Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-11 / 293. szám

QjLÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK t líépeU a s&M/ict életfát Próba egy falusi kultúrházban AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA x. évfolyam, 293. szam szombat, 1951 december 11. ara: 50 fillér II minisztertanács megtárgyalta és elfogadta a moszkvai értekezleten résztvett magyar kormányküldöttség jelentését A Magyar Népköztársaság mi­nisztertanácsa december 10-i ülé­sén Hegedűs András elvtárs, a mi­nisztertanács első elnökhelyettese, a magyar kormányküldöttség veze­tője beszámolt a moszkvai értekez­letről. A minisztertanács a beszá­moló alapján megtárgyalta a mosz­kvai értekezlet eredményeit, a ma­gyar kormánydelegáció tevékenysé­gét és határozatot hozott, amelynek értelmében teljes mértékben magá­évá teszi a moszkvai értekezlet zá­róközleményének megállapításait. A Minisztertanács üdvözli a moszkvai értekezlet nyilatkozatát és teljes mértékben egyetért azokkal a megállapításaival, amelyek hang­súlyozzák, hogy az igazi európai biztonság csak abban az esetben valósítható meg, ha egyes európai államok zárt katonai tömbjei he­lyett létrejön az európai kollektív biztonság rendszere, amelyben — állami és társadalmi berendezésére való tekintet nélkül — valamennyi európai ország részt vehet. A Mi­nisztertanács annak a szilárd meg­győződésének adott kifejezési, hogy ilyen kollektív biztonsági rendszer megteremtése nagymértékben meg­könnyítené a német kérdés békés rendezését is, megakadályozná Nyugat-Németország remilitarizá­lását és kedvező feltételeket te­remtene az egységes, demokratikus, békeszerető Németország létreho­zásához, ami a német nép és va­lamennyi európai nép elsőrendű érdeke. A Minisztertanács megállapította, hogy a német kérdésnek ilyen szellemben történő rendezése tel­jes mértékben megfelel a Magyar Népköztársaság érdekeinek is. a magyar nép a német imperialisták által kirobbantott véres háborúban egy emberöltő alatt kétszer vesz­tette el fiainak százezreit, nemzett vagyonának, kulturális értékeinek jelentős részét és ezért kész min­den erejével síkraszállni a német militarizmus újjáélesztésének meg­akadályozásáért és a moszkvai ér­tekezlet célkitűzéseinek megvalósí­tásáért. a Minisztertanács magáévá tette a moszkvai értekezletnek azt az el­határozását, hogy a részvevő álla­mok — közöttük a Magyar Nép­köztársaság is — a párizsi egyez­mények ratifikálása esetén együt­tes intézkedéseket — köztük kato­nai intézkedéseket — tesznek vé­delmi képességük fokozása érdeké­ben, hogy biztosítsák népeik békés alkotó munkáját, országuk bizton­ságát minden agresszív szándékkal szemben. a Minisztertanács a moszkvai értekezlet nyilatkozatában ismétel­ten lefektetett elv alapján —amely hangsúlyozza, hogy az aláíró orszá­gok békében akarnak élni és ba­ráti kapcsolatokat kívánnak kiépí­teni és fenttartani minden ország­gal — továbbra is legfőbb felada­tának tekinti, hogy minden tőle telhetőt megtegyen a népek közötti kéke, az országok közötti együtt­működés megszilárdítása érdeké­ben. a Minisztertanács elismerését fe­jezte ki a magyar kormányküldött­ségnek és tevékenységét jóvá­hagyta. AZ ÉV VÉGE ELŐTT Terven felül 3000 pár csizma a lakosságnak Rékasi László elvtárs, levelező jelentése nyomán: A Szegedi Április 4. Cipész KSZ dolgozói kivétel nélkül azon igye­keztek, hogy tervüket napról-napra, hónapról-hónapra teljesítsék, túltel­jesítsék. A jó munka nyomán most azzal büszkélkedhetnek a Cipész KSZ dolgozói, hogy az éves tervüket teljesítették, — egyben pedig befejezték öt­éves tervüket is. A sztahánovisták sokat tettek a jó eredményekért. Ök voltak azok, akik példamutatásukkal társaikat is mennyiségileg több, minőségileg jobb munkára serkentették. Külö­nösen jó eredményekkel dolgozott Csűri Imre, B. Tóth Imre, Csiszár II. Ferenc fárahúzó, Kovács Mihály sarkaló, Németh Lajos mintavágó szabász, Csernus Sándor kéreg sir­foló sarak stancoló, Nagymihály János csizmaszár fordító, Emmer Pál talpszél maró, Tasi János fá­rahúzó. Ezek a sztahánovisták hat hónapon keresztül 200 százalék kö­rüli átlagteljesítménnyel dolgoztak. A felsőrész osztályon ördogh Mihályné ragasztó, sztahánovista egy nap ala*t több minc két napi tervét teljesítette. S hozzá hasonll szép eredményt ért el Lázár Jó­zsefné sztahánovista tűzőnő. De az üzem minden munkása tett azért, hogy a lakosság mi­nél jobb és több árut kapjon. A második félévben az Április 4. Cipész KSZ teljesen „átállt", hogy jól szolgálja maga területén a szük­ségletek kielégítését. Javító rész­legeik, mértékes osztályuk és ter­mészetesen központi üzemük is csak a lakosság részére termelt. Nem mondható azonban, hogy a Cipész KSZ-ben a termelés telje­sen hibamentes, mert leértékelés is volt az áruknál. A leértékelés jó­része sajnos bőrhiba miatt állt elő. Az „átálástól" az ezévi terv telje­sítéséig a központi üzemben gyár­tott árukból 1.1 százalék volt a második osztályú, 0.1 százalék pe­dig a harmadik osztályú. Bz Autójavítóban Csókási János jó munkája is segítette az évi terv teljesítését !'Az olajfoltos ruha egészen ki­fényesedett Csókási Jánoson, aki mindennap igen jó, rendes munkát végez. De. nézzük meg mi is az ő dolga a Szegedi Autójavító Válla­latnál ... Motor „sziveket vizsgál" és „ope­rál", — igy lehetne röviden kife­jezni. Ez azonban igy nem sokat mond. ö maga pedig nem igen szeret dicsekedni munkájával; dol­gozik, olykor-olykor mérgelődik is, ha valami nem sikerül úgy, ahogy elgondolta. Az üzemben a gépkocsik „szivé­nek" nevezik a villanymotort. E­•nélkül nem mozdulna el helyéről a több tonnás teherautó, amely különféle áruk szállítását bonyolít­ja le. de a kis személykocsi és az autóbusz sem. Es Csókási János a gépkocsik villanymotor alkatrésze­inek szakértője. Munkaasztalán, a satuba szorítva a gencsháti ál­lami gazdaság gépkocsijának „szít­ve". Az előbbit, egy TEFU ko­csiét félretette, merf elszámította" magát. Ezzel kapcsolatban megál­lapítja: — Nem sok a különbség csak néhány milliméter. — Majd ha a raktárba megyek, megnézem, van. e ott olyan alkatrész. ami ide jó. Aztán később az állami gazda­ság gépkocsija alkatrészéről szól: — Behozlak a villanymotort, hagy állítsuk be. XJgy látom. már kinn szétszedték és most generá­lozni kell az egészet. Alkotó részeire is bontja a szer­kezelet és közben tanítványá.nak ad néhány útbaigazítást. Már öt jó szakembert nevelt. Most Dóró Zoltánnal foglalkozik, őt tanítja. Fiatalember még a. tanítómester, és nem igen akad párja a szakma területén> aki megcsinálná azt, amit ő, — Szép ez a munka, és érdekes is. — beszél Csókási János. Szereti is, de nem csak a mun­kát. Elárulta, hogy a hét végén vállára veszi puskáját, meg a va­dász tarisznyát, s a határt járja. Nem egyedül. hanem a vadász cimborák kíséretében indul mindig korúira. Vasárnap meg sem lehetne kötni otthon. A felesége zsörtölő­dik is néha: „már megint mégy". A zsákmánynak azért örül, mert mindig akad egy vagy több nyul is a puskavégre. Mihályteleken és Röszkén volt az elmúlt héten va­dászni. MosI vasárnap is megy. Friss erővel kezd egy-egy va­dászat után is munkához. Igaz, jókora részt vállalt az üzem terv­teljesítéséből. Rendszerint 200 szá­zalék fölött teljesíti a normál, ő ezzel járult hozzá ahhoz, hogy az üzem december 21. helyett, decem­ber 10-én teljesítette az évi tervét. Az 1954-es terv sikeres befeje­zése után sem pihennek a ba­bérokon, — ahogy mondani szokás. Fokozott lendülettel dolgoznak és versenyre hívták ki Csongrád megye valamennyi cipőipari szövetkezetét. A Szegedi Április 4. Cipőipari KSZ dolgozói elhatározták, hogy ezév­ben terven felül 3.000—3.100 pár csizmát gyártanak a lakosság ré­szére. A csizmákat a hideg idők eljöttével különösképpen a dolgozó parasztok keresik és vásárolják. A csizmák készítésével hozzá kíván­nak járulni a dolgozó parasztok igényeinek kielégítéséhez. A csiz­mák részben vixos bőrből, részben fekete préselt boxbőrből készülnek. A továbbiak során a Cipész KSZ dolgozói még több anyagtakarékos­ságra is törekednek, s e téren új sikereket akarnak elérni az alja­anyag előkészítők és a felsőbőr szabászok is. Persze fontos kérdés a minőség további növelése is. * Ahol baj van az évi lerv teljesítésével — Ha egy hónappal ezelőtt ka­punk olyan nyersanyagot, mint most, akkor nincs baj a tervvel — mondja Salánki István, az Újsze­gedi Rostkikészítő Telep főműveze­tője. — A harmadik negyedév jó volt — szól közbe Suba Lajos az Üze­mi Bizottság elnöke. — November­ben azonban több mint 150 má­zsával lemaradtunk, — a rossz nyersanyag miatt. A főművezető szól megint és megállapítja, hogy a fonódáknak nem adhatnak rossz kendert. „A decemberi tervünket teljesítjük, de a múlthavi lemaradás sajnos meg­marad .Igy is, hogy decemberi ter­vünket teljesíteni tudjuk, a toro­sok a rázóba kerültek." A rázóban kicsit szokatlan a munka Duda Károlyék csoportjá­nak, hiszen ők hosszú ideig a tő­rében voltak. Duda Károlyné így beszél: — A törőben 40—48 mázsát kel­lett mindennap törni. De a mi napi eredményünk 58—60, sőt 63 mázsa is volt. Azon vagyunk, hogy az új munkahelyen is hasonló szép ered­ményeket érjünk el. S Duda Károlyné és csoportja is azon igyekszik, hogy a lehetőségek­hez képest csökkentsék az elmara­dást. A Szovjetunió sok falvában új kultúrházakat nyitottak meg. A kolhozok és szovhozok dolgozói gyakran töltik szabadidejüket a klu­bokban, ahol pihennek és szórakoznak. A kultúrházak mindenütt szép tágasak, világosak, Ízlésesen vannak berendezve. Igen népszerű az Alekszandrovka faluban (Rosztovi terület) épült körzeti kultúrház. A kultúrházban rendszeresen tartanak különböző témájú előadásokat, esteket rendeznek, könyvtár és olvasó áll a felnőttek és a gyermekek rendelkezésére. A sok különféle szakkörben — színjátszó, képzőművészeti, énekkari, zenekari, tánc, kézimunka, stb. — körülbelül 200 ember foglalkozik. A szakköröket tapasztalt pedagógusok vezetik. A színjátszócsoport felett a rosztovi Zenés Vígszínház művészei vállaltak védnökséget; segítik és átadják tapasztalataikat a kultúreso­port tagjainak, A képen: Borisz Levcsenko (balról a második), a rosztovi Zenés Vígszínház segédrendezője, megbeszéli az alekszandrovkai kultúrház színjátszócsoportjának tagjaival, hogyan kell alakítani egy szerepet. A moszkvai földalatti új állomása ^ms)"-••>.,. "v * IM ^JSL mm r , c - i m : i j •S % , ' f i is' ' Az Októberi Forradalom évfordulójának tiszteletére üzembe­helyezték a moszkvai Metró legújabb állomását, a „Pcrvoma jszka ja"-t. Az állomás nevezetessége, hogy az új izmajlovoi negyed központjában, másfél kilométernyire a már működő „Izmajlovszkaja" állomástól a föld felett épült. Szép és egyszerű az új állomás épülete. Pénztárcsar­nokát világos márványoszlopok díszítik, a padlót szines kerámialapok borítják, A helyiséget kellemes fénnyel világítják meg a hatalmas csil­lárok. Magas márvány boltíven át jutunk be a tágas állomáscsarnokba. A csarnok tetőzetét könnyű fémből készült ezüstszínű rácsozat képezi. A rácsozatba foglalt üveglapokon keresztül nappali fény árad a csar nokba. A csarnok falait és padlóját kerámialapok burkolják. A moszkvai Metró új, földfeletti részlegén november 5-én kezdő­dött meg a menetrendszerű forgalom. A képen: Az első kocsi a „Pervomajszkaja"-állomáson, Fiatalok rádióállomása ii ... i. i A moszkvai városi Pionír Ház mellett működik az iskolások által | készített „HA 3 KASZ" rövidhullámú amatőr rádióállomás Az ifjú j rádióamatőrök rendszeresen tartják a kétoldali összeköttetést a Szov­[ jetunio, Csehszlovákia, Bulgária, Románia, Magyarország Lengyel­ország és a Német Demokratikus Köztársaság sok rövidhullámú amatör • radwallomasaval— A képen: Borisz Sztyefanov (jobbra) és Boris- Al­, josicsev 7. osztályos tanuló szolgálatban az „UA 3 KASZ" rövidhullámú I amatőr rádióállomásnál.

Next

/
Thumbnails
Contents