Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-07 / 211. szám

A tanácstörvény tervezetéről ,Délmagyarország" szerkesztőségéhez érkezett levelekből 3. DELMüGYHRORSZfiG A „Délmagyarország" szerkesztőségéhez több levél érkezeit, amelyekben a levelek írói örömmel üdvözlik a tanácsokról szóló törvénytervezetet és több javaslatot tettek az egyes részekhez. RAKAT FERENC, Klárafalva község tanácsának tagja a következőképpen vélekedik a tanácstér vény tervezetről: „Helyesnek tartom, különösen a tanácstag joga ós kötelessége fejezet 27. §-ának d) pontját, mely szerint a tanácstagnak évenként legalább kétszer bo kell számolnia a választói előtt végzett munkájáróL Nálunk négy év alatt — ennyi ideje vagyok tanácstag — mindösszé ötször számoltam be ténykedésemről. Ez kevés volt — az új törvény szerint szorosabbra fűződik a kapcsolat a tanácstag és a választók közölt Természetcsen a Végrehajtóbizottság ós a tanácstag között Is jobb lesz majd a kapcsolat, mert enólkül ol sem képzelhető, hogy a megválasztott tanácstag mindig pontosan tudja tájékoztatni választóit, az egyes kérdések, ügyek elintézésének állásáról, a tanács terveiről, munkájáról. Volt. amikor nem pontosam ós nem időben adtuk meg a kérdésekre a választ. Ez arra vezetett, hogy sokszor nem hittek a megválasztott tanácstagnak. Több esetben is előfordult ez Klárafalván. A tanácstörvény tervezőt törvénnyé válása után a tanácsok munkáját az eddiginél jobban elő fogáa segíteni. Én szeretem a tanácstagságomat, iparkodtam is, hogjy hibát ne kövessek el, s nagyon helyesilem azt is. hogy viszszahívják azokat a tanácstagokat, aikik nem jól végzik a munkájukati". „AB egész törvénytervezetből, amikor azt tanulmány óztam, az érződött ki — írja levelében KISS JÓZSEF, a Szőrme- és Bőrruhák éNe csak a hibákból ítéljük A tanáosválasztások küszöbén nagy figyelemmel olvastam el a közelmúltban megjelent tanácsitörvény tervezetet. A tervezetből láttam, hogy az helyesen tükrözi viszsza az MDP III. kongresszusának határozatait, nagyobb önállóságot ad a tanácsoknak minden paragrafusában megnyilvánul a demokratizmus. A dolgozók közül sokan azonban legtöbbször osak a hibákat látják és ebből ítélik meg a tanácsok munkáját. Pedig vannak eredmények, Ha nehézségekkel és hiányosságokkal küzdve is, de igyekeznek a dolgozók kéréseinek elege,. tenni és feladatukat jól elvégezni a tanács dolgozói. Be kell ismernünk azit, ha vannak is hibák, mégis érvényre jut az, hogy a dolgozó tömegek vesznek részt az államigazgatásban. Vannak eredmények. Ezt én. is jjapasztalom. Már több kéréssel forszítő Vállalat dolgozója —, hogy elfogadása után a törvény minden pontjának gondos betartásával ügyeink elintézésére a jövőben nem kell hónapokat várni". Komócsin Balázsné megyei tanácstag, a Szegedi Ruhagyár dolgozója, többek között a következőket írja: „... a tanácsokról szóló törvénytervezet ezerint most a kerületek lakói a maguk köréből választhatják meg tanácstagjaikat. Ez a tény minden bizonnyal elő fogja segíteni az új tanáosválasztás sikerét. Olyan tagokat választanak majd a dolgozók, akikre számíthatnak választóik, lelkiismeretesen intézik ügyeiket és beszámolóik alkalmával képet adnak az elvégzett munkáról." GARAMVÜLGYI SÁNDOR, a Szegedi Ecsetgyár dolgozója hangsúlyozza levelében, hogy a törvénytervezet nagyobb lehetőséget nyújt agra, hogy a dolgozó nép fokozottabban részt vegyen az állami feladatok végrehajtásában. ö is javasolja, hogy a tanácstagok évenként legalább négyszer számoljanak be választóik előtt munkájukról. „Ne formális — írja Garamvölgyi Sándor —, hanem eleven kapcsolatot teremtsen a tanács az irányítás alá tartozó vállalatok dolgozóival, hallgassa meg kecdemétiyezéscdt, javaslatait ás azok megvalósítását még jobban segítse elő". SIPRIKÓ GYULA elvtál-s, Szeged. Yíz- és Csatornaművek igazgatója azt a meglátását tolmácsolja levelében, hogy a szegedi Városi Tanácsnak nagyobb önállóságra van szüksége. „A tanácsi törvénytervezet vitára bocsátása azt mutaittja, hogy mennyire számításba veszi kormányzatunk a dolgozók javaslatait, észrevételeit, hogy a törvénytervezet a tanácsok jó munkáját segítse elő. Meglátásom szerint jelenleg a Megyei Tanács alá tartozó Városi Tanácsnak — Szegednek nagyobb önállóságra van szüksége". meg a tanácsok munkáját dúltam a tanácshoz éls azokat tnind elintézték. Megértésre talált az a kérésem is, amelyben az előzőleg felajánlott 800 négyszögöl kis földemnek az időközben megjelent rendelkezések alapján való visszaadását kórtlem. Ezt a kis kertet édesanyámtól örököltem és mivel üzemi munkás vagyok, lemondtam róla. Amikor azután Nagy Imre elvtárs beszédében rámutatott arra. hogy az egy holdon aluli háztáji gazdaság megkönynyítheti az üzemi dolgozók körülményeit, vállalva a többletmunkát, kéiréssel fordultam a tanács mezőgazdasági osztályához. Kérésem megfelelően olintózést nyert és ez mutatja, hogy a tanács dolgozói a dolgozók érdekeit szem előtt tartva és a párt útmutatását figyelembe véve végzik munkájukat. Csiszár Jánosné a Szegedi Kenderfonógyár dolgozója A Szegedi Ruhagyár újítási ankétja A Szegedi Ruhagyár újítási bizottsága nagysikerű újítási ankétot rendezett vasárnap délelőtt a Tiszaétteremben. A vállalat vezetőin, műszaki dolgozóin kívül mintegy hatvan kiváló újító és sztahanovista vett részt a megbeszélésen. Baráti légkörben tárgyalták meg a pártkongresszus iránymuibalása alapján az újítási mozgalomban eddig elért eredményeket és a további feladatokat. Gottlieb József műszaki vezető megnyitó szavai után Muesi László elvtárs, az üzem újítási előadója beszámolt a Ruhagyár dolgozóinak mrról a lendületes munkájáról, taI lálékonyságáról, amelynek eredményeként szinte nap mint nap újabb ötlettel, észszerüsítcssel segítik a termelést, az önköltségcsökkentést. Ebben az évben az üzem dolgozói 300 újítási javaslatot nyújtottak be, s az elfogadott újítások gazdasági eredménye minitegy 100.000 forint. Közöttük számos olyan javaslat ig megvalósult már, amely az égisz országban egyediülálló. Ilyen például Szabó Imre éa Dékány Lajos műszaki tökéletesítése. Ez a két dolgozó soktizezor forint értékű valutát takarított meg államunknak azzal, hogy a külföldről nehezen beszerezhető ondlizőgópek helyett; kimustrált kesztyüvarrógépeket alakítottak át erre a célra. Az új endlizőgép prototípusa most készült el s rövidesen még 18 darabot készítenek belőle az üzem kísérleti műhelyében. Mneoi elvtárs az eredmények melleitt azokról a gátló körülmény-ékről ig beszélt, amelyek akadályozzák az újítási mozgalom teljes kibontakozását. Az üzem vezetőségének nagyobb segítséget kellene adni például ahhoz, hogy íz ogy évvel ezelőtt felállított kísérleti műhely még eredményesebb munkát végezzen. Hiszen csak a fetnti 18 góp átalakítása ia komoly feladat, a műhelynek mégis mindössze egy aszital, néhány kisebb gép és szerszám áll rendelkezőjére. Az újítási előadó elvtárs a feladatokról szólva ezután érdekes, s a többi üzemek számára is példamutató tervekről számolt be az ankéton. Ilyen például az úgynevezott „ezermesteri műhely" felállításának gondolata. Ez különösen a fiatal dolgozóknak jelent majd ttág lehetőséget arra, hogy eredeti ötleteiket, a technika tökóleteeítésóre irányuló elgondolásaikat saját maguk is megvalósíthassák. Az üzem műszaki vezetői — különösen akik a kísérleti műhely ügyét mostohán kezelték — adjanak meg minden segítséget az ezermesteri műhely felállításához, g majd az ott folyó munkához, hogy a kísérleti újításokon kérésziül az egész üzem technikai színvonalát magasabbra emeljék. Mucsi elvtárs végül bejelentette, hogy a jövő héten ötletnapot rendeznek, s azokat is bevonják majd az újítási mozgalomba, akik eddig távol tartották magukat tőle. A hozzászólások során Albert János elvtárs, a technikus osztály vezetője elmondotta. hogy amióta egy rendelet alapján megadóztatják az anyagtakarékossági újításokat, azóta ezen a téren csökkennek az eredmények. Albert elvtárs a műszaki tökéletesítésekre hívta fel az újitók figyelmét. Nagy Ernő elvtárs, a vallalat igazgatója ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy szükség volt ilyen rendeletre, illetve ennek a kérdésnek a szabályozására. Az üzemben is gyakran túlzásba vitték a takarékossági újításokat, s ez végül oda vezetett volna, hogv a kabátok ujja könyökig ért volna csak. Természetesen továbbra is, sőt az eddiginél nagyobb szükség van az anyaggal való takarékosságra. Az újító a csökkentett összegű díjazáson kivül azzal is megkapja a jutalmát, hogy a takarékos anyagfelhasználással s így kisebb önköltséggel készült árut ő maga is olcsóbban vásárolhatja majd meg. Több felszólaló kifogásolta, hogy egyes dolgozók "anyagias embernek* tekintik az újítót, ha megköveteli az észszerűiítésért járó díjazást. Erdélyi Albert, az üzem többszörös újítója helyesen fejtette ki ezzel kapcsolatos véleményét: a szocializmus alaptörvénye szerint mindenki képesége szerint dolgozik és munkája szerint részesül a termelt javakból. Az újitó képességei meghaladják az átlagos dolgozóét, gondolkodik, gyakran éjszaka is, a munkáját megkönnyítő és meggyorsító új módszereken töri a fejét. Ha ilymódon többet termel, jogosan megilleti a több bér, s az ebből következő jobb életmód. Az ankéton számos bírálat is el* hangzott a vállalat vezetősége és a könnyűipari minisztérium munkájáról is. Vajta Ferenc, a kísérleti műhely dolgozója jogosan kifogásolta, hogy az újító műszerészeket — mint mondta — "Belsped brigádnak* tekintik, s gyakran szállítási, rakodási munkára veszik igénybe munkájukat. Kertes Endre, a könnyűipari minisztérium ruhaipari igazgatóságáhói mondott bírálatot. Egyik milliós megtakarítást jelentő újítását már több mint egy évvel ezelőtt beadta s máig sem intézték el kielégítően. Amikor ezt szemé'yesen reklamálta, a legdurvábban elutasították. Ugyanakkor az igazgatóság legutóbb megkövetelte, hogy a saját munkatársainak egyik újításáért 2000 forintot 8 napon belül fizessen ki a vállalat — mint mondta Péter János párttitkár elvtárs felszólalásában. Ez a 2000 forint annak az ötletnek eszmei díjazása, amely szerint foltot kell varra' a munkásruhák térdére. Ugyanakkor rendelkezés van arra, hogy a kimutatható gazdasági eredmény alapján kell kifizetni az újításokat s az eszmei díjazást lehetőleg kerülni kell. Péter elvtárs arról a nagy fejlődésről is beszélt, amelyet az üzem nemcsak az újítási mozgalom, hanem a termelés, a kapacitás növekedése terén elért a kormányprogramm nyilvánosságra hozása óta. Az azóta eltelt alig több mint egy év alatt mintegy négyszázzal növekedett az üzem dolgozóinak létszáma. Az üzem még tovább fog fejlődni, s még szélesebb perspektíva nyílik az újítási mozgalom előtt is. ígéretet tett arra: az üzemi pártszervezetek mindent elkövetnek az eddigi hibák felszámolására, hogy a dolgozók kezdeményező készsége még jobban kibontakozhasson s az újítási mozgalom fellendülése hozzájáruljon a több és olcsóbb termeléshez, a dolgozók életszínvonalának emeléséhez. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete az orvostudományi és gyógyszertudományi aspiránsképzésről Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete értelmében a jövőben az orvostudományi egyetemeken és az egészségügyi minisztérium felügyelete alá tartozó tudományos intézetekben az aspiránsképzés feltétele, disszertáclós témáik jóváhagyása, a kandidátusi disszertáció megvédésének lebonyolítása továbbra is a tudományos minősítő bizottság feladata. Az aspiránsok marxista-leninista képzését az oktatásügyi minisztérium biztosítja. Idegermyelvű képzésükről az egészségügyi minisztérium gondoskodik. A kandidátusi vizsgát az orvostudományi egyetetemek, illetőleg a tudományos intézetek bonyolítják le. Gondolatok egy „Békeház' avatoson Pár nappal ezelőtt avatták békeházzá a Mátyás-téri Szociális Otthont Résztvettem ezen az ünnepségen és különös érzés fogott el, amikor a kapuhoz értem. Négy évvel ezelőtt a laiiácsválasztáskor üzemünk — a Víz- és Csatornamüvek — dolgozói ebben az épületben víz és csatorna bekötési, szerelési ,munkákat végeztek. Akkor is itt voltam — az épületben fel volt dúlva minden, az udvaron a ^eméttől nem lehetett közlekedni, limlom szanaszét, az épületek megrongálva, több helyen paré virított. Ide költöztették a volt szegényház lakéit. Azóta nem jártam e házban, s most, ahogy a kapun beléptem, megható látvány tárult elé.m. Szép, tiszta udvaron üldögéltek az otthon lakói: várták az ünnepség kezdetét. A kapu újra kinyílt, kocsi gördült be rajta: a Petőfi-telepi Szociális Otthonból vendégek jöttek. Az idős emberek meleg szeretettel vették körül az újonnan érkezőket, és a József Attila-telepi MNDSZ kultúrcsoportja rögtön dallal köszöntötte őket. Megkezdődött az ünnepség >— a kultúrterem zsúfolásig megtelt. Ahol négy évvel ezelőtt istálló és kocsiszin volt, ma szinpaddal felszerelt szép kultúrterem áll az otthon lakóinak rendelkezésére. Filmelőadásokkon, kultúrműsorokon szórakoznak az otthon elesett, idős lakói. Az ünnepség nagyon kedves volt. Előkerült a "Békeház" felirgtú tábla is — csak olyan országban gondoskodnak ilyen megértőn ezekről a munkából kiörgedett emberekről, ahol a búko akarata tettekben nyilvánul meg, s ahol a hatalom a dolgozó nép kezében van.. A kultúrműsor után mindenki kivonult az udvarra és zenekar muzsikája mellett még táncra is perdültünk: ünnepeltünk. öröm volt nézni, ahogy ezek az idős emberek örültek annak, hogy ilyen életük van öregségükre, — így gondoskodik a tanács róluk. Mert sokat láttam abból, amit itt végzett az elmúlt négy esztendő alatt a Városi Tanács. Fehéx termek, fehér ágyneműk, ebédlők, szép tiszta folyosók, hidegmeleg fürdők, virágos kertek, pompás virágágyak között pihennek az otthon lakói Rendezett jószágállományuk van — derűs arcok, megelégedettség mindenütt. Mindezek láttán elgondolkoztam a négy esztendőn — sokat tudna beszélni a tanács segítségéről az a 270 lakó, aki itt él évek óta. S most, mikor az új tanácstörvény-tervezetet vitatjuk és készülünk a tapácsválasztásokra, az az érzés hatalmasodott el bennem: az emberekről való gondoskodás e képe csak egy kis rész a nagy eredményekből. Végezzen a tanács most is, az újraválasztás után is sok sikeres "munkát, és az itt lakók hátralévő napjai békében, megbecsülésben teljenek cl. S. Gy. Repülőgépszerencsétlenség — 28 hatott London (MTI) Vasárnap Írországban lezuhant a KLM holland légitársaság *Superconstel!ation" repülőgépe. A szerencsétlenség áldozataina száma 28 — jelenti az *AFP», Tő&^adtk Űímzú nagy napjai 'Amikor kilépett a kapun, szorongó szívvel mégegyszer megállt. hogy visszanézzen elbúcsúzni a szülőházától és a zöldelő almafáktól. l)e amikor meglátta a kert kapujában a szomorúan néző, farkát csóváló Bodrit, két fekete szeme megtelt könnyel. Lassan és hallgatagon indult meg a tanyai úlon az autóbusz felé. Édesanyja vitte a csomagját és két kistestvére szótlan követte. Hogy miért volt ilyen szomorúi ö se tudta. Talán sajnálta otthagyni a tanyái, a természet csendes világát, a régi játszótársakati Vagy az édesanyját és édesapját, meg a kistestvérkékéit Nem tudni... Pedig a tanyavilágban milyen büszkén mondták az ismerősök, hogy szeptemberben gimnazista lesz Zsuzsi, És ő is! Hogy várta azt a pillanatot, amikor majd eljut a nagy város ölébe, a gyönyörű gimnáziumba, amelyikről már anynyit beszélt Balázs Marika, aki már ott jár a harmadik osztályba. Amikor beiratkozni volt, már körül is nézett nagy titokban. Mire az autóbusz a városba ért, már elszállt a szivéről a felhő. A nagy kollégiumban viszszatért a bátorsága is és az igazgatónéni szavaira már bátrabban mondta be az adatait: zsellér volt az apám, a felszabaduláskor földet kaptunk és jelenleg édesapám a tsz-ben dolgozik, kistestvéreim pedig otthon vannak és az általános iskolába járnak .,. Azután elcsodálkozott a frissenfestett szobák tisztaságán, a tanulótermek csinosságán és a fürdőszobák sistergő zuhanyán. Akadtak egyszerre barátnők is. Te is a C-be jársz? Én is! És ezzel meg is kezdődött a beszélgetés, a végetérni nem akaró kérdezősködés. Majd kipakolta kis holmiját, rendet teremtett új szekrénykéjében és észre sem vette, hogy milyen gyorsan eljött az este. Amikor aludni tért és belefeküdt a fissen vetett ágyba, az új barátnő még kedvesen odaszólt hozzá: „Számold meg Zsuzsi a sarkokat, mert akkor, amit itt először álmodsz, beteljesedik". Zsuzsi meg is számolta szépen és szerette volna, ha azt álmodja, hogy négy éven keresztül mindig kitűnő lesz majd a bizonyítványa. 'Az új otthon után másnap megismerkedett az iskolával. Milyen furcsa volt, amikor először hallotta megszólalni a csengőt, És az az izgalom az első óra előtt,.. a folyosóról koppanó lépések hallatszottak .., és mindenkinek vert a szive az izgalomtól... Vájjon, milyen lesz az, aki először bejönl... És ekkor Erzsi néni lépett be fehér köpenybe, mosolyogva, — Erzsi néni, az új osztályfőnök. A harmadik nap azonban váratlan dolog történt. A kis Horváth Zsuzsi fátyolos szemmel állott elem és azt mondta: — Igazgató bácsi kérem, baj van. Ötven forinttal vettek fel a kollégiumba és most 150-et kell fizetni. Otthon mi nem beszéltünk erről, szeretném hát értesíteni édesapát, mert én nem tudom, hogy meg tudjuk-e fizetni ... Ugy hí Iszik, gyorsan jár Sándorfalva környékén a posta, mert a táviratra másnap már megérkezett, a szélesvállú, bajuszos. idős Horváth. Odaállt elém az asztalhoz és gondolkozott. Mellette állt Zsuzsi, még mindig szomorúan és kiváncsi— Hát, százötven forint — kezdte — bizony, az egy kicsit soknak látszik... Azután elgondolkozott, majd folytatta: — De az is igaz, hogy itt mindene meg van. Igazi — Igaz — bólintottam. — Nahát, ha itt minden megvan, akkor kár oly sokat töprengeni. Az idén jobban fizet a tsz is. Bár szükség lenne a háznál egy kis segítségre, de ha jól meggondolom, otthon is belekerül ez a gyerek ennyibe. Maradjál hát itt kislányom — szólt, megsimogatva kislánya fejét — rpajd valahogy csak előteremtjük azt a havi 150 foriOlot. Zsuzsinak fölcsillant a szeme, amikor apja szavait meghallotta. Láttam, hogy az áradó szeretettől legszívesebben összecsókolta volna az apját, de visszatartotta őt a szülő iránti illem, s a gyermeki szív félénksége. A folyosón épp megszólalt a csengő és Zsuzsinak felragyogott habfehér arca. Felragyogott és az ablakon behulló szeptemberi napfényben úgy állt ott önfeledt mosolyával, mint az öröm és boldogság szobra, B. J,