Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-05 / 210. szám

VÁSÁRNAP. 1954 SZEPTEMBER 5. A tanácstörvény tervezetéről Nagyobb ellenőrzési joga legyen a tanács tagjainak 3 DELM9GY0R0RSZAG A magyar dolgozó nép életében hatalmas jelentőségű nap volt 1950. október 22-e, amikor megválasztottuk a tanácsokat, az államhatalom helyi szerveit. Ezzel lehetővé vált, hogy a dolgozó nép tevékenyen . részt vegyen az államhatalom gyakorlásában, az államigazgatás munkájában. Az elmúlt négy évben tanácsaink többé kevésbbé jól végezték munkájukat, de népi demokráciánk fejlődése nyomán feladataink is megnövekedtek. Hogy e megnövekedett feladatoknak eleget tudjunk tenni, szükségessé vált, egy új törvénytervezet kidolgozása a tanácsok munkájáról és feladatáról. Én magam, mint tanácstag, figyelemmel olvastam, az új törvénytervezetet, amelyet igen helyeslek, mert sok olyan pontot látok benne, ami nagyban meg fogja javítani a tanácsok munkáját. Magam részéül javasolnám, hogy az új törvénytervezet nagyobb ellenőrzési jogot biztosítana a tanács tagjainak. Ha a tanácstaghoz forduló dolgozónak ügye nem nyert kellő elintézést, joga legyen a tanácstagnak személyesen is meggyőződni az elintézésről, így még nagyobb lehetősége lenne a tömegek közti kapcsolat elmélyítésének, hiszen ez igen fontos a tanács jó munkájához. Persze az is fontos, hogy a tanács tagjai szívügyüknek tekintsék és érezzék azt a megtisztelő feladatot, hogy tanácstagok. Zöldi Imréné a Szegedi Kenderfonógyár dolgozója tanácstag, A tanácsokban is kapjanak helyet a fontos üzemek, hivatalok, tömegszervezetek képviselői Á tanácsokról szóló törvénytervezettel kapcsolatban a következőt javaslom: a törvénytervezet V. fejezet 25. § (2) kimondja, hogy az -állampolgárok a tanácsok tagjait a tanács működési területén alakított választókerületenként választják. Minden választókerület egy tanácstagot választ*. Helyes, hogy a tanácstagok választásánál a területi elv érvényesül, azonban föltétlen kívánatos lenne, hogy az országgyűlési képviselők választásához hasonlóan a tanácsokban is helyet kapjanak a fontos üzemek, hivatalok, tömegszervezetek képviselői. Ezt a javaslatomat a törvénytervezet egy előbbi kitétele is szükségessé teszi. A IV. fejezet 19. § (2) kimondja: «Az állandó bizottság elnöke és tagja csak tanácstag lehet." Javaslatom alapján intézményesen biztosítva lenne, hogy az állandó bizottságokban az egyes üzemek stb. szakemberei is részt vegyenek. A szakemberek tanácstagsága pedig föltétlenül biztosítaná azt, hogy a helyi tanácsokban a felmerülő egyes szakkérdések tárgyalásakor jelen lenne egy szakember, mint "tanácstag*, aki a közösség bizalmát élvezi. Ez tehát növelné a tanácsok népszerűségét, jó tömegkapcsolatait, és általában Diztosítéka lenne a tanácsok jobb munkájának. Molnár István, a Szegedi Egyetemi Könyvtár dolgozója A tanácsüléseken vegyenek részt a meghívott élenjáró ipari és mezőgazdasági dolgozók is tanácskozási joggal Négy évvel ezelőtt választott a magyar nép. Ez a választás már nem hasonlított a horthysta választásokhoz, hol a vagyon többségére mérték az államvezetés funkciót, — tanácsokat választott az ország a dolgozók soraiból. Azóta eltelt négy év. Bebizonyosodott, hogy a tanácsok megállták a helyüket, beváltak az államhatalom szerveinek. Most újraválasztjuk az államhatalom szerveit. Az első választás óta nagyot fejlődött az ország, nőttek a követelmények a helyes vezetéssel szemben. Éppen azért, hogy az elkövetkezendő választásokon az ország egy olyan államhatalmi szervet kapjon, amely eltudja látni a fokozott követelményeket, alaposan meg kell fontolni e szerv felépítését és feladatát. Ezt irányozza az új törvénytervezet, melyet országszerte megvitatnak a dolgozók. A törvénytervezet részletesen foglalkozik a tanács felépítésével és feladatóval. Meghatározza, hogy a tanácsülés nyilvános annak érdekében, hogy a tanács a munkáját még szorosabbra fűzhesse a dolgozókkal. E ponthoz hasznos volna még hozzáfűzni, hogy az üléseken vegyenek részt a választott tanácstagokon kívül a meghívott élenjáró ipari és mezőgazdasági dolgozók is tanácskozási joggal. Ezzel el lehetne érni azt, hegy a dolgozók saját maguk meggyőződnének arról, hogyan intézi a tanács saját ügyeiket és egyben nagyobb támogatást nyújthatnának a tanácsnak munkája elvégzéséhez. Juszt Károly, a Szegedi Kenderfonógyár előfonó osztályának segédmüvezetője A tanácstagok havonként tartsanak fogadónapot kerületükben A tanácsválasztáskor a Szegedi Gőzfürész dolgozói közül icét tag került a szegedi Városi Tanácsba: Lele Lajos és Mészáros Géza elvtársak. A két megválasztott üzemi dolgozó azonban a megválasztás után csak rövid ideig dolgozhatott az üzemben, mert más munkaterületre helyezták át őket. Azóla az eltelt négy év alatt sem az üz.em dolgozóiból megválasztott tanácstagok, sem pedig más tanácstag nem látogatta meg az üzemet. Üzemünk, de sok más üzem dolgozói is csak a lapok cikkeiből kaphattak értesítést a tanács munkájáról. Nem volt senki, aki fenntartotta volna a kapcsolatot a tanács és az üzem dolgozói között. Pedig ezalatt a négy év alatt nagyon sok olyan kérdés merült fel, amit a tanácstag elvtársak feltétlenül el tudtak volna intézni. A tanácstörvénytervezet 27. 8 d) pontja a tanácstagok kötelességeit tárgyalja, amely így szól: *A választóknak évenként legalább kétízben beszámoljon a tanács működéséről és a választói megbízások teljesítéséről." Ennek a pontnak javaslom a módosítását úgy, hogy nem félévenként, hanem legalább negyedévenként kellene a beszámolót tartani. A félévet túlságosan hosszú időnek tartom. A 27. § e) pontja a tanácstag további kötelezettségét tárgyalja a választókkal való állandó kapcsolat fenntartásáról. Ezt a pontot azzal javasolnám módosítani, hogy ezeken felül köteles a tanácstag egy hónapban legalább egyszer fogadónapot tartani és arról a sajtó, a ház- és tömbbizalmiak útján kerületében a választók megjelenését megszervezni. Ha ezeket a módosításokat végrehajtanák, akkor véleményem szerint lényegesen megjavulna a kapcsolat a tanácstagok és az őket megválasztó dolgozók között. Barát János, a Szegedi Gőzfürész dolgozója Olyanok legyenek a fanácstagok, akik szívügyüknek tekintik a dolgozók ügyes-bajos dolgainak intézését A felelősök felelőssége Miért rossz a gyártmányok minősége a Szegedi Ruhagyár I. termében? hallgatják el a durva elvarrásokat. bevezették a tanulószalagokat a — Higyje el Fischer elvtársnő — közelmúlt hetekben. Itt az új munszólította meg Tóth Fehér Gyula kás türelmes oktatás mellett e'.saegy napon a teremmestert — vérzik az ember szíve, amikor A kötözködő ember. Helytelenül sokan ilyen előnevet adományoznak egynémelyik üzemünkben — többek között a Szegedi Ruhagyárban — a minőség őreinek, a meósoknak. Nem érdemszerinti elnevezés ez, hiszen ezek az emberek a gyárj márka, a gyár nevének, becsületének másodfokú vigyázói. Első fokon a kereskedelembe kerülő áru minőségéén, az üzem egésze, a dolgozók, a ruhagyárban a teremmesterek, szalagvezetők felelősek. Az ország valamennyi ruhagyára között folyó verseny utóbbi értékelései szerint mintha az elsőfokú felelősök felelőssége lanyhult volna. Mi sem bizonyítja ezt meggyőzőbben, mint az elsőszámú terem legutóbbi számbavehető eredménye. Történt ugyanis, hogy az egyes számú terem augusztus 18-án munkanadrágok készítésére állott át. Ez a folyamat a szakmabeliek szerint feltétlen szükséges előkészületeket — így jó, elfogadott mintadarabot — követel. A mintadarabokat el kell készíteni, s a gyártás szalagszerü megkezdése előtt a teremmesternek a szalagvezetőkkel együtt ki kell kísérletezni. Mindjárt itt az első lépésnél megbicsaklott a lendület a ruhagyárban. A gyártott áru felét vissza kellett adni naponta, minőségi hibák miatt. Miért? Az elbeszélések arra engednek következtetni, hogy még mindig nem tisztázódott mi szülte a minőségileg kifogásolható munkát. Fischer Miklósr.é, a teremmester azt mondja: — A laboratórium nem készítette el a mintadarabot. Ezért a régi szerint, műszaki utasítás nélkül kezdtük a gyártást. Itt kellett kikísérleteznünk a szalagban az új munkadarabot, holott a szalag feladata augusztus 18-tól kezdve nem ez lett volna. Tóth Fehér Gyula, a MEO vezetője gondterhelt arccal jegyzi meg: — A hatvanas létszámú szalag az l-es teremben visszaesett. A gyártott áru 50—60 százalékát kellett naponta visszavetni kisebb javításokra. Kötözködés ez? Egyáltalán nem. A dolgozó, aki munkaruhát vásárol nyilván jól megnézi, hogy miért adja a pénzét. Igényes a szépre és a jóra, még akkor is, ha egyszerű munkaruháról van szó. A megrendelő sem veszi át a leértékelt hibás árut. Fischerné augusztus 18-a óta, szinte naponta panaszkodik: túlságosan szigorú a MEO. De a "kötözködő* emberek éles szeme azonnal felfedezi a legkisebb hibát is, az meg magátólértetődő, hogy nem látja a felületes munkát, amelyik már messziről kiabál. Mikor tudjuk megérteni végre, hogy a tervszerinti mennyiségi és minőségi követeléseket, ha valamikor nem, úgy napjainkban nem lehet már elválasztani egymástól. Ki hát a felelős az egyes terem mostani munkájáért? Fischerné a laboratóriumot, a műszaki vezetőséget hibáztatja, holott — amint később kiderült — a megrendelő vállalat nem küldte vissza idejében az elfogadott mintadarabot. A felelősség tehát túl lenne a ruhagyár kerítésein? Távolról sem! A mintadarabnélküli kezdésért egyaránt felel a műszaki vezetőségtől kezdve a meóig, az l-es számú terem vezetőin keresztül a két szalag minden dolgozója. A Szegedi Ruhagyár fontos bázisa könnyűiparunknak. A népgazdaságnak, a fogyasztóknak nem közömbös, hogy innen milyen áru kerül ki. A meós fontos ember. Tiszteletet érdemel, ha szakmai tudását teljesen latbavetve őrködik azon, méghozzá szigorú féltéssel, hogy milyen áru kerül ki az üzemből. "Kötözködésüket* — ahogy helytelenül nevezik — lelkiismeretességüket közösségi érdek tüze táplálja. Meg akarnak felelni fontos feladatuknak. — Nem örülünk mi a leértékelt árucikknek, — mondja Tóth Fehér Gyula. — Felvetődik mindig a kérdés: mit csinál a kereskedelem, hogyan értékesíti a rossz árut és milyen lesz az erkölcsi hatása a fogyasztók körében? Sok a panasz a munkaerővándorlásra. Riasztó számadat, hogy az utóbbi négy hónap leforgása alatt közel 600 dolgozó cserélődött a Szegedi Ruhagyárban. A fluktuáció kezdetén olyan nagy volt az emberhiány, hogy az újonnan jöttékét azonnal beosztották szalagba dolgozni, jóllehet a szakmai képzettségük hiányzott. Ez elrontotta egy-egy jóhírü szalag mennyiségi és minőségi teljesítésének eredményeit. Am a baj soha nem jár egyedül. A termelési problémák elterelték a figyelmet az emberről, nem tudtak eleget foglalkozni az újonnanjöttekkel. Égető fontosságúvá vált, hogy segítsenek ezen a bajon. Hosszas tanakodás és engedélykérés vtán játíthatja a szakmai tudás alapjait. De még így sem elég mély a szakmai tudásuk. Ezzel is magyarázhatóak az egyes terem munkájában mutatkozó durva minőségi hibák. A nevelés feladata lenne, hogy a dolgozók vérévé váljék — nemcsak a mennyiség, a minőség is fontos, — hogy a ruhagyár nem barkács szabóság. Tóth József diszpécser szerint: — nem a meósokkal van itt a baj. A szakmai képzettség hiánya okoz gondot. Kertes Endrét és Szórád József meósokat állandóan csalogatják: — Hozzánk jöjjön elvtárs! — Miért? Egyszerű a magyarázat. Ez a két ember rendkívül határozott. Ha megtalálták a minőségi hibát, nem dobják vissza szónélkül a munkadarabot, megmutatják hol a baj, megmagyarázzák nogyan kell elkerülni legközelebb. Természetes dolog, hogy kötözködésnek véli a dolgozó, ha egyszerűen csak visszadobják az asztalára a hibás ruhadarabot. Keresgélni kell, hogy mit nem csinált meg jól. A meós meg továbbél, mintha jólvégezte volna dolgát. Ez a meós nem jó. Rá valóban azt lehet mondani, hogy kötözködő ember, hogy megrontója a munkakedvnek. Tóth elvtárs, aki pártvezetőségi tag is, ugyancsak azt vallja: — Többet kellene foglalkozni az emberekkel. Az ember nem gép, lelke van, és ha lelket ád a munkájának is, nem lehet minőségileg kifogásolni. Gottlieb József, főmérnök elvtárs arról beszél, hogy nemsokára sort kerítenek a MEO átszervezésére is. Amint mondja: — nem árt egy kis frissítés. S az sem árt majd a közös munkánknak, ha a meós ezentúl nemcsak az átvételnél lesz meós, hanem állrr^-n Ha majd ott járkál szünte' a gépek között és időben észreveszi a hibát, még mielőtt végleges átvételre kerülne a sor. A átszervezés után nem lesz szükség a közel 60 minőségvizsgálóra, dé egyre több olyanra lesz szükség, mint Kertes Endre és Szórád József. A meo-sok szövetségesei a ruhagyár minden dolgozójának. Nélkülözhetetlenek a jó meós&k, ha munkájukat áthatja a teljes felelősség. De ez egymagában még nem elég. A Ruhagyárban felelős minden szalag minden egyes dolgozója a gyártmányokért. — Ne feledkezzenek meg felelőségükről — ezt kenyéradójuk, a gyár becsülete követeli. László Ibolya A tanácstagok magatartását, munkáját minden dolgozó foKozott figyelemmel kíséri, és a példamutatókhoz bizalommal van. Most, amikor a tanácstörvény tervezetet tanulmányozzuk és készülünk sz új • tanácsválasztásiakra, meg kell látnunk, hogy bizony voltak olvan tanácstagok, akik rosszul, de voltak, akik szorgalmasan, igyekvően dolgoztak. Az Üjszegedi KenderLenszövő Vállalat dolgozói bizalommal és szívesen fordultak problémáikkal Sziráki Klára elvtársnőhöz, aki a munkaügyi osztályon dolgozik. Több olyan panaszos ügyet elintézett már, amely a dolgozók munkakedvének növeléséhez komoly mértékben hozzájárult. Részese volt annak, hogy az üjszegedi dolgozók fűszerüzletet kaptak, több utat kijavítottak, o vízellátás is megjavult — nem hiába fordultak bizalommal a tanácstaghoz. Az üjszegedi gyár dolgozói örömmel, munkájuk megjavításával készülnek a tanácsválasztásokra: az új tanácstörvény és a sikeres tanácsválasztás elősegíti majd azt, hogy olyan tagok legyenek a tanácsban, akik szívügyüknek tekintik a dolgozók ügyes-bajos dolgainak intézését. Pavlovié László Kétévi és hathónapi börtönre •féllék a dorozsmai Veres Károlyt A Szegedi Járásbíróság az elmúlt napokban ítéletet mondott Veres Károly bünperében. Veres Károly 1953. tavaszáig a kiskundorozsrnai pamutszövőgyárban dolgozott, ahonnan hozzájárulással kilépett és az év őszétől 1954. májusáig Sc'.nogyhatvanban és a környező falvakban kiskundorozsmai dolgozó parasztok helyett mintegy 500 mázsa tengerit szolgáltatott be, beadási könyvekre. Veres Károly a tengerit 100, 110, 120 forintos mázsánkénti áron vásárolta, megbízóinak padig 130—160 forintos mázsánkénti árat számolt el. Ugyanakkor körülbelül 300 mázsa burgonyát vásárolt fel 90, 100 és 120 forintos mázsánkénti áron, s 160, 180 és 200 forintos áron értékesítette a burgonyát, részben Somogyhatvan községben, részben pedig Kiskundorozsmán. Ezenfelül iparengedély nélkül egy gyapjúfonógépet üzemeltetett a lakásán, amelyen mások részére is végzett munkát. Erről annakidején a „Délmagyarország" is beszámolt. Veres Károly ugyanakkor megkérte Móra Mihályt, hogy szerezzen neki egy gépszíjat, aki kérésére a kiskundorozsmai pamutszövőgyárból el is lopott egy 2.40 méter hosszú gépszíjat és azt átadta Veres Károlynak. A vádlott, hogy az üzletét le tudja bonyolítani, több személytől pénzt vett fel. Hat személlyel még ma sem számolt el. Az illetéktelenül elért haszon körülbelül 15.000 forint. A Szegedi Járásbíróság ezért 2 évi és hat hónapi börtönre, 8000 forint pénzbüntetésre, 10.000 forint vagyonelkobzásra ítélte Veres Károlyt. A gyapjúfonógépet, 27 kg gyapjút és egyéb bűnjelként lefoglalt ingóságokat elkobozták, Üzemi dolgozók segítségéve! rendbehozzák a gyermekjátszótereket a diszesek A Dolgozó Ifjúság Szövetsége szegedi bizottságának és a DISZ szervezetek tagjainak kezdeményezésére rendbehozzák a megrongálódott és hiányos felszerelésű gyermekjátszótereket. E terv megvalósításálhoz több szegedi üzem segítséget ad. A móravárosi Kolozsvári-tér játszófelszerelésének rendbehozását a Szegedi Kenderfonógyár segiti. Petőfi-telepen a Szegedi Gőzfürész és a Szegedi Szalámigyár, a Rákóczi-téri berendezések rendbehozásánál a Szegedi Ruhayár segít, a Somogyi Béla-utcainál a Szegedi Jutaárugyár. Újszegeden az Erdélyi-téri gyermekjátszó rendbehozását az Üjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat segíti. Az üzemek dolgozói nemcsak most, a rendbehozásához adnak segítséget, hanem a játszóterek állandó karbantartását is vállalták. Készü'ünk a télre Az elmúlt téli zord időjárás komoly feladatok megoldása elé állította a szegedi MÁV Felépítmény Vasanyag javító Vállalat dolgozóit és vezetőit. Csak erősen megfeszített munkával tudtuk megoldani, hogy első negyedévi tervünket a nehézségek közepette is elmaradás nélkül teljesíteni tudtuk. Az elmúlt télen a szabadban foglalkoztatott dolgozóinknak nem tudta biztosítani a vezetőség a téli meleg védőruhákat, bár erre megvolt a lehetőség is. Az történt, hogy a meleg ruhákra vaió beszerzési engedélyt a Közlekedésügyi Minisztérium december 24-re adta ki és ekkor már vezetőink képtelenek voltak azokat beszerezni. Ez történt az esőköpenyek és a gumicsizmák beszerzésénél is. Gerő elvtárs Szabad Népben megjelent cikke a télre való felkészüléssel kapcsolatban jó előre felhívta a vállalatok és üzemek vezetőinek figyelmét, már most tegyenek meg minden intézkedést arra, hogy a szabad ég alatt foglalkoztatott dolgozók időben kapják meg a meleg téli ruhákat biztosítsák a fűtött helyiségeket is. A cikk nyomán gondoskodás történt üzemünkben is arról, hogy akik nem fedél alatt végzik munkájukat, már a tél bsálta előtt el legyenek látva védőruhával, gumicsizmával és esőköpennyel. A leikészülést az irányban is megtörtént, hogy üzemünk öntőmüheiyenek magkészítői és formázói, akik eddig egy tágas és szellős helyiségben dolgoztak, a tél folyamán zárt ís fűtött helyen végezzék munkájukat. Célunk ugyanis az. hogy minél kemo-lyabban és eredményesebben az idő viszontagságaival dacolva :s végre tudjuk hajtani az előttünk álló nehéz feladatokat a vasút forgalmának zavartalan biztosítását még akkor is, ha esetleg olyan léi köszönt ránk, mint amilyen az elmúlt évi volt. Dolgozóink a téli időszakra való felkészülés intézkedéseit öröm-mü vették tudomásul, mert efc>!l__, kormányunk új nroaramrr anak megvalósulását látják és érziK azt, hogv hazánkban valóban legfőbb érték az ember. _ Katona Lajos