Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-07 / 264. szám

VASÁRNAP, IS54 NOVEMBER 7. DELMBGYBR0R3ZAS Üdvözöljük a szalámigyári dolgozókat, akik eddig is sok megbecsülést szereztek üzemük­nek. Most nagy öröm érte őket, elnyerték az élüzem elmet. Meg­érdemlik a kitüntetést, ami elsőizben került hozzájuk. A harmadik negyedév nehéz volt, de helytálltak. Az egész negyedévben a tervet 154.1 szá­zalékra teljesítették, az exporttervet pedig 106.2 száza­lékra . / Elözemavafó ünnepségek a szegedi üzemekben Ünnepségek az évforduló előestéjén Szombat este a Nemzeti Szín­házban ünnepi hangversenyt ren­deztek. A színvonalas hangverseny bevezetőjeként Csillag Miklós elv­társ, a színház igazgatója emléke­zett meg a nagy ünnepről. A mű­sorban felléptek a színház művé­szei. A zenekart Rubányi Vilmos és Simon Albert vezényelte. A Móra Ferenc kultúrházat teg­nap este avatták. A tarka, zenés műsort a szövetkezetek kultúrcso­portja adta. Becski Balázs karnagy vezette az énekkart. A műsor előtt megnyitó beszédet mondott Korda László, a városi szövetkezeti bizott­ság titkára, majd Koós elvtárs, a megyei KISZÖV elnöke tartott be­számolót. A kultúrotthonban nem­csak a szövetkezetek dolgozóinak, de a felsővárosi lakosságnak a kul­turális igényeit is ki kívánják elé­gíteni. A kultúrház igazgatója Dré­gely József elvtárs lesz, aki eddig a November 7. kultúrotthont vezet­te. Az MSZT székházban a DISZ rendezett ismerkedési estet az üze­mek dolgozói fiataljai és a tanuló­ifjúság . részére. Az ifjúsági talál­kozón zenekar, tánc, büffé várta a fiatalokat. SZEGEDI KENDERFONÖGYÁR Élüzemavató ünnepség volt leg­nap délután a Szegedi Kenderfo­nógyárban. Ezzel egyidejűleg ün­nepelték meg az üzem dolgozói az Októberi Forradalom 37. évforduló­ját. Az ünnepség kuliúrmüsorral kezdődölt, az üzem kultúresoportja és zenekara szórakoztatta u dolgo­zókat. A kultúrműsor uláu Ko­vács Józsefné elvtársnö, az üb. elnöke mondolt bevezető beszédet, majd Molnár G. István elvtárs, az üzem MSZT titkára emlékezett meg az Októberi Forradalom 37. évfor­dulójáról. Ezután Nagygyörgy Má­ria, a gyúr igazgatója ismertette, milyen eredmények alapján nyerte cl a gyár az élüzem címet. A be­széd után Molnár elvtárs átadta az üzem dolgozóinak a Könnyűipari Minisztérium vándorzászlaját, me­lyet ördög András művezető Gál elvtárs és Sonkó elvtársnö vett át. Ezután az üzemek küldöttei üd­vözölték az élüzem címet nyert gyár dolgozóit, a helyi üzemi j bölcsőde négy kis növendéke pe­! dig kedves verses köszöntőt mou­! dott. Ezután a gyár nyolcvankét dol­gozóját jutalmazták meg, 26 ezer forintot osztva szét közöttük. DÉLMAGYARORSZAGI ÁRAMSZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT Régóta tartó küzdelmes munka eredménye, hogy ma itt vagyunk és élüzemavató ünnepséget tar­tunk — mondta többek között be­számolójában Tnrza elvtárs, a DÁV vállalatvezetője. És hogy mennyire igaza volt, azt bizonyít­ja, hogy az elmúlt évben már két­szer voltak második helyezettek az élüzem címért folyó versenyben. Nem volt hiábavaló az erőfeszíté­sük, melyet az elmúlt negyedév­ben tettek. Végre teljesült régi vágyuk: élüzem lettek. Együtt volt tegnap este az iin- ' maguknak munkájukért az clis­Örsé 9 e n Ali az őrség. Egye­nesen, büszkén, emelt fővel szinte mozdu­latlanul. Kezük a puska agyán nyug­szik, arcukat megvi­lágítja az égő fáklya röt, lobogó, vöröses lángja. Hárman vannak: a haza, a rend, a biz­tonság őrei — kato­nák. Az emlékmű hű­vös, fehér márványa felett a magasban csillog a bronzbaön­tött ötágú csillag. Meghalt — de. örök­ké élő szovjet hősök nagyszerű tetteit hir­deti, akik életüket adták városunkért. A Nagy Október erre nevelte őket, Lenin, Sztálin pártja sugá­rozta az erőt, azt a tudatot, hogy elnyo­mott népek felszaba­dítása a szabad em­berek kötelessége. Dicsőség Néktek hősök hősei! Az őrség áll. Váj­jon mire gondolnak ezek az izzószemű fi­atal magyar kato­nák? Megkérdezni, hozzájuk szólni nem lehet: ők most őrse­get állnak. Talán az jut eszükbe, tíz év­vel ezelőtt a gyilkos fegyverek ropogtak hazánkban. Bömbölt a vész s e, szovjet ka­tonák rettenthetetie­nül mentek előre, hogy béke legyen a földön. Most béke van. A géppisztoly fekete csöve felfelé mered. A fiatal katonák ezekben az ünnepé­lyes órákban talán arra is gondolnak, hogy jó lenne, ha most feleségük, vagy gyerekeik, anyjuk, vagy apjuk, jóbará­tuk erre sétálna a Széchenyi-téren és látnák, hogy ók most őrt állnak. Büszkék lennének katonafiuk­ra. Jól tudják mar­kolni a puskát, fiatal katonáink — sokat tanultak a szovjet ka­tonáktól. S van-e erő, mely a családját, a hazáját, a szabadsá­gát védő embereket legyőzné?... Azt sugározzák az őrség délceg alakjai, azok a határozott sze­mek az őket nézők felé: bízhattok ben­nünk, megvéujiik, őrizzük hazánkat! A szél lobegtatja a fáklyák lángjait. Ün­nep van az egész vi­lágon — a harcosok millióit erősíti a Nagy Október emléke. Min­ket is erősít. Szabad országban két ke­zünkkel életünket szépítgetjük. M.'T. Szeged dolgozó parasztjai teljesítenék búzavetési tervüket A széles szegedi határ termelő­szövetkezetei és egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztjai elhatároz­ták, úgy köszöntik november 7-ét, hogy maradéktalanul teljesítik bú­zavetési tervüket. Tcbb tsz és egyéni gazda földje már szépen kizöldült és erősödik az őszi vetés. A mezőgazdasági termelési bizott­ság tagjai személyes példamutatás­sal a munkában, aztán szóval is segítettek abban, hogy jól végezzék a határ parasztjai a búzavetést. A tsz-ek példát mutattak a vetés tel­jesítésében, végzésében. S örörrmzl jelenthetjük, hogy Szeged szorgalmas, hazáját szerető dolgozó parasztjai szombaton dél­előtt teljesítették búzavetési tervü­ket — állták szavukat, amelyet november 7 méltó köszöntéséért odtalt. Elismerés és megbecsülés illeti a tsz-eket és egyéni gazdá­kat a búzavetési terv jó végrehaj­tásáért. Dc még veinek — vesse­nek is — búzát a terven felül is, mert hiszen nagyfontosságú a ke­nyérgabona. népségen az üzem minden dol­gozója. Együtt ünnepeltek a vál­lalat vezetősége és a dolgozók. Ün­nepelték a kivívott eredményt, ki­váló dolgozóikat, örömüket fokoz­ta az a tudat, hogy ennél méltób­ban nem is köszönthették volna a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom ünnepét. Az élüzemavató ünnepségen nyújtották át Bobkó József üb. el­nöknek a Vasas Szakszervezet Te­rületi Bizottságának vándorzászla­ját, amelyet mindig n legjobb üzemi bizottságunk adnak át. Az üzem bárom kiváló dolgozójának, — Rózsi Károlynak, Strack Ferenc­nek és Szabó Ignácznak, — is itt adták át a sztahánovista oklevelet és kitüntetést pénzjutalom kísére­tében. Rajtuk kívül a vállalat dolgozói közül több mint hatvanan kaptak pénzjutalmat jó munkájuk elismeréséül. Az iinnppséget baráti vacsora követte ós a késő éjjeli órákig együt.tmaradtak a dolgozók, szó­rakoztak élüzemavató ünnepségü­kön. SZEGEDI JUTAÁRUGYAn A Szegedi Jutaárugyár kul túr­otthonába szombaton este vidám kedvvel nyitottak be a dolgozók. Ünnepségre gyülekeztek. Máaod­ízben nyerték el az élüzem kitün­tető címet, s vele együtt a Szak­szervezet és az Iparigazgatóság vándorzászlaját. Ez azt jelenti, hogy az élüzemek között az első helyre kerültek. Nagy szó. nagy büszkeség ez számukra. Tíz esztendeig kiizdüttok érte fáradhatatlanul, míg végre övék lehetait a második negyedév­ben először, a harmadik negyedév­ben pedig másodszor az élüzem cim. 1954. első három hónapjában 82 tohna anyaggal maradtak adó­sak. Ezt a harmadik negyedévben pótolták, illetve 3.5 tonnával túl­teljesítették: áprilistól szeptem­ber utolsó napjával bezárólag 88.7 tonna anyagot gyártottak terven felül. Ezt mind megtakarított atnyagból készítették. Az ünnepségen Krizsán Ferenc igazgató mondott ünnepi beszédet. Ismertette mindenki előtt azt a nehéz küzdelmet, amellyel kivivták merést, a kitüntetést. A testvérüzemek közül többen láviraiban üdvözölték a gyái? munkásait. Szeged üzemeinek kép­viselői is eljöttek, hogy osztozza­nak a Jutaárugyár dolgozóinak örömében. A vándorzászlót Dobos elvtárs, n Textiles szakszervezet képvise­lője adta át és ökrös Istvánné szta­hánovista szövőnő újra megismé­lelto az első élüzem ünnepségen elhangzott fogadalmat: „Megtart­juk a zászlót továbbra js". Ezután Szabó Viktor elvtárs a Len-Ken­deriparl Igazgatóság nevében Ivri­zsáu Eercne igazgatónak az el­üzeni címről szóló oklevelet nyúj­totta át. A legkiválóbb dolgozókat jutal­mazták az ünnepségen. 59 munkás közül heten kiváló dolgozó jel­vényt, egy oklevelet, 25 pedig pénz­jutalmat. a többiek más ajándéko­kat kaptak. 65/8. SEGÉDIPARI VÁLLALAT A 65 8. Seged'pari Vállalat dol­gozói ez évben másodszorra gyűl­tek össze ünnepelni azt, hogy él­üzemek leltek. A II. negyedév vé­gén, amikor először nyerték el az élüzem címet, megfogadták, hogy a következő három hónap elmultá­val is ünnepelni fognak. Céljukat elérték. A vállalat termelési szá­zaléka a III. negyedévben 1023 százalékra emelkedett. Az eredmé­nyek nem maradtak el. Tegnap este az élüzemavató ünnepségen 23 kiváló dolgozót köszöntöttek sora­ikban és 6 boldog munkás kapta meg a sztahánovista oklevelet. Kun József elvtárs, a vállalat igazga­tója Boskó György főművezetőnek, — aki a békéscsabai asztalosüzern­ben dolgozik — adta át az üzem­részek közötti versenyben legjobb eredményt elért részlegnek szánt vándcrzászlót és a 800 forint ér­tékű pénzjutalmat. A 65'8. Segéd­ipari Vállalat 35 dolgozója közéit 6890 forint értékű jutalmat osz­tottak szét. Az élüzemavató ünnepséget kul­túrműsor követte. A dolgozók jó hangulatban szórakoztak, vidám kedvvel ünnepeltek. A forradalmi műszakban több mint 7 ezer méter anyagot gyártottak terven felül az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozói Tegnap 109.8 százalékra teljesí­tettük a tervet, — mondta büszkén Bódi elvtársnő az üjszegedi Ken­der-Lenszövő Vállalat szövődéjé­n-ek párttitkára. — De nem cz ám a legjobb eredményünk! Volt a héten 110.5 százalékos tcrvteljcsí­tésünk is. Valóban: meglátszott a héten a teljesítéseken, hogy for­radalmi műszakot tartottak. A gé­pek is mintha megérezték volna ezt és a legalacsonyabb napi tel­jesítmény is túlhaladta a 108 szá­zalékot. Ünnepre készültek aí üzemben. November 7-re, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom iinnepé­(65) Kazár Lackó kötődve üdvözölte vőlegény ko­máját: — Ugy látom, még jókor érkeztem. Épp az utolsó percben. Figyelmeztetlek hát, még meggondolhatod, hogy érdemes-e igába haj­tani a fejed. Jani csak mosolygott, de Bazsa vissza­nyelvelt emberül: — Ne keverje itt a mérget, Lackó! Má­tól kezdve nem magára hallgat a párom, ha­nem énrám! — Hallgat hát, mert muszáj neki... — évődött Lackó, de ezzel aztán el is surrant a sokadalomban, behúzott fejjel s nagyot nevetve. Mindnyájan elkomolyodtunk, mikor a vaspántos templomajtó kitárult előttünk. Bali J rjos papi kabátján összefonva kezét, folyé­konyam s amolyan protestáns pátosszal be­szélt arról, hogy nem fenékig tejfel a házas­élet, hanem komoly küszködéssel jár. Puf­íogó közhelyeiből, úgy hiszem, nem maradt meg semmi a hallgatóságban, mégis megha­tott mindnyájunkat a perc ünnepélyessége. Ez a hangulat jószerint az ebédnél sem oldódott meg. Bazsa is feltűnően komoly maradt. — Mi baj, angyalkám? — hajolt hozzá Jani készségesen. — Hát nem láttad? — suttogta Bazsa bosszúsan. — A pap képes volt most is ab­ban az ingben maradni, amiben a malacait vakargatja. Nem láttad a gallérját, meg a manzsettáját?... — Az a fontos lelkem, hogy most már ; z enyém vagy csakugyan, amíg élünk, — simogatta meg Jani az újdonsült menyecske kezét, AZ ELSŐ PRÓBA (rta: DÉR ENDRE Ám Bazsa igazi jókedvét csak este nyerte vissza, amikor — régi falunkbéli szokás sze­rint — egy táibói kellett ennie Janival a csigalevest. Janota Pali bácsi, aki ezt a jelképes szokást nem ismerte, vállig kínálgatta a ka­cagó kis menyecskének a saját tányérját, evőeszközét. Mondván, hogy ő majd meglesz valahogy, amíg evőeszközt hoznak. — Ez itt a szokás, Pali — mondta mo­solyogva apám, — a közös sorsot példázza. — Nem a legjobb szokás, — vakkantott át teleszájjal Gyuri bátyám, — mert most Janinak sokat kéne ennie! — Majd a birkából — rikkantott Fekete Pista bácsi, s már hozta is a gőzölgő papri­kást. Nevetve mutogatta Kincses Károly bá­csinak, aki násznagyi rangban a bort oszto­gatta: — Úszik a vagyon, koma! — Fő, hogy zsírban úszik, — legyintett Károly bácsi, s hunyorított busa szemöldöke alól: — Jól megitatjuk majd... Persze a birkapaprikás nem úszott vala­mi tengersok zsírban. Szegényes kis étel volt biz' az, elhűlt, s elfagyott. Kazár Lackó meg is jegyezte, miközben a birkapaprikással tu­sakodott: — No, ez is a dédapám korában jött a világra! A hangulat akkor emelkedett igazán na­gyot, mikor megitatták kicsit a birkát. Kü­löpösen Gyuri bácsi fenyegette folyton az eget bütykös ujjával. Nótázni szeretett vol­na mindenképp. Fekete Pista bácsi rigmusai is alaposan hozzájárultak a jókedv nekiáradásához, ki­vált, mikor a vőfélytársakat mutogatta be sorra: „Ez Rákóczi fajta, elszánt kuruc gyerek, sokszor úgy elalszik, beköpik a legyek. Él-hal a lányokért, persze csak titokban, kitűnően táncol. — maga a sarokban ..." — Ha még csak maga táncolna! — le­gyintett Gyuri bácsi, — de a seprőt szokta titokban táncra kérni... Tóth Jancsi szárazfája mutatkozott mégis a legeredményesebb derűesinálónak. Mikor bérét tányérozva, körbe járkált Jan­csi. s minden férfiembernek elhúzta a ked­velt nótáját, mi kihasználtuk az alkalmat, s egy-egy csárdásra derékon kaptuk a lányokat. Tuca táncratermett kicsi lábával most semmi baj nem volt, csak úgy repült a szok­nyája, amint Lajival, Magdussal, meg Kar­csival és Erzsivel körcsárdást sikerítettünk. Kertaljai Pista is beszállott később a körbe, no meg Szutor Anti, aki még mindig nem szakított régi rossz szokásával, s meredt szemmel bámulgatta Tucát. Laji, úgy láttam, pompásan összebarát­kozott a tanitó úr szelíd leánykájával. Egvre csak egymással billegdéltek a csárdás üte­mére. — Ugye, jó lenne, ha a falunkba helyez­nék az iskolánkat? — nevettem Lajira, vagy másfél óra múlva. — Nem lenne bolondság, hallod, — vá­laszolta csillogó szemmel. (Folytatása következik) nek köszöntésére születtek a már régen nem látott eredmények. A dolgozók Konstanti Menyhértné. Heiszighné és ,a többiek, meg akar­ták mutatni, tudnak jó eredményeket elérni. Serkenti öket. hogy most már kézzel fogható előttük, a kor­mányprogram nem marad papír, pártunk erélyes kézzel harcol au­nak megvalósításáért. Saját üze­miikbeu tapasztalhatják, hogy mind jobban előtérbo kerül munkájukban az ember a maga mir^enrari szük­ségletével. A ponyvák mellett az ő szövőgépeiken is egyre több sza­bó-, kárpitos-kellék, esökabátanyag és cipővászon készül. Sőt, megtör­tént a bútorszövet és szőnyeg pró­bagyártása is. A>- dolgozók verse­nyeztek azért, ki készítse el a mintadarabokat. Máskor tiltakoz­tak az új anyag gyártása ellen, mert nehézséggel jár a kísérletezés és visszaesést jelent a termelésbon. Most kitüntetésnek tekintették és örömmel vállalták a nehézségeke'. Rózsa Antalné fiatal szövőnő szőt­te a szőnyeg-mintadarabokat. Még soha nem csinált ilyet de mégis nagyon szépek lettek, ö ezzel kö­szöntötte a dolgozók nagy ünnepét. Az általa készített minták egyikét már el is fogadták és kétezer méterro kaptak megrendelést. A jövő héten meg is kezdik a gyár­tást. Hamarosan, még ebben a negyedévben megkezdik a bútor­szövetek készítését is. A dolgozók örömmel vállaljak az áj feladato­kat. mert tudják, maguknak, dol­gozó társaiknak otthonát teszik szebbé barátságosabbá az áHaluk készített szőnyeggel, bútorvászon­nal. Arra gondolnak, másutt is egyre inkább áttérnek hozzájuk ha­sonlóan a közszükségleti sikkek gyártására és megszűnnek majd a jelenleg még megmutatkozó hiá­nyok. Ez a tudít növeli munka­kedvüket és hogy jobhkedvvcl dol­goznak. megmutatkozik a terv tel­jesítésében. Megmutatkozik abban, hogy a forradalmi műszak alatt hétezer méter anyaggal szőttek többet mint nz e'öirányzo't ter­vük. Több min' hétezer mé or ter­ven fetiil készített anyaggal kö­szön ülték november 7-ct. dolgo­zó népünket és ezzel tettek liitet á kormányprogram, mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents