Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-07 / 289. szám

Ott MAGYARORSZÁG KEDD. 1954 DECEMBER 1. uatmmmammmmmzyummmmm^m^t Terror és megfélemlítés jegyében zajlottak le a nyugatberlini választások Berlin (MTI). Nyugat-Berlinben vasárnap választották meg az új városi képviselőtestület tagjait. A választások, akárcsak a hetek óta folytatott választási előké­születek, az uralmon lévő pár­tok és reakciós hatóságok ter­rorakciói és brutális túlkapásai jegyében zajlottak le. A nyugntberlini rendőrség a vá­lasztási előkészületek során és a választás napján Németország Szo­cialista Egységpártjának 2041 agi­tátorát letartóztatta. A nyugatber­lini templomokban Németország Szocialista Egységpártja ellen uszí­tották a hívőket. A választások befejezése után a szavazatok összeszámlálásának ak­tusából a legtöbb szavazóhelyiség­ből kizárták Németország Szocialis­ta Egységpártjának megbízott el­lenőreit. A „Neues Deutschland" hétfői száma kiemeli: A béke és a német egység ellen­felei felismerték, hogy Németország Szocialista Egységpártja által a vá­lasztások előtt felvetett kérdések megvitatása komolyan veszélyeztet­te politikai hadállásaikat. Ezért példátlan terrorral vála­szoltak Németország Szocialista Egységpártjának választási pro­gramjára. A nyugatberlini vá­lasztások nem voltak szabad vá­lasztások. A csalárd választótörvény értel­mében csak azok a pártok jutnak mandátumhoz, amelyekre a leadott szavazatok több mint öt százaléka esett. Az új nyugatberlini városi par­lamentnek ennek megfelelően a mandátumok a következőképpen oszlanak meg: szociáldemokrata párt 64, Keresztény Demokrata Unió 44, Szabad Demokrata Párt 19. A szociáldemokrata párt tehát abszolút többséggel rendelkezik a képviselőtestületben. Ottó Suhr, a párt főpolgármester­jelöltje, a választás után kijelentet­te, hogy a szociáldemkorata párt, ab­szolút többsége ellenére, a Ke­resztény Demokrata Unióval szövetkezve, koalíciós szenátust kiván Nyugat-Berlin élére dili. tani. „Képtelenség arra számítani, hogy üldözés utján meg leltet akadalyozni a kommuiLSia párt fejlődését Olaszországiján" Palmiro Togliatti nyilatkozata Róma (TASZSZ) Az olasz minisz­tertanács december 4-i üléséről ki­adott hivatalos közlemény bejelenti, hogy Scelba miniszterelnök jelen­tést tett annak a -"gondos vizsgálat­nak" az eredményéről, amelyet az utóbbi hónapokban folytattak az Olasz Kommunista Párt tevékeny­ségével kapcsolatban. A közlemény elmondja, hogy a jelentés alapján az olasz miniszter­tanács jóváhagyott egész sor intéz­kedést, amelyek a rendőri önkény endszerét vezetik be az országban es semmivé teszik a hirhedt bur­soá szabadságjogokat is. Így korlátozzák a szólás- és sajtószabadságot: a bírósági szervek kötelessége, hogy mos­tantól kezdve szigorúbban fi­gyeljék a kommunistáknak a sajtéban napvilágot látott meg­nyilatkozásait. Tervbe vették azt is, hogy el kell lávolítani az államapparátusból és uz állami irányítás alatt álló vál­lalatoktól az olyan dolgozókat, akik a kommunista párt tagjai. A »Paese Sera* közli Palmiro Togliattinak, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának nyilatkozatát a kormány által jóváhagyott kom­munistaellenes Intézkedésekről. •"Mindenekelőtt az a vélemé­nyem — mondotta többek között Togliatti —, hogy elhibázott dolog a "kommunizmus elleni* intézke­désekről beszélni. Demokráciaelle­nes és antiliberális intézkedésekről van itt szó. A kormány arra törekszik, hogy jogot nyerjen ahhoz, hogy közigazgatási intézkedések se­gítségével politikai megkülön­böztetést vezessen be az állam­polgárok között és ezt általá­nossá tegye; ugyanakkor meg akarja szüntetni a szervezke­dési szabadságot és a sajtósza­badságot. Az állampolgárok túlnyomó több­sége feltétlenül felháborodással fo­gadja ezt a kísérletet, amelynek célja, hogy Olaszországot egyre nyíltabban a demokráciától a rend­őri és reakciós önkény rendszere felé taszítsa. Képtelenség arra számítani, hogy üldözés útján meg lehet akadályozni a kommunista párt fejlődését Olaszországban. Tevékenységünk középpontjában a demokrácia alapvető vívmányai­nak megvédése áll majd. Ezek a vívmányok: „, minden állampolgárnak a tör­vény előtti egyenlősége, a tör­vényesség betartása a kormány és kormányt támogató pártok részéről, a politikai haladásért, a szociális haladásért és a bé­kéért folytatott propagandának és harcnak a szabadsága. Tevékenységünk célja lesz az is, hogy leleplezzük és megszüntessük országunk jelenlegi rendszerének reakciós elfajulását, amiben a fő­bűnösök ma a klerikálisok és a szociáldemokraták. Célunk, hogy visszaállítsák az igazi, demokra­tikus és köztársasági rendszert. Nem kétséges, hogy e célokért harcolva hazánk haladásáért küz­dünk". Montgomery tábornagy nyilatkozata Churchill kijelentéseiről Churchill miniszterelnök — mint ismeretes — nagy felháborodást okozott november 23-i, az angliai Woodfordban elmondott beszédé­nek egyik kitételével, mely szerint 1945-ben, a második világháború befejezése előtt utasítást adott Montgomery tábornoknak: gondo­san gyűjtse össze a német csapa­tok által eldobált, vagy lerakott fegyvereket, mert azokat esetleg újra ki kell osztani a német hadi­foglyok között a szovjet csapatok ellen. Montgomery tábornagy, aki e beszéd elhangzása idején az Egye­sült Államokban tartózkodott, most amerikai újságírók előtt kijelentet­te, hogy annakidején valóban kapott üzenetet a miniszterelnöktől a német fegyverekre vonatko­zóan. Churchill azonban — mint isme­retes — néhány nappal később az alsóházban azt mondotta, hogy woodfordi kijelentései sajnála­tos nyelvbotlások voltak és *le­hetséges, hogy a jelzett távira­tot nem is küldte el*. Az elmúlt hét végén Montgomery tábornagy hazaérkezett az Egyesült Államokból. Szombaton Londonban ismét határozottan kijelentette, hogy "1945-ben megkapta a német fegyverek elraktározására vo­natkozó üzenetet" — majd hozzátette, hogy »a hét végén utánanéz levéltá­rában az üzenetnek és ezt kö­vetően beszámol majd a mi­niszterelnöknek kutatása ered­ményéről*. Sarkvidéki éjszaka Az „Eszaki-Sark-3úszőúlloniás rádió jelentése Hirtelen köszöntött be a sark­vidéki éjszaka. Nemrégen még az „Északi Sark-3" úszóállomás dolgo­zói jól látták a napot. Teljes 24 órán át járt az égen ez a hatal­mas vörös korong és úgy tűni, mintha soha nem is akarna lenyu­godni. Azután egyre jobban halvá­nyodni kezdett. Ellipszis alakúvá vált és estefelé már alig tartolta magát az égen, a felhők fekete láncába kapaszkodott. Az alacsony felhölánc lassan az egész eget beboritolta. Havazni kezdett. A sátrakban olyan sötét lelt, hogy meg kellett gyújtani a villany lámpát. A süvítő szél meg-megrázia a sátorfalakat. A szárításra felakasztott szőrme­csizmák és kesztyűk jobbra-balra billegtek, árnyékuk futkosott a fa­lakon, amelyeket már kezdett be­lepni a dér. Egyszeriben megnö­vekedett a gázfogyasztás, ami bi­zony nyugtalanította Alekszej Fjo. dorovics Tresnyikovot, az állomás vezetőjét. Amikor a hóvihar végül kissé alábbhagyott, a száguldó felhők között egy kis darabon szabaddá lett az ég s felragyogtak a csil­lagok. A nappalok és az éjszakák hónapokra egybeolvadtak egy hosz­szú, hideg, sarkvidéki éjszakába. November elején ismét csendes, felhőtlen időjárás köszöntött be, de a fagyok erősödtek. A hőmérő higany-oszlopa mínusz 30 fok alá süllyedi. Malvejcsuk és Malkov meteorológusok megállapodtak, hogy áttérnek a szeszhöméröre. mert a higany mínusz 38 foknál megfagy. Az erős fagy nagyon megnehezítette Popkov geofizikus munkáját. Igaz, hogy még jóval a tél beállta előtt a készülékek egy részéi átszállította a sátrakba, a többiek részére pedig hótéglák. ból szélvédőket épített. A porhó azonban mindenhová behatolt. A megfigyelő lehajol a készülékhez, hogy megmérje a csillagok ma­gasságát s a készüléket máris be­fedte a dér, a szemlencsét vékony jégréteg borítja ... Az aerológusolc hidrogén szük­ségletének beszerzése is nehézsé­gekbe ütközik. Ennek ellenére azonban az állomás naplójába változatlanul bekerülnek a tudo­mányos megfigyelésekről szóló részletes leírások. Az egyes cso­portok a megállapított terv sze­rint folytatják a munkát. A táborban teljes a sötétség. Alig rajzolódnak ki a sálrak kör. vonalai. Az ösvényeken fel-felcsil­lan a villanylámpák fénye. Ott az aerológusok a rádióállomásra vi­szik a jelentést. Itt meg a hidro­lógus végzi megfigyeléseit. Amott egy világos négyszög vetődik a hóra. A konyhaajtóból párafel­hövel együtt egy árnyék siet a legközelebbi sátorhoz. Bizonyára a szakács igyekszik valamiért az élelmiszer-raktárba. Ha a fényszóró sokáig vándorol az egész táborban és sorban megvilágítja a sátrakat, akkor már tudják, hogy az ügye­letes végzi a szokott körsétáját. Most a meteorológus végzi meg. figyeléseit. Felragyog a fényszóró és megvilágítja az oszlopon a szél­zászlót. Majd kialszik és csupán az Északi-fény ragyog; Az NDK sajtóértekezlete Berlinben Berlin (MTI) A Német Demokra­tikus Köztársaság Moszkvából visz­szatért kormányküldöttsége szom­baton délután sajtóértekezletet tar­tott Berlinben. Ottó Grotewohl mi­niszterelnök. a küldöttség vezetője bevezető szavaiban hangsúlyozta, hogy a csütörtökön befejeződött moszkvai tanácskozásokon ho­zott határozatok megmutatták Washington és Bonn jelenlegi politikájának teljes irrealitását. Tévednek, akik azt hiszik — mon­dotta ezután Ottó Grotewohl —, hogy a moszkvai értekezleten kép­viselt hatalmak az "erőpolitika* hí­veinek példáját követve, fenyegető ököllel válaszolnak a nyugati mo­nopoltőke szolgálatában álló kor­mányok békeellenes készülődéseire. A moszkvai értekezleten részt­vett államok továbbra is a Szov­jetunió-javasolta összeurópai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért szállnak síkra. A moszkvai értekezlet nem csapta be az ajtót a különböző társadalmi rendszerű államok megegyezése és a békés együttélés előtt. Ellenkezőleg, az eddiginél is nyomatékosab­ban világította meg, hogy a nemzetközi feszültség csökken­tésének útja. az egyenjogúság alapján folytatott tárgyalások útja egyetlen, amely Európa és az egész világ valamennyi né­pének jólétéhez és felemelke­déséhez vezet. Grotewohl ezután utalt a 600 mil­liós lakosú Kínai Népköztársaság képviselőjének a moszkvai értekez­leten elhangzott bejelentésére, hogy a népi Kína a Szovjetunióval kö­tött kölcsönös segélynyújtási szer­ződés alapján- csupán Európára korlátozott fegyveres összetűzés esetén is teljes ereje latbavetésével a béketábor országai mellé állna. A Szovjetunió, a Kínai Népköztár­saság és a többi békeszerető ál­lam mérhetetlen erejének nagyobb mérsékletre és reálitásra kell ösz­tönöznie az úgynevezett erőpolitika izgága irányítóit — mondotta Ottó Grotewohl, vesen beépítenie. Teljesítményének értékét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy szinte korrigálni tud­ja Kipphart hibáját Az igazgató megszemélyesítője Kormos Lajos kitűnő színész. Nagy­szerűen tolmácsolja Schnell látszat­ember voltát. Üresen csillog, tartal­matlanul elegáns, úgy mozog, úgy beszél, hogy érezni: nincs mögötte semmi. Hasonlóan jó Schulte ki­sebb, de párhuzamos szerepében Káidor Jenő. Lontay Margit titkárnője egy sokoldalú színészi tehetség megnyi­latkozása. Szigorú és elérzékenyülő, mí górva és szeretetrevágyó. Szélső­ségeket egyesít magában, de mindig életszerűen, még a burleszk-jelene­tekben is hitelesen. Raban meny­asszonya egyszerűbb jellem, de Dómján Edit alakításában ugyan­csak meggyőző. Nem lehet szó nélkül elmen­ni az írók és az írónő epizód szere­pei mellett sem. Egytől-egyig meg­ragadják a nézőt, elsősorban a gro­teszkség felől. Ezt a lehetőséget monumentalizálja Monhaupt szere­pében Kátay Endre. Nem valóságos alakot visz a színpadra, hanem a végső határig feszített karikatúrát. A tipikus vonásokat azonban olyan lenyűgözően mutatja be, hogy a néző nem arra gondol: ilyen ember nincs, hanem arra: borzasztó, hogy ilyen is lehet. Barsi Béla professzo­ra hasonló funkciót kap. összegezve azt mondhatjuk: az előadás méltó a darabhoz, a szín­ház pedig méltó az eredeti bemuta­tóhoz. S meg vagyunk győződve ar­ról, hogy a „Shakespeare kereste*, tik" még sok kellemes órát fog sze­rezni a szegedi közönségnek. Halász Előd ; SHAKESPEARE KERESTETIK A Megedi OlemteÜ ^túnAáa előadódó. Milyen volt az előadás, ho­gyan Interpretálta a rendezés és a színészi munka Kipphart mondani­valóját? Elsőnek nézzük meg a ren­dezést. Mondjuk meg, hogy tapasz­talatunk és megítélésünk szerint a i endező, Sallós Gábor, feladata ma­í aslatán állt. A darab egészének ányvonalát jól domborította ki, ülönösen az első és az utolsó fel­vonásban. A kezdő jelenet vonta­tottságát teljes mértékbon sikerült megszüntetnie s a zárójelenet meg-: oldásait hatásosan mélyítette el. Csupán két vonatkozásban nem tud­juk felfogását magunkévá tenni, s ; :.iind a két vonatkozás a második levonással áll kapcsolatban. A :.:öveg szerint a második :vonás klinikai jelenettel végző­dik, s a csattanója Farbei kijelen­tése: „Normális, észnél lévő ember v igyok, aki 1953-ban egy korszerű zatirát akar színpadra vinni!" — .-.melyre a professzor így válaszol,! a nézőtérnek: „íme, a huszadik ] század második felének legszebb; •nyszerképzete". Világos, hogy I pphart nem ok nélkül hangsú­lyozza ezt a mozzanatot a felvonás ! légén hiszen ezzel jelzi, hogy a tu­jJonképponi probléma a darab előadása, amely e pillanatban kenyszerképzetnek látszik. Az elő­adásban ezzel szemben Raban és Fárbel találkozásával és Fárbel sze­rencsétlenségével végződik a felvo­nás, s a klinikai jelenet áttevődik a harmadik felvonás elejére. Két­ségtelen, hogy a színpadi szempont­ból választott megoldás hatásosabb — de az a hátránya, hogy háttérbe szorítja a mélyebb mondanivalót, s bizonyos tekintetben olyan lezá- , rést jelent, amely a továbbiakat szinte feleslegessé teszi. Ugyanez érvényes a második felvonásra ál­talában. Az eredetiből hiányzó box­meccs-jelenetet, a nézőtéren való játék, a jelenetek tempójának gyor­sítása igen hatásos, s nagy lendü­letet ad a darabnak. Színpadi szem­A színészi teljesítményeket vizsgálva le lehet szögezni, hogy a szegedi művészek darabról-darabra fejlődnek. Miklósy Györgyre vo­natkozóan ugyan azért nehét ezt megállapítani, mert az elmúlt év­ben szinte minden feladattal nagy­szerűen meg tudott birkózni. Nem meglepetés tehát, hogy Fárbel ala­kítása ugyancsak kiváló. Egyszerű eszközökkel, de mindig meggyőzően jeleníti meg a dramaturg rokon­szenves alakját. Egyetlen ponton MIKLÓSY GYÖRGY pontból mindez csak helyeselhető, de megvan az a veszélye, hogy a szerző tulajdonképpeni szándékát elhomályosítja. Fárbel és Raban jelleme a második felvonásban kis­sé háttérbe szorul — márpedig ezen van a hangsúly — s a helyzetekből fakadó, felszínesebb komikum lesz úrrá. Az előadás itt a burleszk felé tolódik el, úgyhogy ezen a ponton érzésünk szerint kevesebb több lett volna, KOVÁCS JANO.-, nem hiteles: a darab első percei­ben. Ez a kihagyás ugyan elsősor­' ban Kipphart hibája, az első mon­datok, Farbei rövid monológja túl­ságosan gyors ahhoz, semhogy reá­i lis légkört tudjon teremteni. Azt gondoljuk azonban, hogy lassúbb tempóvétellel meg lehetne szüntet­ni ezt az apró hibát. Méltó párja Fárbelnek a színpa­don is Fridolin, Kovács János ala­' kításában. Kovács Fridolinjának ki­emelkedő vonása a töretlen, fiatalos lendület — amely hol kamaszosan nyers formában jelentkezik, hol tompítottabban és érettebben, de mindig őszintén, emberien és dia­dalmasan. Kovács János játékának finomságai különösen a zárójelenet­ben ütköznek ki, s nem kis szere­pük van abban, hogy a darab a szokványos vígjátéki befejezésnél mélyebb értelmű kicsengést kap. Raban szerepében Kaló Flórián Miklósy és Kovács mellé sorakozik. A fiatal író pillanatnyi megtorpa­nását kitűnően érzékelteti, de a ki­bontakozásban is meggyőző. Csak egy hibásnak tűnő mozzanata van­a harmadik felvonásban időnként túlságosan is naturalista módon játszik. Lászlóffy Kata nem könnyű sze­repet vállalt, annál is inkább, mert Mellin alakját a szerzőnek nem mindenütt sikerült a darabba szer.* BARSI BLLA

Next

/
Thumbnails
Contents