Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-11 / 267. szám

CSÜTÖRTÖK 1954 NOVEMBER 11. Á gyári márka becsületéért 3 OELMOGYHRGRSZII6 ; Áz a sok-sok orsó kenderfonal, amelyet egy nap alatt a Szegedi Kenderfonógyárban fonnak, 60 mil­lió métert tesz ki. Többféle fo­nalszámú fonal alkotja ezt a hosz­szúságot. Az 5-ög L. príma töm­íőfonal a legdrágább. Kilogramm­ja 24 forint 97 fillér. Tiszta ken­derből fonják. Ezzel volt a leg­több baj és sokáig zavarta a Sze­gedi Kenderfonógyár és az Újsze­gedi Kender-Lenszövő Vállalat kapcsolatát. A szövődő azt állí­totta. hogy nem vigyáznak a töm­lőfonalra a fonodában. A fonoda pedig a maga igazát próbálta bi­zonygatni azt, hogy jó fonalat gyárt. Az ilyen viszálykodásoknak azonban már hónapokkal ezelőtt végeszakadt. A Győri Lenfonó kez­deményezésének híre Szegedre is eljutott. Mindkét gyárban kiadták a győriek jelszavát: „Harcoljunk a gyári márka becsületének meg­védéséért". A Szegedi Kenderfonó­gyárban egy vertikális brigád ala­kult. Tagjai a tömlőfonalát ké­szítő dolgozók. Egy-egy versenymozgalom a kezdeti időszakban él és fejlődik. De azután fel kell rázni, újra­éleszteni. Ohdáként <M a a gyári márka becsüleltének meg­védésével. Az efölötti őrködés hó­napokon át lendületes mozgalom maradt a Szegedi Kenderfonógyár­ban. Ebben része van a szövődé­nek is. Ezért javult fokról-fokra az 5-ös L. príma tömlőfonal minő­sége. Ebből egy ágú és hétágú (cérnázott) ig kell a szövődének. Ugyanazon gépek és dolgozók ké­szítik a fonalait) mindig. A fino­mítón a 7-es gép fésüli szálára a kendert. A kis markokat, vagy másképpen csomókat ha szétterítve a világosság felé fordítjuk, meg lehet látni, milyen tökéletesen dol­gozik a gép Wittmann Ferencné és társainak irányításával. Az 5-ös Ij. fonal útját, a glllfo­nótól kísérjük tovább. Itt van a legtöbb hibalehetőség, mert a nyújtóról kapott szalag itt már kész fonal formájában jelentkezik. A 25-ös gillfonógép kezelője Vö­rös Etelka. Sokat beszél arról, hogyan vigyáz a gyári márka be­csületére. — Számozással látták el a fona­lakat — magyarázza. — Az enyém a 13-as. Ha a cérnázóról ilyen jelzésű fonalat küldenek vissza, ide hozzák nekem. Felcsapódott fonalat kétszer kaptam már vissza. Ezért vigyázok, hogy ilyesmi ne forduljon elő. A jó tömlőfonal, amely minőségileg is elfogadható, csak úgy születik meg, ha figyel­mesen dolgozom. Minden szálát befűz Vörös Etel­ka a gépén. A csomókat nem en­gedi az orsóra futni és a dupla­szálat is lefejti, mert ez minőségi hibát okoz a szövetben. így vigyáz az 5. L. tömlőfonal minőségére. A vertikális brigád tagjai kö­zé tartozik Németh Klára is, a precíz keresztorsózón. Szép, for­más keresztcsévókkel teli ládák sorakoznak mögötte, gépével pár­huzamosan. — Mióta az Újszegedi Kender (ömlőszövetet készít, ilyent még nem kapott — emel fel egy szép ke­resztorsót Lacsán István, a DISZ minőségi őrjárat egyik brigádveze­tője. Németh Klára, a gépes tudja, hogy most jól dolgozik. Az első időkben — saját bevallása sze­rinf — felületes volt. de most in­kább átorsózza a fonalat, öt ne étye at a ötében, hogy visszaadják munkáját. A gyári márka becsülete a dol­gozók becsületét is jelenti a Sze­gedi Kendergyárban. A vertikális brigád jelzése jótállás — azt hir­deti. hogy ez a fonal nem szorul minőségi ellenőrzésre. Ha mégis előfordul hiba — mer+ ilyen még van — visszavezethető egészen a forrásig, ahonnan a hiba ered. A gyárban bevezették „a reklamáló íveket" és minden fonalszámnál alkalmazzák. Ez azt szolgálja, hogy a továbbfeldolgozó üzem­rész az észlelt hibára felhívja az illetékes üzemrész figyelmét. Itt, amint a reklamáló ívek bizonyít­ják, gondoskodás történt eddig mindig a hiba megszüntetéséről. A gyári márka becsületének megvé­dését szolgálja a DISZ-brigádok megalakulása is, amelyek időnkint őrjáratot tartanak az üzemben. Sok hiba került időben kijavítás­ra. amire felhívták a díszesek a figyelmet. Egyre kevesebb a hiba az 5. L. príma tömlőfonalnál. Hotenkint kétszer-háromszor is hívja az Új­szegedi Lender-Lenszövő Vállalat a fonóüzemet. Kicsi, egészen cse­kély hibákat tudatnak velük, hogy mát kezdetben, me^akadditfű-ttdk a hiba továbbterjedését, ami később a szövésnél jelentkezik. Az öt és fe­les D. vizesfonalat keveset emel­getik, mert a hibát ennél teljesen kijavították. Egy munkamódszerát­adó segítségével az elszakadt szá­lak helyes összeeresztését megta­nulták a dolgozók. így nem kelet­kezik csomó, amit a vetélő eddig elszakított. _ ii, | i A fonódák közötti versenyben most a Szegedi Kenderfonógyár az első. Erre bizonyság az élüzem cím J elnyerése. Nem jelenti ez azon­ban azt, hogy mások nem kerül­hetnek eléjük. A legközelebbi ér­tékelés más eredményt hozhat, de ha a vezetöhelyet meg akarják tartani a Szegedi Kenderfonógyá­riak, akkor a gyári márka becsü­lete feletti őrködést ki kell ter­jeszteni nemcsak a tömlőfonalra, hanem a többire is, mert azokból is szövetet szőnek. ^ | ^ Pártélet * Hogyan foglalkoznak a Textilművek párlalapszeirvezetei a taglelöltfelvéfellel és a felvett tagjelöltek nevelésével ? Hosszú út vezet odáig, amíg va­laki méltóvá válik arra, hogy a munkásosztály élcsapatának, a pártnak tagja lehet. Dolgozóink szeretik és bizalommal követik ve­zetőjüket, a pártot és igen sokan igyekeznek úgy dolgozni, tevékeny­kedni, hogy idővel majd ők is az élcsapat tagjaként harcoljanak or­szágépítő, a népjólétet emelő cél­jaink megvalósításáért. Ezek kö­zött a dolgozók között számosan vannak olyanok, akikben minden adottság megvan arra, hogy pár­tunk tagjai közé kerüljenek. Azon­ban ez még nem elég. öntudatos, politikailag fejlett dolgozókra van szükség, csak ilyenekkel tudjuk erősíteni pártunk sorait, Éppen ezért pártszervezeteink, alapszerveze­teink egyik legfontosabb köte­lessége, hogy a párt sorainak szakadatlan erősítése és felfris­sítése érdekében gondoskodja­nak ilyen emberek nevelésé­ről. Általános nevelő és felvilágosító munkájuk mellett alapszervezete­ink a legpéldamutatóbb, a nehézsé­geket bátran leküzdő pártonkívüli dolgozókkal külön-külön foglalkoz­zanak, neveljék őket. Az üzemi pártbizottság mind el­vi, mind gyakorlati módon irányít­ja, segíti ezt a munkát. Alapszer­vezeteink közül legjobban a Il-es alapszervezet dolgozik a tagjelölt­nevelés tekintetében, de utóbb már javult ez a munka a III-as alap­szervezetnél is. Ebben az esztendő­ben a 2-es alapszervezetnél átlago­san minden hónapban van tagje­löltfelvétel. Az újonnan felvett tag­jelöltek közül kettő, Berta Mária és Faragó Sándorné, már méltó lett a párttagságra is. Két tagjelöltet pedig, akik ezt kérték, a legköze­lebbi taggyűlésen javasol tagfelvé­telre az alapszervezet vezetősége. A II. alapszervezet vezetősége hónapról-hónapra felméri mű­szakja pártonkívüli dolgozói­nak fejlődését, s a pártbizal­miak, népnevelő csoportfelelő­sök, valamint a gazdasági ve­zetők véleményének meghallga­tása után meghatározza, hogy kikkel foglalkozzék rendszere­sen és külön egy-egy fejlet­tebb elvtárs. Jelenleg például mintegy húsz pél­damutató pártonkívüli dolgozó ne­velését segíti Tombácz Ferenc elv­társ, üzemi pártbizottsági tag, Bagó István művezető, pártbizalmi, Hu­szár Jenőné nevelőfelelős, Dobor Istvánné alapszervezeti DISZ tit­kár és mások. Egy elvtárs két pár­tonkívüli dolgozóval beszélget rend­szeresen, minden héten. Ezek az elvtársak megmagyarázzák a párt­és kormányhatározatok jelentősé­gét, ismertetik pártunk célkitűzé­seit, tájékoztatják a pártonkívüli dolgozókat a politikai eredmények­ről, nevelik és tanítják őket. El­beszélgetnek velük a termelés kér­déseiről, munkájukról, az őket fog­lalkoztató kérdésekről, családi kö­rülményeikről, s tanácsot és se­gítséget nyújtanak problémáik meg­oldásához. Mindezeken felül az alapszervezet vezetősége törődött azzal is, hogy valamennyi ilyen pártonkívüli dolgozót bevonjon a pártoktatásba. A törődés, a nevelésnek ez a módja nem eredménytelen. Tóth Gé­záné például, akivel Dereeskai János­né elvtársnö foglalkozik, az MSZT­ben dolgozik és most, a tanácsválasz­tás előtt rendszeresen eljár kerületi agitációs munkára is. Dobor Ist­vánné a fiatal Bozsó Erzsébettel foglalkozik, aki egyre jobban dol­gozik az alapszervezet DISZ veze­tőségében, állandóan tanul és sze­retne tagjelölt lenni. A rendszeres nevelő munkával megbízott elvtársak dicséretére le­gyen mondva kivétel nélkül be­csülettel és örömmel látják el fel­adatukat. Erre az is készteti őket, hogy látják: a pártszervezet törődik munká­jukkal, figyelemmel kísérik működésüket. A vezetőség tagjai hétről-hétre ér­deklődnek munkájuk menetéről és maga a pártvezetőség öthetenként vezetőségi ülésen értékeli tényke­désüket, amikor a tag- és tagjelölt­felvétel van napirenden. Ebben a nevelő munkában azonban nem­csak kimondottan egyes fejlettebb káderekre támaszkodik az alapszer­vezet vezetősége, hanem szoros kapcsolatot tart fenn a tömegszer­vezetekkel is, főképpen a DISZ szervezettel. A DISZ vezetőségével rendszeres tanácskozást tart a fia­talok nevelésére vonatkozóan, s egyben be is számoltatja az alap­szervezeti DISZ vezetőséget időn­ként, hogy miképpen fejlődnek a DISZ-tagok, kik mutatják a leg­szebb haladást. Ennek a kapcsolat­nak köszönhető nem utolsósorban az, hogy a DISZ-szervezet már több ifjúmunkást ajánlott tagjelöltnek, mint például Berta Máriát, aki az­óta már párttag, vagy Savanya Júliát, akit a legközelebbi taggyű­lésen terjesztenek elő tagjelölt­felvételre. Az alapszervezet vezetősége az alapos nevelő munkával, a terv­szerű kiválogatással elérte, hogy a felvett tagjelöltek hat hónap alatt rendszerint kiérdemlik azt, hogy párttagok legyenek. Van ugyan egy-két kivétel, amikor tovább tart a tagjelöltségi idő. Megtörtént például Kasza Piroska elvtársnővel, hogy meghosszabbítot­ták a tagjelöltségének idejét, de nem azért, mert Kasza Piroska méltatlanul került volna a párt so­raiba, hanem azért, mert több hó­napig távol volt az üzemtől, és így még nem tudta bebizonyítani, hogy megérett már a párttagságra. A tagjelöltekkel ugyancsak terv­szerűen foglalkozik az alapszerve­zet vezetősége. Részben maguk a vezetőségi tagok is felkeresik oly­kor egyik-másik tagjelöltet, adnak útmutatást, segítséget, sőt ha kell bírálatot munkájukhoz, másrészt pedig a pártbizalmiak hónapról­hónapra beszámolnak a csoportjuk­ba tartozó tagjelöltek munkájáról, problémáiról, a velük való foglal­kozás tapasztalatairól. Valamennyi tagjelöltnek párt­megbizatása van. Az egyik nép­nevelő, a másik szakszervezeti aktíva, a harmadik a DISZ-bcn vagy más tömegszervezetben dolgozik v­— egyszóval mindegyikük végez társadalmi munkát. Valamennyien továbbra is élenjárnak a termelés­ben is. Berta Mária például a leg­jobb önköltségcsökkentő, de Sa­vanya Júlia, Nagy Erzsébet, Ma­gony Józsefné és a többiek is mind az élenjáró termelők közé tartoz­nak, vagy műszaki vonalon állják meg a helyüket, mint Farigó Sán­dorné, aki jó munkája révén a tag­jelöltsége ideje alatt lett műveze­tő. Az alapszervezet vezetőcége még külön is megbízott egy elvtársat Gajdacsi elvtárs személyében, hogy a pártbizalmiak nevelő munkájá­tól függetlenül foglalkozzon a tag­jelöltekkel és segítse őket a párt­tagság felé vezető úton. A Il-es alapszervezet vreetősége és párttagsága komolyan törődik a párt sorainak erősítésével és az eredmény nem is marad el. Olyan új fiatal párttagokkal erősödik hó­napról-hónapra a pártf iervezet, akiknek a munkája jelentősen hoz­zájárul ahhoz, hogy a műszak kol­lektívája becsülettel megállja a he­lyét abban a harcban, melyet pár­tunk és kormányunk programjának megvalósításáért folytatunk. Péter Szilveszter, a Textilművek P. B. titkára Á Hépművészetí Intézet felhívása a tánctörténeti dokumentumok gyűjtésére A Népművészet; Intézet kereté­ben működő Tánctörténet i Munka­közösség immár két éve kutatja a magyarországi társastáncokát. A munkaközösség összegyütötte a tudományos kutatásban eddig fel­lelhető tánelörténeti vonatkozású adatokat. Ez a munka azonban a társastáncok kutatásához elég­telennek bizonyult, ezért széles­körű gyűjtést indított meg a mun­kaközösség. A Népművészeti Inté­zet kéri mindazokat, akiknek bir­tokában vannak tánctörténeti do­kumenlumok, juttassák el feldolgo­zás illetőleg fényképezés céljaira, az esetlegog ajándékozás megje­lölésével (melyet az ajándékozó nevén tartunk nyílván) a Nép­művészeti Intézet Tánctörténeti Munkaközössége, Budapest, I. Cor­vin-tér 8. címre. Kicsi község a megye legdélibb szögletében Röszke, nagyutcája mégis olyan hosszú, hogy az eleje majdnem Mihályteleknél kezdődik, a vége pedig elnyúlik egészen a magyar-jugoszláv határig. A leg­szélső ház után már a „senki föld­je" van. Ahogy sétálok ezen az utcán és Ismerkedem egyszerű, csinos házai­val, ez a gondolat jár az eszemben: egyáltalán nem irigylésrevaló eb­ben a faluban az az alvégi fiatal­ember, aki felvégi lánynak udva­rol. Mert ha elmegy szíve válasz­tottjához, hogy gyönyörködjék sze­me csillogásában, azután pedig ha­zaballag, — éppen nyolc kilométer hosszú utat kell megtennie az is­tenadtának. Mellettem egy 70 év körüli néni­ke halad el, kezében gyékénysza­tyor, vállára terítve fekete nagy­kendő. Talán a boltba megy sóért, vagy cukorért? Meglátja, hogy mo­solygok magamban. Nem állhatja meg szótlanul, odaszól hozzám: — De jókedve van, talán sze­rencse érte? Megmondom, miért bazsajgok. Jót nevet rajta. — Igaza van. Ez csakugyan nem valami kellemes. Ám könnyen le­het rajta segíteni. Vegye el a le­gény a lányt minél előbb, oszt' megvan. így volt velem az én uram is legénykorában, a nagy távolság hamarabb összehozott bennünket, * Alig haladok tovább húsz lépést, hét-nyolcéves kisf iút pillantok meg, • ¥ * ¥ w w w ww RÖSZKEI HÉTKÖZNAP aki az utcai kerítéshez támaszko­dik. Kezében színes meséskönyv. Most hozta az iskolából. Nem tud­ta megvárni, míg hazaér, itt, az utcán, hozzákezdett az olvasásához. Hirtelen-váratlan a közeli nyár­fáról elsárgult falevél röppen le és pontosan a meséskönyv lapjára esik. A kisfiú abbahagyja az olva­sást s mint valami tudós, vizsgál­gatni kezdi az ösz üzenetét, a sár­ga falevelet. Talán az élet titkát kutatja.., * A község szívében, a főutca bal­oldalán az egyik borbélyüzlet cég­tábláján kopogtat a hűvös novem­beri szél. Az ajtó mellett fehérre festett bádoglap, rajta ez a felírás: fogászati rendelés itt. Elcsodálkozom. Röszkén még most is a borbélymester egyúttal a fogorvos is? Benyitok az üzletbe s megkérdezem. — Nem kérem, csak a fogorvos, ha Szegedről kijön a községbe, eb­ben az épületben húzza a foga­kat ... * Alig haladok tovább 200 métert, újabb furcsasággal találkozom. A templommal szemben lévő emele­tes épület homlokzatán ez a szó olvasható: Gyógyszertár. Mégis az derült ki, hogy itt a ta­nácsháza van. Szalma István elv­társ, a községi tanács titkára el­mondja, hogy ez a ház régebben csakugyan patika volt, de 1950­ben, mikor megalakult Röszkén a helyi tanács és a röszkei határ el­szakadt Szegedtől, ide költözött a közigazgatás, a gyógyszertár pedig másik épületet kapott. * Röszke múltjáról a község plé­bánosa, Boris István, a helyi nép­front-bizottság tagja ad felvilágosí­tást. — Röszke elnevezésének erede­tére eddig nem sikerült rájönni. Móricz Zsigmond a „Rózsa Sándor a lovát ugratja" című regényében így magyarázza: régen annyira sze­gény nép lakott erre, hogy röszke­tett az éhségtől. Ez azonban aligha felel meg a valóságnak, mert a röszkeiek a régi világban is tehe­tős emberek voltak, dohányterme­léssel, majd később paprikaterme­léssel foglalkoztak, így nagy nél­külözést nem szenvedtek. Ez a ma­gyarázat tehát csak etimológiai tré­fának. jó. (Közben megjegyzi, hogy Móricz Zsigmond, a nagy magyar író, mi­kor a Rózsa Sándor regénytrilógiá­jához gyűjtötte az adatokat, hosz­szabb ideig tartózkodott Röszkén.) Azután tovább magyarázza a köz­ség történetét: — Valamikor a község határá­ban húzódott a római út, amely Er­délyből vezetett a Maros partján Szegeden át... Itt lakott 1439-ben a „vak török császár" fia, Clia­lapya Dávid is, aki később csalá­dostól kereszténnyé lett és hűsége­sen harcolt a magyarok mellett. Részt vett a rigómezei csatában is... A régi népoktatásról ezt mondja: — A népoktatást az 1830-as években Röszkén magántanítók, el­züllött diákok, obsitos katonák lát­ták el. Több gazda szövetkezett, hogy gyermekei oktatására eltart egy tanítót, aki sorba ment a gaz­dákhoz kosztolni. Az iskola ott volt mindég, ahol éppen a tanító tar­tózkodott. Az első iskola 1841' má­jus 1-én nyílt meg a községben. Ellátogattam a röszkei iskolába is. Modernül berendezett, világos, egészséges tantermek, megfelelő létszámú tanerő oktatja ma már a röszkei parasztgyermekeket. A rösz­keiek nagyon szeretik a község pe­dagógusait, mert a nép felemelke­déséért küzdenek. * Az elmúlt rendszerben Röszke közigazgatásilag Szegedhez tarto­zott. Akinek valamilyen ügyes-ba­jos dolga akadt, 11 kilométert kel­lett gyalogolnia, hogy elintézze. Ma már önálló tanácsa van a falunak, az elmúlt években új családi há­zak egész sora épült fel, s kigyul­ladt a házakban a villanyfény. A vezetékes rádió ma már majdnem minden házban szól. * Az állam gépállomást is adott a Röszke-környékieknek. A gépek használata tette lehetővé például, hogy a röszkei Lenin termelőszö­vetkezet nagyszerű eredményeket érhetett el az idén a kedvezőtlen nyári idő ellenére. Mikor benyitok a termelőszövet­kezet irodájába, Kiss András, Ta­kács Gyula és Császár János ép­pen a munkaegységeket összesíti; Bagi Jenő, Ördögh József és Sze­keres Józsefné pedig a pénztár­könyvet vizsgálja. Rohamosan kö­zeledik a zárszámadás napja. Ta­nács Vince elvtárstól, a termelő­szövetkezet elnökétől megtudom, hogy 39 hold paprikából több mint 210 ezer forint bevételük lett. Jól fizetett a kukorica is, mert géppel kapálták. A négyzetesen vetett tengerijük 40 mázsánál is többet adott egy-egy holdon. Észre sem veszem, beesteledett. A kis parasztházakban kigyullad a villanyfény. Érdekes megfigye sokan a községi kultúrház falé ta •­tanak. Könyv van mindenkinek a kezében. A népkönyvtárba men­nek, mert ma este van éppen a kölcsönzési idő. A röszkeiek napi munkájuk után nemcsak a rádiót hallgatják oda­haza szívesen, hancrn olvasnak is. Ve már nem kormos ilvejü petró­leumlámpa mellett vakoskodnak, — a házakban esténként villany­fény ragyog. VASS GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents