Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-29 / 307. szám

OHMIG YARORSZBG SZERDA, 1954 DECEMBER 29. (Folytatás az első oldalról). nak lakbéi-re fordítani. Nálunk is vannak súlyos lakásproblémák, de itt a háborús pusztítások és a kö­zel ötven éven át elmaradt építke­zések, továbbá még az építkezések­nél is sürgősebb, elsőrendűbb fel­adatok megoldása hátráltatta eddig ennek a kérdésnek röviden való elintézését. A svédeknél nincs a mienkhez hasonló hirtelen felemel­kedés, az igények nem jelentkez­tek ilyen hirtelen, mint hazánkban, a lakáskérdés mégis nagy prob­léma. A beszámoló befejező részében visszapillantást vetett a stockholmi út óta eltelt időkre: — A világesemények sokszor ozt az érzést keltik bennünk, hogy azokat mi úgy sem befolyásolhat­juk. Ez azonban téves álláspont. Bármely helyen is álljunk, bár­hol is dolgozzunk, Dárhol is él­jünk, szükség van állásfoglalá­sunkra, szükség van a hangunk­ra, szükség van a békeakara­tunk kinyilvánítására, mert csakis a legszélesebb népréte­gek összefogása háríthatja el fe­jünk felől a háborúk veszélyét. Eh­hez az elmulaszthatatlan és követ­kezetes békeharc folytatásához kell felhívnunk az itt jelenlévőket is • fejeződött be a beszámoló, Hozzászólások A beszámolóhoz igen sokan hoz­zászólták. Jenei Jánosné Petőfite­lep asszonyai nevében tiltakozott Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Szécsi Antal püspöki hely­nök a következőket mondotta: — Mint katolikus pap, aggódva nézem a fejleményeket és szivem mélyéből elítélem azokat, akik fel akarják fegyverezni a nyugat-német hadsereget. A második világháború borzalmai minden érző embert megbotránkoztatnak, hisz sok anyá­nak gyermekét követelte e nagy vérontás. A katolikus hívők, azt hí. szem velem együtt, elítélik mind­azokat, akik a revansra vágyó fa­siszták kezébe újra fegyvert akar­nak adni. Kiskereskedők, dolgozó parasz­tok és ipari munkások egymús után juttatják kifejezésre béke­óhajukat. Bónis György egyetemi tanár, mint jogtörténész elmondta, hogy a magyar nép már ezer év óta tiltakozik a német elnyomás alól. — Mi nem vagyunk a német nép ellen — mondotta — akik ve­lünk együtt békét óhajtanak. Mi most az SS és SA pribékek fel­fegyverzése ellen tiltakozunk. Ezen tiltakozásunk jogos a hatalomra vágyó fasiszták ellen. Ezeréves jog alapján követeljük: felfegyverzés helyett tárgyaló asztal mellett in­tézzék el Németország egyesítését. Az alsóvárosi asszonyok nevében a Szegedi Földművesszövetkezet dolgozói nevében felszólalók öröm­mel vették tudomásul, hogy a világ minden táján egységben harcolnak a békéért Szabó Jánosné, Kasza István, Bódi Antalné után Waltner Károly professzor kért szót. — A szülőkre nagy felelősség há­rul a gyermekek nevelése terén. Gyermekünk azt tanulja meg, amit lát és a mi életünket folytatja to­vább. Békeharcunk kezdődjön meg a családon belül. Ha otthon a csa. Iád békében, zsörtölődés és vesze­kedés nélkül él, akkor a gyermek ezt a családi békét viszi tovább magával s akarva-akaratlan béke­harcossá válik. Távírat Lyon dolgozóinak A békenagygyűlés befejezéseként Móricz Béláné, a Hazafias Nép­front szegedi bizottságának titkára távirat küldését javasolta a fran­ciaországi Lyon város dolgozóinak. — Lyon könnyűipari város, mint Szeged. A város dolgozói a többi francia várossal és faluval együtt komoly harcot folytatnak a párizsi szerződések ratifikálása ellen. Együttérzésünk jeléül javaslom, küldjünk táviratot Lyon város dolgozóinak. A békenagygyűlés résztvevői ez­után egyöntetűen a következő szö­vegű távirat elküldését határozták el: LYON VÁROS BÉKEHARCOSAINAK! A háború erői tűzfészekké akar­ják tenni a világot. A kin és szen­vedés minden átkát akarják szórni a becsületes emberek millióira és százmillióira. Ezt szolgálja az a jel­szavuk: előbb ratifikálni, aztán tárgyalni. A világ békeszerető népei a né­met néppel együtt hadat üzennek a háborúnak, tetteikben, cselekede­teikben harcolnak az amerikai ini­per'alizmns és csatlósainak újra­felfegyverzési terve ellen Fhhe7. a harchoz teljes szívvel és lélekkel csatlakozik Szeged dolgozó népe ts. Minden erőnkkel azon leszünk, liogy szocialista vívmányainkat megvédjük, hogy nyugodt, bizton­ságos életünket, gyermekeink jövő­jét biztosítsuk. Nem engedjük, hogy az agresszorok aljas ténykedésük­kel aláássák ragyogó jövőnket. Kérjük Lyon dolgozó népét, bc­kehareosait, hogy nemzeti összefo­gásukkal. további öntudatos har­cukkal támogassák a népek nagy ügyét; a békét és támogassák a vi­lág békeszerető embereinek törek­véseit. Követeljük, hogy a Szovjetunió által javasolt valamennyi európai ország közös biztonsági szerződését megkössék. Követeljük Nyugat-Né­metország felfegyverzésének meg­akadályozását és a négy nagyhata­lom haladéktalan tárgyalását, Né­metország békés úton történő egyesítése érdekében! Előre a béke megvédéséért a kö­zös európai biztonság megteremté­séért. hazánkért, otthonainkért, szebb jövőnkért! A SZEGEDI BÉKENAGYGYtJLÉS RÉSZTVEVŐI A gyűlés Nagy István zárószavai­val ért véget. Mendes-France a párizsi egyezményekkel kapcsolatban ma ismét felveti a bizalmi kérdést Mendes-France francia minisz­terelnök a nemzetgyűlés hétfő esti ülésén mondott beszédében min­denképpen igyekezett bizonygatni, hogy a német kérdés egyetlen meg­oldási lehetősége a párizsi egyez­mények ratifikálása. Ezt különbö­ző hamis érvekkel igyekezett alá­támasztani. Kijelentette: "Nem hiszem, hogy olyan hely­zetben vagyunk, hogy szembe­helyezkedhetnénk a német új­rafclfegyverzéssel. sőt magá­val az újrafelfegyvérzés elvé­vel*. Azt állította, hogy Franciaország csak két út között választhat: -vagy megtartja helyét az At­lanti Szövetségben, vagy elszi­getelődik* Mendes-France beszédét vita kö­vette, majd Palewski és Loustau­nan képviselők indokolták meg módosító javaslataikat. Ezután ke­rült sor a bizalmi szavazásra. A nemzetgyűlés, megadva a bi­zalmat a kormánynak, 289 sza­vazattal — 251 ellenében, jó­váhagyta Németország belépé­sét az Északatianti Szövetségbe. A bizalmi szavazás után tovább­folytatódott a francia nemzetgyűlés ülése, egészen a hajnali órákig. Ez­alkalommal Mendes-France fel­kérte a nemzetgyűlést, hogy még az éjszaka folyamán tartson újabb ülést, amelynek napirendjén -egy törvényjavaslat előterjesztése és megvitatása* szerepel. Erre azért volt szükség, mert a külügyi bizottság a pénteken elvetett első cikkely második olvasásban való megvitatását el­utasította. A nemzetgyűlés általános vitájá­nak szünetében a külügyi bizott­ság foglalkozott a szóbanforgó "új­törvényjavaslattal, amely más sza­vakkal megismétli a párizsi egyez­ményeknek pénteken elutasított és Nyugat-Németország újrafelfegy­verzéséről, valamint a Nyugati Unióba való bekapcsolásóról szóló első cikkelyét. A külügyi bizottság az új szöve­gezésben előterjesztett első cik­kelyt 18 szavazattal 17 ellené­ben — 4 tartózkodással — jó­váhagyta. A nemzetgyűlés ülésének folyta­tásakor a külügyi bizottság elnöke bejelentette, hogy a bizottság az első cikkely új változatát elfogadta. Ezután a kormány felvetette a bi­zalmi kérdést a ratifikációs tör­vényjavaslat első cikkelyére, to­vábbá minden módosító indítvány­ra, valamint kiegészítő cikkelyre nézve. Igy tehát a francia nemzetgyű­lésnek szerdán délután 16.00 órakor (magyar idő szerint) két bizalmi kérdésről kell szavaz­nia. Először az átdolgozott első cikkellyel kapcsolatban felve­tett biza'mi kérdésről, utána pedig valamennyi, közöttük a nemzetgyűlés által eddig jóvá­hagyott rlkkcllyel kapcsolatban felvetett bizalmi kérdésről. Rövid külpolitikai hírek Belgrád (TASZSZ). December 27­én megnyílt a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés ülésszaka. Az ülés­szakon megvitatják az 1955. évi tár­sadalmi iorv tervezetét, az 1955. évi költségvetés tervezeitéi és több más kérdést. A hétfői ülésen az 1955. évi tár­sadalmi terv tervezelóröl Vukma­novics, a jugoszláv szövetségi vég­rehajló tanáén alelnöke tartott be­számolót. * Berlin (TASZSZ). Az „ADN" hír­ügynökség ismertette a „Stuttgar­ter Zeitung" című nyugatnémet lap információját. A nyugatnémet lap azt írja, hogy a karlsruhei szö­vetségi alkotmány-bíróság tagjai eddig több mini 50 ezer olyan le­vetet kaptak, amelyben Németor­szág minden rétegének képviselői követelik a Német Kommunista Párt elleni bírósági eljárás meg­szüntetését, • Bukarest (TASZSZ). A Román Munkáspárt központi bizottsága és a Román Népköztársaság Minisz­tertanácsa elhatározta, hogy 1954. december 26-tól kezdve áttérnek az élelmiszerek és iparcikkek egysé­ge's állami árakon való szabad ke­reskedelmére. Az állami árak ál­talános színvonalát a kereskedelem szocialista szektorában kialakult forgalmi árak színvonalának meg­felelően állapítják meg. Több áru­cikk árát tiz, húsz. sőt még na­gyobb százalékkal csökkentették. A megállapított egységes állami árak és a jegyrendszeres kereskedelem­ben kialakult árak közötti különb­ségeket az állam a munkásoknak, az alkalmazottaknak, a nyugdíja­soknak és családtagjainak juttatott pénzbeli kárpótlás formájában fe­dező. A tanulók és az egyetemi hallgatók ösztöndíját megfelelőkép­pen felemelik. * New-York (TASZSZ). A New­York Times közli Milovan Gyilasz­nak, a Jugoszláv Szövetségi Vég­rehajtó '[tanács volt elnökhelyette­sének nyilatkozatát. (Qyilaszt tud­valévőleg 1954. januárjában fel­mentették párt és állami funkciói­tól). A lap közli, hogy Gyilasz nyilat­kozatában „élesen szembehelyezke­dett korábbi elvtársaivalbírálva a jugoszláviai politikai rendszert és kijelentette, hogy „tíj szociál. demokrata párt alakítása és két­pártrendszer bevezetése szükséges". A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének üdvözlete Németország Kommunista Pártja kongresszusához Németország Kommunista Pártja Kongresszusának Hamburg Kedves Elvtársak! Pártunk Központi Vezetősége és dolgozó népünk nevében forró testvéri üdvözletünket küldjük Németország Kommunista Pártja kon* gresszusának. Az egész magyar nép feszült figyelemmel, mély rokonszenvvel és őszinte együttérzéssel kiséri a német nép legjobbjainak hősies harcai az európai népek békéjét és biztonságát fenyegető német militarizmus fel­támasztása ellen. Nap mint nap a magyar dolgozók tömegei sokezer gyűlésen emelik fel tiltakozó szavukat a német imperializmus feltámasz­tása, német testvérpártunk üldözése, vezetőinek, a demokratikus Né­metországért harcoló német hazafiaknak meghurcolása, bebörtönzése ellen. Meg vagyunk győződve róla, hogy kongresszusuk a német mun­kásmozgalom internacionalista hagyományainak harcos szellemében hozzá fog járulni a német militarizmus feltámasztása elleni sikeres harchoz, a inunkásegyscg megteremtéséhez, a nemzeti egység kivívásá­hoz. Tudjuk, hogy csak az egységes, demokratikus, békeszerető Német­ország bulosithatja a háborúktól oly sokat szenvedett német és európai népek haladását, békés jövőjét. Igaz szívből kívánjuk, hogy kongresszusuk segítse a német népet nagy történelmi feladata sikeres megvalósításához. Forró kommunista üdvözlettel: a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége. Megkezdödötl a Kéme! Kommuirsta Párl kongresszusa A kötélgyár dolgozói teljesítették ötéves és évi tervüket Örömmel jelentem: a Kötélgyár dolgozói nevében, hogy ötéves és évi tervünket december 24-én fe­jeztük be. Üzemünk dolgozói vál­lalták, hogy a hátralévő időben terven felül 7 lonna kötélárut ndunk népgazdaságunknak. Papdi István Hamburg (ADN) Hamburgban 1954 december 28-án megkezdődött a Német Kommunista Párt kon­gresszusa. Az elnökség soraiban a Német Kommunista Párt vezető tagjain kivül helyet foglalnak a Németország Szocialista Egység­pártja, valamint a külföldi testvér­pártok képviselői is. Hoszantartó taps üdvözölte Hermann Matern es August Fröhlich, Németország Szo­cialista Egységpártja Központi Bi­zottsága képviselői, valamint Rosa Thaelmann beválasztását az elnök­ségbe. A párt vezetősége nevében Vilii Mohn tartott beszámolót. Kitüntetések a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ) K. J. Voro­silov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnöke decem. ber 25-én átnyújtotta a Lenin­rendet V. D. Boncs-Brujevicsnek, akit a Kommunista Párt és a szov­jet állam szolgálatában szerzett ér­demei elismeréséül tüntettek ki. Ugyanakkor átnyújtotta a Munka Vörös Zászlórendjét A. V. Szavel­jévának. A Vörös Zászlórendet nyújtotta át I. A. Szeröv vezérezredesnek, a Szovjetunió Minisztertanácsa mel­lett működő Állambiztonsági Bi­zottság elnökének és a Munka Vö. rös Zászlórendjét V. G. Bakajovna, a Szovjetunió tengeri flottaügyi mi­niszterének. K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének el­nöke december 27-én átnyújtotta a Lenin-rendet D. Sz. Korotcsenko­nak, az Ukrán SZSZK Legfelső Ta* nácsa Elnöksége elnökének. Építőipari ianuló-felvéiel A Munkaerőtartalékok Hivatala építőipari tanulóintézeteiben 1955 március elején egy- és kétéves ta­nulóképzés indul. A tetőfedő, épületburkoló és műköves szakmában a képzési idő egy év. a kőműves, ács és festő-mázoló szakmában két év. A kétéves szákmákra 15—16, az egyéves szakmákra 18—18 éves fiatalok jelentkezhetnek. A tanulók felvétele előzetes je­lentkezés alapján történik. Jelentkezni az alant feLsoroit építőipari intézeteknél szemé­lyesen. postai úton is beszerez­hető jelentkezési lappal lehet. (Ezek január 2-től az alábbi inté­zeteknél kaphatók): Vidéken: 102. számú Ózd, 10!). számú Debrecen, Burgundia-utca 1., 114. számú Kazincbarcika, 314, számú Miskolc, Andor-utca, 207, számú Szigetszentmiklós, 314. szá­mú Tatabánya, 323. számú Székes* fehérvár, 401. számú Győr, 506, számú Pécs, 507. számú Komló. A jelentkezési laphoz csatolni kell még: 1. a születési anya­könyvi kivonatot, 2. a legmagasabb iskolai bizonyítvány másolatát, 3. a kérelmező egészségi állapotát tanú­sító orvosi bizonyítványt. HahM&ái föltcbnaszéása (31) — Szavazzunk! Sza­vazzunk! — kiabálták a kevésbbé érdekelt szak­mák. Egy petróleum nagykereskedőt, aki az irányban tett módosító javaslatot, hogy a hatás fokozására, minden érte­sítőt locsoljanak le petróleummal, azzal hurrogtak le, hogy ő még csak mirza, s a mirzáknak nincs indítványozási joguk. Ez ellen többen hevesen til­takoztak. s mivel attól féltem, hogy a tiltakozás ürügye alatt a többség elhagyja a tudományok csarnokát, felugrottam a pódiumra, Morognám ba­rátom mellé és felemeltem a karomat, mint Aga­memnon a megkeveredett achájok és argivok fe­lett. — Patres és conscripti! Akarom mondani, tisz­teletreméltó kánok és mirzák! Én vagyok az az or­szágpusztítú kalefaktor, ezzel a félkezemmel, akit az önök bölcsessége máglyára szentenciázott! Ebben a pillanatban, mikor minden száj rám tátódott. nagyot koppant valami a pódiumon. —• Bomba! — ordította el magát Morognám barátom és a teremben őrült kavarodás támadt. Mindenki egymás hegyén-hátán szaladt az ajtó felé. — Nyugalom, uraim! — ordítottam én is és felemeltem a pódiumról a változatos pályafutása rothadt tököt. Tessék idenézni! Ugy látszik, vala­melyik jelenlévő tisztelt polgártársunk elvesztette a fejét! Olyan förgeteges nevetést a tatárjárás óta nem látott Hunnia, mint amilyennel a kánok és mirzák visszafordultak. Csak Menyus somfordált ki, mint a leforrázott macska, feldúlt lelkiállapotának úgy adván kifejezést, hogy lerúgta a lépcsőről tulajdon kis varasbékáját. De nekem most már nem Menyus volt a fon­tos, hanem a íőkán, a Batu kán. az én kedves konskclárisom. Ó is el akart odalogni, mert parla­menti gyakorlatból tudta, hogy aki a nevettetés kötelén fogja az embereket, az oda is elvezeti őket, ahová nincs rnehetnékjük. — De nem úgy van az, kedves képviselő úri 'Thóba "Jetenc tz^étv/e — fogtam marokra a mellén a selyeminget. — Addig innen el nem megy, míg ez előtt a nagyérdemű kö­zönség előtt nem tisz­~ tázzuk a kérdést, hogy Scipio volt-e a jobb hazafi, vagy Hannibál. Én nem adok az Akadémiára, se nemzetgyűlésre sem­mit, har.em ezekre a jelenlévő urakra adok, mert ezek sine ira et studio ítélnek! — Ügy van! — dördült meg a mézeskalácsos hangja és ulána fölhangzott az első zajos helyes­lés. — Halljuk! Halljuk! Először is tessék elereszteni az ingemet — rán­gatódzott a Batu kán, akárcsak Galvani bókája —, engem véd a képviselői immunitás .., — Tessék! — eresztettem el a prédámat, akit már vert a halálveríték. Pedig még csak most kez­dődött az inkvizíció! — Mindenekelőtt sorolja fel a képviselő úr a római császárokat: Augusztus... — Uraim! — fordult lihegve a boldogtalan a hívei felé — az idő nagyon előrehaladt... máskor nagyon boldog leszek rendelkezésükre állhatnj és meg vagyok íóla győződve... illetve meg lehetnek önök győződve... vagyis beláthatják önök ... hogy nekem most nagyon sürgős ankétom van. A haza üdve kívánja távozásomat... okvetlen vigyáznom kell a nemzet érdekeire... a marhakiviteli an­két ... tetszik tudni, okvetlen ott kell lennem. De ezt már az ajtóból mondta, s nem hallotta, mikor valamelyik próbamirza utána kiáltott, hogy -maradjon is ott*. A próba-mirza nem az osztatlan közóhajnak adott kifejezést: többen pisszegtek, mint helyesel­tek neki. Most már ez nekem igen mindegy volt, inert az ütközetet kétségtelenül én nyertem meg. De, ha már benne vagyok, gondoltam, nem ismét­lem meg Hannibál hibáját, aki nem használta ki a cannaei győzelmet. Én bizony kihasználom az enyé­met, ha semmi hasznom nem is lesz belőle A't már elértem, hogy Batu kán megfutamodott: m megmutatom, hogy még tevehajcsárnak se vesz k be többéi a "Három Dudásba*. Fülembe volta': a szavai: "Hja barátom, ez a politika!* (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents