­'1. Hidas István, Ács Lajos, Sza­l i Bála, az MDP Politikai Bizott­f teának tagjai, Mekis József, a Politikai Bizottság póttagja, Vég Bála és Matolcsi János, az MDP Központi Vezetőségének titkárai, V 'doczki János külügyminiszter, P'r-s László altábornagy, belügy­n'n'szter, Olt Károly pénziigymi­n'*zler, Molnár Erik igazságügy­miniszter, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sán­don szénbányászati miniszter, Kiss Árpád vegyipari és energiaügyi mi­niszter, Szabó János város- és köz­séggazdálkodási miniszter, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, Pogácsás György, az állami gazda­ságok minisztere, Háy László kül­kereskedelmi miniszter, Bognár Jó­zsef belkereskedelmi miniszter, Al­tomáre Iván élelmiszeripari minisz­ter, Szobek András begyűjtési mi­niszter, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Bebrits Lajos közleke­dés- és pcstaügyi miniszter. Dar­vas József népművelési miniszter, Erdev-Gruz Tibor oktatásügyi mi­niszter, Berei Andor, az Országos Tervhivatal elnöke, Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának elnöke, Czakó Kálmán, a népköztársaság legfőbb ügyésze, Házi Árpád, az Állami Ellenőrző Központ elnöke, Vas Zoltán, a mi­nisztertanács titkárságának veze­tője, Szántó Zoltán, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatalának el­nöke. Résztvettek az ünnepi ülésen Bu­dapest és minden megye küldött­sége, valamint a politikai, gazda­sági és kulturális élet, a szocia­lista építőmunka kiválóságai, s az egyházak számos meghívott képvi­selője. Megjelent az ülésen valamennyi budapesti diplomáciai képviselet vezetője. Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke megnyitó szavai után fel­hangzik a magyar himnusz. Ebben a pillanatban megdördül a város körül a néphadsereg ágyúinak dísz­sortüze. A himnusz fenséges dallama, az ágyúk mennydörgése betölti a ter­met, az utcákat, az egész várost, majd a teremben Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke emelkedik szólásra. A nagy tapssal fogadott elnöki megnyitó után az országgyűlés részvevőinek ielkes tapsa közben Nagy Imre, a minisztertanács el­nöke lépett a szónoki emelvényre. — A második világháború ször­nyű poklából a dicsőséges Szovjet Hadsereg győzelmes harcai szaba­dították ki hazánkat és hozták meg számunkra a történelmi pillanatot, amikor a horthysta-fasiszta Ma­gyarország romjain újra magasba emelhettük nemzeti lobogónkat — szabadságunk és függetlenségünk szimbólumát, amelyet 1944 decem­berében itt lengetett a szél Debre­cen falain, ahonnan elindult — most már végső diadalra — a sza­badság, a függetlenség, a népi de­mokrácia magasztos ügye. — A letűnt reakciós rendszer egy elpusztított, felperzselt, romokban heverő országot hagyott maga után. Az országvesztő Horthy-rendszer 25 esztendős népellenes, németbarát politikájával Hitler karjaiba taszí­totta az országot és belesodorta a háborúba a Szovjetunió ellen, az ellen az ország ellen, amelynek so­ha, semmiféle baja nem volt a magyar néppel, amely sem területi, sem más követelést nem támasz­tott hazánkkal szemben, amely a vele határos országokkal, így ve­lünk is a jószomszédi viszony fenntartására törekedett. A Horthy­rendszer erre a baráti gesztusra gá­lád orvtámadással válaszolt. — A Horthy-rendszer és a nyilas rémuralom volt az oka annak, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés meg­alakulása idején a németek olda­lán még mindig harcoltak magyar csapatok, hogy hazánknak a német fasiszta járom alóli felszabadításá­ért, a Szovjet Hadsereg még súlyos véráldozatokat volt kénytelen hozni. Mi lett volna hazánkkal, mi lett volna a kultúra, a civilizáció sorsa az egész világon, ha nem lett volna a Szovjet Hadsereg? A pusztítás, a barbárság, a sötétség szennyes, fa­siszta áradata, a barna pestis hul­láma öntött volna el mindent, Et­től mentette meg a világot, ettől mentette meg hazánkat is a Szovjet Hadsereg. Pozdorjává zúzta a né­met fasizmust, győzelmet aratott a humanizmus, a kultúra, az egész emberiség legádázabb ellensége fö­lött és meghozta számunkra is a várva-várt szabadságot, a békét. A magunk erejéből és emberségéből nem tudtunk megbirkózni a létünk­re tört ellenséges erőkkel. Amikor a Horthy-rezsim, a háborús bűnö­sök az országot katasztrófa lejtő­jére taszították, a szétforgácsolt magyar demokrácia szárnyaszegett volt, erőtlennek bizonyult a nemze­ti szerencsétlenség megakadályozá­sára. A magyar nép súlyos árat fizetett ezért. Az országveritők nemzetünk szégyenére ágyú Üli fe­léknek dobták oda Hitlernek a ma­gyar honvédséget, vágóhídra haj­tották a magyar nép fiainak száz­és százezreit az ukrán mezökre a Don mellé, Voronyezs alá. — A diadalról-diadalra feUsrtóa­tathatatlanul előnyomuló Szovjet Hadsereg egymás után mérte meg­semmisítő csapásait Hitler csatló­saira, majd Berlinben a fasiszta barlangban megadta a kegyelemdö­fést a hitlerista fenevadnak. — Az Ideiglenes Nemzetgyűlés történelmi ülése idején, tiz eszten­dővel ezelőtt azonban a német mi­litarizmus vandál hordái, az ország egy részét és a mngyar nemzet élniakarásának. múltjának és jö­vendőjének szimbólumát, szerelett fővárosunkat, az agyongyötört, megkínzott és kiéhezett Budapestet dúlták és rombolták. — A Szovjet Hadsereg felszaba­dító harcai nyomán felpirkadt a szabadság hajnala a német mili­tarizmus és a magyar béreneeik által rombadöntött hazánk felett. Az Ideiglenes Nemzelgyülés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány szét­tépte azokat a rabláncokat ame­lyekkel a népellenes kormányok hazánkat Hitler hndiszekpréhez kötötték és beletaszították a há­ború poklába, a Szovjetunió és a többi demokratikus, szabadságsze­rető nép ellen. — Az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány hadat üzent Németországnak, hogy a magyar nép is kivegye részét saját maga felszabadító har­cából és hazánk valamint az egész emberiség legádázabb ellensége, a barbár német militarizmus szélzú­zásából, egyben fegyverszüneot kért a Szovjetuniótól és a szövet­séges hatalmaktól, hogy megteg" ? az első lépést azon az úton aine'y visszavezeti hazánkat a szabd, demokratikus népek családjába. Első lépésetek fejlődésünk útján *- Tisztolt Ünneplő Közönség! — Hazánk, amelynek földjén a háború szörnyű vihara szántó végig, felszabadulásának idr' j rendkívül súlyos helyzetben veit, (Folytatás a második oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents