Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-04 / 261. szám

&ILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 261. SZAM CSÜTÖRTÖK, 1954 NOVEMBER 4. ARA: 50 FILLÉR MAI SZAMUNKBÓL: SZEGEDI HALADÁS—DIÓSGYŐRI VASAS 3:0 (1:0J (6. oldal) GONDOLATOK EGY KÖLTEMÉNYRŐL (4. oldal) ISMÉT1 ÉLÜZEM LETT A MÁV RÓKUSI OSZTÓSZERTARA ÉS A 65/8. SEGÉDIPARI VÁLLALAT (3. oldal) A nép jelöltjei Ezer és ezer tanácstagot jelöltek már megyénk választópol­gárai. A gyűléseken megfontolják, hogy kire is bízzák körzetük ügyét, gondját-baját. Bizony nem mindegy az, hogy ki lesz a ta­nácstag, hiszen az elmúlt négy esztendőnek vannak olyan keserű tapasztalatai is, hogy voltak, de mégsem voltak tanácstagok. Több helyen a tanácstagoknak jórésze nem vett részt a társa­dalmi életben. Nem jártak el a gyűlésekre, nem törődtek a város ügyeivel, sőt még saját utcájuk problémái sem tudták közönyös­ségüket, nemtörődömségüket megtömi. Igy azután nem sokat cselekedtek a falujukért, városukért. Persze az sem volt ritka eset, hogy a tanácsok végrehajtó bizottságai mire sem becsülték a tanácstagok megbízatását és a néhány cselekedni akarónak sem adtak feladatokat. Nagyon sokszor hiába hangzott el a sok jó ja­vaslat hónapról-hónapra a tanácsüléseken, a végrehajtó bizottsá­gok egyrésze nem fogadta meg. Erre egyesek elkedvetlenedtek s csak legyintettek, ha az utóbbi hónapokban újra hívni kezdték őket. y Tanult ebből a nép, tanultak vezetői is! És most a néppel együtt jelölik a népfront bizottságok az új tanács tagjait. Soha még ilyenformájú gyűlések nem voltak megyénkben. A leendő ta­nácstagok már most megismerkednek választóikkal, a választók pedig »megnézik« milyen ember is az ő jelöltjük; olyant keres­ned, aki nemcsak névleg lesz tanácstag. Eddig is már számtalan­szor találkoztak, hiszen egy utcában laknak, de most mégis meg­fontolják: alkalmas-e arra, hogy valamennyiéjüket képviselje. Nem egyszerű dolog tehát tanácstagnak lenni! Széli Sándor al­győi szövetkezeti parasztnak is az a véleménye, hogy a jelöltek: «... tanácstaggá választásuk után is tartsák fent a kapcsolatot a dolgozókkal és mindenről tájékoztassanak bennünket*-. Igen, azt vájják el elsősorban a választópolgárok a tanácstagoktól, hogy a néppel való kapcsolatuk necsak pillanatnyi legyen, necsak jelölé­sük, illetve tanácstaggá választásuk idejére szóljon, hanem ál­landó és tartós legyen. A bizalom nagyon sokat jelent. Államha­talmunk alapját a tanácsok jelentik, s hogy a dolgozó tömegek legnagyobb része bekapcsolódhassék az államhatalom gyakorlá­sába, most minden körzet saját képviselőjét küldi be a helyi ál­lamhatalmi szervbe, a tanácsba. Az elmúlt évek tapasztalatából ime ezt is megtanulták a párt és az állam vezetői! És ma ezért nézik már meg előre az egyes körzetek választópolgárai, hogy kibe helyezzék bizalmukat, ki lesz legjobb képviselőjük a tanácsban. Igen nagy megtiszteltetés ma tanácstagnak lenni és komoly felelősséggel jár. Minden jelölt tudja, hogy melyik körziet lakos­ságának érdekeit, képviseli majd megválasztása után, tehát érzi, kiknek tartozik felelősséggel. Ugyanakkor a választók is tanács­tagjuk mögött állanak s ez még nagyobb tettekre készteti egy-egy körzet tanácstagját. Az elmúlt hetekben lezajott jelölőgyűléseken tapasztalhat­tuk, hogy a választók feladatokkal bízzák meg a leendő tanács­tagokat. És ez igen jó! Az emberek most már látják, hogy jelölt­jük megfelel kívánságaiknak, bizalmuknak és javaslataikkal tá­mogatják, hogy jobban elláthassa tanácstagi feladatát. Petőfi-te­lepen, a 153-as körzet választópolgárai B. Kovács Imréné és Márton Ferencné háziasszonyokat jelölték városi, illetve körzeti tanácstagnak. Majd felhívták figyelmüket, hogy melyek azok a problémák, amelyeket Petőfi-telepen, az ő körzetükben meg kel­lene oldani, mit csináljanak, hogy csinálják a munkájukat, hogy tehetnek eleget annak a bizalomnak, amellyel a választók az új jelölt iránt vannak. A 153-as körzet lakói segítséget is ígértek a tanácstag jelölteknek. Móravárosban a 108-as körzet lakói Zöldi Imrénét választották meg tanácstag jelöltnek. Zöldiné eddig is tanácstag volt s jól tudták választói, hogy minden alkalommal se­gített mind a Szegedi Kenderfonógyár dolgozóinak, mind pedig a körzet lakóinak ügyes-bajos dolgát elintézni. Sokat fáradozott azon Zöldiné, hogy amit a fogadóórákon rábíztak, amire megkér­ték, azokat becsületesen, lelkiismeretesen, szívvel, lélekkel elin­tézze, teljesítse választói kérését. Ezért fejeződött ki bizalom és szeretet Zöldiné iránt a jelölőgyűlésen, s ugyanakkor kérték, hogy a kis, helyi apróságokkal még fokozottabban törődjön. Minden városban és községben fellelhetők az ilyen esetek. A lakosság kívánságai nyilvánosságra kerülnek. Ami legjobban kell a kerületnek, vagy a körzetnek, azt mondják el az emberek. S ezek közül a kívánságok közül bizony sok kimaradt a Hazafias Népfront helyi bizottságának programmjából — út javítását, dű­lőút domborítását, kút kijavítását, járdák megjavítását kérik. Jó, hogy elmondják, hiszen ezek megvalósítására mód és lehető­ség is van. De szükséges a lakosság segítsége és támogatása is. Nagyon sok tanácstag jelölt nem várja meg, amíg néhány hét múlva eldől, tanácstag lesz-e vagy sem, hanem máris mun­kához lát. Olyanok ezek a jelöltek, akik nem tudnak tétlenkedni, akiknek életszükségletük, hogy embertársaik ügyes-bajos dolgait elintézzék és törődjenek körzetük problémáinak megoldásával; olyan emberek, akik máris érzik a nép bizalmával járó felelős­séget és kezdik megvalósítani azokat a feladatokat, amelyeket a választók rájuk bíztak. Néhányan társadalmi munkásokat szer­veznek a Hazafias Népfront helyi programmja egyes pontjainak megvalósítására; mások, elsősorban az állam iránti kötelezettségü­ket teljesítették példamutatóan és szomszédjaikkal is elbeszél­getnek arról, miért érdemes idejében beadni az államnak járó takarmánygabonát, miért érdemes idejében az adót befizetni. Igen sok azoknak is a száma, akik ismertetik a lakossággal a Hazafias Népfront programmját; beszélgetnek, vitatkoznak a po­litikáról, szóbahozzák a szántás-vetés kérdését. Szavukkal, felvi­lágosító munkájukkal segítenek abban, hogy embertársaik meg­értsék a fejlődés mostani problémáit. Megyénk választópolgárai azokat jelölik tanácstagnak, aki­ket szeretnek, akikben bíznak. A jelöltek becsüljék meg ezt a bi­zalmat, s dolgozzanak úgy, hogy választóik szívesen szavazzanak rájuk néhány hét múlva. Forradalmi műszak a Szegedi Gyufagyárban A Szegedi Gyufagyárban a for­radalmi műszak harmadik napján 46 ezer 100 doboz gyufával készí­tettek többet, mint a napi terv. A nagyszerű eredményt a délelőttös műszak érte el. Ciner Gyuláné a famegmunkálóban Rátkai Jáncsné val együtt a dobozosztélyt látja el anyaggal. Mindkét műszaknak elő­készíti a gyufásdobozokhoz szüksé­ges faanyagot. 132 százalékos az eredményük — miattuk igazán nincs akadály a dcbozosztályon. Tamaskó István a dobozosztály művezetője a délelőttös műszak­ban. Már reggel korán az üzem­ben van. Ilyenkor azzal foglalko­zik, hogy mire az üzemrész munká­sai elfoglalják helyüket a gépek mellett — kiírja a versenytáblára az eredményeiket. Ezt soha nem mulasztja el, do különösen a forra­dalmi műszakban igyekszik, hogy mindenki korán megtudja, milyen eredménnyel dolgozott előző nap. — Nincs nálunk fennakadás. Ele­gendő munkát kapunk a farneg­munkálóktól — mondja Tamaskó elvtárs. — Ha mégis valami miatt nem tudnának elegendőt adni, gon­doskodtunk, hogy ne legyen visz­szaosésünk. Meg is mutatja rög­tön, hogy hány láda válogatott bel­és küldoboz anyaga áll rendelkezé­sükre arra az időre, ha a fameg­munkálóból nem érkezne anyag. Az ablakok mellett dolgozik Bartók Istvánné. Gépét piros sza­laggal díszítette. Kedden tíz deka híján tíz kiló papírt dolgozott fel. Szerdán 11 kilót. Kissé xávolabb tőle Molnár Magda ifjúmunkás igazítja a gyufásdobozokra ragasz­tandó kék papírt. Az ügyes és jó munkások közé tartozik ö is. Ügye­sen, gyorsan válogatja a beldoboz­hoz szükséges anyagot, a selejtet félredobja — nehogy véletlenül rossz minőségű munkát végezzen. Eredménye jóval magasabb 100 szá­zaléknál. Az egész üzemben mindenki azon igyekszik, hogy a napi tervü­ket túlteljesítsék és a forradalmi műszakban a vállalásaikat túlszár­nyalják. TÚLTELJESÍTETT VÁLLALÁS Kissé furcsa ér­zés volt hosszúra nyúló hetek után újra bekapcsolód­ni a Szegedi Ken­derfonógyár zajos, zsibongó életébe Rethovszki Júliá­nak. Amint belé­pett a gyár kapu­ján, jólísmert ar­cok, kedves mun­katársak üdvözöl­ték. Várták. Pe­dig ő azt gondolta, hogy senkinek sem. tűnik fel be­tegsége. Nem volt súlyos beteg, de heteket kellett ott­hon töltenie a mandulaműtét után. Arcának sápadtsága őrzi még a betegség nyomait, de meleg, barna szemét a dolgozni akarás tüze he­víti. Fiatal még, most töltötte be a 17. évet. Hónapokkal ezelőtt még a Szegedi Vágóhídon a pacallal meg­rakott kiskocsikat gördítette egy­más után. Közben sokat hallott a kendergyárról és úgy hallásból megkedvelte, megszerette a gyá­rat. El is határozta magát, hogy ide jelentkezik munkára. Nővéré­vel együtt fel is vették. — Ilyen munkáskezek kellenek itt — mondogatták napok múlva a Rethovszki testvérekről. Julika, a fiatalabb testvér ügyességét külö­nösen dicsérték. A nyújtón Nagyné tanítványa volt, s a kislány két nap múlva már felügyelete alatt, de egyedül kezelte a nyujtógépet. Féléve múlt, hogy a szegedi ken­dergyár munkásai közé tartozik Rethovszki Júlia. Mint a családban a legfiatalabbat, szeretik. Nemcsak fiatalsága miatt, hanem mint egyik legszorgalmasabb munkást, aki jól dolgozik. Ha őt állítják valamelyik gép mellé, mintha fürgébben fo­rognának a gépek fogaskerekei, s gyorsabban siklana a szalag a gé­pen. De nem, tem­mi ördöngösséget nem művel miun­ka közben. Mun­ka szeretető, aka­rása hajtja gyor­sabban a gépel. Mielőtt beteg Iztt. 117 százalékot ért el. De többet akart ezután teljesíteni. „Megcsinálom, meglesz a 120 szá­zalékom a forra­dalmi műszakban" — határozta el magában és min­dent megtett azért, hogy az ünnepi műszakon ne le­gyen semmi aka­dály, hogy válla­lását teljesíthesse. Az üzem mű­száki vezetői segítették munkáját és annak ellenére, hogy az éjsza­kai műszak mindig nehezebb, első nap 122 százalékot, második nao 125 százalékot ért el. Azaz ennyit ért el Széli Etelka kiváló jelvényes fonónő, akinek munkáját az általa készített jó elő fonal biztositolta. A nyújtások és a fonónők munkája szorosan összefügg, közös erőfeszí­tés, közös jó munka eredménye, Rethovszki Júlia vállalásának túl­teljesítése. A Minisztertanács határozata a tanácsok gazdasági megerősítéséről A minisztertanács legutóbbi ülé­sén megállapította, hogy a taná­csok — a működésük négy éve alatt elért eredmények ellenére — gazdasági gúzsbakötöttségük miatt nem mindig tudtak megfelelni fel­adataiknak. A túlzott központosítás akadályozta a helyi kezdeményezé­sek kibontakozását, a helyi szük­ségletek fokozatos kielégítését. A felszabadulás utáni években meg­induló élénk község-politikai mun­ka a tanácsok megalakulása után csaknem teljesen megszűnt, jórészt azért, mert a tanácsok nem ren­delkeztek a szocialista községpoli­tika kialakításához és végrehajtá­sához szükséges eszközökkel és jo­gokkal (vállalatok. intézmények, bevételi források stb.) A minisztertanács megállapí­totta: a tanácsok csak abban az esetben válnak területük igazi gazdáivá, ha a gazdasági gúzsbakötöttségüket megszün­tetve, továbbfejlesztik önállósá­gukat a tervezés, a pénzgazdálkodás a beruházás, az anyaggazdálkodás, a központi feladatok helyi feltételei­nek megteremtése és a lakosság gazdasági é8 kulturális igé­nyeinek kielégítése terén. Ez­ért a minisztertanács a Ma­gyar Dolgozók Pártja III. kon­gresszusa határozatainak megvaló­sítása érdekében határozatot ho­zott a tanácsok gazdasági önálló­ságának növelésére. A határozat kimondja, hogy a tanácsok gazdasági önállóságának kialakítása és megszilárdítása ér­dekében biztosítani kell hogy a iaaácgok az új tanácstörvény­ben előírt feladataik megvalósítár sához — mind nagyobb mértékben rendelkezzenek saját eszközökkel. Ezáltal is lehetővé kell tenni, hogy a tanácsok fokozottabban kielégíthessék a lakosság gaz­dasági, kulturális, kommunális és szociális igényeit. E célok megvalósítása érdekében lényegesen növelni kell a tanácsok irányítása alá tartozó vállalatok, kulturális és szociális intézmények körét, továbbá a tanácsok hatáskö­rét, önállóságát és anyagi érde kéltségét a lielyi gnzdaság irányí­tásában. A határozat értelmében a taná­csok irányítása alá kell rendelni mindazokat az ipari, építési, köz­lekedési, kereskedelmi. népműve­lési és egyéb vállalatokat, illetve intézményeket és piacokat, ame­lyek a helyi lakosság fogyasztási vagy szolgáltatási szükségleteinek kielégítését biztosítják helyi anya­gokat, vagy a nagyiparban gazda­ságosan fel nem használható mel­léktermékeket és hulladékokat dol­goznak fel. A helyi szükségletek kielégítését biztosító üzemek, vállalatok, in­tézmények stb. irányítását a taná­csok a helyi adottságok folytán gazdaságosabban tudják biztosí­tani. Ennek valóraváltása érdekében a minisztertanács elrendelte mintegy 7600 bolt, üzemegység és intéz­mény — köztük az összes buda­pesti és megyei gyógyszertárak, 641 malom, 2767 filmszínház, 80 járási, 15 városi és mintegy 3800 községi jellegű könyvtár, 98 bolt, 15 szín­ház, 59 múzeum, 4 gyermekkórház,, 15 szülésznő- és ápolónőképző is­kola és még sok jelentős helyi­ipari és közlekedési vállalat átadá­sát a tanácsoknak. A határozat intézkedik a taná­csok vezetése alatt álló vállalatok jelenlegi túlzott központosításának megszüntetéséről is. A tanácsi vállalatokat, intézmé­nyeket általában városi, köz­ségi, esetleg járási, városi ke­rületi tanács irányítása alá kell helyezni. A megyei tanács közvetlen irányí­tása alatt a vállalatok csak kivéte­les esetben maradhatnak. A me­gyei tanácsok végrehajtó bizottsá­gai kötelesek visszaadni a megyei jogú városoknak mindazokat a vál­lalatokat és intézményeket, ame­lyek az 1950. évi tanácstörvény ha­tálybalépése előtt ezeknek a váro­soknak tulajdonában voltak, igy irányításuk alatt állottak. A tanácsok irányítása alatt álló vállalatok és intézmények köre a fentiek eredményeként jelentősen kibővül. Ez szükségessé teszi, hogy a tanácsok osztályai és végrehajtó bizottságai munkájukat lényegesen megjavítsák, mert e vállalatok eredményes gazdaság) tevékenysé­ge biztosítja számukra a lakosság igényeinek kielégítéséhez szükséges anyagi források jelentős részét. A minisztertanács határozata a tanácsok pénzügyi hatáskörét — a tanácsok pénzgazdálkodásáról szóló 1954 augusztus hó 29-én hozott ha­tározaton túlmenően — Jelentősen 'cvább növeli. A határozat segítséget nyújt a ta­(.Folytafás a második oldalról.)

Next

/
Thumbnails
Contents