Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-10 / 240. szám

VASÁRNAP, 1954. OKTÓBER 10. 3 DELMüGYARORSZtG A Hazafias Hépfront szegedi előkészítő bizottsága ma délelőtt fél 10 órakor nagygyűlést rendez a Klauzál téren A nagygyűlés szónoka: Farkas Mihály, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára Béketelep minden házától résztvesznek a mai nagygyűlésen Nagy bz érdeklődés Béke-telepen is Farkas Mihály elvtárs mai sze­gedi beszéde iránt. Városunk fel­szabadulása 10. évfordulójának al­kalmából rendezendő ünnepi nagy­gyűlésen sokan vesznek részt a te­lep lakói közül. Rókus II. párt­szervezetének népnevelői számos háznál voltak az elmúlt napokban és kisgyűléseket is tartottak a ta­nácsválasztással kapcsolatosan és egyúttal meghívták a mai nagy­gyűlésre is a telep lakóit. Idősebb Németh Ferenc elvtárs, a Szegedi Kenderfonógyár dolgo­zója — aki Béke-telepen végez népnevelő munkát — elmondotta, hogy Béke-telep lakói bizakodó várakozással tekintenek a Haza­fias Népfront szegedi előkészítő bi­zottsága programmtervezetének megvalósítása elé. A Népfront nagygyűlésén ezért minden ház­tól résztvesznek, hogy meghallgas­sák Farkas Mihály elvtárs beszé­dét és megválasszák a Hazafias Népfront szegedi bizottságának tag­jait. Emléktáblái helyeztek el a Szegedi Kenderfonógyárban Néhány nap múlva lesz 10 éve, hogy megalakult a Szegedi Ken­derfonógyárban az első munkásbi­zottság. Erről való megemlékezé­sül annak az épületnek a falán, ahol a munkásbizottság tartotta alakuló gyűlését, most egy emlék­táblát helyeztek el a város felsza­badulásának 10. évfordulója alkal­mából. Tegnap délután rövid kis ünnep­séggel egybekötve leplezték le az emléktáblát. Beszédet Agócsi Já­nos elvtárs mondott, aki az üzem első párttitkára volt a felszaba­dulás után, s a kommunista párt üzemi szervezetének élén harcolt a tőkések ellen, a gyár több mint ezer dolgozójának érdekében. Szeged fiatalságának fáklyás felvonulása nagy ünnep előestéjén Esteledett. Úttörők gyülekeztek 'Alsóvároson, a Szabadság-téren, Rá­koson, a Klapka-téren, a híd mel­lett, a Roosewelt-téren: tábortüzet készítettek elő a gyerekek és nem­sokára a lángok magasra csaptak. Énekeltek, táncoltak a fiatalok. Sok nézője is akadt a tábortűznek. Ün­nepre készültek Szeged dolgozói, s e nagy évforduló előestéjén a jövő reménységei, az édesanyák és az édesapák boldog gyerekei, a mi büszkeségeink, az úttörők köszön­tötték városunk felszabadulásának évfordulóját. Azután, amikor besötétedett, el­hamvadtak a kis tüzek, s hatalmas fiatal sereg gyülekezett a Beloian­nisz-téren: díszesek, üzemek ifjú­munkásai, ipari tanulók egyenru­hákban, diákok, lányok, fiúk, Es meggyújtották a fáklyákat, a lam­pionok színes gömbjeinek sora vi­lágított és megindult a hömpölygő sereg a Sztálin-körút felé. Elől a MÁV zenekar haladt s utána a fáklyás, lampionos csoportok: sok­ezer szegedi fiatal ütemes lépteik­kel, nótaszóval vonultak, menetel­tek. „Éljen a párt" — hangzott fel a Sztálin-sétányon és a sorokban kart-karba öltve együtt énekeltek Szeged fiataljaival a városunkban tanuló görög és koreai diákok, lo­bogtak a fáklyák: „Éljen a béke!" — harsogott a Széchenyi-téren. Szeged ifjúságának e vidám, har­cos fáklyás felvonulása köszöntése volt 10 éves szabad életünknek, ki­állás, tettrekészség a jövő nagy feladatai mellett. Jól sikerült az irodalmi est A Magyar írók Szövetsége szegedi csoportja szombaton este a Zenemű, veszeti Szakiskola dísztermébe „Tíz éves a szabad magyar irodalom" Címmel jólsikorült irodalmi estet rendezett. Megnyitót Madácsy László, a Ma­gyar írók Szövetsége szegedi cso­portjának elnöke mondott. Veres Péter kétszeres Kossuth díjas író nagysikerű előadást tartott. Az iro­dalmi esten résztvett Rideg Sándor Kossuth-díjas író. Az irodalmi es­ten közreműködtek a Szegedi Ál­lami Nemzeti Színház művészei és a Pedagógiai Főiskola énekkara. Megkezdődtek Szegeden a felszabadulási ünnepségek ünnepi párfnap a szegedi üzemekben SZEGEDI JUTAÁRUGYÁR Műszakváltás. Az idős és fiatal szövőnők abbahagyják a munkát a Jutaárugyárban. Valamennyien siet­nek az ünnepi pártnapra a kultúr­terembe. Itt Krizsán Ferenc emléke, zik a dolgozók előtt a felszabadulás óta megtett 10 évre. 1944—45-ben hetenként 3—4 napot dolgozott az üzem. A munkások létszáma alig haladta meg a 300-at. A gépi berendezés som volt olyan tökéletes, mint ma. A szovjet ta­pasztalatok élenjáró módszerek fel. használásával sikerült az üzem tonna termelését 10 év multán 241 százalékkal emelni. Porelszívó be­rendezést. légnedvesítőt, mosdó és öltöző helyiséget kaptak az üzem dolgozói a felszabadulás óta. Jutaárugyár dolgozói felsza. noda 112.4 százalékra teljesítette a térvét; ez C százalékkal jobb mint az elmúlt hónap átlaga. A szövő­dé 115.2 százalékod ért el az ünnepi műszakban és az eredmény is jobb 3.1 százalékkal, mint a múlt havi átlag. Az ünnepi pártnap végé­vel a Szegedi Pártbizottság nevé­ben Vidáes Istvánné az üzem párt­szervezetének vezetőségi tagja pla­kettet nyújtott át a legjobb mun­ka végző dolgozóknak: Polyák La. josné szövőnő jelvényes sztahano­vista. Pintér Jánosné is ka­pott enilékplakeittet. Jól irá­nyítja a szakszervezeti bizottsá­got. Nyolcan kaptak plakettet ter­melő és pártniunkájuk elismeréséül a Szeged Város Párt-Végrehajtó Bizottságától. Az ünnepi pártnap az Internacionálé elénckiésével ért véget. SZEGEDI GYUFAGYÁR A Gyufagyár ünepiőbe öltözött ebédlőjében ünnepi pártnapra gyűl­tek össze tegnap délben a második és délután fél 3-kor az első műszak dolgozói, hogy tíz év távlatából tekintsenek vissza felszabadult vá­rosunk eddigi fejlődésére. A pártnapon Orosz Terézia elv­társnő, az üzem párttitkára moon­dott ünnepi beszédet, A gyár dolgozói komoly sikereket értek el a felszabadulási müsz»k alntt, amivel bebizonyították, hogy megértik a tíz szabad év jelentősé­gét, Az üzem tervteljesítési száza­léka a műszak alatt 110.2-re emel­kedett. Az ünnepi felcsendült a Internacionálé. pártnap végeztével dolgozók ajkán «c badulási műszakot tartottak. A fo­A Szegedi Egyetemek és a Pedagógiai Főiskola felszabadulási ünnepsége Talán soha nem volt még cny­nyire zsúfolt a Szegedi Tudomány­egyetem ünnepi díszbe ötözött Au­ditórium Maximuma, mint október 9-én délelőtt. Tizenegy órakor már a padok közötti sorokat is teljesen megtöltötték az ünnepelni vágyó hallgatók, tanárok, egyetemi és fő­iskolai dolgozók. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a közönség nagy tetszéssel, fogadta a Szegedi Egye­temek Énekkarának előadásában, Kertész Lajos vezetésével bemuta­tott, Szatmári Géza: „Szegedi táj­kép" című népdalszvitjét, amelyet a szerző Szeged felszabadulásának 10. évfordulójára komponált meg. I^elkes taps köszöntötte a másik — Szegeden először — bemutatott mű­vet, Liszt Ferencnek a forradalmi erőt sugárzó, lelkesítő „A munka himnusza" című kompozícióját. Az énekszámok után Szilárd Já­nos, az Orvosegyetemi Pártbizott­ság titkára beszélt a felszabadulás jelentőségéről. Ezután egy Rachma­ninov és egy Kabaljevszkii zongo­raszám hangzott el Mészáros Em­ma nagyszerű tolmácsolásában, majd Kiss Árpád dr.. a Szegedi Egyetemek rektora lépett a mikro­fonhoz és ünnepi beszédet mon­dott. — Kötelességünk teljes tudatában megállapíthatjuk — mondotta —, hogy professzoraink és oktató sze­mélyzetünk a ráváró feladatok fon­Forgó néni együH vonul a Szegedi Kenderfonógyár dolgozóival a mai nagygyűlésre — ... Ügy mondta, még most. is I ahogy ott ült a konyhában a kis­emlékszem: «A fene egye meg azt széken. a szocialista fajtátokat- — és meg­pofozott. A Wimmer. Ott volt ép­pen Bucsezán Miklós, aki a kötél­verőknél dolgozott. Nagy. erős, fe­kete ember volt. Az szólt rá, hogy: -Hagyja békén azt az asszonyt, mert megjárja!- Rácsot csinálta­tott azután maga köré a Szegedi Kenderfonógyár császára, mert félt a munkásoktól. Ez még tizen­hétben történt. Bizalminak lenni akkor a sztrájkokban nagy dolog volt... A Nagy Forradalom szele a sze­gedi Bakai gyárba is eljutott. S ez a szél ott lopakodott Forgó Gá­borné körül évtizedekig. - Emlékszel Erzsi? — szólította meg lányát Forgó néni, s arcán halvány mosoly vil­lant. — A Jutában sztrájkra? Mi­kor is volt? Szegedi Istvánné, a fitalasszony letette a kiságyba öthónapos kis­fiát, s szó nélkül bement a szobá­ba. Kék borítású kis füzetkével tért vissza: a munkakönyvével. A bejegyzést nézte: — Harminckilencben. Azért bo­csájtottak el engem is. — Igen, de értünk el eredményt. — Nekem akkor 18 fillér volt az órabérem, mint szedőlánynak — jegyezte meg a lánya. Forgó néni ismét komoly lett. Harcos esztendő — de keserves. Beesett arcával maga elé nézett. Most aagy'ap öregnek iátszott, — Huszonnyolcban — emlékezett Forgó Gáborné keserveire — hét­főn reggel elmentünk a gyárba Murányinéval. Most is itt dolgozik a Szegedi Kenderben. Ott találkoz­tunk a móravárosi templom sarkán és vasárnapig csak ebédelni jöt­tünk haza. Éilal-nappa! doboziunk * Fillérekért! Harminchétben pedig egyheti kereset legfeljebb tíz pen­gő volt. És minden délután hasí­tani a paprikát 4—5 pengőért egy héten... Az unokák viharzottak be az ajtón: Katika és Erzsike. Négyéve­sek. Ott laknak azok is a házban a Remény-utca 8. szám alatt. Fe­jüket nagyanyjuk ölébe hajtották — elszállt, elröppent a szomorú emlék. Hogy meg tud változni egy ember! A barátságos mosoly ismét elült Forgó néni arcán, amint si­mogatta a szöszke fejeket, felállt kiegyenesedett. — Most már majd csak ezeket fogom dajkálni — mondta. — Nyugdíjba megyek. 48 évi mun kám után. De ha nem jön ez az új nyugdíjtörvény, akkor még dol­goztam volna. Kiállók én még ver­senyre a szárazfonóban lévő fia­talokkal. Megmondtam a gyárban, úgy megyek el mint egy munkás ember: két heti felmondással. Azt még ledolgozom. Mert azért most de másképp van. Tíz esztendő.... Ezt lehet is üimepelnll Nem, kfilll annyit dolgozni, mint a múltban és jobban is keresünk. Mindenki jobban keres, akiben megvan az akarat. És hogy van most? Az asszonyok fogják a gyereket, bevi­szik a bölcsődébe, egy forintért el­látják őket, finom ennivalót kap­nak és kész. Azelőtt ki törődött velünk? Most is nemrégen Törné­nk Jánosnénak ott a szárazfonó­ban fájt a lába. Többször kiírta az orvos, kevesebbet keresett. ördog­né, a párttitkár elintézte, nogy kapjon segélyt. Vett belőle a gye­rekeknek cipőt, meg kabátot. Én is tosságának ismeretében mindent megtettek oktató-nevelő munkájuk­nak mennél eredményesebbé tétele érdekében. Ezen munkájukat Hat­hatósan támogatta pártunk és kor­mányunk állandó utasításaival és a megmutatkozó hibáknak kellő fel­tárásával. Ennek kapcsán néhány szóban ecsetelte azt, hogy mennyire jelen­tős volt egyetemeink életében pár­tunk III. kongresszusának az eddi­gi intézkedések felülvizsgálásával kapcsolatos határozata. Beszédének további részében Kiss elvtárs rámutatott az egyetemi át­szervezések, a takarékosság jelen­tőségére, amelyek biztosítani fogják egyetemeink számára a szocializ­mus építése, az oktató-nevelő és kutató munka terén elérendő ered­ményeket. Majd befejezésképpen az egyete­mi hallgatókhoz szólt. Az ünnepi beszéd után a fegyel­mezett sorokban emelvényre vonuló és kellemes, dekoratív látványt nyújtó Pedagógiai Főiskolai ének­kar Erdős János vezetésvei négy kórusmüvet adott elő. Ezek közül különösen elismerő tapsot váltott ki Szeghy: „Három orosz népdal", és Bárdos: „Szeged felől..." című fel­dolgozása, amelyet a hallgatóság ütemes tapsa nyomán ismételniük is kellett. Az ünnepély az Internacionálé hangjaival ért véget. Wallinger Endre Hltynyilt a felszabadulási UiállUás kao'am már többször pénzjutalmat. Szép tágas lakásunk van, szép bú­torokkal. S hogy volt a múltban? Egy agy, egy pad, meg egy szek­rény. Semmi más egy lyukban. Harminc évig semmi más! Most tíz év alatt minden! És nekem le­het 500 forint nyugdíjam! Csak azért hagyta abba a szót, mert a kamrába ment be — dél felé járt már, főzni kellett, kettő­kor munkába kell állnia. — Milyen jó lesz ezeket dajkál­ni — mutatott rá unokáira. — Leá­nyaim és a férjük elmennek dol­gozni és én itt leszek velük. De most még pár napig dolgozom. Résztveszek az ünnepségeken, va­sárnap a nagygyűlésen is. Vasár­nap utoljára vonulok fel a gyár dolgozóival együtt. És magához szorította Katikát és Erzsikét. Markoyits Tibor Szombaton délután a Móra Fo­renc-Múzeum kupolacsarnokában ünnepélyes keretek között nyílt meg a Felszabadulási kiállitás. Oltvai Ferenc városi levéltáros üdvözölte a megjelenteket, majd Dénes Leó elvtárs, a Szegedi Párt. bizottság tagja, a Városi Tanács elnöke mondott megnyitó beszédet. Hangoztatta, hogy a kiállítás anya­ga Szeged életének történelmi je­lentőségű napjairól, éveiről, a fel­szabadulás előtt elnyomotj m'p ke. serű életéről 8 a szabaddá lett nép teremtő erejéről ad számol. A ki­állítás megmutatja, hogy a felsza­badulás első perceitől, kezdve mi­lyen óriási segítséget adott a város életének megindulásához a szabad­ságot meghozó Szovjetunió szegedi katonai parancsnoksága. — Nem lehet «®t a kiállítást meg­illetődöttség nélkül végignézni, — mondotta, — mert történelmi idők­ről besz:'11. Olyan időkről is, amikor a felszabadulás után nehéz körül­mények között folytatta a háború ütötte sebek begyógyításá, a nép. * A kiállitás — amely a Somogyi Könyvtár nagyértékű plalcátgyüj­toményére és a Szegedi Állami Levéltár válogatott iratanyagára támaszkodik — Szeged felszabadu­lásának történelmi jelentőségét tükrözi. A szovjet katonák szabadságot hoztak. De segítettek abban is. hogy eredményesen végezni tudja az éle­te építését a. nép. A szovjet város­paranosnokság 1944. november 3-án megindította a villamosforgalmat. 1945. február 14-én arról is beszél egy felhívás: a szovjet repülők bombázzák a Tisza jegét, hogy el­hárítsák áz árvizet. De ki tudná felsorolni a sok segítséget?! ... A kommunisiák erejüket nem kímélve küzdöttek s előljártak a szabad élet építésében. A „Szegedi Népakarat" eímü lap jóformán né­hány nappal a felszabadulás után hasznos segítsége, ad. A lapot a Kommunisták Magyarországi Párt­ja szegedi csoportja szerkesztette. S nagyszerű hősi időkről beszél a kiállítás valamennyi plakátja, irat­anyaga. öröm büszkeség tölti el az em­bert, ha látja a Falemezgyár nap­közi otthonát és bölcsődéjét, ame­lyet 1948-ban építettek. Vagy a tülbbi fejlődő üzemet, a Tiszán emel, liidat. Élni tudtunk a szabad­sággal, melyet a szovjet katonák hoztak. S Szeged felszabadítása 10. évfordulóján bálás szívvel emlé­kezünk rájuk. A város felszabadu'ása 10. évfordulóiénak ünnepségén emlékez ek meg a szegedi kórház 145 évvel ezelőtti megalapításáról Tegnap délután kettős évfordu­lót ünnepeltek a Szegedi Kórház dolgozói: a város felszabadulásá­nak egy évtizedéről és a kórház alapításának 145. évfordulójáról emlékeztek meg. A Városi Tanács <11. síz. Kórházának kultúrtermét zsúfolásig megtöltötték az orvosok, hozzátartozóik, ápolók, a Kórház' dolgozói. Dr. Molnár Pál elvtárs, igazgató főorvos régi feljegyzések^ bői elevenítette fel beszédében a Szegedi Kórház megalapításának kezdeti lépéseit, amely Pozsonyi Ignác alapító nevéhez fűződik: 1809-ben épült fel a mai kórház helyén az első épület, majd 1875­ben bővítették tovább. Az épület az árvíz pusztításait is kibirta és a következő évtizedekben tovább fejlődött. 1938-ban négy osztály működött a kórházban, majd a fel­szabadulás után 1949-ben moderni­zálták jelentős mértékben a Sze­gedi Kórházat. Az elmúlt 10 esz­tendő a Kórház arculatát is meg­változtatta: új részleggel bővült és jelenleg 11 osztály működik. A felszabadulás, s az eltelt 10 esztendő munkájának eredményei­ről szólett Takó Józáef elvtárs, egészségügyi miniszterhelyettes és Miklós Istvánné ápolónőnek, Se­bők Pál gépésznek, Takács Ibolya ápolónőnek, Szikora Arpádné röntgenasszisztensnek és Székely­hídi Györgyné ápolónőnek átadta "Az egészségügy kiváló dolgozója­kitüntető jelvényt és oklevelet szorgalmas, eredményes munkájuk­ért. Az ünnepség után a vendégek megtekintették a szegedi kórház fejlődése kiállítást és a kórház be­tegszobáit, berendezéseit,

Next

/
Thumbnails
Contents