Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-02 / 233. szám

0ÉLMQGY1R0RSZBG SZOMBAT, 1954. OKTÓBER 2. fl Ssfnai forradalom győzelme fieüizonyilolla, hogy az idegen hatalmak szolgaságának alávetett régi Bzsia örökre eltűnt — mondotta Hruscsov elvtárs a Pekingben rendezett ünnepi ülésen Szeptember 30-án Pekingben ünnepi ülésen emlékeztek meg a Kínai Népköztársaság megalakulásának ötödik évfordulójáról. Az ezalkalommal rendezett ünnepi ülésen résztvettek a Kína Kommunista Pártja központi bizottságáriak tagjai, a szovjet kormányküldöttség tagjai: N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin, A. I. Mikojan és N. M. Svernyik elvtársak, valamint a baráti népi demokratikus államok kormányküldöttségének vezetői. Az elnökségben foglalt helyet Mao Ce-tung elvtárs, a Kínai Népköztársaság elnöke, Csu Te elvtárs, a Kínai Népköztársaság alelnöke, Csou En-laj elvtárs és a kínai állam más vezető funkcionáriusai. Liu Sao-csi, az országos népi gyűlés elnökségének elnöke nyitotta meg az ünnepi ülést, majd átadta a szót Csou En-laj elvtársnak. Csou En-laj elvtárs nagy tapssal fogadott beszéde utón a résztvevők viharos tapsa között N. Sz. Hruscsov elvtárs, a szovjet kormányküldöttség vezetője, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának első titkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagja lépett a szónoki emelvényre és mondott beszédet. Hruscsov elvtárs beszéde elején visszapillantást vetett az öt év előtti eseményekre, öt évvel ezelőtt — mondotta Hruscsov elvtárs — i j a Szovjetunió és a népi demokratikus országok népei, valamint az egész haladó emberiség örömmel üdvözölte a kínai ncp nagy győzelmét, a gyűlölt Kuomlntang-rendszer megdöntését, a szabad és független Kínai Népköztársaság megalapítását. A kínai népnek ez a történelmi győzelme nemcsak Kína életében, hanem az egész emberiség történelmében is jelentős esemény. Hruscsov elvtárs a továbbiakban részletesen foglalkozott a kínai nép hősi szabadságharcának történetével, a nemzetközi imperializmus, az amerikai és a japán imperialisták ellen vívott igazságos felszabadító háború jelentőségével. A kínai forradalom egész története világosan megmutatja, hogy Kína Kommunista Pártja a dolgozó tömegek ragyogó, régóta kipróbált vezetője, hogy hatalmas erőt képvisel, hogy irányítja, és győzelemről-győzelemre vezeti a kínai népet. A forradalom győzelme új korszakot nyitott meg Kína történelmében. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a kínai nép forradalmának győzelme volt a világtörténelem legkiemelkedőbb eseménye, amely újabb és rendkívülsúlyos csapást mért a világimperializmus egész rendszerére és bebizonyította, hogy az idegen hatalmak szolgaságának alávetett régi Ázsia örökre eltűnt. A szovjet nép őszintén kívánja, hogy a kínai nép sikerrel valósítsa meg a Kínai Kommunista Párt által a szocializmus építésére kidolgozott nagyszabású programmot. Hruscsov elvtárs ezután tolmácsolta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága üdvözlő üzenetét a kínai országos népi gyűlés elnökségének, Mao Ce-tungnak, a Kínai Népköztársaság elnökének, a Kínai Népköztársaság államtanácsának, a Kínai Kommunista Pórt Központi Bizottságának! Szívből kívánunk a Kínai Kommunista Pártnak, a népi kormánynak, a munkásosztálynak, a parasztságnak, az értelmiségnek és a Kínai Népköztársaság egész dolgozó népének egyre újabb sikereket a kínai nép ellenségei felett aratott teljes győzelemért és Kína erős szocialista állammá építéséért vívott harcában. Kívánjuk, hogy napról-napra tovább fejlődjék és erősödjék a törhetetlen barátság és szoros együttműködés a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió népei között — hangzik az üdvözlő üzenetben. „Olyan kormányt kell adni az országnak, amelyre nem nehezedik a vakság és a bűnpártolás súlyos gyanúja" Palmiro Togliatti beszéde a Montesi-iigy politikai vonatkozásairól nóma (MTI). Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitká. ra az olasz képviselőházban folyó vitában beszédet mondott a Monteslügy politikai hátteréről és a kormánynak az üggyel kapcsolatos felelősségéről. Togliatti elsősorban rámutntott arra, hogy komoly felelősség terhe, li p'iccioni volt külügyminisztert, inert vonakodott lemondani és többízben is beavatkozott a bírósági eljárásba fia érdekében. Hangsúlyozta továbbá annak a ténynek súlyosságát, hogy a Scelba-Saragal-kormány nem hajlandó hozzájárulni annak a parlamenti vizsgálatnak a lefolytatásához, amelynek feladata lenne fényt deríteni a botrány politikai hátterére. Ezután elmondotta, hogy a kor. mány igyekezett akadályozni a bíróságok munkáját- és a sajtónak az Eddig még nem szüléiéit meyegyezés a Eondoni kiienchatalmi értekezleten (MTI) Politikusok nyilatkozataiból, hírügynökségek tudósításaiból új részletek kerülnek nyilvánosságra a londoni kiienchatalmi értekezlet menetéről s arról, milyen problémákat nem tudtak mindeddig megoldani. A csütörtöki ülés után az esti órákban Spaak belga külügyminiszter adott nyilatkozatot a sajtónak, s kijelentette, hogy szerinte szombaton már kidolgozzák az értekezlet záróközleményét. Spaak ugyanakkor rámutatott, hogy két kérdés megoldása mindeddig függőben maradt. Először is: nem tudtak dönteni a fegyvergyártás ellenőrzésének kérdésében, amely kérdést visszautalták a szakértők elé. A szakértők munkája pedig még valószínűleg 2—3 hetet vesz igénybe. A második kérdés az, milyen módon osszák el a nyugnteurópai országok között az Amerikából kapott hadianyagokat. Spaak szerint Dulles ellenezte, hogy az amerikai fegyverszállítások „egy európai szerven keresztül" történjenek. Ugyanakkor a belga külügyminiszter azt a reményét fejezte ki, hogy Dulles talán majd hajlandó lesz felülvizsgálni ezt az álláspontját, mihelyt hazatér Washingtonba. A jelentésekből kiderül, hogy még mindig nem jutott megegyezésre a kilenc külügyminiszter az egyik föprobléma terén, abban, hogy meghatározzák a brüsszeli szerződés és a NATO szerepét a nyugatnémet csapatkontingensek felállításában. A „DPA" például ezt írja: .Értekezlet! körökből származó közlés szerint még az értekezlet előtt áll az első számú eredendő kérdés: Németország kérdésének rendezése a brüsszeli egyezmény, vagy a NATOrendszer lévén." igazság kiderítése érdekében folytatott kampányát. A helyzet elemzése után Togliatti az alábbi politikai következtetéseket vonta le: „Véleményünk szerint felelősség terheli mind a kormányt, mind pe. dig a parlamenti többség legnagyobb pártját és a vele szövetkezett |öbbi pártot. A kormány, ezek a pártok felelősek az elfajulás és a korrupció légkörének kialakulásáért, amely lehetővé teszi, hogy csalók, kalandorok, sőt talán még bűI nözök is szoros baráti és üzleti kapcsolatba kerüljenek a kormány és a politikai élet vezetőivel". „A korrupt. # elfajult rendszer csak úgy tudott kialakulni. hogy mintegy kiközösítették az ország lakosságának tekintélyes részét, szervezett üldözést indítottak ellene. Pedig ezek az emberek az ország szavazóinak több mint egyharmadrészét képviselik, a gazdaságilag ós politikailag aktív lakosságának pedig több mint a felét". „Az elfajulás megszüntetése végett- me& változtatni azt az egész politikai irányt, amelyben a különböző olasz kormányok 1948 óta haladtak. Ezen túlmenően ismét kapcsolatot kell teremteni az ország egészséges erői és a demokratikus baloldalt, a kommunistákat és szazialistákat követő nagy népi erők között, Mindaddig, amíg ez meg nem történik, nem lehet komolyan fel. venni a harcot az elfajulás éa a korrupció ellen". „A másik feladat: Meg kell állapítani a botrányban legjobban kompromittált személyek felelősségét és ennek megtörténto után azonnal félre kell őket állítani. Olyan kormányt kell adni az országnak, amelyre — még ha a jelenlegi többségi pártokra épül is — nem nehezedik a vakság és a bűnpártolás súlyos gyanúja. Az új kormány élén nem állhat Scelbához hasonló személyiség". „Az olasz nép becsületes és azt akarja, hogy a korrupt elemeket söpörjék el és diadalmaskodjék az igazsúg. Biztosak vagyunk abban, hogy győzni fog a nép akarata, amely a törvények és a köztársasági alkotmány tUztcletbentartását követeli". Üdvözlő távirat a Román Néphadsereg Napja alkalmából EMIL BODNARAS hadseregtábornoknak, a ltomán Népköztár. saság fegyveres erők miniszterének. BUKAREST A román néphadsereg napján a magyar néphadsereg harcosai és parancsnokai, valamint a magam nevében Bzivélyes üdvözletemet küldöm önnek ós a baráti román néphadsereg egész személyi állományé nak. Szívből kivánjuk. hogy a baráti román néphadsereg újabb sikereket érjen el a harol és politikai kiképzésben és továbbra is szilárd biztositéka legyen a román dolgozó nép békés alkotó munkáénak. BATA ISTVÁN altábornagy a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere Bizalmi szavazás az olasz képviselőházban Róma (MTI) Csütörtökön bizalmi szavazást rendeztek az olasz képviselőházban azzal kapcsolatban, hogy a Scelba-korményt több vád érte a Montesi-ügyben. Hírügynökségi jelentések szerint a képviselőház 294 szavazattal 264 ellenében, hét tartózkodás mellett, tehát igen csekély többséggel bizalmat szavazott a kormánynak. Holnap délelőtt ünnepélyesen nyitják meg Szegeden az Ünnepi Könyvhetet Holnap, vasárnap délelőtt 10 órakor a Klauzál tér és a Lenin utca sarkán nyitják meg ünnepélyes keretek között Szegeden az ünnepi Könyvhetet. A megnyitó beszédet Dér Endre, az írószövetség Szegedi Csoportjának titkára mondja. Vasftrnap Népfront gyűlés lesz Domaszéken és Zsombón Vasárnap délután 3 órakor Domaszéken, a kultúrházban kerül sor a népfront helyi bizottsága megválasztására, népgyűlés keretében. Zsombón délelőtt 10 órakor választják meg nagygyűlés kereté* ben a falu népfront bizottságát. Az 55-ös szolgálati számú kalauznő Mintegy két hónapja kapta meg a sztahánovista oklevelet. Nagyon örült. Három hónapig tartotta a sztahanovista szintet — nem volt kis dolog. Ugyan ki tudja azt a villamoson utazók közül, hogy melyik kalauz sztahánovista? Ezt nem tudhatják a fel- és leszállók, de talán mégis van egy dolog, amiből megállapíthatják, hogy jól végzi-e munkáját a villamoskalauz ... ... Délután úgy fél hat lehetett, amikor a Somogyi utca sarkán, a nagyállomás felől jövet megállt a villamos. Éppen Dorozsma felől is átszállás volt — egy öreg néni tipegett bottal, két kislánnyal a megállóhoz — Rókus felé akirtak menni. Már mindenki felszállt a villamosra, amely eléggé zsúfolt volt és az öreg néni is próbált kapaszkodni a két gyerekkel fel a lépcsőn. A kalauznő kinézett a kocsi nyitott ablakán, s mikor meglátta az öreg nénit a két gyerekkel, átfurakodott a peronhoz, leszállt és felsegítette két kis unokát és a nagymamát. S akkor húzta csak meg mosolyogva a csengőt. A Gázgyárnál le akart szállni az öreg nénike. A kalauz rögtön segítségére sietett. A két kislányt is leemelte, a kisebbiket nagymamája mindjárt a karjára vette, visszafordult, s igy szólt segítőjéhez: — Az isten áldja meg. Ugyan mondja már meg, hogy hívják? — 55-ös a szolgálati számom. — Na köszönd meg kislányom a kalauz néni jóságát — szólt az öregasszony piciny unokájához, az pedig apró kezecskéjével intett a kalauznőnek, aki szeretettel visszaintegetett... A lcalauznő, aki két hónappal ezelőtt megkapta a sztahánovista oklevelet —• most is kitűnően vizsgázott. Ez az amiből az utazók is megállapíthatják, kl végzi munkáját hibátlanul. S had mondjuk el befejezésül, három kis családot nevel ez a szorgalmas, mindenkinek készségesen segítő kalauznő; édesanyját is ő tartja el. De nemcsak munkájával bizonyítja be, hogy szereti a dolgozókat. szereti hazáját: példásan jegyzett békekölcsönt is. Fizetésének fele összegével segíti az államot. Ö is jegyzésgyüjtő volt. Felvilágosító szavai elevenen hatottak mindazokra, akikkel elbeszélgetett. Nem is csoda, hisz az olyan embernek szavai, alci szívét, lelkét adja a munkába, nem cnarad nyom nélkül. Köszöntjük őt e sorokkal. kívánjuk, hogy erőben, egészségben továbbra is ilyen harcosa legyen drága hazánknak. M. T. AZ (37) A tágas, üveges verandái-ól a konyhába kukkantottunk be: itt az ajtónyitó cseléd szorgoskodott Csepkónéval, aki takarosan, szikáran s nem kevés méltósággal pogácsát szaggatott. A konyhából tágas ebédlő nyílt, vastag szőnyegekkel, plüss karosszékekkel, „áramvonalas" bútordarabokkal. Az ablak mentén zongora ragyogott. Tizenhat év körüli leány ült a zongoránál, de nem a billentyűkön pihent a keze. hanem, egy sárga-regényen. Felnézett pillanatra, közömbösen köszönt, s továbblapozott. Kár, hogy, nem tekintett sokra minket, mert nagy ibolyaszeme volt, kicsit hideg pillantású. — Hogy vagy, Verácska? — barátságoskodott apám. — Köszönöm, jól — felelte Verácska, de nem fordította el a szemét az olvasnivalóról. — Mit csinál a kislány? — kérdezte apám odakint. — Kereskedelmibe járatjuk az idén — felelte büszkén Misa bácsi — tanuljon meg könyvelni és gyorsírni. No meg, zongorázni! — Jól tanul? — Közpesen — vágta rá gyorsan Misa bácsi. Szégyelte bevallani, hogy bizony lustácska a kisasszony, s pótvizsgára kellene készülnie a sárga regény olvasása helyett. Egyébként, mint később kitűnt, nem volt épp buta teremtés Verácska, csakhát elkényesztették, s végtelenül ellustult. Olyan volt, mint a lába körül szunyókáló nagy, kövér cirmos. Bezzeg az apja nem mutatott hajlamot a hizásra és a tétlenségre! Ugy járt a kezelába Misa bácsinak, mint a motolla, megál, líthatatlanul hadarta a szót, s ide-oda rángatott minket az ólak és istálló előtt az óriási £ Lr Ö PRÓBA frU: DÉR ENDRE udvaron. Beszagoltunk a kamrába is, melyet nagyguzda-magtárnak is bátran nézhettünk volna, annyira púposódott a búza a hombárban, s dagadtak a zsákok a liszttől, árpától, zabtól. Tisztára olyan volt az egész Csepkó féle birodalom, akár egy „zsíros" házatája! Amilyen fokozatosan nőtt Misa bácsiban a lelkesedés saját vagyona iránt, úgy lohadt apámban a kezdetben szerzett jókedv. — Hogy kapartad te mindezt össze, Misa? — kérdezte a tehénistálló elölt kedvetlenül és elkomolyodva. Szemét gyanakodva vetette barátja arcára. Világéletében undorodott mindenfajta kupeckedéstől, utálta az önzést és kapzsiságot. Misa bácsi ide-oda ugráló mókus-szeme felragyogott: — Munkával, testvér, meg ésszel! Apám erre nem szólt, csak a fejét csóválta meg egy félfordulatig, aztán mégis uralkodott a nyakán, s inkább így szólt sürgetően: — Hanem oda vigyél már minket, ami a legfontosabb, amire a legkíváncsibb vagyok: vezess a műhelybe, hadd lássuk, hogyan dolgoztok! Hadd lássa a gyerek is, mi a feladat! A ház régi, valamikor lakásul használt vészének két szobáját toldotta egybe Misa bécsi egy közfal kivetésével, ez volt az új műhely. Négy segéd gyalu ja nyomán sziszegett n forgács, s pengett a véső, amint beléptünk. Egy kenderszin hajú, élénk, fekete szemű, tizenöt év körüli legényke hulladékot takarított össze, s nagy füles kosárba válogatta a deszkavégeket. Az egyik sarkot a mennyezetig telerakták anyaggal, a szembeállót szerszámokkal, a legkülönfélébb, a legcifrább idomgyalukkal, úgy, hogy a két gyalupad alig fért meg, nem is szólva a segédekről, akik — mindjárt látta a szakértő szem — nehezen bajlódtak a szűk helyen. — Szűk a hely ennyi embernek — jegyezte meg mindjárt apám. — Majd megtoldjuk — legyintett energikusan Misa bácsi. — Éppen ezen töröm a fejem. Csakhát, tudod, nem lehet ám mindent egyszerre! Jó volt beletaposnom a susogó, ropogó forgácsba, kellemesen terjengett a fenyőillat a helyiségben, parázs kedvem szottyant rögtön munkába állni, s gyalut fogni. Csak persze, nem úgy verik a cigányt, nem úgy van itt, mint odahaza, ahol azt a szerszámot ragadom meg, amelyikkel épp jólesik elszöszmötölni. Itt Misa bácsi rendelkezik, no meg a segédek. Az egyik segéd szabályosa:! lendülő karokkal, fekete sport trikóban, „ropánt"-gyaluval kezében hosszú szalagokat kanyargatott u deszkaélről. Hullámos haja nagyon ismerősnek tűnt már háttal állva is. Mikor kicsit oldalt fordult, rámmosolygott, s hunyorított fi szemével. Kelen Gyuszi volt! Kimondhatatlanul megörültem neki! Bántam is én Misa bácsiékat, magkocástul, tehenestül, magtárostul! Semmi nagyobb baj nem eshet, ha Gyuszi is itt dolgozik! Rösteltem átgázolni a forgács-hegyen, in'-ább megvártam, amíg pár percre abbahagyhatja a gyalulást, s ő ballag hozzánk. Megölelt szeretettel. (Folytatása következik)