Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-07 / 264. szám

OÉIMISYIRORSZIG 4 VASARNAP, 1954 NOVEMBER 1. R ZSRK EMednéléd Czombaíon a piactér majd le­^ roskadt u sok kocsi alatt. Szckjir-szckér mellel* állt — két sorban, A kocsi végben egymással szembrn áruval megpúpozott zsá­kok, kosarak ezrei sorakoztak: krumpli, hagyma, káposzta, kar­fiol, tejföl túró, vaj. szalonna, ul­ma, körte, szülő. A háziasszonyok tolongtak, keresték n, szebb, ol­csóbb árul. A parasztiak meg egy­re-másra kínálták nzl élelmet. A háziasszonyok válogattak. Hn nz'.án mégis kifogyott a Zsákból, n kosárból nr. eladni va­ló, lekerült a kocsin® a második, harmadik, ötödik zslík, Óvatosan, vigyázva emelték le 4a zsákot, ko­surat, — Ne törjön a portéka — Így mondták. — Meg nztiún no sérül­jön meg a zsák, megj u kosár, — költ a máskor is —t tollék még hozzá, ért a zsák szúj|akötö spárgát is gondosan eltették ia zsebbe. Órákig ögyelcglem m piac forga­tagában. Néztem a\ megpakolt szatyrokat, feszülő kézitáskákat. Cipel tők az asszonyok) a szombati, r.:eg a vasárnapi föstnivalót. Valahogy aztán a püno sarkára keveredtem, egy nagyt állami bolt elé. I.áttnm ám, hogy? hosszú sor állt a bolt előtt, Bcnwmtem én is. Mit mérnek Ilt? KrompUt mértek. Nem tudtam elgondoHni, miért állnak ide krumpliért, amikor a piac majd felbillen tőke. Hamar r jöttem a dolog nyilljárs: nz állami bolt húsz filléttrol olcsób­bra mérte kilóját, mint amennyit a ni neon kértek. ll izony tud a gnzdasszoiry taka­rékoskodnl is! Nem 'ls csu­da minden fillérnek meg;van a helye. Meg aztán: tiz kiló krump­linál két kiló a nyereség. Négy­öltngú családnak elég — a kol­básszal főtt tarhonyás krumplihoz. Csináltam még egy kerülőt n piacon. A nagy forgatom ezrtnő­ben volt, • szekérsorok ls ritkul­tak. Megálltam az egyik szekér­nél. ahol többen állta, krumplit vásároltak. A lognagyobb csodál­kozásomra n krumpli ára annyi lett a piacon is, mint nz állami boltban. Könnyen kitaláltam mi történi: reggeltöl-délig a piaci krumpli ára az olcsóbb állami ár­hoz Igazodott. Elkongatták már a delet. Meg­örültem és jókedvűen Indultam a dolgom után. Utam ismét az ál­lami bol* előtt vitt el. A sorban­állás már megszűnt. Bont, a nagy üzletben voltak még vagy húszan­hiiBzonöten. Újból bementem a boltba, gon­doltam, körülnézek. A zsákok mel­lett lépegettem ég figyelmes lettem egy erélyes asszonyi hangra: — Állítsa talpra azt a zsákot, no húzkodja a piszkos, olajos pad­lón, — Ne kiabáljon, mamám — szólt dühösen a kiszolgáló legény. ÍV! eghőköltem. Egy idősebb né­* ni, aki talán túl lehetett az ötvenen, odalépett a kiszolgáló le­gényhoz elkapta kezéből a nagy kenyérvágó kést. — Az istenért, ne vágja igy el a szájbekütő zsineget, megsérti a zsákot — és az asszony maga kezd­te elbogozni a csomót, s alig egy­kit másodperc múltán a zsák szá­jú kibomlott. — Igy kell ezt csinálni fiatalem­ber, nom pedig összevagdosni a zsákot. Nem sajdul meg u lelkiis­merete, hiszen ez új zsák még, alig lyukas az oldala, megteszi sokáig, ha vigyázva kezelik. A hetykehnngú legény az idős, kodvosaroú nénire nézett. Hám az első pillanatban olyan rossz be­nyomást keltett ez a fiatalember, hogy legszívesebben nyomban el­kergettem volna onnan. Ugy állt a hajzata mint egy gubancos ku­tvánnk a szőre. Úgynevezett . fccskofrizurá"-ja volt. Ahogyan végignéztem a hajtól lefelé a vas­tag eipőtalpig. a fehér köpeny alól kandikáló bokán felüli szükszárú nadrág aljúig, — mindjárt gon­doltam, hogy ez nem a legrende­sebb emberek közé tnrtozhat. A néni tiz kiló krumplit kért. Várjon sorára, majd először kiöntöm a ládába — vágott a sza­vával a kiszolgáló. Ezután meg­fogta a zsák száját a zsák oldalán lévő diónagyságú lyukba belefúrta a kezét s Íziben ökölnyi lyuk támadt n kis lyukból, Igy emelte n zsák krumplit a láda felé. — JajJ, mit csinál ember! Vé­gig szakad a zsák —• szólott féltő hangon a nénit T)p a kiszolgáló csak emelte n : takot és amikor majd a láda sziV­l'i - fri elrepedt a zsák. jó fél­i"cr hosszan. A krumpli sz'j­j 'gurult, a vevők lába elé. — Na mamám, mit kiabált. Ez lcb. a .vége. ©z maga miatt yan. JN Minek avatkozik be az én ügyem­be, menjen a francba, öreg sza­tyor. — Hogyan beszél a vevővel kar­társ? — hangzott a vezető figyel­meztető szava. — Klasszul kérem, klasszul — felelte az a csípőjére vágott kéz­zel. Azután az idős munkásosszony felé fordult cs bölcs hangon így felelt: — Most azután várjon. Először felszedem a krumplit, aztán kiszol­gálok mindenkit és a végén majd. magát. Érti szülém. Es nyugodtan rágyújtott. a ez több volt a soknál. Az asszony elfehéredett az ide­gességtől. Magúból kikelve kiabált: — To pimasz, szégyentelen té­kozló. Nem érdemled meg, hogy az isten napja rád süssön. Igy | elszaggattad a jó zsákot, amit a | Kenderfonóban talán éppen én csináltam. Igy beesülöd a másik ember munkájút! Azért kell ne­künk drágán fizetni sok mindent, mert nz Ilyen semmiházi tékozlók tönkreteszik r.z élőt. a jót! Mondta volna tovább is, de meg­szólalt a hátam mögött egy férfi féle. — Ne gágározzon annyit anyám, hagyjuk az Ilyen — enyém-tied dumát. Hátranéztem. A' lctszolgálóle­gény szakasztott hasonmása áilt előttem, csak éppen a fehérköpeny hiányzott róla meg a cipőjének a talpa volt vastagabb. Néma csönd támadt néhány pil­lanatra. Feszült csönd. Mindönki érezte, hogy mindjárt kirobban a nagy vihar. Az Idős munkásasz­szonynak kibuggyant a könnye. Talán azért, mert saját, szemével látta meg, hogy amiért ö küzd, fá­rad verejtékezik az üzemben, ami­ért beesülik ott, az úgy szaggaló­dik széjjel, lelketlen emberek ke­zén, mint a rongyos felhő eső ntán. Azért is ereszkedett rá a keserűség — a felháborodás pilla­natai után —, mert gondban, munkában megfáradt korát sem­mibe se nézte ez a hetyke legény. Az idegesítő csendbe bolenyikkant a vásárló emberek közölt álló jam­pec hangja. — Na, ne ríjjon mamám, nincs itt semmj vész. Egy jól megtermett munkásruhás fiú előrelépett, oda a jampec mel­•'lé. — Elhallgasson, mert... — Dobja ki, pofozza ki innét — robbant ki az indalat az emberek­éből. De ilyesmire nem került sor. A gyászvitéz eltűnt, mint a kámfor. A vevők a kiszolgáló felé for­rl' dúltak. Ugy állt ott az imént még pökhendi legény a vaslagtal­pú cipőjében, az elszakított zsák mellett, meg a széjjel gurult krumplik között, mint. a tetten ért tolvaj. Savószíníi szemeit a vá­sárlókra meresztette, a rémület ki­ült arcára, meggörnyedt, mint a kukoricaszár a télben. — Kartárs, a zsákot megfizette­tem. Szedje össze a krumpli* és menjen át más osztályra dolgozni, a kimérést itt nem folytatja. A történteket közlöm az igazgató elv­társsal — igy rcndelkezott a fiafal. határozott, fellépésű boltvezető. A kedélyek csitiultak valamit. Egy java korbeli bajuszos paraszt­ember a boltvezető elé lépett, le­vette udvariasan zsirosszélű fekete kalapját és azt mondta: — Nem a szivem szerint történt az elintézés, én másképpen csi­náltam volna a maga helyébe. — Ez még nincs elintézve — vá­laszolt a vezető. A kkor jól van — gombolta be sötét kabátját a (zö­mök termetű parasztember és ahogyan odapillantottam, látom e mollényzsebből a földrehnllani o gondosan összehajIngatott zsineget, amelyet reggel még a piaci ko­csikon lévő zsákokon láttam. — Tessék, maga ejtette le — nyújtom a kezébe. — Köszönöm, ez is érték. I SIKLÓS JÁNOS SZEGED TIZ ÉVE VII. VÍZSZINTES: Milyen intézményeket és vállalatokat adnak át a minisztériumok a szegedi tanácsnak? A napokban jelent meg a mi­nisztertanács határozata a tantácsok gazdasági megerősítéséről. A /hatá­rozat intézkedik arról, hogy a! helyi tanácsok irányítása alá kell ren­delni mindazokat az ipari, építési, közlekedési, kereskedelmi, népmű­velési és egyéb vállalatokat, illetve intézményeket, amelyek döntően a helyi lakosság fogyasztási, illetve szolgáltatási szükségleteinek kielé­gítését látják el. Az illetékes minisztérium azonnal átadta a BELSPED vállalat helyi szükségletet kielégítő részlegeit, a szegedi Állami Áruház 2. sz. fiók­boltját, a szegedi üveg- és porce­lán boltot, a szegedi illatszerbol­tot, a szegedi papírboltot, a szegedi sportboltot, a szegedi 142. sz. cse­mege boltot — ezek 1955 január 1-vel kerülnek a helyi tanács irá­nyítása alá. A Begyűjtési Minisztérium Cson­grád megyében 16 malmot ad át a helyi tanácsnak 25 vagon napi ka­pacitással. A Népművelési Minisz­térium ezév december 31-én 54 mozit ugyancsak átad a megyében a helyi tanácsok részére. A szegedi tanács Irányítása alá kerül 1958 június 30-tól a szegedi Nemzeti Színház. Az Egészségügyi Minisztérium 1955 január 15-én adja át a tanács­nak a szegedi szülésznőképző isko­lát, valamint a szegedi ápolónő­képző iskolát. A vállalatok átadásának zökke­nőmentes lebonyolításáért az át­adó miniszterek felelősek. A felsorolt intézmények és válla­latok a tanács irányítása alá ke­rülnek, megélénkül a munka is, hi­szen a helyi tanács rendelkezik majd a bevételi forrással. A mi­nisztertanács ezzel a határozatával az MDP III. kongresszusának út­mutatása szerint elősegítette a tar nácsok gazdasági önállóságának ki­alakítását. SZEGEDI JEGYZETEK Egy elkésett lakásátalakítás Egészen hétköz­napi történet. Két fiatal házaspár ka­pott egy lakást. A lakás nagy — való­ságos ,tanácstermek a szobái — megfelel­ne a kél családnak — ha átalakítanák. Így azonban nem. Ezért az egyetem műszaki osztálya — a két családfő egye­temi dolgozó — szer­ződést kötött a sze­gedi építőipari szö­vetkezettel. hogy az 22.000 forintos költ­séggel szeptember 20-tól október 30-ig átalakítja a Tol­buchin sugáréit 8. szám alatti lakást• A szerződés a pontos költségvetéssel azóta nyugodtan várako­zik a többi iratok kö­zölt. Nem igy a lakók! Szeptember végén téglát, homokot és hal ajtófélfát szál­lított a házhoz n SMÖrctkczet, de egyéb egészen november 3­ig nem történt. Miért nemf Mit mond a szövetkezett Sok a munkájuk. — De okkor miért vállalták el ezt is? — Mert úgy gondol­ták: el tudják vé­gezni. Hol lehet a hibát Bizonyára ott, hogy nem volt pontos, jól kiszámított a mun­katervük. Dolgoznak öl nagyobb üzem­ben — azonkívül 28 lakásdialakit dsunlc van. Nagyobb — töb­bek közölt több­százezer forint ér­tékű munkákat is — végeznek. Holott ötvenezer forint ere­jéig lenne szabad munkát vállalniuk — hacsak külön enge­délyt nem kapnak. Persze — engedély van, lehet szerezni. De nem szabad azt sent figyelmen kirül hagyni, hogy ennek a megszorító ren­delkezésnek célja van: az. hogy a szö­vetkezetet a dolgo­zók szükségteteinek közvetlen kielégíté­sére irányítsa. Mert éppen ez len­ne a szövetkezet fel­adata! Igen ám! — mond­ják a szövetkezetben. — Csakhogy olyan közérdekű munkák válnak szükségessé, melyeket szintén el kell végeznünk. Az üzemek munkáját se­gítjük elő velük. Igaz ezt Igaz. Valóban: elősegíteni nz üzemek munkáját. Dchrít azért vannak a nagyobb kapaci­tású építőipari vál­lalatok. hogy azok végezzék el az ilyen nngyobbarányú mun­kákat. A szövetkezet pe­dig elsősorban a la­kosság igényeit elé­gítse ki. Ezt követeli a kormányprogram, ezt kövelelik a dol­gozók. N. F. 1. 1950. ápriiig 2-án indította meg a MA­SZÓ VLET. 9. Kskaeát. 10. Huri közepe. 11, Fo­lyó eredete. 12. Igekölő. 13. Munka latinul. 16. Mondja latinul. 18. Égi­test. 20. Napilap. 21. 130 római számmal. 22. Visz­szn: sakk győzelem. 23. Kártyalap. 24. Recés közepe. 25. Figyelmeztet. 26. Lángol. 27. Rende­zett sokaság. 28. Pogány lázadó neve. 30. Rádió­állomás. 32. Vonatkozó Névmás. 35. Gál János. 36. Ókori város. 38. 1050. február 9-én megindult filmszínház (ékezet fe­lesleg). 40. I.apok talál­kozásánál keletkezik. 41. C. Ó. 42. Vissza: vöröses (he!űfe­lesleggel). 43. Szignuma. 45. Gyógy­eijárás. 4G. Rag. 47. Tizenegy fran­ciául (fonolikusan). 48. Nőj textil­anyag. 50. Bar.ti Béla szerepe az 1950-es e'ső őszi e'.őadáson. FÜGGŐLEGES: 1. Ezzel a klasszikus művel nyi­tott 1950. őszén a színház. 2. Er­délyi város. 3. Zeke közepe. 4. Ko­csis a királya. 5. A Magyar-Szov­jct Barátsági nónap keretében lá­togatta meg a Texlilniüvekcl, 6. Ékszer. 7. De'j Éva. 8. Menyasz­i |2 |3 4 5 0 7 8 9 ifi 10 iií 11 üiüi 1 i ríj: w 13 14 15 iü::: 10 17 18 |ÜÉ 20 iüüi 21 22 :::::: 23 ifiül 24 25 11 20 íjjjj! 27 28 ! 29 lií:: | 31 333 :::::: ÍÜÍS 32 33 3:3: iííii1 34 Ifiül :::::: 35 ifi 37 1 38 39 40 41 m ifi 42 13 44 , Éí 45 I üiü: :::::: 40 | m Iliül: 47 1 J .üli: :::::: 48 49 H 1 1 :ÜÜ 50 | iüü szeny. 14. A. U. 15. Az FTC ^obb­szélsöjo volt. 17. Régi űrmérték. 19. Vitszalökődik. 24. Mozgásválto­zás a következménye. 29. katin megszólítás. 31. Szabálytalan fény­visszaverődés. 33. Kocsma rísze. 34. Adminisztrációs kellék. 85. Neves magyar botanikus. 37. T'i/z­sza: Elemér becézve. 39. Lét más­salhangzói. 44. Oroszlán latinul. 45, Kinsz mássalhangzói. 49. Fél­alma. Beküldendő: vízszintes: I, 38, 50; fi K­gólegrs: I. 5. Mle&tto&éfy&U titkai Egy szobrászművész feljegyzései Megnyugtató reánk, képző­művészekre, hogy a Hazafias Nép­front szegedi bizottságának pro­gramanjtaban gondoskodás tárgya a népművészet, az iparművészet, és a képzőművészet. Ezt a minden kis kérdésre kiterjedő gondoskodást és figyelmet szeretném felhívni egy eddig sajnálatosan elhanyagolt te­rületre is, a különböző anyagok művészi megmunkálásának a terü­letőre. Valamikor legendáshírű lakatos­mesterek éltek Szegeden, akik pá­rizsi világkiállításokon Grand prik-et nyertek. Asztalosok, akik külföldi kiállításokon nagydíjakat nyertek. Ezek az öreg mesterek kihaltak, és a rengeteg tapasztala­tot, mesterségbeli fogásokat, tech­nikai ügyességet magukkal vitték. Fiatal mestereink nem is tudják hol továbbképezni magukat. Ma az a helyzet, hogyha a Tervező Iroda például egy díszesebb vasrácsot tervez, azt az üzemek nem vállal­ják. Visszaküldik, hogy ..olyan la­katos mesterünk, aki ezt meg tud­ná csinálni, nincsen". Pedig a ma­gyar népnek hajlama is, tehetsége is van a kézművességre. Köiny&zetünlc szépítése, új középületeink és lakóépületeink csinos, művészi kiképzése felké­szült mestereket kíván. Ez a mun­ka nem lehet akármilyen. Az ipar és a művészet remekének kell len­nie, amelyre büszkék lehetünk és büszkén mutathatjuk külföldieknek is. De éppen ezek a tehetségek kallódtak el. Pedig ezek nélkül a középtehetségek nélkül szürkül, szegényedik, uniformizálódik kör­nyezetünk. Az iparban is csak akkor bont­hatják ki a tehetségek szárnyaikat, ha nem küszködve, vergődve ma­guknak kell felfedezni, kidolgozni mesterségük fogásait, hanem ké­szen kapják azokat elődeiktől. Mi itt a teendő? Hogy a fiatal mestereinket arra serkentsük: mesterségüknek min­den csínját-bínját elsajátítsák, azt ajánlom, szedjük össze a megye területén található bármilyen ipar­ban díjakat nyert munkákat. Ál­lítsuk ki. Próbáljuk a régi meste­rek műhely- és mesterségbeli tit­kait, fogasait kikutatni. Tovább­képző tanfolyamokon tanítsuk eze­ket. Egy, az ízlést és művészi kész­séget fejlesztő, — tehát műhelyben el nem sajátítható dolgokkal fog­lalkozó — gyakorló iskola-típust kell teremteni, ahol fejlett ízlésű élmunkásokat, vagy háziipari re­mekeket készítő fiatalokat, örege­ket képeznek ki. A jóízlés és a csinosság szem előtt tartásával kis­ipari kiállításokon, versenvek ren­dezésével, jutalmak odaítélésével segíthetjük az ügy sikerét. Minden lakatos szeret domborítani, vésni, és gravuirozni. Minden asztalos szíve-vágya egy-egy remekbeké­szült darab. Miért ne lehetne ez a terület állami gondoskodás tárgya? Ha középtehetségeink továbbképzé­sét az iparban elősegítjük, nemzet­közi viszonylatban is elsőrendű kézművességünk lesz. Az ötvösség évszázados ha­gyományokra tekintő, legnemzetibb művészetünk. Ez is kipusztult. Szentpéteri József — még százegy­néhány évvel ezelőtt — az akkori művelt világ legnagyobb ötvösmű­vésze volt. dísztagja londoni, pári­zsi, bécsi stb. fővárosok ötvös cé­heinek. Az ötvösséget is fel kelle­ne támasztani. Nem egyéni csecse­becse készítésére, hanem korszerű formában, középületeink díszítésé­nek feladataira. Egy példa: egy ak­kora szobor öntése, mint például a szegedi Lenin—Sztálin szobor, be­lekerül nyolcvan-kilencvenezer fo­rintba. Leköt egy nagy öntődét több mint két hónapig, 15—16 em­ber munkáját veszi igénybe. El­használnak hozzá 18—20 q nemes bronzot. A nagy súly mellett a szállítási és alapozási költségek is tetemesek. Ugyanezt a munkát prédeléssel (a bánhidai Turul is így készült, 21 méter magas, 15 méter szórnytávolsággal) egy em­ber egy kisegítővel elvégzi 5—6 hónap alatt, huszonhatezer fo­rintért és csak 3 q anyagot hasz­nál el. Felszabadul tehát egy öntö­de, 14—15 munkás és egy csomó, az iparban fontos anyag. Nem szól­va arról, hogy a kézzel domborí­tott munka nz eredeti mű varázsá­val hat; ezzel az öntvény nem ren­delkezik. Folytathatom a faszobrászaton is. Ez a legolcsóbb, legartisztikusabb anyaggal dolgozik. Utánpótlás eb­ben a szakmában sincs. Márcsak az én jó öreg mesterem, a Kulai bácsi dolgozik a szakmában. Ha a Kulai bácsi kidől, vele temetjük az egész szakmát. Sürgős, nagy kötelesség itt a se­gítés! Gyakorló iskolát kellene felállí­tani. A legalkalmasabb hely a Szé­chenyi tér egyik házának udvarán, a Vasutas Képzőművészeti kör mel­lett lévő üres terület lenne. Itt te­remthetnénk meg a különböző anyagok művészi megmunkálásá­nak az otthonát, ahová fiatal segé­deink és mestereink tanulni, kí­sérletezni járhatnának. Egy bántó dolgot is szóvá kell még tenni: a Nemzeti Emlék­csarnok gondozásának a kérdését. Ez műemlék. Hozzányúlni a szob­rokhoz, még tisztogatni is, csak szakértőnek szabad. Gondozásával bízzák meg a Képzőművészek Munkacsoportját, hogy ne fordul­jon elő még egyszer az az eset, amely megtörtént, hogy bronz­szobrok nemes patináját lesúrolták, és vasiakkal átkenték, sőt: a már­ványszobrokat olajfcstékkel bemá­zolták. Mi, képzőművészek tudunk és akarunk is hasznos szolgálatokat tenni a jövőnek, és Szeged kultú­rájánál; kiformálásánál ott leszünk mi képzőművészek is zárt sorok­ban, teljes fegyverzettel. A képzőművészet területén any­nyi örvendetes, biztató jelenséget tapasztalhatunk, hogy mi festők, szobrászok cptimis'ák lettünk. Bí­zunk benne, hogyha a Hazafias Népfront szegedi bizottsága gon­doskodását erre a területre is ki­terjeszti, az eredmény nem maraJ el. Tápai Antal szobrászművész

Next

/
Thumbnails
Contents