Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-18 / 299. szám

OElMflGYHRORSZAG SZOMBAT, 1954 DECEMBER ra A bonni parlament a bizottságokhoz tette át a párizsi szerződések ratifikációs törvényjavaslatait Tiz éve Berlin (MTI) A bonni parlament ( csütörtökön a késő esti órákban be­fejezte az első olvasásban tárgyalt párizsi szerződések megvitatását. A csütörtöki ülés első szónoka Uaasler, az Áttelepültek Pártjának Képviselője hangsúlyozta, hogy né­ite szerint Németország egységét csak a nyugatnémet hadsereg meg­szervezése és megerősítése után le­het helyreállítani. A képviselő ki­jelentette, hogy az újraegyesítés! -akció- nem szorítkozhat a mai szövetségi köztársaság és a Német Demo­kratikus Köztársaság egybeol­vasztására, hanem kl kell terjednie az Odera— Neisse vonaltól keletre eső egykori német területekre is. Merkatz, a fasiszta Német Pórt szóvivője, a következő felszólaló egyebek között azt fejtegette, hogy Nyugat-Németországnak -feny ege­reit helyzete- miatt kétszerakkora haderőre van szüksége, mint a brüsszeli egyezményben részvevő többi államnak együttvéve. Mer­katz a közhangulattal számotvetve bejelentette, hogy pártja a Saar­egyezménnyel kapcsolatban fenn­tartással él mindaddig, amíg az egyezmény -értelmezése- körül tá­madt ellentéteket nem sikerül a nyugatnémet követeléseknek meg­felelően áthidalni. A ratifikációs vita tetőpontja, helyesebben mélypontja Hasso von Manteuffel, az egykori náci páncé­los tábornok beszéde volt. Man­teuffel, a Szabad Demokrata Párt képviselője és katonai szakértője a -temet militarizmus újjáélesztésé­nek problémáival, mondhatnók •zakmal kérdéselvei foglalkozott. Kijelentette, hogy a bonni kormány újrafelfegy­vereésl tervének megvalósítá­sát nem szabad a nyugatnémet ifjúság katonáskodás! készsé­gétől függővé tenni. Nem fogjuk kérdezni a húszéve­sektől, hogy hajlandók-e fegyvert fogni, vagy sem — mondta Man­teuffel, majd követelte, hogy a nyugatnémet hadsereget szereljék fel a legkorszerűbb és leghatáso­sabb fegyverekkel, köztük atom-, biológiai- és vegyi-hadieszközökkel is. A volt náci tábornok ezzel ösz­szefüggésben felszólította az Aden­auer-kormónyt, hogy rendelje haza azokat a külföldön működő német szaktudósokat, akik az ABC-fegy­verek (atom-, biológiai- és vegyi­fegyverek) tökéletesítésén dolgoz­nak. Manteuffel ezután a francia köz­vélemény éberségének elaltatósára kijelentette, hogy «a nyugatnémet haderő fegy­verzetét a szovjet hadsereg fegyvereinek figyelembe véte­lével kell megtervezni, mert hadseregünk sohasem fog ösz­szetű/hi nyugati szomszédaink­kal, hanem kizárólag a Szov­jetunió és szövetségesei ellen harcol majd-. Manteuffel, Hitler megvert tá­bornoka, akinek páncélos egysé­geit a szovjet csapatok pozdorjává zúzták, beszéde végén további re­vansvágyó szólamokat hangozta­tott. A nácitábornok beszéde köz­ben többször viharos szóváltás^ ra került sor a szociáldemo­krata és a kormánypárti kép­viselők között. Ezután Fritz Erler szociáldemo­krata képviselő lépett a szónoki emelvényre és hangsúlyozta, hogy az elhangzott militarista uszító beszédek mindennél világosab­ban megmutatták, mennyire alaptalanok a bonni kormány­nak azok a kijelentései, ame­lyek szerint a nyugatnémet hadsereg egyetlen célja a vé­dekezés, a szövetségi köztársa­ság biztonságának szavatolása lesz. Erler a Szociáldemokrata Párt ne­vében azt a meggyőződését fejezte ki, hogy Németország biztonságát és jövőjét csak a béke megőrzése és a német egység helyreállítása biztosíthatja. A következő felszólaló, Jaeger, a Kereszténydemokrata Unió kép­viselője, Manteuffel uszító kijelen­téseihez kapcsolódva kiemelte, hogy az új német hadsereg, ha kerülő­úton is, eléri azt, amit a régi né­met haderőnek (értsd a hitleri rab­lóbandának) nem sikerült elérnie. Egyébként jellemző, hogy Jaeger beszéde során idézetet olvasott fel Hitler Mein Kampf­jából. Az esti ülés további részében he­ves szócsaták zajlottak le a Ke­resztény Demokrata Párt és a Né­met Szociáldemokrata Párt képvi­selői között. A vitába Adenauer és Ollenhauer több ízben beavatko­zott. A parlament 236 szavazattal 153 ellenében elutasította a szociáldemokrata képviselői csoportnak azt az indítványát, hogy a szövetségi gyűlés ne folytassa a párizsi szerződések ratifikálását célzó tárgyalásokat addig, amíg a négy hatalom külügyminiszte­rei nem fejezik be tanácskozá­saikat a német kérdés békés rendezéséről. Három képviselő tartózkodott '» szavazástól. A bonni parlament ezután sza­vazás nélkül az illetékes bizottsá­gokhoz utalta a párizsi szerződések ratifikálásáról szóló törvényjavas­latokat és a Német Szociáldemo­krata Párt két további indítvá­nyát. Ollenhauer, a Szociáldemokrata Párt elnöke a szavazás után kije­lentette, hogy pártja csütörtökön elutasított indítványát megismétli majd a törvényjavaslatok második és harmadik olvasásakor, ha ezek­re egyáltalában sor kerül és a párizsi szerződések addig nem jutnak a megbukott ->európai vé­delmi közösség* sorsára. A bonni parlament ratifikációs vitája világosan megmutatta, hogy a német imperialisták agresszjós terveket szőnek. A Neues Deutschland, Németor­szág Szocialista Egységpártjának központi lapja megállapítja: A szövetségi gyűlésben lezajlott kétnapos vita arról tanúskodik, hogy az új háború fenyegető veszé­lyét a koalíciós pártok mandá­tumainak számszerű többsége miatt csupán parlamenti küz­delemmel nem lehet elhárítani. A béke német híveinek, elsősorban a német munkásoknak, együttesen vívott parlamenten kívüli harccal kell a párizsi szerződések ratifiká­lását és végrehajtását megakadá­lyoznak. te«B»fi, 10441. tfscemMr tO. fi add Ettra* nxfcnv fim 30 WM GYAROH M t\ tf y a r Semzal! rUtí»cl!cn»Ct»S r r <> rx * Lap|a 8 Bah,®* v«- dr. SnM fmm>• .V»«M*M V* wmmmmmmmmm fil6K*6? Szeged népe megválasztotta az Ideiglenes Nemzetgyiüé: szegedi kiküldötteit A népgyűlés lelkesen fennpelts és (tngsd követének választotta f Rákom Mátyást t/j magyar nemzett hadtereget hPvelet Steged a németek «K«* A közei! napokban összeül me Idaiglones Nemzetgyűlés IA lA-ai-tli AVmA-il riíxlHí(t i ffiptralfiot fafifi I :iw«t<et»>ft my-i oítx turul, hgy 3 6rfi>«r 'ifpuvü »t <»«. o Mrtrírujt Muri >rr­>• raMfc hfilfa­... ItiwfiW HUlítklt, Mr **r»n « /drternrt A'rmtrf­f(tt, MS*í»#slt?r<4W5.1>»ií fiíítifi»f< cUlf reltil -U fa tetfaí issalowKia «* Wli-ttó* Krmitt Uúe-nnmvf ­altiM íoapro Csou En-laj hajlandó fogadni Hammarskjöldöt Pekingben Peking (Uj Kína). Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára december 10-én táviratot intézett Csou En-laj mi­niszterelnökhöz. Csou En-laj, a Kínai Népköztár­saság államtanácsának elnöke és külügyminisztere pénteken távirat­ban válaszolt Dag Hammarskjöld­nek, az ENSZ főtitkárának s kö­zölte vele, hogy hajlandó fogadni Pekingben több kérdés megvitatása céljából. A távirat szövege a következő: „Megkaptam az ön 1954 decem­ber 10-i táviratát, amelyben azt az óhaját jelzi, hogy ellátogat Kí­nába. Az amerikai kémeknek az ön táviratában említett ügyével kapcsolatban álláspontomat már kifejtettem az önhöz intézett ko­rábbi táviratomban. A béke és a nemzetközi feszült­ség enyhítése érdekében kész va­gyok fogadni önt fővárosunkban, Pekingben, hogy megvitassam ön­nel a szóbanforgó kérdéseket. Örömmel fogadjuk önt Kínában. Kérem, határozza meg látogatásá­nak Időpontját és értesítsen ben­nünket döntéséről.'* A FÖLDMÜVESSZÖVETKEZE­TEK az Állami Könyvterjesztő Vállalattól egymillió forint értékű könyvet — köztük sok új szépiro­dalmi művet — rendeltek, hogy a téli könyvvásáron minél nagyobb mértékben kielégíthessék a falusi olvasók kulturális igényeit. TKiíaifaíd* faiifafabt.iUi' xtrffl*. tj-öiÁficfc»«fc xaorrtftlt «j»A ftftlyct * trmjttfi gAnla, tdtp&fi MIM­MO owfott m*B • rtattgf idp. *t frkílyxtrt 31 Kjlí l.Un.ijiyí tspte « A Iwrobea fi ttrtSmliftí -fú.*­livefi rfafartlíwfc fiífittiMott. Miikor l*»w>uil fi itítfulKí « Kw»«« MJOMJJ, tfia a- ' " " &M&**: i i iflvil moraj. fcwrftrt klfaa. *s loísJBtfi far-J «»!»& > Történelmi eseménynek voltak tanúi 10 évvel ezelőtt a szegediek. Összejöttek, hogy megválasszák az Ideiglenes Nemzetgyűlés szegedi küldötteit. A Szabadság filmszín­házban, — az akkori Belvárosi mo­ziban — ifjak és öregek, tettrevá­gyó emberek hallattik szavukat és választották meg a város küldötteit, köztük Rákosi Mátyás, Gerö Ernő, Révai József, Komócsin Mihály, Gyolai István, Farkas István, Agó­csi János elvtársakat. Számtalan beszéd, felszólalás hangzott el ezen a népgyűlésen. Csak egyet idézünk; — Révai József elvtárs beszédének egyik részét. Lesz újra gazdája az ország­nak. Az utóbbi napokban, mint Önök tudják, gazdátlan volt az or­szág, néma gyerek volt. A nemzet­gyűlés megalakulásával az új, ideiglenes kormány felállításával újra lesz, aki szólni tud a világ­hoz." És lett gazdája az országnak. Szólni tudtunk a világhoz. Megkö­Etmak a oíklíaJk rmifit |.»<ilfd>e Síij I ríriw kíafc Aafclp j'JK'X, 4t, (kiiapft /1 WS», «»n>4« AsaíMl, fiai HiÉrtSiÉltr Fnifau 1. /t» tl.i muttik.iuii tant tOífata. » Wbfci »4M«IMUBI « l>«kll«kOB>k « NMIiMI BIlOO 5tMk,»Wt7kft««ttUk ­tiWnkiwJ>3 láttok fi luajiik mu. olíM lípt. kAtilkfalk, fitt vitfaMk htotMfaa A» cpfal WiMiiiasli wtjyM Ml*­ÍSvr+tfVfvfSTSSl' keldSíír 4 kSlfa)M4« Htotttf. fiuk BaÓSSÍNi Blttttttea! iitt­in* MkiÜaUtt iMMKtmk, f.i töttük a fegyverszünetet a szövet­séges hatalmakkal. „Független Magyarországot aka­runk, amit Rákóczi és Kossuth akartak — mondotta ezen a nép­gyűlésen Révei József elvtárs, majd így folytatta: — Nem akarjuk azt, hogy a magyar szabadságot mások vívják ki helyettünk. Azt akarjuk, hogy a magyar nép maga is részt­vegyen Magyarország felszabadítá­sában. Demokrata Magyarországot akarunk. Szabadságot, politikai jo­gokat akarunk, a dolgozó embe­reknek biztos megélhetést és azt, hogy hallgassák meg szavukat. Nemzeti egységet akarunk, a ro­mokban heverő országot felépíteni. Földreformot akarunk; a magyar parasztság évszázados álmainak megvalósítását, hogy felemelhessük a magyar népnek legkisemmizet­tebb rétegét." Es amit az ideiglenes nemzetgyű­lés küldöttei akartak, azt az egész ország akarta. Bizonyítja ezt az el­múlt tíz év minden napja, minden cselekedete. Miről iunáeshozoii Eden, Dulles és Mendes-France csütörtökön? Párizs (MTI) Eden angol külügy­miniszter Párizsba érkezett, hogy résztvegyen az Atlanti Tanács pénteken kezdődő kétnapos ülés­szakán. A párizsi esti lapok úgy tudják, hogy az angol külügymi­niszter közvetlenül megérkezése után az angol nagykövetség épüle­tében külön megbeszéléseket foly­tatott Dulles amerikai külügymi­niszterrel és Lester Pearson kana­dai külügyminiszterrel, majd a francia külügyminisztérium palotá­jába ment, ahol megkezdődött a „hármak különtanácskozása". En­nek célja részben az Atlanti Ta­nács tárgysorozatának áttekintése, részben pedig — és ez a pont fog­lalkoztatta őket hír szerint a leg­hosszabb ideig — hogy közös haditervben állapodjanak meg a békeellenes párizsi egyezmények francia ratifiká­lásának „biztosítására", vala­mint Nyugat-Németország remi­LAMARCK halálának 125. éves fordulójára magyar vászna, festő amely A legnagyobb megrendítő Miltont, a vak angol költőt ábrázol­ja, Jean Baptiste Lamarck, a tra­gikus életű nagy francia természet­búvár sorsát idézi emlékezetünkbe. A mindenkitől elhagyatott, öregsé­gére megvakult aggastyánt leánya, Róza ápolja. Atyja reszkető kezei­ben csiga- és korallpéldányokat tartva, igyekszik kitapogatni azok­nak alaktani sajátságait, miközben tollba mondja leányának készülő, a „gerinctelen állatok természet­rajza" c. könyvének szövegét. értelemben vett „nemességet" a tudomány területén vívta ki ma­gának élete gazdag munkásságával. A tudomány mártírja volt, ha nem is vetették máglyára tanaiért, mint tették volna talán egy évszázaddal korábban. Ettől megóvta őt a fran­cia forradalom akkortájt haladó szellemisége, amelyhez rajongó lel­kesedéssel csatlakozott. „... Fo­gadd, ó nagylelkű és minden ellen­séged felett győzedelmeskedő Nép ... amelyik vissza tudtad hódítani a természettől fogva neked járó szent jogokat; fogadd, mondom Hosszú, rögös, tövisekkel telt út. nem hízelgő hódolatként, mellyel a van már mögötte. Lerakta pilléreit' régi rendszer csúszómászó rabjai, a a haladó, modern, materialista fej­lődéstan elméletének. Megvívta harcait, mégis elismerés helyett gúny és megnomértós jutott osz­tályrészéül. „Meglátod atyám, az utókor cso­dálni fog s megbőszül majd Té­ged!..." — Csupán ezek a szavak vigasztalják. S valóban egy fiatal kutató néhány év múlva már elin­dul a „Beagle" vitorláson világ­történelmi jelentőségű útjára ... Lamarck 1744 augusztus 1-én szü­letett. őseitől egy hosszú, nemesi előnevet örökölt, vagyon nélkül királyok, miniszterek és az őket tá­mogató előkelőségek elé járul­tak..." — írja 1794-ben egyik könyve ajánlásában. (JÍ ajlongani nem tudott s ez lett a veszte. Maró gúnnyal os­torozták, támadták elmélete gyenge pontjaiért. Tanítását, a lamarckiz­must így foglalhatjuk dióhéib"-! össze: hosszú idő alatt, mióta föl­dünk létezik, felszínén folytonosan változó élőlényeket hordoz, ame­lyeknek jellegzetességei az egyes nemzedékeken keresztül fokozato­san eltávolodnak őseiktől. Lamarck Élete az anyagiakat tekintve mind-; beszél először szerzett tulajdonsá­véeig. nyomorúságos volt. Az igazi goknak az utódokra történő atorok­léséről. Kortársai nem vették fi­gyelembe sok alapvető igazságát. Elméletét amúgyis megrostálta az idő, de ami abban maradandó, ki­állta a kritikát, elegendő volt ah­hoz, hogy a késő utókor a biológia történetének egyik legkimagaslóbb szellemeként ünnepelje. \ TTIT egy kis kiállítással ál­doz most emlékének, halála 125. évfordulója alkalmából. Az Egyetemi Könyvtárban rendezett kiállításon többek közt eredetiben látható Lamarck néhány egykorú munkája, francia nyelven, melyeket a Szegedi Egyetemi Növénytani In­tézet professzora, dr. Greguss Pál engedett át a rendezés céljaira. (A növénytani intézet amúgyis gazdag könyvanyagában különös értéket jelent a „Francia Flóra" c. 3 köte­tes munka, amely a pecsétek tanú­sága szerint a nagyhírű francia zoológus. Geoffroy Saint Hilaire, Lamarc barátja és tanítványa pél­dánya volt.) A kiállítás arra is figyelmeztet: mennyivel tartozik még a magyar tudományos irodalom Lamarck munkássága széleskörű ismertetésé­neik. Csongor Győző, a TTIT biológiai csoportjának alelnöke litarizálása kérdésének mielőb­bi megkezdésére. Jelentések szerint az eszmecse­rék középpontjában három kérdés állott: a háborús egyezmények ratifi­kálása és azok életbeléptetése, az Atlanti Szervezet új „atom­stratégiája", végül a manilai háborús szerződéssel kapcsola­tos kérdések. Diplomáciai tudósítók értesülése szerint a hármas tanácskozás során „teljes megegyezés" jött létre ar­ravonatkozólag, hogy a három nyugati nagyhatalom továbbra is elutasítja a Szovjetunióval való tár­gyalások gondolatát, nemcsak a pá­rizsi egyezményeiknek az összes ér. dekelt országok által történő rati­fikálásáig, hanem túl is mindaddig, amíg nem kezdték meg Nyugat­Németország remilitarizálásának megvalósítását. A hármak tanácskozásán a fran­cia ratifikálás kérdésével összefüg­gően szóbakerült a Saar-kérdés is. Francia laptudósítók jelentései sze­rint Dulles amerikai és Eden an­gol külügyminiszter határozottan és eltökélten védte azt az álláspont­ját, amely szerint *nem engedhető meg, hogy a Saar-egyezmény értelmezése körüli bárminő további huza­vona akadályokat gördítsen a francia ratifikálás útjába*. Egy francia szóvivő kijelentette: Semminő változás nem követ­kezett be a francia kormány felfogásában, miszerint a Saar­egyezmény jelenlegi formájá­ban nem teszi szükségessé a különleges értelmezést*. Hozzáfűzte azt is, hogy ez idő sze­rint nincs szo újabb találkozásról Mendes-France miniszterelnök és Adenauer kancellár között. Tény azonban az is, hogy a bonni kancellár most vasárnap mégis csak Párizsba érkezik, hivatalos je­lentés szerint azért, hogy jelen le­gyen az Európa Tanács miniszteri bizottságának összejövetelén. A hármak tanácskozásának egy másik fontos pontja az atlanti szer­vezet úgynevezett -atom-stratégi­ájának* megbeszélése volt. Az új­nak mondott *atom-stratégia« ke­retében arról van szó, kit illessen meg háború esetén a végső döntés joga az atomfegyver bevetéséről • Alfréd Gruenther amerikai tábor­nok, atlanti főparancsnok dönt­sön-e végső fokon, vagypedig a ha­lálos döntésért viselendő felelőssé­get az érdekelt kormányokra rítsák-e. a M n:srerTantcs határozata az 1951 év'ien a karácsonyi ás az újéve? imjelüzj nipik munkaidejéről és a bérfizetésekről minisztertanács határozatot 1 következő négy héten belül hozott az 1954. évben a karácsonyt és az újévet megelőző napok mun­kaidejéről, valamint a bérfizetések­ről. A határozat szerint az egyes mi­niszterek az illetékes szakszerve­zetek elnökségével egyetértésben engedélyezhetik, hogy a karácsonyt és az újévet megelőző napon az egy műszakban dolgozó vállalatok­nál, hivataloknál, intézeteknél a szombati munkarend szerint dol­gozzanak, a két és három műszak­ban dolgozó vállalatoknál az első két műszak munkaidejét hat órára csökkentsék, illetve a harmadik műszakot elhagyják. Annak érdekében, hogy a ter­melésben ne legyen fennakadás, s a dolgozók keresete a munkaiáő­kiesés következtében ne csökken­jen, a vállalatok igazgatói —a dol­gozók kívánságára — elrendelhe­tik, hogy az elmaradt munkaidőt akár a megelőző napokon, akár a (har­madik műszak esetében vasárnapon is) munkában kell tölteni. Ez a munkaidő nem tekinthető túlmun­kának, illetve heti pihenőnapon végzett munkának. Ezek a rendelkezések nem vo­natkoznak a folyamatos termelést folytató üzemekre. A bérfizetési napok a következő­képpen módosulnak: a december 21-én és 24-én ese­dékes munkabéreket december 81-én, a december 22-én, 25-én és 26-án esedékes munkabéreket de­cember 22-én, a december 23-án és 27-én ese­dékes munkabáreket december 23-án, a december 29-én és 30-án esedé­kes munkabéreket december 29-én, a január l-én és 2-án esedékes munkabéreket december 30-án kell kifizetni, #

Next

/
Thumbnails
Contents