Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-07 / 289. szám

KEDD, 1951 DECEMBER 7. 3 DELMAGYARORSZAG Pártélet Az e heti népnevelőértekezleteb elé TÖBB HÓNAPOS eredményes szakasza záródott le a népnevelő­munkának a most lezajlott tanács­választással. Népnevelőink büsz­keséggel könyvelhetik el maguk­nak, hogy munkájuk nem volt hiá­bavaló. A munka természetesen azért nem áll meg. Ezen a héten min­den pártszervezetben népnevelőér­tekezletek lesznek és a népnevelők megbeszélik az agiláció tapasztala­tait. Az értekezleteken főleg az egyéni agitáció során szerzett ta­pasztalatokat beszéljék meg, hi­szen ez a fö formája az agitáeió­nak s ennek a továbbfejlesztése a következő idők egyik feladata. Á I>ártszervezetek titkárai adják alapos értékelését a politikai mun­kának. példákat is említsenek a tapasztalatokról 8 kérjék a nép­nevelőket, ők ls mondják el észre­vételeiket, javaslataikat. Tárgyal­ják meg a népnevelőértekezleteken, milyen természetű kérdések voltak azok, melyekről a lakosság külön­böző rétegei általában érdeklődés­sel beszéltek és azt, hogyan akar­ják a lakosság által felvetett pro­blémákra a további agitációs mun­ka során a kielégítő választ meg­adni. Aiaról js beszéljenek, hogy a lakosság álta] felvetett egyes kér­dések megoldásában — melyeknél Itáietőség van rá — hogyan gon­dolják bevonni magát u lakosságot, hiszen önkéntes munkahozzájárn­1 ássál vagy egy-egy körzet lakói­nak mozgósításával sok segítséget lehet adni egy-egy javaslat, vagy kérée megvalósításához. A PÁRTSZERVEZETEK vezető­ségei és titkárai, akik jól jsmerik az agitációs munkában résztvett népnevelőket, egyénenként is érté­keljék a népnevelők munkáját, te­vékenységüknek jó vagy rossz oldalit. Ne sajrtúlják a dicsérő el­ismerést és a különböző köszöne­tet azoktól, akik ezt megérdemlik. Jól esik a dicséret azoknak, akik érzik hogy rászolgáltak arra. Munkájuk, személyük megbecsülé­sét k jeleott «® 6e egyben erőt, biztatást és kedvet is ad a to­vábbi folyamatos népnevelőmun­kához. Az arra legméltóbbakat ju­talmazzák meg elismerő emléklap­pal melyet a Városi Pártbizottság és a Hazafias Népfront szegedi bizottsága eljuttat minden alap­szervezethez. Amikor a lelkes népnevelő gárda tagjait és az általuk végzett mun­kát dicsérettel kell. hogy illessük, hiba volna nem beszélni az elő­forduló hiányosságokról s agitá­ciónk egyes gyengeségeiről. A legjelentősebbek ezek közül: hát­térbe szorult a termeléssel való foglalkozás, a termelés különböző mutatóinak alakulásával, a tervek teljesítésének kérdéseivel való fog­lalkozás. Ezeknek a megbeszélé­se legyen a másik főrésze a mos­tani népnevelőértekezleteknek, hogy ennek nyomán a termelési agitá­ció is megjavuljon és az évi terv teljesítésében minél jobb eredményt érjenek el üzemeink a hátralévő idő jó kihasználásával. Hibája az agitációs munkának az is, hogy nem beszél a nemzetközi kérdések­ről. a békeharcról. E téren is ja­vítani kell agitációs munkánkat. A' VÁLASZTÁS politikai előké­szítésében sok segítséget adtak a tömegszervezetek is. Az eheti nép­nevelőértekezlétekre hívják meg a tömegszervezetek vezetőit is és röviden értékeljék a vezetésük alatt működő szervezetek munkáját. A népnevelőértekezlet megállapításai és a politikai agitáció általános értékelése alapján a jövő héten a tömegszervezetek is hívják majd össze a maguk aktíváit és politikai munkásait és beszéljék meg azok­kai a tanácsválasztás tapasztala­tait, a népnevelőmnnka helyzetét és a további feladatokat. A jó felkészülés alapján tartott tanácskozások segitsék elő újabb eredmények elérését a népnevelő­munkában-. a párt politikájának népszerűsítésében és a lakosság aktív támogatásának fokozásában. ifi til * G. J. Erről írnak levelezőink Javult a bor Pár KŐnappaT eBelőtt a „Délma­gyarország" egyik levelezője nem ok nélkül erősen kifogásolta az italholtok által árusított bor mi­nőségét. Nekem tetszett ez a cikk, őrültem, hogy akadt, aki szóvá­tette ezt, B annak is örülök, hogy most már italboltjainkban lényege­sen jobb borokat szolgáltatnak ki a fogyasztóknak. Az új borok sokkal zamatosabbak s érezhető rajtuk, hogy a kezelésük ls jobb, mint annak az italnak volt, me­lyet a nyáron mértek boltjainkban. A borok minőségót azonban még fovább lehet javítani akkor, ha a Borforgalmi Vállalat még többet foglalkozna a termelőkkel, meg­ismertetné relük a bor szakszerű kezelésének módszereit. X Bor for­galmi Vállalat saját telepein nagy­szerűen alkalmazza a legjobb bor­kezelési módszereket, de fontos len­ne, hogyha a ezőlő- és borterme­lésről a télen különböző helyeken szakelőadásokat. ismeretterjesztő beszélgetéseket tartanának az ér­dekelt szőlősgazdáknak. Ezzel a következő érvben nemcsak a saját fogyasztásunkra kerülő bor minősé­gét tudjuk tovább javítani, hanem öregbíteni tudnánk a magyar bo­rok hírnevét a külföldi vásárlók előtt is. Bendtsky Ferenc, a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat dolgozója Hej halászok, halászok, mit fogott a hálótok ? Ismerjük a szomorúhangú sze­gedvidéki népdalt: Hej halászok, Halászok, Mit fogott a hálótok? Nem fogott az egyebet, Vörös szárnyú keszeget. — Nem fogott az még azt sem — mondták a szegediek még néhány hónappal ezelőtt is, ha halkeresés közben eszükbe jutott ez a régi ha­lásznóta, mert Szegeden — ebben a halászatáról és a halpaprikásról híres városban — sajnos lámpással keresve sem lehetett halat kapni. Pedig volt hal a Tiszában csak ki kellett volna fogni. De elhagyta a szerencse a Kossuth Halászati Termelőszövetkezet hálóját. A régi 900 mázsás évi fogás helyett ezr évben meg kellett elégedniök 400 mázsával. Szegény már a Tisza, vize, messze járnak a halak. És miért szegény? Itt Szegeden, amióta leverték az első cölöpöt, mindig bővelkedett halban a folyó. — Akkoriban még végighömpöly­gött a Tisza az árterületen, volt ívóhelye a halaknak — így mondja az öreg halász Juhász József és a többiek bólogatnak, majd felcsap­nak hirtelen: — Árad a Duna, árad a Dráva, a Maros, csak ez a szilaj folyó, a mi folyónk szelídült meg két év óta. Ring rajta a csónak, nem kell küzdeni az árral. Elha­gyott bennünket a szerencse. Gye­vitől Szegedig 25 kiló... Mi ez?! Bix' e* nem nagy szerencse, pedig nagy a halászterület. A vá­sárhelyi rakodótól egészen a jugo­szláv liatárig csak a szegedi halász­szövetkezet csónakjai hasítják a vi­zet. — Nono — int le az öreg halász. — Az élő víz soh' sem volt olyan jó, mint a holt-ág. Okos beszéd ez — tükrözi a többi halász szeme. — De hát Jóska bátyám, van ma­guknak holt-águk is Röszke alatt — szólal meg az egyik — már 80 de­kásak ott a harcsaivadékok.., .. — Bizony, bizony... — néz ró az öreg halász. — De ... — és nagyot sóhajt. Ez olyan önvallomás féle. — Ebben az évben telepítettünk csak először. A minap kifogtunk belőle egyet. Tényleg volt vagy nyolcvan dekás. Aztán visszatettük. Majd jö­vőre meghúzzuk. Eléri némelyik akkorra már a két kilót is ... Beszélgetés közben lassan deren­geni kezd az is, miért pártolt el a szerencse. Mondom is az öreg ha­lásznak: — Biz' ez amolyan, hogy is mond­jam csak, olyan rablógazdálkodás. — Rablógazdálkodás?! — csap haragra az öreg, s szúrós tekinte­tével végigpásztázza az embert. — Betelepítettük mi a nagyfai ágat, de elvették tőlünk még tavaly, hogy majd kacsát tenyésztenek. A kacsából nem lett semmi. A mi halunkat most más fogja ki! Parázs vita keletkezik hirtelené­ben. A közbeszólók persze öreg ha­lászok. — Nem magunkról van szó, ha­nem a gyeviekről! — A kártérítés, — vetem közbe. — Volt vagy tizenhétezer forint. A -szövetkezet kapta. A huszonkét gyevi családnak mégis fillér volt csak a bánatpénz. De legalább át­vette volna őket a Nagyfai Gazda­ság. Azok ismerik a vizet, a hal moccanását. Akik most ott halász­nak, csak amolyan újdonsült halá­szok. Az egész holtágból 120 má­zsát halásztak. Ez nagyon kevés. Még a duplája is kevés. A régieket kiszorították az élő vízre: saját há­zukból kitették őket az udvarra! A Kossuth Halász Szövetkezet vá­gyakozik a nagyfai ág után. De a röszkei ággal nem törődnek.. Tavaly elpusztult benne jónéhány mázsa hal. Nem lékelték a jeget? A halá­szok tagadják: — megmérgezték a vizet. Mind a kettőben van valami. Sem a halászok, sem a Falemezgyár nem vethet egymásra követ. Nem, mert öt év alatt volt idő gondolni a holt­ág betelepítéséről, volt idő gondolni a szűrő berendezés megépítéséről... Adóa marad a tix, kevés a hal. 1300 sporthorgász és a halászszövet­kezet tagjai változó szerencsével méricskélik a vizet. — Apad. állandóan apad. Ahol eddig nyole méter volt a mélysége, most csak egyméter húsz. Lassúbb a folyás, megszelídült a Tisza. Az iszap gyorsabban rakódik le. Még­sem kotorják a medrét 39 óta. Pe­dig egy-két hajó már elakadt a zátonyon. — Minél feljobb megyünk, an­nál mélyebb u víz — magyarázza Juhász József, az öreg halász. — Ez pedig nagy baj. Arra megy a hal, ahol mély a víz. Elúszott a mi szerencsénk Csongrád-felé. — Meg a Dunába — mondja egy másik. Nincs vége, se hossza a pa­nasznak, Bánkódnak a szerencse után. siratót tartanak bor nélkül. Pedig nincs ok a kesergésre, a korai tor-ülésre! Sxrged halellútáaának nagy mennyisége a nemes hal java az a tavakról, Fehértóról jön. És ami­óta innen jön, november óta, van hal Szegeden. Nem kell tartani at­tól hogy világhírességünk, a sze­gedi halpaprikás csorbát szenved. A számadatok élővé válnak, be­szélnek. Augusztusban és szeptem­terben nem volt hal. Októberben már 40 mázsát adtak el. Novem­berben naponta 4—5 mázsa halat mértek ki Szegeden. Egy hónap alatt 109 mázsát a Halértékesítő Vállalatnál, húsz mázsát a Halász Szövetkezetnél. (Ennyi halat talán soha nem fogyasztottak még el, másfél kilót lelkenként!) A de­cember is biztató. Végre valahára a Halértékesítő Vállalat központja rájött arra, hogy nem lehet Sze­gedet hal nélkül hagyni. Decem­berben a terv ezerint 90—120 má­zsa halat mérnek ki a Halértéke­sítőnél és 6—7 mázsát a Halászszö­vetkezetnél. Van hal Saegeden, lesz hal Szegeden. Mindig több, egyre több. Bővül Fehértó. Csanytelekcn két­ezer holdon új halastó épül 1 Hej halászok, halászok, tiszai halászok elpártolt tőletek a sze­rencse, keveset fog a hálótok? Ko­rai tort ültök, eltemetitek a tiszai halászatot, mert nem lehet kecézni. varsázni, hálózni? A zöld árra, ma­gasabb vizállásra vártok. Pedig, ha ti is telepítenétek az egész holt­ágban, akkor nehezebb lenne a hálótok. Az ezévi telepítés — az a 12 mázsa ponty-ivadék — már hat­van dokás. Jövőre ott már jó ha­lászat lesz. De mi lesz a holt-ág többi részével, ha nem telepitetek! Rajtatok is múlik tehát a tiszai halászat sorsa! |_65|1 Építőipari Vállalat dolgozói teljesítették vállalásukat (förgeteg) előtt elkészültek a mezőgazdasági építkezések Pártunk júniusi programja fő­feladatként jelölte meg a mezőgaz­daság fejlesztését, a mezőgazdasági szakemberek fokozott megbecsülé­sét. A program megvalósításából nagy rész várt az építőipari válla­latokra. Lakásokat, javítóműhelye­ket, gépszíneket kellett rövid idő alatt tömegével építeni. A cél az volt, hogy még a tél beállta előtt a gépállomás dolgozói beköltözhes­senek új, egészséges otthonaikba, s napi munkájukat, a téli gépjaví­tást is meleg, jól felszerelt javító­Hannibál föttámasztá&a j OhÁta, Jjvienc ttyénye uo) ív. Pár hónap alatt gyö­nyörűen elbokrosodott a pletykafű az ablakunk­ban és éppen annak a szárazát csipkedtem ki, mikor Dia egyszerre csak elneveti magát krumpli-' tisztítás közijén. — Hát, te? « fordulok oda hozzá — tán az angyalodat látod? — Nem is képzeled, mit álmodtam az éjtszaka. Lermontov térdelt előttem a bakcsiszeráji forrásnál. A költők akkor is veszélyes vetélytársak, ha száz évvel ezelőtt meghaltak. Ajánlatosnak éreztem odaülni az asszony mellé a kisszékre. — Az ám, de., ej nem kötök én neked min­dent az orrodra! — Egész bátran! Nem vagyok én féltékeny. — Nem is ajánlom — ölelt át Dia a félkarjá­val. — Én még álmomban is hű vagyok hozzád. Az ilyen asszony megérdemli, hogy az ember az ölébe vegye. Még akkor is, ha a krumpli mind kigurul a kötényéből. — Hát aztán hogy volt az, azzal a Lermontov­val? — Képzeld, meg akarta csókolni a térdemet. Ejnye, tarrka szarrka farrka! (Ezt Dia va­lami klasszikus káromkodásnak gondolta.) De csak nem engedted meg neki? Te csacsi, hát hogy engedtem volna, mikor nem volt még harisnya se a lábamon!? Az ilyen szemérmes asszony megérdemli, hogy a valóság kárpótolja az álomért. De eltaszította a fejemet. — Sicc, te! De tudod, mit mondott arra Ler­montov? — Azt mondta, hogy te egy kőszívű kis ma­jom vagy. Olyan, amilyent a kínaiak faragnak nef­ritből. — Ó, dehogy! Gavallér ember volt az a dá­mákhoz. Azt mondta, hogy ha legközelebb megint vele álmodok, akkor hoz egy pár selyem harisnyát a Fő-utcából. rai költőket. Herodotost De most már nagyon komoly káromkodást eresztettem meg. — Hű az allelujáját, az alelőlülőnek! Majd lesz gondom rá máskor, hogy ne olvass elalvás előtt lí­hozom én neked haza a tanári könyvtárból, abból megláthatod, hogy mi­lyen egyszerű toalettekben járnak: a puritán szarmata hitvesek. Felugrott az ölemből és csípőjére rakta a két kezét, összeráncolta a szemöldökét. De azért csak Aphrodité volt ő Pallas Athénének is. — No, csak az kellene még, hogy azt a vén pópát idehozd! Nem elég az az egy, akit éjtszaka a fejed alatt tartasz? Csupa nagyszakállú pópának képzelte a drága a klasszikusokat és nagyon irtózott tőlük, mert csak a mithológiát tartotta szépnek az egész antik világból. Mindig keresztet vetett, ha a reggeli ágyazáskor a Livius kiesett a vánkosom alól. (Mert azt tartogattam a fejem alatt, noha nem sok ered­ménnyel. A pun háborúk háttérbe szorultak a mithológiai studiumok mellett.) Elébem térdelt és komoly aggodalommal né­zett a szemembe: — Tudod, hogy megijesztettél az éjtszaka? Na­gyon kínosan nyöszörögtél, mi volt az? — Rosszat álmodtam. Megjelent előttem Han­nibál és szivén akart szúrni a lándzsájával. A szivemre borult és betakart széthulló haja aranyzuhatagával. — Csúnya álom, rosszat jelent, féltelek em­berkém. — Sose félts engem, asszonykám, hajtottam bele fejemet az aranyfolyóba. Ha mégegyszer el­jön Hannibál, megmondom neki, hogy menjen a felsőbb hatóságokhoz a jegyzeteimért. Én velem nem állnak szóba, ő katona, tán jobban imponál nekik, különösen ha a táborszernagyi ruháját veszi magára. (Folytatjuk) műhelyekben végezhessék, a kija­vított gépek pedig védve legyenek az idő viszontagságaitól. A feladatok végrehajtása nem volt könnyű. Építőipari vállalata­ink — a szegedi 65/1. Építőipari Vállalat is — az elmúlt években az egy munkahelyen való nagy építkezésekre rendezkedett be. A szétszórt munkahelyek jó megszer­vezése sok gondot jelentett a ve­zetőségnek. Nem volt könnyű fel­adat megnyerni az embereket a vidéki munkára. A szakmunkás­hiány nem egyszer bénította az építkezést. Az anyagmozgatás is nehézségekkel járt. A távoleső munkahelyekre az építőanyag ki­szállítása költséges és hosszadal­mas volt. Ezekkel a nehézségekkel azonban bátran szembenéztek a 65/1. Építőipari Vállalat dolgozói és vezetői. Igyekeztek úgy megszervezni a munkát, hogy a fontos mező­gazdasági munkákkal is idő­ben elkészüljenek. A feladatok megoldásában hű se­gítőtársaikra találtak a 65/6. Szak­ipari Vállalat és a 65/8. Segédipari Vállalat dolgozóiban, akik szintén megértve a feladat fontosságát, igyekeztek pontos munkát végezni. A közös munkát, az erőfeszítése­ket siker koronázta. A 65/1. Építő­ipari Vállalat dolgozói teljesítették a mezőgazdasági munkákkal kap­csolatos tervüket. Teljesítették és­pedig úgy, hogy határidő előtt 10— 20 nappal, sőt nem egy helyen egy hónappal, vagy még ennél többel is hamarább elkészültek az új la­kások, szerelőcsarnokok, az öthalmi állami gazdaság ló- és tehénistálló­ja és a háromemeletes betonból készült paprikaszárító. Gyönyörűek az új lakások. A két tágas, világos szoba, a jól felszerelt konyha, fürdőszo­ba, kényelmes, meleg otthont biztosít a dolgozóknak. A veranda, a virágtartókban elhe­lyezett virágokkal, a tavaszi, nyári napok kedvelt pihenőhelye lesz. Most a legtöbb helyen hófehér ba­ba-holmik száradnak kinn a friss téli levegőn. Kicsi gyerek csaknem minden lakásban van. Így van ez a dorozsmai gépállomáson is, ahol a négy új lakó közül három he­lyen kis baba vam, a negyedik he­lyen pedig most lesz az esküvő. Kellett tehát a lakás. Németh Kálmánné és Szilágyi Lajosné bol­dogan mutatják új otthonukat, sze­retettel fogadják az építőket, akik apróbb munkákat végeznek még, mert ezeket a lakásokat is határ­idő előtt, még a hideg beállta előt.t átadták nekik. Elégedettek a traktoros gépész iskola tanulói is, akiknek részére szintén itt épült a tanműhely és a jól felszerelt fürdő. Beköltöztek az új lakóépüle­tekbe Deszken, Sándorfalván és az öthalmi állami gazdaságban is. A szegedi építők azonban nem elégedtek meg csupán azzal, hogy határidő előtt fejezzék be munká­jukat, segítették a vásárhelyi Épí­tőipari Vállalatot is, mintegy ötven munkást adtak át az elmúlt hónap­ban a makói gépállomás építkezé­seihez. Dicséret illeti őket ezért a segítségért, dicséret illeti azokat a dolgozókat, akik vállalták áthelye­zésüket. De dicséret illet minden építőipari dolgozót és vezetőt, akik az elmúlt hónapokban, az utolsó hetekben az időjárás viszontagsá­gaival dacolva harcoltak azért. hogy megvalósítsák kormányunk határozatait, segítették mezőgazda­ságunk fejlődését. Ha este rádióelőadást tart Hegedűs András a moszkvai értekezlet je'enfőségéről Hegedűs András elvtárs, a minisztertanács első elnökhelyet­tese, a Moszkvában járt kormányküldöttség vezetője ma este 20 óra­kor radióeloadast tart a moszkvai értekezlet jelentőségéről Az elő­adást a Kossuth adó közvetíti, 8 el°

Next

/
Thumbnails
Contents