Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-29 / 307. szám
SZERDA, 1954 DECEMBER 29, m DELMüGYARORSZao As Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozóinak levele egy francia gyár munkásaihoz ®"«e,d, í°'e°zói ivetekben üdvözlik a párizsi üzemek dolgozóit s a békeért folytatott harcukban újabb sikereket kívánnak. AüX TRAVA1LLEURA DES PAPETERIES DE LA SEINE. NANTERRE KEDVES PAPIRGYARI DOLGOZÓK! s zívesen ragadom meg az alkalmat, hogy soraimmal felkeressem Önöket. Mi, textilgyári dolgozók itt, a Tisza partján, szívesen és sokszor olvassuk a híreket Franciaországból. Tudomásunk van azokról a nagyszerű megmozdulásokról, amelyekkel a francia dolgozók harcolnak a békéért, a jobblétért. Büszkék voltunk a közelmúltban önökre, amikor nehéz harcban megaka. dályozlák a nyugati hatalmak háborús terveinek valóraváltását: az európai védelmi közösség jóváhagyását. Mi, magyarok igen sokat szenvedtünk a német fasiszták megszállása alatt és úgy gondoljuk, hogy e tekintetben egyformán érzünk. Hallottunk az önök szenvedéseiről is és emlékezetünkben tartjuk Oradourf, a francia ellenállók áldozatait. Nem akarunk háborút! Tíz év óta megízleltük a szabadságot. Sikerült úrrá lennünk a romokon, szép házakat építettünk magunknak a pusztulás romjain. Tudjuk, hogy a háború nem szükséges és elkerülhető. Mi szabadon nyilváníthatjuk véleményünket a háború és béke kérdésében, Állíthatom, nem akad becsületes dolgozó közöttünk, aki kívánja a háborút. Most a német felfegyverzés kérdése a legnagyobb veszélyt rejti magában az európai béke szempontjából. Önökkel vagyunk kedves Barátaink abban a harcban, melynek célja megakadályozni a Wehrmacht újjászületését, a háború magvainak elhintését. Az a véleményünk„ méltán kívánjuk, hogy szavunkat ebben a kérdésben meghallgassák', mert az eddigi háborúi sem a gazdagok szenvedték végig. Az a sok kérdés, amelyekben egyetértünk, úgy tűnik nap mint •nap közelebb hoz bennünket egymáshoz s ezen az úton elérhetjük közös céljainkat: az európai népek békéjét! Ez az első feltétele annak, hogy az egész világ békében éljen. Személyes üdvözletemen felül fogadják dolgozótársaim jókívánságait is, akik velem együtt sok sikert kívánnak önöknek vágyaik •valóraváltásához! BODÓ PALNÉ ' sztahanovista szövőnő. ae Ujszegedi Kender-Lenszövő dolgozója Válaszolnak az illetékesek TAVASZRA LESZ FÜRDŐ ES ÖLTÖZÖ A DOROZSMAI PAMUT SZÖVŐBEN h Hazánk felszabadulása 10. évfordulójának méltó köszöntéséért A szegedi üzemek dolgozóinak csatlakozása az R. M. Művek kezdeményezéséhez A Rákosi Mátyás Művek dolgozói új szocialista munkaversenyt kezdeményeztek hazánk felsza. badulása 10. évfordulójának méltó megünnepléséért. A felszabadulási munkaverseny eredménye előre viszi a népjólét emelését, — lépést jelent előre a kormányprogram megvalósításának útján. Az R. M. Művek kezdeményezéséhez már eddig is több szegcdi üzem dolgozói csatlakozlak. Több szegedi üzemben most készítik elő a vállalást. Az új ével — az 1955-ös esztendőt — jól akarják kezdeni a szegedi üzemek dolgozói. Ezért foglalják vállalásaikba is az új termelési eredmények elérését. A Szegedi Cipőgyár dolgozóinak vállalása A "Délmagyarország- december 15-i, szerdai számában: »Miért nincs a dorozsmai Pamutszövőben megfelelő fürdő és öltöző?-" címmel cikket közölt. Ezzel kapcsolatban Hóna Ernő elvtárs, a Pamutszövőipari Vállalat igazgatója a többi között a következőket írja: «Az biztos, hogy hely és lehetőség van a fürdő és öltöző felépítésére. Saját erőnkből ezt meg is valósítjuk ... örülök, hogy a sajtó is foglalkozott ezzel a kérdéssel és megértem a dorozsmai Pamutszövő dolgozóinak türelmetlenségét. , A »Délmagyarország" cikkében azt is írta: »Itt lenne már az ideje, hogy a fürdő és az öltöző megvalósuljon". Tavaszra ez az idő elérkezik és lesz, fürdő, öltöző". A levél segített Naponta járok a Háló-utcában — írta Tóth Ferenc levelében — és megdöbbenve látom, akár esik, akár fúj, a 13. szám alatti telepen az éjjeliőr kint topog az udvaron. Nincs ahol megmelegedne vagy védelmet kapna az idő viszontagságaival szemben. Nem tudom, melyik vállalat lerakata van itt, de rosszul teszik, hogy nem gondoskodnak az éjjeliőr egészségének védelméről"-. A vizsgálat során az. is kitűnt, hogy a Csongrád—Békés megyei Borforgalmi Vállalat lerakata van itt. Az éjjeliőrök már hónapok óta kérik a melegedő helyiséget. De csali most kapták meg. A gyors elkészítéshez nagyban hozzájárult Tóth Ferenc elvtárs levele. „Hazánk felszabadulásának 10. évfordulój ára a Szegedi Cipőgyár dolgozói is lelkesen készülnek. Az évfordulót új eredményekkel. a terv teljesítésével kívánjuk ünnepelni. Az elmúlt tíz év alatt üzemünk sokat fejlődött. A kis cipőgyár korszerű nagyüzem lett. Jobb kedvvel dolgoziunk, mert megjváltoztak a munkakörülmények. A nemrég felépült öltöző és fürdő a dolgozók érdekéit is szolgálja. A lakosság közszükségleti eikkekkel való ellátásában üzemünkre nagy feladat hárul. Ezt a feladatot jól akarjuk megoldani. Hazánk felszabadulásának ,10. évfordulójára csatlakozunk a Rákosi Mátyás Művek kezdeményezéséhez ós jelentős eredményt kívánunk elérni. Felad á nljuk: A TERMELÉS TERÉN: "I Vállaljuk, hogy az 1954-es terv sikeres befejezése után biztosítjuk a következő év zökkenő mentes megkezdését. Megfelelő mennyiségű befejezettlen termékkel, a munkaerő helyes elosztásával, a gépek zavartalan működtetésével elérjük, hogy az új év első napjaiban is minden üzemrészünk teljesíti napi tervét. 0 Az alja üzemrészben január hónapban megvalósításra kerülő csúszó pálya miatt január havi tervünket előre láthatóan nem tudjuk teljes egészében 'teljesíteni. Vállaljuk, hogy a csúszó (pályabe-, szerelési idejét a tervezett három hét helyett a komplex-brigád segítségével öt napra csökkentjük le. Ezzel mérsékeljük elmaradásunkat. Q Február 15-ig bevezetjük üzemünkben a 100 párás csehprogramozási rendszert. A munka irányítását új, fojlettebb alapokra helyezzük. A 1955 első negyedévi terviin* kefc — bár januárban a csúszó pálya létesítése miatt lemaradásra számíthatunk, — száz százalékban. teljesítjük. Cl Biztosítjuk az ütemes termélést, száz százalékos tervszerűség mellett. ÖNKÖLTSÉG- CSÖKKENTÉS: 1 Vállaljuk, hogy az első ne* gyedévben az önköltség 15 százalékkal kevesebb lesz. Ezért a következőket valósítjuk meg: a PVC talpnál az előírt 78,5 százalékos anyagidhasználást 79 százalékra növeljük. Felső foltnál az eddigi 82 százalékos kihasználás helyett. 82.5 százalékot érünk el. A kemény árunál megjavítjuk a főrész kihasználását. A keményáru globális kihasználását 68.62 százalókról 69 százalékra emeljük. Csákózó üzemrészünkben javítjuk a munkaszervezést. Javítjuk a sertés,box anyag kihozatalát és a felső bőrnél 0.5 százalékos anyagmegtakaritást érünk el. Az egyéni kellékanyag normák bevezetésével 5 százalékos kellékanyag megtakarítást érünk el. A tervezethez viszonyítva 500 kilowatt villamosenergia megtakarítást érünk el. A tovább nem használható hulladékanyagok eltüzeléséivel öt tonna szenet takarítunk meg. MUNKAFEGYELEM, MINŐSÉG ÉS MUNKAVÉDELEM: J Politikai felvilágosító mun* kával jelentősen csökkentjük a késések és az igazolatlanul hi. ányzók számát. O Vállaljuk a minőségi terv* ben meghatározott műszaki hibaszázalék 0.5 százaiékos csökkentését. Az anyaghibás cipők számát 0.5 százalékkal csökkentjük. Kiszélesítjük üzemünkben a társadalmi ellenőrzést. ^ A dolgozók kullúrigőnyeinek * fokozottabb kielégítéséért január 31-ig elkészítjük ós felszereljük az olvasó-szobát, üzemi könyvtárunk könyveinek számát pedig 5 százalókkal emeljük. Április 4-ig a sztahanovisták * és műszakiak segítségével húsz segédmunkást tanítunk be cipőipari szakmunkára. Április 4-ig elkészítjük a * központi légtisztítót és a tűződei csúszó pályához is korszerű légtisztító berendezést szerelünk fel. Tudjuk, Felszabadulásunk tíz éves évfordulóját akkor ünnepeljük méltóképpen, ha új eredményeket érünk el. A jobb élet megvalósításáért is tettük vállalásunkat". Három üzem dolgozói ígérik . .. A SZEGEDI ERÖMÜ dolgozói a nagy évforduló tiszteletére vállalták és Ígérték azt is, hogy a szénfelhasználást 1.5 százalékkal csökkentik. A vagon állási költségeket 3 százalékkal, a villamosenergia önfogyasztásukat pedig 0.5 százalékkal csökkentik. A karbantartók vállalták, hogy az 1955. évi karbantartási időt 5 százalékkal csökkentik. Segítik az Erőmű dolgozói a gépállomások gépeinek javítását. Gondot fordítottak vállalásukban a munkafegyelem további szilárdítására is. AZ ÚJSZEGEDI LÁDAGYAR dolgozói is jól megbeszélték az R. M. Művek kezdeményezését, utána megtették vállalásukat. Azt is megígérték., hogy az anyagfelhasználást gazdaságosabban szervezik meg és így 0.3 százalékos anyagmegtakarítást érnek el. A megtakarított anyagot a terv túlteljesítésére kívánják felhasználni. A ládagyáriak is többet kívánnak tenni ezután a mezőgazdaság megsegítéséért. Mélyíteni kívánják kapcsolataikat az újszegedi Haladás TSZ-szel, aztán a gépállomással is. A SZEGEDI SEPRÖGYAR dolgozói is jól megbeszélték, hogyan ünnepelhetik a legméltóbban a nagy évfordulót. Vállalták, hogy 1955. első negyedévi export tervüket 100 százalékos minőség mellett határidőre teljesítik. Az önköltséget 3 százalékkal csökkentik. Vállalásukat így fejezték be: „Előre hazánk 10 éves felszabadulásának méltó megünnepléséért.'' Ma ismét a Volponet mutatják be a Kamaraszínházban Öriási sikerrel játsszák a Szegedi Nemzeti Színház művészei a Volponet Szeged új kultúrhelyén, a Ka" maraszínházban. A karácsonyi előadások is zsúfolt házak előtt játszódtak, s ma este 7 órai kezdettel ismét a Volponet mutatják be a Vásárhelyi-sugárúti Postás Kultúrotthonban lévő Kamaraszínházban; Mostanság a koránkelő külvárosi, telepi lakosoknak ugyancsak van mit hallgatni hajnaltájt, amikor kidugják fejüket a jó meleg agyból, s széttekintenek az udvaron, kinéznek az utcára. Erről is, arról is hangos disznósivítást hoz a szél, aztán hallani lehet azt is, amint az élénk méltatlankodás a hajnali zavarásért halálhörgéssá torzul az ügyes böllérkezek nyomán. A szélső sorokban, ahogy eloszlik a hajnali sötétség, magasra csapnak a szalmalángok.. Mondják is a korai járókelők: „Na itt is nagy kanállal esznek ma." Hasonlóképp zengte el hattyúdalát a minap Halász Lajosék két és félmázsás disznaja is. Már az első este megkezdődtek a szokatlan készülődések. A szomszédból áthozták a rézüstöt, valahonnan — biztos a henteséktől — előkerült egy öblös húsdaráló is. Fát vágtak, az asszonyok hagymát pucoltak, borsot törtek és még ki tudná mit nem csináltak. Lajos bácsi délután a „gellerrel" kiballagott a szérűskertbe, szalmát hozott. Ebből már gondolhatták a szomszédok is, akik még nem tudták: Halászéknál disznóölésre készülnek. A gazda téglából a mosókatlan mellé még egy ideiglenes tűzhelyet is eszkábált. Xvlindent előkészített, csak egy dolgot hagyott sötétedés utánra. Még vacsora előtt jókora demizsonnal, meg egy félliteres forma üveggé 1 kis itóka után látott, mert ő már tapasztalatból tudja: nem is disznóvágás az, ahol nincsen valami jóféle toroköblítő. Másnap még kinn az utcalámpák erősen viaskodtak a sötétséggel, de már a család aprajanagyja talpon volt. Nem sokat késett az öreg böllér, akinek csak akkor tudtam meg az igazi nevet, amikor tréfásan méltatlankodni kezdett, hogy Acél bátyámnak szólítottam, A rendes neve Hegedűs, fiiadét $%tfytdi di&ztoátat* csak az ismerősök keresztelték el Acélnak, mert afféle kemény embernek tartják. Nagy „pálinkás jóreggelt" köszönt, persze nem minden ok és hátsó gondolat nélkül. Fogadták mindannyian, természetesen el is értették. Néhány kupicával legördült az öreg torkán majdhogy a poharat is lenyelte, aztán előhúzta a csizmaszárból a jókora csendőrszuronyból kovácsolt böllérkést. A kicsinyek — a három kis unoka — is ébren volt már. Kibújtak az ágyból. Az anyjuk mérgesen rivallt rájuk: Feküdjetek még vissza, mit pöndölösködtök itt a láb alatt. Ijedten dugták össze kis buksi fejüket a paplan alatt, csak a nagyobbik mondta kicsit szipogva: — Na szúrják már. Kinn az akól előtt felvisított a kihízott manga, de az öreg most sem tévedett, hamar kioltotta a gyertyáját. Mire megvillant az ablakon a pörkölőtűz lángja, a konyhában már javában gőzölgött a friss vér. Megkezdődött az asszonyi munka is. Szokásos disznóvágás napi reggelit készítették az embereiknek, hagymás zsírban sült vért, hogy erre már a bor is csússzék. Kinn az udvaron hamar el készültek — ahogy az öreg szokta mondani — a fodrász munkával. A poca bőre a nullásnál is simább lett, szép pirosra sült. Lekerült a sarokvasról a kertajtó, az asszonyok hamar meg is mosták. Az igazi böllérmunka azonban még csak most kezdődött. Hanyatt fektették a nagy háj tömeget, s ez folytatódott a sonka szedéssel. Az éles kés nyomán hasadt a szalonna, a balta vágta a forgócsontot. Az elsőt megemelte az öreg, úgy „saccra" megmondta, hogy 10—12 kiló, örült a gazda, közben bólogatott Hegedűs bácsinak, aki most is elmondta ismert mondóicáját: — Már megettem a kenyerem javát, az anyja kiskésit, de még ilyent nem is láttam. Ezután hasra került az elcsúfított állat. Egy vágás keresztben a füle mögött, egy hosszú hasítás a hátán hosszában, körülkerüli a farkát. Ezüstös fehér színben villant meg a vastag szalonna. A böllér először az újjnyi „csalhatatlan" mértékkel próbálkozott, de rövid a mérce, így a sukkhoz folyamodott. Fél sukk, — állapította meg — a vállánál, de arráhb is megvan a négy-öt újjnyi vastag a szalonna. Még húsz perc telt el vagy félóra és a „vesztőhelyen" nem maradt más, csak az ottfelejtett kertajtó, a hamu, meg a vérnyomok, eldobált „sarkantyúk". De a két kutya versenyben igyekezett azokat is eltüntetni. Benn a konyhában folytatódott a szorgos munka. Az emberek is, az asszonyok is tudták feladatuliat. A böllér meg a gazda, osztályozták a húst, meg a szalonnát. Ez füstölni való, ez abált szalonna lesz, ez paprikásnak, emez töltött káposztának, ez pedig disznósajtnak, kolbásznak való. Az asszonyok a bélpucolással, a hui-katöltelók abálásával foglalatoskodtak. Az ő dolguk a zsírsütés is, az is alapos szakértelmet igényel. Az kellene még csak, hogy' valamit elrontsanak! Lenne is mit hallgatni az emberektől. De a férfiak sem dicsekedhetnek azzal, amit az asszonyoktól kapnak, ha rosszul hagynák meg az ízét a kolbásznak. A két kis csoport között nagy a versengés. De Hegedűs József, a csalafinta öreg böllér túljárt az asszonyok eszén. Gyorsan kevés húst kapott maga elé, megdarálta, meghagyta savát, borsát, s már is töltötte az első kolbászt. Lett aztán nagy kacagás: a főböllér asszony nyakán ott tekergett a vastag kolbász. Az asszonyok elkéstek, pedig már majdhogynem elkészültek a vastag zsíros hurkával, amelyet a verseny győzelem jeléül Józsi bácsi nyakába szántak. Rozi néni a kolbász miatt kicsit elrestellté magát. Rákvörösen csak annyit mondott: Jól van, vén róka, majd az nevet igazán, aki utoljára nevet. A Laci-konyhában az asszonyok össze is dugták a fejüket, suttogtak valamit, még a Pistikét, a nagyobb gyereket is beavatták. Valami megbízást kaphatott, mert utána nagy gondba merülve ment a kertajtó felé, hosszú madzagokat kötözgetett egymásba, kis botot szerzett, sőt még egy rossz teknőt is kicipelt a kertbe. Estefeléig nem is mutatkozott benn a gyerek. De később lelkendezve futott be a konyhába. Sikerült! — rikkantott nagyot. Az asszonyok azonban hamar lepisszentették, Valamit át is adott Rozi néninek, — nem volt nagyobb egy kis maréknál — aki nagy ügyesen köténye alá rejtette. Mire este lett, mindennel szépen elkészültek. Egy jó kis kas kolbász, ugyanannyi hurka, nagy gömböc, jó tábla abált szalonna tanúskodik a nap eredményességéről. A 40 literes zsírosbödönt is megbuggyantották. Még a vacsora elkészítésén munkálkodtak. Rotyogott a paprikás, a jóféle töltöttkáposzta, párolgott az orja leves, mindent elárasztót a sült hurka, kolbász mesés illata. A vendégeket, a jó ismerősöket a belső szobába invitálták. Józsi bácsi kevés levest evett, a paprikást is épp hogy csak megnyalta, Jóelőre hangzotatta, hogy ő toros káposztát ehetnék nagyon. Rozi néni elébe is tett egy tállal. Leplezetlen mohósággal kapta ki a legfelsőt, a legnagyobbat. Közben erősen hajtogatta, hogy mennyire szereti tiszteli a hüvelyes veteméiiynek ezt a fajtáját. A paprikás zsíros káposztalevelet már is bontogatni kezdte. Hát ilyet ki látott még?! A tá. nyárból egy kétségbeesett kis verég röppent a magasba, már ameddig a menyezet engedte. Többen állították, hogy az nem is a tányérból, hanem egyenesen Józsi bácsi szájából repült ki. Mindenki nagyot nevetett, s most már az öreg vörösödött el fülig. — No, ezt jól megkaptam az aszszonyoktól, de jövőre ha érem, még visszakapják tőlem. Sokan könnyeztek a csípős tréfától. De hogy tisztesség ne essék, Józsi bácsi hamar új tányért kapott, s annál nagyobb étvággyal fogyasztotta a jóféle ételt. Vacsora után az éltesebb emberek kezdték a mesét. Először a disznók fajtájáról szólt a vita. Melyik a jobb fajta? Végül eldöntötték, hogy egyik sem rossz, csak legyen nekik kukorica. A házigazda mondta: nem panaszkodhatunk. szépen volt termés a nyáron, ennél többet nem kívánhattam volna. Józsi bácsi, — amint most kiderült — épp olyan nagy mestere a mókának is, mint a disznóölésnek. Beszélgetés közben egyszer csak hangosan közbe kurjantott: — Elő azt a citerát, viszket a talpam. A fiatalabbik Halászná kezében gyorsan pattogott a lúdtoll, ismerős dallamok repültek szét a száraz fából. Hamar kiürült az asztalszeglet, fiatalok, öregek, jó kedvvel járták a csárdást. Aki nem woll még ilyen helyen, nem is tudhatja, micsoda jó dolog egy kiadós szegedi disznótor. Csépi József