Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-11 / 293. szám

QELMfflGY SlRQRSZflG VASÁRNAP, 1954 DECEMBER 11. A szovjet kormány jegyzéke Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányához Moszkva (TASZSZ) Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányai november 29-én moszkvai nagykövetségeiken keresztül eljuttatták a szovjet kormánynak szóló válaszaikat a szovjet kormány folyó év október 23-1 és november 13-t jegyzékeire. Franciaország kormányának jegyzékét december másodikán közölte a szovjet sajtó. A Szovjetunió külügyminisztériuma december 9-én megküldte Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségeinek a szovjet kormány válaszjegyzékét. A szovjet kormány a francia kormányhoz küldött jegyzékében sajnálattal veszi tudomásul, hogy Franciaország kormánya nem tartotta lehetségesnek részvételét azon az értekezleten, amely mis európai államok bevonásával hivatott volt megtárgyalni az európai kollektív biztonság kérdését. Franciaország kormánya — állapítja meg a szovjet jegyzék — nemcsak elutasította az összeurópai értekezleten való részvételt és a szovjet kormány által az európai kollektív biztonságról előterjesztett javaslatok megvitatását, hanem a maga részéről semmiféle javaslatot sem terjesztett elő az európai kollektív biztonság biztosítására, sőt arra irányuló tevékenységet fejtett ki, hogy megakadályozza más európai államok részvételét ilyen értekezleten. Ezzel Franciaország kormánya olyan álláspontra helyezkedett, amely arról tanúskodik, hogy nem törekszik megállapodásra más európai államokkal az európai béke megszilárdításáról és akadályokat gördít hatásos európai biztonsági rendszer megteremtése elé. A Szovjetunió jegyzéke a továbbiakban megállapítja, hogy Franciaország minden lehető módon a párizsi egyezmények ratifikálására törekszik. A Szovjetunió kormánya ezért szükségesnek tartja ismét kijelenteni, hogy Franciaország kormányának a német militarizmus talpraállítását elősegítő ezen álláspontja szöges ellentétben áll az újabb német agresszió megakadályozását célzó 1944. évi franciaszovjet szerződéssel és alapjaiban ingatja meg e szerződés jelentőségét. Ez a szerződés azonban Franciaország biztonsága szempontjából nem kevésbé jelentős, mint a Szovjetunió szempontjából. A francia kormány álláspontja összeegyeztethetetlen más nemzetközi egyezményekkel is, amelyekhez Franciaország csatlakozott, így például a potsdami egyezménnyel, amely Németország egységének békeszerető és demokratikus elvek alapján való helyreállítását írja elő és kizárja Németország egyik vagy másik része remllitarizálásának lehetőségét. A Szovjetunió kormányának jegyzéke ezután kijelenti, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása tárgytalanná tenné a négyhatalmi tárgyalásokat Németország egyesítéséről és kizárná a megegyezés lehetőségét ebben a kérdésben. A Szovjetunió és más békeszerető országok, válaszul Nyugat-Németország remilitarizálására és ama politika agresszivitásának újabb fokozására, amelyet Franciaország és az északatlanti tömbben vele összekapcsolt államok kifejtenek, megteszik a fegyverzetük fokozásával és biztonságuk biztosításával kapcsolatos összes szükséges intézkedéseket. A Szovjetunió és más békeszerető országok kénytelenek késedelem nélkül minden szükséges Intézkedést megtenni annak érdekében, hogy a béke fenntartását veszélyeztető agresszív államok növekvő fegyveres erejével szembehelyezzenek egy nem kevésbé hatalmas erőt és készségüket önmaguk, valamint a béke védelmére. Ami az osztrák kérdést illeti — állapítja meg a szovjet jegyzék — a Szovjetuniónak e kérdéssel kapcsolatos álláspontját kifejezik azok a javaslatok, amelyeket a berlini négyhatalmi értekezleten — és ezt követően — a szovjet kormány megfelelő jegyzékeiben terjesztett elő. A párizsi egyezmények ratlfi' kálása m? gát ól értetődően nem mozdíthatná elő az annyira óhajtott megegyezés létrehozását az osztrák kérdésben az érdekelt államok és Ausztria között. A szovjet kormány jegyzéke ezután kifejti, hogy a szovjet kormány hasonló tartalmú jegyzéket intézett Anglia és az Egyesült Államok kormányához. A szovjet kormány jegyzékéhez mellékelte a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszloittpes UUadá Alakuló tanácsülés vák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar j Népköztársaság, a Román Népköz-1 társaság, a Bolgár Népköztársaság í és az Albán Népköztársaság kormányainak az európai béke és biztonság kérdéseivel foglalkozó értekezleten 1954. december 2-án elfogadott deklarációját, Tanácskozik a Duna-Bizollság XI. ülésszaka A Duna-Bizottság XI. ülésszaka pénteken teljes üléssel folytatta munkáját. Az ülésen folytatódott az első napirendi pont vitája. A beterjesztett jelentés részletesen megtárgyalja az igazgatói beszámolót és javasolja a DunaBizottságnak, hogy azt fogadja el. Az igazgatói beszámoló és a munkacsoport bejelentésének vitájában felszólalók egyetértettek a munkacsoport jelentésével és elismerésüket fejezték ki a Duna-Bizottság titkárságának és apparátusának az elmúlt esztendőben végzett munkájukért. V. A. Brikin, a szovjet küldöttség vezetője köszönetét fejezte ki a Magyar Népköztársaság kormányának azért a támogatásért, amelyet a Duna-Bizottság működéséhez nyújtott. Gy. D. Dzuric, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság küldöttségének vezetője beszédében többek között a következőket mondta: — Szükségesnek tartom leszögezni, hogy az elért pozitív eredményeket több körülmény tette lehetővé. Az első ok az, hogy az apparátus dolgozói mindent elkövettek annak érdekében, hogy teljesítsék a reájuk háruló feladatokat. Ugyanakkor a Duna-Bizottság munkakörülményei is lehetővé tették ezeket az eredményeket. Elsősorban a Magyar Népköztársaság kormányának tartozunk elismeréssel, amely sokat tett a Duna-Bizottság kedvező munkakörülményei megteremtésének érdekében. Befejezésül hangsúlyozni kívánom, hogy a legfőbb oknak azokat a változásokat tartom, amelyek a dunamenti államok egymáshoz való viszonyában az utóbbi időben végbementek. Az az új légkör, amelyről Sík Endre elnök a Duna-Bizottság ülésszaka megnyitó ülésén szólott, ugyancsak pozitív eredményekkel járt és lehetővé tette a Duna-Bizottságban résztvevő államok egyenlő jogok alapján történő együttműködését annak érdekében, hogy végrehajtsuk a bizottság előtt álló feladatokat. A jugoszláv küldöttséget ez a tény nagy megelégedéssel tölti el. Ezért a küldöttség egyetért a bizottság elnökének azzal a meggyőződésével, hogy a jövőben a DunaBizottság az összes előtte álló feladatokat meg tudja oldani és a maga munkájával hozzájárul a részvevő államok közötti együtti működés és a baráti kapcsolatok I megjavításához. A MAV Vezérigazgatósága közli, hogy az egyhónapos iskolai szünet idején a naponta vonattal bejáró tanulók decemberben és januárban félhónapra érvényes tanulójegyet válthatnak. A dolgozók napi munkábajárására rendszeresített heti- és havijegy váltására szolgáló igazolványok 1955. évre szóló nyilvántartásba vételét megkezdték. A dolgozóknak december folyamán ezeket az igazolványokat állandó lakóhelyük vasútállomásán nyilvántartásba kell vétetniük. Az 1954. évre nyilvántartásba vett igazolványok — amelyek a hazautazásra szolgáló menettérti jegy váltására jogosítanak — 1955 január 31-ig használhatók. Fentiekkel kapcsolatban a vasútállomásokon adnak bővebb felvilágosítást az érdeklődőknek. Az orosz pravoszláv egyház felhívása az európai kollektív biztonsági rendszer ügyében Moszkva (TASZSZ). Az Izvesztyija pénteki száma közli Alekszej patriarchának és a Szent Szinodus állandó tagjainak felhívását. A felhívás a többi között ezeket mondszellemmel ellenkező „erőpolitikát" és kövessenek el mindent, hogy tárgyalásokra bírják kormányukat az annyira kiéleződött német kérdés békés megoldásáról." A felihívást aláírták: Alekszej Ma amikor a népek békés patriarcha és a Szent Szinódus álegyüttélésének egyetemes reményére baljós árnyékot vetnek a pári zsi és londoni egyezmények, amelyek alapján állig fel akarják fegyverezni Nyugat-Németországot, az orosz pravoszláv egyház emlékeztetni akarja Európa és a világ többi részének népeit azokra a borzalmakra, amelyekben nem is olyan régen többségüknek részük volt, amikor a háborúnak a német fasizmusban megtestesült fenevada emberi életek tízmillióit oltotta ki és kitörölhetetlen pusztításokat okozott Európában. Az orosz pravoszláv egyház az ember és az emberiség magasztos hivatásába vetett hittől áthatva lángoló felhívással fordul Európa és a többi világrész minden országának keresztényeihez, szálljanak síkra a népek kollektív biztonsági rendszeréért, ítéljék el a keresztény A franc;a nemie'gyű'és l<ü ügyi b zolisága a DÓT zsi szerződések ta ifikálását javasolta Párizs (MTI) A ~Reuter» jelenti: A francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága mindössze egy szavazatos többséggel javasolta pénteken a nyugatnémet újraíelfegyverzésről, valamint Németországnak a nyugati védelmi rendszerbe való bekapcsolásáról szóló párizsi szerződések ratifikálását. Tizenhat képviselő a ratifikálás mellett szavazott, míg tizenöten ellene szavaztak. 11 képviselő tartózkodott a szavazástól, míg két képviselő nem volt jelen a szavazásnál. landó tagjai: Nyikolaj kruticki és kolomeai metrópolita, Grigooj leningrádi és novgorodi metropolita, Johann kievi és galíciai metropolita. Megalakullak Szegeden a kerületi tanácsok. Képünk az I. kerületi tanács alakuló ülésén résztvettek egy csoportjáról készült. Az ÜIÓM a Városi Tanácsháza dísztermében tartották. Apr ó ságok „4ttila" az erkélyen Egyszóval nem Attila és nem M&tyás király képe van a Széchenyi téri ház erkélyén. Sokkal egyszerűbb emberé: egy névtelen római harcosé. S ha nem is ókori emlék a domborzat, hanem csak egy olcsó öntött vas kályha oldalából került a balkonra, ki tudja hogyan, mégit kedves lehet a szegedieknek. Régi időkre még a „Víz" előttre emlékeztet. Széchenyi tér 13. A ház előtt állványok, rajtuk kőművesek dolgoz nak. Ez az alacsony épület kiválik az egész Széchenyi tér arculatából, kis erkélyével — még az árvíz előtt épült. Műemlék, most tatarozzák. Napközben többen megállnak a ház előtt és kíváncsian nézik, hogy az erkély korlátja közepén a rozsdától megtisztított vaslapon kinek az arcképe díszeleg. Régi ház tudj' isten mikor tették azt oda, mit ábrázol, most látszik csak, mert befestették. — Ez Attila — mondja magabiztosan egy férfi a „nézők" közül. A házat is úgy hívják, hogy Attilaház. Az arckép egy markáns arcú embert profilban ábrázol, fején olyan koronaféle, dús hajzata van, lehet, hogy csakugyan Attila. Egy nagybajuszos Mcsi aki vattaruhában ^n eg^má^obáb^ ott dolgozik a ház tatarozasan, megKöllözne a hivatal „Kedves emlék, ne hagyj el" — a sóhajtás betöltötte a szobát, ö ugyan nem válik meg ettől az íróasztaltól, a széktől, a pamlagtól, de a szobától sem. Hogyisne! Éveket töltött már itt el! Majd megmondja 6 a tanácselnök elvtársnak, törődni kell az emberekkel jobban, figyelembe kell venni azt, hogy mit szokott meg. Hogyan dolgozzon ő jegyzi: — Mátyás király ez, nem Attila. Azt mondják ötszáz évvel ezelőtt ezen a helyen szállt meg. Nahát ez már nem valószínű. Szegeden nincsen ötszáz éves lakóház! Viszont Mátyás négy ízben járt Szegeden, az emberekben él a Mátyás iránti szeretet — ebből fakadhatott ez a szóbeszéd. No, dehát nézzük csak meg, mit írnak erről az emlékről Szeged történetírói, Kovács János néprajzkutató „Szegedi emlékek" című könyvében azt állítja, hogy valóban Attila. Szerinte Attila sátra állt itt, ezen a helyen. Reizner János, a szegedi múzeum első igazgatója „Szeged története" című munkájában is megemlékezik erről az arcképről. ö azonban már azt mondja, hogy öntött vas kályharész és római harcost ábrázol a domborzat — ilyen Csehszlovákiában a Poprád-falkai Múzeumban is található. Az ajtó nyílott és az egyik keriileti tanács titkára lépett be. — Elvtársnő, jó lenne, ha már elfoglalná új beosztását. Ali a munka! Megalakultak a kerületi tanácsok, át kell vennünk sok dolgot, hozzá kell kezdenünk... — Én innen nem megyek. — Ugyanolyan jó lesz ott is, mint itt. — Én nem válok meg a szobámtól! Kis csend után: — Arra kérném akkor a titkár elvtársat, hogy legalább ezeket a bútorokat vigyék át oda, ahol leszek. — No dehát itt is kell asztal meg szék — ott meg már van. Az elvtársnő erre sírvafakadt. öt nem érti meg senki! Bizony ez valóban furcsa dolog. Nem az számít, hogy haladjon a munka, s ne tornyosuljon a költözködés lassúsága miatt, hanem az, hogy ne kelljen a megszokott szobát, íróasztalt otthagyni? MARKOV1TS TIBOR (17) Ügy látszik, mégiscsak ezért kellett lakolnom. A szónok néhány korty ihlet után most már felém fordulva folytatta: — Kérdezem a jelenlévő megtévelyedett kollégát, meri-e tagadni, hogy Emese volt a magyarság ős-anyja, mert az ő álmával kezdődik nemzeti történetünk? Es meri-e tagadni, hogy mikor két nappal ezelőtt hazafelé menet az Emese-egyesület művészi plakátjára tettem figyelmessé, amely e kisázsiai álmot ábrázolja, amelynek nyomán nagynevű elődeink Ázsiából Európába költöztek, ezzel a kvalifikálhatatlan, léha megjegyzéssel válaszolt: "az álom nem lett volna nagy hiba, de tette volna inkább lutriba"! A nemzeti érzésem ellen intézett orvtámadás egy pillanatra megnémított, de amint elváltunk, rögtön följegyeztem ezt a példátlan blaszfémiát, s két jelenlevő kollégával tudom igazolni, hogy az szó szerint így hangzott el. Nagy lárma támadt, az igazgató halálsápadtan rázta a csengőt, végre megkérdezte, hogy kívánok-e szólani. — Csak azt vagyok bátor megkérdezni, az előttem szólott kollégától, hogy nem azon a napon történt-e az én sajnálatos elszólásom, mikor kolléga úr, mint a tanári könyvtár őre, hazahozta a Jókai költeményeinek második kötetét, amelyet félévig magánál tartott? — Kikérek magamnak minden meggyanúsítást! Imádom Jókait, s idei értesítőnk számára program-értekezést írok a költészetéről, amiért alaposan kellett vele foglalkoznom. — Bocsánatot kérek, azt én egy pillanatig sem vonom kétségbe. Csak azt legyen szabad még megjegyeznem, hogy az inkriminált rigmusokat én szó szerint idéztem hazánk nagy költőjének, Jókai HahMÍiM föttámaszíás-a | /7hÁ>va. Jjfienc itqéwje Mórnak Emese ősanyánkról szóló költeményéből, amelynek az az alapeszméje, hogy igen nagy kár volt nekünk Ázsiából kijönni. Enyhítő körülményül szolgáljon a nevezett költő javára, hogy nem most írta ezt a verset, hanem ötven évvel ezelőtt, amikor a közállapotok igen elkeserítőek voltak. Némi zavart csend támadt, aminek az igazgató vetett véget, szemmellátható megkönnyebbedéssei jelentvén ki, hogy áttérünk a napirendre. Van szerencséje bemutatni a kultuszminiszter úr őnagyméltósága leiratát a pornográfia elleni küzdelem pedagógiai vonatkozásai tárgyában. Ez máskor nagyon érdekes téma szokott lenni, amelyhez kor- és világnézeti különbség nélkül hozzászól mindenki, most azonban senki se hallgatott oda. Halk torokköszörülések, nem egészen véletlén könyökösszeértetések és tenyérbehajtott homlok alól való összekacsintgatások tettek róla tanúbizonyságot, hogy a legőszintébb öröm a káröröm. Az ülést a szokott amábilis konfusio fejezte be, amelynek során irodalomtörténész kollégám lépett meg elsőnek, mellőzvén az elköszönés formaságait. Amint elment, az igazgató újra összecsődített bennünket. — Uraim, baj van. Imént eltávozott kollégánk közölte velem, hogy egyéb elfoglaltsága miatt nem valialja az értesítői programértekezést. Ki hajlandó most már feláldozni magát a haza oltárán? Mindenki a szomszédját noszogatta, csak engem nem noszogatott senki. De mikor jelentkeztem, még meg is éljeneztek. Az igazgató majd meg ölelt. Látszott a szeméből, hogy úgy veszi a dolgot, mint nekem kijáró elégtételt. (Folytatjuk)