Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-10 / 240. szám

4 SZEGEDI SZÉP SZŐ H A Z — "jÁMeí Jltt&a, m „Az éjjel hazafelé mentem," — fölöttem álmos csillagok pillogtak, míg a csönd szívemben halk dalokból tüzet rakott. Ügy megfeszült a lélek húrja megmérvén múltat és jelent, de kezdeném a harcot újra künt és magammal — idebent. Nem álltam kívül cifra szűrben, a tömegek közt elvegyültem, mint óceánban csöppnyi ér, Magában hord ez óceánom, s azt végzem fönt a bősz hullámon, amit a közösség kimér. Kopik a test is, mint a szerszám s a vén kezek még sürgenek, matatnak kertben és pelenkán s rájuk nevet négy-öt gyerek. Intő kezek — a kék erekre majdnem századnyi év tapad — netán, ha bárki elfeledne keserves szolga-sorsokat.., Intő kezek, hogy más legyen, — de majd magunk, nem bízzuk másra kutyánk se, nemhogy dolgaink. A munkásosztály rég kiállta eszével, szívvel győztesen a tüzpróbákat sorra mind. 0 \ A íöl-íölosztott földanyánkat megöleli, ki annyiszor , húzta egy csücskét, ahol szánthat, I amíg futja inaiból. Nehéz külön a holdak súlya, í vesződés — régen dobra vitt... I A volt cselédhad okosulva I egymásba szántja holdjait. \ ökrét, lovát még szemmel tartja s az abrakot is csurig rakja, ha sajátjait eteti. Enyém? Tied? — A kapzsi vágyból | vetkőzik, mint a rossz gúnyából, [ s emberibb magát megleli. 0 i Hírünk, nevünk j hányszor taposta úri láb? j Honi szerelmünk lángolása ! új arccal néz rád, nagyvilág. f A tengerentúl kit se csábít, | van itt mit tenni annyi még. I A legkisebbik csorbulásig munkálhat a testvériség, Á M emiékéxe — ahogy az idő érik egyre, munkára, harcra, szerelemre, ahogy felnő a többi nép s elűzi múltja holló-árnyát, s a gyűlölet, — mely szemvilágát lefogta —, mint a mécs, ktég. s. Ütötték, verték, nem volt aenki, arcán olajfolt s forradás ... Egy országot így ölbevenni nem tudott volna senki más, Pipázó gyárnál több a gondja} törvényt ír, alkot és tanul s a mából át a századokra feszül a lelke, mint a húr, öntők, kovácsok, lakatosok kezében nőtt és pirosodott kisded jövőnk, a serdülő. Csengjél csak vígan, jó üllő, dicsérve őket, akik hordják vállukon sorsod, Magyarország. Tanút idézve dolgainkhoz: az idő minket igazol, ahogy a fecske tavasz-hírt hoz s kihajt a búza föld alól. Ezer gyökérrel — mint a tölgyek kötünk az élet oldalán, s hajtásaink még följebb nőnek emlődön édes, szép hazám. S alulról jönnek még a mélyből, a csillagszívű nép öléből szomjan, keresve bő kutat, hogy hűs. vizekben ősz-fehéren, a szabad élet tengerében megmossák ráncos arcukat. <4 El Fészekrakó-tavaszra várva a harmatos éj megitat. Édes Hazám, földem, te drága, öleld magadhoz csöpp fiad. Adj még erőt a küzdelemre s látóbb szemet, hogy énekem . nevetve, sírva és perelve teérted élő szó legyen. Itt minden dolgunk minket hirdet, ov-ut n^rri áshat földbe minket, amíg magyar szív e8 w>IÜJ_ ' Mindig magasra tartsd a lángot, mely igazolja magyarságod népedért küzdve emberül. I fj Lődi Ferenc Tragédia, de nem Shakespeareé Megtörtént eset alapján bátorkodunk azt állítani, hogy földünk tiszteletreméltó úti-' társa, a hold, túlságosan kö* zelkerült bolygónk azon részé-* hez, ahol a „National Broadcasting" nagy amerikai rádió* társaság birodalma terül el. Az olvasó talán emlékszik, hogy William. Shakespeare „Othello" című tragédiájában ezeket a szavakat adja a fő* hős szájába: Mindezt • hold Bolond Járása tette. Közelebb jött A földhöz, mint szokott; • miatta mind Megvisz aa ember. A „National Broadcasting" rádiótársaságnál a közelmúlt* ban lejátszódott események meggyőzően bizonyítják, mi* lyen rendkívüli megfigyelő* képességgel rendelkezett a halhatatlan tragédia szerzője. Mert mi történt. Négy vad sárnap „Shakespeare-sorozatot" adott a társaság. Az egyik vasárnap az „Othello"-ra ke* rült volna sor. A közvetítés azonban... el* maradt. Ugyan miért? A „National Broadcasting" igazgatósiga úgy vélte, hogy a lemezre vett „Othello" szereplői nem állják ki az olyan „színiszakértők" kritikáját, mint Mister McCarthy. Jago, mind az alak termé* szetét, mind az alakító szeméIgét tekintve, teljes mérték* ben megfelel. De még menynyire! Ezt a szerepet Jósé Fer* rer játszotta, aki sikeresen ki* állta az amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottság ellenőrzését, kiváló ajánlások* kai rendelkezik az amerikai légiótól, sőt a bulvársajtó „garantált" antikommunistá* nafc kiáltotta ki őt. De itt van Othello... Kiderült, hogy a „garantált" an* tikommunista Ferrer mellett Othello szerepében lemezre vették a „nem garantált" Paul Robeson hangját is. Gyűlölöm a mórt. Le kell számolnom vele... — mondja Jago. Az amerikai reakció Paul Robeson iránti gyűlölete legalább ilyen erős. S a „boszorkány vadászok" elhatározták, hogy mégegyszer leszámolnak vele: az „Othello" rádióközvetitése elmaradt. Ezek után próbálja valaki azt állítani, hogy a hold nem került veszélyes közelségbe a •National Broadcasting" gazdaxhoz. Megháborodhattak, hogy rajuk jotf ez „ újabb reakciós hisztérikus roham! M. Sztúrna cdsegeJi 1. szám A DÉLMAOYARORSZÁQ IRODALMI MELLÉKLETE Feladatainkról Részlalek ax írószövetség szegedi csoportja közgyűlésén olhangxott beszámolóból ÖREG SZÖGI FÖLSZABADUL Az a feladatunk, hogy leküzdve sorainkban mindenféle helytelen eszmei és művészi nézetet, megtaláljuk a módot arra: hogyan haladhatunk egyre eredményesebben eiöre népi demokratikus rendszerünk, szocialista építésünk írói szolgálatában? A Szabad Nép márciusi cikkét idézve: „A párt, a kormány politikájának passzív helyeslése helyett mérhetetlenül többre: pártos írói szolgálatra van népünknek szüksége!" Valóban így van ez. Az szükséges, hogy pártos írói szolgálatunk kapcsán megformáljuk a kommunista író típusát, olyan írói-eszményt, mely a nem-kommunista írótársakban a feltétlen tiszteletet és megbecsülést ébreszti. Olyan írói-eszményt, melynek megvalósítása ellenállhatatlanul vonz és példaküvetésre serkent minden jószándékú s hasznos munkát végezni képes tollforgató embert, elsősorban az egyetemeknek fiataljait. Mire neveljük elsősorban ezeket a fiatalokat? Arra, hogy ügy írjanak, hogy egyre Jobban tükröződjék írásaikban a párt, a nép ügye iránti mélységes felelősség Arra, hogy necsak számbavenni tudják azt, ami ebben az országban történik, hanem lelkesítsék, segítsék dolgozó társaikat azoknak a céloknak megvalósításában, melyekért vállvetve küzdünk mlndanynylan. Arra, hogy megtanulják valóban a gazda szemével áttekinteni az ország dolgait. Arra, hogy egyéniségüknek megfelelően, sajátos módszerekkel közelítsék meg életünk bonyolult törvényszerűségeit, s láttassák meg azt, ami új életünkben szép, és példamutató. Ébresszük rá őket arra, hogy — a hibákat, visszásságokat soha el nem kondözve, a bűnös mulasztásokat el nem hallgatva — ne puszta bajkeresésből álljon írói munkájuk, hanem ábrázolják sokrétűen, művészlen eredményeinket, is s az eredmények megkarcolóit, szocializmust építő munkánk sokarcú, példamatató munkáshőseit. Népünknek nagy szüksége van optimizmust árasztó, példaadó hősökről szóló, magas művészi igényeket kielégítő írásokra, korunk leghaladottabb embertípusának, a kommunista embernek értelmet-mozgató, megragadó, felemelő érzéseket fakasztó megjelenítésére! Ennek a munkának sikeres megvalósításához — a művészi eszközök elsajátítása mellett — az szükséges, hogy fiataljaink bensőségesen, lelkiismeretesen tanulmányozzák pártunk politikáját, a marxlzmust-leninizmust. mert csak ez segíthet meglátni a torzításoktól mentes, teljes Igazságot. A leghaladóbb világnézettel felfegyverkezve, pártunk, kormányunk politikáját tanulmányozva, mesterségbeli előrehaladásunkban egymást önzetlenül és minél alaposabban támogatva, lesz bennünk annyi erő, értelem, és akarat, bogy lépést tartva kulturális fejlődésünk egészével, bekapcsolódva az irodalom országos vérkeringésébe, egyre előrébb tudjunk haladni szép, lelkesítő feladataink végrehajtásában. Dér Endre A Szovjet írók II, Kongresszusa előtt A Szovjet írók II. Kongresszusának előkészítése során az írószövetség Ifjúsági Bizottsága az utóbbi hónapokban szemináriumokat és érlelésieteket szervezett. Itt megvitattak a fiatal írók kéziratait és azokat a műveit, amelyek az utóbbi hónapokban megjelentek a helyi folyóiratokban és almanachokban. Egyúttal megbeszélték azt is, hogyan lehetne megjavítani a fiatal írók nevelésének munkáját. A telei majorba hazaérkezett Szögi Illés bácal katonafia. Hajnalban, az apátfalvi harcokból Jött. Szökött. Szögi llléa, aki eeész életében aa uradalom etnbertelenftö fegyelmének súlya alatt élt, nem érti, rosszalja fia lépését. Délutánig a majorban fölborul az eddigi é et. A kérdést Szögi bácsinak Is fölteszi az intéző parancsa Hogyan válaszol, az klderfll az alább közölt részletből, mely a Szegedi Városi Tanács és a Magyar Irdk Szövetsége Szegedi Csoportja által hirdetett fölszabadulási pályázat harmadik diját nyert elbeszélésből való A MAJORBAN GYORSAN híre ment a ruszinok szökésének. Annak is, hogy az intéző a csendőröket hívta. A cselédházak előtti udvarok elnéptelenedtek. Tűzhelyeik mellé bújtak az asszonyok. Ok nem láttak semmit, nem tudtak semmit. Délig tartolt ez a nagy csendesség. Csak a gondolatok háborogtak a fejekben, meg az ágyúk szóltak egyre hevesebb bomböléssel Makó felől. Néha-néha óriási dörrenések vegyültek a brummogó, morgó, böfögő ágyúszóba, repülőgép zúgott el a major körül. A csendőrök nem jöttek, pedig lovon csak félóra az út a falutól a majorig. Az intéző sem szólt ki, az ispán sem hajtotta munkára az embereket. A férfiak az ököristállóban gyűltek össze. Az ajtóban pipáztak, tárgyaltali nagy szünetekkel az öregek. A surbankó legénykék meg az ágyúk szavát találgatták. Legények, javakorabeli emberek nem akadtak a majorban. Már rég elvitte őket £ háború, amihez foghatót még nem látott a világ. S most ez a háború itt van a major alatt. Vagy már ide is ért, mert ma már megszakadt a munka fölborult az élet. DÉLTÁJBAN MAKÓ FELÖL szállingózni kezdtek az emberek. Kettesével, hármasával, néha nagyobb csoportokban. Sura Bálint, a kovács kiment közibük az útra. Az emberek kérdezgették, meszsziről is látni, hogy izgatottan, követelődzve. A kovács felelgetett nekik, mutogatott a Maros felé, mire az összeverődött csoport elindult át a töltésen. Sura még utánuk kiáltott: — Aztán ne maradjanak egy csomóba, verődjenek széjjel! «. Az emberek bólogattak, aztán egymásután tünteic el a töltés párnája mögött. — Vertántelepiek — magyarázta Sura, mikor az istállóba visszajött. Tegnapelőtt már bent voltak náluk is az oroszok, de az estére magyarok gyüttek a lelei kövesúton, aztán visszanyomták üket. A temetőig möntek vissza az oroszok, most ottan, meg a munkásházak közt folyik a csata. — Hát ezök? — bökött az öreg Szögi. — Minek gyüttek. A magyarok küldték őket, Szegedre jelentkezni. Katona-, nak. Az oroszok benthagytak őket, a magyarok meg elzavarják. Jöttek is, de a lelet kövesúton orosz járőrbe ütköztek. Féltek ott jönni tovább, mert háborúban fcönynyen fogollyá lehet az ember, aztán erre kerültek. Innen meg visszamennek a város alá! — Csönd volt kisideig, aztán az öreg Szögi szóiaií meg újra. Megint az motoszkált a fejében, amit a fia érkezésekor gondolt. — Szóval mögszegik a pa« rancsot. — Milyen parancsot? — Hát azt, hogy Szögedébe katonának jelöntközzenek! — Azt meg! Bizony megszegik azt. — Hát aztán, ha újra for£ dul a világ, mögén csak ráfizetnek! Ennek nincsen értelme. * 14 — Hát annak ml van, hogy most menjenek be katonának? Annak van?! — Annak van! mondta gondolatát az öreg' Szögi. Van! mert azt parancsra töszi mög a szögé ny embör, aztán nem az övé a felelős ség! •» Az öregek egyetértőleg bólogattak, a surbankó legények nem sokat értettek mindezekhez. — Csak Sura lelkét borzolta fel valamiféle fájdalom, vagy düh. Most értelte meg. milyen mély szolgaságba döntötte a major az embdl reket. Mert ez a legmélyebb szolgaság. Nem a test kiszolgáltatottsága. ez a lélek erőtlensége. Olyan erőtlenség, mely nem mar felelni önmagáért. csak parancsra tud cselekedni. Mit válaszoljon erre? ?tl Folytatása a második oldalon