Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-21 / 276. szám

OÉLWBGYBRORSZflG VASÁRNAP, 1954 NOVEMBER tL A „HéU uéusélc ndeié&eti Homoki Nagy István legújabb íermészetiudományos iilmie d kék Otrtlt — a magyar nép nyelvén: rovarsólyom — a puszták madara ós a magyar pusztától kezdve a Szovjetunió európai területének déli részén és KözépÁzsián át Kína határóig otthonos. De — tekintettel arra, hogy tőlünk nyugatabbra nem jellegzetes — a kék vércse sajátosan magyar jellegű madárrá vált. A Tisza órmentl erdeiben és a Magyar-Alföld pusztáin megtalálható és jellegzetes madarunk. Több magyar kutató (ornithológus) foglalkozott is ezzel a madárral. így lett a kék vércse uzon kevésszámú madarak egyike, amelynek természetrajzát a magyar kutatók munkájának köszönheti a tudomány. Bár hosszú időn át agyonhallgatták Petényi J. Salamon munkásságát, aki már 1830-ban ismertette a kék vércsék fészkelési viszonyait és életmódját — mégis a valóság az, hogy a madártani világirodalomban a magyar kutatások eredményeinek alapján tárgyalják a kék vércsét. Csiki Ernő, Vasvári Miklós és még mások is foglalkoztak a kék vércse fészkelésével, táplálkozásával, életével. Hermann Ottó 1891-ben terjesztette a nemzetközi ornithológiai (madártani) kongresszus elé Budapesten Petényi J. Salamon munkásságának hagyatékaként ,.a kék vércse klaszszikus monográfiájáét. Igy a „rovarsólyom" természetrajzának tudománya magyar tudósok és a magyar tudomány érdeme. Ennek köszönhető, hogy külföldi kutatók hazánkba jöttek a kék vércsék megfigyelésére és tanulmányozására. <JtjfH ttflQlJ. érdeklődéssel vártuk tehát a Kossuth-díjas Homoki Nagy István új természettudományos filmjét. Bár — ezt mindjárt elöljáróban megjegyezzük —, hogy nem utalt a film a madár megismerésére irányuló eddigi magyar kutatásokra és eredményekre. Homoki e természettudományos filmjében igyekezett eleget tehni a természettudományos filmek minden követelményének. A nézőnek azonban bizonytalan érzései támadnak, ugyanis szinte uralkodó szerepet tölt be a technikai kivitelezés ismertetése, szemléltetése. Túl soknak érezzük a kutatók és filmezők szereplését Helyes és valóban ismeretterjesztő a figyelőtorony építésének bemutatása, a „mászóvas" alkalmazása, a vesszők03arak elhelyezése, a kutatók telefonos, íényjelzéses érintkezése, — viszont több részlet (sétálgatások, hosszas etetési jelenetek, stb.) nem sokat ad. Gondolnunk kell arra is, hogy ez a film külföldi szereplésre és értékállónak készült, — ezért szigorúbb kritikával kellett volna az egyes jelenetek mondanivalóját megállapítani. Egyébként a film felszerelés, technika szempontjából figyelemrcméltóan gazdag. A film egy ősi magyar rezervátumba (védett terület), az „ohati erdő"-be viszi el a nézőt. Nagyon sokan azonban a magyarok közül is, a külföldiek pedig általában tudják, hol van ez az erdő. Valóban Ismeretterjesztő munkát akkor végzett volna a film, ha előzőleg egy áttekintő — majd egy részletesebb térképien ismertette volna az ohati tölgyes fekvését, helyzetét. A filmen valóban úgy érezzük, hogy a kék vércsék erdejében vagyunk. A filmfelvételek technikailag, esztétikailag és szakmailag tökéletesek, művésziek. Már maga a filmkezdés művészi megoldású: a bevezető feliratok hátterében az erdei sátor a figyelmet a témára koncentrálja. Tájképei eleitől végig művészi alkotások, amelyek nemcsak gyönyörködtetnek és szórakoztatnak, hanem élő valóságként tükrözik vissza a mi gyönyörű hazánk tájait. Igy a hortobágyi puszta, a gólyajelenet, az ohati erdő távoli, majd közeli képei: festőien gyönyörű és emellett a valóságot érzékeltető képek. Művészi az erdő homályának és napfényes tisztásainak szemléltetése, valamint a délibáb megjelentetése a filmen. Allatfelvételei a legplasztikusabban, élethűen, a maguk természetességében vetítik szemünk elé a táj állatait. A szarkafiók szárnypróbálgatásai,' az orrszarvú bogár hímjének viselkedése a korhadékban, a vércincér, aranyos bábrabló mozgása, a szén-. Cinke" óvatos figyelése és fiókáinak etetése, a búbosbanka 6zemet gyönyörködtető alakja és magatartása, avagy az éhes sárgarigó-fiókák mohó falánkságukat eláruló táplálék-követelése, a kitátott csőröknek, a szájüregeknek művészi lefilmezése minden elismerést megérdemel d /f/mitek egyik főértékét képviselik ezek a tudományosan és művésziesen megoldott filmfelvételek. Homoki különös gondit fordított filmjében a növények jelentőségének filmrehozatalára. Tökéletesen oldotta meg ezt a feladatot. A film napfényes reggelen, az éledő verőfényes tavaszi táj bemutatásával kezdődik, majd cz erdő és a paszta változatos tájegységeinek és részleteinek megismertetése követKezik. Az egyes részletképek teljes összhangban és egységben vannak a filmben. Az ős/l hangulatot a vonuló madórrej, a árguló, ködös tájak, homálybavesző alkonyi képek és végül a tábortűz világította elsötétedő tólgyerdő varázso.ja elénk. Ugyancsak kifogástalan a hangf'-lvétel, amellyel az állatok hangjait eleveníti meg és teszi ismertté. A kék vércse nem épít sohasem fészket, hanem a vetési varjak elhagyott fészkét veszi bii tokába. A film helyesen érzéKelieti a kék vércséknek ezt a szokását. Megismerjük a kék vércse hímje és nősténye közftti különbséget, a kék vércsék repülését, félénk, óvatos figyelésé: és ivadékgondozását. Jól szemlélteti a film a kék vércsék fészkelési viszonyait is. Elhibázott és helytelen azonban a filmnek az a beállítása, hogy az általában rovarpusztítónak ismert kék vércse a filmen legelőször békát hoz fiókáinak. Az ásóbéka fogyasztása természetesen hoszszabb ideig is tart. Ez megdöbbenti a nézőt és esetleg félre is vezetheti. Nem az a hiba, hogy ezt bemutatta a film, hanem hogy ezzel kezdte a kék vércse táplálkozását. Ugyancsak kár, hogy nem helyes kifejezéseket népszerűsít. Így a lótücsök elnevezés helyett az elterjedt és hibás „lótetű" (hasonlóan helytelen: a „lóbogér") elnevezést használja. dt állatokra, különösen a madarakra jellemző „anyai" ösztön érzékeltetését nem elég meggyőzően oldja meg a film, bár sokat foglalkozik ezzel. Az idegen kék vércsefiókák csőrének körömlakkal való pirosra festése nem sokat Jelent, hiszen nem egyszer vörös lesz a csőrük a táplálkozás következtében is. Sokkal helyesebb lett volna a már megtollasodott, nagyobb vércsefiókák fészekbe helyezése, vagy pedig más sólyom- vagy madárfiókákkal való kísérletezés. Helyesen érzékelteti a film — bár egy állattal foglalkozik, — hogy az erdőben és a pusztán állatközösségek vannak. A különböző maciarak (örvösgalamb, sárgarigó, bűbosbanka stb.) és a különböző rovarok, valamint a mezeipocok, a hörcsög jelenetei változatosságot és sok színt, élményt visznek a filmbe. A film egyik élménye a kék vércse táplálkozásának bemutatása, amikor egyik lábával fogja az áldozatát és mintegy „marokra fogva" tartja a lótücsköt, szöcskét, vagy sáskát. Az ily módon való falatozása — ahogyan lépi és jóízűen fogyasztja kártékony áldozatainak testrészeit — egészen közelhozza a nézőhöz az állat magatartását és szokását. A film technikai kivitelezésében Homoki Nagy István a pavlovi elveket alkalmazza. Feltételes ref+ lexeket hoz létre a villamosberre-* gő és egyéb tükröző és szokatlan eszközök, jelenségek alkalmazásával, amelyekkel hozzászoktatja e különleges jelenségekhez, tárgyakhoz, zajokhoz az állatot. A film — bár sok megfigyelés* sel és értékes felvételekkel gazdagította a kék vércsére vonatkozó szakirodalmat és hasznos ismeretterjesztést végez, — mégis sok problémát nyitva hagy, nem ad teljes képet a kék vércse életéről. Igy a levegőben való táplálkozásáról, szereLmi életükről, stb. nem kapunk felvilágosítást. Viszont értéke a filmnek, hogy törekszik az eseményhiányok kiküszöbölésére, — így például a mezei pocok — és a szöcskevadászatok, a kitömött bagollyal szemben tanúsított harca fiókál megvédése érdekében, bepillantást nyújtanak a kék vércsék természetére, szokásaira. JHlndtnt e/p/beodM, a film komoly értéket jelent, művészi kivitelezésű, modern technikával készült, gyönyörködtető, szórakoztató és emellett oktató, ismeretterjesztő film. Jósa Zoltán tanár Anyakönyvi hírek November HAZASSAGOT KÖTÖTTEK Divid István és Bencsik Mária, Dvorcsák László és Fodor Viktória. Kébai Márton és Bakos Rozália, Sukl Béla és Szentrnlhályl Klára, Soós József és Cinfbö Ilona, Márta Lajos és Szatmári Magdolna, Lengyel Antal és Fekete Anna, l'orvátli Imre és Szilágyi Veronika. Török László és Olasz Margit, Veréb István és Kocsis Mária, Pillinger Árpád és Dandi Julianna, Csótl József és Dunai Kovács Erzsébet, Balog Géza és Dunai-Kovács Hona. Takács Miklós is Kiss Klára, Tóth Péter és Puskás Judit, Mayer Ferenc és Kovács Julianna, Balog János és Beretl Mária. SZÜLETÉSEK Kiss Árpád és Szűcs Cecília Tamás, Bobály Pál és Szabó Julianna György, Szeles József és Papp Erzsébet Piroska, Tóth Sándor és Székely Rozália Anikó, Talpai János és Papp Mária Sándor, Tari Sándor és Juhász Anna Anna, Nyári István és Bálint Erzsébet István, Demeter Zoltán és Nagygécsi Ilona Erzsébet, Horváth Géza és Für Piroska Zsuzsanna, Korom István és Bach Piroska István, Goda Jenő és Rózsa Piroska Jenő, dr. Farsang István és Czakó Éva Adrianna, Csúcs Imre és Masa Erzsébet Julianna, Gulyás György és Száraz Ilona György, Lajkó József és Kiss Mária Rozália. Liliom Károly is Kántor Julianna Károly, Márton Lajos és Olajos Mária Miklós, Polyák István 6s Vörös JuHanna János, Pállá József és Vásárhelyi Irén Mária, Szlbó .Mihály és Barna Klára Márta, Szabó Ferenc és Szabó Julianna Irén, Tóth István és Ábrahám Anna István, Újvári József és Nagy Ilona József, Bellér Gábor és Maltoa Ilona Tibor, Do12-tól 19-ig. bó Ferenc és Maróti Mária Sándor, Farkas István és Ábrahám Ilona István, Gcrgya László és Simon Marianna Marianna, Komoly Sámuel és Sallai Irma Tamás. Szúnyog Lajos es Jenel Anna Lajos, Szalai Sándor és Héger Mária Sándor. Szanlszlól Antal és Bárkányi Margit Ferenc, Tóth Gyö gy és Gál Ilona György, Vasas Józsct és Gyémánt Ilona Gizella Erika, Horváth Imre és Juhász Ilona Zsuzsanna, Daranylk Jenő és Tólh Róza Jenő, Móra Vlncze és Zomborl Anna Ferenc, Suti József és Erdélyi Rozália Sándor, Szögi József és Berta Piroska László, Szcndrei János és Ferencfalvi Mária Éva, Vincze József és Szabó Irén Rozália, Drinoczky Károly és Nyeste Zsuzsanna Zsuzsanna, Juhász Imre éa Szabó Rozália Imre, Kéri Antal és Bárdos Erzsébet Antal, dr. Kardos Géza és Gombár Mária Éva, Mnrticskó József és Vőnek! Irma Irén, NagynFhály Andrásnak és Németh Juliannának Ilona nevű gyermeke született. ELHALTAK Dohány Mlhályné Cslpak Rozália 54. Dunai István 61. öreg Gábor 82. Csöti Ferencné Genczl Ilona 53 év*s. Babarc/1 János A hónapos, Tokai Lajoa II napoa. Bakó Ida 3. dr. Boross Gyula 67, Ábrahám Mihályné Nyári Mária 64, Huszár János 81, Lengyel Istvánné Feranczl Gizella 75. Csányi István 56. Csonka tmréné Osznovlts Róza 88. Kcresztea Nagy Antal 72, Papp Józsefné Bognár Rozália 81, Temesvári József 75, Zsóter Vlnczéné Inczédy Beita 84. Mészáros Antal 54 éves. Váradi László .3 hónapos. Csányi Péter Pál 80. Szekszárdi János 55 éves korában. iimii i)ff>MM>> /Á méltósága Kovinyit proponálta ott ^ fönn jelöltnek Körtvélyesre, s mintáin a magas kormány nem tett kifogást, a városházán tartott népes értekezlet kikiáltotta egyhangúlag, öttagú küldöttséget menesztvén érte a Röszkeyék házához. A jelölt kevés vártatva zúgó éljenek közt lépett a terembe, s elmondta programbeszédét szép csengő hangján, amely hol ellágyult, mint a szívhez szóló pásztorfurulya, hql mennydörgött, mint az ég villáma. A karzatról, hol a városka hölgyei nézték a nagy jelenetet és hallgatták a szép beszédet, egy-egy virágcsokrot dobtak feléje valamely sikerültebb helynél, néhol tapsra verődtek össze a rózsás kis tenyerek, csak egyetlen hölgy (akiről különben is az volt a hír, hogy Hártyaival van viszonya), a szép özvegy Minkeyné zavarta meg a nagyszerű összhangot, közbekottyantván: — Halljuk Hártyáit! Amit azonban nem tűrhetet megtorlás nélkül Galgóczy Márton fazekas, és felszólalt harsányan: — A szoknya azonban nem szaval. De ez nem zavarta a nagyszabású beszédet, csak pillanatnyi derültséget keltett; gyönyörűen ömlött a szónok szájéból, mint a hegyi folyam vize, mely virágos partok közt haladván, szeszélyes kanyarodásban néha a sziklát is megcsapkodja. — Floquet! — kiáltja egy elkényszeredett nyulka hang. (Ez most "helyest* jelont.) — Ügy van. úgy — kurjantja száz torok, s a tetszés végig morajlik a gyülekezeten. — Méz csurog a szájából! — tört ki egész extázissal Hibly postamester. — Az enyimről is méz folyna — replikázik az ftllenmondási viszketegséjféről híres Levinczy fiskális — ha a Polgármester Minka csókolgatná. TV[ ?szu lett erre nyomban spektákulum. Pengő Laci városi aljegyző éppen ott állt és nagy hirtelen pofon ütötte ezért a szóért. A pofon nagyot csattant és egy percre erre fordítá a közfigyelmet. Mi az? Mi történt? Nagy hullámzás támadt a tömegben. Mindenki tudni akarta a tényállást cs az okot. Levinczy vörösen, mint a paprika, ziMIKSZÁTH KÁLMÁN: Választói beszéd* • Rí-zlet a nn*v M ..Eyy vdlaaztáa Magyarországon vagy a körtvélye .1 csíny" cliníi elbeszéléséből. A részlet elmét a szerkesztőség adta. háló mellkassal, hörgő, gyors szavakkal adta elő a körülte nyüzsgő csoportnak: — Pofon ütött, mert azt mondtam, hogy az én szájamból is méz csepegne, ha a Röszkey Minka csókolná. Pofon ütött, a stréber kutya, mert azt gondolja, hogy két legyet... akarom mondani, két protektort szerez egy csapásra: a polgármestert és a képviselőt. De meglakol érte a stréber kutya! A jelölt észrevette a szcénát s egy hirtelen kanyarodással, de természetes átmenettel gróf Széchenyi István prófétai lelkét kezdé magasztalni, azon Széchenyjét, aki (és Kovinyi most arra a helyre. nézett, ahol még mindig kavargott a sajnálatos incidens) így szólott egy ízben: "Ne bántsuk egymást, mi magyarok; ne kapjunk hajba minden csekélységért, mert oly kevesen vagyunk, hogy nálunk még az apagyilkosnak is meg kellene bocsátani.* Az idézet frenetikus hatást gyakorolt. Viharos taps és éljen reszkettette meg a városház falait. — Micsoda elme! — ordított föl Zabudán Vince számvevő. Némelyek soha se hallották még Széchenyi ezen szavait, némelyek nem is hitték, hegy Széchenyi mondta: «Van is egy grófnak annyi eszel- Hogy mondta volna, dehogy mondta. Hát ő látta a Levinczy és Pengő közötti pofozkodást? Akadtak olyanok is, akik el se hitték, hogy lett volna valaha olyan nevű gróf. De a hatás csak elméleti volt (Magyarországon általában elméletiek a hatások), mert már akkorra két fiatal ember vert magának utat könyökével azon irány felé, amerre Pengő távozott a "virtus cselekedet után*. A két fiatal úr Palina tűzoltóparancsnok és Kajtán Józsi ügyvédjelölt, kik az imént még jámbor, odaadó arccal hallgatták a jelöltet, egyszerre átváltozának; tartásukon, arcvonásaikon csodálatos komolyság és fönség tükröződik, annyira érezték e pillanatban saját fontosságukat, hogy mindenkinek látnia kellett ezt rajtok. — A segédek — suttogták szerte és borzongás futott végig a kisvárosi hátakon, iz apróbb városi tisztviselők, a *kis^ fejűek" egy csoportba verődve irigy trécseléssel latolgatták, mennyit ér meg e pofon. Mint fog jövedelmezni az élelmes Pengő kollégának. A szónok ezalatt kényelmesen eljutott a messze múltakból a jelenre, sőt azt is átugorván, már a jövő esztendőben kalandozók, fejtegetvén, a quótét, hatalmas hangon tiltakozott a haza szent nevében annak jogosulatlan fölemelése ellen, és két ujját az ég felé emelve, Ígérte, hogy jogosulatlan fölemelést nem fog megszavazni. — Csakhogy minden fölemelés jogosult lesz — dohogta Hártyái, a hajdani képviselő bizonyos keserűséggel, azon ocsmány iszappal lelke fenekén, melyet a mellőzés lerak. — Másrészt azonban — folytatá Kovinyi — a viszonosság azt követeli, hogy mi is tekintetbe vegyük a másik állqm érdekeit. Két szerződő félnél, tisztelt polgártársaim, nem lehet sem az egyiknek, nem a másiknak, csak kapni és nem adni, mert kettőn áll a vásár és a paritás megkívánja... — Mi az a paritás? — zúdult közbe egy tompa hang, mintha föld alól jönne. A szónok nem jött zavarba, elkezdte magyarázni, mi a paritás. — A paritás, tisztelt uraim, hogy egyenlő mértékkel mérjünk, ide egy font, oda egy font... — Ügy? — sipított föl most egy nyúlékony giliszta hang, éppen ellentéte az előbbinek. — Akkor előbb ő közülük is akasztódjék föl tizenhárom generális, azután lehet beszélni a többiről. Nagy derültség támadt. A hahota pedig veszedelmes vendég a frázisok közt, mégeszi őket. Olyan, mint a tyúkólba beszabadult róka. Kovinyi megtántorgott egy másodpercig, mint Kinizsi Pál a nyergében, mikor egy gyermek egy borsószemet hajított rá. Egyébiránt zavar és háborgás támadt mindenfelé. — Ki volt az? Hát egy inci-íinci emberkét taszigáltak előre, aki peckesen tartotta a körtealakú fejét, körülbelül, mint Dávid, mikor Góliáthot megtalálta a parittyakővel. >mmm»iy>mi»»mmimm)niiniimfffi"1 — Én la — mondá az apró vézna em* berke a mellére ütve. — A Munczy szabó? A Munczy szabó! »— kiabálták számosan. 'T'emplomi csönd támadt, hogy mi fog •*• történni. No, most János! Most légy észnél Kovinyi János. Elmosolyodptt és oda szólt szelíd humorral: — Rövidlátó vagyok, tisztelt uraim, a nagyon apró betűket és a nagyon apró embereket nem birom jól kivenni. Ugyan méltóztassanak kérem fölemelni azt a kis urat, hadd lássam én is. Erre is nevettek és moet már a Kovinyi részén volt a "derültség*, ez a bolondos, csillogó-villogó fegyver. A csizmadiáknak több se kellett, egyszerre a levegőbe emelték Munczy szabót, aki harapott, hadonászott a kezeivel és rúgott a lábaival. A csizmadiák úgyis dühösek voltak rá, hogy mer ő náluk különb hazafi lenni, egy közönséges kecske — bizonyosan jól meg is ropogtatták az oldalbordáit. — Nem csodálkozom — folytatta Kovinyi — hogy az én tisztelt polgártársam olyan vérengző, mert egész életében gyilkos, hegyesvégű dárdákkal dolgozik, azokkal döfködvén a posztót (zajos, hosszas derültség) s amit összetüzköd, ha rosszul csinálja, könnyű kifejteni, de a politikában, lévén a politika az exigenciáik tudománya (úgy van, úgy, bólintgatott Köntösy Mátyás uram, a sarki pék), ha valami elhibáztatik, számos emberöltők sínylik meg. Rendes medrébe tért vissza innen túl az óráció folyamatja és most már meg sem szakították, csak éljenek és helyesek. Mindössze a vége felé. mindőn az önálló magyar bankot ígérné Kovinyi, mint kiküzdendő sine qua nont, a Lipóczky szűcs széles hátához támaszkodó Hatelyka György asztalos fölriadt egy percre szendergéséből (voltaképpen ez a szendergés volt a leghelyesebb kritika a két óráig tarló beszédre) fölriadt és hallván, hogy az önálló bankról van szó, félálmosan belehujjantott: — Nem kell önálló bank! Rögtön neki estek t'zen is, lehurrogták, lepisszegték, mire megadta magát Hatolyka György: — Hát legyík bank — hörögte, újra behunyván a szemeit szendergésre. Tgy múlt el a nevezetes nap, melyet háromszáz terítékű vacsora követett a *Szegfű"-nél, számos szellemes tószttal fűszerezve. «