Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-12 / 216. szám

DÍLMOGYURORSZAG VASÁRNAP. 1954 SZEPTEMBER \t Élenjáró dolgozók tanácskozása Szegeden o Szeged Város Párt-végrehajtóbizottsága a napokban összehívta az ipari üzemek és a kisipari szövetkezetek sztahánovistáit, élenjáró dolgozóit. A Pártoktatók Házában tartott értekezleten arról tanácskoztak az üzemek legjobbjai, hogyan lehet az eddigi tapasztalatokat felhasználni a III. negyedévi terv sikeres teljesítéséért, valamint az éves terv határidőelőtti teljesítéséért való harcban. A kongreszszusi és az augusztus 20-i versenyszakasz értékeléséről Hévizi János elvtárs, a Városi Párt-végreliajtóbizottság ipari osztályának munkatársa tartott beszámolót. — Szeged iparának termelékenységi és önköltségi mutatói — mondotta — sokkal kedvezőtlenebbül alakultak, mint az országos átlag. A minisztériumi ipar termelése a megelőző egy évi időszakkal szemben 1,3 százalékkal, a termelékenység pedig 19.8 százalékkal csökkent. Kedvezőtlen az önköltség alakulása is. A tervezett önköltség 2.5 százalékkal emelkedett 1954 második negyedévében. A kongresszus tiszteletére tett felajánláspkat a dolgozók többsége becsületesen teljesítette —r folytatta Hévizi elvtárs — bár a felajánlások szervezése vontatott volt, s csaknem politikai tartalom nélkül indult. — A ml verseny-, illetve Sztahánov-mozgalmunknak komoly hibája Szegeden, hegy az utóbbi időben a Korabelnyikova- és a többi mozgalmakat nem alkalmazzuk, nem használjuk fel őket a mindennapi munkában. A szakszervezetek, műszaki elvtársaink nem segítik kielégítően a sztahánovisták szakmai fejlődését, nem kérik ki véleményüket és bevált új módszereiket nem terjesztik. A sztahanovisták viszont nem segítik a lemaradottakat vagy a gyengébb szakmai képzettségűeket. Az augusztus 20-i versenyszakaszban a viszonylag lelkes kongreszszusi verseny bizonyos mértékben törést szenvedett. Az augusztus 20-i versenynek is megvan azért a maga eredménye. A dolgozók 75—78 százaléka kapcsolódott be a versenybe; ez jelentősen hozzájárult harmadik negyedévi tervünk teljesítéséhez. Ezután rátért a beszámoló a Központi Vezetőség határozatának ismertetésére, amely iparáganként megszabja a tennivalókat. Fő célkitűzésként határozza meg a termelékenység emelését, az anyaggal való takarékosságot, az újítások szélesebbkörű bevezetését és a munkavédelem megjavítását. Hévizi elvtárs beszélt arról is, milyen feladatok várnak a sztahánovistákra a verseny és a Sztahánov-mozgalom továbbfejlesztésében. — Sztahánov-mozgalmunk tovább fejlesztésében első feladatunk, hogy sztahánovistáinkat politikailag, szakmailag művelt és technikailag képzett emberekké neveljük, met csak ezáltal lehet a sztahánovista teljesítményeket állandósítani, továbbfejleszteni. A második fontos feladat a műszaki vezetők, a műszaki értelmiség fokozott részvételének biztosítása a mozgalom irányításában és támogatásában. Egyre gyakoribb az olyan mérnök vagy műszaki vezető, aki szívügyének tekinti a Sztahánov-mozgalmat, de még nem ritka az olyan vezető sem, aki lebecsüli. A Sztahánov-mozgalom vezetése és támogatása nem külön feladat, szerves részevé kell válnia valamennyi műszaki vezető mindennapi munkájának. A műszaki vezetőknek kell a sztahánovisták, a kiváló képességű munkások figyelmét felhívni az üzem előtt álló feladatokra. A műszaki értelmiségnek kell biztosítania azokat a feltételeket is amelyek elősegítik a sztahánovisták magasabb teljesítményének elérését. Fokozott lendületet ad a Sztahánov-mozgalom fejlődéséhez a műszaki értelmiségi dolgozók egymás közötti vecsenye. Jelenleg azonban alig beszélhetünk ilyenről. El kell érnünk, hogy a verseny kifejlődjön a mérnökök, technikusok, művezetők között is. Harmadik fontos feladatunk a Sztahánov-mozgalom és az újítómozgalom között fennálló nem kielégítő kapcsolat megszüntetése. Az a tapasztalat, hogy csak a műszaki vezetők és az alsóbb műszakiak újítanak. Kevés azoknak a sztahanovista dolgozóknak a száma, akik foglalkoznak újításokkal. — Alapvető feladatunk még, hogy új harcosok százait vonjuk be a sztahánovisták seregébe. E cél érdekében szakadatlanul növelni kell egyéni versenyzőink táborát. A Sztahánov-mozgalom kiszélesítésének fontos eszköze a munkamódszerátadás is. A sztahánovista tapasztalatok elterjesztése érdekében feltétlenül meg kell említeni a Kovaljov-mozgalom fontosságát. Az utóbbi időben ez a mozgalom ellaposodott, pedig igen nagy segítségére lenne az élenjáró módszerek elterjesztésének. A sztahánovista tanácskozáson szép számmal vettek részt az élenjáró dolgozók. A Szegedi Ruhagyárból Kertész elvtárs örömmel számolt be a sztahánovista kör megalakulásáról és arról, hogy a sztahánovisták továbbképzéséről is gondoskodtak, kéthetes iskolát szerveztek részükre. A Szegedi Kenderfonógyárból Bérezi elvtárs arról beszélt, hogy a 65/1. Építőipari Vállalat hosszabb idő óta dolgozik az üzem tatarozásán. A dolgozók versenyeredményeit azonban nem írják ki rendszeresen. Ez nem serkenti a munkásokat. A Cipőipari szövetkezet üzemi bizottságának elnöke a termelés visszaeséséről szólott. Ennek a selejtes anyag az oka. cs az. hogy 5—6 milliméteres talpanyagot kellene felhasználniok, de 10 milliméterest kapnak. Egy pár cipötalp súlyának csak 46 dekának szabad lenni. Hogy ezt a súlyt megkapják. 80 deka 10 milliméteres anyagból sirfolnak le. Igy a 46 dekán felüli bőranyag kárbavész. A szövetkezetben az újítás fejlődését gátolja, hogy a vezetők lebecsülik a mozgalmat. Jelentős újításokért csak 60—70 forint jutalmat fizetnek ki. Az ÜBelnök elvtárs elmondotta még, hogy a szövetkezet dolgozói hosszú ideig nem tudtak megjavítani egy gépet. A műszerész szövetkezet sztahánovistái — akik az értekezleten résztvettek — vállalták, hogy a gépet/ megjavítják. A kovács-bognár szövetkezet képviselője is az újítások lebecsüléséről beszélt. Náluk is országos jelentőségű újításért 50 forintot fizettek ki. Sok hasznos tapasztalatot nyújtott mindenkinek a sztahánovista tanácskozás.. Azonban még értékesebb lett volna ez a megbeszélés, ha a műszaki dolgozók nagyobb számmal szólalnak fel. Az értekezlet hiányossága, hogy jó tapasztalat kevés hangzott el, pedig a kongresszusi és az augusztus 20-i versenyben számos jó kezdeményezés született az üzemekben, s a második félév sikere az első félévben elkövetett hibák megszüntetése jórészben attól függ, hogyan tudják hasznosítani az elmúlt idők tapasztalatait a termelésben, NEMZETKÖZI SZEMLE Végetért a manilai értekezlet A Biztonsági Tanács ülése New York (TASZSZ). Az Egyesült Államok képviselőjének, LoJgonak kérésérc szeptember 10-re öszH/ehívták a Biztonsági Tanács ülését. Lotlge szeptember 8-án kelt levelében arra kérte n tanácsot, hogy vizsgálja meg azt az Egyesült Államok által felhozott vádat. amely szerint két, szovjet felségjeleket viselő repülőgép állítólag nemzetközi vizek fölött megtámadta nz amerikai tengeri repülőszolgálat egyik gépét. A Szovjetunió képviselője, A. J. Visinszkij kijelentette: a Szovjetunió tiltakozik az ellen, hogy a kérdést a biztonsági tanács napirendjére tűzzék, minthogy Lodge levelében az egész incidenst provokációs célzattal szándékosan elferdítve ismerteti. Visinszkij az incidenssel kapcsolatos tényeket idézve rámutatod arra, hogy az amerikai repülőgép behatolt szovjet területre; két szovjet repülőgép a levegőbe eme! kedett, hogy figyelmeztesse az amerikai repülőt a határsértésre; az amerikai repülőgép tüzelt a szovjet gépekro és ezek csak ezután nyitották meg választüzüket. Mint Visinszkij megállapította, az Egyesült Államok a Szovjetunióhoz intézett szeptember 6-i jegyzékben kijelentette: az Incidens Vlagyivosztoktól száz mérföldre keletre történt, 44 mórföldre a szibériai partoktól. Ha egy pillantást vetünk a térképre — mondotta Visinszkij — megláthatjuk, hogy ez nem a nyilt tenger fölött történt, hanem szovjet terület fölött. Ez az incidens a nemzetközi jog durva megsértését jelenti. Világos — jelentette ki Visinszkij —, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma elferdítette a tényeket, hogy a bűnt a bűnösökről az ártatlanokra hárítsa. Az Egyesült Államok panaszát mégis felvették a biztonsági tunács napirendjére. A Biztonsági Tanács szeptember 10-i délutáni ülése New York (TASZSZ). Szeptember 10-én a biztonsági tanács délutáni üléséu folytatták az amerikai küldöttség által felvetett kérdés megvitatását. Az amerikai küldöttség szerint szeptember 4-én Osztrovnoj fok térségében, Nahodka ezovjet kikötőtől keletre két szovjet vadászgép „megiámadotl" egy amerikai katonai repülőgépet. Anglia, Franciaország, Ujzéland, Törökország és Colombia képviselője, valamint a kuomintangisták küldötte támogatja Lodgenak. az Egyesült Államok képviselőjének állításait, da egyetlen érvet sem hoztak fel ezeknek az alaptalan állilásoknak az igazolására. Ezután A. J. Visinszkij szólalt fel és bebizonyította az Osztrovnoj fok térségében történt incidens ügyében kifejtett amerikai álláspontot támogató küldöttek érvelésének alap alauságait. .1 Visinszkij felszólalása után Lodge, az Egyesült Államok képviselője kijelentette, hogy a SiMvietMiá jttevjselftiiq » hiataaaa* gi tanácsban védelmezni próbálta azt a jogot, hogy nyílt tenger felett repülőgépeket lehessen lelőni. A. J. Visinszkij ismét szót kért, rámutatott Lodge kijelentésének abszurd jellegére ée felhívta a küldöttek figyelmét arra a tényre, hogy a szovjet küldöttség e kérdésről a biztonsági tanácsban elhangzott minden felszólalásában azt bizonyította: a szóbanforgó ese!ten, arról van szó, hogy az Egyesült Államok katonai repülőgépe megsértette a szovjet határokat, ennek pedig semmi köze sincs a nyilf tenger feletti akció kérdéséhez. A biztonsági tanács elnöke az ülést bezárva kijelentette, hogy a tanács következő ülését a szóbanforgó kérdésben akkor fogják összehívni, ha valamelyik küldöttség kéri ezt. Az elnök nyilatkozatában kitűnik, az amerikai küldöttség úgy látszik nem szándékozik többet megpróbálni, hogy ezt a kérdést a biztonsági tanács elé kérjessüie. j . . ._ 4z általános iskolai tanulók őszi jutalom üdültetése A SZOT a mult iskolai éthez hasonlóan ebben a tanévben is megrendezi az általános iskolai tanulók őszi jutalom üdültetését. Az üdültetés szeptember 17-én kezdődik Budapesten, a csillibérci úttörőtáborban. A begyűjtésben élenjáró megyék oktatási osztályai jelölik kl, melyik osztályokat küldik jutalomüdülésre. A kijelölt osztályok növendékei nevelőikkel együtt érkeznek és az üdülés alatt is folytatják tanulmányaikat. 1953 őszén 1560 általános iskolai tanuló vett részt az üdültetésben, az idei évben már kettőezer gyermek vesz részt. Ezenkívül a Parádfürdői és az ormánypusztai SZOT gyógyüdülőkben 1200 tanulót részesít népi demokráciánk gyógyüdúltetésben. Szeptember 8-án Manilában, a Fülöp-szigeti kongresszus epületének sajtóirodájából világgá röpült a hír, hogy aláírták a •"délkeletázsiai egyezményt". A nyolc erszág részvételével megkötött paktum pentot tett egy, már hónapek óta húzódó s Washingtonból kiindult mesterkedés végére. E mesterkedés azt a cclt szolgálta, hogy támadó katonai blokkot kovácsoljanak iiszsze Kína határain s megteremtsék az atlanti egyezmény ázsiai képmását Ami a támadó jelleget illeti, ezt sikerült is elérni. A területi célkitűzés azonban nem valósult meg. A legcsekélyebb földrajzi felkészültségű ember is megállapíthatja, hegy az egyezménynek voltaképpen alig van kjze DcIkeIet-Azsiálioz. Nyolc állam vesz benne részt: az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Ausztrália, Üj Zéland, Pakisztán, a Fülöp szigetek és Thaiföld, de mint látjuk, csupán az utóbbi kettő van Dálkelet-Azsia területén. A szerződéskötés másnapján a Daily Herald című angol lap is megállapította: «a jelenlegi viszonyok között a manilai paktum elsősorban egy nyugati szövetség képét mutatja". Dehát lássuk csak, mit is tartalmaz ez a paktum? Azon a bizonyos 8-i napon többféle okmányt hoztak nyilvánosságra a záróülés után. Mindenekelőtt magát az egyezményt, amelynek fő magva az, hogy a szerződésben szereplő országok közösen lépnek fel a valamelyikük ellen irányuló esetleges támadás alkalmával. Ennek a pontnak a megszövegezését — főleg amerikai részről — féktelen rágalomhadjárat készítette elő, amelylyel azt bizonygatták, hegy a népi Kína. de nemcsak Kína, hanem a Szovjetunió és a tübbi demokratikus erszág is -"agresszióval fenyegetik" a délkelctázsiai államokat. Mindebből persze egy szó sem igaz, amit fényesen bizonyít az a tény. hogy a legjelentősebb ázsiai országoknak — Indiának, Indonéziának, Ccylconnak, Burmának — eszük ágában sem volt csatlakozni az egyezményhez, hanem inkább a Kínával való jószemszódság politikáját választották. De a megszövegezésből másfelől kitűnik az is, hogy a háromnapos értekezleten a különböző nyugati hatalmak nem voltak azonos véleményen az egyezmény hangját illetően. Az amerikaiak által gyártott szerződéstervezet ugyanis azt követelte hegy kommunista agresszióról kell beszélni. Az angolok ezt visszautas sították, s támogatták őket a franciák is. Dulles amerikai külügyminiszter nem tehetett egyebet — belement ebbe a megoldásba s csak azzal toldotta meg szereplését, hogy a záróaktus alkalmával nyilatkozatot hozott nyilvánosságra országa nevében, amely szerint az Egyesült Államok csupán kommunista agressziót tekint támadásnak. Dulles magatartásában nincs semmi meglepő. De felmerülhet a kérdés, miért nem volt hajlandó csatlakozni ebben a tekintetben Nagy-Britannia cs Franciaország az Egyesült Államokhoz? E két utóbbi erszág, de különösen Anglia — amely már jónéhányszor megégette az uiját — óvatosabb politikát folytat a gyarmati népek irányában. Anglia inkább belátja, hogy a kemmunista eszméknek ma már éppen elég hívük van Ázsiában, s ez a kardcsörtetés csak elijesztené a csatlakozástól más országokat. Ugyanakkor Anglia gyümölcsöző gazdasági kapcsolatokat akar teremteni *a kemmunista Kínával", tehát emiatt is a kevésbbé éles hangnem híve. Meg kell említeni végül, hogy az értekezlet végén nyilvánosságra heztak egy úgynevezett pótjegyzőkönyvet, amely arról szól, hogy a paktumlrrn résztvevő országok segítséget nyújtanak Vietnamnak, Kambodzsának és Laosznak is, ha azok kérik ezt. Mondanunk sem kell, hogy ez a pótjegyzőkönyv száz százalékos megsértése a, genfi egyezménynek, amely világosan kimondja, hogy az említett három ország nem csatlakozhat semmiféle katonai csoportosuláshoz. S szólni kell ezenkívül a Fülöp-szigetek képviselői által beterjesztett *Cscndes-éceáni alapokmányról, amely nagy garral hangoztatja, hogy a paktumét aláíró erszágok szem előtt tartják a jogegyenlőségnek és valamennyi erszág függetlenségének" elvét. Ez az alapokmány mézesmadzag más országok becsalogatásához, s ugyanakkor kissé nevetséges is azáltal, hogy éppen egy amerikai gyarmat javasolta. Mindezt összegezve: a, délkeletázsiai védelmi egyezmény nem egyéb támadó katonai tömbnél, amelynek vajmi kevés köze van magához Délkelet-Ázsiához. Ezt az utóbbi tényt pedig, bárha keserűen, még a szerződésben résztvevő országek lcgreakciósabb sajtóorgánn-j mai is elismerik. Kína jogos követelése Végefért a Nemzetközi Szövetkezeti Szövetség XIX. kongresszusa Párizs (TASZSZ). Csütörtökön végetért a Nemzetközi Szövetkezeli Szövetség XIX. kongresszusa. A kongresszus megvitatta a szövetség központi vezetőségének beszámolóját, megtárgyalta a szövetség munkaprogrammjáról, az elmaradót] országok szövetkezeti mozgalmáról, a nemzetközi szövetkezeti kereskedelemről szóló jelentést és megválasztotta a szövetség új központi vezetőségét. A szövetség jobboldali vezetősége nagy erőfeszitéseket tett, hogy a kongresszus ne hozzon igazságos határozatokat a nemzetközi szövetkezeti mozgalom számos nagyfontosságú kérdésében. Igy a kongresszus elutasította Lengyelország, Magyarország, Albánia és a Német Demokratikus Köztársaság szövetkezeteinek felvételi ktidHUtik. j . -"ai ú. I A világsajtó manapság sokat cikkezik Tajvanról, tekintettel arra, hegy a Kínai Népköztársaság politikusai és hivatalos lapjai már hetek óta számos alkalommal leszögezték: fel kell szabadítani Tajvant, amely Kína elidegeníthetetlen része. Az amerikai újságek felháborodottan kommentálják e szavakat, s nagy hűhót csapnak a körül, hegy "Kína háborúra készül*. Ezek a cikkírók éppen csak arról feledkeznek meg. hogy körülnézzenek a saját portájukon is, s levonják a f alóban helyes következtetéseket. Hogyan is áll a tajvani kérdés? Tajvail nagykiterjedésű szigete emberemlékezet óta mindég Kínához tartozett. Még úgysem volna helyes kifejezni magunkat, hogy Kína cs Tajvan történelmi múltja közös, hiszen Tajvan múltja nem egycb Kína múltjánál. Tajvani kérdés csak azóta van, mióta 1949-ben a *marathcni futó" Csang Kaj-sek és bandája — kipenderülvén a kínai kontinensről — ezen a szigeten húzta meg magát. És ez a kérdés különösen akkor vált jelentőssé, amikor a sziget feletti ellenőrzést tel.ies mértékben átvették az amerikaiak, 1950 június 37-én az Egyesült Államok hivatalosain megszállta Tajvant. Egy évvel később már több mint hatezer amerikai *tanácsadó» és katonai szakértő tevékenykedett a szigeten. így lett Tajvaniról szabályos amerikai támaszpont, vagy amint a rosszemlékű MaeArthur tábornok mondta egysrer nagy büszkén: "Etsüllyeszthetetlen repülcgépcnyahajó*. Ide fészkelték be a 7. amerikai flottát i3. A sziget stratégiailag valóban kulcshelyzete.t foglal el, miután lröz-l van Kínéhoz s nincs messze a Fülöp-szigetektől, valamint a japán Riukiu szigetektől sem. Az Egyesült Áliemck számára tehát valóban jelentős dclog Tajvan kézbentartása — csak éppen semmi joga sincs ehhez. És ugyanígy semmi joga sincs hozzá az ezerszer levitézlett Csang Kaj-sck klikknek, amely nevetséges, de ugyanakkor felháborító módon a hatszázmilliós Kína "törvényes képviselőjének* nevezi magát. Már az említett tények is meggyőzően bizonyítják, hogy Kína nem tűrhet meg ellenséges katonai támaszpontot saját területén, szinte lőtávolságra a kínai szárazföld partvidékétől. Az utóbbi időben bekövetkezett események azonban még nyomatékosabban szólnak amellett, hogy a kínai nép államának ki keli terjesztenie hatáskörét Tajvanra. Csang Kaj-sek ugyanis egyre többször tart hangoskodó szónoklatokat arról, hogy seregével inváziót indít Kína ellen. És ha az invázió — amelynél nevetségesebb próbálkozást még nem tartett számon a történelem — nem egyéb nagyszájúságánál, bizonyos, hogy Csang Ke.j-sekista repülőgépek már napok éta állandóan behatolnak Kína légiterében, védtelen falvakat bombáznak; kucmintangista hadihajók lövik a partokat. Igaz, a néphadsereg partvédő.* egységei óriási pusztításokat okoznak az Amerikából importált repülőgépek között, de ez n puskaporos, feszült, kirebb-nagyobb incidensekkel tarkított helyzet hovatovább tarthatatlanná válik. Nem kétséges tehát: igazságos és jegos a kínai nép követelése: Tajvant ismét egybe kell olvasztani az anyaországgal. Hogy az amerikaiak ezt nem nézik jó szemmel, azt már említettük. De hozzá kell tenni, hegy Fisenhower és Dulles art ls kijelentette, ha Kína, megindítja a harcot, Tajvrn felszabadításáért. *az ott állonrá-czó 7. amerikai flottá ellenállásába ütközik ma jd". Ebből világosan következik hogy .ha valaki háborút altér ebből az ügyből szítani, az nem Kína, hanem a távoli Egyesült Államok, amelynek fikarcnyi köze sincs Tajvanhoz. A kínai nép azonban nem fél a fenyegetőzésektől. Elég erős volt ahhoz, hogy felszabadítsa egész hazéiát, elég erős hát ahhez is, hegy visszakapja jogos. egyedül őt megillető tulajdonát: Tajvant.