Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-07 / 289. szám

Ott MAGYARORSZÁG KEDD. 1954 DECEMBER 1. uatmmmammmmmzyummmmm^m^t Terror és megfélemlítés jegyében zajlottak le a nyugatberlini választások Berlin (MTI). Nyugat-Berlinben vasárnap választották meg az új városi képviselőtestület tagjait. A választások, akárcsak a hetek óta folytatott választási előkészületek, az uralmon lévő pártok és reakciós hatóságok terrorakciói és brutális túlkapásai jegyében zajlottak le. A nyugntberlini rendőrség a választási előkészületek során és a választás napján Németország Szocialista Egységpártjának 2041 agitátorát letartóztatta. A nyugatberlini templomokban Németország Szocialista Egységpártja ellen uszították a hívőket. A választások befejezése után a szavazatok összeszámlálásának aktusából a legtöbb szavazóhelyiségből kizárták Németország Szocialista Egységpártjának megbízott ellenőreit. A „Neues Deutschland" hétfői száma kiemeli: A béke és a német egység ellenfelei felismerték, hogy Németország Szocialista Egységpártja által a választások előtt felvetett kérdések megvitatása komolyan veszélyeztette politikai hadállásaikat. Ezért példátlan terrorral válaszoltak Németország Szocialista Egységpártjának választási programjára. A nyugatberlini választások nem voltak szabad választások. A csalárd választótörvény értelmében csak azok a pártok jutnak mandátumhoz, amelyekre a leadott szavazatok több mint öt százaléka esett. Az új nyugatberlini városi parlamentnek ennek megfelelően a mandátumok a következőképpen oszlanak meg: szociáldemokrata párt 64, Keresztény Demokrata Unió 44, Szabad Demokrata Párt 19. A szociáldemokrata párt tehát abszolút többséggel rendelkezik a képviselőtestületben. Ottó Suhr, a párt főpolgármesterjelöltje, a választás után kijelentette, hogy a szociáldemkorata párt, abszolút többsége ellenére, a Keresztény Demokrata Unióval szövetkezve, koalíciós szenátust kiván Nyugat-Berlin élére dili. tani. „Képtelenség arra számítani, hogy üldözés utján meg leltet akadalyozni a kommuiLSia párt fejlődését Olaszországiján" Palmiro Togliatti nyilatkozata Róma (TASZSZ) Az olasz minisztertanács december 4-i üléséről kiadott hivatalos közlemény bejelenti, hogy Scelba miniszterelnök jelentést tett annak a -"gondos vizsgálatnak" az eredményéről, amelyet az utóbbi hónapokban folytattak az Olasz Kommunista Párt tevékenységével kapcsolatban. A közlemény elmondja, hogy a jelentés alapján az olasz minisztertanács jóváhagyott egész sor intézkedést, amelyek a rendőri önkény endszerét vezetik be az országban es semmivé teszik a hirhedt bursoá szabadságjogokat is. Így korlátozzák a szólás- és sajtószabadságot: a bírósági szervek kötelessége, hogy mostantól kezdve szigorúbban figyeljék a kommunistáknak a sajtéban napvilágot látott megnyilatkozásait. Tervbe vették azt is, hogy el kell lávolítani az államapparátusból és uz állami irányítás alatt álló vállalatoktól az olyan dolgozókat, akik a kommunista párt tagjai. A »Paese Sera* közli Palmiro Togliattinak, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának nyilatkozatát a kormány által jóváhagyott kommunistaellenes Intézkedésekről. •"Mindenekelőtt az a véleményem — mondotta többek között Togliatti —, hogy elhibázott dolog a "kommunizmus elleni* intézkedésekről beszélni. Demokráciaellenes és antiliberális intézkedésekről van itt szó. A kormány arra törekszik, hogy jogot nyerjen ahhoz, hogy közigazgatási intézkedések segítségével politikai megkülönböztetést vezessen be az állampolgárok között és ezt általánossá tegye; ugyanakkor meg akarja szüntetni a szervezkedési szabadságot és a sajtószabadságot. Az állampolgárok túlnyomó többsége feltétlenül felháborodással fogadja ezt a kísérletet, amelynek célja, hogy Olaszországot egyre nyíltabban a demokráciától a rendőri és reakciós önkény rendszere felé taszítsa. Képtelenség arra számítani, hogy üldözés útján meg lehet akadályozni a kommunista párt fejlődését Olaszországban. Tevékenységünk középpontjában a demokrácia alapvető vívmányainak megvédése áll majd. Ezek a vívmányok: „, minden állampolgárnak a törvény előtti egyenlősége, a törvényesség betartása a kormány és kormányt támogató pártok részéről, a politikai haladásért, a szociális haladásért és a békéért folytatott propagandának és harcnak a szabadsága. Tevékenységünk célja lesz az is, hogy leleplezzük és megszüntessük országunk jelenlegi rendszerének reakciós elfajulását, amiben a főbűnösök ma a klerikálisok és a szociáldemokraták. Célunk, hogy visszaállítsák az igazi, demokratikus és köztársasági rendszert. Nem kétséges, hogy e célokért harcolva hazánk haladásáért küzdünk". Montgomery tábornagy nyilatkozata Churchill kijelentéseiről Churchill miniszterelnök — mint ismeretes — nagy felháborodást okozott november 23-i, az angliai Woodfordban elmondott beszédének egyik kitételével, mely szerint 1945-ben, a második világháború befejezése előtt utasítást adott Montgomery tábornoknak: gondosan gyűjtse össze a német csapatok által eldobált, vagy lerakott fegyvereket, mert azokat esetleg újra ki kell osztani a német hadifoglyok között a szovjet csapatok ellen. Montgomery tábornagy, aki e beszéd elhangzása idején az Egyesült Államokban tartózkodott, most amerikai újságírók előtt kijelentette, hogy annakidején valóban kapott üzenetet a miniszterelnöktől a német fegyverekre vonatkozóan. Churchill azonban — mint ismeretes — néhány nappal később az alsóházban azt mondotta, hogy woodfordi kijelentései sajnálatos nyelvbotlások voltak és *lehetséges, hogy a jelzett táviratot nem is küldte el*. Az elmúlt hét végén Montgomery tábornagy hazaérkezett az Egyesült Államokból. Szombaton Londonban ismét határozottan kijelentette, hogy "1945-ben megkapta a német fegyverek elraktározására vonatkozó üzenetet" — majd hozzátette, hogy »a hét végén utánanéz levéltárában az üzenetnek és ezt követően beszámol majd a miniszterelnöknek kutatása eredményéről*. Sarkvidéki éjszaka Az „Eszaki-Sark-3úszőúlloniás rádió jelentése Hirtelen köszöntött be a sarkvidéki éjszaka. Nemrégen még az „Északi Sark-3" úszóállomás dolgozói jól látták a napot. Teljes 24 órán át járt az égen ez a hatalmas vörös korong és úgy tűni, mintha soha nem is akarna lenyugodni. Azután egyre jobban halványodni kezdett. Ellipszis alakúvá vált és estefelé már alig tartolta magát az égen, a felhők fekete láncába kapaszkodott. Az alacsony felhölánc lassan az egész eget beboritolta. Havazni kezdett. A sátrakban olyan sötét lelt, hogy meg kellett gyújtani a villany lámpát. A süvítő szél meg-megrázia a sátorfalakat. A szárításra felakasztott szőrmecsizmák és kesztyűk jobbra-balra billegtek, árnyékuk futkosott a falakon, amelyeket már kezdett belepni a dér. Egyszeriben megnövekedett a gázfogyasztás, ami bizony nyugtalanította Alekszej Fjo. dorovics Tresnyikovot, az állomás vezetőjét. Amikor a hóvihar végül kissé alábbhagyott, a száguldó felhők között egy kis darabon szabaddá lett az ég s felragyogtak a csillagok. A nappalok és az éjszakák hónapokra egybeolvadtak egy hoszszú, hideg, sarkvidéki éjszakába. November elején ismét csendes, felhőtlen időjárás köszöntött be, de a fagyok erősödtek. A hőmérő higany-oszlopa mínusz 30 fok alá süllyedi. Malvejcsuk és Malkov meteorológusok megállapodtak, hogy áttérnek a szeszhöméröre. mert a higany mínusz 38 foknál megfagy. Az erős fagy nagyon megnehezítette Popkov geofizikus munkáját. Igaz, hogy még jóval a tél beállta előtt a készülékek egy részéi átszállította a sátrakba, a többiek részére pedig hótéglák. ból szélvédőket épített. A porhó azonban mindenhová behatolt. A megfigyelő lehajol a készülékhez, hogy megmérje a csillagok magasságát s a készüléket máris befedte a dér, a szemlencsét vékony jégréteg borítja ... Az aerológusolc hidrogén szükségletének beszerzése is nehézségekbe ütközik. Ennek ellenére azonban az állomás naplójába változatlanul bekerülnek a tudományos megfigyelésekről szóló részletes leírások. Az egyes csoportok a megállapított terv szerint folytatják a munkát. A táborban teljes a sötétség. Alig rajzolódnak ki a sálrak kör. vonalai. Az ösvényeken fel-felcsillan a villanylámpák fénye. Ott az aerológusok a rádióállomásra viszik a jelentést. Itt meg a hidrológus végzi megfigyeléseit. Amott egy világos négyszög vetődik a hóra. A konyhaajtóból párafelhövel együtt egy árnyék siet a legközelebbi sátorhoz. Bizonyára a szakács igyekszik valamiért az élelmiszer-raktárba. Ha a fényszóró sokáig vándorol az egész táborban és sorban megvilágítja a sátrakat, akkor már tudják, hogy az ügyeletes végzi a szokott körsétáját. Most a meteorológus végzi meg. figyeléseit. Felragyog a fényszóró és megvilágítja az oszlopon a szélzászlót. Majd kialszik és csupán az Északi-fény ragyog; Az NDK sajtóértekezlete Berlinben Berlin (MTI) A Német Demokratikus Köztársaság Moszkvából viszszatért kormányküldöttsége szombaton délután sajtóértekezletet tartott Berlinben. Ottó Grotewohl miniszterelnök. a küldöttség vezetője bevezető szavaiban hangsúlyozta, hogy a csütörtökön befejeződött moszkvai tanácskozásokon hozott határozatok megmutatták Washington és Bonn jelenlegi politikájának teljes irrealitását. Tévednek, akik azt hiszik — mondotta ezután Ottó Grotewohl —, hogy a moszkvai értekezleten képviselt hatalmak az "erőpolitika* híveinek példáját követve, fenyegető ököllel válaszolnak a nyugati monopoltőke szolgálatában álló kormányok békeellenes készülődéseire. A moszkvai értekezleten résztvett államok továbbra is a Szovjetunió-javasolta összeurópai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért szállnak síkra. A moszkvai értekezlet nem csapta be az ajtót a különböző társadalmi rendszerű államok megegyezése és a békés együttélés előtt. Ellenkezőleg, az eddiginél is nyomatékosabban világította meg, hogy a nemzetközi feszültség csökkentésének útja. az egyenjogúság alapján folytatott tárgyalások útja egyetlen, amely Európa és az egész világ valamennyi népének jólétéhez és felemelkedéséhez vezet. Grotewohl ezután utalt a 600 milliós lakosú Kínai Népköztársaság képviselőjének a moszkvai értekezleten elhangzott bejelentésére, hogy a népi Kína a Szovjetunióval kötött kölcsönös segélynyújtási szerződés alapján- csupán Európára korlátozott fegyveres összetűzés esetén is teljes ereje latbavetésével a béketábor országai mellé állna. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a többi békeszerető állam mérhetetlen erejének nagyobb mérsékletre és reálitásra kell ösztönöznie az úgynevezett erőpolitika izgága irányítóit — mondotta Ottó Grotewohl, vesen beépítenie. Teljesítményének értékét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy szinte korrigálni tudja Kipphart hibáját Az igazgató megszemélyesítője Kormos Lajos kitűnő színész. Nagyszerűen tolmácsolja Schnell látszatember voltát. Üresen csillog, tartalmatlanul elegáns, úgy mozog, úgy beszél, hogy érezni: nincs mögötte semmi. Hasonlóan jó Schulte kisebb, de párhuzamos szerepében Káidor Jenő. Lontay Margit titkárnője egy sokoldalú színészi tehetség megnyilatkozása. Szigorú és elérzékenyülő, mí górva és szeretetrevágyó. Szélsőségeket egyesít magában, de mindig életszerűen, még a burleszk-jelenetekben is hitelesen. Raban menyasszonya egyszerűbb jellem, de Dómján Edit alakításában ugyancsak meggyőző. Nem lehet szó nélkül elmenni az írók és az írónő epizód szerepei mellett sem. Egytől-egyig megragadják a nézőt, elsősorban a groteszkség felől. Ezt a lehetőséget monumentalizálja Monhaupt szerepében Kátay Endre. Nem valóságos alakot visz a színpadra, hanem a végső határig feszített karikatúrát. A tipikus vonásokat azonban olyan lenyűgözően mutatja be, hogy a néző nem arra gondol: ilyen ember nincs, hanem arra: borzasztó, hogy ilyen is lehet. Barsi Béla professzora hasonló funkciót kap. összegezve azt mondhatjuk: az előadás méltó a darabhoz, a színház pedig méltó az eredeti bemutatóhoz. S meg vagyunk győződve arról, hogy a „Shakespeare kereste*, tik" még sok kellemes órát fog szerezni a szegedi közönségnek. Halász Előd ; SHAKESPEARE KERESTETIK A Megedi OlemteÜ ^túnAáa előadódó. Milyen volt az előadás, hogyan Interpretálta a rendezés és a színészi munka Kipphart mondanivalóját? Elsőnek nézzük meg a rendezést. Mondjuk meg, hogy tapasztalatunk és megítélésünk szerint a i endező, Sallós Gábor, feladata maí aslatán állt. A darab egészének ányvonalát jól domborította ki, ülönösen az első és az utolsó felvonásban. A kezdő jelenet vontatottságát teljes mértékbon sikerült megszüntetnie s a zárójelenet meg-: oldásait hatásosan mélyítette el. Csupán két vonatkozásban nem tudjuk felfogását magunkévá tenni, s ; :.iind a két vonatkozás a második levonással áll kapcsolatban. A :.:öveg szerint a második :vonás klinikai jelenettel végződik, s a csattanója Farbei kijelentése: „Normális, észnél lévő ember v igyok, aki 1953-ban egy korszerű zatirát akar színpadra vinni!" — .-.melyre a professzor így válaszol,! a nézőtérnek: „íme, a huszadik ] század második felének legszebb; •nyszerképzete". Világos, hogy I pphart nem ok nélkül hangsúlyozza ezt a mozzanatot a felvonás ! légén hiszen ezzel jelzi, hogy a tujJonképponi probléma a darab előadása, amely e pillanatban kenyszerképzetnek látszik. Az előadásban ezzel szemben Raban és Fárbel találkozásával és Fárbel szerencsétlenségével végződik a felvonás, s a klinikai jelenet áttevődik a harmadik felvonás elejére. Kétségtelen, hogy a színpadi szempontból választott megoldás hatásosabb — de az a hátránya, hogy háttérbe szorítja a mélyebb mondanivalót, s bizonyos tekintetben olyan lezá- , rést jelent, amely a továbbiakat szinte feleslegessé teszi. Ugyanez érvényes a második felvonásra általában. Az eredetiből hiányzó boxmeccs-jelenetet, a nézőtéren való játék, a jelenetek tempójának gyorsítása igen hatásos, s nagy lendületet ad a darabnak. Színpadi szemA színészi teljesítményeket vizsgálva le lehet szögezni, hogy a szegedi művészek darabról-darabra fejlődnek. Miklósy Györgyre vonatkozóan ugyan azért nehét ezt megállapítani, mert az elmúlt évben szinte minden feladattal nagyszerűen meg tudott birkózni. Nem meglepetés tehát, hogy Fárbel alakítása ugyancsak kiváló. Egyszerű eszközökkel, de mindig meggyőzően jeleníti meg a dramaturg rokonszenves alakját. Egyetlen ponton MIKLÓSY GYÖRGY pontból mindez csak helyeselhető, de megvan az a veszélye, hogy a szerző tulajdonképpeni szándékát elhomályosítja. Fárbel és Raban jelleme a második felvonásban kissé háttérbe szorul — márpedig ezen van a hangsúly — s a helyzetekből fakadó, felszínesebb komikum lesz úrrá. Az előadás itt a burleszk felé tolódik el, úgyhogy ezen a ponton érzésünk szerint kevesebb több lett volna, KOVÁCS JANO.-, nem hiteles: a darab első perceiben. Ez a kihagyás ugyan elsősor' ban Kipphart hibája, az első mondatok, Farbei rövid monológja túlságosan gyors ahhoz, semhogy reái lis légkört tudjon teremteni. Azt gondoljuk azonban, hogy lassúbb tempóvétellel meg lehetne szüntetni ezt az apró hibát. Méltó párja Fárbelnek a színpadon is Fridolin, Kovács János ala' kításában. Kovács Fridolinjának kiemelkedő vonása a töretlen, fiatalos lendület — amely hol kamaszosan nyers formában jelentkezik, hol tompítottabban és érettebben, de mindig őszintén, emberien és diadalmasan. Kovács János játékának finomságai különösen a zárójelenetben ütköznek ki, s nem kis szerepük van abban, hogy a darab a szokványos vígjátéki befejezésnél mélyebb értelmű kicsengést kap. Raban szerepében Kaló Flórián Miklósy és Kovács mellé sorakozik. A fiatal író pillanatnyi megtorpanását kitűnően érzékelteti, de a kibontakozásban is meggyőző. Csak egy hibásnak tűnő mozzanata vana harmadik felvonásban időnként túlságosan is naturalista módon játszik. Lászlóffy Kata nem könnyű szerepet vállalt, annál is inkább, mert Mellin alakját a szerzőnek nem mindenütt sikerült a darabba szer.* BARSI BLLA