Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-21 / 301. szám

ÁG PROLETÁRJÁT-EGYESÜLJETEK* AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 301. SZÁM KEDD. 1954 DECEMBER 21. ARA: 50 FILLÉR A SZTÁLINI TANÍTÁS EREJE U etvenöt éves lenne ma I. V. Sztálin, ha élne. Micsoda idő! S a megélt hetvenhárom év mögött micsoda tapasztalás és bölcsesség. Hetvenhárom év, amelynek orosz­lánrésze munkában, harcban, alko­tásban telt el. Mennyi küzdelmes nap és hány gondolat, mennyi em­berség és ragyogó érv, mennyi öt­let és szeretet. Ez a mozgatója az emlékezésnek. Ez vezeti a költők tollát, hogy Róla írjanak; ez vezeti az egyszerű milliók gondolatát, hogy öt idézzék ... Két éve, hogy meghalt, hogy ott fekszik a Kreml falánál, a nagy tanító, a nagy harcostárs: Lenin mellett. Azóta is zúg, morajlik, változik az élet s mi úgy érezzük, hogy minden szavunkban mozdula­tunkban, harcunkban jelen van. Élnek és halnak az emberek, de a hősök, az alkotók emléke az érc­nél maradandóbban megmarad, mert őrzi nevüket egy ország né­pe, két világrész lakossága, az egész világ dolgozó társadalma. Ezért halhatatlan s az volt mái­életében is Sztálin! A nagy harcostárssal, Leninnel kezdte együtt a munkát. Résztvett az újtípusú párt megszervezésének harcaiban. Rendőrkopók ezrei ke­resték s űzték mindenütt. A cáriz­mus félt tőle. Az uralkodóosztály már fellépése kezdetén felismerte, hogy Lenin mellett 0 a legvesze­delmesebb ellensége minden ki­zsákmányoló rendnek, ő a cárizmus „második számú" ellensége Lenin után. Száműzetésbe küldték, de nem tudták megtörni erejét; nem tudták elszakítani a munkától, a kü'világtól, a tömegektől s a nép harcától. Sztálin itt is szervezte a pártot, irányította a nép harcát a cári rend urai ellen. Volt újság­író és illegális harcos, volt szónok, tudós és hadvezér. Vajon mit emeljen ki a munká­nak e tömegéből az emlékezés, hogy lássuk az embert a maga va­lóságában? A leninisták közt ö az első, aki Lenin elveinek és célki­tűzéseinek hű és kérlelhetetlen harcosa és megvalósítója volt, A lenini elvtől és célkitűzéstől nem tántorodott el életének egyetlen pillanatában sem. Ott volt a tün­tetések élén és harcra vezette a dolgozó tömegeket a kizsákmányoló < átizmus ellen; ott volt a szónoki emelvényeken és leleplezte az áru­lókat, az imperializmusnak a párt­ba csempészett ügynökeit. Lobogó zászló volt neve az Októberi For­radalomban s magávalragadta a 1 aradalmi katonák ezreit. Ö har­cait Cáricinmél és győzedelmeske­t/elt az intervenciós gyülevész, nyugati támogatással harcoló ha­dain. Leniné mellett az Ö neve ragyog a forradalomban, minden tettben és cselekedetben, minden rzóban és minden győzelemben. A forradalom erőt vett minden r'Ienségén. Ám a cárizmus súlyos il ükséget hagyott az utókorra. Le­züllesztett, kirabolt," külföldi köl­i önök igájában nyögő országot, ' rammizett embereiket, babonát és­i maradottságot. Lenin beteg volt i ár ekkor, — nagyon beteg. S e I ngelnte egy napon kidőlt a sorból. 7 ragadta a halál. Ö, hogy üvöl­t ztek akkor a nyugati sajtó bér­1 Unokái, a megfizetett újságko­1 szusok?! A szovjet rendszer bu­i áról handabandáztak. De a régi 1 rcos helyére újak léptek. Sztá­! r lépett Lenin ravatala mellé, I gy esküjében hitet tegyen a íe­i ni tanítás mellett. Az eskü minden szava égő volt s i'.az. Sztálin megfogadta, hogy kö­vetkezetes marad a lenini tanítas i -egvalósításában. És ez az eskü 1 i telezte a szovjet nép minden tagját, a minisztert csakúgy, mint a kolhozparasztot. „Lenin élt, Le­nin él, Lenin élni íeg!" írta a köl­tő, mert akiket ő nevelt és ő taní­tott, megvalósítják akaratát. És a szovjet nép egy emberként sorako­zott fel Sztálin mögött, hogy harc­ba induljon s győzelemre vigy^ a lenini zászlót. IT a olvassuk a „Leninizmus •*••*• alapjai" sorait, talán nem is lehet hirtelen eldönteni, hogy mi ragadja meg először az olvasót? A gondolatok világos logikája vagy a kifejezés tömörsége? Érezzük a szerénységet, mivel meghajol a nagy Lenin emléke előtt; érezzük e sorokból azt a szeretetet, mely­lyel a nép körülfonta Lenin alak­ját; de érezzük a leninizmus kö­vetkezetes kifejtését, alapjainak pontos magyarázatát. Sztálin tántoríthatatlanul harcolt a szocializmus felépítéséért, az új társadalom győzelméért. Milyen hosszú az út, mely a lerombolt országból a nagy alkotások, épít­kezések, a forradalmi változások hónába vezet?! De sikerült! Sike­rült, mert Sztálin hű maradt a lenini eszmékhez, hű maradt a néphez és a forradalomhoz. Megváltoztatta az ország képét. Folyókat vezetett új mederbe és hegyeket mozdított el helyükbői, hogy utat engedjenek az új rend akaratának. Hatalmas vízierőmű­vek épültek és új városok nőttek a puszta helyén. Gyárak és isko­lák tömegei hirdették az ö aka­ratát és hirdetik ma is mindenütt. A ,, világ képe megváltozott és megváltoztak az emberek. Az im­már hatalmas és erős Szovjetunió­dban . felépült a szocializmus. Nem volt többé' kizsákmányolás és nem nyomorították többé a nép életét a keskeny földparcellák: a mező­gazdaság ' rátért az egyedül célra­vezető útra,, a közös gazdálkodás útjára. Kialakult hosszú harcok és megpróbáltatások tüzében az új­típusú szovjet ember. S ez a tár­sadalom már Sztahánovokat adott a világnak, újítók és élmunkások ezreit, a szocialista munka, az épí­tés ifjú hőseit. A munka végre becsület és dicsőség dolga lett s nem kényszer többé. És Sztálin ott állt őrhelyén a Kremlben és dolgozott tovább. Ki­dolgozta a kommunizmus építésé­nek gigászi tervét, hogy megvaló­sítsák immár maradéktalanul a szovjet földön azt, amiről Marx, Engels, Lenin s velük a valaha kizsákmányolt nép álmodott. A szovjet rendszer megdönthetetlenné szilárdult már ebben az időben. Á m a fasiszta Németország a nyugati imperialisták jóvá­hagyásával és titkos beleegyezésé­vel lángba borította a világot. Uralmat akart a világ fölött s első nagy célja volt a Szovjetunió, a kizsákmányolástól mentes szocia­lista társadalom megsemmisítése. A nehéz napok gyötrelmében Sztálin vezette a szovjet népat győzelemre. Ö irányította a terme­lés átszervezését, ö volt a hadve­zetés első stratégája, a Vörös Had­sereg legfőbb parancsnoka, ö szer­vezte meg az ország védelmét s ö mért halálos csapást a betolako­dott fasisztákra Sztálingrádnál. Ö zúzta szét saját barlangjában a fa­siszta fenevadat. Ez a háború meg­mutatta a szovjet nép hatalmas anyagi, erkölcsi erejét. A katonák az ö szavára indultak rohamra, az Ö nevével ajkukon haltak hősi halált az Ifjú Gárda tagjai s O hozta el a világ népeinek a rég óhajtott békét, a felszabadulást. Mi magyarok Néki köszönhetjük, hogy soha többé nem leszünk már német gyarmat, hogy szabad hazá­ban, szabadon építhetjük új, szebb világunkat.., IJ[ etvenöt éves lenne ma, ha " élne. Az élet örök törvénye az elmúlás, de él fez alkotó s az alkotás a nép szivében ma is, mert őrzi nevét a történelem, a becsü­letes, dolgos emberek emlékezete. A népért, egy boldogabb jövőért har­colt egész életében; az eszme győ­zelméért, mely boldogságot hoz végre az emberiségnek. Ez a harc töltötte meg értelemmel minden érzését és gondolatát s ez irányí­totta tettét, akaratát. S a lenini-sztálini eszme győz szerte a világon. A forradalom győzedelmeskedik az elnyomás, a ^kizsákmányolás sötét erői felett. Ügy élünk és harcolunk, mi, a milliók, mintha Ö vezetne bennün­ket nyugodt, meggondolt szavával a végső. győzelem, a kommunizmus világméretű győzelme felé, MAI SZAMUNKBÓL: A RÁKOSI MÁTYÁS MÜVEK FELHÍVÁSA AZ ORSZÁG DOLGOZÓIHOZ (3. oldal) A SZEGEDI KF.NDERFONÖGYAR BEFEJEZTE EZ ÉVI TERVÉT (2. oldal) FIATALOK A SZEGEDI TERMELŐSZÖVETKEZETEKBEN (3, oldal) Ünnepi ülésen emlékeztek meg Szeged dolgozói az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásának tizedik évfordulójárói A Hazafias Népfront Szeged városi bizottsága és a városi tanáes az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásának 10. évfor­dulója alkalmából ünnepséget rendezett a Szegedi Állami Nemzeti Színházban tegnap este. 7 órakor megtelt ünneplő közönséggel a szín­ház. A magyar és a szovjet himnuszt játszotta a színház zenekara — megkezdődött az ünnepség. A hatalmas magyar címer alatt a színpa­don az elnökségben helyet foglalt Ladányi Benedek, a Városi Pártbi­zottság első titkára, Buza László akadémikus, a Hazafias Népfront Sze­ged városi bizottságának elnöke, Tombácz Imre, a Városi Tanács elnök­helyettese, id. Komócsin Mihály, III. kerületi tanács elnöke. Farkas Istvánné, az MNDSZ Szeged városi titkára, élenjáró munkások, mér­nökök, tanárok parasztok. Buza László nyitotta meg az emlékünnepsé­get, majd id. Komócsin Mihály, az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja mon­dott ünnepi beszédet. id. Komocsin Mihály beszéde — Tíz éve, hogy a dicsőséges Szovjet Hadsereg által felszabadí­tott országrészben megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány. E történelmi tettig nem volt egyszerű az út, nagyon sok vér és könny hullt addig. Ezután az elnyomás három év­tizedéről emlékezett meg Ko­mócsin elvtárs, a nyomorról, a be­csületes hazáját szerető emberek üldözéséről, az illegális harcokról, a II. világháború borzalmairól, a szegedi kommunisták mozgalmáról, internálásról, a dolgozók testvéri szolidaritásának erősödéséről, ha­zánk felszabadításáról. — Ezek az előzmények acéloz­ták meg — folytatta Komócsin elvtárs — a1 munkásságot és tet­ték lehetővé az Ideiglenes Nem­zeti Kormány megalakítását, a népi hatalom megteremtését. A Szovjet Hadsereg adta az autó­kat, amelyek a már felszabadult or­szágrészekből Debrecenbe vitték a dolgozók által megválasztott kép­viselőket. Felrobbantott utak és hi­dak, szétbombázott vasutak és gyá­rak: egy rom országot láttunk az úton. összeszorult szívvel érkeztünk Debrecenbe: mit lehet egy ilyen rom országban kezdeni? Az Ideig­lenes Kormányt minden ténykedő, sében támogató Kommunista Párt megmutatta mit lehet kezdeni • cs mit kell tenni. — És a háború dúlása nyo­mán keletkezett romok felett megjelent az alkotó munkásse­rcg. "Arccal a vasút felé* — hangzott a párt jelszava — benépesültek a pályatestek, a hatalmas bombatöl­csérek egymás után tűntek «1 és került vissza helyére az acélsinpár, amelyen elindulhattak a roncsok­ból összeszerelt szerelvények. — összefogott a nép és megmu­tatta élniakarását. Megkezdődött a gyárakban is a munka — a falu adott a városnak, a város adott a falunak. A Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front az új demokrácia megerősítését szolgálta. A Kommu­nista Párt tagjai mindenütt ott te­vékenykedtek, ahol a legnagyobb szükség volt a segítségre. Az élet minden területén meg­mutatkozott a kommunista kez­deményezés és cselekvés ereje. Ha csak a városunkat nézzük: a romokat eltüntettük a vasút terü­letéről és a lebombázott vasúti híd helyére ideiglenes fahidat építet­tünk. Az Üjszegedi Kender-Len­szövő Vállalat elsüllyesztett szövő­gépeit kiemeltük a Tiszából ésvisz­szaállítottuk őket a helyükre. Es sok-sok más példa is bizonyítja a szegedi emberek összefogását, kez­deti lépéseit a szabad életben. Most, amikor visszatekintünk az ; elmúlt tíz évre, levonhatjuk a ta­Debrecen, a hajdúsági nagy vá- nulságot. Az Ideiglenes Nemzeti ros a fasiszták által erősen meg­rongálva, a kifosztott város népe határtalan lelkesedéssel várta a küldötteket. Nem díszmagyaros küldöttek érkeztek, hanem a magyar nép nélkülözésben és üldözésben egyaránt megedződött követei jöt­tek. Az ősi református kollégium hi­deg komorságát átforrósította az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalaku­lása és kormányának megválasztá­sa. A magyar nép új történelmi helyzetet alkotott és indított el a megvalósulás útjára. — Az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány közel tíz hónapos mun­kája alatt megvalósította a föld. reformot, újjáalakította az ál­lami gépezetet. elindította a gazdasági újjáépítést. Közel hatszázezer földnélküli parasztcsaládnak juttattunk földet, az űri nagybirtokosok négymillió katasztrális hold földje került felosz. lásra. Nagy Imre elvtárs, az Ideig­lenes Nemzeti Kormány földműve­lésügyi minisztere Sövényházán a hitbizományi birtokon ütötte le az első földosztó karót. Ezt a birtokot addig az őrgróf Palavichinik ural­ták, kizsákmányolva a földet és a parasztot egyaránt. A szegénypa­rasztok a legnagyobb reménységgel vették birtokukba a nékik jutta­tott földet. Az új honfoglalók de­rekasan hozzáláttak földjük meg­műveléséhez. bebizonyítva, hogy ér­demesek azok birtoklására. Még a földosztás végleges befejezése előtt az új gazdák új kenyeret adtak a városi dolgozók asztalára. Kormány nagyon nehéz körülmé­nyek között indult el, azonban ez a lépés volt a kezdete azoknak az eredményeknek, amelyek nyomán ma a szocializmus építésének útján járunk. Ma a hatalmas építő mun­kánk közepette cszre kell ven­nünk, hogy újra sorakoznak azok az erők, amelyek annyi könnyet és bánatot, annyi sok véráldozatot csavartak ki belőlünk ezelőtt tíz évvel. A háborúra spekulálók újra fel akarják fegyverezni Nyugat­Németországot. liogy újra szol­gaságba döntsék a szabad né­peket. Mi már számtalan esetben meg­mutattuk, hogy a legsúlyosabb ese­tekből is megtaláltuk a kivezető utat. Az út most is adva van: a Szovjetunió vezette 900 milliós bé­ketábor útja, amely legyőzhetetlen erejű. Az imperialista fenevadak fogcsikorgatása közepette tovább ve­gezzük a békés termelő munkát. Az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány által elindított országépí­tést egy pillanatra sem hagy­juk abba. Békés munkánk áldásaként mind több és több értéket termelünk, ami jobbá, szebbé, erősebbé teszi hazánkat. Menjünk előre bátran! A párt vezette út biztos út. amely a győzelmek sorozatához vezeti fel­szabadult népünket — fejezte be beszédét Komócsin Mihály elvtárs. Az ünnepi beszéd után a sze­gedi Nemzeti Színház művészei, zenekara, a Pedagógiai Főiskola énekkara változatos műsort mula­tott be. Kiállítás nyilt Szegeden az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának 10. évfordulója alkalmából Vasárnap a Szegedi Egyetemi Könyvtárban az Ideiglenes Nem­zetgyűlés megalakulásának 10. év­fordulója alkalmából kiállítás nyílt. Megnyitót Baróti Dezső egyetemi tanár, a Bölcsészettudományi Kar dékánia mondott.. A Városi Levél* tár. az Egyetemi és a Somogyi könyvtár által összeállított kiállítás bemutatja az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeleteit, a Független­ségi Népfront kiáltványát, az Ideig­lenes Nemzetgyűlés naplójának hi­teles kiadását.

Next

/
Thumbnails
Contents