Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-30 / 231. szám

4 CSÜTÖRTÖK. 1951. SZEPT. 39. JÁNOS VITÉZ — <A izegedi füemzüi Színház előadnia — <J)cíőfi Sándor 1844 novembe­rének néhány éjszakáján papírra vetette a magyar irodalom legnép­szerűbb remekét, János vitéz című elbeszélő költeményét. Megelevene­dett és kestet öltött a műben a népi mesevilá.g sok képzeletben csapongó hőse éppen úgy, mint a minden­napi élet realitása. Mese is, való­ság is, s talán éppen ezért olyan forró, lüktető s örökké tartó. S ez­ért olyan beszédes is. — Mindenki­nek mond valamit, gyermeknek, felnőttnek, öregnek — múltnak, mának, jövőnek. Nincs, ki ne ismerné, kinek lel­két, szívét ne melegítené. A gyer­mekben vágyakat fakaszt, az öreg­ben emlékekcit színesít s aki benn él az élet harcában, azt segíti, erő­siti, lelkesíti, hogy a nagy elhatá­rozások valósággá érnek, csak szív, és erö kell, a jnemes lélek és tiszta emberi érzés minden akadályt le­győz. Már maga a János vitéz megje­lenése is fontos- állomás volt a nép meg-megújuló évszázados harcá­bs n, felébredt öntudatot, erőt su­gárzott s mindez biztos győzelmet ígért. Van, aki ma már száraz, is­kolás leckének gondolja? Vegye elő s olvassa el az első sorokat, — úgysem tudja lelenni, míg végére nerp ér. S még. jobban mindenkié lett a János vitéz, hogy egy melegszívű i mber felejthetetlen dallamokba i Höztette legszeibb érzéseit. Aki mintha csak azért élt volna, hogy ezekkel a dallamokkal ajándékozza meg népét. Mert a közvélemény nem igen tud többet Kacsóh Pon­grácról, mint art, hogy zenét köl­tött János vitéz-hez. Persze ez is elég arra, hogy mindenki megis­merje s szeretettel ejtse ki a ne­vét, s éppen ebben az évben, halá­lának 30, s nagy műve, a János vitéz daljáték megszületése 50. évfordulóján. A János vitéz daljáték szöveg­könyvét Bakonyi Károly készítette el. Bakonyi a századforduló divatos nagyoperettjeihez is készített lib­rettókat, sokszor a János vitéz-ben is az operettek stílusába vág át. Müvének dramaturgiai hibáit a legutóbbi átdolgozások sem tudták kijavítani. Kacsóh Pongrácnak a legnagyobb segítséget Heltai Jenő népies jellegű, Petőfi stílusához kö­zelítő versei nyújtották. A János vitéz zenéje a mult szá­zadi népies műdal legértékesebb hagyományaihoz kapcsolódik, ne­mes vonalú, érzelgősség nélküli, de mégis mindenkihez szóló megejtő dallamaival. Egyszerű, közérthető formájú, kifejező, megragadó dal­lamvonalai szinte észrevétlenül lo­póznak be mindenki szívébe s hogy igaz értékek, azt legjobban az mutatja, hogy 50 év multán is örömmel és megindultan hallgatjuk őket. Petőfi és Kacsóh János vitéze így lett mindenkié, így vált kultúránk­nak értékes, maradandó kincsévé. cA izegedi Qlemzeli Színház együttese a János vitéz színrehoza­talával szép és egyúttal nehéz fel­adatot vállalt magára. Szép, hálás feladat egy ilyen közkedvelt, szív­hczszóló művet közönség elé vinni, s nehéz, mert nincs, kinek képze­letében ott ne élne, fantáziájával, emlékeivel körülszőve, s ezeket az emlékeket csak még szebbé, színe­sebbé szabad tenni. Végül felelős­rígteljes is ez a feladat, mert a darab gazdag múltja és szerzőik művészete nagy tiszteletre, avatott hozzáállásra kötelez: És éppen ezért kell felvetnünk bátran és szóki­mondóan az előadásban található hibákat és problémákat is. Kukorica Jancsi szerepét Katona András alakítja. A három felvo­násban három különböző arcot kell megelevenítenie. Bojtárfiú, győztes ' Kéz katona és tündérkirály, aki mindig más és mégis mindig c yanaz. Katona a második felvo­násban, mint győztes huszár kitű­nő. harcos, bátor, ellenállhatatlan. Mint bojtárfiútól szerelmesével : 'Címben természetesebb egyszerű­íjget, melegebb gyöngédséget vár­r jnk. Tündérországban pedig ép­pen túlságosan természetes. Hiány­-/•k a nagy elcsodálkozás. a sok vi­szontagság utáni földöntúli öröm naiv élvezése, mintha minden ma­litól érthető lenne. Jfiaiiq jának tennéizelei, friss lengése hatásosan szólaltatja meg i acsóh melódiáit, de hangjának is I '.fejező eszközökben, színekben gazdagodnia kell. liuska szeijepében Mére Ottália. szimpatikus, kedves jelenség. Meg jelenésével első pillanatban a kö­zéppontba kerül, megszólításai, in­cselkedései színes hanghordozásá­j val kedvesen csengenek. Megkapó kép, mikor a zászlót felbokrétázza. Pillanatok alatt elfelejti bánatát, megalázotíságát, s könnyeiből ra­jongó tekintete mosolyog elő. Csak a mélyebb érzelmi hullámok nem jelennek meg eléggé megragadó erővel, az elválás kimondhatatlan fájdalma, a hét év utáni találkozás váratlan, hihetetlen boldogsága. Meghat, de nem döbbent meg. Éne­kében is meghatóan szól szívének öröméről, bánatáról, de néhol a szenvedély mélyebb izzása kellene. Szabadi István, mint Bagó meg­indítóan emberi, csupa szív, csupa lélek, melegség, hűség. Megjelené­se a francia udvarban légkört te­remt, az egész jelenet tartalommal, érzéssel telik meg. Lélegzetvissza­fojtva hallgatja a királyi udvar, s a nézők is, mikor Iluska halálát meséli el s fölcsendül az „Egy ró­zsaszál szebben beszél..csoda­szép dallama. Bartók Júlia életteli játékából a mostoha agyafúrt, ravaszsággal pá­rosult gonoszsága árad. Különösen hanghordozása jó eszköz a boszor­kányos jellem összetevőinek — maró gúny, hamis édeskedés, gyű­löletes gonoszság — színes érzékel­telésére. Mozgása néhol túloz, ál­landó ugrásszerű járása ellentétes vénségével, Gémesi Imre, a falu csősze az előadás egyik legsikerül­tebb alakja, öreges, mégis hetyke mozgása, színes, zamatos hanghor­dozása, díszítéses népi éneklése já­tékát élményszerűvé teszi. A strá­zsamester szerepében Tiszai József határozott, energikus mozgásával, jóízű beszédével tűnik ki. Dalának előadásában is inkább a szöveg­akcentusok kiemelésével dolgozik, mint zenei eszközökkel, így a dal­lam szárnyalása nem érvényesül eléggé, <A j/aneia kieálg szerepében megjelenő Sugár Mihály már első pillanatban hatalmas derűt vált ki, mikor a vesztes csata után egyik udvaronca vállán bevonul a szín­padra, de ez a groteszk komikum túlságosan előtérbe kerül egész ala­kításában. Pedig van egy-két olyan pillanat, amikor szavainak mélyebb emberi tartalmat kellene adnia, amelyek a cselekmény szempontjá­ból változást, fordulatot hoznak. Ilyen a névadás, s mikor át akarja adni trónját s leánya kezét. Ezeket a mélyebb érzelmi momentumokat melegebb, emberi hangon kellene hangsúlyozottá tenni. Mindez elvész a sok tréfa közt. Hiba ez azért is, mert János vitéz ezekkel a szavak­kal kapja meg vitézsége legnagyobb elismerését. S ha ezeknek a szavak­nak nincs jelentősége, ez János vitéz hősiességének ériékét is le­rontja. Ebben a beállításban per­sze alapvetően Bakonyi átírása a hibás, mely ezt a figurát se neim Petőfitől, se nem a népi képzelet­ből, hanem a polgári operettből vet­te át. De ezt a hibát az alakítás sokszor tetőzi. Vannak olyan olcsó hatást kereső, már-már ízléstelen bemondások, amelyek különösen akkor tűnnek bántónak ha meg­gondoljuk hogy itt alapjában Pe­tőfi, a magyar irodalom nagy klasszikusa művének színrehozata­láról van szó. <A (randa királghiíauzong bárhogy is szeretne leány helyett le­gény lenni, alapjában mégis töré­keny. finom, nőies teremtés, aki a magyar huszárokat is hőiességé­vei bájolja el, s aki maga is olyan könnyen gyors szerelemre lobban. Éppen nőies törékenységével kelle­ne hatni szavainak, nem pedig úgy, hogy férfias modort vesz fel. Ezt legfeljebb csak utánozni lehet, s ennek az utánzásnak nem szabad teljesen sikerülnie. Pesti Ella ala­kítását csak kis mértékben fenye­geti ez a veszély, mégis a második felvonás első részében még tudato­sabban kellene hanghordozásával mindezt kifejezni. Zeneileg jól cldja meg feladatát, muzikálisan, finom kidolgozottsággal énekel, hangja kifejező, de még kifeje­zőbbé, színesebbé kellene tennie arcjátékát. Az előadás eleven, üde színfoltja Lehoczky Zsuzsa játéka. Könnyed, kifejező moz­gásával, változatos arcjátékával egyéniséget teremt mindkét sze­repében. Az első felvonásban a falu szépét, a második felvonás­ban udvarhölgyet alakít. Talán éppen azért kellett volna egyik szerepet másra bízni, mert a má­sodik felvonásban. - túlságosan em­lékezünk még első felvonásbeli szerepére. Rosta Mihály, mint Bartoló, a tudós csillagász, aki távcsövén fi­gyeli az ütközetet, ügyesen irá­nyítja az udvaroncok váltakozó hangulatát s maga is széles han­gulati skálát fog át a kétségbe­eséstől a felszabadult örömig. A két tábornok és a kamarás sze­repében Káldor Jenő, Zádori Ist­ván és Ross Jenő egymást igye­keznek felülmúlni együgyüség­ben és gyávaságban. Sok tréfa, móka forrásai, ugyanakkor kicsit ők is felelősek néhány erőltetetten túljátszott részletért. Lakatos Já­nos és Rácz Imre, mint a két gazda, az első felvonás mozgal­mas jelenetét színesítik méltatlan­kodó felháborodásukkal. A har­madik felvonást bevezető hátbor­zongató boszorkánykép megjele­nítésében a gonosz mostohának nagy segítségére vannak Bölcs­házi Ilona és Vízi Piroska, habár hangjuk néha már az érthetet­lenségig rikácsoló. {Zeneileg az előadást Újj József igen gondosan készítette elő, igye­kezett megőrizni a dalok eredeti tisztaságát, megszabadítva őket minden külsődleges hatásra törek­vő előadásmódtól. Vezénylése nyomán természetesen és egy­szerűen, de mindig ízlésesen és stílusosan, helyes zenei formá­lásban szállnak fel a jól ismert, szép melódiák. Gondoskodik róla, hogy a zenekar mindig finom, pontos kíséretet adjon. Választé­kos, kifejező mozdulataival hatá­rozottan fogja össze az egész elő­adást. Kár, hogy a régi Vincze Zsigmond-féle hangszerelés nem ad lehetőséget a zenekarnak még színesebb, levegősebb, elmélyül­tebb művészi játékra. Ez a hang­szerelés gyakran az unalomig vas­kos, egyszínű, ritkán szolgálja a művészi tartalom kifejezését. Ka­csóh felejthetetlen dallamai meg­érdemelnék, hogy a zenekarban is méltó köntösben jelenhessenek meg. A budapesti Operaház ré­szére Kenessey Jenő már át­hangszerelte, ez azonban kisebb zenekarra nem alkalmazható. Fontos lenne az újrahangszerelés elké§zítése kisebb zenekarok szá­mára is. Az előadást Dobai Vilmos ren­dezte. Munkája határozott törek­vést mulat a darab mesejellegének realisztikus ábrázolására, bár a megoldás nem mindenütt érik meg. Felkerülnek olyan problé­mák is, amelyekre érthető vá­laszt nem kapunk. Talán legsike­rültebben felépített rész az első felvonás. Az itt homályban ma­radó részletek a Bakonyi-féle át­dolgozás hibáiból adódnak s ezen a legújabb átdolgozások sem tud­tak még javítani. (Bagó megje­lenése a színen, Bagó szerepe, ho­gyan lesz Jancsiból egyszerre pil­lnatok alatt huszár). Egyébként a felvonás alaphangulata jó, a helyzetek észszerűen és világo­san megoldódnak, a legkisebb sze­replőnek is érthető a célja és feladata. Szép jelenet a zászló fölbokrétázása, általában szoros a kapcsolat a huszárok és a falu népe között. A második felvonás­ban azonban mintha kiszaladna a gyeplő a rendező kezéből. A har­madik felvonás két képe kö­zött pedig a hagyománytól eltérő befejezés miatt nem sikerült az egységet megtalálnia. (Az eddigi haggomángos Já­nos vitéz előadások azzal feje­ződtek be, hogy előbb Bagó, majd János vitéz is Iluskával hazain­dul. A mostani szegedi rendezés elhagyja ezt a hazatérést, vala­mennyien Tündérországban ma­radnak. Petőfi János vitéze is otl marad, mint szép Tündérország boldog fejedelme, de itt a János vitéz erősen változtatott, varialt meséjével állunk szemben, s míg Petőfi művében az előzmények­nek megfelel a végső megoldás, addig itt ellenimondás jön létre. Petőfi meséjében nem szerepel Bagó. Itt fontos szerepet tőit be. Bagó a hűség mintaképe, hűség a barátságban, szerelemben, a haza­szeretetben. A harmadik felvo­nás első képében úgy találkozunk vele, mint aki hosszú vándorlása után telve honvággyal énekli: meglátom-e még a hazámat? Ba­gónak Tündérországban semmi keresnivalója nincsen, s amikor az első hívó szóra ottmarad és párt választ magának, Bagó jel­leme, amjt eddig úgy a szívünkbe zártunk, megtörik előttünk. Az első képben János vitéz is a dar­vakat lesi, felsóhajt, bárcsak ve­lük szállhatna hazafelé, de addig nem, míg Iluskát meg nem találja. Ezzel a megoldással tehát az utolsó két kép ellentmondásba kerül egy­mással, nem beszélve arról, hogy a mű zeneileg is megcsonkul, az eredeti hagulatos zenei befejező rész elmarad. A rendezésben előforduló ki­sebb hibák közé tartozik az, hogy a szereplők mozgatásánál nem mindig alkalmazkodik egyénisé­gükhöz. Nem lenne szabad Kuko­rica Jancsit a belépő második versszakának éneklése közben a földre ültetnj, mert esetlen lesz. Ugyancsak a szerelmi enyelgés a pázsitra telepedve kissé esetlen mozgású. Ezt a részt kevesebb mozgással, vagy nem a földc.n kellett volna megrendezni, Sjqg-egg jő öilei, ha többször ismétlődik, már visszatetszést vált ki. Ilyen a második felvonásban János vitéz erős kézszorítása, a hátbavágás, mely egymás után hármat is földre terít, a inagas trónra való felmászás esetlensé­gének többszöri megismétlése. A második felvonás néhány mozgal­mas képtől eltérően túl merev tablót mutat, az események alig­alig váltanak ki reakciót a nagy­számú és egyébként színpompás képű környezetből. A táncokat Markovits Vera és Mezey Károly tanította be, ki­emelkedő a tündérlányok légie­sen könnyed, finom mozgása. A díszletek Sándor Sándor tervezé­sében mind a négy képnél han­gulatos, színes, meseszerű keretet adnak a cselekményhez. Újszerű Tündérország képe, amely isme­rős hazai környezetben népi mo­tívumpkkal bontakozik ki ragyog­va és megszépültén. Ez a díszlet­megoldás az, ami valamennyire el­fogadhatóvá teszi a darab befe­jezését, hiszen minden, a kis ház, a patak, a gémeskút annyira ha­sonlít a hazához, mintha az egész Tündérország egy álomszerű ha­zatérés lenne, Mánik László maszkmester munkáját főleg a mostoha kitűnő maszkja dicséri, dc több más arc megformálása is jellemábrázoló készségéről tanús­kodik (csősz, strázsamester, udva­roncok). A János vitéz előadása erényei­vel és hibáival együtt az induló színházi évad első komoly lépé­sét jelenti, s tanulságai az egész évi munka számára gyümölcsö­zővé válhatnak. ERDŐS JÁNOS Szombaton nyílik ntsg a Juhász Gyula-szabadegyetem A Juhász Gyula-szabadegyetemre igen szép számmal jelentkeztek a szegedi dolgozók. A legutóbbi ada­tok szerint mintegy 800 a jelent­kezők száma, de mivel többen 2—3 tárgyra is jelentkeztek, ezért a va­lódi szám 1150-nek mondható. A szabadegyetemen a legkiválóbb tudósok, Kossuth-díjasok adnak elő. Az előadások két tagozaton hangzanak el: a társadalomtudo­mányi és a természettudományi ta­gozaton. A hallgatók jelentkezhet­nek irodalom, történelem, művé­szettörténet, zene szakra, vagy a természettudományos érdeklődésűek csillagászat, földrajz; fizikai, kémia; műszak; biológia, egészségügy, ag­rártudomány tárgyakra. A Juhász Gyula-szabadegyetem ünnepélyes megnyitója okt. 2-án délután 5 órakor lesz a Központi Egyetem aulájában Megnyitó be­szédet Coniczer J Gábor- orvospro­fesszor, a TTIT. orvos-egészségügyi szakosztályának elnöke mond. Zár­szót mond Dénes Leó elytárs, a Városi Tanács Vb. elnöke. A meg­nyitón megjelenik Mód Aladár elvtárs, a TTIT. főtitkára, Jánosi Ferenc elvtárs, a népművelési mi­niszter első helyettese, Non György miniszterhelyettes. A műsor­ban Kertész Lajos vezetésével énekel az Egyetemi Énekkar. Ko­dály földolgozásában a Cohors ge­nerosa-t az 1700-as évekből való, régi magyar diákköszöntőt adják elő és Kodály: Szabadsághimnuszát. Szabó András zongoraművész Bar­tók: Este a székelyeknél című mű­vét játssza. Szombaton este 9 órakor nyílik meg a társulat Horváth Mihály ut­cai székházában az értelmiség klubja. Megnyitóbeszédet Koch Sándor Kossuth-díjas egyetemi ta­nár, a TTIT, megyei elnöke mond. Tájékoztató a személyi igazolványok kiállításá­hoz szükséges okiratok és azok be­szerzésének módjáról. Az 1 1954./I, 9.,'M. T. számú ren­delet értelmében a lakosságot Cson­grád megyében is a B. M. ORK. Ital meghatározott időpontban sze­mélyi igazolvánnyal kell ellátni. A személyi igazolványokat hitelt érdemlő okiratok alapján állítják ki; a 16. éven felüli személyeknek az alábbiakat kell beszerezni: 1. Születési anyakönyvi kivonat. 2. Házasságban élőknél házassági anyakönyvi kivonat. 3. özvegyeknek volt házastársa halotti anyakönyvi kivonatát, el­váltaknak pedig olyan házassági anyakönyvi kivonatot, amelyből ki­tűnik, hogy a házasságot valamely bíróság felbontotta vagy pedig há­zasságfelbontó ítéletet jogerősségi végzésével. 4. Katonai igazolványt, alkal­matlansági igazolványt vagy tarta­lékos tiszti igazolványt. 5. 18—22. évesek összeírási, ille­töleg sorozási igazolványt. 6. Tanulóknál iskolai igazolványt. 7. Munkáltatói igazolványt (mun­kaképeseknél). 8. Szakképzettséget igazoló okira­tot. 9. Állandó és ideiglenes lakásbe­jelentö szelvényt. 10. 16. éven aluli gyermekének születési anyakönyvi kivonatát és az állandó és ideiglenes lakásbeje­lentő szelvényét. Az anyakönyvi kivonatokat azok, aJkik 1895. október 1. előtt szület­tek vagy kötöttek házasságot, kivo­nataikat az illetékes egyháztól sze­rezzék be. 1895. október 1. utáni anyakönyvezésről viszont az anya­könyvvezetőtől, ahol annak idején születését vagy házasságkötését anyakönyvezték. Vidékről anya­könyvi kivonatokat a postahivata­loknál kapható anyakönyvi kivo­natkérő levelezőlapon a pontos adatok egyidejű közlése mellett kell kérni. Felhívom a figyelmet arra, hogy akinek birtokában bármilyen célra kiállított régi keletű születési, há­zassági, halotti kivonat vagy ke­reszt-, házassági levél van, újab­bat nem kell kérnie akkor, ha ne­vében vagy családi állapotában azóta változás nem állott be. Úgy­szintén nem kell kérnie születési anyakönyvi kivonatot azon házas­társaknak sem, akiknek a meglévő vagy a kiállításra kerülő házassági anyakönyvi kivonata a születési adatait hiánytalanul tartalmazza. Külföldön született vagy házassá­got kötötteknek anyakönyvi kivona­tot (kivonatokat) nem kell besze­rezniük, mert a személyi igazolvány kiállításakor a kiosztó kirendeltség­nél személyes nyilatkozatával azt pótolhatja, A személyi igazolvá­nyok kiállítása után az okiratait mindenki visszakapja. Felhívom a lakosság figyelmét, hogy a szükséges okiratokat (ok­mányokat) haladéktalanul szerez­zék be. Megyei Anyakönyvi Felügyelő Köszöntés Három úttörő szállt fel tegnap Dorozsmán az autóbuszra, nevelő kíséretéber.: a kiskundorozsmai Ma­dách külterületi iskola képviseleté­ben jöttek be Szegedre, hogy fel­keressék a Néphadsereg őket pat­ronáló egyik alakulatát. — A parancsnok és a politikai helyettes elvtárssal szeretnénk be­szélni — mondták az őrszemnek és csakhamar ott álltak a keresett tiszt elvtársak előtt. A hetedik osz­tályos Vidéki Lajos, a negyedik osz­tályos Vidéki Éva Mária és Simon Etelka pajtásaik nevében szólottak. — A Néphadsereg Napja alkal­mával szeretettel köszöntjük az elv­társakat, hogy segítettek játszóte­rünk megépítésében, iskolánk tita­rozásában cs fogadjuk, hogy mi is harcosan, lelkiismeretesen tanu­lunk .., Egyszerű, meleg szavak hangzot­tak a pajtások ajkáról, s hogy, hogy nem, a politikai helyettes tiszt elv­társtól mindegyikük egy-egy cso­mag cukrot kapott. Néphadsere­günk, s a kis fiatal úttörők kedves,, baráti találkozása volt ez a köszön­tő. Aztán autót bocsátottak a paj­tások részére, amellyel hazamentek Dorozsmára, s otthon a pajtásaik­nak, szüleiknek mesélték, hogyan köszönték meg szeretett Néphadse­regünk tagjainak segíissgót. J^üím.* i-." •» _ M. T.

Next

/
Thumbnails
Contents