Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-16 / 271. szám

o elmugyürorsziig KEDD. 1954 NOVEMBER 18. Soha ilyen szabadon és sokoldalúan nem fejthette ki a magyar pedagógus emberformáló munkáját, mint most Megkezdődött a falusi pedagógusok első országos konferenciája Hétfőn délelőtt az Építők „Rózsa Ferenc" kultúrotthonában megkez­dődött a falusi pedagógusok első or­szágos konferenciája, amelyen mint­egy 500 falusi és tanyai pedagógus és az oktatásügyi intézmények szá­mos meghívott képviselője vesz részt. A konferencia elnökségében he­lyet foglalt Dobi István, a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke, Farkas Mihály, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Vezetőség titkára, Rónai Sándor, az ország­gyűlés elnöke, Erdey-Grúz Tibor, oktatásügyi miniszter, Darvas Jó­zsef népművelési miniszter, Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára, a népművelési miniszter első helyet­tese, Andics Erzsébet, az oktatás­ügyi miniszter első helyettese, Vass Istvánné, az MNDSZ elnöke, Cse­terki Lajos a SZOT titkára, Gosz­tonyi János, a DISZ KV-ének tit­kára, Kiss Gyula oktatásügyi mi­nisztertielyettes, valamint számos kiváló pedagógus. A konferenciát Kovács József, a pedagógusok szakszervezetének el­nöke nyitotta meg. Ezután Erdey-Grúz Tibor okta­tásügyi miniszter mondott beszé­det. Bevezetőben vázolta a konferen­cia célját, majd az iskola oktató­nevelőmunkájának szervezeti és tartalmi kérdéseiről szólt. A felszabadulás óta a közoktatás szervezeti szempontból nagyot fej­lődött ;— mondotta. — Megszüntettük a régi Iskolázási rendszert, s az elemi Iskolák helyébe, amelyekből a dolgo­zók gyermekeinek túlnyomó többsége számára nem nyílt út a továbbtanulásra, már 1945­hen létrehoztuk az általános is­kolát, népünk egységes alap­műveltségének hatalmas műhe­lyét. Ezzel megtörtük a kiváltságos osz­tályok műveltségi monopóliumát, s népünk széles rétegei előtt megnyi­tottuk a kulturális felemelkedés útját. Dolgozó népünk ma már magáé­nak, a nép iskolájának vallja az általános iskolát, amelynek nyolc osztályát háromszor annyi tanuló végzi el ma, mint ahányan tanul­tak a felszabadulás előtti népiskola, polgári iskola és gimnázium meg­felelő osztályaiban. A továbbiakban elmondotta, hogy az oktatásügyi beruházásokból az alsó- és középfokú oktatás részese­dése az 1953. évben 53 százalék volt, 1955-ben előreláthatóan mint­egy 90 százalékra nő, vagyis meg­szüntetjük az egyetemeknek az ál­talános iskolákhoz viszonyítva túl­zott ütemű fejlesztését. Különösen a falusi és tanyai iskolákra kell figyelmünket összpontosítani. A falusi és ta­nyai pedagógusok alapvető fon­tosságú helyet foglalnak el tár­sadalmunkban. Éppen ezért a tanácskozás közép­pontjában a falusi iskolák kérdé­sei, a falusi pedagógusok oktató­nevelőmunkájának főfeladatai kel rülnek. A miniszter ezután az iskolai ok­tató-nevelőmunka szervezeti és tar­talmi kérdéseit elemezte. Az e té­ren mutatkozott eredményeket és hiányosságokat sorravéve felsorol­ta a szakrendszerű oktatás fokoza­tos kiépítése terén előttünk álló feladatokat. Megfelelő politikai munkává':1 meg kell érttetnünk a szülőkkel, hogy gyermekeik jövője, egész né­pünk kulturális fejlődése szempont­jából mi a Jelentősége a körzeti központi iskolák kialakításának, melyek lehetővé teszik a tanyai ta­nulók részére is a jól megalapozott általános műveltség megszerzését — mondotta. A falusi és tanyai nevelés kérdé­seiről szólt Erdey-Grúz Tibor, majd így folytatta: — Arról ls meg kell győzni a szülőket, milyen káros, ha házi. vagy mezőgazdasági mun­kák n-iatt nem engedik gyer­mekeiket iskolába. Fel kell ébreszteni a társadalom felelősségérzetét az iskolai kötele­zettségekért, igénybe kell venni a tanácsok segítségét és kérni kell a párt- és DISZ-szervezeteket. va­lamint a Huzafias Népfront támo­gatását. A miniszter a továbbiakban az általános iskolai oktató-nevelő­munka tartalmi prnb'émáit vázolta, majd részletesen foglalkozott a ha­zafias neveléssel. — Hazafias nevelésünk további fejlődésének elősegítésére hangsú­lyozni kívánom, hogy a hazafias nevelés alapja a ta­nítási órákon folyó munka le­gyen. Irodalmi feldolgozások, helytörténeti kutatások, múze­um- és kiállítás-szervezés, tér­kép. grafikon-készítés, parkosí­tás stb. mind nagyon hasznos tényezői a hazafias nevelésnek, de nem pótolhatják a hazafias ne­velésnek, de nem pótolhatják a hazaszeretet gondolatának az egyes tantárgyakban, a tanítási órákon való érvényesítését. A tanítási órák alapozzák meg és foglalják rend­szerbe azt is, amit a szakkörök és egyéb foglalkozások nyújtanak. — Ebben a tanévben ünnepli ha­zánk felszabadulásának 10. évfor­dulóját. A tanítási órákon, vala­mint az osztályon és Iskolánkívüli foglalkozásokon is jelentősek az előkészületek annak érdekében,* hogy ennek az évfordulónak rend­kívüli jelentőségét hazafias neve­lésünk szempontjából is kidombo­rítsuk. Számtalan ötlet, és sok munkán helytörténeti kutatások, kiállítások, pályázatok, albumok, az úttörő- és DISZ-szervezetek szám­talan nagyszerű kezdeményezése mutatja, hogy a felszabadulás év^ fordulójának évében, a kormány­program határozott megvalósításá­nak szakaszában a hazafiságra nő­nevelés tartama teljesebbé és gaz­dagabbá válik, módszerei színeseb­bek és változatosabbak lesznek. — A tanítási órákon kell meg­valósítanunk az oktatás és nevelés egységét. — A hazafias nevelés alapja tehát maga a tantervi anyag. De minden pedagógus emelje ki azokat a részeket, amelyeknek különös elmélyítése lényeges a hazafias nevelés szempontjából. — Igen fontos, hogy az anyagon belül mindig kidomborodjék a mult és jelen közötti különbség, az el­nyomott nép élete a múltban és országépítő munkája a jelenben. A fegyelemre nevelés problémái­ról szólva elmondotta, hogy iskolá­inkban ma is találkozunk még a burzsoá fegyelmezés két végletével: a testi fenyítékekkel és a mindent elnéző liberalizmussal. A nevelő­munka bizonytalansága, új utak keresése eredményezte, hogy tanu­lóifjúságunk magatartása, különö­sen Iskolánkívüli viselkedés nem kielégítő. Szívós és kitartó felvilágosító, meggyőző munkával, a pedagó­giai propagandamunka legmeg­felelőbb módszereinek kiválasz­tásával cs a szülői házban, a társadalomban megnyilvánuló helyes állásfoglalások és mód­szerek példaképül állításával kell ezen a területen fokozato­san előbbre jutniok iskoláink­nak. Ehhez a munkához a párt-, állami és társadalmi szerveknek is haté­konyabb támogatásút kell kérnünk. Ezuián hangsúlyozta: A tanulóif­júság közösségi nevelését illetően nagy szerepe van az úttörő-mozga­lomnak. — Bár a felszabadulás óta lé­nyegesen megnövekedett a peda­gógusok társadalmi megbecsülése, nem hallgathatjuk el, hogy hibákat is köveitünk el velük szemben, fő­leg falun és tanyán, A legsúlyo­sabb hiba az volt, hogy nem bíz­nunk bennük eléggé, sokáig úgy tekintettük őket, mint a múlt rendszer neveltjeit. El felejtettük, hogy a falu tanítója ég óvónőjo a múltban is igen sokat tett a falu dolgozó népének kulturális felemel­kedése érdekében. Hogy ez nem sikerült olyan mértékben, mint szerette volna, nem az ő bűne volt. Nem igyekeztünk kiaknázni, hasz­nosítani, ami a múltban is jó volt a pedagógus oktató-nevelő és nép­nevelő munkájában: a falu fiatal­ságának összefogása például, da­lárdák vezetése, műsoros estek rendezése, falusi gazdakörökben kifejtett munkája stb. Ezek az emberek, akik falun születtek, a dclgozó parasztság között nőttek fel, ismerik gon­dolkodásukat, gondjaikat, bajai­kat, legtöbbet tudtak volna se­gíteni a falu szocialista árfor­málásában, kulturforradalmá­ban. * Mind © hibák cllenéro is sokan vol­tak pedagógusaink között, akik megtalálták helyüket a l'alu éle­tében. Irányítói, vezetői lettek dolgozó parasztságunknak. — Bár szociális tekintetben nem eléggé támogattuk pedagógusain­kat. ők tevékenyen részt vettek a társadalmi munkában. Nagy érde­mük, hogy felkeltették a társada­lom érdeklődégét az iskola iránt. Hosszú ideig eltűrték, hogy gyakran vegyék igénybe a pe­dagógusokat a társadalmi mun­ka helytelen értelmezése foly­tán ingyenes adminisztrációra, a begyűjtés és adófizetés szor­galmazására és egyéb közigaz­gatási célokra, melyek inkább elidegenítették őket a lakosság egy részétől, semmint egyengették volna az Ptnt a jó kapcsolatok kiépítéséhez. Gyakori volt, hogy a községi tanácsok olyan munkára rendelték a peda­gógusokat. amellyel nehezítették oktató, nevelő munkájukat. Az ilymértékben igénybe vett pedagó­gusok nem tudtak tanulni. nem tudtak felkészülni, de ínég csa­ládinkkal sem tudtak foglalkozni. — Ma mór túlnyomórészt megszűnt az ilyen illetéktelen igénybevétel ós a minisztérium minden tudo­mására jutott esetben gürgősen in­tézkedik . Ahhoz, liogy a pedagógus — az Iskolai munkáján túl — va­lóban a falu kultúrforradalmá­nak vezetője lehessen, gondta­lan, nyugodt életet kell számára biztosítani. Pártunk és kormányunk a felsza­badulás óta az ország gazdasági fejlődésének arányában többízhen javított a pedagógusok anyagi hely­zetén. Legutóbb megszüntette a városi és falusi pedagógusok fize­tése között fennálló méltánytalan különbséget és felemelte a falusi, valamint tanyai pedagógusok fize­tését. A falusi és tanyai nevelők fizetésének módosítása az általá­nos iskolai nevelők hatvan száza­lékát érintette — jelentősebb eme­lést a nevelők 25 százaléka kapott. Jól tudjuk, hogy ezzel még nem szüntettük meg a pedagógusok életszínvonalánál; elmaradását . a többi foglalkozási ágakhoz képest. De a népgazdaság reális lehetősé­gei az idén nem engedték meg a gyökeresebb rendezést. Az oktatás­ügyi minisztérium és a pedagógu­sok szakszervezete azonban min­dent el fog követni, hogy anyagi helyzetükben is mielőb kifejezésre jusson a munkájuk fontosságának elismerése s az a megbecsülés, ami a pedagógusokat megilleti. Erdey-Gruz Tibor ezután a pe­dagógusi nyugdíjak rendezésének jelentőségéről beszélt, majd elmon­dotta, milyen fontos az, hogy a pe­dagógusok iskolán kívül is részt­vegyenek a társadalmi életben. A A Hazafias Népfront és a tanácsok működésével kapcsolatban megem­lítette a miniszter, hogy a pedagógusokra itt is nagy szerep vár. Mint a Népfront­bizottságok tagjai, vagy azo­kon kívül állók, be kell kap­csolódniok a választások előké­szítő munkájába. — Soha ilyen szabadon és sok­oldalúan nem fejthette ki a ma­gyar pedagógus emberformáló munkáját, mint most. Soha nem érezhette ennyire, hogy valóban népének nevelője, tanítója, aki­nek munkáját, erőfeszítéseit mind nagyobb megértéssel kíséri egész társadalmunk, mint most. Meg va­gyunk győződve arról, hogy a pe­dagógusok közül az eddiginél töb­ben kerülnek a végrehajtó bizott­ságok és a tanácsok tagjai sorába. Mint ilyenek, résztvesznek az ál­lamhatalmi és az államigazgatási tevékenységben. E komoly, felelős­ségteljes feladat alkalmas lesz ar­ra, hogy pedagógusaink, mint any­nyiszor, most is megmutassál;, mennyire szivükön viselik hazánk javát, népi demokráciánk fejlődé­sét. A Népfront-mozgalomban, s a tanácsok munkájában való részvé­tel, az ott elért eredmények egész népünk boldogulását, a pedagógu­saink még nagyobb tekintélyét, na­gyobb megbecsülését fogja ered­'ményezni — fejezte be beszédét Erdey-Gruz Tibor. I Hosszantartó, lelkes taps fogadta Erdey-Gruz Tibor oktatásügyi mi­niszter referátumát. A délutáni ülésen — amelyen megjelent Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának el­nöke is — Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke átnyújtotta a kor­mány kitüntetéseit a legkiválóbb pedagógusoknak. A kormánykitüntetések átadása után Erdey-Gruz Tibor oktatás­ügyi miniszter 37 pedagógusnak I nyújtotta át az "Oktatásügy kiváló dolgozója" kitüntetést. Ezután meg­kezdődött a vita Erdey-Gruz Tibor oktatásügyi miniszter referátuma I felett, II francia parJanieni több képviselője a szovjet javaslat elfogadása mellett szállt sikra Párizs (MTI). Több francia poli­tikus állást foglalt már a Szovjet­unió újabb jegyzékével kapcsolat­ban, egyesek a szovjet jegyzék mel­lett, mások pedig ellene. Jellemző, hogy a szovjet javas­lat ellen állást foglaló politikusok igyekszenek leplezett formába öl­töztetni véleményüket, hogy ne ke­rüljenek szembe teljesen nyíltan a közvéleménnyel. Nyilatkozataikban általában azt hangoztatják, hogy tárgyalni kell a Szovjetunióval, de előbb ratifikálni kell a párizsi egyez­ményeket. Több burzsoá képviselő ezonban a szovjet javaslat elfogadása mel­lett szállt síkra. így Gaston Pa­lewsld kijelentette: Ez a javaslat mutatja, hogy mi­lyen keresztútihoz érkeztünk s a két út közül r.em a párizsi egyez­mények után, hanem csak a ratifi­kálás előtt választhatunk. Az új szovjet jegyzet; előtt is ezt gondol­tuk, ma már bizonyosak vagyunk ebben. Nem tartanám helyesnek, hogy elutasítsuk a meghívást egy újabb párizsi értekezletre, ame­lyen a kilenc keleteurópai or­szág mellett 16—17 atlanti or­szág is résztvenne. ' Annál kevésbé lenne ez helyes, mivel úgylátszik, hogy a Szovjet­uni semilyen előfeltételt nem szab a kollektív biztonságra vonatkozó javaslatok megvizsgálására. Válasz­tani kell a katonai téren való kor­látozott és ellenőrzött leszerelés le­hetősége és az erő politikája, vagy az erőpolitika megkísérlése között, amely elkerülhetetlenül fegyverke­zési hajszához vezetne. Amerikai részről nyomást gyako­rolnak a francia kormányra a szov­jet javaslat elutasítása érdekében. Erről tanúskodik az „AFP" kom­mentárja, amely a többi között Ijá­jelenti: „Az amerikai vezetők újabb biztosítékot várnak Franciaor­szágtól arra vonatkozólag, hogy továbbra is Nagybritannia és az Egyesült Államok oldalán ma­rad és a párizsi egyezmények ratifiká­lása előtt elutasít minden tárgya­lást a Szovjetunióval". Viginszkii elvtárg beszéde ae ENSZ-ben az aíomerő békés felhasználására létesítendő nemzetközi szervről New York (TASZSZ). Az ENSZ politikai bizottságának november 12-i délutáni ülésén A. J. Visinszkij, a szovjet küldöttség ve­zetője beszédet mondott nz atom­erő békés felhasználása terén meg­valósítandó nemzetközi együttmű­ködésről. Visinszkij beszéde elején ismer­tette az orosz és szovjet tudósok szerepét a magfizika és a vele kap­csolatos tudományágak fejlesztésé­ben, valamint beszélt az atomerő és a rádióaktív anyagok ipari, mező­gazdasági, biológiai és egészségvé­delmi alkalmazásáról a Szovjet­unióban. „Az atomrrö békés fel­használásában a legfontosabb lépés az volt — mondotta — amikor a Szovjetunióban üzembe helyezték az első atomerővel működő ipari áramfejlesztő leiepet. 1954. június 27-én megkezdte az áramszolgálta­tást az ipar és a mezőgazdaság számára a világ első, 5090 kilowat­tos hasznos teljesítményű alomvil­lanytelepe. A Szovjetunióban most 50.000— 100.000 kilowattos ipari atoin­villanytelepek felépítésén dol­goznak". A szovjet állam amely reális le­hetőségekkel rendelkezik az utoni­erő nagyarányú előállítására, köz­vetlenül érdekelt abban, hogy ezt az új enreginfajtát kizárólag békés célokra, a nép javára használják fel. Egészen természetes, hogy a Szovjetunió erélyesen állást foglal amellett, hogy az atomerőt kizáró­lag békés célokra használják fel. A Szovjetunió arra is törekszik, hogy elhárítsa a veszélyt a szov­jet nép s a békében és az új vi­lágháború veszélyét elhárító garan­ciákban. érdekelt más népek bé­kés munkája felől. Visinszkij ezután az atomerő békés felhasználását elősegítő nem­zetközi szerv kérdésével foglalko­zott. Megcáfolta egyes nyugati küldöttek aggályait, hogy villa­mosenergia termelése atomerővcl csak körülbelül 20 év múlva lesz jövedelmező. Kijelentette, ez a né­zet megmutatja, hogy a nyugati tőkés államoknak a békés felhasz­nálás okozza a legnagyobb problé­mái. "A szovjet kormány úgy vél?, hogy az a nemzetközi szeri-, amelyet megfelelő államok kö­zötti megegyezés alapján léte­sítenek az atomerő békés fel­használására, csakis abban az esetben töltheti be feladatkö­rét, ha hatásköre eléggé nagy lesz ahhoz, hogy eredménye­sen megoldja a ráruházott fel­adatokat, másfelől ezt a hatás­kört nem fogja egyes államok biztonságának rovására felhasz­nálni". Lodge-nak, az Egyesült Államok küldöttének azok az utalásai, hogy a nemzetközi szervet olyan egyez­mény fogja az ENSZ-hez kapcsolni, mint amilyenek a közgyűléssel kap­csolatban álló szakosított intézmé­nyeket kapcsolják az ENSZ-hez — ellentétben állnak a Szovjetunió szeptember 22-i emlékiratában ki­fejtett elvekkei — mondotta Vi­sinszkij. Majd emlékeztetett arra, hogy az ENSZ-közgyűlés 1946 ja­nuár 24-én egyhangúlag hozott határozata az atomerő felfedezé­sével kapcsolatos problémákról ki­mondja: „E kérdéseket illetően « bizottság a biztonsági tanácsnak számol be munkájáról". Ebből vi­lágosan kitűnik, hogy az atom­erő-bizottságnak milyen kapcsolat­ban kell lennie az atomerő békés felhasználására tervezett nemzet­közi szervvel. Visinszkij kiemelte, hogy igen szoros kapcsolat van az atomerő békés felhasználásúnak kérdése, to­vábbá a fegyverzet csökkentésének és az atomfegyver betiltásának kérdése között. Az atomerő békés felhasználása nemcsak, hogy nem zárja ki az atomfegyverek fel­halmozásának lehetőségét. hanem bizonyos körülmények között még elö is mozdíthatja ezt a felhalmo­zást. Ezután kijelentette, ezért tart ki a ' szovjet kor­mány olyan intézkedések szük­ségessége mellett, mint ami­lyen az atom- cs hidrogénfegy­ver feltétlen betiltása, vagy — mint első lépés ebben az irányban — az atom- és hidrogén­fegyver alkalmazásának feltétlen elutasítása. A. J. Visinszkij ezután rátérve a hét állam együttes határozati javaslatára, kijelentette, hogy o határozati javaslatot összhangba kell hozni a fentemlltott tények­kel és hogy ebből a határozati jar vaslatból ki kell zdmi azokat a cikkelyeket. amelyek eleve meg­határozzák a nemzetközi szerv jel­legét. A Szovjetunió küldöttség© kénytelen rámutatni a hét állam határozati javaslatainak számos lényeges fogyatékosságára. Ezek abban jutnak kifejezésre, hogy korlátozzák a nemzetközi szerv részvevőinek és a nemzetközi konferencia részvevőinek körét. „Ezek a fogyatékosságok megnehe­zítik a nemzetközi együttműködés fejlődését az atomerő békés fel­használásában. A szovjet küldött­ség azt is figyelembe veszi, hogy az ilyen jellegű nemzetközi együtt­működéssel kapcsolatos számos kér­dés további megvizsgálásra szorul az érdekelt államok között lezajló ké­sőbbi tárgyalások során", A szovjet küldöttség vezetője be­fejezésül felhívta a politikai bi­zottság figyelmét arra, hogy az amerikai javaslatok szűkítik a nemzetközi együttműködést az atomerő békés felhasználása kérdésében. A jelenlévők nagy figyelemmel hallgatták Visinszkij beszédét. A sajtó képviselői és a vendégek szá­mára fenntartott helyek zsúfolásig megleltek. Nagibot előreláthatólag bíróság elé állítják Kairó (MTI). Hétfőn reggel je­lentették Kairóból, hogy Nagib tá­bornokot, akit vasárnap elmozdítot­ták államelnöki tisztéből, valószí­nűleg bíróság elé állítják. A nyu gati hírügynökségek idézik az úgy nevezett Forradalmi Tanács szóvi­vőjének ezzel kapcsolatos nyilat­kozatát. A szóvivő szerint „ha sikerül elég bizonyítékot találni Nagib kapcsolatairól a muzulmán testvériséggel, akkor megtartják a tábornok bűnpe­rét". Közölte egyébként a szóvivő, hogy a nyomozást rögtön megindították Nagib szerepének tisztázására, majd hozzáfűzte „nincs kilátás ar­ra, hegy Nagibnak megengedjék az önkéntes külföldi száműzést". Nagib elmozdításával kapcsolat­ban Egyiptom egész területen ki­hirdették a statáriumot.

Next

/
Thumbnails
Contents