Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-11 / 267. szám

SELMü&ysiRORSZAG 4 CSÜTÖRTÖK 1954 NOVEMBER II­Megjegyzések egy filmbírálathoz A „Délmagyarország" október 27-i számában bírálat jelent meg a „Fel a fejjel" c. új magyar filmről. A kritika nagy elismeréssel nyilat­kozik mind az írói, mind pedig a színészi teljesítményről. A mi véle­ményünk az, hogy ezzel az ismer­tetéssel több ponton vitába lehet és kell bocsátkoznunk, annál is in­kább, mert ezzel elősegíthetjük a szocializmus igényeinek megfelelő kritikai műfaj kifejlesztését. Mindenekelőtt helytelennek vél­jük azt a bírálói felfogást és gya­korlatot, mely kötelezőnek tartja — főként mai alkotásainkkal kapcsola­tosan — a haladó művészi elképze­lés és szándék méltatását akkor is, ha a mű elhibázott, s történetileg és esztétikailag meg sem közelíti a szocialista realizmus követelmé­nyeinek kielégítését. A-népszerű bírálat legfontosabb feladata a tömegízlés esztétikai ne­velése. A kritikusnak szigorúan le kell mérnie a műalkotásnak mind történelmi-politikai, mind pedig művészi-esztétikai értékét. A Dél­magyarország filmbírálója ezt a feladatot nem végezte el kielégí­tően. A „Fel a fejjel" c. új magyar film már műfajilag elhibázott alkotás. Ki sem tagadhatja azt az igazságot, hogy az élet komoly, sőt tragikus jeleneteit átszőhetik, tarkíthatják humoros, sőt komikus mozzanatok. Az élet általában mértéktartó az ilyen mozzanatok produkálásában. Természetesen a komikus jellem komoly helyzetekben meggyorsít­hatja az objektíve adott komikus lehetőségek kibontakozását, 6őt maga is teremthet ilyen helyzetet, de lélektanilag nem indokolt cse­lekvésre a valóságban normális ember nem képes. A valóság össze­függéseit tükröztető és kifejező realista művészet csak a történet­ben és jellemekben adott igazsá­got kiemelő túlzásokig mehet el, ez a művészi túlzás nem azonos az egzotikum és a fantasztikum túl­zásaival. A „Fel a fejjel" c. film, legna­gyobb gyöngéje éppen az, hogy az összcselekmény egyes mozzanatai egymásnak ellentmondó túlzásokból állnak. Már maga az író vállalko­zása roppant nagy: egy tragikus történelmi periódus humoros, sőt (komikus lehetőségeinek kiaknázá­sa. Ezt nem sikerült megvalósíta­nia sem az írónak, sem a színészi alakításoknak. Miért? Nem sike­rült azért, mert az ábrázolt törté­nelmi periódus nem tartalmaz elég vígjáték-lehetőséget, pontosabban: az iró által teremtett véresen ko­moly helyzetek nem tudtak szerves összhangra találni a mü erőltetett komédiázásával. Pedig e történelmi téma tartalmaz szatiralehetősége­ket, természetesen elsősorban nem a könnyű műfaj számára, hanem a történelmi hűséghez ragaszkodó és éppen e történelmi periódus társadalmi visszásságaiban a ne­vetségeset felismerő és azt a sza­tira eszközeivel leleplező igazi mű­vészet számára. Az igazi sza­tíra az objektive meglévő fonáksá­gok leleplezésének művészete, ez­zel szemben a szatírának az a vál. fala. amellyel a „Fel a fejjel"-ben találkozunk, a történelemnyujtotta rratira-problémákat teljesen kike­rüli, illetve öncélú bohócjátékkal helyettesíti. Ez már voltaképpen nem is nevezhető szatírának. A cikkíró különösen a kivégzés! jelenetet tartja sikerültnek. Ugy gondoljuk, hogy az egész film hi­bái ebben a jelenetben sommázód­nak a legjobban. E vérlázító gaz­tettnek már a történelmi közelsé­ge sem tűrheti el az ábrázolásnak ezt az együgyűségét, mely a tra­gikus történelmi jelenet komikus feloldásában tárul szemünk elé. A komoly cselekménnyel szerves ösz­szeíüggésben nem lévő komikum csak a bosszúság érzését válthatja ki a nézőből. El tudjuk képzelni, hogy egy izig-vérig nagy bohóc egy i'yen tragikus helyzetet is fel tud használni arra, hogy gúnyának mérges nyilát megfelelő helyre lő­je, de a nagy tragikus jelenetnek és a szimpla komédiának az a mű­vészietlen kontrasztja, ami Latabár — szcrep-diktálta — alakításában elébünk tárul, semmiképpen sem realista művészet. Ki hiszi el azt, egy kivégzés előtt álló emberről, hogy mielőtt fejbelönék, kedve tá­madjon arra, hogy felállítsa eldőlt esernyőjét és leporolja azt. Az ilyen fogás adott esetben lehet a neveltetés eszköze, de Itt nem he­lyénvaló és főként nem a jellem helyzetparancsolta szükségszerű megnyilvánulása. „ Ez a kivégzés! jelenet történel­mileg hnmis: nem tudjuk elképzel­ni, hogy az 1944-es kivégzések kö­zül egy is hasonló módon meghiú­sult volna. A nézők úgy érzik, hogy az ilyen művészi jelenetekben az események általánosított képét kapják. A művészileg sűrített kép nem egyedi jelenséget kell, hogy tartalmazzon csak, épp ezért, ha nem foglalja magában az általános legjellemzőbb vonásait, hazugság­gá válik, vagy legjobb esetben ku­riózumként hat. Nem igaz az sem, hogy a bamba ellenséget ki tudtuk játszani bű­vészláda és vízipisztoly segítségé­vel. A valóságban nem úgy álltak szemben üldözők és üldözöttek, ahogy azt a film megjeleníti. A harc kemény volt, sok bátorságot és okosságot követelt, s az ellenség is kegyetlen és körmönfont volt s nem annyira ostoba és buta, ahogy a film ábrázolja. Latabárnak nem az együgyűt kel­lett volna alakítania, az ő szerepe többet kíván, ö a nagy bohóc^ aki át tud élni nagy emberi élménye­ket is, erre irányuló képességét (ha rosszul is) a szerelmi epizód igazolja. A cikkíró elismeréssel beszél a kivégzési tömegjelenetről. A kivég­zéshez felsorakoztatott katonák cso­portja tényleg nagyszerű és realisz­tikus kép. Sajnos, csak realisztikus állókép, mely a kontrasztot erősíti, épp a cselekmény rovására, segíti meggyőzni a nézőt arról, hogy mindez, amit Peti produkál, értel­metlenségebben az összefüggésben, igazolja azt, hogy a komoly reálista művészet és a giccs összeházasítása még felháboritóbb valamit eredmé­nyez, mint maga a giccs. Pongrácz Imre Müller ábrázolása figyelemreméltó színészi adottságo­kat sejtet. Artikulációi azt bizonyít­ják, hogy sokat megértett alakja jelleméből. Alakítása mégis rossz. Ezek a terrorista legények minden hatalmuk ellenére bábokként je­lennek meg előttünk, akiket úgy pofozunk, ahogy nekünk tetszik. Miért kellett ezt a vérrel és élet­áldozattal megsemmisített furfan­gos ellenséget a játékviaskodásban bábuvá formálnunk? Vagy a szín­padon való legyőzésükhöz több erőre van szükségünk? Kétségtele­nül több művészi erő kell a gyilkos, művészi csú tolódáshoz, mint az idiótákra való nyelvöltögetéshez. A szerelmi epizód érzelmes­émelygős jelenetei sem váltanak ki igazi együttérzést a nézőből. Peti Ismert, mechanizált bohócfogásai megakadályozzák az igazi részvét megszületését, nem a mindig ma­gát feltaláló, jókedvű bohócot nem tudjuk sajnálni, hanem a latabári bohóctechnika itt különösen seké­lyes produkció teszik nyilvánvaló­vá a néző előtt, hogy rossz sze­repről, rossz szerepjátszásról van szó és semmi másról. A Délrnagyarország cikkírója megállapítja, hogy „ilyen filmekre szükségünk van, hiszen szeretünk szórakozni". VéleményünH szerint az ilyen filmnek nincs sem politi­kai. sem esztétikai nevelő ereje. Akarunk nevetni igazán, szívből­jövően, de azt kívánjuk, hogy a humor is az emberi szív húrjait pengesse meg és ne hazudjon a ne­vettetés kedvéért, mert ha igazat beszélve nevettet, sokkal mélyebb­ről szabadul fel belőlünk a kaca­gás. KISS LAJOS > A cikk fontos problémákat vet fel. Kérjük olvasóinkat, hogy a cikkben felvetett problémákhoz szóljanak hozzá. n választási elnökségek és a választókerületi bizottságok sorontévö feladatai A választási elnökségekben és a választókerületi bizottságokban or­szágosan többszázezer dolgozó munkálkodik a választások előké­szítésén. A bizottságok többségük­ben már az eddigiek során is igen jelentős munkát végeztek. Felada­taik zömét azonban a választások előtti napokban, illetőleg a válasz­tás napján kell végrehajtaniok. A választási elnökségek soronlé­vő legfontosabb feladata a szava­zatszedő bizottságok megalakítása. Ezzel kapcsolatban fordítsanak kü­lönös gondot arra, hogy e bizottsá­gok tagjai maradéktalanul megis­merjék feladataikat. A választási elnökségek ellen­őrizzék: hogyan jelölték ki a sza­vazóhelyiségeket, megfelelő-e azok berendezése (urnák, fülkék stb.) E munka során vegyék fel a kapcso­latot a helyi Népfront bizottságok­kal, s közösen gondoskodjanak sza­vazóhelyiségek feldíszítéséről, kör­nyékük rendbelételéről. A választókerületi bizottságokká sérjék figyelemmel, hogy működé­si területükön vannak-e olyan ideiglenesen bejelentett személyek, akik a választás napján is ott tar­tózkodnak majd. Hívják fel az •lyen személyek figyelmét, hogy a szavazáshoz szükséges tanúsítványt az állandó lakóhelyük szerinti ta­nácstól mielőbb kérjék meg. Mind a választási elnökségekre, mind a választókerületi bizottsá­gokra a választás napján há^ a legnagyobb feladat. A válaszU> le­bonyolítása szempontjából műkö­désük nagyon fontos. Ezért szük­séges, hogy feladataikat a válasz­tás napjáig alaposan, részleteiben megismerjék, a részükre kiadott tájékoztatót rendszeresen, közösen tanulmányozzák. Emellett gondo­san tanulmányozzák át a községi tanácsok végrehajtó bizottságainál megtalálható, a választásra vonat­kozó nyomtatványokat is. Téli építkezési munkák a Szovjetunióban A Hazafias Népfront szegedi bizottsága proaramiából flz egészségügy fejlesztése Szegeden A Hazafias Népfront szegedi bi­zottságának programjában szere­pel Szeged egészségügyének terv­szerű fejlesztése. Tovább épül Szeged körzetorvosi hálózata. A már korszerűen megépített kör­zeti rendelők mellett kiépül a Pe­tőfi-telepi és a Sztálin-körúti 20. szám alatti körzeti rendelő. Újsze­geden, a Rádai-u. 5. szám alatt létesítendő rendelő terve már el­készült és az Alkony.utca, vala­mint a Szentháromság-utcában ter­vezett rendelők elkészültével Sze. ged város egész területét behálóz­zák a körzeti rendelők. Az orvos jól felszerelt rendelőben, megfele­lő körülmények között fogja tudni ellátni a betegeket. A körzeti ren­delőkben legalább két, de általá­ban négy orvos működik, mégpe­dig úgy, hogy naponta 8 órán át van rertdelés. Egyes körzeti rendelőkben fo­gászati szakrendelés is lesz, mint ahogyan már van a Feltá­madás- és a Földműves-utcai ren­delőkben. A Marx-téren létesítendő bér­házak egyikében központi üzemor­vosi rendelőt tervezünk, hol a munkaviszony megkezdése előtti vizsgálatokat is lebonyolítanánk, ezzel a rendelőintézet tehermente­sítve lesz és ott a gyógyító munka elvégzésére több idő jut. Szélesítjük és bővítjük bölcső­de hálózatunkat. A három éven aluli gyerekek száma a bölcsödék­ben, különösen ebben az évben je­lentősen megnövekedett. Szüksé­gessé vált új bölcsőde létesítése Kúkuson, melyet könnyen megkö­zelíthető helyein, a Tavasz-utcá­ban kívánunk létesíteni, 40 férő­hellyel. A mlhálytelekl dolgozóknak régi kívánsága teljesül majd, ha .a 20 ágyas idénybölcsöde megépül. A bölcsődében el tudják helyezni egy éven aluli csecsemőiket, tipegő gyermekeiket cs 2—3 éves korban lévő kis óvodásalkat. A bölcsőde helyét a Sztálin- és Dózsa György­utca által határolt 39—41. fali szá­mú telken már ki is jelöltük. Felsővároson is állítunk fel gyermekpoliklinikát. Ezzel köze­lebb kerül a dolgozókhoz a gyer­mekszakrendeiés és megteremtjük az előfeltételeit a körzeti gyermek­orvosi hálózatnak. Fontos feladat a TBC elleni küzdelem hatékony fejlesztése is. Városunkban nincs megfelelő g>ermek TBC-s fekvő intézet. Az Újszegeden tervbevett 40 ágyas gyermek TBC Intézet nagv hiányt pótol majd. A beteg gyerekek ko­rábban kerülnek intézetbe, nem kell a távolabbi intézetekben fel­szabaduló ágyakra várniok, s nem kell a gyermekeket messze utaztat­ni. A szülők számára is megnyug tató lesz, hogy gyermekeiket gyak­rabban látogathatják meg a szege­di intézetben. Kibővül a Tüdőgondozó és nagy­teljesítményű RTG-készülékkel egészül ki a felszerelése. A tuber­kulózis elleni küzdelem a felsza­badulás után állami feladat lett. A gondozók nemcsak beteg­gyógyitó intézetek — hanem a szovjet gondozóknak mintá­jára — működési területük egész TBC elleni küzdelmének felelős gazdái. Gyógyító munkájuk mellett fő fel­adatuk a betegség megelőzése, a TBC fertőzés elleni védekezés meg. szervezése és irányítása. A felszabadulás óta a szegedi TBC gondozóból a megye irányító gondozója lett. Hogy feladatát kel­lően el tudja látni, a betegség ko­rai felismerése érdekében megfe­lelő RTG és bakteriológiai labora­tóriumra van szüksége. A betegség megelőzését szolgál­nák a szűrővizsgálatok. A jelenlegi I szűrővizsgálat a város lakossága megnövekedett egészségügyi igé­nyének már nem felel meg, ezért üj, nagyobb és korszerűbb szűrő­állomás létesítését vették tervije. A közeljövőben állják fel a volt Honvéd-kórház épületében a Köz­egészségügyi és Járványügyi Állo­mást. Az állomás munkájának cél­ja olyan környezet biztosítása a lakosság számára, mely nemcsak ártalmaktól és fertőzési veszélyek­től mentes, de kedvező élet- és munkafeltételeket nyújt a lakos­ság egészségügyi fejlődéséhez, szel­lemi és fizikai képességeinek mind teljesebb kifejtéséhez és fokozásá­hoz. A Városi Tanács a hpzzátartó ­zókkal nem rendelkező, önmaguk eltartására képtelen, idős, rokkant személyek ellátásról a Mátyás-téri és felsővárosi szociális otthoniján gondoskodik. Az intézetben a szó­rakozási lehetőségek is biztosítot­tak (műsoros előadás, keskenyfilm, stb.) A Mátyás-téri szociális otthon azonban a körülményeknek nem mindenben felel meg, ezért tervbe vették a felsővárosi korszerűen felszerelt szociális otthon mellett egy új, 400 ágyas intézet megépítését. Idős, csökkent munkaképességű személyekről tehetségüknek és munkabírásuknak mefelelően új munkalehetőségek létesítésével kí­ván a Városi Tanács gondoskodni. A vállalat létesítéséhez szükséges helyiség mielőbbi kijelölése a Vá­rosi Tanács elsőrangú feladata. Lantos György, a Városi Tanács egészségügyi osz­tályának vezetője A Szovjetunió éghajlati viszo­nyai igen különbözőek. Az ország déli területén a tél folyamán zöl­delnek a mezők ragyogóan süt a nap, északon és a középső terüle­teken pedig mindent hó takar, ke­mény fagyok, hóviharok váltakozr nak. A Nagy Októberi Szocialista For­radalomig az volt a vélemény, hogy az északi és középső körzetek­ben télen nem lehet építkezni. Az építkezés idénymunkának számí­tott. A munkásokat a nyári idő­szakban összetoborozták, ősszel pe­dig elbocsátották. A nyári időszak azonban rövidnek mutatkozott a Szovjetunió hatalmas méretű la­kóházépítkezésének méreteihez. A szovjet építők előtt az a feladat állott, hogy az év bármelyik sza­kában tudjanak házat építeni és ők ezt a feladatot sikerrel megol­dották. A Szovjetuniót joggal nevezhet­jük a télidőben végzett építőmunka hazájának. Az építkezések tervsze­rűen haladnak. Az előkészületeket a télre már a nyári hónapokban megkezdik: az ütemtervben a nyári időszakra veszik fel azokat a mun­káltat, amelyek elvégzése télen ne­hézségekbe ütközne. Télre csak azok a munkák maradnak, melye­ket nagyobb költség és nehézség nélkül el lehet végezni. Időben elő­készítik a téli munkák elvégzésé­nek minden láncszemét, pontosan megállapítják a munkák méretét, ütemterveket és a munkaimódsze­reket. Igen nagy jelentősége van annak, hogy a gépi felszerelést idejében a munkahelyre szállítsák: a mozgó gőzkazánokat, gőzgépeket, az anyagok felmelegítéséhez szük­séges gépdsoportokat, a transzfor­mátorokat, villanykályhákat, hőszi­getelő anyagokat. A téli időben végzett munka len­dületéről nagyszerű példát szolgál­tatott a moszkvai Lomonoszov egyetem építése. A főépület építé­se alkalmával százezer köbméter térfogatú helyiséget fűtöttek és 3000 ajtó és ablaknyílást fedtek be. A tél folyamán az építkezésen ke­ramitlapokkal 200.000 négyzetmé­ternyi felületet burkoltak be. A Szovjetunióban kidolgozták a leginkább munkaigényes építési munkák téli elvégzésének külön­böző módszereit. Például a föld­munkáknál a következő eljárásokat alkalmazzák: a nagy kiterjedésű munkahelyen vastag (1—1.5 méter) hótakaróval óvják a főidet az át­fagyástól. A kisebb területeket szá­raz tőzeggel, falevelekkel, fenyő­galyakkal borítják, ha a talaj nem volt hőszigetelve, akkor lazítják vagy felolvasztják. A lazítást sű­rített levegővel, elektromos munka­eszközökkel, vagy robbantással végzik. A fagyott talaj felolvasztására a máglya, a forró víz, gőz és víz mel­lett a villamosságot is felhasznál­ják. Ez esetben a talajt villany­árammal, vízszintes, vagy függőle­ges elektródáikkal melegítik fel. Sürgős és kisméretű munkák ese­tén, amikor a talaj felolvasztása igen 6Ürgős, akkor villamosmele­gítést alkalmaznak, melyhez az áramot a 220—380 volt feszültségű hálózatból, vagy a mozgó áram­fejlesztő teleptől veszik. A fagyasztásos módszerrel téglából, vagy megfelelő formájú kis kőtömbökből legfeljebb 24 mé­ter összmagasságú épületíalakat emelnek. A falazás szabad levegőn történik. Közönséges téglát vagy követ használnak felmelegítés nél­kül, de alaposan megtisztítva a hó­tól és a ráfagyott Jégtől. A téglák közti habarcs a berakás után rö­videsen megfagy. A felolvadt ha­barcsréteg legnagyobb részben ta­vasszal köt meg, vagy részben az olvadások idején esetleg téli mes­terséges felmelegítés segítségével. Az eljárás gazdaságosnak, egysze­rűnek bizonyult és eldöntötte a tégla- és kőfalrakás helyes téli fői-májának kérdését. Azóta ezt a módszert széles körben bevezették az építkezésbe. Ha gyorsmódszerrel építenek, ak­kor nem várják meg a kiolvadást. Ezt a folyamatot mesterségesen meggyorsítják és ezért a külső fa­lakon és födémeken minden nyí­lást elzárnak. Ha folyik a vakolás, akkor behelyezik a gyalult ablak­tokokat és beüvegezik azokat, a fö­démeket pedig behintik. A felme­legítést rendszerint az egész épü­letben állandó fűtési rendszer se­gítségével végzik, akar emeleten­kint, akár épületrészenkint. Gyak­ran alkalmaznak gőzmelegitő szerkezeteket, vagy parázzsal megtöltött vaskosa­rakat. Az előmelegített levegőt fur­nérlemezből készült levegőterelők rendszerével. juttatják a helyisé­gekbe. A szovjet építők által kidolgo­zott különböző munkamódszerek lehetővé tették, hogy megszüntes­sék az építőmunka „idényjellegét". A Szovjetunióban egész év folya­mán építik a lakóházakat, középü­leteket, gyárakat, stb. V. Kosztyin mérnök As OSzSsSsK Neveléstudományi Akadémiája sajtó alá rendeste a „Gyermek Enciklopédia" első kötetét A moszkvai rádió közli hogy az OSZSZSZK Neveléstudományi Aka­démiája sajtó alá rendezte a „Győr-­mek-Enciklopédin" első kötelét, amelynek tárgya: a Föld. Az első kötet elbeszéléseket tar­talmaz a Földről, a tengerekről és az ócoánokról, valamint híres utazókról. Az enciklopédia következő kötete földitani és csillagászati adalokkal foglalkozik. A tízkötetes enciklo­pédia népszerű formában ismerteti majd a világ minden tudományá­nak és technikájának eredményeit, valamint irodalmát, művészetét, történetét és földrajzát. A „Gyermek-Enciklopédia" cik­keit és elbeszéléseit neves 6zov­jct tudósok és írók írják. Min­den kötet több mint 500 s'.ines il­lusztrációt tartalmaz.

Next

/
Thumbnails
Contents