Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-22 / 250. szám

f 1 k.. , rV T18-;1- V~ ~ tf* PÉNTEK, 1954 OKTÖBER 22. ^ >t ' '.V r T DELMÜGYHRORSZÍG Szeretettel köszöntjük a Hazalias Népfront országos kongresszusának szegedi és szegedi járási küldötteit Szombaton és vasárnap Budapesten, az Erkel Színházban kerül sor a Hazafias Népfront országos kongresszusára. A nép minden rétegének legkiválóbb képviselői, küldöttei — számszerint több mint 2000-en — vesznek részt a nagyfontosságú tanácskozáson, hogy alaposan megvitassák a Hazafias Népfront feladatait, céljait. A „nép okos gyülekezetében", a kongresszuson ott lesznek az ipari munkások, tsz-tagok és egyéni gazdák, tudósok, orvosok, traktorosok, kisiparosok, kiskereskedők és papok képviselői. Férfiak és nők, idősek és fiatalok, párttagok és pártonkívüliek. Szegeden, az emlékezetes nagygyűlésen tíz küldöttet választottak meg a Hazafias Népfront országos kongresszusára. A szegedi járás falvaiból 28-an vesznek részt a nagy tanácskozáson. S a szegedi és a szegedi járási küldöttek ma útnak indulnak Budapestre. Köztük ott van Horváth Imréné, a Szegedi Jutaárugyár sztahánovista munkásnője, Balogh Lajos mórahalmi traktorista, Zakár Júlia, a tápéi Ady Endre tsz-tagja. Dékány Antal pusztaszeri egyéni gazda, Dr. Búza László akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem jogi karának tanára, Szécsi Antal, a csanádmegyei püspöki helynök is. A kongresszus, a küldöttek munkája felé nagy érdeklődéssel, figyelemmel fordul az egész ország. Nemrégen születtek meg a városokban és falvakban a Hazafias Népfront helyi bizottságai, és máris felkeltették az emberek szívében szunnyadó tettvágyat — erősödött a népi egység. A népfrontba minden olyan becsületes embernek lielye van, aki a béke, jólét, függetlenség kérdésében egyetért s kész mindezért munkálkodni. Nincs ck az ilven emberekkel szembeni bizalmatlanságra. Segítsék is milliók szívükkel, eszükkel a haza felvirágoztatását, a jólét növelését, a gondok eloszlatását. A népfront mozgatom nagy erőpróbája a választás, amelynek során tovább kell fejlődnie, —és tovább is fejlődik. Szép, de nagy a tennivaló azért, Iiogy minden dolgos ember szavát hallassa és bekapcsolódjék a társadalmi életbe. A nemzet még egységesebb tömörülését is segíti a Hazafias Népfront országos tanácskozása. Élénkíti, gazdagítja a helyi népfront-bizottságok munkáját, növeli és jobban felkelti a nép kezdeményező erejét. Vagy orvosolja a népfront-munkában ittott megtelhető bajokat. A szegcdi és a szegedi járás kongresszusi küldöttei elutazásuk előtt is elbeszélgettek az emberekkel. Azok elmondták nekik örömeiket, gondjaikat és azt is, hogy mit várnak a Hazafias Népfronttól. Különböző módon, de a lényeget tekintve azonos tartalommal arra is kérték a küldötteket: „Ha visszajöttök a tanácskozásról, számoljatok be az ott történtekről, mert tőletek is mindent részletesen akarunk hallani". Ennek a kérésnek a kongresszus valamennyi résztvevője bizonnyára szives-örömest tesz eleget. De a beszámolás nem minden. A tanácskozás tapasztalatait, útmutatásait a küldötteknek a helvi népfront bizottsági munkában is gviirrSi'esnztetni kell. Nem egy küldöttel beszéltünk elutazása előtt, s azt mondották: így is lesz. Szeged és a szegedi járás népe kongresszusi küldöttei tarisznyájába útravalóul a bizalmat, megbecsülést is adja. Ügv vé'ik, hogy méltón képviselik őket a negv tanácskozáson. Szeretet tel köszöntjük a ma útnak 'nduló küldötteket és jő munkál sok síkert kívánunk nekik, a tanácskozás résztvevőinek. ________ Necsak a vásárlásoknál legyünk igényesek, hanem a munkapad mellett is Sajnos, nevére már nem emlékszem. Foglalkozását azonban tudom. Cipőgyari dolgozó, ipari munkás. Az egyik tanácstagjelölő gyűlésen szólalt fel. Én is tapsoltam, amikor azt mondta: *Hozzá vagyunk szokva az igényességhez és még igényesebbek leszünk*. Persze, hogy hozzá vagyunk szokva. Jómagam is felhozhatom példának. Jobb és szebb cipőt akarok venni, mint ami a lábamon van, pedig ezt — dicsérem úton-útfélen, aki készítette — negyedik éve nyúzom télben, nyárban, sárban, vízben, de még cipő. A feleségem viszont más véleményen van. Három héttel ezelőtt vett egy cipőt. Két kilométert sem gyalogolt benne és máris levált a fél talpa. Emlegette is azt a -suszterlegényt*, aki készítette. Nem tudom, csuklott-e a készítő, de még én is fűztem egykét keresetlen szót feleségem szavaihoz, amikor elvittem az egyik Kisipari Szövetkezethez, hogy körülszögeljék a talpat. Ott nézték, nézegették és még nem is csodálkoztak. Az egyik aztán orra alatt dünnyögve megjegyezte: ez is műszaki hibás. — Honnan tudja maga azt, hogy hibás? — csaptam le rá nyomban. — Bele van írva — válaszolta nagy nyugalommal. — Adja csak ide — és néztem, néztem úgy, hogy még a szemem is belefájdult. — Hát nincs beleírva — és viszszaadtam sértődötten. — Nézze csak. Itt ez a »M* azt jelenti, hogy nem l-es, hanem H-es, tehát műszaki hibás. — Selejt?! — Nem selejt. A talpat egy kicsit jobban lemaratták, mint ahogy szabad, — No, csak találkozzak azzal a -suszter legénnyel-*, aki ezt maratta — dünnyögtem magamban és hazafele menet elgondolkoztam egy kicsit. Itt van városunkban a DÉMA Cipőgyár. Az országban és külföldön is híres gyártmányairól. Titok vagy nem titok, de én elárulom, hogy a külföldi megrendelők csak úgy veszik át a Moszkvai-kőrúton készített cipőket, ha abba beleütik a gyár nevét, DÉMA — Délmagyarországi Cipőgyár. Márka ez a név, büszkélkedhetnek vele a dolgozók. De el kell azt is mondanom, ha már a titkok elárulásánál tartok, hogy ebben a cipőgyárban szeptemberben 63 század százalékkal több műszakilag hibás cipőt gyártottak, mint a megengedett egy százalék. Hogy mit jelent ez a jelentéktelen 63 század százalék? Tegyük fel, húszezer pár cipőt gyárt az üzem. Tehát kétszáz pár helyett 326 pár *M« betűs, minőségileg gyengébb cipő készül. 126-al több igényekhez hozzászokott dolgozó szidja a készítőt, vagy ahogy itt az üzemben nevezik, a suszterlegényt. Joggal kéidezik most, mi az oka annak, hogy a hírneves DÉMA Cipőgyárban romlott a minőség? Egyesek úgy mondják, hogy a harmadik negyedév végi hajrá az oka. Lehet, hisz a kapkodás soha nem szül jót —, de nem hiszem el ezt az érvelést már azért sem, mert a második negyedév végén is — mondjuk meg, hogy ez komoly hiba — volt hajrá és a megengedett egy százaléknál mégis kevesebb volt a műszakilag hibás cipő. Mások úgy mondják, hogy a feldolgozásra váró anyag hibás és emiatt romlott a minőség. Ezt sem írom alá. Augusztusban ugyanebből az anyagból dolgoztak, mégis egy százaléknál kevesebb volt a hibás cipők gyártása. Hát akkor? Elmondok egy példát. Szőke Gyula műszaki vezető termelési értekezleten megbírálta a talpmaró gépnél dolgozó Ilajdu István üb-tagot azért, mert minőségileg hibás árut gyártott. Ez helyes, de az már felháborító, hogy egyes szakszervezeti vezetők Hajdú István megbírálását szakszervezetellenesnek tartják. Joggal kérdezi ezek után az ember, kit lehet akkor megbírálni? Vagy lehet-e egyáltalán bírálni? Természetes, hogy lehet vezetőt és dolgozót egyaránt, ha az hibát követ el. Szakszervezeti vezetőt épp úgy, mint a segédmunkást! ázem- és fültanúja voltam annak, hogy Abonyi József sztahánovista, aki a fárahúzó üzemrészben c'.rlgozik, hibásan húzta fel a kaptafára a felsőrészt. Szőke Gyula műszaki vez.ető visszaadta a munkát és újra csináltatta. Abonyi elvtárs egy kicsit zsörtölődött, de elismerte hibáját. Wittmár Mihály viszont már az anyagot hibáztatta és továbbra is igényesség nélkül dolgozol!. Pedig tudom jól, Wittmár elvtárs is igényes, de csak az üzemen kívül. Nem a helytelen negyedévvégi hajrá, vagy anyaghiba miatt romlott tehát a minőség, hanem azért, mert a dolgozók az üzemen kívül hagyják igényességüket. Kicsiny dolognak látszik mindez, mégis jelentős. Jónéhányan keresetlen szóval illetjük azt, aki műszakilag hibás árut gyárt és emiatt idő előtt javításra szorul a cipő, vagy a ruha. Hozzá vagyunk szokva az igényességhez és mindig igényesebbek leszünk. Ez így a helyes. De akkor legyünk igén—a munkapad mellett is .,, <f) Tárgyalások Párizsban Nyugat-Németország szuverenitásáról Párizs (MTI) Mendes-France és Adenauer Saar-tárgyalásaival párhuzamosan szerdán a párizsi Chailott-palotában megkezdődtek a négyhatalmi alkudozások NyugatNémetország úgynevezett szüverénitásának kérdéséről. I A szerdai tárgyalások jellemzőek arra a sietségre, ahogyan a francia fővárosban a hét végén össze akarják tákolni a sok elágazású, a különböző érintett országok érdekeivel kapcsolatos egyezményeket. A szerdai tárgyalási napon először is Dulles, Eden, Mendes-France és Adenauer ülésezett. NyugatNémetország jövendőbeli státuszáról tanácskoztak, arról, hogy viszszaadják a bonni köztársaság *szuyerénitását*. Mint az *UFI» francia demokratikus hírszolgálati iroda kommentárja rámutat, a valóságban azonban a tárgyaló asztal mellett arról van szó, hogy Nyugat-Németország csupán abban a mértékben lenne -szuverén-, amennyiben biztosítanák számára a háború előkészítésének jogát. Elnyerné azt a különben teljesen illuzórikus jogot is, hogy egész Németország képviseletében léphessen fel. Ez lényegében azt jelenti, hogy bátorítást adnak a német militaristáknak területi kÖYeteléseikhez és szabad kezet biztosítanak számukra keleti irányban. Azt azonban megtagadnák Bonntól, hogy esetleges tárgyalásokba bocsátkozzék a Német Demokratikus Köztársasággal a német egység helyreállításáról. A szenedi békeharcosok csallahozása n Népfronthoz Kibővílett béhebizotisági értekezlet a 1T1T klubjában Október 20-án, szerdán este fél 7-kor kezdődött a TTIT Horváth Mihály-utcai klubhelyiségében a Városi Békebizottság értekezlete. Az értekezleten számosan jelentek meg, a tudományos élet helyi képviselői közül, az üzemek, szervezetek részéről, valamint a dolgozó parasztság képviseletében. Nagy István elvtársnak, a Városi Tanács VB. elnökhelyettesének megnyitó szavai után Búza László professzor, akadémikus tartott előadást a nemzetközi erőviszonyok alakulásáról és a békemozgalom — ezen belül különösen a magyar békemozgalom — nagy jelentőségéről. Előadásában külön kitért arra, hogy a békemozgalom igen jelentős tevékenységet fejtett ki a nemzeti egység megteremtése érdekében, s éppen ezért közös az útja a Hazafias Népfronttal. Az előadáshoz többen hozzászóltak. Elsőnek Molnár Antal föesperes, belvárosi esperes-plébános kért szót: Ez már aztán sok! ... Levonnak három százalékot, öregségi hozzájárulás címen, Talán majd mi tartjuk el az öregeket, is? így zsörtölődtek fenhangon a Szalámigyár ebédlőjében lányok, fiatal asszonyok a párolgó csontleves, kirántott hús, uborka saláta és sütemény fogyasztása közben, Csak akkor hagyott alább egy kicsit a beszéd, amikor a 7i éves Szepesi János bácsi, aki különben igen jóétvágyú, felkelt asztalától s otthagyta az egyik darab húst ®s ° süteményt. Rózsa Juli, Török Mari, meg a két Vargáné csodálkozva néztek Szepesi bácsi után. Biztosan fáj a gyomra — mondta Varga Györgyné s máris folytatták tovább nagy szenvedéllyel a vitát. Pedig, ha tudták volna ... — Méghogy ök tartsanak el engem — évődött magában Szepesi SZEGEDI DEGYZETEK A három százalék János — az udvar egyik — Semmi... — kel szölelében. — Nem kér- fel az öreg, de már itt lem most sem és ak- vannak a kötözőből a kor sem, amikor fagyos lányok, a fiatal asszotélben a Tisza partján, nyok. Unszolják. fagmeggémberedett mind a gatják. Hiába való lenkét kezem ebéd közben, ne a tagadás. Dehát kellett a keresel. — En nem kértem soNovembertől februárig ha, most sem kell a dolgozott csak a gyár. pénzetek. Maradok. Nem Tehetek én arról, hogy megyek nyugdíjba, bimegöregedtem, hogy 47 rom, ameddig birom. éve dolgozom itt. Nem — Ne beszéljen így kértem, hogy a kötöző- János bácsi! Persze, bői tegyenek az udvarra, hogy nyugdíjba megy. Ok ajánlották: Köny- Mi csak bolondoztunk, nyebb lesz a munka Já- jfem több az egész, nos bácsi. Es én azt hittem, szeretetből teszik. Ugye lányok, hogy így van? ... Azt mondták a múlt A válasz halk. héten: mit gürcöl to- — Igen, János bácsi, rább János bácsi? Men- mi nem gondoltuk kőjén nyugdíjba, akkor molyan — és lassan, is kap ennyit. És most most már csendesen inIám felhányják ... dúlnak a kötözőbe. RáKönny buggyant ki a döbbenne); miről is beviaszos tekintetű sze- szeltek. Három százamekböl. Végig gördült a lék. Kilencszáz forintráncokba verődött ar- bál 27 forint. Egy évben con. 324 forint. SzámolgatMi van magával "ús[ alatt fizetnek be annyit. János bácsi? kérdezamennyif. egy év alatt ték többen a könnybe- viSSzakapnak. Mert lábadt szemet látva. ugye, ha Szepesi János bácsi, csak havi 520 forint nyugdíjat kap, akkor is egy évben ... Mennyi is az? ... 6240 forint. Dehogy sajnálják azt a három százal'kot! Van olyan közöttük, akinek már nyugdijat kap az apja. 'A fiatalok is megöregszenek. És akkor 27 forintért 550 forintot kapnak cserébe. Milyen is az ember, ha vem jól gondolkodik. Hiába, ez így van, ez megesik. Akaratlanul fájdalmat okozunk. Viszont akarattal jóvátehetjük... Soha nem volt a Szalámigyárban olyan jó dolga Szepesi Jánosnak, mint az elnnílt heteiben. Kedvébe járt mindenki. fiatal és meglelt. Ez is jóvátét volt a fájdalomért. Mosoly ül Szepesi János nyugdíjas arcán. Szereti ő azért a fiatalokat. Ha néha megmegbotlanak, akkor is hamar talpraállnak ... REGÖS PÉTER *Ez a nemzet tíz év alatt mérföldléptekkel haladt előre, s most is hatalmasat akar fejlődni. Ehhez azonban minden hazáját szerető ember kézfogására van szükség, olyan egységre, amely a nép legszélesebb rétegeit összefogja. Ez a népfront. S ez harcot jelent a békés építés fegyverével, a nép boldogabb életéért*. Dér Endre, a helyi írócsoport titkára a szegedi írók csatlakozását jelentette be. *Az írók — mondotta — minden képességükkel a Hazafias Népfront ügyét akarják diadalra juttatni. Ezért részt kérnek a kulturális feladatokból. A nemzeti egységgel — mondotta —nagy íróink álma valósul meg*. Nagy Sándor, a Textilművek főmérnöke arról beszélt, hogy minden erejükkel, hibáikat kijavítva támogatják a népfront célját, a dolgozók jólétének emelését, a közszükségleti cikkek tömegesebb és jobb minőségű gyártásával. Bodó Antalné parasztasszony és Kasza Zsigmond, a Felszabadulás tsz tagja a parasztság bizakodásáról beszélt. Ügy érezzük — mondotta Kasza Zsigmond —, hogy a munkás-paraszt szövetségben mi sem maradunk hátrányban, s úgy dolgozunk, hogy ezáltal js biztosítsuk az életszínvonal emelését. Gidai Kálmán, az Építőipari Technikum igazgatója azt a véleményét fejezte ki, hogy a népfront munkáját nagyban elősegíti, ha a békemozgalom bő tapasztalataival erősítik. Lantos György, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetője arról beszélt, hogy a népfrontba bekapcsolódott erők eredményesen dolgozhatnak az egészségügy további nagymérvű fejlesztésén. Hegedűs László elvtárs pedig a közalkalmazottak véleményét tolmácsolta: -A népfront — mondotta — biztosabb célt mutat a béke jegyében. Teljes erővel mellé állmnk, mindenben segítünk s mindenbői részt kérünk' Ambrus Antal, a Szeged) Kenderfongyár dolgozója a murikások véleményét mondta el. Hozzászólását ezzel a rövid ígérettel zárta: *Mi a népfrontot munkával segítjük*. Hasonlóképpen beszélt Bodó Pálné, az Üjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozóinak a nevében. Siprikó Gyula a Víz- és Csatornaművek igazgatója a dolgozók véleményét is tolmácsolva kijelentette, hogy örömmel csatlakoznak a népfronthoz, s a tervek rájuk eső részét megvalósítják. Dr Lóránt László ügyvéd szintén arról szólt, hogy a népfrontot a békeharc tapasztalataival kell segíteni, erősíteni. Kalmár László egyetemi tanár pedig szavait azzal zárta, hogy a boldogabb életért össze kell fognunk: egyesült erővel érünk célt. A hozzászólások után Nagy István elvtárs határozati javaslatot tárt az értekezlet elé, amely a békemozgalom többirányú támogató munkáját biztosítja a népfront nagy céljainak sikere érdekében. A jelenlévők egyöntetű lelkes tapssal fogadták a javaslatot. A hordónyiak is csatlakoztak a kistelekiek által kezdeményezett borbeadási versenyhez Október 3-án — mint ezt már jelentettük is — Kistelek dolgozó parasztjai versenyre hívták a borbeadás mielőbbi jó teljesítéséért a szegedi járás és Csongrád megye valamennyi szőlőtermelő községét. A versenyhez eddig már több község csatlakozott. A kistelekiek versenykihívása óta meggyorsult a borbeadási kötelezettség teljesítése. Bordány dolgozó parasztjai is elfogadták a kistelekiek versenykihívását. A verseny elfogadásáról a község vezetői, a Dúskalász tsztagjai, és az egyéni gazdák a többi között ezeket írják: Bordáiig dolgozó patassUui _ ú. kenyérgabona begyűjtés idején jó eredményeket értek el és nem akarunk lemaradni a borbeadás teljesítésében sem. Tapasztaljuk, hogy mennyire segíti az állam azokat a termelőket, akik szőlőt telepítenek. Rendelkezésükre állnak a védőszerek és felszerelések. Elfogadjuk Kistelek versenykihívását, de mi a kistelekieknél előbb, november 10-ig eleget teszünk borbeadási kötelezettségünknek. A rendelkezésekkel élve a borbeadást szőlővel teljesítjük, s ügyelünk arra, hogy minőség szerint történjíli a beadás