Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-16 / 271. szám

KEDD, 1954 NOVEMBER 16. DElMfiGTIIRORSZftG cA Ihiyöítd) sjíétpiikkadt MEGVIRRADT és enyhe szél borzolta a rozsvetést a mórahalmi földeken. Kószó István bácsi, 11 holdas egyéni gazda 133 számot viselő tanyaházából kilépve, munkába indult. Lepillantva a tanyakörnyék harmatos füvére, papírdarabot vett észre. Lenyúlt érte, felvette. Kibetűzte a nagybetűs felírást: „Szabad Magyarország..." Böngészte tovább, aztán megcsóválta a fejét: „Ejha. fene az anyját" — morgott valami ilyesmit maga elé, s indult a tanácsházára a röplappal. Szűcs János bácsi, a tanya 573 szám alatt lakó 6 és félholdas egyéni gazda is belebotlott egy röplapba Vitte ő is a tanácsházára.., Honnan jöttek a röplapok? Nyugat-Németország amerikai megszállási övezetéből léggömbökkel indította útnak az úgynevezett „Keresztes hadjárat a szabadságért" szervezet, illetve az általa pénzelt úgynevezett Szabad Európa rádió, a „Szabad Magyarország hangja". Kik azok, akik a lázító röplapokat ádáz gyűlölettel Magyarország fölé eregetik? Azok a hazaárulók, bitangok, akik háborúba sodorták az országot, akik miatt annyi gyermek hiába várta az édesapját. S az álmagyarok békés családi otthonokat döntöttek romba, s aztán patkány módra, gyáván megszöktek a nép felelősségre vonása elől. Ott lapulnak Nyugat-Németországban, s onnan • üvöltöznek a rádión keresztül, s küldözgetik léggömbbel a röplapokat. Ostobák — senki nem hallgat rájuk itt a nép közül. DE HÁT BESZÉLGESSÜNK a két paraszt emberrel: Szűcs János és Kószó István bácsival. Egyszerű emberek, s földjük régóta megvan, nem 1944 után kapták. Pártonkívüliek. — Én nem értek a politikához, így mondja Szűcs János bácsi, — aki fölött már több mint ötven év múlott el, de azért bajusza még bogárfekete. Aztán egy törtéretet mesél: —• Az első világháború ha ls elhurcoltak. a másodikba is. Hídőr voltam. Otthon bajlódott a feleségem a gyerekekkel. Bementem aztán én is, — amikor eltávozást kaptam a katonaságtól, — ide a r.iórahalmi, szóval akkor még alsóközponti jegyzőhöz. Árendás Györgyhöz, hogy egy kis támogatást kérjek. Elkezdett gorombán kiabálni: „Kicsoda maga, elhordja magát innét!" Szóval kirúgott. Igy volt. Kószó Pista bécsi is bólint rá, hisz mindannyian ismerték a goromba jegyzőt. Na persze: a magafajta urakkal a jegyző nem volt goromba. Szűcs bácsi megint visszakanyarodik a múltba. Elbeszéli, hogy Antal fiát kocsival-lóval elparancsolták még a háború befejezése előtt. „Kocsi, ló, szerszám odaveszett, de fő, hogy visszajött a fiam. Hej, sokan odamaradtak azért." Kószó Istvánnak is az álmagyarok hurcolták el kocsiját, lovát. Odaveszett az is. A jelenről is beszélnek. Kocsija, lova van mindkét gazda embernek. S olyan szépen, áradó szeretettel szól Szűcs János bácsi félholdnyi szőlőjéről, a két hold 400 négyszögöl rozsvetésről, a négyszáz négyszögöl búzavetésről, amely már olyan nagy, hogy elbújhaj benne a nyúl. Kószó Pista bácsi meg új 6zőlőt telepít, már jó mélyen meg is forgatták a földet. Igy mondják: „Szántunk, vetünk, dolgozunk becsülettel, kedvvel." Szeretik embertársaikat, családi otthonukat, földjüket,' — szóval a hazát. S ügyes-bajos dolgaikkal bizalommal mennek a tanácsházára, beleszólnak a falu dolgaiba. Ha a tanácshoz mennek, mintha második otthonukba mennének. A múlt a jegyző úrral már csak ros6z emlék. A HAZAÁRULÓK, az álmagyarok röplapján ez is áll: „A föld azé, aki megműveli." Azt mondja erre Kószó István: „Hát nálunk csakugyan így van. S az álmagyarok most eszt a jelszót is használják. s küldik léggömbön hozzánk. Vájjon a Nyugat-Európából üvöltöző urak tán elfelejtik: Olaszországban sortüzet nyitottak a földet követelő parasztokra. Miért nem osztják szét a nagybirtokot Nyugat-Németországban, Amerikában, meg egy sor nyugati országban?!" Az emberek, a hazájukat szerető igaz magyarok tudják, hogy az álmagyarok a röpcédulán nyomtatott jelszót valójában hogyan értelmezik! Ez pedig: kapja vissza a földjét gróf Pallavichini, Esterházy, meg a többi hazaáruló. De elpukkah a léggömb, semmivé lesz, ahogy ez a tervük! Arról is beszél a két dolgozó paraszt, hogy ők bizony úgy tudják és úgy is van, hogy egy szabad Magyarország van: itthon, nálunk. Egyáltalán nem lehet az Nyugat-Németországban, vagy Amerikában. S a parasztoknak, munkásoknak, szellemi foglalkozásúaknak nem kell az Árendás-féle jegyzők világa, a múlt. Azt mondják a mórahalmi parasztok is: „Grófok, urak nélkül megvagyunk jól." Az álmagyarok lázító röplapján a szabad vallásgyakorlásról is fecsegnek. Nos, Kószó Pista bácsi, Mária lánya és édesanyja is eljárogat a templomba. Nekik, másoknak, senki nem mondta még ott Mórahalmon sem, ne járjanak a templomba. A KÉT PARASZT a tanácshoz vitte a léggömbös lázító röpcédulát, hogy aztán méltó helyére, a szemétkosárba kerüljön. Elpukkant a léggömb, örökre elpukkant a külföldön élő, a gyűlölt hazaárulók, terve. A hazaárulók sorsa is olyan, mint a léggömböké: semmivé válnak! 3 _______ Újítási és balesetvédelmi ankétot tartottak a Szegedi Kenderfonógyárban Péntek délután benépesült a Szegedi Kenderfonógyár kultúrterme. Az üzem dolgozói és a szegedi textilgyárak küldöttei gyűltek össze, hogy megbeszéljék a Szegedi Kenderfonógyár újító és balesetelhárító mozgalmának eddigi tapasztalatait. A szegedi üzemek közül itt hangzott el először a társadalmi bírálat e két* fontos mozgalomról. Az értekezleten jelen volt a textil szakszervezet képviseletében Tóth Tibor elvtárs, a szakszervezeti területi bizottság képviseletében Nagygyörgy Imre elvtárs. A vendégek a megbeszélés előtt megtekintették az üzemet, hogy bepillantást nyerjenek az üzem életébe. Ezután a kultúrteremben megrendezett újító kiállítást tekintették meg, amely szemléltetően mutatta meg az üzem újíióinak munkál ját. Az értekezleten elhangzott beszámolók megismertették a jelenlévőkkel az újító mozgalom, s a munkásvédelem eredményeit, hiányosságait s a megoldásra váró feladatokat. Nagygyörgy Mária elvtársnő, a vállalat igazgatója beszámolójában egész sor hiányosságot sorolt fel, amelyek nehezítik az újító mozgalom fejlődését. Súlyos hiányosság — mondta —, hogy az újítók nem kapják meg sokszor a szükséges támogatást, mert azokra, akikre a kivitelezés vagy az elbírálás tartozik, tehernek tekintik, ezt. Hiányzik egyes műszaki vezetőkből a lelkesedés, a szív e fontos ügy iránt. Hiba az is — mint mondta —, hogy egyes vezető szervek csupán a számszerűség növelésére törekednek, azt tartják csak fontosnak, hogy számszerűen növekedjen .az újítások száma. Nem törődnek azzal, hogy az elfogadott újítások valóban előbbrehaladást, a termelékenység növelését, a munka megkönnyebbítését, a dolgozók védelmét szolgálják-e. Az ilyen törekvés hátráltatja, ahelyett, hogy előbbre vinné az újítási mozgalmat. Hátráltatja ezenkívül a régihez való ragaszkodás, az újtól való idegenkedés is. Példákat sorolt fel az üzemből, hogy jól bevált újításokkal szemben is egyes dolgozók lürelmetlenkednek, rongálják, igyekeznek elpusztítani, pedig munkájuk megkönnyítését szolgálják, mint például az előfonón a szalagőr, a szárazfonón a cséve felvető tüske stb. Beszélt arról is, hogy vannak, akik sokszor kivihetetlen ötletekkel újítási előlegeket csalnak ki s azután semmit se tesznek az újítások elkészítéséért, hanem arra törekednek, hogy új ötletekkel újabb előlegekét zsebelhessenek be. Szerencsére kevesen vannak ilyenek. Az újítók többsége becsületes dolgozó, aki nemcsak elkészíti az újításait, hanem harcol azok bevezetéséért, alkalmazásáért is. Ezeknek az embereknek köszönhető, hogy a felsorolt hiányosságok ellenére, mint Oláh József elvtárs, újítási felelős beszámolójából kitűnt, a Szegedi Kenderfonógyárban is szép, 'eredményes múltra tekinthet vissza az újító mozgalom, amely 1949 januárjában indult el. Azóta 1332 javaslatot nyújtottak be a dolgozók, amelyekből 581-et fogadtak el. Az újítások gazdasági eredménye 1 millió 843 ezer 640 forint megtakarítás. Igen jelentősek azok az újítások, amelyek a munkavédelemmel kapcsolatosak. Frischmann Sándor főmechanikus és Szép Lajos meo. osztályvezető által javasolt klímaberendezés jelentősen megjavította a dolgozók egészségvédelmét. Szerényi Mihály javaslata a kártológépeknél szüntette meg a baleset lehetőségét. Oláh elvtárs beszélt a mult év végén megalakult újító csoport munkájáról, amely nagyban elősegíti a jó ötletek és javaslatok megvalósítását. Az üzem legjobb újítói közt említette Marton Ferenc, Varró Antal, Kovács Imre elvtársakat, akik pénzjutalmat is kaptak jó munkájuk elismeréséül az üzem vezetőségétől. A 11 élenjáró újitón kívül még 16 munkavédelmi aktívát jutalmaztak meg az értekezleten. Szűcs István elvtárs beszámolója az üzem munkavédelmi mozgalmáról adott tájékoztatót, arról, hogy évről-évre hogyan valósítják meg mindjobban a dolgozókról való gondoskodást, a dolgozók védelmét az üzemein belül. A beszámolókat vita követte. A dolgozók hozzászólásaikban számos javaslatot is tettek. Szerényi Mihály elvtárs javaslatot tett az újítások elbírálása idejének megrövidítésére. Dobó Ferencné, az előfonó dolgozója kérte, hogy szereljék vissza a gépükre felszerelt szalagőrt, mert annak ellenére, hogy sok dolgozó haragudott érte, jó volt, biztosította az anyag kiváló minőségét, mert az aránytalanságoknál, szalagszakadás esetén önműködően kikapcsolta a gépet. Hegyesi István elvtárs az általa készített újítás újra elbírálását kérte. Szegedi dolgozó parasztok készülődése a hódmezővásárhelyi választási nagygyűlésre Vasárnap — november 21-én — délelőtt 10 órakor Hódmezővásárhelyen, a Beloiannisz téren kerül sor a Hazafias Népfront választási nagygyűlésére. Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke mond be szédet a nagygyűlésen. A szegedi termelőszövetkezetek tagjai, s jónéhányan az egyéni gazdák közül készülődnek a hódmezővásárhelyi nagygyűlésre. Az Alkotmány tsz-ből 23-an menek el a nagygyűlésre. Ott lesz az Alkotmány tsz-ből például Gazdag János, Vencel József és a felesége is. A Táncsics termelőszövetkezetből húszan utaznak Hódmezővásárhelyre, az érdeklődéssel várt nagygyűlésre. Csurgó Mihály, Szeged, Külsőbaktói részén lakó egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt, miniagazda is elmegy Hódmezővásárhelyre és részt vesz a nagygyűlésen. Vasárnap Radnóti ünnepségekei iarioiiak Szegeden Vasárnap délelőtt fél 10 órakor az egyetem Ady-téri épületén leleplezték Radnóti Miklós emléktábláját. Az emléktábla ünnepélyes leleplezése alkalmából Baróti Dezső bölcsészkari dékán, a TTIT megyei csoportjának alelnöke emlékezett meg a költőről, aki egykor a szegedi egyetemen folytatta tanulmányait. 11 órakor a Közalkalmazottak Szakszervezetének kultúrotthonában Radnóti emlékünnepély volt. Az igen színvonalas, művészi igényű ünnepély keretében Baróti Dezső emlékezett meg a költő fiatal éveiről, szegedi pályakezdéséről. Az ünnepély elnökségében helyet foglaltak: Tolnai Gábor egyetemi tanár, a Tudományos Minősítő Bizottság titkára, Hont Ferenc, Kossuth-díjas, a Színháztörténeti Múzeum igazgatója, Radnóti egykori barátai és Koltay Kasztner Jenő egyetemi tanár, az Irodalomtörténeti Társaság délalföldi csoportjának elnöke. Baróti Dezső egyetemi tanár megemlékezése után Török Erzsi Kossuth-díjas énekelt megzenésített Radnóti verseket. Zemplényi Kornél Liszt-díjas zongoraművész pedig Kodály számokat játszott. A szegedi Nemzeti Színház művészei is közreműködtek, Radnóti verseket szavalt Lászlóffy Kata, Miklós Klára, Kormos Lajos és Kovács János. A Radnóti gimnázium szavalóversenyének győztese, Jármai Árpád tanuló is szavalt egy Radnóti verset. TZVrekes Istvánné, az öreg kőműves felesége főkötője alá simította őszülő hajút, s aztán kézenkapta a kis unokát: -Gyere édes virágom, kis szentem. Mit ad neked a nagymama? .. * Vitte a szobába, kinyitotta a szekrény aj tót és fehér zacskóban cukrot nyújtott át a feketeszemű Pistának. "Nadmama, nadmama« — ujjongott a gyerek. Az asszony karjára kapta, úgy vitte ki a konyhába. A kis unoka szopogatta a cukrot, Kerekesné pedig a nyirkos, őszi késő délutánon férje és fia kimosott ingeinek vasalására készült. Ekkor a szomszéd lakó: Nagy Gézáné kiáltott be hozzá: — Jöjjön már drága Kerekes néni, segítsen a függönyt levenni, mert ki akarom mosni. — Megyek — felelt. Mielőtt indult volna, megcirógatta a kis István fejét és kérte, hogy maradjon nyugodtan. Tíz perc múlva már vissza is jött Kerekesné, aki a fiatal Nagyné szavával, olyan jó asszony, akár egy falat kenyér. Vasalt. Közben nézte az órát, hogy mikor jön haza a férje, fia és a menye. Miiven rendes is az ő fia. Azt mondta ő is: -Anyám maradjon csak otthon, vezesse a háztartást, eleget dolgozott már életében* B>zony sokat is mosott 44 előtt a nagyságáknak. jVyílott az ajtó Kerekeséknél és Horváth Endre lépett be. Jött pedig azért, hogy a -háztömbben* elbeszélgessen a Hazafias Népfrontról, meg arról a gyűlésről, amit holnapután este kívánnak tartani. A vendég köszönését szives szóval fogadta az aszony és köténye sarkával széket törölt: -Tessék leülni.* Beszélni kezdett Horváth Endre: — Hallotta-e már lakótársnő, hogy gyűlés lesz holnapután? Ott megbeszélgetünk -okmindent. Kitárgyaljuk a dolgokat, Lttkt a>z 'é&dhieMfyiol — Hallottam a gyűlésről — szólt az aszszony. — Átbeszélünk ott mindent, hogy mi a Népfront, mit kell tenni az embernek, miegymást. — Jó ... ott szoktam lenni a gyűléseken, most is elmegyek, csak érdekel, hogy mi lesz ott. Mosolygott Horváth Endre. Lám ez az egyszerű asszony, — akinek még a nevét sem tudja — milyen tettrekész, s jódolog az, hogy érdekli a gyűlés. Amikor egy kis csend volt, Kerekesné az építő kockával bajmolódó kis Pistikére mutatott: — Ugye szép gyerek a kisunokám?! A szemöldöke pont olyan, mint a nagyapjáé — és nevetett, nevetett. Bólogatott Horváth Endre. Igaz, kicsit jobban szerette volna, ha a gyűlésről beszélnek. Ugy gondolta, másról nem is keli szót váltani. De azért megkérdezte: — A kisfiú apja hol dolgozik? •— A Pistike papája, vagyis a fiam? Hát ő technikus a gyárban. Szorgalmas fiú. Tetszik tudni lakatos volt, de ebben a rendszerben tanult és így lett belőle technikus. — Hát a férje, 5 merre dolgozik? — Ó, ő kőműves, öreg kőműves — s mosolygott az aszony, hogy a ráncok öszszefutottak a szeme körül. — Elég szépen hoz haza pénzt. Most nem teszi ám le késő ősszel sem, mint régen a kőműves kalapácsot. — Szóval jól megvannak a lakótársamék, nincs gondjuk — állapította meg Horváth és várta a választ. Nem is késett; — Nincs? Dehogy nincs. Gond az mindig van. CJorváth Endre elhúzta a száját, nem tetszett neki, hogy az asszony ilyenekről is beszélt. Fújni kezdte a mondatokat: "Emelkedett az életszínvonalunk és ügye lakótársam is tudja, hogy az élelmiszer is olcsóbb lett. Ugye tudják ezt a háziaszonyok?!* Hát... — kezdte az asszony és fejét ingatva szőtte tovább a beszéd fonalát. — Az almát is drágábban vettem az unokámnak most, mint tavaly, a fejeskáposzta ara is több, egykilónál egyforint a külömbség! Horváth Endre rosszkedvűen csavargatta a fejét. Nem is tudta, mit mondjon. De azért kijelentette: — Az ellenség hangja az, hogy emelkedtek egyes élelmiszerek árai. Ezekre a szavakra megijedt az asszony, szeme mintha nedves lett volna. Halkan mondta: "Ö, édes istenem, tán csak nem szóltam valamit rosszul.* Csend. Ó, miért beszélt mellé Horváth Endre. Igazabb, emberibb lett Volna, ha megmondja: egyes élelmiszerek jelentősen olcsóbbak lettek, egyesek ára pedig emelkedett. A gyümölcs ára valóban több az idén, mint tavaly, és a fejeskáposzta is. drágább. A burgonya azonban — ez fontos népélelmezési cikk — olcsóbb is, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Tavaly novemberben 2.20—3 50 forint voit egy kiló burgonya, most 1.30—2 forint. A vöröshagyma kilóia is 1.40 forinttal olcsóbb most a MEZŐKER üzleteiben, mint tavaly. A csendet Kerekesné törte meg. Üjból ^ azt hangoztatta: nem rossz akaratból mondta, amit mondott. Még mindig a hatása alatt volt a kijelentésnek: "Az ellenség hangja.* Igaz, az ellenség hangját i.s hallatja és igyekszik a hibákat felnagyítani. Az ellenséget le kell leplezni! De Kerekesné igazán csak nem került az ellenség befolyása alá. De Horváth Endre, s füzetébe be is jegyezte: "Siránkoznak a 14-es háztömbben, az ellenség befolyása alatt.* Ekkor nyílt újból az ajtó és belépett afc öreg kőműves. Szaladt a kis unoka hozzá. Aztán Horváth és a házigazda egymásra nézett. — Jó hogy találkoztunk — szólt a kőműves. — Hát igen, szóval — kü2dött zavarával Horváth. — Nem is tudtam, hogy ... szóval, hogy itt lakik. — Itt hát, ő pedig — mutatott az aszszonyra — a feleségem. De már csak megmondom, én meg délután, 2 után maguknál jártam. Én is a feleségével beszéltem. — Na, és miről volt szó? — kérdezte Horváth. Többféléről... Egy kicsit udvaroltam is a feleségének — s huncutul kacsintott hozzá. — Megmutatta a felesége új rádiójukat. Meg elmondta, hogy lódenkabátot akarnak venni. — Igen, akarunk, persze, hogy akarunk. És még mi volt? — Meg panaszkodott, hogy a lódenkabátnak is több az ára, mint volt. — Ezt mondta? — álmélkodott fülig pirosodva Horváth. — Ezt is. Én meg mondtam neki. igaza van. A z öreg kőműves látva Horváth zavarát, a térdén idegesen doboló újjait, bíborszín arcát, — hozzátette: — Na, azért rendes asszony a maga felesége ... Morvay Sándor