Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-10 / 240. szám

OÉlMBGYSRORSZfiG VASÁRNAP. 1954. OKTÓBER 10. A Hazafias Népfront: erős, egységes nép, szabad, virágzó ország! Tudományos társaságof- Szegednek Hozzászólás o Hazafias Nápfront szegedi előkészítő bizottsága programmtervezetáiiez „Uj 87.plek nvögetik az ős magyar fákat..." és a dolgozó nép szerte az országban vitatja, tárgyalja, javaslataival csiszolja a Hazafias Népfront előkészítő bizottságok programmtervezetét. Mi értelmiségi dolgozók nagy figyelemmel és egyetértéssel olvastuk a tervezet kultúrával kapcsolatos eredményeit cs szúmos más értelmiségi, tudományos kutató nevében, arról, hogy milyen szükségleted vannak a szegedi tudományos életnek. Tudományos társaságot Szegednek — ebben r mondatban lehetne összefoglalni kívánságainkat. Nem új gondolat ez a kívánság hiszen « nagy kulturális hagyománnyal rendelkező magyar városok: Sopron, Péofl, Debrecen, Nyíregyháza — hasonló gondolatokkal foglalkoznak — mint folyóiratainkból értesülhettünk, A helyi TTIT és az írószövetség nem oldhatga meg é« nem végezheti el egy tudományos társaság munkáját, mert más feladatok megvalósítására hívatott. Igaz ugyan, hogy a tudományos dolgozók számos fővárosi Tudományos Társaságnak tagjai, de sajnos ezek a társaságok csak meghívót küldhetmek tagjaiknak, de útiköltséget nem és természetesen nem adhatnak engedélyt munkahelyről való eltávozásra sem. így előáll az a helyzet, hogy egye9 speciális tudományos területen dolgozó kutató elmarad fejlődésé, ben, amit csak akkor vesz észre, mikor nagynehezen sikerül eljntni az Akadémia évi nagygyűlésére és eszmét cserélhet kartársaival. Az utóbbi években sokaj begzél' tek a sziilöföldszeretet. elmélyítéséről, melyet a helyismereti kutatásokkal és a haladó hagyomár nyok újjáélesztésével lehetne e! érni, esak éppen keveset tettünk özem a téren. Olyan raervezett hiányzott, mely á legmagasabb tudományos színvonalon összefogná az ara legalkalmasabb erőket, kiket a szervezet maga választ tagjai közé 8 mely szervezet aktivitásával lángba szokkentené a helyi kultúrát. Szegeden volt roemea hagyományokkal biró tudományos társaság: a Dugonics Társaság, Évkönyveit, titkári jelentéseit átnézve, megállapíthatjuk, hogy ha nehéz körülmények között is, de több mint félévszázadon át becsülettel teljesítette önként vállalt feladatát: a szegedi kultúra és tudomány színvonalának emelését. Amit Szegedről ma tudunk, azt jórészt a társaság tagjai sorába tartozó tudósok és írók érdeme. Első főtitkára: Béketi Antal, majd Tömörkény István, Móra Pereme, akik halálukig viselték a felelősséget a gondjaikra bízott társaságért. De tagjai voltak a Dugonics Társaságnak: Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Pósa Bajos Juhász Gyula, az írók közül, Reizner János és Kulinyi Zsigmond, Szeged történetírói, Szeremley Lajos: Vásárhely történetírója; Zsilinszky Mihály: megyei monográfia író: Kovács János, ki a Dugonics Társaság pályázatára készítette el: Szeged néprajzát, mely ma is alapvető munka e téren; Kálmány Lajos és Solymossy Sándor a két nagy folklorista is a társaság tagjai sorába tartozott és hosszan lehetne sorolni ezt a méltán díszes névsort. Mit várnnk Szegeden egy alakítandó tudományos társaságtól: 1. Felolvasó üléseket havonta a legkülönbözőbb szaktudományok területéről (régebben ezeket a városháza nagytermében tartották); 2. Kiadványokat, melyek ma eléggé hiányzanak és amelyekben látni lehetne a tagok munkájának eredményét a helyismereti kutatásokban; 3- Alapítványokat, helyi dijakat. Nagy Dezső muzeológus, Móra Feree múzeum Beszélgetés a N é p fr o ntr ól A szegedi emberek: tudósok, vannak olyan emberek — Dobó ipari munkások, dolgozó parasztok, | Lajos szavaival —, akik ezért, vagy kisiparosok és mások gondolataikat egyre többször szövik a népfrontról. Mindenkinek van véleménye és természetes, hogy ezek sokirányúak. Egy dolog azonban megegyező: a népfrontba be kell vonni mindazokat az embereket, akik a béke, függetlenség, jólét kérdésében egyetértenek s készek érte saját posztjukon munkálkodni. Egyszerű parasztember Dobó Lajos. Szeged-Alsóvároson, a Veresács-utcában lakik. Hollófekete hajába az idő ezüstös szálakat húzott már. Ilyenkor ősszel ő is nagy munkában van a földön. Vetni akar hamarosan, mert itt az ideje. Dobó Lajossal beszélgettünk a népfrontról. Arról beszélt, hogy mit vár tőle, mit vár a népfronttól. Egy szép hasonlatot is elmondott. Néki nincs lova és így Farkas Pista bácsi fogatjával megszántják az ő és az öreg Farkas földjét is — együtt. És közösen is vetnek, hogy mindketten f(Man MdeguHifinak. — Hát a népfrontban is ilyen megértéssel kell tömörülni minden embernek, akinek kedves a hazája. Egységben, összefogva jobban léphetünk előre — így mondta ezt Dobó Lajos. Gondolatban aztán az egész Alsóvároson járt és emiperek: szomszédai, ismerősei, paraszttársai is eszébe jutottak. Nincs mit tagadni, hogy Alsóvároson is azért -"Visszahúzódtak*, s nem hallatják szavukat. — Nékem az a meglátásom, hogy ezek az emberek is megszólalnak, csak meg kell találni az utat hozzájuk. Ha kérdéseikkel, életükkel foglalkozunk, akkor ez így is lesz, ha nem is egyik napról a másikra. Az utóbbi hónapokról is kis számvetést tett s percnyi csend után beszélt tovább. Nyáron történt; szomszédja, Császár Péter bácsi elpanaszolta, hogy beidézték a tanácsházára, mert "nem tett eleget* esedékes tojás- és baromfibeadási kötelezettségének. Boszszankodott az öreg Császár Péter, s ez érthető is volt, mert ő teljesítette a beadást, csak hát valahol hiba történt, azért idézték be éppen a nagy dologidő kellős közepén. Ezzel kapcsolatban ez a véleménye Dobó Lajosnak: — A népfronthoz is eljut majd az, hogy olykor feleslegesen zaklatják az embert. Azt várom, hogy a népfront tolmácsolja a tanácsnak, hogy ü^eVfinelc, ne adódjék. (Udanlé &tf. — A népfrontnak gondolni kell a mindennapok kérdéseire, s foglalkozni a nép életével és segíteni kell a munkáját. Kis csend, majd az őszi munkára tonságérzettel tevékenykednek a földeken. Csak helyeselni tudja ő is, hogy a népfront szegedi előkészítő bizottsága programmtervezetében jelentős rész foglalkozik a város mezőgazdasága fejlesztésével s a paraszti munka segítésével. Persze közben mondják is el a dolgozó parasztok észrevételeiket, javaslataikat. Alsóvároson, a Földmíves-utcában volt egy úgynevezett parasztkör. Dobó Lajos szerint helyes volna, ha a hosszú téli estéken újból öddtegyüinének ai aideudtcdiak a Földmíves-utcában s elbeszélgetnének mindenről. Jó előadót is szívesen hallgatnának. Helyénvaló cz. S az estéken át nemcsak a beadásról, adóról stb. váltsanak szót, hanem, ha úgy tetszik, az unokákról, vagy a paprikatermelésről. Terveikről is beszéljenek, s mindarról, ami az életükhöz tartozik. Mód adódna a szórakozásra is, a művelődésre. Éljenek ezzel az alsóvárosi Dobó Lajosok is, a Kiss Mihályok és a többiek. Ne fukarkodjanak a szóval az alsóvárosiak, mert a népfront az övéké is — értük is való. Ez a véleménye Dobó Lajosnak is. — Sok fontos kérdésről lesz szó a vasárnapi népfront nagygyűlésen — mondotta — és éppen eáért én is ott leszek. Nem maradok én el. S indul már, hogy megkeresse az kerül a sor. Dobó Lajos is arról öre8 Farkas István bácsit ét inbeszél, hogy a dolgozó parasztok | tézzék dolgukat a tanácsnál, soha nem tapasztalt kedvvel, biz- (mervay) Adatok a Hazafias Népfront előkészítő bizottsága programmfervezetéből A Hazafias Népfront szegedi előkészítő bizottsága programmtervezele jelentős mértékben foglalkozik az állatállov mány növelésével, amely fontos részét jelenti a lakosság jobb ellátásának. A programul állattenyésztési részén belül megállapítja: *Baremfiállomanyunkat a jelenlegi 150 százalékára emeljük, a tojáshozamot pedig tyúkonként 25 százalékkal növeljük". A meglévő adottságok mellett túl is tjeljesíth'ető a baromfiállomány és a tojáshozam növelése is. Száztíz éves az újszegedi tanítóképző T elszabadulásunk tízéves év' fordulója maga is tiszteletet parancsoló ténye az idei tanévnek Az újszegcdi tanítóképzőbe járó tanulók szemében tükröződik {s en nek a törlénelmi fordulónak a visszfénye. Tudják, hogy az ünneplés, a megemlékezés csak támaszpontja annak a 'célkitűzésnek, hogy az idei tanévben különösen szép eredményeket érjenek el. A kitartó és áldozatos munka eredményeivel kívánják ünnepivé avatni az egész tanévet. Idős és fiatal kartársak egész sorának szívében megrezzen valami a tízéves felszabadulási emlék mel lett is: száztizéves az ősi iskola, amely útba indította őket. Egybeesik a két évforduló: egyiknek a magasztosságát, a nuísik még fokozza. Az iskola levélben kereste " meg azokat a kortársakat, akikről tudunk és akiknek a cimét elérhettük. Sorozatosan jönnek az értesítések az ország minden tájáról: a kettős évfordulón ott teszünk! Megkapó színfoltok, életdarabok bontakoznak ki a válaszlevelek soraiból. Régi növendékek, őszhajú tanítók leírják: hova szólította őket a kötelesség, hálával gondolnak az iskolára, mely tisztes korában is figyel gyermekeire. Régi tanári arcok villannak elénk a sorokba rejtett emlékekből: Straub Ferenc, Kövessy Jenő. Mandula Aladár: valamennyien haladó gondolkodású és alkotó pedagógusok, vezérkönyvek és tankönyvek lyek. Túl a levelek során — ki tudja hány és hány nemes pedagógus sziv emlékét őrzi száztíz év dokumentációs anyaga. Kiállítás beszélt erről is október. 9-én, az emlékünnepély napján. IJagyománnyá kívánjuk avatni ezentúl minden esztendőben október második hetében a „végzett növendékek hetét". Kz lesz az az időszak, amikor az itt végzett növendékek, vagy személyesen keresik fel az iskolát, vagy pedig néhány sorban életjelt adnak magukról. hogy hol munkálkodnak. Az iskola valóban édesanyai büszkeséggel gondol gyermekeire, végzet^ növendékeire. Felelősségteljes, vezetőállása kartársak műkődnek a végzett tanulók köziil az oktatásügyi minisztériumban. a mcgyetanácsok oktatási osztályain, a köznevelés ügyének csaknem valamennyi területén. Büszkék vagyunk rájuk, de büszkék vagyunk a sok-sok becsületes tanyai tanítóra, akik szorgalmuk, tapasztalatuk és' ötletességük nyomán országos hírnévre tettek szert. Büszkék vagyunk a Takács Józsefekre (zákányszéki tanító), a Tokodi 'Andrásokra (Tápé-réti tanító), akik a fizikai szemléltető eszközök egész sorát barkácsolják össze, vagy tudományos igénnyel foglalkoznak környezetük régiségtani leleteinek gyűjtésével. az iskola jelenlegi nevelőlestü'* lete úgy érzi, hogy örököse a régi alkotó elődöknek. Sok eleven •ek írói, | kezdeményezés indult útjára egyéaklekinté-1 ni elindítás folytán. A kultúrált A z év mindenütt hamar kitelt. ** Az intéző gondolkodás nélkül gyorsan kimondta: — Menj isten hírével. Ez a szó járta akkoriban. A földönjutóvá válás, az éhség, a tüdőbaj — igy mondták, emlékszem —1 az Isten rendeltetése!... Nincs annyi ujja az embernek, ahányszor elmondták az öt családos Kozma Dezsőnek is ezt o hitszegő hazugságot. A harmadik gyereket, a Ferkót fúzöldülés után 10 éves korában ezért kellett kivenni cz iskolából és alkudozás nélkül a kutyanyaki Komlósi Ferenc kulákhoz adni. — Naccságos úr — valahogy igy mondta az apa. — a Ferkó fijam vigyázná a malacokra ... — Mennyit kérsz a gyerekért?! — kezdte Komlósi, ugyanazzal a hanggal, mintha vásáron alkudozna a szegényember tehenére. — Csak a kosztyát, meg hát, ha jónak látya még valamicskét... — Na jó! Nem veszünk össze ... Ennyit ért akkor az ember, igy történt a szegődes. Mert hát a szűkös kommenció a betevőt sem futotta. Odaadta az egyik gyereket a másik után, évről évre a kosztjáért, meg a „valamicskéért-'. És ez a itytyütt tesz isméi a csatád... Komlósi Ferenc, nyolchavi kanászságért, a 10 éves Ferkó gyereknek, 8 éves fia kinőtt ingét adta mindössze. A sírva panaszkodó anyának pedig, félvállról vélette oda: — Imádkozz jobban, majd akkor megsegít az isten!... Egész életen keresztül imádkozhatott az anya. Az Istentől ugyan, a grófok, a papok, a kulákok, holtomiglan-holtáig, sanyargathatták volna a szegényembert. lOJA október. Napkelet felől már hallatszik a dörgés... birrad a nap. Megrakott kocsi, megrakott kocsit ér. Se vége, se hossza a nyugat felé hajtott', rabolt lábasjószágnak, borjúknak, marháknak. Talpon az egész falu. Elrettentő hírek járnak szájról szájra. — Mi megvárjuk őket — mondja határozottan Kozma Ferkó apja. — Menjünk mi is — könyörög az anya — a plébános úr is mongya... — Menjen a plébános, ha akar. „valamicske" bizony nem sok volt.Mi maradunk!.. — Én akkor is megyek ... — Egy tappodtat se!.., károm kodik dühösen az öreg Kozma. — Inkább az ásót fogjátok!... és hozzáfognak a kertben egy bunker ásásához. Javában hurcolják még a sebtében kivágott ákácderekakat, amikor megérkeznek az első szovjet katonák. — Nyemci... Nyemci... Németeket keresnek. Kozmáné elfordul, torkát sirás szorongatja A gyerekek a repedezett vályogfalhoz húzódnak. Az öreg Kozmj pedig félve, napnyugat, Félegyháza felé mutat. A katonák nem mozdulnak. Nézik a foszladozó rongypokróc alól kikandikáló, sárga rozsszalmát, a meggyötört embert, az elfordult asszonyt és a szepegő gyerekeket. — Tovaris... — szól halkan az egyik. — Szelusái... — mosolyog a másik. Kozmánéból feltör a sirás, könny patákzik végig arcán, az értelmetlen, idegen szó hallatára. — Nyebojsze... ne félj! — magyarázza a nyílttekintetű, kékszemű, szőke, de mind hiába. Szavait csak a másik érti. aki a hosszú út alatt feketévé vált kenyérzsákot bogozza. — Nyebojsze ...ne félj! — és a kenyérzsákot kifordítja a szakadozott rongypokróccal terített szúette ágyra. A nagyhalom hófehér kockacukorra vágyakozva néznek a gyerekek. — Na, kusájtye ... egyél — és hogy bizalmat keltsen már is ropogtatja fogai közt a cukrot. Félénken a gyerekek is hozzáfognak . i. rralán eszembe se jutott volna •*• ez a tíz év előtti történet, ha tegnap nem találkozom Kozma Ferkóval, helyesebben Kozma Ferenc agronómussal. Együtt utaztunk a vonaton és beszélgettünk, hétköznapi dolgokról, mindennapos eseményekről. Tőle tudom, hogy öcscse traktoros lett, apja pedig gazda a kapott nyolc holdon. Szüretre hívott. új ház avatására, ügy mondta, együtt lesz ismét a család ... REGÖS PÉTER magatartásra való nevelés la igy vált nevelőtestületünk, munkamódszerévé (Dr. Fodor János kartárs kezdeményezése nyomán). A szemléltetés kérdése állandó munkaterülete a nevelőtestületnek: egyszerű útbaindító megoldások a leendő tanyai és falusi nevelőknek. Szemléltető eszközök, karto* grammok, faliképek készülnek ma is Tury, Fogassy és Nagy kartár* sak vezetésével, — Az iskola állandó belső fejlesztése is eleven hajtóerő. Az oktatás belső tárgyi fettételeinek a megteremtésében a kartársak nem ismernek fáradságot: az elmúlt két esztendő miatt több mint 30.09!) forint értékű ez a tár* sadalmi munka, amit erre fordítottak. Ha kellelt. együtt falazott, a biológussal a fizikus, a történelem tanár, a nyelvszakos; téglát adogatott és maltert kevergetett, ha kellett az ének- és zeneszakos kartárs. Meleg elvtársi és családi szeretet forrasztja eggyé ezt a munkaegyiittest. Nevelök, szülők és tanulók ösz* szefogása igy tudta kiszélesíteni az állami támogatás és segítés hatósugarát, Épül és szépül a mi iskolánk, második otthonunk. — Parkos udvarán már áz ősz szinei vibrálnak a fák lombjain, de a tízpercekre kitóduló gyermekse. reg arcán és szemében egy újabb évszázad, felszabadult büszke reménye csillog. DÖME MIHÁLY, igazgató A kisipari szövetkezetek csatlakoztak a Hazafias Népfronthoz Á Kisipari Szövetkezetek Csongrádmegyei Szövetsége vezetősége megtárgyalta a Hazafias Népfront előkészítő bizottságának felhívását. A vezetőség 5000 szövetkezeti dolgozó nevében örömmel és lelkesen csatlakozott a Hazafias Ncpfron1mozgalmához, amely a Magyar DoL gozók Tártja Hl. kongresszusán-k útmutatása nyomán dolgozó népünk minden rétogének szoros nemzeti egységbe való összefogását tűzte ki célul. Megyénk kisipari termelőszövetkezeteinek dolgozói odaadó munkáinkkal kívánnak részt venni munkás-paraszt szövetségen al.i' puló nemzeti összefogásban, s. uagvszerű célkitűzések megvalós:tásábnn. A KISZÖV vezetőségo magáévá tette a Hazafias Népfront előkészítő bizottságának határozatait és felhívta a ksz-ek vezetőségeit, a szövetkezeti bizottságokat, hogy vegyenek részt az előkészítő bizottság munkájában: a népfront bizottságok és a kongresszus küldötteinek megválasztásában.