Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-22 / 250. szám

OELM96Y9RORSZI1G PÉNTEK, 1954 OKTÓBER 22. hcm fouty a dwazsfnai s>zélmaUtn... sem Tifakó felől kattog a motoros át a deszki pusztán s nz ablakon bámészkodó utas végignéz a közeledő falun, melyet nagy ívben kerül meg a vasúti pálya. Hosszú, útmenti település, kétoldalt házak, zöldelö fák utcahosszat... Ez az a tnlu, amelynek főutcájáról írta az Itt sokat ásató Móra, hogy az ember fiatalon indul el az elején, s őszülő öregember lesz, mikor a végére ér.'.. De május eleje táján a bámész utas hirtelen fölkapta fejét: nini! A szőreg! szélmalom ott áll egy kimagasló dombon, nem messze a vasúttól. Jellegzetes alakja, elárvult, párjHvesztett vitorlája az égbe szúr, s a tetején — ez tűnik föl a malmot messziről, már Deszk alól megpillantó vonatozónak — ott lobogtatja a szél a május elsejei vörös zászlót... Péli Lajos bácsi, a szőregi szélmolnár sajátságos módon -dekorálta- kl .az öreg malmotl De Jövőre már nem lünik szemébe senkinek múlt és Jelen két jellemző szimbólumának ez az ötletes összeházasítsa; Jövő májusban már nem lobogtatja a szélmolnárok életéc régen annyira befolyásoló déli szél a munka vörös lobogóját... Ezelőtt vugy két hónappal levette már Péli bácsi az utolsó vitorlát is. niostmár kopasz a malom, nem örvendezteti meg szép látványával, az alföldi táj jellegzetes faluképét megadó vitorlájával a nézclödőt. Dankó Pista nótája már több mint félévszázada kidanolta a dorozsmai szélmalom sorsát, s íme, így Jártak szerte az országban a régi idők tanúi, az alföldi szélmalmok, így járt a szőregi szélmalom ls. |> cdig szépmultú malom ez ls, mint minden társa Itt a környéken. Bár el ls üt tőlük abban, hogy előkelőbb származású: őkelme téglából van, míg a legtöbb Szeged, Makó környéki szélmalom csak vályog. Valamikor 1870 körül építették a tudományukról híres vásárhelyi malomépítő kőművesek, a gazdag szőregi nagygazdának, Ncdclkov Mákszónak. Úgy volt az akkoriban, hogy nem a molnáré volt A malom, hanem a gazdag parasztoké; a molnár csak alkalmazottja volt a malomtulajdonosnak, s neki csak a kereset egynegyede jutott. Félévszázada is elmúlt, hogy Péli bácsi apja, a régi molnárfamilia akkori családfője, Péli Mihály uram Makóról — egy kis gyrtlai szélmolnárkodás után — 1899-ben ide került Szőregre. megvette spórolt pénzecskéjén a módos szerb gazda szélmalmát, aztán leste a Jó szelet, talpon volt fiával együtt, ha jó szél fútt, akár egész é c c a k a is ... Mert a jó molnár keveset aludt; olyan szimatjának kellett lennie, hogy álmában ls meg kellett éreznie, ha hosszú szélcsendes napok után föltámadt a szél. Akkor aztán, ha forró nap süt, ha csillagos nz ég, neki n vitorlákat, forogjon n kerék, ömöljön a lakodalmas kalácshoz való szép fehér búzaliszt... Jó szélben sok jó acélos tiszavidéki búza lement a garaton ... Ebből mostmár a magának vámoló molnár nyugodt lelkiismerettel mérte ki a vékával a neki járó tíz százalékot. Igy ment ez vagy három évtizedig. de aztán a technikával nem győzte a versenyt a bármilyen olcsó szélhajtotta -motor-. Ám Péli bácsi — már az ifjabb, bár mostmár ő is fölül van a hatvanon — haladt a korral: 1928-ban szívógázmotort, később villanymotort is szereltetett a malom mellé, s mikor a szél sztrájkolt, ott duruzsolt helyette az ember-alkotta erő forrása, a gép. A vitorla egyre feleslegesebbé vált, keveset forgott, oz idő vasfoga emésztette, rágta, tákolni-pótolni is kellett volna, de bizony a háború alatt drága volt a fa is tr.cg a vászon ls, hát fsak De már a szőregi seml Vén szélmalom nagy, lépett szárnya áll..." (Juhász Gyula: Félegyházán 1918 nyarán) maradt.., Egyszer aztán azt vették észre, hogy le kell venni az egyiket, mert életveszélyes: ráeshet egy ott mászkáló gyerek vagy malomba jövő kuncsaft fejére, 8 az nem eszik több itt őrölt lisztből sütött kenyeret! Levették hát még a fölszabadulás előtt az egyik vitorlát, s mint már írtam, nemrégiben ugyanígy járt a másik is. Eltűnt a magyar falu egy jellemző színfoltja, :, ., _ y ® e csak Szőregen van talán így? Aligha. Az élet természetes fejlődése, a modern technika útja előbb-utóbb mindenütt idevezet. Hiszen többé-kevésbbé így van a nótába-tett dorozsmai szélmalom ls, s még ígyebbül járt a deszki, melyet nemrégiben lebontottak. Am ha nem ügyelünk, hamarosan igy járnak sorjában a még megmaradt szélmalmok is. Előbb csak a vitorla, később már a fölöslegessé váló, de roppantsúlyú belső faberendezés kerül a tűzre, utóbb aztán az ukrán szteppék és a magyar puszták e messzenéző szép szimbóluma végkép ebek harmincadjára kerül. Mert így jártak elődei is, a szárazmalmok és a vízimalmok is. A vízimalmok, melyekből a múlt század közepén 90, a végén már csak 14 lapátolta a vizet a Tiszán, s melyekből Makó krónikaírója, Szlrbik Miklós szerint 1838-ban 21 -et hajtott a Maros vize. úgy eltűntek, hogy hírmondójuk sem maradt! Az utolsót, amely még megérte a fölszabadulást, Apátfalvénái pusztította el pár éve az IdŐ korhasztó ereje. Hát ki tud ma már a szárazmalmokról, amelyeknek jellegzetes, szétterpedt kúpos teteje egykor szintén sajátos látványa volt az alföldi paraszlfalunak? Ebből az utolsó Túrkevén volt, az is meg volt még a fölszabadulás után, de az okosok addig alkudoztak rajta a gazdájával, míg az megunta, s eladta — tűzrevalónak! Így pusztult el, illetékeseink szeme láttára, vagy nyolc esztendeje a magyar parasztélet egy rendkívül becses objektuma, népi műemléke, amit más népek büszkén mutogatnának szabadtéri múzeumokban! Megírtam én azt két esztendeje, hogy vigyázzunk, így ne járjunk a szélmalmokkal is; írjuk össze a még meglévőket, válasszuk kl közülük azokat, amelyek természeti környezetük szépségénél, külső és belső berendezésük épségénél fogva a legszebbek, leglátványosabbak, legjobban képviselhetik évtizedek múltán ls az utókor előtt -fajuk* típusát. Nem lett foganatja, nem vették nyilvántartásba szélmalmainkat, nem nyilvánították népi műemlékké gondos kiválasztással a legszebbeket, hagyták, hogy lassan-lassan pusztuljanak el egymás után, hogy egyszer csak, nem adok neki tízesgtendőt <=• azt vegyük majd észre, hogy a szélmalom éppúgy eltűnt életünkből, mint a vízimalom, meg a szárazmalom apáinkéból. IV incs persze arról szó, hogy útját akarnánk állni az élet természetes fejlődésének, csupán arról, hogy népi múltunk, régi mezőgazdasági-ipari kultúránk néhány szép, tanulságos tárgyi emlékét mentsük meg az utókornak, amely hálás lesz nekünk, ha nem rajzból. fényképből meg leírásból, de néhány szép és működő valódi szélmalomból ismeri meg a régi parasztéletet, a népi mesterségeket .., Magam megtettem 1951-ben, Karcagon, ahol a nagynevű Györffy István örökségét ápoltam az egykor általa alapított nagykun-múzeum élén, hogy műemlékké nyilvánítottam legalább egyetlen épen megmaradt karcagi szélmalmot. Azt kérem én most egykori kartársamtól, Móra Ferenc fele-királyságának, múzeumának örökösétől, Bálint Alajos barátomtói, karolja föl a szőregi szélmalom ügyét. Ennek még megvan a belső berendezése, legalább azt mentse meg, nehogy néhány év múlva a szükség vagy a nemtörődömség azt is tűzre hajíttassa. Nemrég ott jártam, s elszomorodva ballagtam föl emeletről-emeletre a recsegő lépcsőkön. Hatalmas porréteg mindenen, fejünk pókhálóba akaszkodik minduntalan, s lábunk nyomán fellegként szóródik szerte a sűrű por. Nem járt itt már évek óta senki, mondja Péli bácsi, mit is keresnének itt. De eszembe jut, hogy másfél évtizede idehozott ki bennünket földrajztanárunk a szegedi gimnáziumból tanulmányi kirándulásra, s milyen élményt jelentett a városi osztálytársak számára, amikor kitekinthettek a szélmalom tetejéből páratlanul szép kilátással a kéklő távolba nyúló alföldi tájra... S akkor megkérdeztem: legalább a szőregi iskolásgyerekek nem szoktak idejönni tanítóikkal? Nem, azok sem. íme, fölnő egy nemzedék, amely majd csak múzeumi látványosságként méregeti ősei életformájának emlékeit. Tapasztaltam már, hogy felsős éltalánosiskolás falusi gyerekek nem láttak még fazekas-korongot, pedig falujukban, városukban dolgozik fazekas; összes képzeteiket erről a többezeréves, ősi mesterségről, az ember egyik legrégibb, kultúrával összeszövődött tevékenységéről a történelemkönyvük rajzából merítik, amely az ősemberről szólván, szükségesnek tartja ezt is bemutatni. A rajzból tanulják, de nem tudnak róla, hogy pár utcával odébb még ugyanezzel az ősi módszerrel készülnek a szebbnél-szebb népművészeti tárgyak... « nem láttak még belülről ^ szélmalmot sem. Nem ismerik a magyar népnyelv csodás gazdagságát, amely a malom belső berendezésének ezernyi érdekes, szemléletes, tanulságot nevét, szavát, kifejezését, szólását őrzi, kezdve a -garatra való fölöntés* elnomályosult szólásmondásán ... Nem nézik tágranyílt szemmel, mit tudott az az egyszerű mesterember, aki összeszerkesztette a szélmalmok súlyos és bonyolult fa-eszközeit, fogaskerekeit... Nem becsülik meg apáik ügyességét, leleményét, tudását. Nem ismerik meg népük múltját! Forog-e még egyszer a szőregi szélmalom? Megmarad-e ötven év múlva is — elvive egy új világ fiainak őseink üzenetét a múltról? Szegedi Péter A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki at árvízvédelmi munkák vezetőit A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az árvízveszély idején végzett hősies irányító munkájukért a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntette ki Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi minisztert, Rajczi Kálmánt, az Országos V.zügyi Főigazgatóság vezetőjét, Vas Zoltánt, a minisztertanács titkárságának vezetőjét és még számos párt- és állami funkcionáriust. A kitüntetettek ugyanakkor megkapták a minisztertanács által adományozott „1954. évi dunai árvízvédelemért" elnevezésű emlékérmet is. Sokan kapták a Munka Érdemrendet, a Szocialista Munkáért Érdemérmet, valamint a Munka Érdemérmet, Kitüntették az árvízvédelem hőseit A dunai árvízvédekezésnél kiemelkedő munkát végzett dolgozoknak a Népköztársaság Elnöki Tanácsa kormánykitüntetéseket, a minisztertanács pedig az „1954. évi dunai árvízvédelemért" elnevezésű emlékérmet adományozta. A kitüntetéseket csütörtökön délben Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyújtotta át az országház kupolacsarnokában. A kitüntetések átadásánál jelen volt Apró Antal, a minisztertanács elnökhelyettese, Vég Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára. Bognár József belkereskedelmi miniszter, Szabó János város- és községgazdálkodási miniszter. Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára. Dobi István a kitüntetések átnyújtásakor hangsúlyozta, hogy természeti csapás ellen Magyarország történelme során még soha nem vetették be az emberek és a technika erőit olyan mértékben és ütemben, mint ahogy a nép kormánya ebben a munkában tette. — önök — mondotta — akik élenjárj harcosai, bátor parancsnokai voltak ennek a küzdelemnek. Jelentős mértékben hozzájárultak, hogy nem vált az árvíz nemzeti katasztrófává, hogy nem ismétlődött meg az 1838-as szörnyű pusztítás. — Az árvíz nagy próbatétele volt az egész nép egységes erejének. Ám nemcsak próbatétel, hanem iskola is volt ez az árvíz százezrek és milliók számára. A nemzeti egység, a párt és a nép egybeforrottsága nemcsak megmutatkozott, hanem fejlődött is e neliéz órákban. Ez a tény is biztosítéka anna, hogy most még szorosabb egységben, nagyobb lendülettel dolgozik az egész ország népe az előttünk álló nagy és nemes célok megvalósítása érdekében. Dobi István végül felhívta a kitüntetetteket, hogy kikl a maga munkaterületén a megérdemelt elismerés örömének lelkesítő hatásával megerősödve vigye be az akadályt nem ismerő harci szellemet az üzemekben, a földeken, a hivatalokban dolgozók közé, s szívvellélekkel vegyen részt az előttünk álló feladatok megoldásában. A kitüntettek nevében Bognár Kálmán, a Győr-Sopron megyei pártbizottság másodtitkára mondott köszönetet. Megigérte, hogy továbbra is egész tudásukkal, lelkesedésükkel dolgoznak hazánk felvirágoztatásáért, dolgozó népünk szebb életéért. II kohó- és gépipari minisztérium az energiatakarékossági javaslatok megvalósításáért A kohó- és gépipari minisztérium a szénnel, a gőzzel, a villamosenergiával és a folyékony tüzelőanyagokkal való takarékosság érdekében az eddiginél fokozottabban akar a dolgozók újító-alkotó tevékenységére támaszkodni. Éppen ezért a minisztérium a vasas és a kohász szakszervezettel együtt elrendelte, hogy a legrövidebb időn belül felül kell vizsgálni minden olyan újítási javaslatot és találmányt, amely a szén, koksz, gőz, gáz, villamosencrgia, olaj, benzin, víz megtakarítását célozza. Az üzemeknek meg kell állapítaniok, hogy az 1953. július 1. után benyújtott ilyenirányú javaslatok megvalósítása megtörtént-e, illetőleg milyen okok gátolják ezeknek a javaslatoknak a megvalósítását. Az elfogadott, de be nem vezetett javaslatok mielőbbi hasznosításáért a vállalat főmérnöke cs energetikusa felelős. A vállalatoknak a jelentősebb energiatakarékosságot célzó újítások megvalósításához a KGM energiaosztálya és műszaki főosztálya is segítséget nyújt. A vállalati igazgatók feladata: gondoskodni arról ls, hogy a már egyízben bevezetett, de különböző okokból jelenleg nem alkalmazott energiamegtakaritási újításokat haladéktalanul hasznosítsák. A kohó- és gépipari minisztérium az energiatakarékosságot célzó újítások megvalósítására megfelelő beruházási keretről gondoskodott. Újcímletű mezőgazdasági biztosítási bélyegek kerülnek forgalomba A Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ közleménye 1954. november 1-től a postahivatalok új címletű mezőgazdasági biztosítási bélyeget árusítanak. Minden munkáltató és állami gazdaság legkésőbb október 31-ig szerezze be október havi mezőgazdasági biztosítási bélyegszükségletét. A megmaradt régi címletű bélyegeket a postahivatalok 1954. december 31-ig váltják vissza teljes értékben. II Magyar Pen Club beszámolója az amsterdami Irái világkongresszusról A Magyar Pen Club 1954. október 14-én ülést tartott, ahol meghallgatták az írók amsterdami világkongresszusáról szóló beszámolót. A Magyar Pen Clubot Amsterdamban Benjámin László, Illyés Gyula és Karinthy Ferenc képviselték. Aláírták az indiai francia birtokok fennhatóságának átruházásáról szóló indiai-francia egyezményt ITJ Delhi R. K. Nehru indiai külügyi államtitkár és Stanislas Ostrorog, Franciaország újdelhii nagykövete csütörtökön aláírta az indiai francia birtokok fennhatóságénak átruházásáról szóló indiai-francia egyezményt. A nagykereskedelem áruforgalmi dolgozói is elnyerhetik az élenjáró és a kiváló dolgozó címet A belkereskedelem dolgozói közül eddig a kiskereskedelem. n földművesszövetkezetok ég a bogyüjtés dolgozói nyerhették el a legjobbakat megillető kitüntető elmeket. A belkereskedelmi mlnlszler és a kereskedelmi és penziigyi dolgozók szakszervezete elnökségének együttes utasítása értelmében a jövőben a nagykereskedelem áruforgalmi alkrflmnzottai !„ elnyerhetik nz „Élenjáró kereskedelmi dolgozó" és „Szakma kiváló dolgozója" elmet. Az utasítás résziele,sen meghatározta az egyéni verseny feltételeit is. Több margarin és éiola] készül A Rákospalotai Növényolajipari Vállalat margaringyárban nz év közepe óla áttértek a kétmüszakos munkabeosztásra. A gyár az év utolsó negyedében így 78 vagonnal több íuarguriul gyá^U aúu,t jx múlt év hasonló időszakában. Ebből havonta 8 vagonnyi az igen kedvelt tejes margarin lesz. Étolajban is nagy a kereslet, ezért a gyár októberben terven felül 4 i'WSftft étolajai