Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-16 / 297. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954 DECEMBER 16. 3 DELMAGYARORSZAG Befejezte a negyedik negyedévi tervét a Szegedi Textiloagykereskedelmi Vállalat Nem véletlen, hogy a Szegedi Textilnagykereskedelmi Vállalat dolgozói a közelmúltban elnyerték a "Kiváló vállalat* címet. Jó mun­kájukat mutatja, hogy a kitüntető címhez méltóan az éves terv telje­sítése után, melyet már augusztus 15-rc befejeztek, most e hónap 10­én teljesítették negyedik negyedév! tervüket is. Ugyanakkor megfo­gadták, az 1955-ös évben ez évi munkájuknál is jobban akarnak dolgozni, hogy ezzel is elősegítsék a béke győzelmét, dolgozó népünk növekvő igényeinek kielégítését. Jf/trek a Szoo je tu n ió hé l Azerbajdzsáni sáfrány Azerbajdzsánban az Apseron-fél- hektáron átlag több mint két- és sziget északi részének homokos félmiLlió virág van. földjein terül el a Szovjetunió egyetlen sáfránytermő szovhoza. A sáfrány igen ritka szubtrópikus növény. Többek között a cukorka­és illatszergyártás értékes nyers­anyaga. Finom illata és rendkívül erős színező tulajdonsága teszi ér­tékessé. Egy kilogramm sáfrányt közel 300 virágból nyernek, Egy A szovhoz kísérleti parcellájában újabban szalagosan vetették a sáf­rányt. Igy a növényápolásnál al­kalmazható a kultivátor és a töltö­gető eke. Ezáltal újabb lépést tet­tek a sáfránytermés gépesítése fe­lé. Könnyebben, gyorsabban, halad a munka. Jelentés a Szegedi Gázműből: Tegnap megkezdte működését az új gázkemence 200 új villanyielep Á szovjet szovhozokban idén több mint 200 új villanytelepet he­lyeztek üzembe. A szovhozvillany­telepek áramának több mint 70 szá­zalékát az év első kilenc hónap­jában a gabona feldolgozására, ta­karmányelőkészítésre, vízellátásra, fejésre és gépjavításra használták fel. Körülbelül 90 ezer villanymo­tor működik a szovhozokban. A nagyobb szovhozokba most 500 ló­erős Diesel-áramfejlesztő telepeket szállítanak. Kazahsztán szovhozai 20 ilyen áramfejlesztő-telepet kap­nak. Ezekután a főbb termelési folyamatokat teljesen gépesíthetik. A szűzföldeken alakult 124 szovhoz többszáz 15, 30 és 60 kilowattos szállítható áramfejlesztő telepet kapott. Ezek biztosítják a lakótele­pek világítását és részben az ipari áramszükségletét. Szegedi Gázmű, szerda délelőtt 10 óra. Hatalmas gázfűtőházban dolgoznak a délelőtti műszak bri­gádjának tagjai. A kemencékben vakító vörös fénnyel lobog a tűz. A retortákból — ezekben gázosít­ják a szenet — milliónyi szikrát vetve hull a vastalicskába a koksz a szén gázosítása után. Ebből a füs­tös, kormos épületből az itt dolgozó emberek minden elismerést megérdemlő munkája nyomán jut el a gáz a vá­ros száz és száz családi otthonába. A munka szerdán is olyan, mint más dolgos hétköznapokon, de még­is — ki nem mondott szavak nél­kül is — érezni, hogy meghitten ünnepi a hangulat. Joggal az, mert néhány perc múlva az előfútés után "begyújtják a tüzet* az új gázkemencébe, hogy ezután éjjel és nappal egyaránt égjen benne, s adja a gázt. Az új gázkemencét — a hetedi­ket — zöld galyakkal, szalaggal dí­szítették. Homlokzatán ott a felirat: "Éljen a kemenceépítő csoport. Ezt a kemencét 15 nappal a határidő előtt építették meg * Hadd írjuk ide munkájuk elismerése, megbecsülése jeleként azoknak a neveit, akik megteremtették az új kemencét. Bezdán Antal és Dobó Mihály kő­művesek, Surinya Ferenc, Székely László, Szécsi Vince, Szécsi János lánca. Hosszú "kanalába* zörrenve hull a szén, amint Horváth István segédmunkás, Papdi Ferenc fűtő és mások lapátolják bele. Frigyes Se­segédmunkások. Ördögh Ferenc és bestyén, Sándor János fűtők irá­Szemendei Pál lakatosok, Tóth l nyitják a töltőgépet. Kinyílik az új Ferenc és Deák József kovácsok, kemence kilenc retortája közül az Segített Perjés Sándor, a Gázmű fő­mérnöke, Révész János igazgató, Szanka Béla bácsi gázmester. A fűtő brigádok: Mikácsi Istvánék, Sándor Jánosék, Varga Sámuelék és Dencs Józsefék, nagy gonddal végezték az új kemence előfútését. Elkövetkezik a perc, munkába áll az új kemence. Révész János igaz­gató üdvözli a munkásokat. Azokat, akik biztosították, hogy megépüljön és működjön az új ke­mence. Ott vannak a kőművesek, a lakatosok, a fűtök az új kemence előtt. S aztán Sándor János, a dél­előtti műszak fútőbrigádjának ve­zetője átveszi a kemencét. Néhány szót szól csupán, s igéri, hogy vi­gyáznak rá. Szanka Béla bácsi, — aki már félévszázada dolgozik a gázszakmában, — szintén átveszi az új kemencét. Szól Perjés Sándor főmérnök. Megcsikordul a nagy töltőgép egyiknek ajtaja. Gyomrába a töltő­gépből pillanatok alatt belekerül a szén, hogy fejlődjön a gáz. Ott se­gédkezik a magas termetű ördögh Ferenc lakatos is. Bezdán Antal bácsi pedig a tömítést húzza ki a retortákból. Tele szénnel a kilenc retorta. Egy kis Idő, s már adja a gázt. Naponta 1500 köbmétert Ez a mennyiség tökéletesebbé teszi a város gázszüksőgletének kielégí­tését. Természetesen fontos, hogy a háztartások, mind az üzemek ta­karékoskodjanak a gázzal, ne paza­rolják. Külön öröm a gázgyár vezetőinek és munkásainak, hogy karácsony előtt kezdte meg munkáját az új kemence. A több gázzal — így mondották — hadd főzzenek, hadd süssenek jól a feleségek az ünne­pekre. .. . Munkálkodik a fútőbrigád, fejleszti a gázt az új kemence. Öntözés földalatti csöveitbői Moldavában, a „Gratiesti"-szov­hoz szőlőiben és a kisinyovi mező­gazdasági főiskola tangazdaságában nemrég a földalatti öntözés új módszerét próbálták ki. Kerámiai anyagból készült lyukasfalú csöve­ket helyeztek el a föld alatt, ka­vicsba és homokba ágyazva. A csö­veken lévő nyílások és a homok­ágy megakadályozza a csövek el­iszaposodását. Ezzel a módszerrel egyenletesen nyirkossá lehet tenni A vízzel együtt műtrágyát is lehet juttatni a talajba. Az -új módszerrel öntözött kísér­leti parcellákon a paradicsom hek­tárhozama 590 mázsa, a kukoricáé közel 100 mázsa volt. Szőlőből hek­táronkint 28 mázsa terméstöbbletet értek el. A földalatti öntözőhálózat költségei már az első évben csak­nem teljesen megtérültek. Az új öntözőrendszert jövőre már széleskörűen fogják alkalmazni a talajt. Szabályozható a levegöfor-1 a moldvai állami szőlőtermelő gaz­galom és az öntözővíz mennyisége. I daságok. Kevés erőfalcarmányt kapnak, mégis iól lejeinek a tehenek az észtországi „Rahva Vijt"-kolhozban legeltetési időszakban naponta át­lag másfél kilogramm erőtakar­mányt etetett fel teheneivel, ezzel szemben 25 kilogramm zabosbük­könyt adott nekik. Télen a tehenek napi takarmányadagja: 12 kilo­gramm szálastakarmány — ebből 8 kilogramm lóhereszéna, 22—25 kilo­gramm takarmányrépa, 10—15 kilo­gramm silótakarmány és 3—3.5 kilogramm erőtakarmány. A híres fejőnő szigorúan egye­dileg takarmányozza mind a fejős, mind a szárazonálló teheneket. A. Mikomjaki, a „Rahva Vijt"­kolhoz fejőnője a Szocialista Mun­ka Hőse vállalta, hogy egy kilo­gramm tejre számított 110—120 gramm erőtakarmányráfordítás mellett 6.000 kilogrammos fejési átlagot ér el. A fejőnő tehenei már 5 év óta évről-évre 5 ezer kilo­grammon felül adnak tejet. A Mi­komjaki ugyanekkor az önköltség csökkentésére is törekszik és ta­karékoskodik az erőtakarmányok­kal. Inkább bőségesen ad tehenei­nek nedves takarmányokat. Idén a Szegedi villanyszerelök harminc kilométerre városuktól — Szóval végeztetek Makón? — kérdezte a főművezető. — Befejeztük — felelték a vil­lanyszerelők, a Tátrai brigád tag­jai. — Megnézzük a végzett munkát — mondották a szegedi ÉM 65,6 Szakipari Építővállalat műszaki emberei. A főművezető, Tulipán Kálmán aztán a Gyógyszertár Vállalathoz irányította a Tátrai brigádot. Maga pedig Szegedről Makóra indult, hogy megnézze Tátraiék munkáját, meg az ott dolgozó villanyszerelő­ket, Makón az MTH intézethez vezetett a főművezető első útja. Az inté­zetben régi ismerősként üdvözöl­ték, majd megkezte ellenőrző kör­útját. Az egyik kis szobában fel­kattintotta a kapcsolót. A villany­körte finom szálai izzásba jöttek — égett a villany. Sorra nézte ez­után minden helyiségben a vil­lanyszerelők munkáját. A légfúlő berendezés motorját is működésbe hozta. Először halk zümmögéssel, majd egyre erősödő durúzsolássaí indult a motor. Ez tehát kifogás­talan, a kapcsolók elhelyezése is jó. Szép a kivitelezés. A tanulóintézet műhelye világos most már, a gépek is működnek. A Tátrai villanyszerelő brigád gondoskodott erről-arról, hogy a tanulók minél előbb villanymoto­(21) Ez volt az első siker, amihez Róma rettegtető­je hozzájuttatott. Vala­mi szimbolikus jelentősé­gét találtam annak, hogy az a kövér rabszolga­fönök éppen Hannibálnak nevezett ki. Csakugyan van valami Hannibálos abban, amit csináltam. Szembeszállni a világtörténelemmel, nem a kisbe­tűssel, hanem a nagybetűssel, amit a kultuszmi­niszter engedélyezett a középiskolák negyedik osz­tálya számára: van ez olyan merész vállalkozás, mint kétszáz elefánttal átkelni az Alpeseken. S talán Hannibálnak is voltaik olyan későn támadt scrupulusai, mint nekem. Méltó keret-e ilyen tu­dományos szenzációhoz egy középiskolai értesítő. Nem lett volna-e a "Budapesti Szemlé«-hez jobb menni a cikkel? Vagy nem kellett volna-e. várni vele, míg olyan helyzetben leszek, hogy egy-két részletkér­désnek alaposabban utánajárhatok? Például sok homályt tisztázna egy ásatás a zámai csatatéren, s Dia is nagyon örülne egy tuniszi kirándulásnak. Ostobaság. Először is, azt se tudjuk biztosan, hogy hol volt Zárna, másodszor az állatkerbe is gyalog mentünk ki Diával, mert kettőnknek nagy rublika lett volna a villamosköltség. Most már majd igen, ha a tanulmányom napvilágot lát. Ez a legkevesebb, hogy egy fizetési osztályt ugrok. Talán a kormány ki fog küldeni tanul­mányútra Karthagóba. Esetleg a külföldi akadé­miák szólítanak föl rá. Persze nem tudják a címe­met, kénytelenek lesznek a Magyar Tudományos Akadémiának írni. No, az nagyszerű lesz, mikor Berzeviczy Albert fűtői-fától kérdezgetni fogja, Vogy "kicsoda ez az ember? Hogy nem szóltatok /•ekem erről eddig? Utóvégre én nem kísérhetek mindent figyelemmel, de mégis különös, hogy ezt a nevet sohse hallottam, úgy látszik, ezt még senki se érte plágiumon". A kétségeimet nem közöltem Diával, de az álompalotához együtt hordtuk a köveket. Péter­Pálra építettünk is olyan Turris Maecenatiana-t, hogy abban még hintaszék is volt, Csak azon nem Habni&át töttámasztcUa 9háta fatenc legénye tudtunk megegyezni, hogy milyen színű plüss legyen rajta a takaró. Dia vöröset, én meg attikai ibolya színt ajánlottam, de az nem tetszett Diá­nak, mert ez a szín annak a kievi kolostornak a gyóntató papját juttatta eszébe, amelyikben nevel­kedett. (Ohó, gyere, gyónd meg csak, micsoda pe­nitenciákat szabott neked, ez a trifurcifer?! De lélekre!) Peter-Pálkor hazavittem neki az értesítőt s mutattam a tábláját: — No, nézd, ez a tengerszín, tetszene neked takarónak? — Ez tengerszín? De hiszen ez borszín. — No, igen. Homérosnál, az a tengernek a jel­zője, hogy "bőrszínű". ! j — Ahá! — nevetett Dia, azért voltak hát ré­szegesek mindazok a görög tengerészek, akiik a Krímben megfordultak. Szárazon is mindig tenger­színt akartak látni. Végre is abban egyeztünk meg, hogy a takaró egyik oldala lilavörös lesz, a másik meg vöröses­lila. — Dehát mikor gondolod, hogy bútorozkodha­tunk? — Azt hiszem két héten belül tele lesz a ne­vemmel az itthoni sajtó. Holnaptól kezdve minden esetre figyelemmel kísérjük a lapokat. Két trafi­kot is tudok a hídfő körül, ahol szabad megnézni az újságokat. Majd megosztozunk rajtuk. De úgy látszott, hogy az egész mai kor finánc­szemmel nézi az ókort. Álompalotánk tornyai egy­másután omladozta/k be. Egyszer, amint hazaértem az újság böngészésből, észrevettem, hogy a falról eltűnt a Hannibál kétes hitelű portréja, amit Dia kivett Montanari könyvéből és belerakott a nád­keretbe. amelyet sajátkezúleg szerkesztettem védő­szentünknek. Bántott a dolog, de nem mertem szólni. Be kellett látnom, hogy Hannibál förtelme­sen viseli magát. (Folytaljuk) j rokkal is dolgozhassanak. A makói MTH kábelfektetési és földelési munkálatait is négy nap alatt rendbetették, pedig több mint nyolc nap volt rá adva. A legjobb brigád elnevezés méltán illik rájuk. A négy összeszokott ember — a bri­gád tagjai — sok nehéz feladatot megoldottak már. Ezért is lettek mindannyian kiváló dolgozók. Egy éve vannak együtt nagyon össze­szoktak, s elosztják jól egymás között a munkát. Szabó József brigádja még Ma­kón van, ott találkozunk velük, öt hete már, hogy itt tanyáznak: Kint vannak a város szélén a gépállo­máson: a felépült gépjavító mű­helyben. A leendő mosdóhelyiségben ta­lálja Tulipán főművezető a brigád, tagokat. A villanyszerelőkön vas­tag vattaruha. Egyikük éppen a lét­rát viszi kifelé, a másik bent ma­radt, szemügyre veszi az elvégzett munkát. A főművezető is körül­néz. Jó a szeme, mert mindjárt hibára hívja fel a íigYelmei. — "Művészet* ilyen görbén ki­húzni egy vezetéket. — mondja. — Hogy csináltátok?! Ezen nevetnek, de tudják, hogy igaza vah a főművezetőnek, mert csakugyan görbe a vezeték az ő hibájukból. — Hol van Szabó Jóska, a bri­gádvezető, tudakolja szépen az­után. Hamarosan találkozik vele, és mindjárt megkérdezi: — Mi újság? . .. Szükséges-e va­lamilyen anyag? — majd a raktár felé indulnak A raktárban rendetlenség fogad­ja a belépőket. A gipsz kiöntve, szétszórva, cső, lámpa, kapcsoló dobozok, össze-vissza hevernek. Valaki meg is jegyzi: "Ez nem jó így!« Szégyenében pironkodik a brigádvezető. Mentegeti magát, hogy mire végenzek a munkával, sötét van, nem látnak rendet rak­ni, villany pedig nincs még. De majd lesz, mert ők bevezetik. Belép a raktárba a gépállomás főgépésze is. Azért jött, hogy meg­mondja: a jövő héten szeretnének a műhelyben dolgozni. — Be tudják-e fejezni a munkát a héten? — kérdi a brigádvezetrit, mert fontos ez a téli nagyjavítá­sok elvégzéséhez. — A kapcsolótábla kellene elő­ször — magyarázza a főgénesz. — Az Szegeden van — mondja a főművezető, — de egy nap és itt lesz. — Nagyszerű!.., De kihozhatná Szegedről a mi gépkocsink, még ma — veti közbe a íőgépész. — Anyagot hoz úgyis. Ami kell a villanyszerelőknek, elhozza mind. Ez tényleg jó ötlet. Nem kell kü­lön kijönni a Szakipari Vállalat gépkocsijának a szükséges anya­gokkal, így egy napot nyernek. — Hogy leszünk akkor? Beíeje­zitek-'e a szerelést a héten? — for­dul a főművezető Szabó Józsefhez. — Nem, csak a jövő héten — felel a brigádvezető és számolni kezd — két nap kell a belső földe­lésre, egy nap a lakóépületre, és egyéb munka Ls kerül még... Na, de azért lehet, hogy végzünk. ... Dolgoznak becsülettel a sze­gedi villanyszerelők 30 kilométerre otthonuktól. R. J. Kéh fiatál zongoraművész Chopin-esfje A Zeneművészek Szövetségének szegedi csoportja az Egyetemi Dol­gozók Klubjával karöltve az Aulá­ban rendezett hangversenyén fel­léptette Szendrei Imre és Frankéi Péter zongoraművészeket, akik a varsói nemzetközi Chopin verseny­re készülnek a magyar zenekultú­ra képviseletében. Elismerésre mél­tó ez a kezdeményezés, amely al­kalmat adott két ifjú tehetségnek, akik még nem rendelkezhetnek a kellő pódiumrutinnal, műsoruknak hangversenyszerű bemutatására. Szendrei Imre zongorázott a műsor első felében. Játékában még sok elfogódottság érzik, kissé tartózko­dó, egyéniségéből hiányzik a len­dület és az anyagot áttüzesítő elő­adói szuggesztivitás. A nagy lengyel zeneköltő H-moll szonátája állt programjának központjában. Ebben a mély szerelmi költeményben a lassú tétel ábrándos hangulatú, szé­lesívű énekében bontakozott ki az ifjú művész finom, billentésmódja és színérzéke. Bár technikailag ki­fogástalan volt a II. és IV. tétel kidolgozása, mégis elszürkült a zá­rótétel magasan lobogó szenvedé­zurkát. Műsorának zeneileg leg­egészségesebb teljesítménye a Cisz­moli etűd előadása volt. A hangverseny második felében Frankéi Péter, a Zeneművészeti Fő­iskola alig, 18 esztendős növendéke. Hernádi Lajos tanár kitűnő nevelt­je egycsapásra magával ragadta hallgatóságát pompás virtouzitásá­val, előadásának gazdag árnya­latú, hangulat-teremtő feszültségé­vel, remek ritmusával és korához képest magasan fejlett stílusérzéke­lésével. A G-moll ballada végletek közt hányódó költői mondanivaló­ját élményszerűvé avatta a művész őszinte átélésből fakadó játéka. A három etűd tökéletes rajzú, szipor­kázóan szellemes előadása Sauer Emil felejthetetlen Chopin játékát juttatta eszünkbe. A fiatal mu­zsikus még tovább fokozta előadói sikerét. A H-moll scherzo fényfel­villanásai és basszus-monológja rit­kán hallható ilyen markáns színek­ben hullámzó tolmácsolásban. Ta­lán a fizikai fáradtságnak tudható be, hogy az As-dúr polonézban már kevesebb tűz lobogott. De a hall­gatóság így is három ráadást kö­lyessége elsősorban az óvatos tem- vetelt, melegen ünnepelve Frankéi pó-indítás folytán, kellő fokozások• Pétert, akiben a varsói világme­hijján. Chopin intimebb költemé- zönynek kétségtelenül egyik esélyes nyel közül hatásosan tolmácsolta aj győztesét látjuk. C-moll prelűdöt és két remek ma* SZATMÁRI GÉZA

Next

/
Thumbnails
Contents