Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-07 / 264. szám
OÉIMISYIRORSZIG 4 VASARNAP, 1954 NOVEMBER 1. R ZSRK EMednéléd Czombaíon a piactér majd le^ roskadt u sok kocsi alatt. Szckjir-szckér mellel* állt — két sorban, A kocsi végben egymással szembrn áruval megpúpozott zsákok, kosarak ezrei sorakoztak: krumpli, hagyma, káposzta, karfiol, tejföl túró, vaj. szalonna, ulma, körte, szülő. A háziasszonyok tolongtak, keresték n, szebb, olcsóbb árul. A parasztiak meg egyre-másra kínálták nzl élelmet. A háziasszonyok válogattak. Hn nz'.án mégis kifogyott a Zsákból, n kosárból nr. eladni való, lekerült a kocsin® a második, harmadik, ötödik zslík, Óvatosan, vigyázva emelték le 4a zsákot, kosurat, — Ne törjön a portéka — Így mondták. — Meg nztiún no sérüljön meg a zsák, megj u kosár, — költ a máskor is —t tollék még hozzá, ért a zsák szúj|akötö spárgát is gondosan eltették ia zsebbe. Órákig ögyelcglem m piac forgatagában. Néztem a\ megpakolt szatyrokat, feszülő kézitáskákat. Cipel tők az asszonyok) a szombati, r.:eg a vasárnapi föstnivalót. Valahogy aztán a püno sarkára keveredtem, egy nagyt állami bolt elé. I.áttnm ám, hogy? hosszú sor állt a bolt előtt, Bcnwmtem én is. Mit mérnek Ilt? KrompUt mértek. Nem tudtam elgondoHni, miért állnak ide krumpliért, amikor a piac majd felbillen tőke. Hamar r jöttem a dolog nyilljárs: nz állami bolt húsz filléttrol olcsóbbra mérte kilóját, mint amennyit a ni neon kértek. ll izony tud a gnzdasszoiry takarékoskodnl is! Nem 'ls csuda minden fillérnek meg;van a helye. Meg aztán: tiz kiló krumplinál két kiló a nyereség. Négyöltngú családnak elég — a kolbásszal főtt tarhonyás krumplihoz. Csináltam még egy kerülőt n piacon. A nagy forgatom ezrtnőben volt, • szekérsorok ls ritkultak. Megálltam az egyik szekérnél. ahol többen állta, krumplit vásároltak. A lognagyobb csodálkozásomra n krumpli ára annyi lett a piacon is, mint nz állami boltban. Könnyen kitaláltam mi történi: reggeltöl-délig a piaci krumpli ára az olcsóbb állami árhoz Igazodott. Elkongatták már a delet. Megörültem és jókedvűen Indultam a dolgom után. Utam ismét az állami bol* előtt vitt el. A sorbanállás már megszűnt. Bont, a nagy üzletben voltak még vagy húszanhiiBzonöten. Újból bementem a boltba, gondoltam, körülnézek. A zsákok mellett lépegettem ég figyelmes lettem egy erélyes asszonyi hangra: — Állítsa talpra azt a zsákot, no húzkodja a piszkos, olajos padlón, — Ne kiabáljon, mamám — szólt dühösen a kiszolgáló legény. ÍV! eghőköltem. Egy idősebb né* ni, aki talán túl lehetett az ötvenen, odalépett a kiszolgáló legényhoz elkapta kezéből a nagy kenyérvágó kést. — Az istenért, ne vágja igy el a szájbekütő zsineget, megsérti a zsákot — és az asszony maga kezdte elbogozni a csomót, s alig egykit másodperc múltán a zsák szájú kibomlott. — Igy kell ezt csinálni fiatalember, nom pedig összevagdosni a zsákot. Nem sajdul meg u lelkiismerete, hiszen ez új zsák még, alig lyukas az oldala, megteszi sokáig, ha vigyázva kezelik. A hetykehnngú legény az idős, kodvosaroú nénire nézett. Hám az első pillanatban olyan rossz benyomást keltett ez a fiatalember, hogy legszívesebben nyomban elkergettem volna onnan. Ugy állt a hajzata mint egy gubancos kutvánnk a szőre. Úgynevezett . fccskofrizurá"-ja volt. Ahogyan végignéztem a hajtól lefelé a vastag eipőtalpig. a fehér köpeny alól kandikáló bokán felüli szükszárú nadrág aljúig, — mindjárt gondoltam, hogy ez nem a legrendesebb emberek közé tnrtozhat. A néni tiz kiló krumplit kért. Várjon sorára, majd először kiöntöm a ládába — vágott a szavával a kiszolgáló. Ezután megfogta a zsák száját a zsák oldalán lévő diónagyságú lyukba belefúrta a kezét s Íziben ökölnyi lyuk támadt n kis lyukból, Igy emelte n zsák krumplit a láda felé. — JajJ, mit csinál ember! Végig szakad a zsák —• szólott féltő hangon a nénit T)p a kiszolgáló csak emelte n : takot és amikor majd a láda sziVl'i - fri elrepedt a zsák. jó féli"cr hosszan. A krumpli sz'jj 'gurult, a vevők lába elé. — Na mamám, mit kiabált. Ez lcb. a .vége. ©z maga miatt yan. JN Minek avatkozik be az én ügyembe, menjen a francba, öreg szatyor. — Hogyan beszél a vevővel kartárs? — hangzott a vezető figyelmeztető szava. — Klasszul kérem, klasszul — felelte az a csípőjére vágott kézzel. Azután az idős munkásosszony felé fordult cs bölcs hangon így felelt: — Most azután várjon. Először felszedem a krumplit, aztán kiszolgálok mindenkit és a végén majd. magát. Érti szülém. Es nyugodtan rágyújtott. a ez több volt a soknál. Az asszony elfehéredett az idegességtől. Magúból kikelve kiabált: — To pimasz, szégyentelen tékozló. Nem érdemled meg, hogy az isten napja rád süssön. Igy | elszaggattad a jó zsákot, amit a | Kenderfonóban talán éppen én csináltam. Igy beesülöd a másik ember munkájút! Azért kell nekünk drágán fizetni sok mindent, mert nz Ilyen semmiházi tékozlók tönkreteszik r.z élőt. a jót! Mondta volna tovább is, de megszólalt a hátam mögött egy férfi féle. — Ne gágározzon annyit anyám, hagyjuk az Ilyen — enyém-tied dumát. Hátranéztem. A' lctszolgálólegény szakasztott hasonmása áilt előttem, csak éppen a fehérköpeny hiányzott róla meg a cipőjének a talpa volt vastagabb. Néma csönd támadt néhány pillanatra. Feszült csönd. Mindönki érezte, hogy mindjárt kirobban a nagy vihar. Az Idős munkásaszszonynak kibuggyant a könnye. Talán azért, mert saját, szemével látta meg, hogy amiért ö küzd, fárad verejtékezik az üzemben, amiért beesülik ott, az úgy szaggalódik széjjel, lelketlen emberek kezén, mint a rongyos felhő eső ntán. Azért is ereszkedett rá a keserűség — a felháborodás pillanatai után —, mert gondban, munkában megfáradt korát semmibe se nézte ez a hetyke legény. Az idegesítő csendbe bolenyikkant a vásárló emberek közölt álló jampec hangja. — Na, ne ríjjon mamám, nincs itt semmj vész. Egy jól megtermett munkásruhás fiú előrelépett, oda a jampec mel•'lé. — Elhallgasson, mert... — Dobja ki, pofozza ki innét — robbant ki az indalat az emberekéből. De ilyesmire nem került sor. A gyászvitéz eltűnt, mint a kámfor. A vevők a kiszolgáló felé forrl' dúltak. Ugy állt ott az imént még pökhendi legény a vaslagtalpú cipőjében, az elszakított zsák mellett, meg a széjjel gurult krumplik között, mint. a tetten ért tolvaj. Savószíníi szemeit a vásárlókra meresztette, a rémület kiült arcára, meggörnyedt, mint a kukoricaszár a télben. — Kartárs, a zsákot megfizettetem. Szedje össze a krumpli* és menjen át más osztályra dolgozni, a kimérést itt nem folytatja. A történteket közlöm az igazgató elvtárssal — igy rcndelkezott a fiafal. határozott, fellépésű boltvezető. A kedélyek csitiultak valamit. Egy java korbeli bajuszos parasztember a boltvezető elé lépett, levette udvariasan zsirosszélű fekete kalapját és azt mondta: — Nem a szivem szerint történt az elintézés, én másképpen csináltam volna a maga helyébe. — Ez még nincs elintézve — válaszolt a vezető. A kkor jól van — gombolta be sötét kabátját a (zömök termetű parasztember és ahogyan odapillantottam, látom e mollényzsebből a földrehnllani o gondosan összehajIngatott zsineget, amelyet reggel még a piaci kocsikon lévő zsákokon láttam. — Tessék, maga ejtette le — nyújtom a kezébe. — Köszönöm, ez is érték. I SIKLÓS JÁNOS SZEGED TIZ ÉVE VII. VÍZSZINTES: Milyen intézményeket és vállalatokat adnak át a minisztériumok a szegedi tanácsnak? A napokban jelent meg a minisztertanács határozata a tantácsok gazdasági megerősítéséről. A /határozat intézkedik arról, hogy a! helyi tanácsok irányítása alá kell rendelni mindazokat az ipari, építési, közlekedési, kereskedelmi, népművelési és egyéb vállalatokat, illetve intézményeket, amelyek döntően a helyi lakosság fogyasztási, illetve szolgáltatási szükségleteinek kielégítését látják el. Az illetékes minisztérium azonnal átadta a BELSPED vállalat helyi szükségletet kielégítő részlegeit, a szegedi Állami Áruház 2. sz. fiókboltját, a szegedi üveg- és porcelán boltot, a szegedi illatszerboltot, a szegedi papírboltot, a szegedi sportboltot, a szegedi 142. sz. csemege boltot — ezek 1955 január 1-vel kerülnek a helyi tanács irányítása alá. A Begyűjtési Minisztérium Csongrád megyében 16 malmot ad át a helyi tanácsnak 25 vagon napi kapacitással. A Népművelési Minisztérium ezév december 31-én 54 mozit ugyancsak átad a megyében a helyi tanácsok részére. A szegedi tanács Irányítása alá kerül 1958 június 30-tól a szegedi Nemzeti Színház. Az Egészségügyi Minisztérium 1955 január 15-én adja át a tanácsnak a szegedi szülésznőképző iskolát, valamint a szegedi ápolónőképző iskolát. A vállalatok átadásának zökkenőmentes lebonyolításáért az átadó miniszterek felelősek. A felsorolt intézmények és vállalatok a tanács irányítása alá kerülnek, megélénkül a munka is, hiszen a helyi tanács rendelkezik majd a bevételi forrással. A minisztertanács ezzel a határozatával az MDP III. kongresszusának útmutatása szerint elősegítette a tar nácsok gazdasági önállóságának kialakítását. SZEGEDI JEGYZETEK Egy elkésett lakásátalakítás Egészen hétköznapi történet. Két fiatal házaspár kapott egy lakást. A lakás nagy — valóságos ,tanácstermek a szobái — megfelelne a kél családnak — ha átalakítanák. Így azonban nem. Ezért az egyetem műszaki osztálya — a két családfő egyetemi dolgozó — szerződést kötött a szegedi építőipari szövetkezettel. hogy az 22.000 forintos költséggel szeptember 20-tól október 30-ig átalakítja a Tolbuchin sugáréit 8. szám alatti lakást• A szerződés a pontos költségvetéssel azóta nyugodtan várakozik a többi iratok közölt. Nem igy a lakók! Szeptember végén téglát, homokot és hal ajtófélfát szállított a házhoz n SMÖrctkczet, de egyéb egészen november 3ig nem történt. Miért nemf Mit mond a szövetkezett Sok a munkájuk. — De okkor miért vállalták el ezt is? — Mert úgy gondolták: el tudják végezni. Hol lehet a hibát Bizonyára ott, hogy nem volt pontos, jól kiszámított a munkatervük. Dolgoznak öl nagyobb üzemben — azonkívül 28 lakásdialakit dsunlc van. Nagyobb — többek közölt többszázezer forint értékű munkákat is — végeznek. Holott ötvenezer forint erejéig lenne szabad munkát vállalniuk — hacsak külön engedélyt nem kapnak. Persze — engedély van, lehet szerezni. De nem szabad azt sent figyelmen kirül hagyni, hogy ennek a megszorító rendelkezésnek célja van: az. hogy a szövetkezetet a dolgozók szükségteteinek közvetlen kielégítésére irányítsa. Mert éppen ez lenne a szövetkezet feladata! Igen ám! — mondják a szövetkezetben. — Csakhogy olyan közérdekű munkák válnak szükségessé, melyeket szintén el kell végeznünk. Az üzemek munkáját segítjük elő velük. Igaz ezt Igaz. Valóban: elősegíteni nz üzemek munkáját. Dchrít azért vannak a nagyobb kapacitású építőipari vállalatok. hogy azok végezzék el az ilyen nngyobbarányú munkákat. A szövetkezet pedig elsősorban a lakosság igényeit elégítse ki. Ezt követeli a kormányprogram, ezt kövelelik a dolgozók. N. F. 1. 1950. ápriiig 2-án indította meg a MASZÓ VLET. 9. Kskaeát. 10. Huri közepe. 11, Folyó eredete. 12. Igekölő. 13. Munka latinul. 16. Mondja latinul. 18. Égitest. 20. Napilap. 21. 130 római számmal. 22. Viszszn: sakk győzelem. 23. Kártyalap. 24. Recés közepe. 25. Figyelmeztet. 26. Lángol. 27. Rendezett sokaság. 28. Pogány lázadó neve. 30. Rádióállomás. 32. Vonatkozó Névmás. 35. Gál János. 36. Ókori város. 38. 1050. február 9-én megindult filmszínház (ékezet felesleg). 40. I.apok találkozásánál keletkezik. 41. C. Ó. 42. Vissza: vöröses (he!űfelesleggel). 43. Szignuma. 45. Gyógyeijárás. 4G. Rag. 47. Tizenegy franciául (fonolikusan). 48. Nőj textilanyag. 50. Bar.ti Béla szerepe az 1950-es e'ső őszi e'.őadáson. FÜGGŐLEGES: 1. Ezzel a klasszikus művel nyitott 1950. őszén a színház. 2. Erdélyi város. 3. Zeke közepe. 4. Kocsis a királya. 5. A Magyar-Szovjct Barátsági nónap keretében látogatta meg a Texlilniüvekcl, 6. Ékszer. 7. De'j Éva. 8. Menyaszi |2 |3 4 5 0 7 8 9 ifi 10 iií 11 üiüi 1 i ríj: w 13 14 15 iü::: 10 17 18 |ÜÉ 20 iüüi 21 22 :::::: 23 ifiül 24 25 11 20 íjjjj! 27 28 ! 29 lií:: | 31 333 :::::: ÍÜÍS 32 33 3:3: iííii1 34 Ifiül :::::: 35 ifi 37 1 38 39 40 41 m ifi 42 13 44 , Éí 45 I üiü: :::::: 40 | m Iliül: 47 1 J .üli: :::::: 48 49 H 1 1 :ÜÜ 50 | iüü szeny. 14. A. U. 15. Az FTC ^obbszélsöjo volt. 17. Régi űrmérték. 19. Vitszalökődik. 24. Mozgásváltozás a következménye. 29. katin megszólítás. 31. Szabálytalan fényvisszaverődés. 33. Kocsma rísze. 34. Adminisztrációs kellék. 85. Neves magyar botanikus. 37. T'i/zsza: Elemér becézve. 39. Lét mássalhangzói. 44. Oroszlán latinul. 45, Kinsz mássalhangzói. 49. Félalma. Beküldendő: vízszintes: I, 38, 50; fi Kgólegrs: I. 5. Mle&tto&éfy&U titkai Egy szobrászművész feljegyzései Megnyugtató reánk, képzőművészekre, hogy a Hazafias Népfront szegedi bizottságának programanjtaban gondoskodás tárgya a népművészet, az iparművészet, és a képzőművészet. Ezt a minden kis kérdésre kiterjedő gondoskodást és figyelmet szeretném felhívni egy eddig sajnálatosan elhanyagolt területre is, a különböző anyagok művészi megmunkálásának a területőre. Valamikor legendáshírű lakatosmesterek éltek Szegeden, akik párizsi világkiállításokon Grand prik-et nyertek. Asztalosok, akik külföldi kiállításokon nagydíjakat nyertek. Ezek az öreg mesterek kihaltak, és a rengeteg tapasztalatot, mesterségbeli fogásokat, technikai ügyességet magukkal vitték. Fiatal mestereink nem is tudják hol továbbképezni magukat. Ma az a helyzet, hogyha a Tervező Iroda például egy díszesebb vasrácsot tervez, azt az üzemek nem vállalják. Visszaküldik, hogy ..olyan lakatos mesterünk, aki ezt meg tudná csinálni, nincsen". Pedig a magyar népnek hajlama is, tehetsége is van a kézművességre. Köiny&zetünlc szépítése, új középületeink és lakóépületeink csinos, művészi kiképzése felkészült mestereket kíván. Ez a munka nem lehet akármilyen. Az ipar és a művészet remekének kell lennie, amelyre büszkék lehetünk és büszkén mutathatjuk külföldieknek is. De éppen ezek a tehetségek kallódtak el. Pedig ezek nélkül a középtehetségek nélkül szürkül, szegényedik, uniformizálódik környezetünk. Az iparban is csak akkor bonthatják ki a tehetségek szárnyaikat, ha nem küszködve, vergődve maguknak kell felfedezni, kidolgozni mesterségük fogásait, hanem készen kapják azokat elődeiktől. Mi itt a teendő? Hogy a fiatal mestereinket arra serkentsük: mesterségüknek minden csínját-bínját elsajátítsák, azt ajánlom, szedjük össze a megye területén található bármilyen iparban díjakat nyert munkákat. Állítsuk ki. Próbáljuk a régi mesterek műhely- és mesterségbeli titkait, fogasait kikutatni. Továbbképző tanfolyamokon tanítsuk ezeket. Egy, az ízlést és művészi készséget fejlesztő, — tehát műhelyben el nem sajátítható dolgokkal foglalkozó — gyakorló iskola-típust kell teremteni, ahol fejlett ízlésű élmunkásokat, vagy háziipari remekeket készítő fiatalokat, öregeket képeznek ki. A jóízlés és a csinosság szem előtt tartásával kisipari kiállításokon, versenvek rendezésével, jutalmak odaítélésével segíthetjük az ügy sikerét. Minden lakatos szeret domborítani, vésni, és gravuirozni. Minden asztalos szíve-vágya egy-egy remekbekészült darab. Miért ne lehetne ez a terület állami gondoskodás tárgya? Ha középtehetségeink továbbképzését az iparban elősegítjük, nemzetközi viszonylatban is elsőrendű kézművességünk lesz. Az ötvösség évszázados hagyományokra tekintő, legnemzetibb művészetünk. Ez is kipusztult. Szentpéteri József — még százegynéhány évvel ezelőtt — az akkori művelt világ legnagyobb ötvösművésze volt. dísztagja londoni, párizsi, bécsi stb. fővárosok ötvös céheinek. Az ötvösséget is fel kellene támasztani. Nem egyéni csecsebecse készítésére, hanem korszerű formában, középületeink díszítésének feladataira. Egy példa: egy akkora szobor öntése, mint például a szegedi Lenin—Sztálin szobor, belekerül nyolcvan-kilencvenezer forintba. Leköt egy nagy öntődét több mint két hónapig, 15—16 ember munkáját veszi igénybe. Elhasználnak hozzá 18—20 q nemes bronzot. A nagy súly mellett a szállítási és alapozási költségek is tetemesek. Ugyanezt a munkát prédeléssel (a bánhidai Turul is így készült, 21 méter magas, 15 méter szórnytávolsággal) egy ember egy kisegítővel elvégzi 5—6 hónap alatt, huszonhatezer forintért és csak 3 q anyagot használ el. Felszabadul tehát egy öntöde, 14—15 munkás és egy csomó, az iparban fontos anyag. Nem szólva arról, hogy a kézzel domborított munka nz eredeti mű varázsával hat; ezzel az öntvény nem rendelkezik. Folytathatom a faszobrászaton is. Ez a legolcsóbb, legartisztikusabb anyaggal dolgozik. Utánpótlás ebben a szakmában sincs. Márcsak az én jó öreg mesterem, a Kulai bácsi dolgozik a szakmában. Ha a Kulai bácsi kidől, vele temetjük az egész szakmát. Sürgős, nagy kötelesség itt a segítés! Gyakorló iskolát kellene felállítani. A legalkalmasabb hely a Széchenyi tér egyik házának udvarán, a Vasutas Képzőművészeti kör mellett lévő üres terület lenne. Itt teremthetnénk meg a különböző anyagok művészi megmunkálásának az otthonát, ahová fiatal segédeink és mestereink tanulni, kísérletezni járhatnának. Egy bántó dolgot is szóvá kell még tenni: a Nemzeti Emlékcsarnok gondozásának a kérdését. Ez műemlék. Hozzányúlni a szobrokhoz, még tisztogatni is, csak szakértőnek szabad. Gondozásával bízzák meg a Képzőművészek Munkacsoportját, hogy ne forduljon elő még egyszer az az eset, amely megtörtént, hogy bronzszobrok nemes patináját lesúrolták, és vasiakkal átkenték, sőt: a márványszobrokat olajfcstékkel bemázolták. Mi, képzőművészek tudunk és akarunk is hasznos szolgálatokat tenni a jövőnek, és Szeged kultúrájánál; kiformálásánál ott leszünk mi képzőművészek is zárt sorokban, teljes fegyverzettel. A képzőművészet területén anynyi örvendetes, biztató jelenséget tapasztalhatunk, hogy mi festők, szobrászok cptimis'ák lettünk. Bízunk benne, hogyha a Hazafias Népfront szegedi bizottsága gondoskodását erre a területre is kiterjeszti, az eredmény nem maraJ el. Tápai Antal szobrászművész