Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-09 / 239. szám

PILÁG PROLETÁRJAI EGYES ÜJJETm I A {eldAaíadnIádi miUtak fiéídáUnuiató- ddfátóft Forgó MargitAZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 239. SZÁM SZOMBAT, 1954 OKTÓBER 9. ÁRA: 50 FILLÉR Kenyérgabonatermelés Szegeden Kenyér, liszt és tésztafélékkel való ellátásunk alapját az ország kenyérgabonatermelése jelenti. A párt- és kormányhatározatok, mezőgazdasági terveink ezért fordítanak különösen nagy gondot a kenyérgabona termelésére. A kenyérgabona az egyetlen növényünk, amelynek termőterülete kötelezően meghatározott. A meghatározott terület bevetése önmagában nem elég biztosítéka az elegendő termelésnek. A mult, de az utóbbi évek terméseredményei is azt mutatják, hogy termésátlagunk nem éri el azt a szintet, amelyet adottságaink lehetővé lesznek számunkra. A terméseredmények fokozására biztosítottak a lehetőségek. Az agrártudomány, a gépi erő és munkaeszközök, a műtrágya mind a termelőszövetkezetek, mind az egyéni termelő számára rendelkezésre áll. A boletta és a festeltbúza már a rossz emlékű múlté. A szabadpiac felvevőképessége is biztosítja a nagyobb gabonatermés jövedelmezőségét. A legutóbb megjelent kormánvrendclkezés a beadási és szabadgabona utáni korpa-juttatásáról a termelők régi kívánságát elégíti ki. A Hazafias Népfront szegedi előkészítő bizottsága programmtervezetében célul tűzte ki a kenyérgabonatermelés 18 százalékkal való emelését három év alatt — a lakosság jobb ellátásáért. Szeged dolgozó parasztságára vár a feladat, hogy ez.t a célkitűzést mind a maga, mind Szeged népe érdekében mrgvalós.'tsa. Itt az őszi szántás-vetés ideje és már most nagvon sokat tehetnek a dolgozó parasztok azért, hogy a következő nyáron többet fizessen a föld. Nézzünk meg néhány alapvető feltételt, amelynek segítségével az adott körülmények között is biztosítva van a Népfront programmban kitűzött termelési cél elérése. Fontos a vetésforgó, illetve a megfelelő növénytermelési sorrend megtartása. Ezen a téren sok tennivalónk van. Gabonáink túlnyomórésze késői kapásnövény — kukorica, napraforgó — után kerül elvetésre. Ebből adódik, hogy gabonáink sokrésze rosszul előkészített talajba és elkésve kerül vetésre. Jó elővetemény a paprika is, mert utána a gabona bőven terem. Nemcsak a szegedi paprika becsülete, de gabonatermelésünk érdeke is megkívánja, hogy minél több paprikát termeljünk. Azon kell lennünk, hogy a fűszerpaprika mellett minél több gabona kerüljön jó elővetemény után. Ezért növelnünk kell főleg a pillangós takarmánytermelésünket, ügyelve arra, hogy minden jó elővetemény után elsősorban kenyérgabonát vessünk. A mi mostani termelési körülményeink mellett azonban elkerülhetetlen a kukorica utáni gabonavetés is. Törekedjünk arra, hogy minél több korán érő kukoricafajtát termeljünk, mert így hamarabb tudunk jó magágyat készíteni. Végső szükségben gabona után is vethetünk gabonát, de ügyeljünk a farló helyes ápolására, a fertőző gomba és az állati . kártevők pusztítására. Több éven át azonban semniiesetre se termeljünk egymásután kalászost. A termés fokozásának jelentős tényezője a megfelelő talajerő. Istállótrágyát elöveteménve alá adjunk a gabonának, közvetlenül legfeljebb csak kisebb mennyiségben akkor, ha földünk nagyon sovány. Műtrágyából szuperfoszfátot ősszel alaptrágyaként holdanként 80—160 kilót, pétisót pedig 50—60 kilót. Fejtrágy.aként pétisót, esetleg érett szervestrágyát szórjunk gabonáinkra.. A jó termés fontos előfeltétele a jó magágy készítése. A korán lekerülő elővetemény időben felhántolt tarlóját, a későbbiekét közvetlenül a betakarítás után azonnal szántsuk vetés alá. A szántás mélysége, talajtól és az időjárástól függően legyen. Szegeden és környékén bevált a 15 cm körüli középmély-szántás. Jólkezelt elővetemény után megfelelő a tárcsázás — tárcsázott földbe is vethetünk gabonát. Az eke után mindig borona járjon. Ha ritka, száraz a föld, hengerezni is kell. A vetést mindég géppel végezzük, ha lehet keresztsorosan, vagy sűrű sortávolságú vetőgéppel. Az Alkotmány tsz az idén nemcsak több területre vet kenyérgabonát, mint tavaly, hanem jelentős mértékben alkalmazzák a keresztsoros vetést. A magtakaráshoz boronát, ha szükséges, hengert is használjunk. Az idén a bőséges csapadék mellett a henger használata nem szükséges. Gondosan ügyeljünk Arra, hogy kitisztított, csávázott, jó vetőmag kerüljön a földbe. Régi igazság, hogy aki ocsút vet, gazt arat. A vetést legjobb október első felében elvégezni, hogy .legyen ideje az elvetett magnak kikelni, megerősödni és bokrosodni. Az Űj Élet és az Alkotmány tsz-eknek is van már búzavetésük, s több egyéni gazda is elvetette már a búzáját. Nem késlekedhetünk a búzavetéssel. Az idejében elvetett gabona minden holdja többet terem. A szegedi tsz-ek példát mutatnak az őszi munkában, s október 4-ig 350 hold földön elvégezték a vetőszántást is. A kikelt gabona őszi és téli ápolása nem sok munkát kíván. De óvnunk kell a vadlibáktól, a téli vadvizektől, a hó, vagy jégalatti befulladástól. Tavasszal felfagyás esetén azonnal hengerezni kell. Boronálással, hengerezéssel elősegítjük a jobb bokrosodást. A tavaszi fejtrágyázást az eddiginél nagyobb területen kell alkalmazni. A tavaszi ápoláshoz tartozik még a tavaszi gyomirtás is. Ha gabontermelésünknél az ismert és jól bevált szabályokat megtartjuk, akkor a szegedi adottságok mellett kitűzött termelési célunkat könnyen elérhetjük. Ha mezőgazdaságunkat a tudomány és a fejlődő gyakorlat bevált módszereivel fejlesztjük tovább, akkor termelésünket az évek során a Népfront programmban előírtaknál is magasabb szintre emelhetjük. A Hazafias Népfront szegedi előkészítő bizottsága programmja Szeged minden becsületes, hazáját szerető ember programmja — a dolgozó parasztoké is. A kenyérgabona termelés fokozásával is segítse parasztságunk a népjólét emelését. Nem kétséges, hogy Szeged dolgozó parasztsága az őszi munkák jó elvégzésével is bizonyítja hazájához való hűségét, cselekvő részvételét a programmtervezet megvalósításában. Nagy István, a szegedi városi tanács V. B. elnökhelyettese Megkezdődött a mezőgazdaság' építőipari konferencia Budapesten az Építőipari Tudományos Egyesület rendezésében j kétnapos országos mezőgazdasági ' építőipari konferenciát tartanak. í A pénteki tanácskozás során Kükcny Mihály földművelésügyi mi- j niszterhelyettes tartott beszámolót, i (Li.-bmann Béla felvételei. Fényk. Szöv.) Forgó Margit a Szegedi Tex tilművek láncesévélő üzemrészének fiatal dolgozója. Ügyesen kezeli a rábízott 25 orsót. Arra vigyáz legjobban, liogy az elszakadt szálakat minél gyorsabban összekösse és a lefogyott kopszot a legrövidebb időn bcliil kicserélje. Munkájának minősége a legjobbak közé taiiozik. 5-ös a Zsédely minősítése. A felszabadulási műszakban kiválóan dolgozik. Átlagos eredménye 1 Iliig százalék. - „• „A nemzeti össz-efogás keretein belül még tovább erősödfék a munkások és o parasztok szövetsége" Dobi István nyilatkozata a Hazafias Népfront jelentőségéről és a Népfront' bizottságok megalakulásával kapcsolatos kérdésekről Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Hazafias Népfront országos előkészítő bizottságának tagja a következő nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Iroda munkatársának a Hazafias Népfront jelentőségéről és a Népfront-bizottságok megalakulásával kapcsolatos kérdésekről: — Igen nagy jelentőséget tulajdonítok a Hazafias Népfrontnak, illetve a nemzeti összefogásnak. Jelentős ez politikai, gazdasági, kulturális és szociális szempontból egyaránt. Sok hasonló nemes törekvés volt már a nemzet életében, a mostani az egész nemzet boldogulása érdekében való s ezért igen fontos, hogy jó munkát végezzünk. További előrehaladásunk, békés életünk biztosítása — nagy és nemes célok, és ha jól fogjuk meg a dolgot, a nagy célok megvalósítására népünk az eddiginél is egységesebben lép sorompóba. — Különösen fontosnak tartom a Hazafias Népfront munkáját a falun, ahol az elénk tűzött nagyszerű célokat igen l^örültekintő munkával kell megvalósítanunk. Kormányzatunk nagy feladatokat tűzött maga elé a falu felemelkedését illetően. Nem kétséges, hogy a falusi Népfront-bizottságoknak nagy lehetőségeik lesznek e feladatok megvalósitásában. Ezeknek a bizottságoknak mindenütt a nemzeti összefogás ütőerejének kell lenniök. Azt tapasztalom, hogy sok helyen megértették ezt, vannak azonban ahol nem gondolták át megfelelően a dolgot. — A komáromi járásban jártam a napokban. Ott azt tapasztaltam, hogy több helyen formális a Népfront-bizottságok megalakulása, mert ezeken a helyeken gyenge volt a szervező munka, nem tudatosították eléggé a dolgozókkal, milyen nagyjelentőségű feladatok megoldásáról van szó. Mélységesen helytelennek tartom azt, hogy ..egyes községekben a dobosra bízták a szervezést, legfeljebb még hangoshíradón közölték a dolgozó parasztokkal, hogy megalakult a Népfront-bizottság. Egyik sem alkalmas és megfelelő. Az elmúlt években falusi vezető embereink egy része keveset gondolt arra, hogy megnézze, emberileg mi a helyzet a -községben, hogy hat egyik vagy másik intézkedés. Most másfajta munkára van szükség. Sok helyen nem elég az a felvilágosító munka, amit végzünk és nem helyes az a mód, ahogyan végezzük. — Fel lehetne tenni a kérdést, hogy képzelem én el? Hát valahogy így: minden faluban ismerek a parasztok körében néhány olyan tekintélyes dolgozó parasztembert, akik emberségükkel, szorgalmukkal, tisztességükkel és értelmükkel is kitűnnek. Ha ezeket az embereket keressük meg — ötöt-hatot — egy faluban és el tudunk velük beszélgetni arról, milyen céljaink vannak, milyen eredményeket értünk el eddig és ezeket hogyan fokozhatjuk tovább a nemzeti összefcgással, akkor tovább jutunk. El kell veliik beszélgetni: nézzétek meg a gépállomást, a gépi munka eredményeit s ha erre azt halljuk tőlük, hogy hibák vannak még ott vagy hibák vannak a termelőszövetkezetben, akkor meg kell magyarázni nekik, hogy nem a gépállomás és nem a nagyüzemi gazdálkodás a rossz, nem a nagyüzemi gazdálkodásban van a hiba, hanem más baj van itt, gyertek állapítsuk meg közösen! Az egész mezőgazdasági termelést magas színvonalra kell emelnünk, de dhhez a ti munkátok is szükséges! Kérdezzük meg tőlük s mondják meg, hol a javítanivaló, mondják meg, mit kívánnak az államveze'éstől: műtrágyát, gépet, stb. — és mondjuk meg nekik: mi a falu nyugalmát, a falu kultúráját akarjuk, nem akarunk mást, csak jót és nem hívjuk másra őket, csak arra, hogy társaikkal együttmunkálkodjanak ezért a jóért, adják hozzá az ő erejüket, az ő tudásukat az eddiginél nagyobb i mértékben. í S az .ilyen beszélgetésnek meglesz az eredménye. Mondott szóból ért a "magyar ;— tartja a közmondás — s a parasztember megérti az egyszerű szót. És ahogy így falvanként öt-hat emberrel szót lehet érteni, ők a népfront-bizottság, útján szót érthetnek a többiekkel is. Véleményem szerint így kell összehívni az embereket és így kell elindítani nagyon fontos munkájukra a falusi népfrontbizottságokat. Az így alakult népfront-bizottságok nagymértékben tudják szolgálni a falu fejlődésének ügyét. — S most, a népfront-bizottságok alakulásánál, majd munkájánál sem szabad szem elől téveszteni, hogy a mi falvainkban vannak már kiváló termelőszövetkezetek, jól dolgozó gépállomások, de- vannak gyengébb termelőszövetkezetek és sok egyéni gazdálkodó paraszt, illetve sok középparaszt, akinek jól megalapozott gazdasága van. Baj lenne az, ha valaki ezzel nem vetne számot. S amikor a nemzeti öszszefogás jelentőségéről szólok, akkor elsősorban azt tartom fontosnak, hogy ennek keretein belül még tovább erősödjék a munkások és parasztok szövetsége és a falu lakói egyetértsenek a fontos kérdésekben. Melyek ezek? Ügy gondolom, hogy elsősorban az elmaradó termelőszövetkezeteknek kell kövctniök a kiváló termelőszövetkezetek példáját, hogy a ma még gyengébbek színvonala mielőbb elérje a legjobbakét. Ugy látom, hogy az idén már jó úton vagyunk ahhoz, hogy az elma radó termelőszövetkezetek is meggondolják a dolgot és törekszenek elérni az előrehaladottabb termelőszövetkezeteket. Persze ennek fontos előfeltétele, hogy rendelkezzenek a szükséges munkaerővel. Szövetkezeti parasztságunkban egyre erősebb a törekvés, a magasabb terméseredmények elérésére. Miért? Mert egyre világosabban látják, hogy a magasabb eredmények után nagyobb rész jut nekik. Nem kétséges, hogy ha további gépekkel és a szükséges munkaerővel segítjük termelőszövetkezeteinket. akkor azok a még szorosabb összefogást az ipari munkásokkal egyebek mellett arra használják fel, hogy ország-világ előtt bebizonyítsák a termelőszövetkezeti gazdálkodás magasabbrendűségét. Tehát a nemzeti összefogás jelentősége igen nagy a termelőszövetkezetek fejlődése szempontjából. — De a nemzeti összefogás nagyon fontos az egyéni gazdálkodók szempontjából is. A mi parasztjaink, véleményem szerint, értik a gazdálkodást, akár az állattenyésztésről, akár a növénytermesztésről van szó. Értik a mezőgazdaság dolgát, szeretik a földjüket és sokan nagyon ragaszkodnak a kis gazdaságukhoz, nem tudnak szebbet, jobbat, emberibbet elképzelni az ő életformájuknál, amely pedig tobb mint százados életforma. Ez volt az elődeik élete, egészségben, betegségben, a halálban is ehhez a gazdasághoz nyúltak, ebből orvosolták, ebből tartották gyermekeiket. Parasztjaink jelentős részének általában nem vagy igen nehezen jpt eszébe: szántás-vetés közben, amikor még néhol egy. gyenge lóual szánt, hogy felette repülőgép búgj az uton aqtó. száguld, hát még az atomenergia! Nem jut eszébe, amikor nehéz munkával arat vagy csépel, hogy mellette ma már kombájn , van s ami mindennél fontosabb: a mi rendszerünk jóvoltából technikánk ma már odáig fejlődött, hogy őt is részeltethetik ebből. Nehezen jut eszébe, hogy változtasson régi életformáján. Annyira ragaszkodik ahhoz, annyira megszokta — hiszen öregapja és még nem tudom hányadik ükapja is úgy csinálta — hogy nem is tud jobbat elképzelni. S amikor izmosodik az új paraszti életforma, a szövetkezeli gazdálkodás, s amikor ma már könnyebb munkával, sokkal kevesebb verejtékkel, sokkal jobb eredményeket érhetnek el a termelőszövetkezetekben, akkor a most alakuló és szélesedő összefogás keretei között mutassuk meg az egyéni gazdálkodóknak ezeket az új eredményeket. De ahol még úgy állnak a dolgok, keljünk nemes versenyre az egyéni gazdálkodókkal, hiszen büszkék lehetünk arra. hogy a világ kevés Iáján tálálunk jobban gazdálkodó embert a magyar parasztnál. Az egyéni gazdálkodók figyeljék a termelőszövetkezetek eredményeit és fordítva. A termelési bizottságokban épp úgy, mint a népfrontösszejöveteleken, vagy egyéb módon ismerkedjenek meg alaposan egymással, beszélgessenek a mi izmosodó, fejlődő új életünkről, beszélgessenek a gazdálkodás gondjairól. S így közelebb kerülve egymáshoz, a termelőszövetkezetek használják ki a termelőszövetkezet-adta lehetőségeket, a korszerűbb nagyüzemi gazdálkodás m . gasabbrendűségét, nemcsak ügy, hogy magasabb terméseredményeket érnek el, hanem az ő életfamájukban is. Az egyéni gazdálkodók meg hasznosítsák a nagyüzemi gazdálkodás jó módszereit és használják ki azt a lehetőséget, amelyet az állam támogatása, a kormányprogramm biztosít számukra, hogy még eredményesebben V rmeljenek és éljenek azzal a szél-s lehetőséggel, amelyet most a naiv zeti összefogás jelent szán"'--a (Folytatás a harmadik oldalon)