Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-07 / 211. szám

delmugyhrorszag KEDD, 1954 SZEPTEMBER 7. A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Aliamok kormányához Moszkva (TASZSZ). A. A. Gro­miko szovjet külügyminiszterhe­lyottefc szeptember 5-én fogadta Bohlera-t, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét és az alábbi jegyzéket nyújtotta át: „A Szovjetunió kormánya szüksé­gesnek tartja kijelenteni az Egye­sült Államok kormányának a kö­vetkezükéit: Pontosan megállapított adatok szerint e-z év szeptember 4-én, Wla­divosztoki idő szerint 19.20 órakor egy „Neptun" típusú kétmotoros katonai repülőgép, amely az Egyesült Államok légihaderejének jelzéseit viselte, Nahodka kikötőjé­től kele4.ro. az Osztrovnaj fok tér­ségében megsértette a Szovjetunió állami határait. Amikor két szovjet vadászgép közeledett a határsértő amerikai repülőgéphez, hogy jelezze: az amerikai repülőgép a Szovjetunió határain belül tartózkodik és fel­szólítsa. hogy haladéktalanul hagy­ja el a Szovjetunió légiterét. az amerikai repülőgép tüzet nyitott a szovjet vadászgépekre. A szovjet gépek kénytelenek voltak viszonoz­ni a tüzeit, mire az amerikai re­pülőgép a tenger irányában eltá­vozott. A szovjet kormány szükséges­nek tartja felhívni az Egyesült Államok kormányának figyel­mét orra. hogy ez már nem az első eset. hogy amerikai kato­nai repülőgépek megsértik a Szovjetunió állami halárait. A szovjet kormány határozott tiltakozást jelont be az Egyesült Államok kormányánál a szovjet határnak egy amerikai repülőgép által történ+ újabb durva megsér­tése ellen, követeli, hogy vonják szigorúan felelősségre az ebben vétkes személyeket és elvárja, hogy az Egyesült Államok kormá­nya megteszi a szükséges in­tézkedéseket annak meggátlá­sára, hogy amerikai repülőgé­pek a jövőben újra megsértsék a Szovjetunió állami határait". Az amerikai nagykövet kijelen­tette, hogy a szovjet kormány jegy­zékét továbbítja az Egyesült Ál­lamok kormányához. TBSZSMíözIeménv Nagybritannia haditengerészeti minisztériumának alaptalan nyilatkozatáról Moszkva (TASZSZ). Augusztus élezésére törekszenek, meg akarják 25-ón Londonban közzétették Nagy­Britannia haditengerészeti minisz­tériumának nyilatkozatát, amely teljesen alaptalan adatokat közölt a Szovjetunió haditengerészeti flottájáról. A nyilatkozat tele volt kohol­mányokkal a szovjet haditen­gerészeti erők fejlesztésére vo­natkozó tervekről, ezeknek az erőknek számáról stb. Az angol hivatalos szerv nyilatko­zata alkalmul szolgál arra, hogy : z angol sajtó nagy hűhót csapjon az ügy körül. Szinte gombnyomás­ra egész sor angol lap — Daiy Mail, Daily Express, a News Chro­nicle stb., valamint az angol rádió kampányt kezdett a nyilatkozat Virül és egymásután röppentette fel az újabb és újabb kitalálásokat. Mindez nem hagy kéltséget afolől, hopSr az angol haditengerészeti mi­nisztérium nyilatkozata és az ezt követő sajtókampány azok­nak a köröknek kezdeményezé­sére indult, amelyek a levitéz­lett „erőpolitika" támogatására törekednek és a fegyverkezési hajsza folytatását kívánják. Mialatt a Szovjetunió minden tőle telhetőit elkövet a nemzeitközi fe­szültség enyhítésére ós az államok közötti együttműködés fejlesztésére, az „eröpolitika" hívei a helyzet kl­nehezíteni a megegyezést a még megoldatlan nemzetközi kérdések­bein. Jellemző, hogy az említett kampányt olyan követelések kí­sérik, hogy növeljék a Nagy­Britannia hadiflottájára elő­irányzott összegeket, ugyanakkor a lapok egész sora az­zal ijesztgeti az angol adófizető­ket. hogy Angliát „veszély fenye­geti" a Szovjetunió haditengerésze­ti flottája részéről. Egy svéd lap találó megállapí­tása sae-rmt az angol tengerészeti hivatal­nak — úgylátszik — „kedvező szélre van szüksége" saját hadi­flottafejlesztő programmjához. Nem nehéz megállapítani azt som, hogy ilymódon próbálják el­terelni a figyelmet a népek igaz­ságos és egyre állhatatosabb kö­veteléseiről, hogy tiltsák el az atom- és a hidrogónfegyvert. csök­kentsék az államok fegyverzetét, hárítsák el egy új háború veszé­lyét. A TASZSZ-l felhatalmazták annak kijelentésére, hogy az angol haditengerészeti minisz­térium közleménye a Szovjet­unió haditengerészeti erőiről és ezeknek az erőknek tulajdo­nított célokról, durva kohol­mány. A pacifista szervesetek gyűlése Londonban London (TASZSZ) A pacifista szervezetek egyesített bizottsága, amely öt szervezetet egyesít, szep­tember 4-én gyűlést tartott. Lon­donban. A gyűlés a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért folyó harc je­gyében folyt le. A gyűlésen felszólaló Emrys Hughes munkáspárti parlamenti képviselő rámutatott, hogy az egyedüli oltalom az atom­fegyverrel szemben: kijelenteni az egész világnak, hogy bomba­vetők nem indulhatnak ki an­gol támaszpontokról atombom­batámadásra egyetlen ország ellen sem. Hughes a közönség élénk tet­szésnyilvánítása mellett ezután ezeket mondta: *A .Szovjetuniónak és Kínának nincsen szándékában megtámadni bennünket... Hiba az, hogy Ar.g­Angol vélemény ' az USA politikájúról London (ADN). Richárd Cross­man angol munkáspárti képviselő a . Sunday Pictorial" című lapban cikket írt. Cikkében bírálta azokat az ameriltai kísérleteket, hogy az EVK kudarca után más lepel alatt hajtsák végre Nyugat-Németország újrafelfegyverzését. Arról, hogy az Egyesült Álla­moknak ezekkel a mesterkedések­kel milyen kilátásai vannak a si­kerre, Crossman így ír: „Mégha az angol kormányt rá lehet is birni e terv támogatására, a franciáknál nem fog sikerülni. Előre megmon­dom, e tervnek meg kell buknia, r-t utón még hevesebb ellentéteket cs kölcsönös vádaskodásokat idéz elő, mint az EVK", lia megengedte amerikai támasz­pontok létesítését angol területen. Nem vagyok amerikaellenes beál­lítottságú, de az amerikaiaknak nincs joguk arra számítani, hogy megengedjük Anglia elpusztítását, azért, mert egyes ostobák Ameriká­ban háborút akarnak a kommuniz­mus ellen». Rövid külpolitikai hirek w* v V V wwv wvw Párizs. A francia lapok beszá­molnak arról, hogy a Hérault­megyei Sete kikötőváros szocialista pártszervezete vezetőségi ülésen egyhangú határozatot hozott, amelyben teljes bizalmát és szoli­daritását fejezi ki nemzetgyűlési képviselője, Jules Moch, valamint Daniéi Mayer és Max Lejeune kép­viselők iránt, akiket — mint isme­retes — vezetőségi határozattal „megtorlásképpen-' kizártak a fran­cia szocialista pártból, mert szem­beszegültek az EVK szerződéssel. * Szeptember 5-én ünnepélyes kö­rülmények között megnyílt a ha­gyományos lipcsei vásár. Az idei lipcsei vásár a résztvevő külföldi államok számát és a kiál­lított áruk mennyiségét tekintve is lényegesen felülmúl minden más háború utáni vásárt. A mostani lipcsei vásárön 1100 nyugatnémet és nyugatberlini cég képviselteti magát, a tavalyi 621-el szemben. A látogatók érdeklődésének kö­zéppontjában a Szovjetunió pavi­lonja áll. Tír ' Az 1954. évi lipcsei vásár előes­téjén — mint az „ADN" írja — egyezmény kötésével eredményesen végetértek a tárgyalások a holland külkereskedelmi kamara és a Né­met Demokratikus Köztársaság kül­kereskedelmi kamarája között. A megkötött árucsere és fizetési egyezmény mindkét résztől 15 mil­lió német márka értékű volument ír elő. • Leningrád (TASZSZ). Baltitenge­ri „béke-útja" során Leningrádba érkezett a „Báthory" hajó. A leningrádiak meleg fogadtatás­ban részesítették a vendégeket: Svédország, Norvégia, Dánia, Finn­ország, a Német Demokratikus Köztársaság és a Lengyel Népköz­társaság képviselőit. "k Varsó (TASZSZ). A Külföldi Kul­turális kapcsolatokat Ápoló Tár­saság * meghívására munkáspárti képviselők egy csoportja érkezett Varsóba. A csoport tagjai: Lord Stansgate és Lord Silkin, a felső­ház tagjai, valamint John Hynd, George Brown, Jan Mikardo, Des­mond Donnelly, Hugh Delroy és Roy Mason alsóházi képviselő. Magyarország aláírta a nők politikai jogaira vonatkozó nemzetközi egyezményt Szarka Károly, a Magyar Nép­köztársaság washingtoni követe, a Magyar Népköztársaság nevében szeptember 2-án aláírta a nők poli­tikai jogaira vonatkozó egyezményt, amelyet az ENSZ-közgyűlés 1952 december 20-án fogadott el. Az egyezményt a Magyar Nép­köztársaság többek között azzal a fenntartással írta alá, hogy annak alkalmazásával kapcsolatos bár­mely vita nemzetközi bíróság elé való terjesztéséhez minden egyes esetben szükséges a vitában részt­vevő valamennyi fél belegyezése. SZEGEDI JEGYZETEK Gyerekek és katonák Az alkonybahajló elpottyannak, homo- merészebb: vissza­nap rózsaszínre festi koznak, labdáznak, megy, parolázik a ká­lód- vagy éppen babako- tonákkal, játszik csijukat tologatják gombjaikkal, felmá­nagy buzgalommal, szik a térdükre ét hallgattak a gépek. Ez a nagy mozgás diadalmasan ragad Az íróasztalok ma- mindjobban egy pont ki a katonabácsi ke­felé gyűrűzik. Három zéből egy szelet cso­a Tisza szelíd rait. Az üzemek leg­nagyobb részében el­gánosan várják a kö­vetkező munkanapot, katona hívogatja ma­A legtöbb bolt re- gához jóízű nevelés­dőnyét már lezárták, sel a játszadozó gyer­A napi munka után mekeket. Gyorsan ki­sok kedves öröm vár­ja a város dolgozóit. Van, aki kertjét gon­dozza, másol; olvas­nak, sokan moziba, szakaszvezető vagy strandra men­nek. Boldogság, jó­magolt csokoládét. Boldog a fiúcska: csokoládét zsákmá­nyolt. Büszkék a szü­lők: az ő legényké­alaJM táboruk. Az egyik padon a ko- jük volt a legbátrabb, molyabb közönség fog- Vígan beszélgetve lal heljjet: a fiatal mennek tovább a mi elvtárs- katonáink: jól szó­sal a helikopterek és rakoztak szabadide­lökhajtásos repülő- jükben a gyermekját­kedv visszhangzik a gépekről alkotott vé- szótéren. Sztálin-sétány lomb- l-ményeiket vitatják Sötétedik, jai alatt is. Kis ap- meg a már általános iskolába járó pajtá­kö­róságok: szőke, bar­na, fekete fürtösfejű sok. kislányok, fiúk síkon- A másik pad gauak, kacagnak bol- zönsége már dogan. Nem lehet ilyen állhatatos. A megkülönböztetni, ki fiatal szőke törzs­a boldogabb: a pa- őrmester alig. don ülő fiatal anya odacsalogatott és apa, amikor egy- dundi fekete másra nevetnek és kát, az már rohan is büszkén ismétlik a tovább kis lapálkájá- a , taktanyaoan a val. Utána egy lab- Oyakorlalon sokszor Hazafe­lé indulnak a kicsik is szüleikkel. Jóízű­en eszik majd meg vacsorájukat az ap­nen] róságok, hogy utána ágyacskájukba kerül­ve mosolygó álomba ho0!J merüljenek. A szülők c.0y is nyugovóra térnek, l"CSi'„ pihennek. A katonák laktanyában. r egy-egy még csafc nekik' érthető dát gurít'ó szöízi "ne- gondolnak ismeretlen szavát, vagy a ját- vej a katonákra. Egy- kis barátaikra: a apróságokJ mást kergetik a gye- helikonterektől be­a rekek. A katonák ne- szélgetőkre. a csokolá­vetnek, mókáznak. Az dét zsdkmányolókra. előbb még ismeretlen A sok apróság fel-fel­emberek kőzött csa- tűnő képe nagy erőt legények a játszótér ládias hangulat ala- ad számukra felada­egyik oldaláról szá- kul ki. Az apró fe- taik megoldásához. másikra, kete fiúcska a leg- B. M.-né. de­sz adózó Mindenkit átölel játszótér kacagó rüje. A kislányok és kis guldanak a Az angol kormány Kanada bevonásával kilenchatalmi értekezletet javasol London (MTI) Az angol külügy­minisztérium szóvivője vasárnap este közölte: utasították Nagy-Bri­tannia wasingtoni, ottawai, párizsi, római, bonni, brüsszeli, hágai és luxemburgi diplomáciai képviselőit, tegyenek határozott javaslatot ar­ra, hogy szeptember közepén Lon­donban üljön össze az EVK tervé­nek meghiúsulása utáni helyzettel foglalkozó értekezlet. Az ezlrányú utasítást Eden külügyminiszter küldte ineg az angol diplomatáknak. Az erte­kezletet előreláthatóan külügy­miniszteri síkon tartják meg. A kilenchatalmi értekezletre vo­natkozó angol javaslat új fejle­ményt jelent. Mint ismeretes, az EVK bukása tután amerikai részről az atlanti tanács összehívását, angol rész­ről ezzel szemben nyolchatalini értekezletet javasoltak. Kanada az amerikai javaslat mel­lett szállt síkra. Az angol kormány most az eredetileg nyolchataími értekezletre irányuló javaslatot ki­lenchatalmi értekezletre szóló in­dítvánnyá bővítette, hogy az érte­kezleten Kanada is résztvehessen. A "Reuter* jelentése szerint a londoni értekezleten megvitatandó két legfontosabb kérdés a követ­kező: 1. A nyugatnémet katonai hozzá­járulás formája, miután a francia nemzetgyűlés elutasította az "euró­pai hadsereget*, 2. Nyugat-Németország szuveré* nitásának helyreállítása. Adenauer kancellár szombat,esti rádiónyilatkozatát kommentálva, amely szerint Nyugat-Németország már tárgyalásokat folytat Angliá­val és az Egyesült Államokkal a német katonai hozzájárulás kérdé­séről, vasárnap hivatalos londoni személyiségek kijelentették: megfelel a valóságnak, hogy az angol és amerikai főbiztos a mult héten tanácskozott erről a kérdésről Adenauerral. Az *AFP* hírt adva a kilencha­talmi értekezletre vonatkozó angol javaslatról, emlékeztet az új an­gol lépés előzményeire. "Egyes* sajtóközlemények beszámoltak ar­ról, hogy Anglia lemondott egy ilyen értekezlet összehívásának gondolatáról — írja az -AFP*. Ezt a hírt az angol külügyminisztérium most megcáfolta, és hangoztatta, hogy éppen ellenkezőleg: az érde­kelt fővárosokban lévő brit diplo­máciai képviselők utasítást kaptak, hogy még jobban tartsanak ki a Kanada bevonásával sorrakerülő kilenchatalmi értekezlet mellett. (15) •— Mit csudálsz annyi­ra? 1— kérdezte kicsit barátságtalanul. — Tán köszönnél hé! Én inkább nevettem egy nagyot. — De jó kedved van! — csípősködött Bazsa. — Hát hogyne! Hisz Jani az elébb ha­nyathomlok futott a földetekre, mert két lányt látott, s azt hitte, az egyik te vagy! Bazsa összehúzta a száját. — Hát a jópipa is hazakerült? — Együtt jöttünk. S azóta minden gazt kiirtott tengeritek közül, mérgiben, hogy nem lel téged! Bazsa szép barna arca megsápadt hirte­len. — Engeim ugyan ne keressen! Sarkonfordult s szaporán indult a falu iránt. Utánafutottam. — Hová szaladsz? — fogtam meg á kar­ját. — Mondom, hogy Jani keres téged! — Engem hiába keres! Menjen vissza a cafrájához, Laposra, azt biztosan megleli! „Ajjé! — gondoltam magamban. — Ve­lem ugyan nem hiteti el ezután Bay tanár úr, hogy a fény terjed a leggyorsabban! Mert mit számít a fény terjedési sebessége — a pletykáé mellett?! Janit alaposan belemártogat­ta a kWderáztatóba valami „jóakarója"! S most Bazsa meg is tilolja a bátyust, előrelát­hatólag ... Otthon én is megmártogattam magam a teknőben, a friss, szappanszagú ingben nyúj­tózkodtam végig a diófa alatti priccsen. Édes­anyám túrós-lepényt hozott ki fürgén, s egy sámlira tette a priccs mellé... Leírhatatlan jóérzés töltött el, hogy lemoshattam a hetes AZ £1SÖ PRÓBA Irta: DÉR ENDRE port, piszkot s hogy a hűvös lombok alatt az anyármsütötte lepényt teperészhettem befelé! Hihetetlen öröm ám az egy kamaszodó gye­reknek: többnapi száraz kosztolás után — meleg ételt enni! S az otthon, a piihenés va­rázsa! ... Nem volt a miénk, valójában, ez az otthon: azt a rozoga faluszéli házat, mely­ben laktunk, a fancsikai uraság vette meg árverezésen, — miután a régi tulajdonost, Varga Mihályt, különféle fogásokkal megfoj­totta anyagilag. Varga Mihálynak évekkel korábban kisebb, de jólmenő hengermalma volt, — de ezt már csak az udvaron sötétlő malomkazánroncs tanúsította. Ugyanis a fan­csikai uraságnak, Fodor Ignácnak is műkö­dött a hengermalma — ezért tört ki a nyaka Varga Mihálynak. Fodor, miután végzett el­lenfelével, földig-romboltatta a malomépüle­tet, — a téglát s az alkatrészeket — a kazán­roncs kivételével — Fancsikára hordatta, a házat pedig bérbeadta. Olyan ágrólszakadt családot keresett, akikről bizonyosan tudhat­ta, hogy nem kapnak kedvet a telek meg­líaparintásához, s nem építik fel újra a mal­mot. Ezek mi voltunk... Nagyon jól járt ve­lünk Fodor Ignác, mert édesapámnak a ház­bért le kellett dolgoznia nála. Persze, Fodor főintézője határozta meg, hogy melyik mun­ka mennyit ér, s bizony, apám nem egy al­kalommal ötszörösen is ledolgozta az évi bér­összeget — s még akkor is azt hangoztatták folyton, hogy adósok maradunk minden év­ben ... Mi még ilyen áron is ragaszkodtunk a vén-falu házhoz, mert jó tágas földesszo­bája volt, kemencével — s nem kellett más népes családdal egy szo­bába szorulnunk, mint előző években. Vadre­gényes lugas, óriási dió­fa környezte az omladozó lakást; az ablak előtt, a volt malomépület területén három hatalmas juharfa meredezett az égnek, s a malomfalak gazborította alapárkaiban nagy­szerű zsiványtanyát lehetett építeni... Kel­lett-e több Laci öcsémnek s a naphosszat ná­lunk-zsivajgó gyermekseregnek, — melybe magam is sűrűn belevegyültem, „vénszamár" létemre?... Telenkint, mikor az acsarkodó viharok elől a nyirkos földesszoba gyérenfűtött ke­mencéjéhez bujtunk dideregve, s kikopva mindenfajta zsírozóból, a nyálat nyeltük, — cseppet sem tűnt barátságosnak az „ottho­nunk!". Dehát hol vagyunk még a nemszere­tem napoktól?! Hiszen júliusi fények remeg­nek a levegőben, én a diófa árnyán heveré­szek, túrós lángost eszem, szívrepesve várom a táncot és szinte érzem a kinyújtott kezem­ben Bujdosó Tuca kemény kis kezét... Addig nyújtogattam a kezem, amíg meg nem fogta valaki, — de nem Tuca volt, mert durván s nagyot rántott rajtam: — Of, koma, de rögtön, mert már egy ó:ája várnak ránk a jányok, legény híján egymással forognak! Kertaljai komám biztatott meg ilyen ha­darósan s nem nyugodott, amíg fel nem ül­tem a hencseren. — Ne bolondozz, Pista! Hiszen még vi­lágos van! — Mindegy, komám, Balogh Imre cefe­tül veri mán a citerát, ideje indulni. (Folytatása következikJ

Next

/
Thumbnails
Contents