Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-18 / 299. szám

SZOMBAT, 1954 DECEMBER IS. A Szovjetunió Kommunista Pátija Kőzponii Bizottságának üdvözlete a szovjet írók II. Országoj Kongresszusának 3 OELMüGYBRORSZaC Moszkva (TASZSZ). A Szovjet­unió Kommunista Pártja központi bizottsága a szovjet írók II. kong­resszusának és azon keresztül a hatalmas szovjet irodalom vala­mennyi képviselőjének üdvözletét küldte. A Szovjetunió Kommunista Pártja üdvözletében méltatja az I. írókongresszus óta elért jelentős sikereket és azt a rohamos fejlő­dést, amelynek eredményeként lét­rejött a Szovjetunióban a kiemel­kedő jelentőségű soknemzetiségű szépirodalom. Az üdvözlet nagyra értékeli a szovjet irodalom eszmei harcát, amelyet az „irodalom füg­getlenségét" továbbá a „Művészet a művészetért" hazug és képmutató burzsoá jelszóval szemben vívott és amellyel szemben a dolgozók ér­dekeinek a nép érdekeinek szolgá­latát tűzte ki céljául. Az üdvözlet ezután méltatja a II. írókongresszus jelentőségét, amely hivatott kijelölni a szovjet irodalom újabb magaslatok felé tartó további haladásának útját. „A szovjet nép előtt nagyszerű feladatok állanak" — áll az üdvöz­letben. — „A szépirodalom, mint a művészet minden egyéb fajtája is lelkesíteni hivatott a szovjet embe­reket alkotó munkára, útjukon je­lentkező nehézségek és fogyatékos­ságok leküzdésére, a kommunizmus felépítésének nagy munkájára." Az SZKP központi bizottságának üdvözlete ezután felhívja az írókat, tanulmányozzák behatóan a való­ságot, a marxizmus—leninianus al­kotó szellemű elsajátítása alapján, amely lehetővé teszi, hogy egész bonyolultságában és teljességében meglássák az élet valódi igazságát, úgy, amint az a jelenlegi nemzet­közi körülmények között egyfelől az imperialista tábor, másfelől a szocializmus és a demokrácia tár bora között kibontakozó harc felté­telei között kialakul, értsék meg azokat a fejlődési folyamatokat, amelyek az országban végbemen­nek és amelyeket a kommunista párt irányít, értsék meg a szocia­lista társadalom fejlődésének tör­vényszerűségeit és távlatait, vilá­gítsanak rá az életben jelentkező ellentmondásokra és konfliktusok­ra. Az irodalom fontos és megtiszte­lő feladata olyan szellemben ne­velni az ifjúságot, a fiatal munká­sokat, kolhozparasztokat, értelmi­ségieket, a 6zovjet hadsereg harco­sait, hogy szeressék a munkát, le­gyenek életvidámak és rettenthe­tetlenek. Bízzanak ügyünk győzel­mében, odaadóan szolgálják a szo­cialista hazát és legyenek kész min­dig megsemmisítően visszavágni az imperialista agresszoroknak, ha azok megkísérlik megzavarni né­peink békés munkáját. Az SZKP központi bizottságának üdvözlete a továbbiakban megem­líti azokat a hiányosságokat, ame­lyeknek kijavítása az elkövetkezen­dő idők feladata: „irodalmunk sok tekintetben még elmarad a rohamo­san fejlődő élet, a politikailag és műveltségben nagyot fejlődött ol­vasók igényei mögött. Az utóbbi időben kevés olyan jellegzetes és művészi szempontból kifejező ala­kot teremtettek, amelyek lelkesítő példa gyanánt szolgálhatnának az olvasók milliói számára". „Az iro­dalomban nem tükröződik kellő módon a kapitalizmusnak, az em­berek tudatában megbúvó csökevé­nyei elleni harc. Másfelől az élettől elszakadt egyes írók erőltetett konfliktusokat keresve kontármun­kákat írtak, eltorzítva, sőt olykor rágalmazóan mutatták be a szov­jet társadalmat, indokolatlanul becsmérelték a szovjet embereket." A párt felhívja az írókat, bátor, alkotó gondolatokra. Az irodalom valamennyi fajtájának és műfajá­nak gazdagítására és továbbfejlesz­tésére, a művészi tökéletesség szín­vonalának emelésére, hogy mara­déktalanul kielégíthessék a szovjet olvasók egyre növekvő szellemi igényeit. A Szovjet írók Szövetsé­gének továbbra is a szovjetiroda­lom eszmei irányítására, az írók ideológiai nevelésére és művészi tökéletességük fokozására kell a legfőbb figyelmét összpontosítania. Erélyesen kell harcolnia a szocia­lista realizmus elveitől való elhaj­lások és minden olyan kísérlet el­len, hogy irodalmunkat elválasz­szák a szovjet nép életétől, a kom­munista párt és a szovjet állam po­litikájának időszerű kérdéseitől, harcolnia kell a nacionalizmusnak a kozmopolitizmusnak és a burzsoá ideológia más megnyilvánulásának visszatérő tünetei, valamint az olyan próbálkozások ellen, hogy irodalmunkat a nyárspolgáriság, az eszmeietlenség és a dekadencia mo­csarába taszítsák. A szovjet iroda lom, mint a világ élenjáró irodal­ma, a dolgozók ügyét hivatott szol­gálni, a szovjet irodalomnak a vi­lág művészeti alkotásainak csúcsán kell állnia. Az SZKP központi bizottsága eredményes munkát kíván a szov­jet írók II. kongresszusának és ki­fejezésre juttatja azt a szilárd meg­győződését, hogy íróink minden erejükkel odaadóan fogják szolgál­ni a szovjet népet, olyan műveket alkotnak, amelyek méltóak a kom­munizmus építésének nagy korszak­kához — fejeződik be az SZKP köz­ponti bizottságának üdvözlete. ff ' I " 1 f I Verekedők Csendhabontok « A Búza-vendéglőben és kinn az utcán, a Török-utcai vendéglő kör­nyékén, a Hungária és más szóra­kozó helyek körül, bizony több­ször előfordultak utcai verekedé­sek, botrányok. Ezeket részeg, ma­gukról megfeledkezett emberek okozták. Felverték az utca csend­jét, kötekedtek a nőkkel, férfiak­kal, — kikezdtek katonákkal, sőt a rend helyreállítására odaérkező rendőrt -magának mi köze hozzá?* — szóval el akarták tuszkolni. Ezeknek a botrányt okozóknak száma eléggé elszaporodott Szege­den, és ez nyugtalanítja a város lakosságát. Többször szóvá tették már Sze­ged dolgozói, hogy egy-egy ilyen verekedés alkalmával rendőrt nem találnak a közelben. Az elmúlt másfél hónapban azonban jelentős változás történt. A rendőrség a Néphadsereg tagjaival együtt el­lenőrzi azokat a helyeket, ahol ilyen botrányos verekedések szok­tak történni. Már őrizetbe is vet­tek és megbüntettek több notórius verekedőt, részegeskedőt. Kiss Lajos fuvarost, Fodor Dezső gyári munkást, Kán­tor József volt péksegédet. Miért mernek egyesek ilyen bát­ran kötekedni, verekedni, sőt a rendőrrel is szembeszállni. A fel­szabadulás előtt úton-útfélen gumi­botos rendőrrel találkoztunk. Ma nincs gumibot, a mi rendőrségünk nem a dolgozók megfélemlítését szolgálja. A mai rendőr így szól a büntetést érdemlő emberhez is: -Elvtárs*. Szép szóval akarja meg­győzni arról, hogy ne kövesse el a hibát, mert megbüntetik. A részeg, magukból kikelt emberek azonban csak azt tudják, hogy a rendőrnek nincs gumibot a kezében. A rend­őrnek kerülnie kell a fegyver hasz­nálatát és a rendőr is a dolgozók védelmét szolgálja. Ezért hangoz­tatják a részegek, akik sokszor bű­nös úton jutnak ahhoz a pénzhez, amit elisznak, hogy ők dolgozók, nekik joguk van azt csinálni, amit akarnak. Ebből a .tévhitből, a tudatlan­ságból és jóadag rosszakaratból adódik, hogy úton-útfélen talál­kozunk az említett jelenséggel. Mi a teendő, hogy ez a helyzet megváltozzék? Több tennivaló van. Elsősorban a rendőrség folytassa tovább azokat az intézkedéseket, amelyeket az utóbbi időben tett. A vendéglők­ben ne adjanak — mint ahogy azt rendelkezés is előírja — részeg em­bernek italt. Ha valaki kötekedik, a rendőrség legyen a vendéglátó dolgozóinak segítségére. A Városi Tanács alakuló ülésen is elhangzott egy igen jó javas­lat; az SZTK ne fizesse ki a ré­szeg emberek gyomormosásának kórházi költségeit. Fiaesee a kötekedő ittas ember, akinek saját hibájából kellett a gyomormosást végrehajtani. A mentő, a kórházi költség és a rend­őrségi büntetés a kötekedésért, a verekedésért, körülbelül 2—300 fo­rintot tesz ki. Igy majd meggon­dolja magát máskor a botrányt okozó. Es végül, de nem utolsó­sorban, az ilyen kötekedőiket, ve­rekedőket a munkahelyeiken is bí­rálják meg, amikor józanok. Igye­kezzenek felvilágosító, meggyőző szóval elősegíteni megváltozásukat. Persze varinak magukról megfe­ledkezett emberek is, akik később megbánják részegségük tetteit. Nemrég történt, hogy a Roosewelt­téri -"Halászcsárdában" egy vezető beosztásban lévő vasutas követe­lődzött, hangoskodott ittas állapot­ban. Reggelig benn tartották a rendőrségen, s amikor kijózano­dott, rádöbbent cselekedetére. Meg­ígérte, soha nem követ el ilyesmit. Jampecek Az ilyen embereket helytelen vol­na megbüntetni. Éppen az ilyen esetekben van szükség arra, hogy az illető érezze a róla való gondos­kodást, a véle való törődést. Érez­ze, hogy elítélik részegségét, de se­gítenek neki, hogy ne tegyen más­kor ilyet. Sok felnőtt ember megérti, ha vala­ki „felönt a garatra", akkor meggon­dolatlan cselekedetet tesz. Azonban van Szegeden néhány fiatal, su­hanc és jampec, akiknek bizony sokszor nem ér a jó szó. Részegeskednek, kisebb lopásokat, betöréseket követnek el. Városszer­te ismert dolog, hogy pár hónap­pal ezelőtt betörtek a Sztálin-kör­úti OFOTÉRT üzletbe. Egy 15 éves fiatal gyerek 15 ezer forint értékű árut lopott el. Megkapta már érte a méltó büntetését és az értékek is megkerültek. A Szegedi Édesség Bolt kirakatának "megdézsmálá­sát", az újszegedi partfürdő kabin­jainak fosztogatását, fiatalkorúak követték el. Ezeket javító-nevelő intézetbe küldik, beszélnek szüleik­kel, vagy megbüntetik őket. Mind­ez azonban még kevés. Ezeknek a fiataloknak a megváltoztatásában részt kell venni Szeged valameny­nyi dolgozójának; — szóval, vagy büntetéssel, az üzemben, az iskolá­ban. Szeged dolgozói azt szeretnék, ha ezek a kisebb, a lakosságnak kel­lemetlen inzultálások és botrányok megszűnnének. Rendőreinknek na­gyon sokat kell tanulniok, hogy fel tudják ismerni, kivel hogyan kell beszélni, milyen esetbe mit kell teniök. Az erély, a megértés, a ha­tározottság, az éles meglátás váljon a rendőr elvtársak erényévé, így küzdhetnek eredményesen a lakos­ság nyugalmáért és közbiztonságá­ért, Markovits Tibor A tudomány világából A szegedi tudósok kutatómunkája A SZEGEDI Tudományegyetem és a Pedagógiai Főiskola biológiai intézeteiben a tanárképzés mellett igen komoly és jelentős kutató­munka folyik. A kutatások ered­ményeit a Magyar Biológiai Egye­sület havonta tudományos előadó­üléseken ismerteti. A legutóbb Beretzk Péter saját megfigyelései alapján ismertette a fehértói dankasirály fészkelését és vonulását, majd színes felvételei vetítésével ezt be is mutatta. Ezután Szalai István, a Növény­élettani Intézet vezetője „A vegyi­anyagok koncentrációjának szere­pe az új burgonyagumók csírázása (23) " Tf — Hát ezt tetszett-e már olvasni? Hamar átfutotta, s fej­csóválva adta vissza. — Gyalázat, kérem, mondhatom szégyen­gyalázat. Hja, most ilyen a világ. Az ember jól teszi, ha még a kocsonyát is megfújja. No, aján­lom magam, jó nyaralást kívánok. — A direktor itt van? — Fogalmam sincs róla. Csak a kutyafejű botomért jöttem be, bent felejtettem a múltkor, tetszik tudni, mindenemet elhagyogatom. Az ám, vettem észre, mert amit a direktor asztalán először megláttam, az a kolléga fekete szalmakalapja volt. A direktor lenyaklott fejjel ült a divány sarkában és sötéten nézte a cipője or­rát. Marius lehetett ilyen Karthago romjain. Bizo­nyosan az is ilyen dühösen ugrott volna fel, ha Sulla megjelent volna előtte. Csakhogy Marius nyugalmazott generális volt, a direktor pedig ked­ves, lágy, naspolya-ember. — Ön az? (Magunk közt eddig mindig tege­zett.) Hallatlan bátorság kellett hozzá, hogy még ide mert jönni! Hogy mert ön a bizalmammal visszaélni? — De bocsánatot kérek — feleltem támo­lyogva. — Hát olvasta direktor úr az értekezése­met? — Nem; nem is akarom olvasni. Elég volt az újságot elolvasnom. Éppen az előbb járt itt vele az egyik kolléga. Tudja, hogy tönkre tett engem, tudja, hogy fegyelmit indíthatnak ellenem? Láttam, hogy nekem itt már semmi keresni­valóm nincs. Otthagytam Mariust cipője orra és a fekete szalmakalap társaságában, de őszintén szólva egy cseppet sem sajnáltam. Nagyon fájt, hegy nem olvasta a dolgozatomat. Szügyembe vágott fejjel kódorogtam az utcá­kon. Nem mehetek haza Diához elégtétel nélkül. Dehát hol kapom ezt meg? Utamba esett az a könyvkereskedés, ahol a gyerekekkel a rajzeszkö­zöket szoktam vétetni, s ahol engem mindig igen szívesen fogadtak, tekintettel arra, hogy nekem nem volt rajzeszközökkel felszerelendő fiam. Kér­tem egy cím- és lakjegyzéket, s míg a személy­zet össze-összesúgott a hátam mögött, kikerestem a Morognám barátom lakását. Én ma "megverek va­UaHhibát föltámasztása TKÁml >ie$éntfe lakit, vagy engem vala­ki", de az igazamat nem hagyom. Csak attól féltem, hogy nem fogad, ha a névje­gyemet meglátja — de­hát ezen a napon nekem mindenkiben csalódnom kellett. Kitárt karral jött elébem, s mindjárt betömte a számat egy trabuco especial-lal. (Persze monogramos tárcából.) — Nahát, ez igazán kedves tőled, hogy végre felkerestél pajtás. Csak nem amiatt a bolond in­terpelláció miatt jöttél? Ugyan, hagyd fenébe, szóra se érdemes, ingyen reklámot csináltam ne­ked, he-he-he! Őszintén szólva, én nem is olvas­tam azt az ... izét... milyen ' csata is? No, mind­egy, én készen kaptam az egész interpellációt és szó sincs róla, nekem nagyon jól jött, nézd, már üdvözlő sorokat is kaptam a kerületből. Bungyósi kalapos... nagyszerű, mi?... Hiszen emlékszel rá, tudod, az a nagy marha ember! Szép lánya van, barátom! Hú, de kutya szép lány és nagy vérű! No, aki azt elveszi... De mit is akarok mondani? Ja, igen, eszem ágában se volt neked kellemetlen­séget szerezni, de tuded, barátom, ez a politika. Ugye, hiszen együtt tanultuk. Julius Caesar poli­tikából a saját fiát is leszúrta? Mi? Dehát minden csuda három napig tart, öregem, aztán a varjú se károg rólad többet. Hát egy kicsit megijedtél, mi? Ha akarod, szólok a miniszternek, hogy ne sza­márkodjanak, de légy nyugodt, kánikula van most, a kutya se törődik ezekkel a dolgokkal... Szoktál-e a Dunára járni? Te, öreg, gyere föl egy­szer a parlamentbe, onnan lelátni a fürdőbe, a kel­lős közepébe... vagy te most is olyan szégyenlős vagy még? Nana, kópé: szentéletű vasfazék, csak a füle kormos! Te, ma püspökkel vacsorázom együtt, azzal a hónod alá nyúlathatok, ha kell! És én is boldog leszek, ha rendelkezésedre állhatok, akármelyik vállalatomnál abban a percben elhe­lyezlek, amikor kívánod. Kiviteli üzlet, sajtgyár, sertéshisBlaló, temetkezési válialat, ciroktenyésztő, hősök albuma, van itt minden, amit akarsz. Be­csület szavamra! Parancsolj még egy szivart az útra, ha ízlik ez a vacak. Sajnálom, hogy most nem tudok jobbal szolgálni, de az este elszívták a vendégeim a havannáimat, fene beléjük. No, Pá! (Folytatjuk) szempontjából" c. előadásában rá­mutatott arra, hogy a nyári ülte­téshez felhasználandó új gumók csí­rázási százaléka és erélye nagyban függ az alkalmazott vegyszer kon­centrációjától és a kezelés időtar­tamától. Felhívta a figyelmet arra, ha kevés veszteséggel és jó ered­ménnyel akarunk dolgozni, külön­külön meg kell vizsgálni az egyes fajtákat. Sok kísérleti adat és meg­figyelés alapján beszámolt arról, hogy a nálunk köztermesztésben szereplő fajták közül úgyszólván valamennyi burgonyafajta alkalmas egy évben kétszeri termesztésre. Fényképfelvételekkel, táblázatokkal és grafikonokkal szemléltette az e téren elért eredményeit. Megállapí­totta, hogy a hazai és a külföldi tapasztalatok alapján minőségi ve­tőgwmó előállításának egyetlen le­hetséges útja: a nyáron felszedett új gumók vegyi kezeléssel való csírázásra serkentése. Kutatásának jelentősége az, hogy ezzel a mód­szerrel megtakarítjuk egyrészt azt az óriási veszteséget, amely a gumóknak ősztől a következő nyárig való tárolása során felme­rül (kb. 30—50 százalék), másrészt a tárolásnak a költségeit. Ezek —, ha figyelembe vesszük az Alföld déli részének vetőgumó szükségle­tét, ami kb. 25—30.000 kat. hold, — többszáz millió forint megtaka­rítást eredményeznek. Kiss István főiskolai tanár: „A sejtorganizáció átalakulása a növé­nyi mikrószervezetek körében" cí­mű előadásában ismertette leg­újabb kutatásainak eredményeit. A faliképpel és vetítéssel kísért, gaz­dagon szemléltetett előadásából megtudtuk, hogy a szegedi Peda­gógiai Főiskola Növénytani tanszé­kén új eredményeket felmutató és a biológiai tudományban alapvető jelentőségű kutatómunlca folyik. AZ UTÓBBI EVEK folyamán Kiss professzor megállapította, hogy a növényi mikroorganizmusok (egy­sejtű növények) elpusztulásával a sejt élőanyaga nem hal el, hanem nemsejtes plazmagolyócskák for­májában tovább él és szaporodik. Az egyesejtű zöld növényeknek ez a viselkedése a baktériumok szűr­hető, virusszerű formáinak keletke­zésével hasonlítható össze. E pará­nyi plazmarészecskéket hyperfrag­mentumoknak nevezte el. Huzamo­sabb időn keresztül történő te­nyésztés, több mint ezer mikrosz­kópi fényképfelvétel és elektron­mikroszkópos vizsgálatok alapján sikerült kimutatnia, hogy ezek az élő plazmarészecskék nemcsak táp­lálkoznak és szaporodnak, hanem tovább növekedve és fejlődve — bizonyos tenyésztési körülmények között — újra sejtekké fejlődhet­nek. A kutatások elvi jelentősége egy­részt az, hogy igazolja Lepesinsz­kajának azt a megállapítását, amely szerint élő, anyag sejten kívül, sej­tes szerveződés nélkül is létezik. — Másrészt a sejtekké való fejlődés folyamán nagyfokú változékonysá­got mutatott ki. E plazmarészecs­kék sejtekké való fejlődése folya­mán olyan mikroorganizmusok ala­kulnak ki, amelyeket a növény­rendszertan nemcsak más fajokba, hanem más rendekbe, vagy osztá­lyokba sorol. EZEK AZ EREDMÉNYEK azt igazolják, hogy a szegedi biológu­sok kutatómunkája az Alföld élő­világával foglalkozik; Fehértó sajá­tos biológiai viszonyait tárja fel, — továbbá a tudományos munkájuk eredményei gyakorlati szempont­ból nagymértékben segítik elő me­zőgazadságunk fejlődését. Végeze­tül az általános biológiai és elvi szempontból világviszonylatban is jelentős új elméleti tételekkel gaz­dagítják a biológia tudományát. JÓSA ZOLTÁN A Szegedi Férii és Női Divatszabó Vállalat dolgozói teljesítették 1954. évi termelési ter­vüket. Hónapról-hónapra túlteljesí­tették előirányzatukat és azon vol­tak, hogy jól hozzájáruljanak a la­kosság szükségleteinek kielégítésé­Most már terven felül dolgoznak és az év hátralévő részében is se­gítik a dolgozók ruházati cikkekkel való ellátását. Készülődnek a kö­vetkező év tennivalóinak végrehaj­tására is. Ha tartják a földművesszövetkezelek megyei küldöttgyűlését Csongrád megye földművesszö­vetkezetei ma délelőtt fél 9 órai kezdettel Hódmezővásárhelyen me­gyei küldöttgyűlést tartanak. A vá­rosi tanács közgyűlési termében megtartandó gyűlésen tárgyalják meg a földművesszövetkezetek clő't álló feladatokat, majd megválaszi­ják a megyei választrrrinj; és a fel­ügyelő bizottság tagjait,

Next

/
Thumbnails
Contents