Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-23 / 277. szám

kedd, 1954 november 23. 3 BELHIGYRRORSZle Értelmiségi választói nagygyűlést tart ma délután fél 3 érakor a Szabadság moziban a Hazafias Népfront Szegedi Bizottsága A gyűlés szónoka : ERDE Y-GRUZ TIBOR, a Központi Vezetőség tagja, oktatásügyi miniszter Előre a tanácsválasztások síkeréért, épülő hazánk, boldoguló népűnk, erősödő békénk ügyének győzelméért! Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke mondott beszédei a vásárhelyi választási nagygyűlésen IJideg, télies reggel. 'A fellobogózott vásárhelyi utcák mégis népesek. A választópolgárok csoportosan sietnek a Béke-szálló, a városi tanács közgyűlési terme, a Petőfi kultúrház, a Béke- és az Ötéves Terv mozi felé. A Béke-szálló emeleti nagytermében tartandó választási nagygyűlésről az említett középületekbe hangszórók továbbítják majd Dobi István elv társnak, az Elnöki Tanács clnöképek választási beszédét. Közben a Kossuih-téri hangszórók előtt is gyülekeznek a város választói, hiszen dél felé haladva langyosodik az idő; az őszi nap bár bágyadtan süt, valamit mégis melegít. Kilenc óra. A városi taneues székháza előtt felsorakozott katonai díszegység készen áll az Elnö ki Tanács elnökének fogadására. Pattogó vezényszavak hangzanak, majd a katonazenekar a Himnuszt játssza. Vásárhely dolgozói köszöntik a városba érkező Dobi Istvánt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, a választási nagygyűlés szónokát. Rövid üdvözlés után Dobi elvtárs, a megyei és városi vezetők, a Hazafias Népfront megyei és városi bizottságának több tagja, a választási nagygyűlés diszelnökségének tagjai elindulnak a Béke-szálló felé, amelynek nagyterme már zsúfolásig megtelt. A város többi nagytermét is megtöltötték már a választók, sőt kint a Kossutli-téren is egyre növekszik a tömeg. Elfoglalja helyét a Béke-szá lló nagytermében a nagygyűlés el)iökségem „ Mennyire megváltozott itt ls az élet az elmúlt tíz esztendő alatt! Erről beszélt Dobi István, az elnöki tanács elnöke, a nagygyűlés szónoka is. A városhoz tartozó földek egyharmadán virágzó, nagyüzemi gazdálkodás folyik, ebben az évben már 4000 holdon termeltek rizst, s ami egykor elképzelhetetlen volt: országos hírű üzemekkel — Mérleggyár, Megyei Gépjavító, Fémnyomóvállalat, a rfiegnagyobbított Majolikagyár — dicsekedhetnek a vásárhelyiek. A Szabadságtéren új, korszerű lakónegyed körvonalai bontakoznak ki. A három új iskola, a tanulók számának a múlthoz képest négy és félszeresére növekedése, a gyönyörű, új kultúrotthon, a megszépült utcák, mind, mind a megújhodó város nagyszerű eredményeit hirdetik. Dobi István beszédében méltatta e Hazafias Népfront megalakulásának és tevékenységének nagy jelentőségét. S itt Hódmezővásárhelyen is jelentős eredményekkel dicsekedhet már a népfront. Nemcsak nagyszerű, a város valamennyi dolgozója életének megjavítását cclzó programot állított össze, hanem már a tettek útjára is lépett. A népfront kezdeményezésére autóbuszjárat indult az erzsébeti és rárósi részre, a Kútvölgy-park tanyaközpontban társadalmi munkával megkezdték a járdák építését, a lakók régi óhaját valóraváltva három szélmalmot megindítottak és tíz olvasókör berendezését kezdték meg. A hallgatóság soraiban jóleső érzéssel hallgatták a Dózsa termelőszövetkezet tagjai, hogy Dobi István példaként említette eredményeiket, az átlag 10.8 mázsás búzát, a tízmázsás árpát, 10.7 mázsás zabot, 180 mázsás cukorrépát, 300 mázsás takarmányrépát. Amikor Dobi István arról beszélt, hogy -az egyénileg dolgozó parasztság soha nem volt jobban érdekelt a termelés növelésében és gazdasága fejlesztésében, mint ma... Ezért találhatja és találta meg már eddig is méltó helyét az egyénileg dolgozó parasztság országépítő, hazafias mozgalmunkban: a népfrontban-, Dezső Ernő kilencholdas egyéni gazdálkodó, mint a gyűlés után elmondta, arra gondolt: valóban sokat tehetnek az egyénileg gazdálkodók is az ország fellendítéséért. Dobi István ezzel fejezte be beszédét: -A párt októberi határozatainak szellemében a kormány most olyan részletes program kimunkálásán dolgozik mind az ipart, mind a mezőgazdaságot illetően, amelynek megvalósítása esetén nagy lépést teszünk előre az új szakasz céljainak megvalósítása terén. Ehhez kérjük az egész ország népének, s benne Hódmezővásárhely dolgozóinak is további fáradhatatlan, szívvel-lélekkel végzett munkáját és szilárd helytállását*. A Viharsarok dolgozóinak hajdani küzdelme buzdító tett, fényes csillag volt az elnyomatás sötétjében. Szántó Kovács János mai utódai most kiváló munkájukkal akarnak példát mutatni országnak-vi1 ágnak. Á nők között végzett politikai munka feladataiéi tanácskoztak bzegeá kommunista asszenyaí Pénteken délután a Pártoktatók Házában összegyűltek Szeged kommunista asszonyai, hogy megvitassák a nők között végzett politikai munka tapasztalatait, s az előttünk álló feladatokat. A kom. munista női aktívaülésen jelen volt Ulefalvi Pálné elvtársnő a Csongrád megyei párt-végrehajtóbizoltság küldötte. A jelenlévőket Farkas Istvánné, az MNDS£ városi titkára üdvözölte. Köszöntötte azokat az asszonyokat is, akik e'űig még nem dolgoztak az MNDSZ-ben, s kérte őket, hogy segítsenek munkájukban, segítsék azt a törekvést, hogy pártunk múlt év októberében megjelent határozatát maradéktalanul végrehajtsuk. Ezután Vereska András elvtárs, a Szegedi Városi Párt-végrehajtó bizottság titkára tartotta meg beszámolóját. Bevezetőül röviden ismertette az októberi határozat lényegét, a nők között végzett politikai munka jelentőségét, a nők összefogásának, mozgósításának fontosságát. E munka elsősorban pártszervezeteink feladata •— mondotta. — A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a határozat megjelenése után is nem egy párt, szervezet vezetősége isvekszik teljes egészében az MNDSZ-re hárilani ezt a feladatot. A beszámoló rmutatott arra. hogy a meglévő hibák ellenére értűmc ei eredményeket. Javult a nők között végzett politikai munka, nőtt az MNDSZ befolyása a nők közölt. Az aktíva ülés célja az volt, hogy a megkezdett munkához újabb lendületet, segítséget adjon a pártvégrehajtóbizottság. Vereska elvtárs a beszámolóban feltárta a hiányosságokat, útmutatást adott azok kijavításához, megjelölte a kommunista asszonyok feladatát az mndsz-ben a nők között végzen. dő politikai munkában és ezzel sok segítséget adott a munka megjavításához. Vereska elvtárs beszámolójában elmondotta, hogy az MNDSZ-nek a maga sajátos eszközeivel, módszereivel kell az asszonyokat a párt politikájának megvalósítására mozgósítani. Az MNDSZ-nek nem közvetlen feladata a termelésre való mozgósítás. Ehelyett szervezzenek olvasóköröket kulturális és egészségügyi előadásokat, főző- és takarékossági tanácsadókat, gyermeknevelési tárgyú előadásokat, amelyeken szívesen résztvesznek az asszonyok, mert érdekli őket. Ezek az előadások elősegítik kulturális és politikai fejlődésüket, látókörüket szélesíti, elérhetjük azt, hogy a saját kis háztartásukon kívül is lássanak. Felkeltjük érdeklődésüket a körülöttük folyó események iránt, s ez már hatalmas eredményt jelent. Szervezzenek az aszszonyok mesedélutánokat, látogassák a bölcsődéket, napköziotthonokat, törődjenek beteg asszonytársaikkal, segítsenek szívből, szeretettel ott, ahol -ennek szükségét látják és ezzel sok-sok asszonyt megnyerhetnek az MNDSZ-nek, pártunk politikájának. BeszéLt végül Vereska elvtárs a helytelen szektáns nézetről, amellyel sok értelmiségi és kispolgár asszonyt távoltartottunk az MNDSZ-től. Egyik legfontosabb feladatnak jelölte meg e helytelen nézetek megszüntetését és a r.ők legszélesebb tömegeinek bevonását az MNDSZ-be. A felhangzó lelkes taps azt bizonyította, az asszonyok megértették a párt felhívását, ezt bizonyították az elhangzott hozzászólások is. Lengyel elvtársnő beszélt az MNDSZ elmúlt évi munkájáról, a sikerekről, a nehézségekről s befe. jezésül megfogadta, hogy továbbra is minden erővel dolgozik az MNDSZ-munka megjavításán. Kérte az asszonyokat, álljanak csatasorba a feladatok megvalósításáén. Heiszigné, a DÉMA Cipőgyárból, a hófehérhajú Halászné, Sziroviczáné. Krekuska elvtársnő és a József-telepről jelenlévő Kovácsné és a 60 éves Fuzák Andrásné és a többi felszólaló is mind azt fogadták, tovább viszik a nőmozgalmat, segítik fejlődését, igyekeznek minél több asszonyt bevonni a szervezetbe Szegeden. Egy este a Vencel-család körében MTRE BEALKONYODOTT, az állatgondozók is elkészültek az esti etetéssel s a növénytermelő brigád is hazaérkezett a rizsföldről. Lámpagyújtatnál már együtt ült az egész Vencel-család, csak még a fiú volt távol. Már a vacsora is az asztalon van. finom friss disznóhűsból készült gulyásleves, jó illata terjeng az egész konyhában. Rövidesen itt lesz már az ifjabbik Vencel is, még pár zsák cukrot hord szét a szomszédos csoporttagoknak, rendbe teszi a lovakat, s aztán máris érkezik. Voncel József, a házigazda is már az asztalnál ül, míg fiát várja a vacsorához, egyszer még átböngészi a következő szemináriumi anyagot,.. Igen, a szemináriumi anyagot, mert bizony Vencel bácsi is szorgalmasan tanul. A szövetkezetben rendszeres oktatás folyik, gyakran tartanak gazdasági, politikai és egyéb ismerotterjeszlő előadásokat is és nem illik ott szótlanul végig ülni. Meg aztán Vencel bácsi szavával az ember annyit ér, amennyit lud. Ezért aztán bizony idős fejjel és munka után UatmWál föttátnaszláza Ohó-iA, íetetic legénye. p j -r-nrf: Ahogy a magyar határon leszedtek bennünket a vonalról, a nyakába ugrottam az első fináncnak és akkorát cuppantottam a képére jobbról-balról, hogy beletántorodott. Ugyan nem tudom, finánc volt-e, én tőlem lehetett fegyőr, postás, tűzoltó, akármilyen fegyvernem, a szines posztón akkor se igen tudtam eligazodni, mikor magam is azt hordtam. Dia kerekre nyitotta álmosan hunyorgó szemét: 1 — Testvéred talán? — kérdezte oroszul. — Hogyne volna testvérem, hiszen magyar ember — feleltem neki én is oroszul. Mert akkor még kevés volt a magyar tudománya ahhoz, hogy a magunk nyelvén értethettem volna meg vele, micsoda förgeteges öröm lehet az, amely egy magyar emberrel még a fináncot is megcsókoltatja. — Ö, te szegény ember — simogatta meg Dia gyöngéden a bal karom helyét. (Mert a bal karom ott maradt a taganrogi kórházban. Éppen a Dia apja vágta le. Odahozta Diát az ágyamhoz, elmagyarázta neki, hogy mikor kell levenni a kötést és ránkparancsolt, hogy csókoljuk meg egymást előtte ás, ha már a háta mögött egymásra akadtunk. Azt mondta, igen okosan tettük, mert így mégis csak lesz kettőnknek három keze s az több, mint külön tiz egy, meg a kettő.) Ha nekem csak a ruhámhoz ér is Diának a Ikeze, mindjárt zúgni kezd a vér a halántékomban. Magamhoz szorítottam a simogató karját, megkerestem az ujjammal az ütőerét — ugyan nem kellett keresni, egyszerre odataláltam a prémkesztyű alatt lüktető halk folyóra — és együtt skandáltam a vére ütemével: , Hoc erat in votis.j, , Mögöttem a háború, előttem a béke, a karomon a világ legdrágább asszonya, a csizmámban hír, dicsőség, akadémiai levelező-tagság és talán a hetedik fizetési osztály is! Ugy-e meg lehet érteni, hogy egy rokkant klasszika-filológusnak Horatius szaladt ki a száján élete legboldogabb pillanatában? A finánc azonban nem volt hajlandó megérteni. Kirántotta karomat a Diáéból és valami silbakos bódé felé lódított: — Ne beszéljenek itt zsidóul! — De kedves szemlész úr — próbáltam felokosítani —, hát nem ismer rá, hogy ez diákul van? Mondja, maga sohase volt minisztráns gyerek.? — Jó, jó — tessékelt tovább a könyökével —, ismerjük már az ilyesmit. Majd, ha a vizsgálat megvolt, akkor virginálhatnak, ahogy akarnak, de azt nem engedhetem, hogy előre összebeszéljenek. Na, haladjunk csak befelé! Csöndes megadással ballagtam a bódé felé, amelynek ajtaját egy csillagos finánc támogatta. Csak a küszöbről fordultam hátra: — Hát a feleségem? — Azt is viszi az illetékes — nyugtatott meg a mérges finánc. Az illetékes, aki egy másik bódé felé terelte Diát, egy marcona öreg némber volt. Az orosz népmesékben baba jagodiná-nak hívták az ilyent, magyarul is meg tudnám mondani, de hatósági személyről nem akarok tiszteletlenül nyilatkozni.) Szegény asszonykám, kergetett galamb módjára pihegett új honfitársnője előtt. Odakiáltottam, hogy felbátorítsam: . i— Csak férfiasan, Profimova! * (Folytatjuk) is nem restel a könyvekkel foglalkozni. Csak úgy lehetünk — mondja — saját jólétünk, sorsunk igazi kormányosai ha tanulunk is. Még pár szó esik erről a témáról. aztán másra terelődik a beszéd. Vencel néni magyarázza a kis család történetét: — Én bizony kicsi lány korom óta földdel dolgozom. Megtanultam, hogy a föld az nagyon jó •dolog, hálás a paraszti munka. .Ez az én véleményem most is. Nem hagynám cl a földet amíg élek. Mert az olyan, hogy mindent megad, mint egy kimeríthetetlen aranybánya, csakhát persze tudni kell meglelni a terméskövek között az aranyat. Hogyan is képzeli ezt Vencelné. Nyomban meg is magyarázza: — MI A MÚLTBAN IS földművelők voltunk. Természetesen földünk csak úgy volt, ha lehajoltunk és vettünk egy marékkal. 1945 után mi is földes gazdák lettünk. Két hold szőlőhöz, meg pár hold szántóhoz jutottunk. Ez volt Vencelek „aranybányája". Csak még az volt a baj, hogy a „kövek" közölt nehéz volt még felismerni az „aranyat". A nagy haszon, helyett és a sok munka után bizony gyakran csak „silány kövek" maradtak. Vagyis így valahogy magyarázza Vencel néni: Mire kitisztáztuk az adót, teljesítettük a beadási kötolezettséget, rendbehoztuk egy kicsit a gazdaságot, nem sok maradt a termésből, volt is haszon, meg nem is. A Vencel-család megpróbált pár évet így, azután határozott. Most már öt éve, hogy a baktói Alkotmány tsz-ben dolgozik. A család távollévő tagja még mindig késik, s most még a vacsora előtt egy kis számvetésre kerül a sor. Számba veszik az évi fáradtságos munka eredményeit, majd kiderül, mit hozott a sok látástól-vakulásig tarló munka. — Na, hol is kezdjük csak. Talán a nagyobbakon aztán 6orba vesszük az apraját is. — mondja a családfő. Először is 13 mázsa tiszta búza egyszer, aztán 860 kiló árpa, 15 mázsa 67 kiló kukorica, hat mázsa krumpli, do itt hozzá teszem, hogy ebből az elszámoláskor jut még pár mázsa. Aztán itt van mindjárt — épp az előbb hozták — 56 kiló cukor, na meg kaptunk közel két mázsa szilvát, barackot, meg körtét együtt. Két szép malac is jött a házhoz s egy süldőt még most hozunk majd haza. - szúrja közbe Vencelné, FOLYTATÓDIK A SZÁMADÁS, núsz liter napraforgó olaj. Bizony ez is szép pénz. Tizenhat mázsa szalma, négy mázsa 80 kiló répa, meg még 170 kéve szárat is kaptunk. — Ezek lennének n nagyobbak. — mondja a házigazda. — Négyezer forint körül van az a pénz, amit csak eddig kaptunk. — Bizony ezek — a sok búza, kukorica, gyümölcs és egyebek — a föld igazi, talán a legnemesebb aranyai. Ezekből mindenki számára bőven van ami jó zsíros földjeinkbon, csak meg kell keresni őket. A Vencel-család meg is találta. — Nagyon jó dolog szövetkezeti tagnak lenni — beszélget tovább a háziasszony. Nincs az a szép középparaszti gazdaság, melyért elcserélnénk a mi szövetkezeti tagságunkat. A napokban volt nálunk disznóölés. A poca, amit levágtunk, közel volt a két mázsához. Tizenkilenc éve élek a férjemmel. de ilyenre csak most. meg amióta szövetkezeti tagok vagyunk volt példa. A háztáji gazdaságról eddig még szó sem esett. Pedig az is húsz mázsa kukoricát, hat mázsa burgonyát és vagy ezer forint áru zöldségfélét adott. Ha ezt még mind hozzáadjuk ; Vencel József számadásához, akkor látjuk majd, hogy ilyen jövedelemmel nagyon kevés egyéni gazda dicsekedhet. De hát még az, amiről itt szó sem esett. A nyári nagy munkaidőben Vcnceléknek, de a többi tagoknak sem okozott gondot a zsiradék, a hús. meg a szalonna. Az Alkotmány tsz vezetősége gondoskodott erről is. Négy jó disznót vágtak a nagy munkaidőre. A szövetkezeti konyháról mindig időbon eljutott Qz Ízletes ebéd a tarlóra. Ha valaki éppen egy kis friss húst akart haza vinni, hát abban az időben az is volt itt. KÍVÜLRŐL LÉPÉSEK hallanak. Megérkezett a kis család utolsó tagja is. Most mar kezdődhet a vacsora. Utána pedig ... Talán Vencel bácsi ruégegyszer átnézi a kis könyvecskéjét, majd pihenőre tér a család, holnap az 536-ik munkaegységet kell teljesíteni. Csépi József — Az Országos Kultúrcikk Kiskereskedelmi Vállalat 532. Hangszerboltjának dolgozói tegnap tanácsválasztási műszakot kezdtek. Az első nap vállalásukat máris hat százalékkal túlteljesítették.