Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-02 / 233. szám

#1TÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETIK I A MAI SZAMUNKBÓL: MA NYÍLIK MEG A JUHASZ GYULA-SZABADEGYETEM (3. oldal) JAVASLATOK A HAZAFIAS NÉPFRONT SZEGEDI ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSAGA PROGRAMMTERVEZETÉHEZ (3. oldal) AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A KÖLCSÖNADOTT FORINTOK SZÁZEZREIVEL SEGÍTIK A SZEGEDI DOLGOZÓK AZ ORSZÁG ÉS A VARCS FEJLŐDÉSÉT (3. oldal) X ÉVFOLYAM, 233. SZAM SZOMBAT, 1954. OKTÓBER 2. ARA: 50 FILLÉR A szegedi értelmiség és a város vezetése A felszabadulás óta hazánkban az értelmiség szerepe, száma és jelentősége rendkívüli mértékben megnövekedett. Soha nem volt még olyan világos, mint éppen most, hogy milyen hatalmas alkotólehetőségek tárulnak fel értelmiségünk előtt. Olyan alkotólehetőségek, amelyeket az egész dolgozó nép életének még fokozottabb megjavítására, eredményeink továbbfejlesztésére és megerősítésére hasznosíthat. Hazánkban és városunkban már a felszabadulás előtt is szép sikereket ért el az értelmiség, de az értelmiség egészének alkotótevékenysége sokoldalúan és gazdagon nem bontakozhatott ki s még a legkiválóbb eredményeket felmutatók sem érezhették, hogy alkotásaikat az egész nép hasznára, jólétének növelésére fordíthatnák. A magyar kutatók, technikusok, vagy az akkori „városatyák" alkotásaiból mindenekelőtt azoknak volt haszna, akik az értelmiséget kizsákmányolták, alkotóerejét megvásárolták. Az igazi tudós, az igazi (mérnök, a vezető állásban levő lelkiismeretes tisztviselő, aki tudását és tisztségét nem tekintette öncélúnak mindig arra vágyott, hogy alkotásai a legszélesebb tömegek közkincsévé legyenek. Az ilyen beállítottságú régi értelmiségre, amely a tőke béklyóiból felszabadult, népi demokráciánk, épülő szocializmusunk bízvást számít, mert tudja, hogy betölti majd azt a hivatást, amelyre legjobbjai hiába áhítoztak: az egész dolgozó nép életét szebbé és jobbá tenni. Szocializmusunknak nem az a célja, hogy a számában és jelentőségében megnövekedett értelmiség soraiból kiszorítsa a népért dolgozó és a néphez hü régi értelmiséget, hanem az, hogy sorait kiegészítse, felfrissítse, munkáját új értelemmel és új tartalommal töltse meg. A felszabadulás előtti évtizedekben a város vezető értelmiségének magatartására az uralkodó osztály céljainak kiszolgálása nyomta rá a bélyegét. A polgármester a város korlátlan ura volt. A tanácsnoki kar és a régi főtisztviselők a város „fejével" érdekközösségben, nem egyszer közelebbi-távolabbi rokonságban éltek. A dolgozó néptől, annak létkérdéseitől távol állottak és keveset törődtek a közügyek gyors és gondos intézésével. Ennek a vezető értelmiségnek nem. fájt, hogy a pusztamérgesi parasztok megfeszített erővel művelték meg a városi bérföldek sívó homokját, hogy az átokházi anyák homokba vájt nyomorúságos barlang-kunyhókban szülték meg gyerekeiket. Nem törődtek azzal a munkással, aki a város üzemeiben milliós értékeket termelt számukra, vagy azzal a dolgozó paraszttal, ki Európa-szerte híres gyümölcsöskertté varázsolta a várostanyai futóhomokot. Veszni hagyták József Attilát. Juhász Gyulát, Radnóti Miklóst, mert nem éreztek velük közösséget. A törvényhatósági bizottságban a város legtöbb adót fizető polgárai ültek. Természetes, hogy ezek a „vhilisták" osztályhelyzetüknél fogva-nem a többség, nem a dolgozó nép érdekeit képviselték. A bizottságnak csak kisebbik fele került ki a választás útján bejuttatott törvényhatósági bizottsági tagokból s ennek a kisebb résznek is elenyésző százalékát alkották azok a küldöttek, akik a választók érdekeinek képviseletét elsőrangú feladatuknak tekintették, A dolgozók számára idegen „városatyák" közé mégis bekerült néhány erős jellemű, az igaz ügyért írásban és szóban bátran harcoló széles látókörű és demokratikus gondolkodású; tehetséges ember. Tömörkény Istvánra, az „egyszerű szegény emberek" bemutatójára, Móra Ferencre, a nagy mesemondóra és régészre, a kultúra és tudomány elszánt harcosára, vagy Kiss Ferencre, a „szegedi erdők atyjá"-ra gondolok itt elsősorban, akik a néppel egynek érezték magukat s a mult rendszer urai éppen ezért sohasem értették meg őket. Haladó eszméik fennmaradtak s a jelen vezető értelmisége sok-sok nemes, iránytmutató gondolatot talál szellemi hagyatékukban, Mennyivel könnyebb, milyen más napjainkban, de különösen a tanácsok megválasztása óta a várost irányító értelmiség munkája! A végrehajtó bizottságban, a tanácsban nyoma sincs a rosszemlékű régi értelmiségnek. A tanácsban, a különböző bizottságokban, az apparátus szerveiben a munkásság és a parasztság legjobbjaival együtt dolgoznak a jól felkészült, a haladó értelmiség tagjai. A tanácsüléseken nincs már bal- és jobboldal, s a felszólalásoknak, javaslatoknak, bíráló hangú megnyilatkozásoknak közös célja: — a dolgozók ügyeinek, kívánságainak gyors és megnyugtató elintézése. A mi tanácsunkban már azok az értelmiségiek foglalnak helyet, akiket rátermettségükért, a nép ügyéhez való hűségükért maga a dolgozó nép küldött a város vezetői közé. Ez az értelmiség eddigi munkájával, amely a város továbbfejlesztését, mezőgazdaságának, iparának és kultúrájának felvirágoztatását eredményezte, megbecsülést szerzett magának. A választók a várost vezető értelmiségiekhez éppoly szívesen fordulnak közérdekű és egyéni kérelmeikkel, mint a munkás vagy pareszt tanácstagokhoz. S ez a tény azt mutatja, hogy dolgozó népünk bizalommal van irántuk. Az országgyűlés a napokban jóváhagyta a tanács választásáról szóló új törvénytervezetet. Rövid időn belül Szegeden is megválasztjuk az új tanácsot. A választásoknál arra kell törekednünk, hogy a régi, jó munkát végző, tapasztalt értelmiségi dolgozók mellé minél több diplomás, tehát magas képzettségű új értelmiségi kerüljön a tanácsszervekbe. De tőlük sokat, az eddigi munkánál és eredményeknél jóval többet várunk. Azok, akik a küszöbön álló választások eredményeképpen a nép bizalmát élvezik majd, nem lehetnek csupán tervek elkészítői, javaslatok benyújtói, hanem példát kell adniok a munka végzésében, a magasabb színvonalú vezetés kultúrájának kialakításában is. Csak az lehet jó vezető, aki pártunk és kormányzatunk politikájának szellemében tervszerűen és előrelátóan intézkedik, s aki munkája közben következetesen támaszkodik a tömegek alkotó kezdeményezéseire, javaslataira, bírálatára. Jó vezető csak az lehet, aki munkája közben egy pillanatra sem feledkezik meg beosztottjai, a rábízott dolgozók munkakörülményeinek és munkafeltételeinek javításáról. Szeged dolgozó népe azt várja értelmiségétől, hogy a város eddigi eredményeire építve, a munkásság és a parasztság legjobbjaival vállvetve dolgozzék a közjólét továbbfejlesztése érdekében hozott párt- és kormányhatározatok gazdasági, szociális és kulturális célkitűzéseinek maradéktalan megvalósításán. Gallé László, a Radnóti gimnázium igazgatója Lelkes munkával9 szép eredményekkel megkezdődött az ünnepi műszak a szegedi üzemekben Több és „Jó reggelt Keresik bácsi!" — köszöntötték az őszhajú portást a Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalatnál a korai érkezők. „Jó reggelt" — köszönt vissza s rögtön megjegyezte: korán bejöttek ma. — Maga is hatkor ltezd és már itt van — szólt vissza az egyik munkás. Fél hatott mutatott a bélyegző óra; csengője szinte szünet nélkül csengett. A munkiterm"k ablakai egymásután világosodnak ki. Először a oorruha részlegen gyúlnak ki a neon lámpák, közvetlen utána a hulladék műhelyben és legutoljára a szortirozóknál a földszinten. Még korai a inunkéhoz kezdeni. Nem szólalt meg a figyelmeztető jelzés. Az óra mutatója is csak háromnegyed hatot jelzett, mégis már mindenki a helyén volt. A hulladék üzemben is kéjobb munka a Szőrmeszültek a munkára. Forgó Teréz a tűbe fűzölt, szomszédja anyagot készített maga mellé. A szortirozóban is az asztalok körül foglalatoskodtak a dolgozók. Halkan beszélgettek egymás között, a jelzést várták. Nem kellett sokáig várakozni: Keresik bácsi hozzá készülődött, hogy a munka kezdetéhez a jelzést megadja. Ércesen kondult meg a harangot helyettesítő sín, s hangja jóidéig ott rezgett a levegőben. A gépek felbúgtak s mind jobban erősödött a zaj: megkezdődött a felszabadulási műszak a Szörmeés Bőrruhakészítő Vállilatnál. Látszólag olyan volt ez a pénteki nap, mint a többi. Mégis különbözött ez a nap a szürke hétköznapoktól. A röpgyűlések előadói munkakezdés előtt Szeged felszabadulásáról beszéltek. Sok anyának, férjnek jutottak eszébe az elhangzott szavak után és Bőrruhakészítő Vállalatnál a tíz évvel ezelőtti októberi napok, amikor otthon, gyermekeinket féltve bújtak az óvóhelyekre a bombázások elöl, majd az első szabad napok és az elmúlt tíz év eredményei. Talán éppen erre gondolt Csizmadia Sándorné is, miközben kése biztosan szaladt a bőrdarabon. Bőrnadrágot szabott az előre kirajzolt minta szerint. Ezt Horváth Istvánnétól kapta, aki most a „Sári" kabátok részeit rajzolja nagy gondosan A „Sári" nevet megkülönböztetésként adták a dolgozók a gyártás alatt levő női kabátnak, mert sok félét készítenek. Ezekből a „Sári" kábátokból óránként két darabot szokott kirajzolni Horváthné. Közben ügyel arra, hogy minden centiméter bőrt gazdaságosan használjon fel. Ebben nem is tudott versenyre kelni vele eddig senki. De a felszabadulási műszak alatt a mennyiséggel sem: az első napon óránként két és fél kabátot rajzolt ki a hitalmas tábla bőranyagra, cumi előtte feküdt. Hajas Sándorné a legjobb kézimunkás az üzemben. Pikírozott gombot varrt a felszabadulási műszik első napján, mint máskor. Senki sem vette észre, hogy szaporábban villant a tűje és rövidebb cérnaszálat dobott a hulladékba, mint régebben. Nagy Sándor II. eredménye is jobb lett, mint az előző napi. Reggel 8 óráig 4 dar:b kabátbélést húzott be előző nap, most pedig 5 darabbal végzett ugyanannyi idő alatt. Ábrahám Klári is kitett magáért a hulladék-műhelyben. Óránként 26 méter bőrcsíkot varrt a régebbi 22 méterrel szemben. Sok ehhez hasonló eredmény született a feL szabadulási műszak első napján az üzemben. Harc a nehézségek ellen a Szegedi Ecsetgyásrban Szürke őszi reggelre ébredt a város. A kora reggel friss szele piros^ színt lehelt az üzemek felé igyekvő munkások arcára. Az Ecsetgyár alacsony, fekete vaskapuja nyitva várta a dolgozókat. A műszak ugyan hét órakor kezdődött, de október 1-én, ezen a napon a szokottnál hamarabb érkeztek meg a dolgozók. Tíz perccel 7 óra előtt már mindenki a munkahelyén volt. Rüpgyülésekre jöttek össze, ahol az előadók ismertették, hogy október 1—10-ig felszabadulási műszakot tartanak az üzemben. A dolgozók lelkesen tettek ígéretet arra, hogy vállalásaikat becsülettel fogják teljesíteni. De e műszak megkezdése már első percben nehézségbe ütközött; a DÁV a transzformátorok karbantartását végezte Rókus területén s így negyed 11-ig áramszünetük volt. Az Ecsetgyár dolgozóit azon. ban nem zavarta ez sem. Viharlámpák és gyertyák világítása mellett dolgoztak szorgalmasan. Két óra múlva, 9 órakor már Király Jánosné szurkoló 139 százalékra, Domonkos József drótozó 175 százalékra, Lele Lajos ecsetkötő 114 százalékra, Gyöngyi Ferenc felverő 176 százalékra, Puskás Eta felverő 154 százalékra és Barcsa Margit iskola-ecsetkötö — az üzem DISZ-titkára — 162 százalékra teljesítették a két órahosszára eső tervüket. Az áramszünet miatt álltak a gépek a fürész- és esztergarészlegnél. De a két üzemrész dolgozói nem ültek ölhetett kézzel. A szárítóban rakták helyre az ecsetnyeleket és azt befejezve mindenütt ott voltak ahol segítségre volt szükség. Az óramutató gyorsan haladt előre. A felszabadulási műszak első napját sikerrel zárta az Ecsetgyár. Napi tervelőirányzatukat 100.4 százalékra teljesítették. Kiváló teljesítményt értek cl napi munkájukkal többek között Bába Erzsébet egyenesre kötő 152 százalékos teljesítményével, Suba Zoltánná ecsetkütő 132 százalékával, Csányi Sándor ifjúmunkás kopirozó 161 és Kiss Antalné spárgázó 135 százalékos teljesítményé-. vei* ÜJ FELAJÁNLÁSOK A SZEGEDI KENDERFONÓGYARBAN A S.zegedi Kenderfonógyárban az üzemi zenekar pattogó indulókkal köszöntötte a feldíszített munkatermekbe siető dolgozókat. A műszak kezdése előtt üzemrészenként megtartott 12 röpgyűlésen számos új felajánlás született. Péntek délelőtt a dolgozók legtöbbje becsülettel teljesítette vállalását. Bálint Jánosné a szárazt'onóban csak egyedül eddigi 112 százalékos átlagát 12 százalékkal növelte. Ugyanekkor kiváló minőségi munkát végzett. Hozzá hasonlóan dolgozott a szárazfonó minden dolgozója. KIVÁLÓ EREDMÉNYEK A SZEGEDI JUTAARUGYÁRBAN Városunk egyik élüzemének. a Szegedi Jutaárugyárnak dolgozói III. negyedévi tervüket 113.4 százalékra teljesítették. A felszabadulási műszak és egyben a negyedik negyedév első napját újabb kiváló termelési eredményekkel köszöntötték. A fonodában a napi tervet 318 kilogrammal túlszárnyalták. Kiváló eredményt ért el Brunner Jánosné, aki a keresztorsózóban 83 kilogrammal. Borbély Ferencné, aki a vetülékcsávélőben 34 kilogrammal termelt többet, min! az előirányzata. A szövődében ökrös Istvánné 52 méter, Polyák Lajosné pedig 49 méter tervtúlteljesítést ért el. 346 IFJÚMUNKÁS VERSENYE Az Üjszegedi Kender-Lenszövőgyárban 34b ifjúmunkás versenyzett a felszabadulási műszak első napjának sikeréért. Az üzemi DISZ-bizottság tagjai különösen példamutatóan és lelkesen vették ki részüket a munkából. Józsa Ilona például napi 56 ezres tervével szemben 68 ezer vetést teljesített. Gémes Etelka DISZ-fiatal három szövőgépen 107 ezer vetése ért el. míg az előírt 94 ezer. A fiatalok munkalendülete magával ragadta a többi dolgozókat is. Ezen a délelőttön a szövődé 220 ezer vetéssel szárnyalta túl előirányzatát. NÉGY ÜJITAS A DÉLELŐTTI ŐRAKBAN A Szegedi Ruhagyár munkatermeiben, laboratóriumaiban, raktáraiban kisgyűléseken emlékeztek meg a dolgozók a közelgő felszabadulási évfordulóról. Vállalták, hogy a péntek reggel kezdődött műszakon minden eddigi teljesítményüket felülmúlják. Az üzem dolgozói. — akik az idén több mint 300 újítást nyújtottak be — ezen a napon még többet gondolkodtak azon, miként tudnának jobb eredményeket elérni. Csak a délelőtti órákban 4 újabb újítási és észszerűsítési javaslatot adtak be az újító irodába. Ezek közül jelentós valutamegtakarítást eredményez majd Bubori Lajos műszerész újítása, amellyel a külföldről nehezen beszerezhető varrógép, gerieferek, szálemelök élettartamát mintegy félévvel hosszabbítja meg. Ma mulatják be a szegedi Nemzeti Színházban a „KispolgároR"-at A Szegedi Állami Nemzet) Színház ma este 7 órakor tartja Gorkij: Kispolgárok című színmüvének bemutatóját. A darabot Ádám Ottó rendezte s főszerepeit 'Bnrsy Bé'la Kossutfc-dijas. Lontay Margit, Inko László, Lászlófl'y Kata, Kátay Endre, Miklós Klára, Papp Teri, Miklósy György Doniján Edit és Kovács János játsszák. A bemutató elé nagy érdeklődéssel tekint Szeged -zuiházlúíogató közönsége. Készül a felszabadulási emlékkiállítás Nem kis feladat tíz esztendővel ezelőtti dokumentumok, iratok, plakátok, fényképek összegyűjtése s annak elrendezése. De komoly fel. adatra szívesen vállalkoztak a múzeum dolgozói. Gaál Endre, a Szegedi Tudományegyetem történeti intézetének tanársegéde, Ollvay Fe. rene, a Városi Levéltár vezetője, a fényképész Szövetkezet és sokan mások szegedi üzemekből. Ezekben a napokban gondosan gyűjtik össze a kiállítás anyagút, hogy azok szemléltetően mutassák majd Szeged felszabadulásának tizedik évfordulóján új életünk eredményeit. Kiállításra kerülnek a szegedi Szikra könyvkiadó első kiadás"i. Tőbb mint száz plakátot rendeznek amelyek felszabadulásunk clsö évében jelentek meg Szeged utcáin. A színház első plakátjait is láthatják majd Szeged dolgozói a kiállításon sok más érdekes dokumentummal együtt. A levéltúrban elfekvő iratok bizonyítják, hogyan segitotte a felszabadító Szovjet Hadsereg Szeged lakos ágú; élelemmel, szénnel - megváltozott életünk tükröződik majd a múzeumban megrendezendő emlékkiállításon. •