Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-05 / 210. szám

GÉLMSGYflRORSZflG 4 VASÁRNAP, 1954 SZEPTEMBER 5. Tasvan: a Kínai Népköztársaság elszakíthatatlan része HIreK A SZOVJETUNIÓBÓL Az utóbbi hetekben egyre több szo esett a világsajtó hasábjain Tajvanról. Taivan és Formóza elnevezés egy és ugyanazon szigetre vonatkozik. Formóza portugálul gyönyörűt jelent, így nevezték el az arra járó tengerészek. Taivan a sziget kínai elnevezése, magyarul terraszos öböl a jelentése. A kínai nép vezető állaanférfiai, mint Mao Ce-tung, Csou En-laj nyilatkozataikban félreérthetetlenül foglaltak állást amellett, hogy Taivan a Kínai Népköztársaság elszakíthatatlan részét képezi. Kínának eltökélt szándéka az, hogy ezt a szigetet mielőbb felszabadítja és az anyaországhoz csatolja vissza. Kínának Taivanra vonatkozó igénye egy pillanatig sem lehet vitás. Másfél évezreden keresztül Kínához tartozott, lakossága kíjiai, gazdasági és kulturális kapcsolatai is mind a Kínai Népköztársasághoz kötik. Elég egy pillantást vetni a térképre és máris megállapítható, hogy Taivan földrajzi helyzetét tekintve igen nagyfontosságú helyen, az úgynevezett nemzetközi határok mellett fekszik. A nemzetközi jogban elismert gyakorlat szerint nemzetközi határoknak nevezik azokat a határokat, amelyek mentén különböző érdekszférák, hatalmi csoportosulások találkoznak. Taivan körül néhányszáz kilométeres körzetben megtaláljuk Kína, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagybritannia, Franciaország, Japán érdekterületeit; hogy csak a legfontosabb nagyhatalmakat említsük. Stratégiai fontosságát mi sem hangsúlyozza jobban, mint az, hogy a történelem folyamán állandóan ki volt téve idegen gyarmatosító hatalmak támadásainak. Ezeknek célja mindenkor a sziget megkaparintása és további támadó tervekben kiinduló bázisként való felhasználása volt. Ebben a célkitűzésükben mit sem különböztek egymástól a hollandok, spanyolok, japánok, vagy amerikaiak. Taiván és a kínai nép azonban sohasem nyugodott bele elnyomatásába. Felkelések, hatalmas arányú sikeres partizánharcok tették minden időben elviselhetetlenné az idegen elnyomók életét. . A leghosszabb ideig tartó elnyóma ost Taivan történetében a japánok — 1895-tól a második világháború végéig tartó — megszállása jelentette. A japán imperializmus végső leverése azonban mégsem hozta meg a sziget népének felszabadulását. A japán örökségebe az Egyesült Államok lépett. Ahhoz azonban, hogy ez a megszállás sikerüljön, szükség volt Kína árulóinak, Csang Kaj-sek klikkjének a közreműködésére is. A japán megszállókkal szembeni harcból kezdetben az egész kínai nép egy emberként vette ki a részét. Később azonban a Csunkingi kormány — élén Csang Kai-sekkel — nem azon igyekezett, hogy az ellenséges betolakodókat űzze ki az országból hanem inkább nyugati szövetsége'TfilWfiH (FORMOSA) •» •» FULOPSZ IGÉTEK seinek igyekezett Kínát átjátszani Azzal a hatalmas erejű ellentámadással azonban, amely Mao Cetung vezetésével indult meg, nem tudott megbirkózni. Vert hadserege kiszorult a kontinentális Kína területéről és hadainak utolsó töredékeit csak Taivan szigetén sikerült összeszednie. Kínával szemben viselt politikájában az Egyesült Államok ma már teljesen elszigetelődött a többi nagyhatalomtól. Ma, amikor a világnak igen sok állama elismerte a Kínai Népköztársaságot és megvonta az elismerést Csang Kai-sek kormányától, az USA még ma is idegenkedik a demokratikus Kína elismerésének gondolatától is. Az Egyesült Államok kormánya azonban nem csak politikai manővereiben igyekszik a reális helyzettel ellentétes álláspontot elfoglalni, hanem ellentétbe kerül az élő nemzetközi jog saját maga által aláírt és megerősített szabályaival is. Az 1943-as Kairói Kommüniké, melynek aláírói között szerepel az USA is, kimondja, hogy az aláíróknak „céljuk, hogy Japánt megfoszszák mindama csendesóceáni szigetektől, amelyeket 1914 óta hatalmába kerített, vagy elfoglalt és hogy mindazokat a területeket, mint Mandzsúriát, Formózát és a Halász szigeteket, (Pescadores), amelyeket Japán Kínától elrabolt, visszaszolgáltassák a Kínai Népköztársaságnak". A nemzetközi deklarációban foglaltakkal a Fehér Ház nyíltan szembehelyezkedik. A későbbiek során nem elégedett meg csupán azzal, hogy egy általa támogatott b .bkormány bitorolja Taivan szigetét, hanem segítségére effektív katonai erőt rendelt ki. Erre 1950ben került sor. Az Egyesült Államok kormánya a 7. hadiflottának és a 13. légiköteléknek parancsot adott, hogy hatoljon be Kína területéhez tartozó vizekre és védelmezze meg Talvant minden esetleges „agresszióval" szemben. Ezek a kötelékek ugyanekkor nemcsak Taivan szigetére hatoltak be, hanem aktív felderítést és járőrtevékenységet folytattak a Kínai Népköztársaság partvidékén és ezzel megsértették Kína tengeri és légi határait. Ezek a provokációk mind a mai napig nem szűntek meg a kínai felségvizeken és állandó fenyegetést jelentenek Kína szuverénitása ellen. Különösen fokozódott ezeknek a provokációknak a száma a koreai és vietnami konfliktus befejezése óta. Az USA nyilvánvaló szándéka hogy a távolkelet térségében új háborús tűzfészket teremtsen meg. Kína természetesen nem tűrhet el ilyen akciókat, nem tűrheti, hogy Taivan állandó provokációk kiinduló bázisa legyen. Kétségbeesett kapkodás jellemzi az amerikaiak mai távolkeleti politikáját. A délkeletázsiai katonai szövetséglől függetlenül egy északkeletázsiai katonai szövetséget is létre akarnak hozni, amelyben kizárólag az őket kiszolgáló távolkeleti csatlósok (Japán, Taivan, DélKorea) vennének részt. Erre azért van szükség, mert a lávolkelet angol-amerikai ellentétek miatt a CSENDES ÓCEfiN MRGYARR2AT' • milin O » ARANY ma »RÍZ fenntemlitett államokat is magábanfoglaló egységes szövetség létrehozására más lehetőség sincs. Ismeretes, hogy Nagy-Britanniának más a Kínai Népköztársasággal 6zomboni politikája, mint angolszász szövetségesének. Igy NagyBritannia semmiféle részt nem hajlandó vállalni az amerikai taivani terveiben. Az a Nagy-Britannia, amely támogatja az USA délkeletázsiai katonai blokkjának létrehozását, határozottan kijelenti, hogy Taivan nem tartozik ehhoz a területhez és ezzel eleve kizárja a lehetőségét annak, hogy az amerikaiak taivani politikája következtében bármiféle bonyodalomba sodródjék Kínával. Összegezve az elmondottakat. megállapíthatjuk, hogy a Kínai Népköztársaságnak elvitathatatlan joga van Taivan szigetének birtoklására. Taivan felszabadítása a kínai nép belső ügye, hiszen a Kínai Köztársaság egy darabjának egy áruló klikktől való megtisztításáról van szó. Ebbe a harcba semmilyen külföldi hatalomnak beavatkozási jogcíme nem lehet. A kínai népnek nagy örömünnepe lesz az a nap, midőn köztársasága területének utolsó darabját is felszabadítja az idegen beavatkozók uralma alól, í Nagy Attila Szeptember végén tizembe helyezik a harkovi televíziói központ első részlegét Harkovban nagy televíziós központ épül. A központot a város egyik legnagyobb épületében, a mintegy 2500 négyzetméternyi alapterületű Állami Ipar Házában helyezik el. Az építők már megkezdték az antennatorony építését. Befejeződött az adóállomás összeszerelése is. A televíziós központ berendezéseit a szovjet ipar gyártotta. Az építőknek nagy segítséget nyújtottak a gyárak és a tudományos kutatóintézetek dolgozói is. A televíziós központ első részlegét szeptember végén helyezik üzembe. Középiskolát végzett fiatalok az üzemekben Zaporozsje-kerület komszomolbizottságait számos, most végzett középiskolás fiú és leány keresi fel, akik kérik, hogy termelő munkában dolgozhassanak. A kerületi bizottságok munkásai segítenek a fiataloknak a pályaválasztásban, tanácsokat adnak nekik abban, hogy a termelőmunka megszakítása nélkül milyen főiskolán vagy egyetemen folytassák tovább tanulmányaikat. A transzformátorgyár egyik műhelyébe került Nadja Remennyuk és Zsanna Goncsaruk. Jó barátnők. A műhelyben nagy szeretettel fogadtak őket. Hamar elsajátították a munkát és ma már önállóan dolgoznak. Beiratkoztak az energetikai technikum esti tagozatára. A »Zaporozssztal.i-<, a -Dnyeproszpec-sztalj" és más üzemek is készülnek a középiskolát végzett fiatalok befogadására. Ljtipusű vasúti teherkocsikat gyártanak a Szovjetunióban A Szovjetunió közlekedésügyi minisztériuma idén több újtipusú élelmiszerszállító kocsit helyez forgalomba. Hogy megóvják télen a gyümölcsöt a fagytól, villamos fűtőberendezéssel felszerelt teherkocsikat gyártanak. A négytengelyes hűtőkocsikban a hőmérsékletet bármilyen időben minusz 12 foktól plusz 15 fokig lehet szabályozni. A kanna tej szállítására 26 tonna űrtartalmú, négytengelyes tartálykocsikat készítettek. Az élő halat oxigénnel dúsítható vízben, 7 tonnás tartálykocsokban fogják szállítani. A szarvasmarhákat szállító kocsikban jászlak is lesznek. Sok új kocsit építettek az építőanyagok és az iparcikkek szállítására. Most dolgozzák ki a szén, az érc, és az ötvözetek szállítására alkalmas 100 tonnás teherkocsik, a gépkocsikat szállító zárt vagonok és a kisebb állatok — baromfik szállítására alkalmas kocsik tervét, Filmvárossá épül a „MOSZFILM* A Lenin-hegyen, az egyetem közelében van a Szovjetunió legnagyobb filmgyára, a „Moszfilm" stúdió. A gyárban ezidőszerint nagyszabású építkezés folyik: építik a jövendő filmváros új tömbjeit. Sz. A. Kuznyecov, a ,, Moszfilm"-gyár igazgatója ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — A nagy „Moszfilm"-gyár N. Trankvillickij építész terve alapján készül. A filmstúdió új pavilonjai rendkívül nagyméretűek lesznek. A pavilonokban a felvételek idejére például egész utcákat lehet építeni. Az egyik pavilon alatt medence épül a tengeri jelentek felvételére. A pavilonokat a szovjet technika legújabb vívmányainak felhasználásával rendezik be. A belső burkolást különleges, jó akusztikát biztosító anyaggal végzik. A gvárban egyszerre tíz filmet lehet majd forgatni. Az épületek mellett lévő területen különféle tereket létesítenek, ahol télennyáron lehet majd természetbeni felvételeket készíteni. Szükség esetén ezeken a tereken is lehet utcákat építeni. A rendezők, az operatőrök, a művészek és a színészek alkotó munkájának előfeltételei megjavulnak A filmeseknek több mint ezer különlege-> sen berendezett dolgozószobát építenek. Az első épülettömböt most tetőzik. Három pavilont, az operatőrök szobáit, a filmfelvevőgép központot stb. helyeznek el benne. 1955-ben elkészül egy további épülettömb, amelyben ugyancsak három pavilont helyeznek el, A „Moszfilm" jelentősen kibővítette játékfilmgyártását. — Az év elejétől kilenc játékfilmet készített. Jelenleg 12 új film előkészületei folynak. A legtöbb játékfilm mai témájú. Arra törekszenek, hogy a jövő évtől kezdve évente legalább 25 játékfilmet gyártsanak az épülő filmvárosban. IT ét héttel ezelőtt, egy augusztusi estén, a Dugonics-utca járókelői a szakadó eső ellenére is önkéntelenül meglassították lépteiket a 34-es számú ház előtt. Ünnepi díszben pompázott a nagy, emeletes sarokház. Az ablakok fehér függönyei előtt szekfük piroslottak. mint a gyertyalángok, s a kapu fölé tűzött zászlók átázott selyme csattogott, suhogott a szélben. Az udvarból friss indulók és tüzes csárdások dallama áradt szót az egyre sűrűsödő estébe. Mi készül itt? — tűnődtek el a felhajtott gallérú járókelők s elgondolkodva siettek tovább. Ünnepeltek a ház lakói. Bókeház-avalást tartottak. "Ej1 redotileg az udvaron akarták megtartani az ünnepségeit, de a makaóéul szakadó oső keresztülbúzta számításaikat. Viszont olyan régóta várták ezt a napot, hogy semmiképpen nem akartak belonyugodni az elhalasztásába, ezért inkább Deme Imréné egyik szobijából dísztermet rögtönöztek. Ide gyűltek össze a lakók. a Városi Békebizotlság kiküldöttei s a szomszéd házakból ls az érdeklődők. A szoba kicsinek bizonyult, de sok jó, egymást szerető ember kicsi helyen is megfér. S ezek az emberek szerottók egymást. Hét órabor kezdődött az ünnepség. Szüts elvtárs, a Ház a Dugonics-utca fan Békebizotlság kiküldötte beszélt, — Kilenc család lakik ebben a házban — mondta. — A legkülönfélébb emberek. Deme Imre kendergyári munkás. Gazsi András rendőrfőhadnagy, Mónik László színházi fodrász és így tovább. S öszszesen 23 gyerekük van. Szóval — népes közösség. Minden emberi közösségben nagy szeretetet ós nagy tiirelmot követel az együttélés. Mert ezer és millió ok van a veszekedésre, a gyűlölködésre. Ha az egyik lakó kislánya gyakorol a zongorán — már kész is lehet az összezördülés. Ha a másik hangosabban szólaltatja a rádiót — szintén. Ha az egyik gyerek meghúzza a másik kislány copfját ugyancsak. Ha valaki kissé hangosabban csapja be éjjel a kaput, már ok arra, hogy a veszekedés lármája verje fel a ház megszokott életteli csendjét s két parira szakadjanak a lakók, s hetekig ócsárolják egymást. Ilyen házba aztán hiába megy ki a békebizottsági titkár — szó sem leheit arról, hogy kisgyűlésl tartsanak, hogy közösen besreéljék meg a nemzetközi politika fontos eseményeit — ilyen házban nem lehet szó a lakók neveléséről. A Dugonice-ntea 34-ben hónapok teltek el anlólkül, hogy egy hangos szó elhangzanak. Lakói szeretik, boosülík egymást, úgy élnek, mint egy nagy család. Kéthetenként kisgyüléseket tartanak, amelyre mindenki elmegy és nemcsak azért, hogy ott üljön, hanem, hogy kicserélje gondolatait a másikkal — a békéről, az emberi élet alapvető kérdéséről. Kisgyüléseik az egész háztömbből vonzanak érdeklődőket s egyre többet Ennek a háznak a lakói — fejezte be Szüts elvtárs — úgy élnek, úgy dolgoznak, hogy megérdemlik a „békeház" megtisztelő címet. S ezzel ünnepélyesen átnyújtotta a ház lakóinak a „Békeház" táblát. A tábla, mielőtt a kapura függesztenék, kézről-kézre jár. Még a gyerekek is meg akarják fogni, közeli-öl akarják megnézni a két fehér galambot az égszínkék alapon. Mindenki elmondja, egyszerűen, közvetlenül, mintha csak otthon, vacsora után családja körében beszélne. ami ebből az alkalomból eszébe jut. TA eme Imréné, karján az egyéves Imikével, arról beszél, hogy ezelőtt négy évvel juttatta ebbe a szép lakásba az állam. S azért ajánlotta fel az avatás céljára, mert úgy érzi, kötelessége helyet adni annak. ami a jövőt irányítja. Gyömbérné, a háztömb békebizottsági titkára elmondja, hogy Alsóvároson, a pályaudvar közelében, mint élő mementók, még mindig betcmctettlenül ásítoznak a bombatölcsérek. És ez nem baj. Az embernek optimista az emlékezőtehetsége, automatikusan kiveti magából azt, ami kellemetlen, fájdalmatokozó. Pedig, hogy harcolni tudjunk a békéért, nem szabad felejtenünk. A beszélgetés után, hogy emelje a nap fényét, a gyerekok műsora következett. Mihácsiné, a fiatal házmesterné, meg Minik Erzsike, a színházi fodrász énekesnőnek készülő kislánya tanították be a esöppségoket erre az estére. Énekek, versek, táncok következnek — Deméné karján a kisgyerek néha belesír, vagy belegagyog a műsorba, de e® méginkább melegebbé, családiasabbá teszi a hangulatot. VE üsor után sem oszlik szét azonnal a nagy család. A gyerekek krémest, a felnőttek sört kapnak_ s mire nyugovóra térnek a lakók, felszakadoznak a felhők, s úgy ragyognak a csillagok. mintha vihar nem lett volna soha. Két bét telt el azóta. S c a Dugonics-utca 34. számú ház lakói két gyűlést tartottak. Legutóbb a francia nemzetgyűlés ülését vitatták meg, amely elutasította az európai védelmi közösség ratifikálását. örültek valamennyien, hogy a béke gondolata egyre nagyobb tért hódít a világon s az emberek szívében. A kisgyüléson résztvettek a szomszéd házak lakói, köztük Balogh bácsi, öreg nyugalmazott tanító, aki azf mondta, hogy néhány hét múlva az ő házukban is megindul ez a mozgalom. 1 sák két hét telt el — de a Dugonics-utca 34. számú házának lakói példája úgy él, úgy hat az eges® utcára, mint a kovász a kenyérben. S azóta, aki elmegy a ház előtt, észreveszi a fehér galambos táblát, amely a legszelídebb, legnyugtatóbb színt, az ég kék színét viseli — mindenki tudja, hogy ebben a házban a lakók, legyenek bár a legkülönbözőbb emberek, egy gondolatban, az emberi élet alapvető kérdésében egyek: meg akarják' védeni a békét. A békét: Deméné új lakását, az öreg Ábrahámné uzsonnái haboskávéját. Mihók Erzsike énekesnő-jövőjét. Azt akarják, hogy az emberek békében éljenek, dolgozzanaJk, álmodozzanak és szeressenek. Galgóczi Erzsébeti .