Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-16 / 245. szám

OÉLH?!GY?!RÖR$ZIIG SZOMBAT, 1954 OKTÖBER 1«. Magyar tiltakozó jegyzék lázító röplapok terjesztése ügyében A külügyminisztérium tájékoztatási főosztálya közli: A Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma október 15-én az alábbi jegyzéket juttatta el az Amerikai Egyesült Államok budapesti követségéhez; Október hó első napjai óta Magyarország területére léggömbökkel szállított röplapok hullanak le. Amerikai és más hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint a léggömböket az úgynevezett "Keresztes hadjárat a szabadságért* szervezet, illetve az általa finanszírozott úgynevezett *Szabad Európa rádió" Nyugat-Németország amerikai megszállási övezetéből indítja el Magyarország felé azzal a rendeltetéssel, hogy a léggömbök röplaprakomány ukat automatikusan a Magyar Népköztársaság területe felett ürítsék ki. Ennek az akciónak nyíltan hirdetett célja az, hogy az uszító hangú, rágalmazó röplapok a magyar nép körében elégedetlenséget szítsanak és art ellenállásra szólítsák fel törvényes kormánya ellen. A Magyar Népköztársaság kormánya ezzel kapcsolatban a következőket kénytelen megállapítani: 1. A nemzetközi jognak az államok szuverenitásából folyó alapvető elve, hogy az egymás belügyeibe való beavatkozástól tartózkodni kötelesek. Nem képezheti , vita tárgyát, hogy a fenti tartalmú röplapoknak a Magyar Népköztársaság területére juttatása nyilvánvaló beavatkozást jelent a Magyar Népköztársaság belügyeibe. 2. Azt a területet, ahonnan a szóbanforgó léggömböket feleresztik, az 1945 június 5-i négyhatalmi nyilatkozat, valamint a potsdami megállapodás alapján az Amerikai Egyesült Államok tartja megszállva és ellenőrzése alatt. A nemzetközi jog minden állam kötelességévé teszi az arról való gondoskodást, hogy területét más államok ellen irányuló sérelmos cselekményekre ne használják fel. Az az állam, amely ezt a kötelességét akár szándékosan, akár gondatlanságból nem teljesíti, nemzetközi jogsértést követ el. A nemzetközi jognak ez a szabálya a valamely területet megszálló és felette ellenőrzést gyakorló államra ls vonatkozik és e kötelestégének megszegése esetén megállapítja az illető állam nemzetközi jogi felelősségét. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya tehát, akkor, amikor lehetővé tette, hogy e lázító röplapokat léggömbök révén magyarországi rendeltetéssel útnak indítsák, nem tett eleget ennek a nemzetközi jogból reá háruló kötelezettségnek. 3. Ebben a vonatkozásban rá kell mutatni arra is, hogy az Egyesült Államok kormányának egyes lépései, fgy például annak a 'kölcsönös biztonsági törvény»-nek törvénybe iktatása, amely dollármilliókat irányoz elő más államok, köztük a Magyar Népköztársaság ellen irányuló felforgató tevékenységek támogatására, arra engednek következtetni, hogy az Egyésült Államok kormánya fentiekben körülírt, vagy azokhoz hasonló akciókat nemcsak, hogy lehetővé tesz, hanem nyíltan támogat is. A fenti megvilágításban az Egyesült Államok kormányának felelőssége e röplap-kampánnyal kapcsolatban vitathatatlan, ezt a felelősséget az Egyesült Államok kormányának annál is inkább viselnie kell, mert e kampány olyan időben történik, amikor a világ népei egyre hangosabban követelik a különböző rendszerek közötti békés együttélés biztosítását és mert maga az Egyesült Államok kormánya ls számos ízben is ünnepélyesen kijelentette, hogy a | nemzetközi feszültség enyhítésére és az összes népek közötti békés együttműködés előmozdítására törekszik. Kétség nem férhet hpzzá, hogy az Egyesült Államokkal normális diplomáciai kapcsolatban álló magyar állam ellen irányuló ellenséges akciónak az Egyesült Államok részéről való támogatása, vagy akárcsak az ellenőrzése alatt álló területen való megtörése is szöges ellentétben all a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvésekkel és összeegyeztethetetlen az Egyesült Államok kormányának a Magyar Népköztársasággal való békés együttműködésére irányuló számos ízben hangoztatott akaratával. A magyar kormány erélyes tiltakozását fejezi ki az Egyesült Allarpok kormányának a fent leírt akcióval kapcsolatos magatartása miatt és elvárja, hogy az Egyesült Államok kormánya a nemzetközi feszültség enyhítésének és a népek közötti békés együttműködés előmozdításának szükségességéről tett számos ízben megismételt nyilatkozatainak szellemében haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket a fen leírt röplap-kampány beszüntetésére és az annak szervezésében részvevő személyek felelősségre vonására. „Tény as, hogy Formoza Kínához tartozik" Indiai lapok a szov jet-kínai tárgyalásokról Uj-Delhi (TASZSZ) Az indiai sajtó bő kommentárokat fűz a szovjet-kínai tárgyalásokkal kapcsolatban kiadott hivatalos közleményhez. Az Uj-Delhiben és a vidéken megjelenő nagy lapok többsége vezércikkben foglalkozik a szovjet-kínai tárgyalásokkal. A *National Herald" vezércikkében a következőket írja: »A szovjet-kínai nyilatkozat feltétlen hatást gyakorol az ázsiai népekre, mert az abban kifejezésre jutó politika homlokegyenest ellenkezik a más népek ügyeibe való amerikai beavatkozással. A nyilatkozat elsősorban az ázsiai népeknek, kőztük a japán népnek szól, amely az amerikai megszállás járma alatt sínylődik és amely szabadságra, szomszédaival való együttműködésre törekszik". Nagy figyelmet fordítanak a lapok azokra a szovjet-kínai közleményben foglalt javaslatokra is, amelyek célja a nemzetközi feszültség enyhítése Ázsiában. így az *Indian Express" rámutat: •— Az a követelés, hogy ki kell vonni a külföldi csapatokat Japánból és kedvező feltételeket kell teremteni annak érdekében, hogy Japán újra kereskedelmi kapcsolatokat létesíthessen minden ázsiai országgal, épp olyan észszerű, mint a Koreával kapcsolatos nemzetközi értekezlet összehívására irányuló felhívás. Senki sem vitathatja azt a tételt, hogy ez a két lépes megszilárdítaná a békét az említett térségben*. Tajvan kérdéséről szólva, az "Indián Express* ezt írja: "Tény az, hogy Formóza Kínához tartozik*. A "Tribüné* ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a világ békéje érdekében végre rendezni kell a koreai kérdést. A lap ezt a kérdést összefüggésbe hozza a Kínai Népköztársaságot az ENSZ-ben megillető jogok helyreállításával és Tajvan visszaadásával jogos tulajdonosának, a kínai népnek. Mendes-France tervei Nyugat-Németország felfegyverzésének ellenőrzésére Párizs (MTI). Az „Union Francaise d'Information" hírügynökség jelentése szerint Mendes-France miniszterelnök újabb tervet eszelt ki Nyugat-Németország felfegyverzésének „ellenőrzésére", hogy ilymódon induljon a francia nemzetgyűlés novemberi ratifikációs csatájára. Ujabb elgondolásairól már említés történt nemzetgyűlési beszédében is, amidőn a kérdésnek legalább részleges megoldására irányuló két-, vagy többoldalú megegyezések lehetőségéről beszélt. Egy ilyen megegyezés keretében azt javasolná a bonni kancellárnak, hogy francia és nyugatnémet tőke részvételével létesítsenek úgynevezett vegyes hadiüzemi vállalkozásokat, ezeket pedig Dél-Franciaosszágban és Észak-Afrikában helyezzék el. Nyugat-Németország nemcsak tőkével venne részt ezen vállalkozások létrehozásában, hanem pénz* ügyi és műszaki szakértőket is rendelkezésre bocsátana. Francia demokratikus politikai körökben ezzel a tervvel kapcsolatban rámutatnak, hogy megvalósítása esetén először is módot adna a nyugatnémet monopóliumoknak a tőkekivitelre Franciaországba és Észak-Afrikába és Uymodon irányító befolyást gyakorolhat fontos hadiüzemi vállalkozásokban, , Másodsorban ezekben a különleges fegyverek előállításával foglalkozó üzemekben német mérnökök és technikusok gyakorlati tapasztalatokra tehetnének szert, amelyeknek később „adott esetben" NyugatNémetországban is jó hasznát vehetik. Végül pedig az új közvetítő javaslat lehetővé tenné a Wehrmacht azonnali felszerelését a legkülönbözőbb fegyverekkel, még mielőtt sor került volna önálló nyugatnémet hadiüzemek felállítására. Tatabányán less a Második Békekölcsön ötödik sorsolása A második békekölcsön ötödik sorsolását október 26—29. között tartják meg a tatabányai városi tanács kultúrotthonában. A húzás az első napon délelőtt tíz és tizenhárom óra, a két utolsó napon délután 16 és 19 óra között lesz. Igy a délelőtti és a délutáni műszak dolgozói egyaránt résztvehetnek a sorsoláson. A második békekölcsön ötödik sorsolásán 210.900 egész kötvény számát húzzák ki összesen több mint hatvanhat és félmillió forint nyereménnyel és törlesztéssel. Nehru úlnak indnK Kínába Uj-Delhi (MTI). Mint a „Reuter" jelenti, Nehru indiai miniszterelnök pénteken elindult Uj-Delhiből kínai útjára. A miniszterelnök első állomása Kalkutta. Újra kiéleződtek az ellentétek a bonni kormánykoalíció pártjai között Berlin (MTI) Adenauer csütörtökön titkos ülésre hívta össze a nyugatnémet kormányt. A kancellár a tanácskozáson sikertelen kísérletet tett, hogy áthidalja a koalíciós pártok között újra kiéleződött ellentéteket. A mostani ellentéteket az robbantotta ki, hogy a Keresztény Szociális Untóhoz tartozó Sehaffer pénzügyminiszter és Strauss tárcanélküli miniszter a bajorországi tartománygyűlési választások előtti katnpány során durva támadást intézett a Szabad Demokrata Párt ellen, amelynek elnöke, Thomas Dehler több ízben négyhatalmi értekezlet mielőbbi összehívását és nyugatnémet-szovjet tárgyalások felvételét követelte. Adenauer a sikertelen -békítési kísérlet" után hétfőre újabb bizalmas minisztertanácsot tűzött ki, hogy közvetlenül a nyugatnémet újrafelfegyvérzés kérdésében tartandó párizsi tárgyalások előtt legalább látszólagos egységet teremtsen kormánykoalíciójának széthúzó pártjai között. MAI VÁLASZTÓJOGI rendszerünk demokratizmusát akkor tudjuk igazán értékelni, ha visszagondolunk a múltra, a feudális és kapitalista magyar állam választójogára. A feudalizmusban az országgyűlés alsótáblájára a nemesség és a polgárság küldhetett követeket. A nemesség még közvetlenül 1848 előtt is csak az összes lakosság egyhuszadát tette ki, a városi polgárság még annyit se. A nemesi követválasztásokat haladó íróink sokszor kipellengérezték. Etetés, itatás, vesztegetés döntötte el, ki legyen a vármegye követe. Aki erre sem hajlott, ólmosvégű bottal -beszélték rá.* A magyarság és a nemzetiségek széles tömegeit, a jobbágyokat és a városi plebejusokat meg sem kérdezték. A dicső emlékű 1848 március 15-ének, a pesti nép forradalmának hatására a pozsonyi országgyűlés sietve megszavazta a magyar polgári állam alaptörvényeit. Az országgyűlés is népképviseletié alakult át. Ez elvileg annyit jelentett, hogy a képviselő ezentúl nem a nemesi vagy a polgári "rendet*, nem is csak kerületének lakósalt, hanem a haza összes polgárait kellett, hogy képviselje. Ennélfogva'— az addigi rendszerrel ellentétben — utasításhoz nem köthették, vissza sem hívhatták. A "népképviselet* természetcsen nem valósult meg 18-18han sem; az egykorú polgári alkotmányok mintájára vagyoni és értelmi cenzust alkalmaztak, a munkásság és szegényparasztság tömegei tehát nem szavazhattak. Csak azok a legalább húszéves férfiak kaptak választójogot, akik atyai, gyáfni vagy gazdal hatalom alatt nem állottak és legalább 300 forint értékű városi házzal vagy telekkel, községben legalább egy negyed úrbéri telekkel (körülbelül 8 magyar ho\d) rendelkeztek, vagy saját ipari műhelyük, gyáruk, kereskedelmi telepük volt, avagy földbirtokból, illetve tőkéből évi 100 forint biztos jövedelmet húztak. Ilyen vagyoni minősítés nélkül is szavazhatlak a diplomások, Jlég-i toaptyM ucttaszléfag>i t&wíntyik akadémikusok, papok, tanítók és jegyzők, valamint, akik 1848 előtt választójoggal rendelkeztek. A választás nyílt szavazással történt. Ennek a törvénynek az alapján zajlottak le az első népképviseleti országgyűlés választásai. Jellemző, hogy Petőfit a reakció megbuktatta és a képviselőházban a megalkuvó jobboldal jutott többségre! AZ 1848-1 VÁLASZTÓJOG még így ís haladást jelentett, hiszen a rendi joghoz képest erősen megnövelte a választók számát. A kiegyezés utáni népelnyomó kormányok azonban ahelyett, hogy a korlátokat lebontották volna, még szűkítették a jogosultak körét. 1874-ben új törvényt hoztak, mely a választójogot immár nem földés házbirtokhoz, illetve ennek jövedelméhez, hanem bizonyos öszszegű adó fizetéséhez kötötte. Ebben is előnyben részesültek a megbízhatónak tekintett köztisztviselők: évi 500, a magánalkalmazottak évi 700 forint jövedelem után fizetett adó alapján szavazhattak. Az adóhátralékosokat kizárták a politikai jogok gyakorlásából, így a választók száma az összes lakosság hat százalékára esett! Bár ezt a megszorítást később elejtették, még századunk elején sem érte el a szavazók száma a 7 százalékot. Tisza István nyiltan bevallotta, hogy a választójognak az "inteligens elemek* felsőbbségét kell biztosítania. Az imperializmus ebben a vonatkozásban is megnyilatkozott: az uralkodóosztály mereven elzárkózott a munkásság, szegényparasztság és a nemzetisági tömegek szavazati jogának megadása elől. Amellett már korábban öt évre emelték az országgyűlés élettartamát, tehát csak félévtizedenként adtak alkalmat a "népakarat* megnyilatkozására. Tisza Kálmán és Bénffy Dezső kormányai példátlan terrorral biztosították maguk számára a parlamenti többséget. De 1905-ben az ellenzék) pártok és párttöredéikek összefogtak és a kormány (egyetlenegyszer!) megbukott a választáson. Ferenc József ekkor nyíltan félredobta az alkotmányos szabályokat és bizalmi embereiből nevezett ki minisztérumot. Ez a katonai erőszakra támaszkodó "darabont-kormány* példátlan szemfényvesztéshez folyamodott. Megígérte, hogy minden 24. életévét betöltött, írni-olvasni tudó magyar állampolgárnak megadja a szavazati jogot. Ennek a fogásnak esett áldozatul az opportunista vezetés alatt álló Szociáldemokrata Párt, mely az általános választójogban a kapitalizmus bajainak egyetemes orvosságát látta. Leszerelte — az 1905-i orosz forradalom esztendejében — a tömegek forradalmi hangulatát és a kormány mellé állította őket. A megrémült uralkodó kiegyezett a tömegektől félő ellenzéki pártszövetséggel, s az általános választójog igéretét elfelejtették Az új belügyminiszter nem rostéit előállni a plurális választójogra vonatkozó javaslatával, mely meghatározott értelmi és vagyoni (!) képesítéssel rendelkezőknek két vagy három szavazatot is adott volna. AZ IMPERIALIZMUS választójogi törvényeivel szemben az 1918-i Népköztársaság volt az első. mely az írni-olvasni tudó, legalább 24 éves nőket is választójoghoz juttatta. De a felszabadulásig a legdemokratikusabb választási törvényt a Tanácsköztársaság alkotta meg. Az 1919 április 2-i ideiglenes alkotmány szerint a tanácsválasztásokon résztvehettek a 18. éveit betöltött dolgozók, a Vörös Hadsereg katonái, valamint a munkaképtelenné vált munkások és katonák. Csak a bérmunkásokat foglalkoztatók. a munkanélküli jövedelemből élők, kereskedők és papok nem kaptak szavazati jogot. A munkások és szegényparasztok történelmünkben először szavaztak a Tanácsköztársaság választásain: Még az ellenforradalmi rendszer sem merte mindjárt a proletárdiktatúra bukása után visszaállítani a régi rendszert: 1920-ban formailag általános, titkos, nőkre ás kiterjedő választójog alapján alkotta meg a "nemzetgyűlést*, de a népakarat megnyilatkozását a nyilt ellenforradalmi terror és a választási visszaélések megakadályozták. A Horthy-korszakban ismét megindult a választójogosultak körének szűkítése. Bethlen István 1922-i rendelete már szakított az általános választójoggal, s 1925-ben ezt a szűkített választójogot iktatták törvénybe. Sajátosan felemás rendszer érvényesült: a városokban titkos és lajstromos, a községekben nyilt és egyéni volt a szavazás, hogy az elégedetlen paraszti tömegeket jobban fékentarthassák. A korlátozások egész sora érvényesült: csak a 4 elemit végzett, 24 éven felüli férfiak és a 6 elemit végzett, 30 éven felüli nők szavazhattak, ha tíz éve magyar állampolgársággal rendelkeztek és legalább két éve ugyanabban a községben laktak. Ez az utolsó megszorítás a munkahelyüket gyakran változtatni kénytelen mezőgazdasági és ipari munkások ellen irányult. A törvény útvesztőiben könnyű volt eltévedni annak, akinek nem volt pénze jogi tanácsadót igénybe venni. Igy a 24 éven felüli lakosságnak csak 54 százaléka gyakorolhatta politikai jogait. A viszszaélések annyira szembeszökőek voltak, hogy az 1935-i választás után a (forradalminak igazán nem mondható) Közigazgatási Bíróság kénytelen volt megsemmisíteni — a rendszer igazságügyminiszterének képviselői mandátumát! Az 1938-i választójogi törvény csak látszólag tett egy lépést a demokrácia irányába, amikor a szavazást mindenütt titkossá tette. Ezzel szemben a korhatárt férfiaknál 26 (községekben 30) és nőknél 30 évre emelte fel, a helybenlakás időtartamát pedig 6 évre terjesztette kii A VÁLASZTÓKERÜLETEK beosztása is rengeteg visszaélésre adott alkalmat. A törvények a kormányra bizták a beosztást, ez pedig természetesen a maga javára csinálta meg. Ahol többségre számított, ott az első világháború előtt néha 200-nál is kevesebb, az ellenforradalom korában 7—800 választót, a függetlenségi érzelmű nagy parasztvárosokban viszont 6—700, később a munkéslakta nagyvárorosokban 10—15000 szavazót kívánt meg egy mandátumhoz. Az ellenzéki jelöltek megbuktatására alkalmazták a biztosíték és az ajánlás rendszerét is. Csak az a jelölt indulhatot a választáson, akit bizonyos számú választópolgár aláírásával ajánlott. Mi sem volt egyszerűbb, mint az ellenzéki ajánlók aláírását ráhamisítani a kormánypárti ívekre, s így elütni az ellenzéki jelöltet a fellépéstől; hiszen a kettős ajánlást érvénytelennek tekintették. A kormánypárt a nagybankok és gyárak adományaiból hatalmas összegeket fordított választási propagandára, itatásra, megvesztegetésre; ezt a vagyontalan ellenzéki jelöltek nem tudták ellensúlyozni. Ha más nem használt, a főszolgabírók, a csendőrök nyilt erőszakhoz folyamodtak: letartóztatták az ellenzéki képviselőjelöltet, járvány címén lezárták az ellenzéki falvakat stb. A "cicázó kakastollak* árnyékában tartott választásokat olyan általános felháborodás kísérte, hogy például az 1935-i, Gömbös-féle választás után a Közigazgatási Bíróság huszonöt kerületben volt kénytelen az ellenzék javára megváltoztatni az eredményt, illetve a választást megsemmisíteni! MA MÁR MINDEZ a múlté. A magyar történelem legdemokratikusabb választójoga alapján vehet részt minden felnőtt magyar állampolgár az országgyűlési és a tanácsválasztásokon, az egységes lista mögött a Hazafias Népfrontban felzárkózó népi egység ünnepnapján. BÖNIS GYÖRGY egyetemi ton'ár