Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-06 / 263. szám

SZOMBAT, 1851 NOVEMBER 6. Különvélemény egy költeményről Boasáaxóláa Szabolcsi Cábor cikkéhez 3 oelmbgybrorszfig í ődi Ferenc egy-egy verse időnkint nagy vitát vált. ki a szegedi tollforgatók, sőt néha a szélesebb olvasóközönség körében is. Ilyen volt múlt év őszén „Apám" című elbeszélőkölteménye, melynek erényeit, hibáit nemcsak a „Délmagyarország" hasábjain, de a dolgozók körében, az Újszegedi Ládagyár munkásai is részletesen megvitatták. Nem véletlen, hogy a Tiszatáj új számában megjelent, s a szegedi felszabadulási pályázaton első díjat nyert verse. a ..Hazám" ugyancsak ellentétes véleményekre, tehát széleskörű vitára ad alkalmat. Ez is mutatja, hogy Lődi Fereruc ma az egyik legjelentősebb szegedj költő. Éppen a szegedi költészet méltó tettekre kötelező hagyományai teszik kötelességünkké, hogy figyelmeztessük őt azokra a veszélyekre, amelyek poézisa Si'terebélyesedésének — nézetünk szerint — mármár útjába állanak. . Szabolcsi Cábor cikke rámutatott a versének jónéhány zökkenőjére, buktatójára. de úgy érezzük, nem merte elég őszintén kimondani az igazat: a jó és rossz olyan egyenlegét igyekezett kimódolni, amely túlzottan megnyugtató a költőre, ahelyett, liogy serkentően, önmagával elégedetlen lelkiismeretet ébreszlöen hatna. Mi több: Szabolcsi mintegy azt ajánlja, hogy Lődi újabb változatát irja meg — a szonettciklus harmadik részének színvonalán — v költeménynek. £n nagy veszélyt látok az ilyen tanácsban. annak i hibának dagasztását, amelyet t/.abolcsi a költő stílusának „nem i 'éggé egyéni" jellegében fogalmazott, kissé óvatosan, meg. Vajtai István a Tiszatáj előző számának bírálatában nézetem szerint szellemesen tapintott a lényegre, amikor Lődi akkori néhány verse kapcsán úgy jellemezte költészete mostani szakaszát, hogy „elkerülhetetlenül a maga epigonjává válik. ha érzésben és nyelvben nem •nyúl mélyebbre". Emlékeztetni szeretnék arra. hogy Lődi egyszer már a Tiszatáj 1950 szeptemberi számában írt „Hazám" címmel egy József Attila ismert versére tra-vesztált szonettciklust, ugyancsak ..József Attila emlékére", „Alkotmányunk ünnepén" alcímmel. A kezdösoron kivül — mely mindhárom „Hazám"-ban azonos — nincs ugyan szószerinti azonosság, bár a gondolatoknak — hazánk új eredményeinek — sok hasonló — s hasonlóan sématikus — megfogalmazása fellelhető már itt. Nem a tartalmi és formai lelemény-szegénység jele-e — amire szerelmes verseinek hasonló vonása alapján Vajtai István az ön-epigonizmus fogalmával rámutatott — ha a költőnek négy éven belül kétszer keli egyazon formai-tartalmi ötlethez folyamodnia? Emlékeztet ez a jelenség a „Szeged" ugyancsak kétszeri feldolgozására, vagy arra, hogy az „Apám" is voltaképpen a .Jjzeged? egyik részének újraköltése. Nincs persze tiltva az esztétika bármiiyen törvényei szerint is egy téma kétszeri újrafeldolgozása, de ha egy kezdő költő ennyiszer folyamodik önismétléshez, az nem jó jel. Erőtlenség, bizonytalanság, a világ ezer megírnivaló dolga közüli szűk válogatás, vénaszegénység jele. S ez az, amit Lődiuek le kell győznie, hogy necsak Szeged viszonylatában, de országosan is jelentős költővé váljék. ]V| ert a „Hazám" mostani megfogalmazásában is megmutatkozik az előre kiválasztott formát mindenáron kitölteni akaró képkeresés sikerületlensége. Nemcsak a „cifra szűr", de az ilyesfajta szótag-kényszerből fakadt kifejezések erőltetettsége is: „honi szerelmünk lángolása", „a legkisebbik csorbulásig" (1). „pipázó gyárnál több a gondja" „feszül a lelke, mint a húr", „csillagszívü nép", stb., hogy a „munkára, harcra" szópár sématizmusát. vagy az „öleld magadhoz csöpp fiad" naivságát ne is említsem. Mindez arra Int: bér elvben semmi akadálya annak, hogy egy klasszikus költeményt — tanulságos kontraszt céljából — új életünk ábrázolásában keretül, pendantul használjuk, sőt első ízben ez nagyon kiváló költői ötlet is lehet; Lődi Ferencet a József Attila-vers mintája megkötötte, mintsem szárnyakat adolt volna neki. IVem Lődi Ferenc kisebbítéséül, de József Attila klasszikus nagy versének védelmében kell tehát szembeszállnom Szabolcsi Gábor túlzottan lojális megítélésével, amit egyébként ő maga is megcáfolt a részlete® elemzéssel, mintha Lődi verse „ikertestvére" lenne József Attiláénak. Lődi verse nem rossz vers ez kétségtelen; de sem az ő egyéni költői fejlődése, sem a József Attila hagyományát is követő új magyar költészet útján nem visz előre, sőt Lődit arra kell intse: keressen új, még nem járt utakat költészete egyéni, de nem egyhangú jellegének kialakítására, i !«;,! PÉTER LÁSZLÓ 4 vetés befejezése után végezzük a mélyszántást A szegedi határban befejezéshez közeledik az őszi búzavetés. Az Alkotmány tsz-ben is gyönyörű szép már a vetés. A feladat az, hogy a hátralévő vetést mielőbb befejezzük, s teljes erővel haladjon az őszi mélyszántás. A jó gazdaemberek ismerik a jelentőségét az őszi mélyszántásnak, amelynek haszna a terméseredményekben mutatkozik. A gyakorlat és a tudomány bizonyítja, hogy az ősszel mélyszántott talajban katasztrális holdanként még júniusban is 1200 hektoliterrel több a víz, mint a tavasszal szántott földben. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat is gyakorlati útmutatást ad: „Az őszi mélyszántást — a laza, homokos, erősen szikes, vízjárásos és lápi talajok kivételével —. a tavasszal bevetésre kerülő összes szántóföldeken az eddiginél korábban, lehetőleg szeptember és október hónapokban kell elvégezni, legkésőbb november végéig be kell fejezni. A termőréteget a szántás fokozatos mélyítésével vastagítani kell". A szegedi termelőszövetkezetekben példásan végzik az őszi mélyszántást. A termelőszövetkezetekben a mélyszántás 70 százaléka készen áll, a legutóbbi értékelés szerint, A Felszabadulás tsz-ben jó munkát végeznek a dorozsmai gépállomás traktoristái. A traktorok az egyéni gazdák munkáját is segítik. A gépállomás traktora szántotta •meg Parragi Antalné, Felsővárosi Feketeföldeken lakó dolgozó parasztasszony földjét is. A városi tanács mezőgazdasági osztályán szerdán és szombaton köthetők a szerződések a gépállomással, őszi mélyszántásra, talajmunkára. Több termést akarnak az egyéni gazdák is, hiszen munkájuk hasznát maguk látják. Az egyéni gazdák a mélyszántást még csali húsz százalékban végezték el. Most a vetést befejezve az a tennivaló, hogy az igaerők is végezzék a mélyszántást. A Felsővárosi feketeíöldeken lakó Szőke Márton és Molnár Sándor egyéni. gazdák is lófogattal végezték el a mélyszántást, mert tudják annak fontosságát. A gépállomások traktoristái most az őszi mélyszántásnál is sokat tehetnek a terméshozamok növeléséért. A traktoristák többsége az idén általában minden munkában becsülettel megállta a helyét. Ezt várják tőlük az őszi mélyszántásnál is a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok, Röszkei hírek — Budapesti munkások kultúrtsoportja vendégszerepelt Röszkén. A Fővárosi Villamosgép és Kábelgyár kultúrcsoportja jól szórakoztatta a falu dolgozóit. A műsor után hosszasan elbeszélgettek a munkások és a dolgozó parasztok s aztán öreg, fiatal táncra perdült. — Nagy lendülettel végzik az uszi munkát a röszkei gépállomás doigozói. Becsülettel teljesíteni igyekeznek november 7-re tett felajánlásukat. Legutóbb például Füstös István, a szegedi Űj Elet tszben végzett minőségi munkájáért dicsérő elismerést kapott a városi tanács mezőgazdasági osztályától. — A pártoktatásban élenjáró pártomkivüliek is részt vesznek. Vastag Mária, a gépállomás fiatal dolgozója is részt vesz a pártoktatásban. Tapodi Gyula HÍREK — A DISZ Városi Bizottsága közli, hogy ma este 7 órai kezdettel az MSZT székházban (Horváth Mihály-utca 3. szám) ismerkedési estet rendez a dolgozó és tanulóifjúság részére a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából. — Kultúrházat létesített váro1 sunk kisipari termelőszövetkezetei részére a Szegedi Szövetkezeti Bizottság. A kultúrotthonra mintegy 30 ezer forintot fordítottak, hogy az a szövetkezet tagjainak igazi otthona legyein. A kultúrotthont ma este 7 órakor avatják Felsővároson, a Munkácsy-utca 6. szám alatt. Az avatással egyidejűleg itt ünneplik meg a szövetkezetek dolgozói a forradalom 37, évfordulóját, „ . ,L i " • — Nagy közönségsikere volt a magyar nóta—magyar táncestnek, melyet a Szabadság moziban rendeztek meg. A közönség különösen nagy tapssal fogadta László Imre énekszámait. Moldován Stefi énekszámaival kedves meglepetést szerzett a szegedi közönségnek. Eddig, mint operaénekesnőt ismerték, most már látják tehetsége sokoldalúságát. Keresetlen előádásmódjával, természetes és friss hangjával nagy tetszést keltett. A szegedi Béke-zenekar együttese Rácz Náci vezetésével mindvégig művészi teljesítményt nyújtott. Berki Irén és Utassy Margit énekszámaival, Lehóczky Zsuzsa és Mezey Károly táncszámaikkal járultak hozzá a sikerhez. — A Belkereskedelmi Minisztérium vegyianyagkereskedelmi központja november 6-án ünnepi termelési értekezletet tart. Itt értékeli a legjobb eredményeket elérő Szegedi Papír- és Irodaszerértékesítő Vállalat, a Szegedi Üveg- és Porcelánéríékesítő Vállalat harmadik negyedévi munkáját. Az ünnepi termelési értekezlet az újszegedi Liget vendéglő különtermében lesz megtartva este 6 órakor, Szovjet vendégek Szegeden Városunkba két szovjet vendég látogatott el: Ponomarjov kultúrattasé ée Kuzmenko, a VOKSZ magyarországi megbízottja. A vendégeket Bíró Vera. az MSZT* országos vezetőségének titkára ,és n Központi Vezetőség egyik munkatársa kísérte szegedi útjára. Látogatásuk alat, a szovjet elvtársak felkoresték az MSZT helyi titkárságát, ahol megbeszélést folytattak a szervezet megyei és városi titkárával munkájuk jelenlegi helyzetéről, valamint a forradalom évfordulójának megünneplésére tett előkészületeikről. Ebéd után rövid körutat tettek a városban, melynek során megtekintették a Tisza hidat, a Széchenyi teret, az egyetem központi épületét, majd ellátogattak az egyetemi tudományos intézetekbe, a Beloiannisz térre. Sétájuk közben megnézték a fogadalmi templom freskóit, falfestményeit és mozaikjait is. Hosszabb ideig tartózkodtak a Móra Ferenc Múzeumban, ahol különösképpen a .Fehértó növény- és madárvilágából rendezett kiállítás ragadta meg figyelmüket. Elragadtatással beszéltek arról a munkáról, mellyel a kiállítást dr. Beretzk Péter főorvos összeállított;'.. A szegedi Nemzeti Színházban megtekintették Gorkij: Kispo'gárok című darabját. Az előadás után benyomásaikat megbeszélték a művészekkel. Tőátőm <J)objeda Nagyon szépek! Fényes drapp testük maga leöré vonzza az embereket, nézegetik a serdülő gyerekek — majdnem benyomják az orrukkal az ablaküveget és „szakszerűen" magyarázi zák: ] — Nézd. ott a sebességváltó, a kuplung, a fék, azt kell lenyomni, látod! Biztos van rádió is benne.,, — Dehogy van, nincs is antennája. — De szép az ülése, elférnek öten is benne. — Ez szovjet gyártmány. Pobjeda kocsi. Ez a legmodernebb. A rádió bemondta, hogy most érkeztek Ma gya rországra. t— Lehet, hogy van több is már Szegeden?... Van. Jelenleg három gyönyörű új Pobjeda van városunkban: taxinak használják őket. Ugy történt, hogy a 82-es Autóközlekedési Vállalathoz telefonáltak Budapestről az Autóközlekedési Főigazgatóságtól; jöhetnek átvenni a három új kocsit. Hétfőn fel is utaztak érte, kedden délután már átvette a taxisofőrök közül legjobb munkát végző hat dolgozó az új kocsikat. ... csengett a 33— 33. számú telefon. Taxit kértek gyorsan, sürgősen az Osztrovszky utcába. Tárnoki Ferenc taxisofőrnek az új Pobjedával ez volt az első útja: gyorsan beszállította a II-es számú kórházba a ma már boldog édesanyát. Gazdagabbak lettünk. Gazdagabb lett városunk három új Pobjeda taxival is, amely jelentősen elősegíti a város közlekedésének meggyorsítását. Kényelmesek, biztonságosak, a különböző vállalatok gyorsan, időben le tudják bonyolítani vidéki túráikat és benn a városban éjjel is, napközben is, kényelmesen utazhat, nak a dolgozók. Sőt még várnak két új Pobjedát és öt OpelOlympiát feljavítanak: megoldódik a taxi-kérdés. M. T. < V » * ' TV Részlet Valerityin Ovecskin •Falusi hétköznapok* című most megjelent elbeszéléséből. Borzov görbe szemmel, elboruló tekintettel nézett Martinovra. Ajkára bizalmatlan, gúnyos mosoly ült. De továbbra is fesztelen, tréfálkozó hangot ütött meg. — Milyen munkát adnátok nekem? Kineveznétek a baromfikeltető igazgatójának? Vagy a Mezőgazdasági Aruellátó Vállalathoz, innen öt kilométerre, Vtoroj Tro;ckba? Köszönöm szépen ... Értsd meg az én helyzetemet, Pjotr Illar'.cnovics. Valahogy nincs kedvem gyalog mászkálni azokon az utcá-on, amelyeken valaha Pobedán utaztam. Inkább új utakon, más városban, ott jobb lesz. — Igazad van, jobb lesz — bólintott Martinov. — Hát akkor elengedünk ... Tarts meg jó emlékezetedben! Borzov szippantott még egyetkettőt a cigarettájából, a mennyezet felé fújta a füstöt. Még egyszer körülnézett a dolgozószobában. Nagysokára ismét megszólalt. De most már komolyan; a mindig szigorú, kemény arckifejezéséhez egyáltalán nem illő, mesterkélt mosoly eltűnt arcáról. — Előbb vagy utóbb eszetekbe jut még Borzov! — jelentette ki mély meggyőződéssel. — Nagy munkát bíznak majd még rám! Nem lehet a kádereket így elherdálni. Jön idő, amikor majd megértik ezt az elvtársak!... Nem én dolgoztam éjszakákon át ebben a szobában? Mennyi energiát öltem a munkába! Itt vesztettem el az egészségemet! Előfordult, hogy éjfél után két órával adtam le körtelefont a községi tanácsoknak: •Hívják össze a kolhozelnököket és a brigádvezetőket!* Miért tettem ezt? Hogy az emberek érezzék: a párttitkáruk elől még éjjel sem bújhatnak sehová. Nem aludtam, de a kerület sem aludt! Az államnak a vezető pozíciókban erélyes emberekre van szüksége ... Mondhatnak rólam, amit akarnak, de azt senki sem mondhatja, hogy pipogya voltam. Az egész kerületet kézben tartottam, féltek tőlem ... — Ez igaz. Ezt el kell ismerni: féltek tőled! — bólintott Martinov. És magában ezt gondolta: rossz vezető az, akitől mindenki fél... — Mégis helytelenül mondja rólam a területi bizottság határozata — folytatta Borzov —, hogy -durván elfojtottam a kritikát.. .* Az a bizonyos dolog pedig egyáltalán nem úgy történt, ahogyan széjjelkürtölték. Igaz ugyan, hogy érdeklődtem az ügyésznél, miféle ember ez a Muhin, aki az aktiva-ülésen csökönyös szamárnak nevezett engem. de nem adtam utasítást, hogy indítson eljárást ellene. Ostobaság! Ha valaki nem követ el bűncselekményt, miért indítanának eljárást ellene? De maga az ügyész mondta nekem egyszer: -Ez ellen a Muhin ellen eljárást kell indítani a kolhozalapszabály megsértőA L E 3 T O N se miatt: lábon álló takarmányt adott el a traktoristáknak- Én csak aziránt érdeklődtem, megindították-e ellene a vizsgálatot, és ha igen, hogyan áll az ügye... Most más idők járnak ... erről van hát szó! A tizenkilencedik kongresszus határozata, az új alapszabály ... *A bírálat elfojtása nagy bűn ...-. *Aki elfojtja a bírálatot ..Nos hát fel kellett valakit áldozni, hogy a többiek okuljanak. Én voltam, akit feláldoztak, én kerültem a történelem kereke alá... Martinov szörnyen unta már a dolgot. Tátott szájjal ásított és a faliórára pillantott. »Fél egy. Holnap reggel nyolckor a /-Kommunizmus hajnala- kolhozban kell lennem» — gondolta. Borzov felállt. — Azt hittem, Viktor Szemjonovics. hogy okultál a történtekből — szólalt meg Martinov —, de te most is ostobaságokat beszélsz. -Most más idők járnak!* Milyen idők? Arra gondolsz talán, hogy -divatba jött* a kritika és te ennek a -divatnak* vagy az áldozata? -A történelem kereke alá kerültem!* Azt hiszed talán, hogy az egész hibád csak annyi, hogy ostobán jártál el Muhinnal szemben? De arról miért nem beszélsz, hogy milyen állapotban hagytad itt a kerületet? Hogy papíron átlagos, de valójában milyen rossz itt a helyzet? És arról sem beszélsz, hogy miért jutottunk ide? És hogy hogyan fogunk kikecmeregni a kátyúból. Martinov szerette volna Borzov szemébe mondani mindazt, ami összegyűlt a - lelkében azóta, amióta ő az első titkár és tisztában van azzal, hogy elsőfokon ő felel a kerületért. -Három éven át elfojtottál itt minden önálló gondolatot. A titkárság tagjainak a véleményét soha meg nem kérdezted. Kifutófiúkká próbáltad változtatni őket. Most pedig gúnyolod a hízelgőket: -A volt hízelgőim* —, mondod. De miért szeretted az efféléket? A felelős munkakörökbe betűrágókat és lelkiismeretlen karrieristákat ültettél. Olyan kádereket válogattál ki, amilyen te magad vagy. Te voltál a mintakép, és hozzád hasonlókkal vetted körül magad. Augiász istállóját hagytad itt magad után és most, ugye, más tisztítsa ki! Ha valaki utadban volt vagy meg akartad büntetni valamiért, akkor kolhozelnököt csináltál belőle, mondván: falura küldünk egy lemaradó kolhozba, például a -Töke Bukásába* ... Voltaképen ki kellene téged zárn; a pártból már csak azért is, mert gúnyt űztél a kolhozelnök magasztos tisztségéből. Pedig mi lehet nekünk, kommunistáknak, szentebb dolog az embernél, a földnél, a kenyérnél!... És miért vagyunk mi kommunisták, ha nem azért, hogy minden kolhoz életét gazdagabbá és örömtelibbé tegyük? .. Sókat szeretett volna mondani, de arra gondolt: mi értelme lenno mindennek? Hogyan lehet a vaknak megmutatni a tej fehér színét? Legyintett és a fogashoz indult kabátjáért és sapkájáért. — Nem tanultál te semmit... és nem is fogsz tanulni! Képtelen vagy megérteni, mi is történt körülötted. Más nyelven beszélünk mi ketten. — De nagyon tűzbe jöttél! Várj csak egy kicsit... Borzov arcára kényszeredett sajnálkozó-gúnyos mosoly telepedett. — De nagyon tűzbe jöttél! — ismételte. — Majd még lelohad ez a nagy lelkesedésed. Ülj csak le még egy percre. Elmondom, milyen szándékok lobogtak bennem akkor, amikor idejöttem. Es azt is, hogy miért nem lett belőlük semmi. Ha megengeded, átadom a tapasztalata.mat. — Menj a csudába a tapasztalataiddal! Tőled semmi okosat sem hallhat az ember! Miután Borzov kilépett az ajtón, Martinov leoltotta a villanyt és utasította a folyosón álló kályha lobogó lángja mellett bóbiskoló éjjeli őrt, hogy zárja be a dolgozószobát. Aztán gyorsan leszaladt a lépcsőn, utóiérve és maga mögött hagyvá Borzovot. Kint a szél ugyancsak hordta a havat; száraz, éles hókristályokat vágott Martinov arcába. A párttitkár felhajtotta gallérját, mélyebben homlokára húzta sapkáját és hazafelé sietett. A háta mögiii még sokáig hallotta Borzov ellenkező irányba iévolOdó tépte:! Így váltak el. I i